Az asztali gép megosztása a hálózaton.

Miskolczi Marika már reggelre beharangozta magát, hogy jönne takarítani. 

Próbáltam neki mindenben segíteni, főleg abban, hogy kiganéztam Áron szobáját. Lehordtam minden üres és félig telt palackot, a tányérokat, bögréket, poharakat és a használt evőeszközöket, maradék ételeket, de Marika még így sem volt hajlandó azt a szobát takarítani, mondván, hogy őt az sérti, hogy Áron nem a szakember takarítót látja benne, hanem a cselédet.

Ekkor pályakorrekciót hajtottam végre és mintaszerűen megtisztítottam az egyik utcafrontra néző ablakot.

Kora délután Béla távsegítségével az asztali számítógépet megosztottam a hálózaton keresztül a notebookon, hogy ezzel kikerülve a notebook USB csatlakozójának a hibáját az állományok nagy részét a külső merevlemezre mentve tehermentesíteni tudjam a notebook merevlemezét.

Délután már Imrével volt megbeszélve, hogy átjön és segít ezt a műveletet a notebook oldalon is elvégezni. Át is jött és így a probléma megoldódott. Utána a LEAF-fel hazakísértem, hogy vehessek tőle egy mikrofont a notebookhoz.

Kurta szülinap

Kora reggel a felkelés után azonnal nekikezdtem Marika levelének a javításába.

Már délelőtt kiderült, hogy most meg sehol nem találom a ház kulcsait és a kertkapuhoz nem csak nincs kulcs, de be is van fagyva. Ennek ellenére felhívtam Miskolczi Marikát, hogy segítsen ki a vesztegzárból. Marika azonnal biciklire pattant és hozta a nála lévő kulcsgarnitúrát. Sőt még hozott egy szelet disznósajtot, néhány szem töpörtyűt, és a boltból egy fél kilós kenyeret is.

A kapu zárja nagy nehezen kiolvadt és mehettem az utamra. Mannát is becsomagoltam és szerencsére nem felejtettem el hazavinni Emőkének az Esztike féle túrót sem.

Már csak azért is haza kellett mennem, mert ma van Áron 16. születésnapja és különben is brushup van.

Katika segédkezett az új típusú vízóra telepítésénél. Ő vette át a munkát a kivitelezőtől.

Otthon kivettem a hűtőből a diótortát és az asztalra téve írtam hozzá egy kis köszöntőt.

A brushup-on nem éreztem jól magam és onnan már Dömsödre vettem az útirányt. Megint sötétben kellett vezetnem, amit egyre kevésbé tolerálok.

Meglett a mobiltelefonom

Rövid reggeli után leengedtem Mannát, mindent bepakoltam az autóba és elindultam az Érsebészetre, hogy a szokásos háromhavonta esedékes ellenőrző vizitemen Berencsi doktornőnél megjelenjek. Kérte, hogy holnap délelőtt hívjam fel a labor erdeményekért.

Onnan a Nissan Centrumba mentem. Egészen véletlenül arra lettem figyelmes, hogy az autó bluetooth-on kapcsolódik a kütyümre, nem is kellett több, a History-ból felhívtam Imrét és kértem, hogy miután mindent kikapcsolok az autón, hívjon vissza. Rögtön meglett a kütyüm, a csomagtartóban volt.

Egy negyedórás töltést és kávét követően mentem a TESCO-ba. A PET palackok leadása után csak egy nagy marék nyers csirke szárny, két kirántott csirke szárny, egy nagy tejföl, és egy 28 cm-es márvány Tefal rácsattintós fogantyúval megrakva a kosarat, amit vettem és már indulhattam is Dömsödre.

Délután felszereltem az egyik rozsdamentes merevítő sarkot a kocsi beállón az oszlop és a szelemen közé.

Este még konzultáltam Emőkével Áron és Manna ügyben.

Diótorta Áron szülinapjára

Marika 9-re ígérte, hogy jön, hogy együtt írjuk meg a Németországi munkáltatójának a reklamáló levelét, de végül ezt átette 10 órára.

