Duna

 20210814 szombat

Már majdnem dél van, mire felébredtem.

Még mindig tiszta erőből tart a nyár. Határozott szándékom ma egy nagy úszás a Dunában.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de keresek egy demilitarista (háború ellenes) verset, amit első feleségemtől Bereznay Évától hallottam először szavalni az Irodalmi Szinpadon. 

Amire még emlékszem, hogy a  vers úgy  kezdődött:

"Akárki volt az első kard kovácsa, neve ezer s ezerszer átkozott legyen, mert annyi bűnt és bajt hozott e vak világra,,,,"

A költő neve talán Rozsdzsesztvenszkij volt, de már  ebben sem vagyok biztos. Hiába, már a memóriám sem a régi.

13 óra van. Lemegyek reggelizni (délután?) Két csirkeszárny mellé a lecsó utolsó maradéka és a krémesnek a fele.

Délután 4-1/2 5 fele, még javábn sütött a nap, amikor kimentem a Dunára és egy nagyon finom fél órát úsztam.

Az oda-vissza út között az ismerős stégen napoztam talán egy fél órát. Visszaúszva csak betettem a létrát a kapun belülre és meglátogattam Gáborékat. Egy-két kupica mellett (ahogy Pusza nagymama mondaná tettük a törvényt).

Z. Gábor megmutatta. hogy hol tart a vitorlása építésében. Közben Klári feltálalt egy tányér csirke levest, ami nagyon jól esett.

Már kezdett sötétedni (1/2 9), amikor hazatértem.

Egy  kicsit pihenem, el is szundítottam. 

Éjféltájt rájöttem, hogy ma este még nem vacsoráztam. Lementem. Csirkeszárny, sültkrumpli a mikróban, rá egy kis csípős ketchup és mindjárt jobban lettem.

Most már reálisan látom a helyzetet. Ide két dolog hiányzik a rendhez: egy takarítónő és egy mosogatógép szerelő. Rajta leszek.