Reggel Vivien kopogott, hogy most már 8:07 van és lent a
reggeli már nyolckor elkezdődött. Gyorsan összekaptuk magunkat és máris lent
voltunk. A reggeli svédasztalos volt és szinte mindent meg lehetett találni. A
péksütemény egészen zseniális volt, ezért miután jól bereggeliztünk még a
sípályára is vihettünk 1-2 szendvicset.
Helka, az asztalszomszédom nagyon helyes kislány,
megajándékozott valamilyen előre csomagolt süteménnyel. Igazán kár, hogy kicsit
több mint 70 év közöttünk a
korkülönbség.
A sí tárolóból a találkozóhelyig bő 300 méter mentünk
sícipőben a vállunkon a lécekkel és a botokkal. Emőkének az volt a javaslata,
hogy holnaptól még a sícipőket is a kezünkben vigyük, és inkább az utcai
cipőben tegyük meg ezt a távot, mert a sícipőben sokkal kényelmetlenebb gyalogolni,
főleg visszafele, amikor már fáradtak vagyunk.
A Gazdagréti Sí tábor zászlója alatt volt a gyülekező,
ahol Zoli mindenkit a kora és a sí tudása szerint osztott be valamelyik
oktatóhoz.
Kb. 9-kor elkezdődtek az edzések. Én Emőke lányommal és a
Viviennel egy csoportba kerültem. Emőke meg is jegyezte, hogy én lecsaltam a
tudásomból.
A mai edzés fő témája az volt, hogy a hóekéből történő
ívszerkesztésről, amit eddig tanultunk és főleg begyakoroltunk azt felejtsük
el, mert a karving lécek esetében ez egészen máshogy történik. Ezt mindenki úgy
élte meg, hogy szinte fordítva.
9-től 12-ig csak ezt az új stílust tanultuk. Délben
leültünk a hütte asztalaihoz és hozott anyagból ebédeltünk. A hüttéből csak az
italokat vettük hozzá.
Egykor folytattuk az edzést, azzal kiegészítéssel, hogy
Zoli nem 10-20 métereket gyakoroltatott velünk, hanem fel kellett menni a
„varázsszőnyegen” és onnan már inkább 100-200 métert tudtunk az új technikával
íveket szerkesztve lesiklani.
Nekem rögtön az első alkalommal sikerült a varázsszőnyegen
eltaknyolnom. Később Vivien elmagyarázta, hogy nagyon előre dőlve kell a
síléccel futószőnyegre lépni, miközben a két bottal elől ugyancsak gumiszőnyegre
kell támaszkodni.
Bevallom, hogy a vége fele már annyira elfáradtam, hogy
alig vártam a három órát, mert akkor van vége a hivatalos edzésnek.
Az edzés után én hulla fáradtan elindultam a szállásunk
felé, Emőke és Vivien még tettek egy föl-le futamot, Zoli pedig még felvitte
Ádám fiát és az én Áron fiamat a csúcsra és onnan egy fekete pályán síeltek le.
A Stella Monte-ban már nagy megkönnyebbülés volt a sí
tárolóban letenni a léceket, a botokat és lecserélni a sícipőt az utcai cipőre.
A lakosztályunkban vettem egy forró zuhanyt és egy picit
lepihentem. Áron elment Viviennel és Emőkével az élelmiszer boltba és utána még
volt energiája, hogy Zolival, Ádámmal, Viviennel és talán még Emőkével
elmenjenek egy órát korcsolyázni.
Amikor már kipihentem magam, lementem a recepcióra, hogy
az ott elérhető wifin keresztül elintézzem a netes ügyeimet.
½ 7-kor eljött a vacsora ideje. Sok finomságot ettünk
végig.
Vacsora után a többiek leültek az előtérbe valamiféle „csótány
póker”- játszani, ami engem egyáltalán nem izgatott és a szomszéd asztalnál az
Interneten keresztül foglalkoztam a dolgaimmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése