Ha péntek, akkor irány Dömsöd

Áronról nem tudom, hogy mikor indult el a suliba, csak azt, hogy nem mosott fogat, de a Mannát leengedte.

.A reggeli után többen is csöngettek.
A második csöngetésre Manna jött haza. Öt óra elég volt a csavargásból.

Délelőtt elküldtem egy e-mailben a közös képviselőnek egy levelet, miszerint én elvesztettem a türelmem, a hét éve javasolt napelem rendszert illetően és mondja meg. hogy mi a hivatalos eljárása annak, ha én saját beruházásban csak a saját villamos energia ellátásomra szeretnék kb. 10 tábla napelemet telepíttetni a tetőre.  Szerintem ezt én nem hét év alatt, hanem hét hónapon belül be is fogom tudni fejezni.

Elvégeztem néhány Duolingót, mert a rendszer azt mondja, hogy a siker egyik titka, hogy minden nap gyakorolj.

Délben megettem a körömpörkölt utolsó maradékát is és azzal vártam, hogy Áron hazaérjen, hogy előre mindent levittem az autóba.

A csomagolásba beletartozott az a millió átutalandó számla, amiket csak ma hozott a postás.

Amikor Áron hazaért, már csak a notebookok és Manna volt hátra. Mannát Emőke némi karmolások árán fölhozta, a többit pedig mi bepakoltuk.

Négykor indultunk és a TESCO-ban nagyon szervezetten és gyorsan tudtunk végezni. (2 csirkecomb, 1 csirkemell, 12 tartós tej, unikum és egy borotvahab, amit reklamációban rögtön kifizettettünk a régi hibás miatt.)

Közben hívtam a doktornőt, de ő már nem volt bent, az ügyeletes orvos pedig csak annyit mondott, hogy Nóra nagyi állapota nem javult.

Nem sokkal este hat után landoltunk a Kiskunlacházi zöldségesnél, ahol vettem egy háló lecsónak való paprikát és hozzá sok paradicsomot. Két sarokkal odébb az azonnali fogyasztásra lecsó kolbászt és irány a bázis.

Juditnál megálltunk egy percre. Pongó nagy tánccal fogadott, mert ő már előre tudta, hogy a heti körömpörkölt fogyasztásunkból az összes csontot ő kapja. Judittal megbeszéltem, hogy mikor legyen a kapcsolók és dugaljak szerelése, miközben bedobozolt nekünk 15 darab tojást.

A bázisra érve Manna nagy nyújtózással kezdte a szabadságát, miközben mi mindent berámoltunk és örömmel láttam, hogy Ági itt volt és kitakarított.

Egy-két unikum és én is eltettem magam holnapra. Nyolc órára mind a ketten elfáradtunk.

Újabb 1-es kémiából

Korán kelve úgy látom, hogy Áron időben elindult és komolyan vette, hogy a szobáját és az íróasztalát ne hagyja úgy, mint eb a szamarát, viszont belépve az @-Naplóba látom, hogy tegnap megint kapott egy 1-est kémiából, amiről egy szót sem szólt. Este fogunk erről beszélgetni vele.

Úgy látom, hogy induláskor a Mannát is kiengedte, mert különben már itt reklamálna
.
Áron szülőjeként regisztrálva letöltöttem az Office365 irodai alkalmazás 2016-os verzióját és telepítettem is. Most ismerkedem vele.

Elkezdtem a Duolingót, miközben elhatároztam, hogy mostantól intenzívebben fogok foglalkozni az angollal.

Reggeli közben többször is csöngettek. A postás egy tértivevényes levelet vetetett át velem Áron részére, de azt nem nyitottam ki
.
Lementem az ALDI-ba, ahol előadtam a panaszomat, hogy a 41-42 zoknikból akartam venni hármat, de figyelmetlenségből 43-44-est vettem. Nem kötekedtek, hogy hol van a blokk, hanem bekísértek az eladótérbe és szó nélkül kicserélték.

Késő délután, amikor már Emőke is hazaért elővette Áront, hogy miképp is van ez az újabb elégtelen kémiából.

Emőke is tárgyalt vele, nekem pedig átküldött egy finom zöldséglevest és egy túrós csusza félét, amit szerintem nem is ő készített.

Az ÉHSZAKOK 35-ik bővített kiadása

Áron reggel sokat tötyörészett és végül csak 7:12-kor indult el, az apja meg hadd izguljon.

A reggeli forgatókönyv a szokásos: fürdőszoba, gyógyszerek, Manna levitele és víz a smaragdfának. Utána elkészítettem a reggelimet és komótosan elfogyasztottam.

Nagy nehezen sikerült telefonon elérnem R. Kinga doktornőt, akitől megtudtam pár adalékot Nóra nagyi hogylétéről, de teljességgel csak a labor leletek kiértékelése után, holnap este tud nyilatkozni. Azt kérte, hogy holnap este 9-kor hívjam fel.

Kicsit Duolingóztam, átnéztem a levelezésemet, majd rendbe tettem az ÉHSZAKOK 35-ik kiadását, de ekkorra már 10 óra lett.

Beszéltem Büti Ágival is, de az nem biztos, hogy a héten tud foglalkozni a bázissal, majd meglátja.

Lementem az Aldi-ban, vettem tejet, főtt-füstölt tarját és végre tudtam csinálni magamnak egy tejeskávét is.

A rádió hallgathatatlan, a TV nézhetetlen, a csapból is az október 2.-i népszavazás folyik, ugyanúgy, mint a hírportálok bármelyikén.

Igyekeztem időben elindulni a brushup-ra. Időben oda is értem. Nagyon jó nagy csoportos óra volt. Larry is visszatért Brüsszeli útjáról, így a kis csoportban ő tarthatta meg az óráját a megszámolható és megszámlálhatatlan főnevekről című előadását az angolban.

Utána Mannával egy újabb órát töltöttünk az olvasó csoportban és én még ráadásként kiejtési gyakorlatot tartottam Katalinnak és Misinek.

Itthon megvacsoráztunk Áronnal és megbeszéltem vele a jövőbeni szigorításokat. Ha reggel nem indul el időben (holnap 0-ik óra is van), akkor be lesz zárva a lakásajtó és nem mehet suliba. Ami rendetlenséget találok a szobájában, az íróasztalán, azt kidobom a szemétbe. Meg kell, találjam azt a nevelési módszert, amitől rendszerető felnőtt lesz.

Este nyolckor még levitte Mannát, miközben én lementem a CBA-ba, Áron kérésére vettem citromlét, magamnak meg unikumot és sört.

Amikor Áron feljött, még egy kicsit belekérdeztem a holnapi órarend szerinti leckékbe, azután lefekvés.

Egyre sötétebb a világ, amiben élünk.

