Online Check in

Áron felkelése és az indulás nem ment simán. Én ¾ 7 körül kezdtem keltegetni, de végül csak 7:20-kor indult el a suliba.

Az én programom és fő feladatom a reggeli után a csütörtöki induláshoz az online check in volt. Nem ment simán, de megoldódott.

Utána feltelepítettem a Canon Pixma MP 495 nyomtató illesztő programját (magyarul driver) a kis notebookra, amit egyre jobban kezdek megkedvelni. Kicsit gyenge, de hibátlanul működik.

Emőke lányom hozott át délben a főztjéből. Nagyon finom zöldséges csirkeleves. Kíváncsi vagyok, hogy Áron majd mit szól hozzá.

Felhívtam a Gyámhatóságnál az ügyintézőt és megbeszéltem vele. hogy holnap Áronnal a sulija után megyünk be hozzá konzultációra. Amikor Áron hazajött, vele is megállapodtam, hogy holnap a suliból egyenesen odajön kb. 3-ra és legyen nála a személyi igazolványa, a lakcím kártyája és a K&H-s bankszámlaszáma, mert ezekre szükség lehet.

Este Áron lement egy pizzáért és vitt belőle Emőkének is.

Készülődés az útra

Reggel sikerült rábeszélnem Áront, hogy vigyen magával a suliba egy almát.

Elhatároztam, hogy ma soron kívül legurulok Dömsödre, hogy néhány elmaradt dolgot elintézzek. Nem sokkal az után, hogy Áron elindult a suliba, felkeltem és egy gyors reggeli után (pár kocka szalonnára ütött tükörtojás) én is elindultam. 

Az autóban még volt annyi szufla, hogy töltés nélkül egy oda-vissza utat megtegyek.

Ahogy megérkeztem, betettem az autóba a hűtőből kivett tejet és Emőkének az Esztike féle túrót, nehogy megint ottfelejtsem.

Zoli bácsival megbeszéltem, hogy a maradék térkövekből még lerak két sort a kocsi beállóhoz, hogy azzal is hosszabb legyen.

Elgurultam a vegyes boltba, megvenni Norcinak az édes-nemes paprika őrleményt. Ott találkoztam Gáborral és Klárival. Hívtam őket, hogy jöjjenek el megnézni, hogy halad a kocsi beálló. Közben elmeséltem, hogy miként jártam a faoszlopok szállításával, amire Gábor elmagyarázta, hogy azt nem spaniferrel kellett volna rögzítenem, hanem speciális csomóval. Nekik előbb még el kell kerekezniük a Gyivi Janihoz, de utána bejönnek.

Már éppen nézegették a terepet, amikor megjelent Imi és közölte a jó hírt, hogy egy kis (és az Acer-nél gyengébb notebookot tud nekem adni W7-tel és Office-szal telepítve, az ára pedig elenyésző lesz. Fél óra múlva elkészíti, jöjjek érte. A félóra szabadidőt kihasználva először Gáborékhoz mentem át, ahol Klári meghívott egy lecsós sült hús szeletre ebédelni. Nagyon finom volt, utána kávé.

Le is telt a fél óra, mehettem a notebookért Imréhez. A notebook nagyon szép állapotban, rajta a 32 bites W7, egy Word és egy Excel. Az ára cakk-pakk 8.000.- forint, igazán kedvező.

Este otthon mind a hárman a csülkös bablevesből vacsoráztunk.

Áronnal vita a notebook használat, az Internetezés és a lefekvés körül.

Még mindig az oszlopok

Áronnal nagyon nehéz dolgom van. Bármit kérek tőle, azt mondja, hogy most nem tud lejönni, mert fontos dolga van (az Interneten), de majd később lejön. Lekezeltem a harmadik oszlop lábát és szerettem volna a helyére beállítani, de ahhoz kellett volna egy úgynevezett figuráns, aki csak addig tartja a kalodába behelyezett oszlopot, amíg én az alján a négy csavar előfúrom. Ez nem több mint egy perc. Ehhez kellett rá várnom kint több mint tíz percet és fáztam.

Nem járt jobban Levente sem Áronnal, mert amikor átjött és hívta Áront, hogy menjenek el focizni, Áron azt mondta neki, hogy most nem ér rá, de ő menjen és majd egy fél óra múlva utána megy. Az Internet ragad, és nem mindig tud elszabadulni tőle.

A Norcikám szülinapi diótortájának készítéséből határozottan kérte, hogy hagyjam ki.

Hazafele jövet beadtuk Juditékhoz a tojástartókat és a Pongónak szánt nagy csülökcsontot. 

A három oszlop

Áron nem mutatkozott hajlandónak, hogy velem jöjjön a piacra. Vettem tejet, túrót, egy doboz tojást, egy közepes füstölt csülköt

A piac után még elmentem a barkácsboltba és megvettem az oszlopok és a majdani szelemen gerenda összeerősítéséhez a vasalatokat, a csavarokat és egy doboz mahagóni vastag lazúrt.