Amikor Áront kértem, hogy tegye be a sütőbe a pizzát, közölte, hogy ő azt már éjszaka megette, de most mind a kettőnknek készít reggelit. Engem annyira bántott az önző eljárása, hogy azt mondtam, hogy én nem kérek reggelit és, hogy nyomatékot adjak a sértődöttségemnek, aznap már nem is ettem.

Amikor Marika megjött, folyton csak azt hallotta, hogy Áront többször kértem, hogy most már írja meg a több mint két hónapja kért „PARADICSOM 2017.09.01.” címkét és ragassza az üvegekre, hogy azokat betehessem a hideg éléskamrába.

Marika mindenféle édességet, süteményeket hozott Áronnak, miközben magyarázta neki, hogy ő itt nálunk nem cselédséget, hanem takarítást vállalt és ha Áron ezt nem tudja megérteni és a szobájában és  a fürdőszobában ételmaradékokat, tányérokat, evőeszközöket, félig elfogyasztott és nyitva hagyott italokat, poharakat, bögréket akar tartani, akkor ő a munkát nem vállalja. Külön kitért arra, hogy kultúrembereknél hogyan kell elhagyni a WC-t.

A reklamáló levél nagy részét megfogalmaztuk, a durva hibákat igyekeztem kijavítani és arra kértem Marikát, hogy letisztázva még egyszer küldje át nekem, és ha szükséges, arról küldök még egy hibalistát.

A sokszori kérés után végül én címkéztem fel a paradicsomokat és be is tettem az éléskamrába.

A délután a diótorta készítésével telt. Egyedül a krém állandó keverését bíztam Áronra a dupla-falu edényben, de mivel Áronnak a keverés közben is fel kellett mennie az Internetre, ezért az nem lett olyan krémszerű mint szokott. Ez csak egy esztétikai hátrány, mert az ízvilágát nem befolyásolta.

Besötétedéskor mindent összecsomagoltunk és elindultunk haza. A csomagolás közben az egyetlen probléma az volt, hogy sehol sem találtam a mobiltelefonomat. Még az sem segített, amikor Áron megpróbálta megcsörgetni. Nincs és nincs. 

Emőkével otthon nem sikerült találkoznunk, ezért a neki szánt fokhagymás, snidlinges túrót a kilincsén fogja majd megtalálni.

All that Internet

Először a piacra mentünk, de olyan későn, hogy a piac már zárni készült. Ott én csak 10 dkg holland kakaóport, egy kocka margarint, tojást és füstölt tarját vettem, no meg Emőkének fokhagymás snidlinges túrót. A piac után a Dabi vegyesboltban is vettem egy doboz tojást, de csak azért, hogy megkérhessem az eladót, hogy a piacon vett tarját a gépén felszeletelje.

Áron készítette a reggelit, de mire megettük, már bőven elmúlt dél.

A kései reggeli után Áron újra az Internetre ragadt, de annyira, hogy amikor délután Levente átjött és hívta focizni, Áron mondta, hogy most nem tud menni, de Levente induljon el és ő hamarosan megy utána. Nem hittem, hogy ezt is meg tudja tenni, de két óra múlva indult utána.

Én nagyon el voltam foglalva a diótorta előkészítésével és a két darab szelemen gerenda mázolásával. Az egyiket Áron segített is feltenni az oszlopokra, bár arra is 15 percet kellett Áronra várnom kint a hidegben, a „mindjárt jövök” miatt.

Áron este, de inkább éjjel nagyon későig Internetezett.

Sötétedés után Dömsödre

Ahhoz képest, hogy azt szeretném, ha Áron legkésőbb 7:00-kor indulna el az iskolába, ahhoz képest 7:17-kor ébresztettem. Le se kell írnom, hogy milyen kapkodás következett.

Katika behozta a ház Intéző Bizottságához küldendő kérelmének a fogalmazványát, hogy átolvasva tegyem meg az észrevételeimet, kell-e rajta valamit is módosítani.

Dénes úr telefonált, hogy mehetek a Scenicért. Reggeli után le is mentem érte. Az autó most van a legjobb állapotban, ahhoz, hogy eladásra kerüljön.