Reggelre valamelyest javult a tegnapi zaklatott lelkiállapotom, ezért el is határoztam, hogy ma bemegyek a János kórházba és megnézem, hogy mennyire lett sikeres az első beavatkozás és most már nyugodtabban tudom majd felmérni, hogy Nóra nagyinak mire van szüksége.

Manna először csak rendíthetetlenül nyávogott, majd úgy döntött, hogy tettlegességgel ad nyomatékot a kérésének: MENJÜNK LE!

Le is mentem. Vittem egy palack vizet a smaragdfának és vettem egy rozscipót.

Reggeli után elindultam a János kórházba.

Már egy-két évtizede tágabb szemmel nézem a világ folyását, azt, hogy merre és hová tart az emberiség. Mint egy igaz technokratát örömmel tölt el a technika gyors fejlődése és szinte nap mint nap haszonélvezője is vagyok, de mint egy humanista tanoncot mélyen elszomorít az emberek rohamos lelki elszegényesedése. Az emberek egymáshoz egyre durvábbak, egyre lelketlenebbek és fogalmam sincs, hogy ez a folyamat, hogyan fékezhető, ha egyáltalán fékezhető és hogyan állítható meg.

A mai nap is bizonyíték volt erre. Rossz lelki állapotban értem a János kórházba. Hamar sikerült megtalálnom, hogy hol fekszik a Nóra nagyi, de ami ezután következett, azt alig merem leírni.

A nagyi, túl azon, hogy be volt kötve neki az infúzió, nagyon rosszul nézett ki és nem ismert meg. Közel hajoltam hozzá, hogy amikor beszélek hozzá, a többi beteget és látogatót ne zavarjam. Simogattam a kezét, mosolyogtam rá és közben mondogattam neki, hogy most már jó kezekben van és hamarosan meg fog gyógyulni. Ekkor az egyik ágyon fekvő beteg és a látogatója, összenevetve hangosan csak annyit mondtak: „Minek jött be hozzá, nem látja, hogy már halott?” „Egész éjjel siránkozott és minket nem hagyott aludni.”

Azt hittem, nem hiszek a fülemnek és halkan csak annyit mondtam, hogy: „én kérek a nevében elnézést. Beteg.”

Még egy darabig hallgattam a durva megjegyzéseiket, majd elbúcsúztam a nagyitól és mindenkinek jobbulást kívánva eljöttem.

Meg fogják-e még valaha tanulni az emberek, amit Áronnak is tanítok, hogy az egyetlen igazi érték, ha a másik embernek mosolyt tudunk varázsolni az arcára. Kicsiben és nagyban egyre sötétebb a világ, amiben élünk.

Ebédre megint megmelegítettem egy adagot a hűtőben tárolt körömpörköltből.

Közben Áron megjött a suliból és rögtön lement egy kicsit focizni.

Amikor Emőke lányom hazaért, elmeséltem neki, hogy mekkora pofon érte az amúgy is hadilábon álló lelkemet.

Emőke rábeszélésére Áron viszonylagos rendet tett a szobájában, kirámolta a mosogatógépet és levitte a szemetet, mindezt csak azért, hogy visszakaphassa a notebookját.

Nagy a baj

A hét nem kezdődik jól. Én két zárt ajtón keresztül is felébredtem Áron ébresztő órájának a csörgésére, de Áron, aki 30 cm-re aludt a vekkertől, ő nem. ½ 7-től kezdve szólongattam, hogy itt az ideje felkelni, de ő csak halogatta, mondván, majd akkor kel fel, ha kipihente magát. Öt perccel hét előtt már nagyon türelmetlen voltam és emlékeztettem rá, hogy hétkor bezárom a lakásajtót és akkor ma nem mehet az iskolába. Még csak szeptember van, de eddig már két késése van bejegyezve.

Hét óra után akart elindulni, de az ajtó zárva volt. Ebből hangos balhé kerekedett és végül 7:12-kor hagyta el a lakást, de valamiért még visszajött, mert itthon felejtette, pedig este kértem, hogy pakoljon össze mindent.

Elkezdtem a Duolingót és publikussá tettem a tegnapi blog sűrítményt, majd hozzákezdtem a reggeli készítéshez. A Duolingóban, amikor átkapcsoltam olaszra, megint átmentem szenvedőbe. Most még úgy érzem, hogy ezt az igeragozást nem is lehet megtanulni.

½ 12-kor elindultam a Raiffeisen Bankba. Először a törökhöz mentem, hogy vegyek egy rántott harcsafilét krumpli salátával, mert a nagyinak az a kedvence, utána elintéztem az Equilor átutalást és siettem a nagyihoz.

Hiába siettem, mert sem a kaputelefonra nem reagált, se a telefonhívásomra. Valakinek felcsöngettem találomra, bemutatkoztam és kértem, hogy engedjen be a kapun, mert a Nóra nagyi nem enged be.

Amikor így sikerült felmennem, a csengőre és a hangos kopogásomra síri hangon közölte, hogy „mindjárt”.  Ez egy órán át tartott, amikor elvesztve a reményt, hogy be fog engedni, felhívtam Emőke lányomat, hogy visszamegyek Gazdagrétre és addig szerezze vissza a kulcsokat, hátha azzal be tudok menni a lakásba, mert éreztem, hogy nagy a baj.

Mire hazaértem, Emőke visszaszerezte a kulcsokat. Neki adtam egy a zsíroktól megfosztott velős csontos zöldséglevest és indultam vissza a nagyihoz. Odaérve a nagyi most sem engedett be, de a kulcsok egyikével sikerült bejutnom.

Szörnyű látvány fogadott. Nagyi a szoba közepén jajveszékelve feküdt és még az is lehet, hogy elesett. Teljesen kommunikáció képtelen volt. Pénteken még annyira tudott kommunikálni, hogy kérte, ne vitessem be a kórházba, majd csak a jövő héten. Mivel a Csák doktornővel egyetértettünk abban, hogy az erőszak többet árthat, mint használ, engedtem neki, de abban megállapodtunk, hogy a hétvégén készít egy kis csomagot és akkor hétfőn jövök érte és bemegyünk a Jánosba. Vasárnap még fel is hívtam, hogy összecsomagolt-e, ahogyan megbeszéltük, mert hétfőn megyek érte.

Ma már bánom, hogy hallgattam a doktornőre, erőszakosabbnak kellett volna lennem.

Nem maradt más választásom, minthogy hívtam a mentőket és elmondtam, hogy mi a probléma. Amíg a mentőkre vártam, megpróbáltam felültetni és egy pohárból inni, adni. Előkerestem a kórházi zárójelentéseket és a Csák doktornő beutalóját.

Amikor a mentőorvos felmérte a helyzetet, megpróbált, pulzust és vérnyomást és saturációt mérni, valamint egy infúziót beadni, de mindez nem sikerült, és közölték, hogy beviszik a János kórház 1.-es Bel osztályára. Igyekeztem meghálálni a küzdelmüket, amit elfogadtak és megköszöntek ugyan, de ettől sem lettek feldobódva.

