Az utazás előtti utolsó simítások

Az embert gyakran érik meglepetések, néha kellemetlenek is. Nem indul az autó, nem hűt a hűtőszekrény stb.

Ma reggel a kütyümön az ikonok egy része nem színes, hanem szürke, és amikor rákattintok, azt mondja, hogy: "A letöltött alkalmazás csökkentett üzemmódban ki van kapcsolva." Első ijedtemben Bill Gates-től tanulva csináltam egy újraindítást és attól meggyógyult.

Mindjárt dél van, el kell kezdenem a csomagolást. Mire mindent úgy-ahogy összepakoltam délután négy óra lett. A (szabályszerű méretű) kis bőröndöt átvittem Karáékhoz, hogy mérjék le, mert 7 kg az utastérbe felvihető súlyhatára. Kicsit több lett, úgy hogy egy pulcsit áttettem a notebook táskába, egy másikat meg majd provizore felveszek.

Áron megfürdött és ½ 5-kor bejelentette, hogy elmegy a keringő tanfolyamra és majd 8-9 között jön haza. Csak annyit fűztem hozzá, hogy érezze jól magát.

Emőke átjött ellenőrizni, hogy állok a becsomagolással. Holnap ½ 11-kor visznek először a Nissan Gablini-be és utána a reptérre.

Megmelegítettem magamnak egy adag csirke szárnyat tésztával és a cékla salátával azt vacsoráztam.

Este felhívtak Pizsuék a Teclast t30-as megrendelésükkel kapcsolatban, de azután annyira elkezdtek veszekedni egymással, hogy én inkább kiszálltam a buliból.

Áron kilencre hazaért és nem ellenőriztem, de úgy gondolom, hogy rögtön lepihent.

Nekem is el kellene tennem magam holnapra, mert egy hosszú út vár rám.

 

Online Check In

A büntetés, amiért nem figyeltem oda, hogy a faházban is le kegyen kapcsolva a világítás, az, hogy ma külön csak ezért le kell utaznom Dömsödre.

Azért, hogy egy ici-pici haszna is legyen az útnak, magamhoz vettem a Zitukának szánt lovakról szóló ajándékkönyvet.

Reggel bekaptam egy pár falatot, Áronnak szóltam, hogy a hülyeségem miatt le kell mennem Dömsödre és 10 óra tájban elindultam.

Emőkének is becsöngettem, hogy ne keressen, mert lemegyek.  Gyorsan megtöltött egy kis palackot ásványvízzel, hogy az úton tudjak inni.

Azt hittem, hogy a hülyeséget nem lehet fokozni, de lehet. Már egy megállót megtettem a 8E busszal, amikor a zsebeimben kutatva kiderült, hogy nincs nálam a Dömsödi kulcs.

Nosza, vissza és magamhoz vettem a kulcsokat.

8E-s busz, M4-es metró, 1-es villamos és a 12:05-ös Volánbusz. Még az a szerencse, hogy azon nem kellett mérgelődnöm, hogy milyen sokba kerül az oda-vissza út, mert nekem már ez mind ingyen van.

Lehet, hogy már említettem: Királyhegyi Pál társaságában egyszer valaki azt találta mondani, hogy „az idős kornak is vannak előnyei.”

Mire Királyhegyi azt mondta: „Csak mondj egyetlen egyet.” Hát én mondok: az ingyenes utazás.

Egy óra alatt értem le és a házhoz vezető úton betértem a Klárika ajánlotta Mizsei étterembe. Rendeltem egy pontyhalászlét. Hát elmondhatom, hogy összehasonlítva a „Kukacos” halászléjével, ez jobb ízű volt, több volt és olcsóbb volt.

A házba érve emeltem két fokot a termosztáton és rögtön átmentem a faházba lekapcsolni a világítást.

Becsöngettem Bénihez is, csak hogy megköszönjem a figyelmességét, és hogy öt hétre elbúcsúzzak.

Nem sokat maradtam a házban, mert még Gazdagréten is sok dolgom van és a fő feladatot, amiért lementem, elvégeztem. Visszaállítottam a termosztátot 10°C körülire és gondosan bezártam.

Egy késő délutáni busszal indultam haza.

Amikor megérkeztem, Áron melegített vacsorát.

Utána elkezdtem az online check in-t elvégezni. Ahhoz képest, hogy ilyet most csináltam életemben először, elég simán ment.   

Rendetlenség

½ 8 körül szinte berontottam Áron szobájába, mert azt hittem, hogy elaludt, de ő mondta, hogy ma EDUCATO-ra megy, sőt kérte, hogy erről írjak is egy pár sort az osztályfőnöknőnek.

Délelőtt megpróbáltam összeszedni az utazáshoz szükséges dokumentumokat, de a gyógyszer kiviteli engedélyt még mindig nem találtam.