Áron időben érkezett haza az iskolából, de mire rendet tudott tenni a szobájában, hogy elindulhassunk, már igencsak esteledett.

Az én feladatom a PET palackok, az Ároné a csirkecomb, a sajt és bármilyen főzelékféléhez alapanyag. Közben vettem egy XL.es pizzát, mondván, hogy a változatosság kedvéért majd vasárnap reggel betesszük a sütőbe és az lesz a reggeli. 

A mirelit zöldségkeveréket már együtt vettük meg. Fizetés után Áron már tolta ki a cuccot az autóhoz, én még vettem egy nagy kosár KFC csirke szárnyat sült krumplival és majonézzel, de azt már az autóban fogyasztottuk el.

A TESCO után már teljesen besötétedett és így kellemetlen volt az út Dömsödig. Küszködtem a köddel és a szembejövők világításával, akik a szabályokkal mit sem törődve csak reflektort voltak hajlandók használni. Ha Áron legközelebb csak ilyen későre lesz kész az indulásra, akkor az utat el fogom halasztani másnapra.

A házban jó meleg fogadott minket és úgy döntöttünk, hogy este már nem gyújtunk be a cserépkályhába.

Áron segített levenni az autóról a két darab 2,5 méteres szelemen gerendát, de utána rögtön felment és bekapcsolta a számítógépet. Feltettem a serpenyőbe a fokhagymával megtűzdelt és a felületén megfűszerezett csirkecombokat, és amikor már majdnem készre sült ráborítottam a mélyhűtött vegyes zöldséget.

Vacsora után folytatta az Internetes foglalkozásait és erről csak éjjel kettőkor tudtam onnan levakarni.

Fadepo

Mára is összeállítottam egy kis feladat listát.

Reggelire egy kis zsíros pirítós készült lilahagymával és tejeskávéval.

Rendezgettem az angol nyelvóra állományokat, hogy délután tudjak belőlük újabb DVD-t készíteni.

½ 11-re mentem be a Közhely-be, ahova Zsuzsa szervezett egy német beszélgető csoportot. Meglepetésemre ez nem is német társalgás volt, hanem egy igazi német óra, csak Zsuzsa szerénységből előre nem mondta, hogy ő ilyen jól tud tanítani. Nekem ez azért volt fontos, mert most, hogy már hosszú évek óta nem használom aktívan a német nyelvet, és nem szeretnék úgy pórul járni, hogy az egész kihullik az agyamból.

A szünetben Kati beszámolt róla, hogy a DVD-t, amit tegnap vittem neki, sikerült megnéznie és nagyon tetszett neki.

Onnan a Nissan Centrumba mentem és egy kávé mellett egy negyedórát töltöttem az autót.

Hazajövet felhívtam a fadepót, hogy elkészítették-e nekem a 10 x 15-ös 5 méteres szelemen gerendát? Igen és mehetek érte. 

A hosszú úton (Üllői út 651.) elkezdtem szorongani attól, hogy az 5 méteres gerenda elől-hátul túl fog lógni az autón és még lóbálni is fogja azt. Útközben úgy döntöttem, hogy kettéfűrészeltetem és Dömsödön majd a középső oszlop tetején fognak találkozni.

A fadepónál nagyon rendesen kiszolgáltak, én pedig alaposan megkötöztem a csomagtartón a két 2,5 méteres darabot és így legalább nyugodtan jöttem haza.

Itthon Áron nem kért a maradék paprikás krumpliból, így azután azt ketten ettük meg Emőkével.

Árontól azt kértem délután háromtól este tízig, hogy először foglalkozzon az iskolai feladataival, utána rámolja ki a mosogatógépet, tegyen rendet a szobájában, esetleg vigye le a szemetet utána duolingó és ha még van hozzá kedve, készítsen nekem egy kamilla teát. Ezt mind nem csinálta, csak Internetezett.

Tíz óra után már határozottan kértem, hogy feküdjön le, mert baj lesz a reggeli felkeléssel.