Nagyon rossz lelki állapotban értem haza. Kértem is Áront, hogy mielőtt lemegy focizni, töltsön nekem egy unikumot.

Judit renoválja a házat

A lustasági csúcs döntögetése folytatódik. Már majdnem 10 óra, mire lemegyünk reggelizni. Persze Manna már nyolckor böködött, hogy engedjem már ki, mert a kertben dolga van. Akkor még Áronhoz is bepillantottam, de ő még zsákformát alakított a takarójából és onnan ki sem látszott.

Feltettem a Gazdagrétiek Adok-veszek Facebook csoportba a Bohemia Artis sífutó lécet, mert nálunk senki nem kattan rá erre a sportra.

Balázs felhívott, hogy meglátogatna minket este Gazdagréten.

Még csináltam 20 pontot a Duolingón, azután rábeszéltem magam a felkelésre.

Reggelire mind a ketten ettünk egy-egy szeletet a tegnap elrontott bolognaiból. Az ízével nem lett volna semmi probléma, de nagyon száraz lett. Áronnak egy teát főztem hozzá, magamnak egy tejeskávét.

Átmentünk Judithoz megnézni, hogy mit segíthetünk a ház renoválásában. Összeszereltem egy festőhengert és azt is vittük magunkkal. Én a dugaljakat és a kapcsolókat szereltem ki a falból, Áron és Levi pedig inaskodott a festő mellett.

Közben elvittem a kitört üvegű ablakkeretet az üvegeshez, hogy azzal is előbbre legyen a ház.

Visszajövet délutáni pihenés. Lassan készülődünk hazafelé. Feltettem a tegnapi blogot és előrébb mentem a Duolingóval.

Igyekeztem, hogy időben elinduljunk, mert Balázs messziről jött hozzánk és hétre ígértem, hogy hazaérünk.

7:00-kor be is gurultunk a ház elé. Mint az albán menekültek, annyi cuccot kellett felvinnünk. Balázst csak egy csupor ásványvízzel tudtuk kínálni, mert mást nem fogadott el. Emőke örült a Mannának és a Dömsödi krémesnek.

Bemutattam őket (Balázst és Emőkét) egymásnak, amiből kiderült, hogy a lány szívesen tenne eleget Balázs meghívásának a Szentbékkálla-i mandula ültetvény megtekintésére. Elhatároztuk, hogy egyszer oda is elmegyünk.

Áron főzött magának egy teát, nekem meg feltette a köröm pörköltöt melegedni. Felmondta az olaszt és megígérte Emőkének, hogy a kémiával még át fog menni hozzá.

Balázzsal elszámoltunk és még egy kicsit beszélgettünk, majd elbúcsúzott.

Áront megkértem, hogy pakolja be holnapra az iskolatáskáját és készítse ki azokat a ruhákat, amiket holnap fel szeretne venni.

Én még egy picit összeszedtem a gondolataimat, hogy miket fogok előadni a holnapi felnőtt-német órán, azután magam is nyugovóra tértem.

a

Velős csont

Őszi hűvös, de napsütéses reggelre ébredtünk.

Áront már meg se kérdeztem, hogy jönne-e velem a piacra, csak mentem. Vettem két doboz tojást, sütni való tokaszalonnát, újhagymát, leveszöldséget egy nagydarab velős csontot, egy nagy csirkecombot és 30 dkg darált marhahúst a tervezett bolognai spagettihez.

Hazaérve Áron egy bögre forró tejeskávéval honorálta, hogy neki nem kellett jönnie a piacra.

Azonnal hozzákezdtem a reggeli készítéséhez. Meg sem kérdeztem Áront, hogy mit szeretne reggelizni, mert úgy is tudom, hogy bundás kenyér az első számú kedvenc.Áron hozott be paradicsomot és paprikát. A bundáskenyeret dicsérte, hogy ilyen finomat csak én tudok készíteni.

Reggeli után feltettem a velős csontot főni nagyon kis lángon, mert Judittól úgy tanultam, hogy az a gyöngyözően tiszta húsleves titka. Mellé később beraktam egy csomó zöldséget.

Közben szóltam a Zoli bácsinak, hogy 500.- forint nagyon nyomja a zsebemet, ha a két fán túli részen lenyírná a gazokat, meg tudnék szabadulni tőle. El is vállalta, délután átjön és lenyírja. A két fa előtti nagy részen én szeretnék füvet nyírni.

Most már jóllakva, hozzáláttam a csavar rendező doboz felszereléséhez. Csak két tiplit kellett a falba tenni, de utána a kis fiókok elválasztó falainak implementálása már nem volt ilyen egyszerű és főleg sokáig tartott.

Megpirítottam a darált húst forró hagymás, fokhagymás olajon és a főtt makarónira rádobtam, majd reszelt sajttal megszórva betettem a sütőbe, ugyanúgy, mint a sütőzacskóba betett csirkecomb darabokat.

Áront megkértem, hogy tegyen rendet az íróasztalán, mert azt terveztem, hogy ebéd után együtt átnézzük majd az olasz tanulmányait.

Én is bekapcsoltam a számítógépet és még a későre tolódott ebéd előtt rendeztem benne a soraimat. A bolognai spagetti szárazra sikerült, viszont a velős csontos zöldségleves nagyon finom lett. Négy pirítóst is elhasználtunk alatta.

Amíg mi ebédeltünk Zoli bácsi lenyírta a kert hátsó traktusában a gazt és szedett egy csomó diót is Samó diófája alól.

Mielőtt átmentem volna Juditékhoz, szerettem volna megnézni, hogy Áron hol tart az olasz tanulmányaiban, de ehhez átmenetileg le kellett volna, hogy szakadjon az Internetről. Ez nehezen ment. Amikor végre sikerült, kikérdeztem volna a „lenni” létige (Essere) ragozását a személyes névmásokkal, de ebben az „Io sono”-nál nem jutottunk tovább. Ekkor kértem, hogy üljön le és egy A4-es papírra írja, amiket diktálok. Áron ettől nem lett boldog, de írta. Ha már ennyire belejöttem, lediktáltam neki a birtoklást kifejez ige (Avere) ragozását is. Azt kértem, hogy ezt a lapot tegye az íróasztala fölé és nézegesse, mert ez fontos lesz, én pedig néhanapján ki fogom kérdezni.

Juditék nagy munkában voltak, mert a kiadandó/eladandó házat kicsit rendbe akarják hozni. Pongó nagyon örült a nagy velős csontnak, amit átvittem.

Annyira teleettük magunkat délben, hogy vacsora gyanánt már csak az egyik süti felét ettük egy bögre tejjel.

alzheimer kór

Úgy látom, hogy megtört a jég és Áron belátta, hogy valóban el kell indulnia 7-kor. Pár perccel 7 óra után már csak a rendetlenséget találtam a szobájában, őt nem.