Dél körül elindultam a Copy Guru-ba, mert tegnap ott felejtettem a Pen drive-ot, amin biztonságból rajta van az összes úti dokumentum.

Közben betértem a közeli Vietnámi étterembe, mert már régóta szerettem volna kipróbálni. Kinéztem magamnak egy levest. Amit rendeltem (rákleves), három féle méretben lehetett kérni (kicsi, normál. nagy). Én egy normált választottam, de az is kiadós és finom volt.

Hazafele vettem a CBA-ban a tervezett vacsorához csirke szárnyat, tejfölt és egy kis-vödör céklát.

Délután eljöttek Pizsuék a Teclast 30-as tabletért és a billentyűzetért. Már akkor is tetszett, amiikor átvették.

Amikor elbúcsúztak, lementem a házi orvosi rendelőbe és ott töredelmesen bevallottam, hogy valahova elkavartam a gyógyszer kiviteli igazolást. A nővér nagyon rendes volt és kinyomtatott és alásirattatott egy másikat.

Feltettem csirkepörköltet és a hozzávaló tésztát főni, és amíg az főtt, elkészítettem hozzá a salátát ( 2 dcl tejföl, majonéz, mustár, méz, 1 evőkanál olíva olaj 2 evőkanál vörösbor, egy fél citrom belecsavarva, és őrölt fehérbors. Amikor ez mind finom krémmé állt össze, belekerült a sok cékla.

Mire mindezzel végeztem, eljött a vacsoraidő, szóltam Emőkének is, hogy tálalva.

Még este jött az értesítés a hírláncon keresztül (Béni > Gabika), hogy Dömsödön a faházban ég a villany). Azt nagyon jól tették, hogy nem kapcsolták le a főbiztosítékot, mert a bojlert, ami alacsony hőfokra állítva ugyan, de van kapcsolva, nehogy szétfagyjon,   Mese nincs, a rest (és a hülye) kétszer fárad. Holnap le kell mennem.

Készülődés

Hét óra után, de egy teljesen zavaros álomból ébredtem. A történet nem volt beilleszthető a napjaim valóságába, a szereplők egymással teljesen jól együttműködtek, holott a való életben nem is ismerték egymást. A probléma a történetben nyakatekert volt. Az egészből azt szűrtem le felébredve, hogy az utazási előkészületek nem állnak olyan jól, mint ahogyan kellene, hogy időarányosan álljanak.

Jó lenne, ha már minden egy helyen rendezetten összepakolva várná az indulás pillanatát, de nincs így. Vannak dolgok, amiket még nem is találok.

Reggelire készítettem magamnak krémsajtos, sonkás, sajtos meleg szendvicskéket és hozzá tejeskávét.

Apró lépésekben próbálok egyfajta rendet tenni az utazási előkészületekben és mindig, amikor megtalálok valamit, az új lendületet ad (keep up) a folytatáshoz.

A nem talált repjegy másolatok miatt újra elmegyek a Copy Guru-ba és kinyomtatom őket a pendrive ról.

Egy kis tömegközlekedés, egy kis séta és máris kinyomtattattam minden szükségest a Check-in-hez.

Hazaérve Áron segítségével megtaláltam a notebook táskát is.

Vacsorára túrós csusza készült. Áron nem tartott rá igényt, így csak annyi tésztát főztem, amennyi kettőnknek Emőkével biztosan elfogy.

Hátizsák

Elhatároztam, hogy teszek még egy kísérletet és bemegyek busszal a 112-es postahivatalba, hátha odatalált már a hátizsák.

Bekaptam egy túrós táskát egy pohár tejjel és elindultam, Még egy bátortalan mozdulattal kinyitottam a postaládát és két levél mellett benne volt egy értesítés, hogy a külföldi csomagomat átvehetem a Gazdagréti postahivatalban. No 112-es, no busz, 60 méter gyalog és átvettem. 

De azért azt meg kell, jegyezzem, hogy Kínából a megrendeléstől számítva két hét alatt ért a Magyar Posta csomagkicserélő központba a termék (és csak azért ilyen lassan, mert nagy volt a karácsonyi csomagforgalom és az ünnepek elmúltával három hétnek kellett eltelnie, amíg az Magyarországon belül hozzám eljut a küldemény.

A fő az, hogy megjött. Ugyanezt a márkát, ugyanezt, típust a Decathlon ötször ennyiért árulja. Sok zseb, sok cipzár, sok csat és még egy kábellel bevezetett USB csatlakozási lehetőség is van benne.

Már a kicsomagolást is élveztem.

Kis kitérővel belátogattam az Alléban a Telenor Ügyfél központba. Befizettem s jelenlegi számláinkat és még egy kis előleget is. Vettem egy 32 GB-s mini SD kártyát a tabletbe.