Reggeli után elkezdtem az oszlopok felületkezelését és az első két oszlop telepítésénél még Áron is hajlandó volt segíteni, de utána már tanulás címén felvonult a bélyegező szobába.

A faoszlopok leszállítása

A faoszlopok egészéjjel a csomagtartó tetején dekkoltak.

Áron időben hazajött a suliból és nemsokára indultunk.

Az oszlopok leszállítása sem ment simán, mert az egyik körforgalomban az egész csomag egyben leröpült. Áronnal mind a négyet visszatettük. Gondosan lekötöztem és onnan már csak csökkentett sebességgel vettem a kanyarokat.

A négy faoszlop

Áront szokása szerint csak a reggelivel tudtam kicsalogatni az ágyából. Utána elmentem tölteni az autót, de csak mértékkel 80 %-osra, mert a 100 %-os töltés nem tesz jót az akkuk élettartamának.

Hazatérve felhívtam a Fadepó Fatelepet a négy darab fenyő oszlop végett. Azt mondták, ha gyalultatni és impregnáltatni akarom, akkor előbb át kell utalni az árát. (12.000.- forint). Elküldték az árajánlatot és a díjbekérőt, amit á tempó átutaltam. Visszahívtak, hogy délután egykor mehetek az oszlopokért.

Gyorsan megebédeltem (lecsó) és indultam a világ másik végén (Üllői út 651.) lévő fatelepre. Ott hamar kiszolgáltak, de annyira, hogy még két spanifert is tudtam náluk venni.

Délután felhívtam Szabolcsot, hogy mikor vihetném fel a banános. dobozokat, amikben a Nóra nagyi könyveit tervezem majd elköltöztetni Dömsödre. Szabolcs azt mondta, hogy amikor hazaér (kb. este nyolc) fel fog hívni és mehetek.

Beszéltem Tiborral is és megbeszéltem vele, hogy holnap délelőtt 11-kor fogunk találkozni a Kiss János alt. utcai Gyámhatóság előtt és oda fogja hozni az Adás-Vételi szerződést.

Miután nem találtam a könyvtárba visszaviendő könyveket, kénytelen voltam online november 31-éig meghosszabbíttatni.

Szerencsémre éppen felhívott Szabolcs. Kérdeztem, hogy ma mikor nem vagyok alkalmatlan, hogy az autóban felhalmozott 10 banános dobozt felvigyem a lakásba, mert azokkal tervezem majd elhozni Nóra nagyi könyveit. Szabolcs azt mondta, hogy ha az nekem nem túl késő, Ő csak este nyolckor fog hazaérni.

Odamentem nyolc óra előtt néhány perccel, de se Szabolcs, se Gabi barátnője nem nyitott ajtót. Hívtam Szabolcsot, de nem vette fel a telefonját. ¼ 10-ig ott várakoztam, majd kitettem a banános dobozokat és a kerítésnek támasztva ott hagytam.

Halottak napja

Áron még lustálkodott, amikor én már kimentem és a kocsi beálló térkövezetét elkezdtem a finom homokkal fúgázni. Első hallásra egyszerű feladatnak gondolja az ember, mert csak sepregetni kell rajta a finom homokot, de valójában nagyon fárasztó. Mire elkészültem valamivel több, mint a felével, hát ugyan csak padlón voltam.

Áron készítette a reggelit. Én csak annyit segítettem, hogy feldaraboltam a füstölt tarját és a sonkát.

Áronnak kiadtam a feladatot, hogy a térkövezés maradék 1/3-án végezze el ugyanazt a fúga behomokozó söprést, ami még hátra van.

A déli napsütésben felszereltem az autóra a Thule csomagtartót, mert terveztem, hogy holnap megveszem a kocsi beálló faoszlopait.

A csomagtartó nagyon szép, de sajnos a menetszél néha fütyülőnek nézi.

Nem sokkal ebéd után elkezdtem összepakolni és három óra körül elindultunk haza. Szigethalmon megálltunk. Áron egy nagy hamburgert és egy sajtburgert rendelt én pedig egy sült kolbászt öntetes salátával.

Onnan már a Farkasréti temető felé vettük az irányt. A Márton Áron téren vettük meg a virágokat, de mire bementünk a temetőbe, már csak Áron tudta, hogy merre találjuk a halottainkat. (Jamrich Mihály, Jamrich Mihályné, Jamrich Klára és Pacher Károlyné Róza). Elosztottuk a virágokat és egy kicsit visszaemlékeztünk azokra az időkre, amikor a halottaink még éltek. Jamrich Mihállyal mi már nem találkozhattunk és csak a Nóra nagyi elmeséléseiből tudtuk, ki volt ő.

Hazajövet kipakoltunk az autóból. Áron átvitte Emőkének, amiket neki hoztunk Dömsödről. Emőke a lecsónak örült, de a haltöpörtyűből nem kért, mert nem szereti.