Amikor bekapcsoltam a notebookom, a Microsoft csak fenyegetett, hogy 7:56-kor ki fogja kapcsolni, mert a Windows 10 hosszantartó frissítésbe fog kezdeni. Valóban sokáig tartott, mert már majdnem 10 óra lett mire végzett.

Közben megreggeliztem és igyekeztem minden mozdulatommal inkább a helyére tenni valamit, inkább, mint elővenni egy újat.

Manna is megreggelizett és utána kérte, hogy a délelőttöt még hadd töltse lent a parkban és majd 3 óra előtt feljön.

A W10 frissítéséből szinte nem éreztem semmit, csak remélni tudom, hogy jobb lett.

Megválaszoltam a beérkezett leveleket. Közben Katika áthozta a kivasalt ingeket és trikókat.

Elkezdtem a Duolingót, de most átkapcsolva olaszra, ha már komolyan gondoltam, hogy alkalmasint ki fogom kérdezni Áront.

A bloggal már egyszerűbb a dolgom, mert maximum egy nap csúszásom van.

Áron csak délután négykor érkezett haza, addigra én már minden vinnivalót, Mannát is bepakoltam az autóba.

Indulás előtt még elbúcsúztunk Emőkétől, majd hajts Lajcsi.

A TESCO-ban az volt a munkamegosztás, hogy Áron váltja vissza a PET palackokat, meg a sörös dobozokat. miközben én bevásárlok. Én csupán sertés körmöket, sertés farkat, meg sajtokat vettem és kiegészítettem a háztartást konyhai törlőpapírral és fogkrémekkel.

A sikertörténetnek az lett a vége, hogy nagyon rövid idő alatt végeztünk a TESCO-val.

Áron és Manna végig aludták az út hátralévő részét.

Még naplemente előtt értünk a bázisra. Manna rögtön birtokba vette a terepet, mi pedig Áronnal berámoltunk.

Áron rögtön felment, hogy folytassa a pihenést, én pedig miután elrámoltam, feltettem a köröm pörköltöt lassú tűzön főni.

Nóra nagyit felhívtam, hogy tudjam, hogy van és hogy nem felejtette-e el, hogy a kérésére azt beszéltük meg, hogy csak hétfőn délelőtt hajlandó bemenni a János Belgyógyászatára.

Elfelejtette, de ez engem egyáltalán nem lepett meg. Az ó Alzheimer kórja felmentést ad.

Én több mint tíz évvel vagyok nála fiatalabb és sajnos mégis előfordul, hogy kinyitom a hűtőszekrényt és közben nem jut az eszembe, hogy mit szerettem volna kivenni belőle. Csak remélem, hogy nem fogok eljutni olyan helyzetekbe, hogy kimenjek a WC-be és ott kezdjek el azon gondolkozni, hogy miért is jöttem ki oda.

Most, hogy odatettem főni a köröm pörköltött főni kellett volna benne néhány szem krumpli, de nem találtam a szuper krumpli hámozót, pedig az csak két helyen lehetett. Vagy a hámozóknál a szegre felakasztva, vagy a konyhaszekrény fiókban. Egyik helyen sem volt.  El kellett telni egy időnek, amíg rájöttem, hogy a szuper hámozót odaadtam Gábornak, hogy mutassa meg Klárinak, hogy ilyen is van.

Vacsorára nagyon ízletes lett a körömpörkölt.

Egy csomó csekk átutalása

Áronnak ma sem sikerült elindulnia hétkor, pedig ma nulladik órája is volt. Valamilyen gorombább dolgot kell tennem, mert a kérés, hogy időben induljon el, nem elég.

Amikor felkeltem lementem a Budapest Bankba, mert értesítettek, hogy elmaradt befizetni valóm van. Érdeklődésemre kiderült, hogy az nem más, mint a TESCO bevásárló kártya hitel visszafizetése.

Utána átmentem az Eleven Centerbe vásárolni, mert még reggelinek való se volt itthon.

Reggeli után először átutaltam a TESCO tartozást, majd természetesen Duolingó orrvérzésig.

Összeszedtem a befizetni való számla leveleket és csekkeket és minden számlalevelet (ad acta) eltettem a helyére.

Emőke délben hozott át egy tányér krumplistésztát uborkával. Már akkor jeleztem neki, hogy mi készül vacsorára (Bolognai Lasagne).

Áron hazaérkezése után a kérdésemre egy szót sem szólt arról, hogy mik történtek az iskolában.

Megkértem, hogy szedje le a ruhákat a fregoliról, mert én eddig csak azokat szedtem le, amelyeket átvittem Kati néninek, hogy vasalja ki és utána rámolja ki a mosogatógépet.

Áron még a napsütésben lement Emőkével és pingpongoztak, majd amikor feljött, ahelyett, hogy elővette volna az iskolai dolgait leült Internetezni.

Betettem a vacsorát a sütőbe és csak este nyolckor, amikor bementem az E-Napló Ellenőrző Könyvébe, akkor derült ki számomra, hogy Áron a nulladik óráról 10 percet késett és Kémiából az eddigi 2-eshez, ma hozott egy 1-est.

Hárman ültünk a vacsorához, Emőke hozott át hozzá fejes salátát.

Vacsi után még kértem Áront, hogy mutassa meg az olasz házi feladatát, de erre már nem került sor.

A buszon ismerkedem

Áron megint későn indult el a suliba. Egyszerűen nem akar alkalmazkodni a kérésemhez, hogy legkésőbb hétkor induljon el.

A reggeli után elkezdtem a Duolingót.

Dél fele elindultam az ÚjBuda Önkormányzati Okmányirodába, hogy átvegyem az új E-személyim. A két kiegészítőről (Elektronikus aláírás kód kártya és Személyazonosító kód kártya) még nem tudom a jövőbeli hasznosságát, de azt is átvettem és aktiválás gyanánt mind a kettőhöz beadtam egy hat-, illetve hétjegyű PIN kódot. Mekkora egy normál embernek a memóriája, hogy az összes PIN kódot (Bankkártya, Netbank, Bejárati ajtó, Riasztó, Autórádió, számítógép, SZIG kód, E-sign kód, stb.)

Lomiztam is, mert felhoztam egy fiókot a lomtalanításból, hogy felszerelem majd Dömsödön az elektronikai asztalkám lapja alá.

Délután igyekeztem nem elkésni a brushup új tanév kezdéséről. Emőkét is felhívtam, hogy ha már beharangoztam Katie-nél, akkor oda tud-e érni háromra, de mondta, hogy ma semmiképp, először majd csak a jövő szerdán.

Nagyon jó volt újra találkozni a csapattal és főként Katie-vel. A rövidre fogott órát nagy terülj-terülj asztalka követte.