Elindultam az elutazás előtti utolsó brushup-omra és bejelentettem, hogy legközelebb csak március elején jövök, mert addig Dél- Kelet Ázsia.

Hazafele vettem a CBA-ban tejet, zsemléket, tehéntúrót, tejfölt, krémsajtot. de végül nem az én általam tervezett túrós csusza lett a nyerő.

Áron este 8-ra elkészítette a vacsorát (Bolognai spagetti). Nagyon finom lett, hárman ettük.

Hazafele vettem a CBA-ban tejet, zsemléket, tehéntúrót, tejfölt, krémsajtot. de végül nem az én általam tervezett túrós csusza lett a nyerő.

Áron este 8-ra elkészítette a vacsorát (Bolognai spagetti). Nagyon finom lett, hárman ettük.

Éjjel ¼ 2.kor még arra ébredtem, hogy Áron Internetezik. Amikor bementem hozzá, hogy mindent kapcsoljon ki, azzal hárított, hogy ne aggódjak. holnap az első két órája elmarad.

Vízóra fagytalanítás

Azzal kezdtem a napot, hogy utánanéztem, nyitva van-e a Mondial biztosító ma, és ha igen, akkor hány órától.  Az eredmény jó, 8.00 – 17:00.

Amint Áron kitette a lábát, felöltöztem. Még bekaptam egy túrós süteményt tejjel és már indultam is.

8 óra előtt oda is értem, de a Budaörs, Szabadság út 117. cím hiába jó, viszont ott semmiféle utasbiztosítást nem lehet kötni, mert ott csak a Mondial központja van. Ott elirányítottak a három megállóval lejjebb lévő Lead Travel-hez, ami csak 9-kor nyit.

   

Ott fagyoskodtam 8-tól ½ 10-ig, míg végre kinyitottak.

Megkötöttem az utasbiztosítást, de a szerény 34.000.- forintot csak készpénzben fogadták el, ami miatt még keresnem kellett egy ATM-et is.

Hazafele ért Emőke lányom hívása, hogy Andrással ½ 11-kor tudnánk elindulni, addig hazaérek-e? 

Okvetlenül, mert már csak három buszmegállónyira vagyok.

Nem sokkal ½ 11 után el is indultunk. Először elvittük Emőkét a Budafoki útra, mert ott kezdte a vezetési gyakorlatát az oktatóval.

Onnan András meg én mentünk Dömsödre. A terv szerint ez lesz az utolsó látogatás a bázison a nagy utazás előtt.

Szigethalmon, délre érkezve a Hambi Királynál még megettünk egy-egy gyrost pitában.

A bázison azzal kezdtünk, hogy felkötöttük az autót tölteni.

Utána átvittünk néhány kisebb tábla hungarocellt a Zsolti féle telekre és ott is elvégeztük a vízóra fagyást megelőző hőszigetelést.

Hamar végeztünk és így csak 6 %-nyi hatótáv nőtt az autóba.

A házban a fűtést úgy állítottam be a termosztáton, hogy február végéig a hőmérséklet sose menjen 10 °C alá.

Visszafele útba ejtettük a Budaörsi Nissan Gablinit, hogy a PPZ 012-es autó javítását egyenesbe tegyük.

A maradék pitát már itthon melegítettem meg vacsorára.

látás vizsgálat

Úgy hallottam, hogy Áron időben elindult.

A Posta csomagkicserélő központ hívásával kezdtem a napot. A jó hír, hogy a hátizsák már a 112-es hivatalban (Fehérvári út 9-11-ben van. Úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom meg, kihozzák-e időben vagy sem, reggeli után bemegyek érte.

A rossz hír, hogy Áron E-kréta online naplójában nagy bajok vannak. Biológiából ebben a tanévben egy 2-ese és hat 1-ese van.

A 112-es Postahivatalból átirányítottak a Vásárhelyi Pál utcába, de a küldemény ott sem volt. 

Újra felhívtam a Posta csomagkicserélő központot, ahol akként finomították az információt, hogy már kiszignálták szállításra a 112-es hivatal felé.

Biztonságból még a Gazdagréti Postahivatalba is bementem, de ott sem tudtak többet mondani, mint, hogy úton van. Az is lehet, hogy gyalog jön. J

Délután több dologért is le kellett mennem a háziorvosi rendelőbe. Megkaptam aláírva és lepecsételve a gyógyszer kiviteli igazolásokat és a doktornő írt receptet a malária elkerülésére, amit azonnal ki is váltottam.

A január 4-én lejárt gépjárműveztetői engedélyem meghosszabbításával az a nagy probléma, hogy a bal szememmel már nem tudtam elolvasni a piros vonal alatti sort, ezért elküldtek a szemészetre.  

Este egyedül fogtam neki a zöldségköretes rántott csirkemellnek, de csak a felével tudtam megbirkózni.