Van egy nő a csoportban, akit nagyon nem kedvelek, főleg azért, mert folyton rám akar akaszkodni. Most is a Zitát kellett megkérnem, hogy vakarja le rólam, mert mindenáron jönni akar a keddi felnőtt-német órára. Zita is mondta, hogy arról szó se lehet, ott csak ő meg a Bori lehetnek, maximum még az Ákos, nincs is több szék.

A 8-as buszon hazafelé összebarátkoztam Emmával (4) és a mamájával. Jót beszélgettünk és Emmának megígértem, hogy átküldöm neki a diótorta receptemet.

Korán értem haza és mire hazaértem, már Áron is itthon volt. Kerülte a feladatokat és csak a Mannával meg Emőkével foglalkozott. Kértem, hogy nézzen utána a neten, hogy talál-e egy BedienungsAnleitung-ot a digitális ébresztőórájához a régi elveszett helyett, de ez a feladat is rám maradt. Végül, amikor megtaláltam, ki is nyomtattam.

Emőke és Áron lementek a Mannával sétálni, majd feljövet készítettek meleg szendvicseket, amikből Áron kettőt nekem is áthozott. Az egyik virslis, a másik gombás volt.

Elegem lett abból, hogy Berni nap, mint nap több pontot ér el a Duolingón, mint én és ma behoztam.

Nóra nagyi egyre gyengébb

Valami miatt nagyon korán felébredtem. Még csak az hiányzik, hogy alvási zavaraim legyenek. Miután nem találtam az ágyam mellett a notebookomat, bementem Áron szobájába.

Ő aludt, de látom, hogy az elkobzott notebookját az enyémmel pótolta. Visszavettem, és majd ha felébred, megbeszélem vele, hogy ez helytelen, máskor ilyent ne tegyen.

A felkelése sem volt egyszerű. Miután azt kérem, hogy legkésőbb 7-ig hagyja el a lakást, ehhez képest ½ 8-kor kelt fel.

Ismerkedem a Zmey Notepad-del. Olyan, mint egy nagyon lecsupaszított Word.

Elkezdtem a Raspberry Pi-re a Raspbian (Linux) telepítését. Nagyon oda kell figyelnem minden mozdulatra, és ha nem lenne fórum, akkor meg se tudnám csinálni.

Amikor Áron hazaért a suliból azt javasoltam, hogy menjünk el a Nóra nagyihoz. Fel is hívtam volna, ha felvette volna a telefont, de nem tette. Ettől még jobban sürgettem Áront, hogy induljunk el.

A 139-essel hamar odaértünk a Moszkva térre és onnan már gyalog. Közben bementünk a sarki CBA-ba venni a nagyinak néhány dolgot. Áron kinézett egy gyorsan elkészíthető zacskós májgombóclevest, én pedig kávétejszínt kerestem, de vettünk még a nagyinak szőlőt és gyümölcslevet.

A következő probléma az volt, hogy a nagyi a kapucsengőre sem reagált. Szerencsénkre épp jött egy lakó és az beengedett a lenti kapun. Fent a nagyi a lakás csengőre sem reagált. Végül az újabb telefonhívásunkat felvette, de csak akkor értette meg, hogy kik vagyunk és itt állunk az ajtaja előtt, amikor már szinte kiabáltunk a telefonba.

Végre kinyitotta a kisablakot, de nem találta a lakáskulcsot. Hiába mondtam és mutattam, hogy ott van a kisasztalon, nagyon nehezen jött össze a dolog. Egy 1/2 órába telt, míg bejutottunk.

Áron rögtön feltette a levest főni, sőt még tett bele a hűtőben talált paradicsomból és paprikából is, amit még a múlt héten hoztunk.

Nagyi egyre gyengébb és soványabb, egyre nehezebben hall és egyre rosszabbul néz ki. Arról hallani sem akar, hogy bemenjünk a János kórházba egy státusz kivizsgálásra, miközben kicsit felerősítenék.

A hűtőszekrényből nem fogyasztott el semmit, amiket korábban vittünk. Ott volt érintetlenül a sajt, a vaj, a tojások, a virslik és semmit nem eszik, de még az asztalon lévő pogácsát sem.

Teljesen kétségbe vagyok esve. Kérte, hogy ne akarjam őt bejuttatni a kórházba, de muszáj - mondtam. Jó, de akkor csak a jövő héten.

Áront is próbáltam rávenni, hogy hasson a nagyi lelkére, hátha tőle jobban elfogadja, ha kéri, hogy menjünk be a korházba. Nem tudom eldönteni, mi az a határ, ahol már az ő érdekében kellene erőszakosabbnak lennem.

Itthon megnéztem Áron angol leckéjét. Hibátlan volt, de baromi csúnya.

 

 

 

 

 

 

 

málna PC

20160919 hétfő

Áron valószínűleg későig Internetezett a lefekvése után, mert reggel elaludt. Hét órakor mentem be hozzá felkelteni. Nem veszekedtem vele, mert azzal csak rontanék a helyzeten, majd este elmondom erről a véleményemet, Emőke pedig valószínűleg számítógép szilenciumot fog elrendelni.

Belekezdtem a napi Duolingó adagba és készítettem magamnak egy visszafogott reggelit.

A Samsung Galaxy 5 S-t bevittem a drmobil szervizbe, mert levélben azt írták, hogy tudnak rajta upgrade-t csinálni, de amikor jobban megnézték, hogy ez kínai, akkor visszakoztak.

Nagy fába vágtam a fejszémet, megpróbálok a málna PC-re (Raspberry Pi) egy raspbian Linux operációd rendszert telepíteni, mert a terveim szerint ez lesz a lelke a Dömsödi bázissal való online kapcsolattartásnak.  Ehhez persze még sokat kell tanulnom az Arduino programozását.

Itthon este készültem egy finom vacsorával. Baconba tekert csirkemáj készült tzatziki  salátával.

Emőkének hatkor el kellett indulnia a barátaival a Rudasba, ezért igyekeztem, hogy a vacsora előbb készen legyen. Még mielőtt elindult elkobozta Árontól a notebookját.

Baconba tekert csirkemáj volt a vacsora tzatziki salátával. Amíg készült egy-két kupica unikummal locsoltam a torkomat.

mobil telefonok

Hűvös, de gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk.

Mint minden reggelt, illetve már majdnem délben, most is a Duolingóval és egy kis blog írással kezdtem.

Az után megbeszéltem Áronnal, hogy mi lenne, ha ma a hagyományoktól eltérően csak egy pár virslit és egy lágy tojást reggeliznénk, persze a hozzávaló fokhagymás vajas pirítóssal, paradicsommal, paprikával, én még csípős paprikával és tejeskávéval. Áronnak tetszett az ötlet és azzal járult a reggelihez, hogy kiment a kertbe paradicsomért és paprikáért.

Folytatásként Áron a számítógéphez ragadt, én pedig átmentem Gulyásékhoz az öreg mobil telefonos csomagért. Judittól érdeklődtem Lacika állapota felől, de nem mondott túl jókat és ez engem agyon felkavart. Közben meghívott, hogy ebédeljek velük. Először csak egy csirkelevessel kínált, majd ebből nyúl sült lett rizzsel.

A mobil telefonokat átvittem T. Judithoz, hogy hátha talál közöttük egy olyan készüléket, ami használható és legalább annyira kártya független, hogy az ó Vodafonos SIM kártyáját elfogadja. Annak örült, hogy én ezeket ingyen felajánlottam, de annak kevésbé, hogy mindegyiknek volt valami hibája. Végül abban maradtunk, hogy ezzel a csomaggal teszek egy kört valamelyik GSM szerviznél és a jövő hét végén jelentkezem.

Onnan a Gabikáékhoz mentem. Feri bácsi a Forma 1 befejező stádiumát nézte. Nekem megjavított egy kalapácsot és utána átjött segíteni az ágycserét. A bélyegező szobából lehoztuk a folyton széteső ágyat és a kúp alól felvittük az „új” ágyneműtartós ágyat. Áron is segített, de a Feri bácsi nélkül pedig ezt meg sem tudtuk volna oldani.

Már elég későre fordult az idő, ezért megkértem Áront. hogy kezdjen el összepakolni. Én a kajákat csomagoltam, míg rá az iskola táskája és a Manna maradt.

Nagy nehezen végeztünk és el tudtunk indulni. Áginál leadtunk egy garnitúra kulcsot, elvittem neki Klári egy bőr dzsekijét és megkértem, hogy ha tud, akkor a jövő héten menjen be rendet csinálni és kitakarítani.

Onnan nehezebben jutottunk Kiskunlacházára, mintha visszajöttünk volna, de mentünk tovább Ráckeve felé.

Útközben többször is próbáltuk felhívni Nóra nagyit, de valószínűleg nem hallotta meg a telefon csörgését, mert nem vette fel a kagylót.

Nem sokkal este nyolc óra után értünk haza. Manna egész úton csöndben volt, de amint megérkeztünk a Gazdagrétre, már a parkolásnál elkezdett nyávogni. Kati néni kivarázsolt minket a koszból és a rendetlenségből. Nekem semmi más dolgom nem volt, mint hogy megmelegítsem a vacsorát és Áront fürdeni küldjem és Mannának is adjak enni.

Három részre osztottam el a hazahozott zöldbab főzeléket és a kövön sült oldalast, de Emőke még nem volt itthon, így azután csak ketten vacsoráztunk.

Kilenc és fél tíz között többször is vita volt azon, hogy Áronnak mikor kell elmennie, fürdeni.

Kövön sült oldalas zöldbab főzelékkel

Hajnalban, amikor Manna azzal ébresztett, hogy ki szeretne menni, hallottam, hogy dörög az ég alja, de ha ki akarsz menni, menj, én attól csak jobban fogok tudni aludni.

Miután újabb rekordkísérlet történt a kései felkelésre, semmi piac, csak a meglévő készletekből tudtam gazdálkodni. Nem kell aggódni, a pékárut leszámítva, abból is elélnénk egy jó darabig.

Reggelire (12-kor) készítettem jó néhány bundáskenyeret, Áront pedig kiküldtem a kertbe paradicsomért és paprikáért. A reggelihez magamnak tejeskávét is készítettem, mert Áron se tejet, se kakaót nem kért.

Délelőtt több mint egy órát beszélgettem Bélával a Béke téri rémtörténeteiről, meg a vese eltávolítása utáni egészségügyi komplikációiról.

A kúp alatti rumli eltakarítását délutánra halasztottam. Átmentem Gulyásékhoz, de csak Judit volt otthon. Egy olyan történetet mesélt Lacikáról, amitől az eddiginél még jobban aggódtam Áron minden mozdulatára. Kávéztunk és több mint egy órát trécseltünk.

Hazajövet felettem a zöldbabot főni és begyújtottam a kő alatt a tüzet. A kőre feldobtam a korábban megfűszerezett és fokhagymával megtűzdelt bordákat.

Amíg ez sült, addig elkészítettem az istálló padlásán a világítást és Áron segítségével elkezdtük felpakolni a huzikából kirámolt cuccokat. Alakul a rend, de a végeredmény még messze van.

Elkészítettem a mágneses nyelű kalapács prototípusát. A terveim szerint holnapra a műgyanta is térhálósodik, és akkor átviszem Ferikének megmutatni.

A zöldbab főzeléknek és a kövön sült oldalasnak sikere volt. Most nagyon vigyáztam arra, hogy se az ecet, se a só ne legyen benne több a kelleténél.

Este alig tudtam elaludni, egyfolytában Gulyás Lacika állapotára gondoltam.

Ágy

Áron érezte, hogy a kedvembe jár, ha hét előtt indul a suliba, így is tett 7:55-kor elindult.

Nem sokkal később én is összeszedtem magam. Odakint úgy tűnik, hogy vége a nyárnak.

A blog bejegyzések publikálásában már csak kétheti adag elmaradása van, a Duolingóhoz, meg már a reggeli előtt hozzákezdtem.

Eddig csak mindig emlegettem magamnak, hogy el kellene már vinned Edinának az ÉHSZAKOK receptkönyvet, amit már több mint három hónapja olyan nagyvonalúan megígértél, de ma emlegetés helyett el is vittem. Még nem tudni, hogy örült-e neki vagy sem, mert egy vevővel nagyon el volt foglalva. Csak letettem és mondtam, hogy majd hívom.

Itthon bejelöltem a facebookon, hogy tudjunk kommunikálni és közben megcsináltam 10 pontot az olasz Duolingóban. Nagyon nehezen rágom át magam még egy ilyen kis adagon is. Miközben az angolban egy ilyen 5-6 perc, addig az olasz, teljesen kezdő szinten is több mint félóra.

Gyorsan átutaltam a Telecom Internet szolgáltatásának a havi díját (egy hét késéssel), nehogy itt a Gazdagréten Emőke és én is Internet nélkül maradjunk.

Elkezdtem rendezgeti, csoportosítani, hogy mi marad itt és mit viszünk Dömsödre. Közben a nagy rendetlenségen is igyekeztem csökkenteni, hogy ha Katika bejön a hétvégén, akkor ne forduljon azonnal vissza.

Amikor Áron (jó későn) hazaért a suliból, őt is megkértem, ha tud, akkor simítson egyet a szobáján.

Elkezdtük levinni a cuccokat az autóba. Az egyik kanyarnál kértem Áront, hogy az öt literes ballont ne üresen vigye le, hanem vigyen benne a smaragdfának innivalót, ki tudja, hogy hétfőig ki fogja meglocsolni.

Mannát az Emőke tette be a hordozóba. Én csak átvettem és adtam érte egy puszit Emőke lányomnak.

Irány a TESCO. Nagyon szervezetten és céltudatosan vásároltunk. Amikor már tele volt a kosár, sőt ki is fizettük, akkor Áron azt javasolta, hogy most már együnk is valamit. Így jutottunk el a Wok and Go-hoz, ahol mind a ketten mást és mást rendeltünk. Egy kicsit túl is rendeltük magunkat és így a végén dogi bag csomagolást kellett kérnünk.

Innen már egyenesen Dömsöd felé vettük az útirányt.

Útközben felhívtuk Nóra nagyit, de már nagyon nehéz vele telefonon kommunikálni.

Kicsit kacifántosan jöttünk le az M0-ásról, mert szerettük volna kipróbálni az új autómosót. Végül a mosót nem találtuk meg, egyedül a tankolásra álltunk meg néhány percre.

Dömsödön egyenesen Ágihoz mentünk. Ott feltettük az autó tetejére az Emőkének ajándékozott ágyat minden csomagtartó nélkül az autó tetejére.

Ágitól kértem egy csokor kaprot a holnapi kajához.

A leengedett hátsó ablakokon keresztül egy mini spaniferrel rögzítettem a rakományt és egy kicsit mérsékelt tempóban értük el a bázist. Az első  Manna, utána a kipakolás és csak azt követően az unikum.

Áronnal ketten vettük le az ágyat és egyelőre csak a kúp alá tettük, ha netán esik, akkor se ázzon el

Vacsorára sült virsli.

Bár a meteorológia éjszakára esőt jósolt, de abban nem bízva egy órányit locsoltam.

"Túúdom"

A felkelés és az indulás nem ment simán. ½ 6-kor csörgött az ébresztő. Én felébredtem, Áron aludt tovább. Bementem a szobájába, és amikor mondtam, hogy mennyi az idő, morogva csak annyit mondott, hogy: „Tudom”. Ezután többször szóltam, mert hatkor kellett volna elindulnia, amiből a végén 7:50 lett, mert szerinte a 0-dik óra ½ 8-kor kezdődik és ő arra be fog érni.

Jómagam is későn keltem, de nekem reggel nem volt más programom, mint megreggelizni. Reggelire hering barna kenyéren és tejeskávé.

Elkezdtem a Duolingót, de átkapcsolva olaszra.

A közzétett blog bejegyzések száma ma is bővült öt nappal és az elmaradás várhatóan a jövő héten megszűnik.

Elmentem az Okmányirodába, mert telefonon jelezték, hogy alá van írva az „életbenlét” igazolásom a német nyugdíjhoz. Amikor megkaptam, azon nyomban elvittem a postára és feladtam.

Visszajövet (kb. du. 3-kor) Áront már itthon találtam. Ledőlt pihenni és olvasni. Iskolai dolgokkal nem foglalkozik, csak pihen pedig most már este 8 óra van.

Vacsorára Áron kisütötte a maradék fasírt alapanyagot és nagyon finom hamburgert készített a barna kenyéren, sajttal, salátával ketchuposan. Én megettem hozzá az elsózott mángold maradékát és utána rozé.

A magam baján kívül csak a Nóra nagyival és Áronnal vannak gondjaim.

Áron reggeli felkelésével megint probléma volt. Én ½ 7-től kezdve szinte öt percenként szóltam, hogy ideje lenne felkelni, hogy a tegnapi késés bejegyzés miatt legkésőbb 7-kor el tudjon indulni.

¾ 7-kor már azzal fenyegetődztem, hogy 7-kor be fogom zárni a lakás ajtót.

Naná, hogy 7 után akart elindulni és még a ma beviendő papírok felét is itthon hagyta.

Elkezdtem a Duolingót és reggelire megettem a maradék pizza szeletet, hozzá egy tejeskávét.

Délben elindultam Nóra nagyihoz. Útközben a buszról felhívtam, hogy mit vegyek, mit vigyek, mi az, ami hiányzik, mi az aminek örülne. Nem tudja, mert most nincs jól és hányingere van.

-           Mit reggeliztél nagyi?

-           Semmit.

-           Valószínűleg ettől van a hányinger. Megyek és viszek valami finomat.

Egy félórán belül ott voltam, de a nagyi egyre rosszabbul néz ki. Gondoltam, hogy legelőször egyen egy pár falatot. Vittem neki brokkolis csirkét és tejfölös zöldbab főzeléket. Mind a kettőből evett egy pár falatot, majd feladta. A maradékot betettem a hűtőbe, bár nem sok reményem van, hogy ha magára marad, akkor megmelegíti és megeszi.

Felhívtam a Csák doktornőt, aki arra kért, hogy próbáljam meg rábeszélni a nagyit, hogy neki lenne jobb, ha én bevinném (vagy bevitetném) a korábban megírt beutalóval a János kórház Belgyógyászatára. A Székely Főorvos úr tud róla és várja. Ez a rábeszélés nekem két óra alatt nem ment, erőszakoskodni pedig nem akartam. Közben felhívtam Emőkét, de ő sem tudott jobb tanácsot adni, minthogy próbáljam meg rábeszélni.

Útban hazafelé a Stephen Zweig: Sakknovellát olvastam. Sok érdekes, számomra új német mondatot, szófordulatot találtam benne megjegyzésre érdemesnek.

Lementem az orvosiba és megkértem Lenkét, írasson fel nekem Lescol receptet, mert elfogyott. Először azt mondta, hogy a legutóbbi mennyiségből még kell, hogy legyen, de amikor elmondtam, hogy mi kétlaki életet élünk, akkor mégis kihozott egy dobozra szóló receptet.

Áron, amint hazajött, rögtön lepihent és este ½ 8-ig egyfolytában aludt. Úgy tűnik, a mai két óra úszás kimerítette.

Emőke hazajövet kért tejet és utána készített egy fenséges tejbegrízt. A családi tanács a kémia 2-es miatt megint úgy döntött, hogy amíg Áron azt ki nem javítja, addig nincs notebook. Áron egyszerűen nem feszi fel a gimnáziumi elvárások fordulatszámát.

Késői lefekvés, annak ellenére, hogy Áronnak csütörtökönként van 0-dik órája és reggel 7 óra előtt kell beérnie.

E-napló

Áronnak a tervezett 7 óra helyett csak 7:16-kor sikerült elindulnia.

Én csak lassan és fokozatosan keltem fel, miközben fejben összeállítottam a mai tennivalóimat.

Elkezdtem a Duolingót, de hamar lapoztam a blogok felé.

Ma végre sikerült belépnem az E-napló-ba, de attól se lettem boldogabb. „2016. szeptember 7-én Áron a kémia óráról 6 percet késett.” Hiába kérem Áront, hogy legkésőbb 7:00-kor lépjen ki az ajtón, aznap e helyett 7:12-kor indult el. Egy félévben három késés = igazolatlan óra.

Reggelire készítettem két meleg szendvicset (tarja, rajta sajt).

Délelőtt bevittem a kitöltött „életben lét” igazoló papírt a kerületi okmányirodába. Azt mondták, hogy 2-3 nap múlva készen lesz, ha magyarul is rajta van a szöveg, mert ott németül senki nem tud.

Hazajövet hosszan beszélgettem Katikával a fagylaltozóban, miközben csak kenyérért mentem a pékségbe.

Manna is feljött velem, mert lóg az eső lába.

Felvittem Ilinek az online bevásárolt három palack olaját és kaptam tőle egy adag mángoldot. Gyorsan utánanéztem, hogyan kell elkészíteni, de főzése közben annyira összeesett, hogy ki kellett egészítenem egy mélyhűtött spenóttal. Áron közben leszaladt szerecsendióért a CBA-ba.

Apropó CBA. Már sok kritikát olvastam a CBA-ról, de ennél nagyobbhoz még nem volt szerencsém. Lent jártam az Aldi-ban valamiért és mit láttam? Hát azt, hogy a CBA egyik pénztárosa is ott vásárol az Aldi-ban.

A mángold- spenót főzelék egy kicsit sósabbra sikerült a kelleténél, de azért ettük. Emőke hozott át hozzá pizza szeleteket, de ő is mondta, hogy „szerelmes a szakács”.

Este megint családi tanács. Emőke és Áron közösen alkottak és mindketten aláírtak egy - a jövőről szóló - Házirend dekrétumot.

Este még olvasgattam H. Réka Arduinós tankönyvét, ami nagyon tetszett. Fogom is tanulgatni, mert tervezem, hogy a Dömsödi fűtésautomatikát átállítom a mobil telefonos rendszerről online Internetesre.

Szülői értekezlet

Áron pontban hétkor elindult. A szobáját úgy hagyta, mintha valami elől menekülnie kellett volna.

Az utolsó szezámmagos zsemlébe belesütöttem egy húspogácsát. Saláta levél, lapsajt, paradicsom karika és hozzá tejeskávé.

Az öt régebbi blog bejegyzés publikálása ma sem maradt el. Ha továbbra is így haladok, akkor a héten utolérem magam és akkor már minden nap csak az aznapit kell közzétennem.

A Duolingót is elkezdtem, de csak 10 pontig futotta a szorgalmamból.

Közben Berni megkeresett levélben, hogy fordítsak le sürgősen angolról magyarra egy tízen valahány oldalas szerződést. A jogi szöveg néha kacifántosabb, mint a mindennapi beszéd és pláne sürgősen? Nem fér bele az időmbe sem, ezért inkább átpasszoltam Krisztának. Ő sokkal jobban tud angolul és a szerződések fordításában is profi.

Készülnöm kell a délután ½ 5-ös Szülői Értekezletre.

Időben beértem az iskolába, mint a 34 gyerek legalább egy szülője. A szaktanárok egyenként bemutatkoztak és elmondták a pedagógusi ars poeticájukat. Egyik tanár szimpatikusabb volt, mint a másik. Az informatika tanár szomorúan közölte, hogy a központból csak heti egy informatika órát engedélyeztek korábbi kettő helyett, miközben az NGM arról panaszkodik, hogy hiába szökik az informatikusok fizetése az égig az országban 20-30.000 informatikusi állás betöltetlen. Szegény, de bölcs megboldogult Róza anyám ilyenkor mindig azt mondta, hogy „Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a balfasz.” és milyen igaza volt.

Csak úgy röpködtek a szülőnként befizetni való 5-10.000.- forintok, amiket ráadásul nem szabad átutalni, hanem készpénzben kell a gyereknek bevinnie a Gimnázium Gazdasági Hivatalába (amit az én drága fiam vagy elveszít, vagy elfejt, netalán másra költi), de mindenképpen nagyobb kockázatnak van kitéve, mintha a szülő átutalhatná és így többletmunka nélkül is nyoma marad. Ne felejtsük el, hogy a XXI. században vagyunk, amikor az MNB és a NAV sír, hogy milyen nagy költségtöbbletet jelent, hogy az emberek nem tudnak leszokni a készpénzről. (Lásd Róza. a szerk.)

Jómagam csak azt kértem, hogy engem mentsenek föl a félévenkénti 2800.- Ft-os fénymásolási átalány alól, (mert az iskola tudja fedezni a papír költségeket), nekem ugyanis elég, ha e-mailen elküldik az amúgy is számítógépen készült feladat lapokat és én majd itthon kinyomtatom, ha kell. Az osztályfőnök nőnek tetszett az ötlet és mondta, hogy terjeszteni fogja.

Áronról csak annyit mondott, hogy nem lenne vele semmi probléma, ha az iskolába érve nem lenne kialvatlan és fáradt és nem hajtaná a fejét a padra. Kérdezte, hogy mennyit alszik átlagban és eszik-e elég zöldséget, gyümölcsöt.

Azt is kérte a tanárnő, hogy ha lehet, akkor ne vigyenek az iskolába mobil telefont, és ha mégis visznek, akkor még számológép célra se!! kapcsolják be, mert tilos. A kihívott rendőrség nem tud mit kezdeni egy olyan üggyel, ahol a tanuló a tornaórán az öltözőben hagyta a mobil telefonját, ami az óra végére eltűnik. Ezt – mivel ott nincs kulccsal zárható szekrény - a jegyzőkönyv úgy rögzíti, hogy X elvesztette a mobil telefonját Y pedig talált egyet.

Az is kiderült, hogy az osztálytermet ki kellene festeni, de az iskolának erre sincs anyagi fedezete, össze kellene dobni.

A szülői értekezlet hosszú, de nagyon érdekes volt, viszont olcsóbb lett volna, ha moziba megyek.

Hazajövet rövid megbeszélésre összeült a családi tanács a szülőin elhangzottakról. Emőke szerint itt az ideje, hogy Áron egy kicsit jobban összeszedje magát, hogy ne forduljanak elő a tanárok részéről vele szemben kifogások, notebookját pedig határozatlan időre elkobozta. Áron a kérésemre megpróbálta a nagy rendetlenségben megkeresni az igazolványait, majd ellenvéleménye dacára lementem vele megvenni a buszbérletét, amire egyszer már odaadtam a 3500.- forintot, de azzal nem tudott elszámolni.

Áron szobájában nem csak rendetlenség, de az ágya alatt üres rágcsa zacskók és üres ragacs italos flakonok találhatók.

Emőke hozott nagyon finomnak kinéző süteményeket és vitt egy picit a zöldbabból, amiben a kelleténél több lett a rántás és kevesebb a tejföl, de különben finom.