Elfelejtünk hazamenni

Elfogadható lustálkodás után keltem és rögtön a nyakamba vettem a falut. Kellett tojást vennem és az újonnan tervezett olasz kajához Oliva olajat, parmezán sajtot és tökmagot. Sajnos fejes salátát már sehol sem találtam, így az olasz kaját el kell halasztanunk.

Mivel a mobil telefonomat sehol sem találtam, még Judithoz is elmentem, hátha tegnap náluk maradt, de nem.

Hazaérve, amíg készítettem a reggelit, megkértem Áront segítsen megkeresni a mobilomat.

A reggeli hagymás szalonnás tojásrántotta volt, Áron pedig megtalálta a kütyümet.

Délelőtt megpróbáltam Áront rábeszélni, hogy az Internetezés helyett foglalkozzon egy kicsit a tanulnivalóival. Csak 50 %-os eredményt sikerült elérnem, mert bár a Kémiába nézett bele, de a kiegészítő magyarázatokat a MOZAIK Kiadó honlapján nézte meg.

Délután átjött Levente, akivel fent játszottak valamit, meg sakkoztak is, amíg én a két nagy csirkecombot megtűzdeltem fokhagymával, jól megfűszereztem és betettem a sütőbe. Hozzá petrezselymes krumplit tálaltam némi választható savanyúsággal, amiket hárman ettük meg.

Közben begyújtottam a cserépkályhába. Megnéztem, hogy egy ilyen elhatározás mennyi idő alatt realizálható. Ebben benne van a favágás, esetleg a gyújtós készítése, a kémény előmelegítése, a tűzrakás és a begyújtás és a már jól égő tűz megrakása. Összese 12 perc volt.

A bemelegedő tűz mellett bekapcsoltam a TV-t és levágtam egy nagy adag áztatni való bélyeget.

Már nyolc óra is elmúlt, amikor Béni csengetett, hogy Emőke telefonált neki, hogy aggódik miattunk, mert mi nem vesszük fel a telefont és vasárnap ilyenkor már régen otthon szoktunk lenni.

Rögtön felhívtam Emőkét és bocsánatáért esedeztem, mert terveztem, hogy felhívom, hogy mi hárman (Áron, Manna és én) úgy döntöttünk, hogy csak hétfőn megyünk haza, de ez a telefon elmaradt. Emőke csak annyit mondott, hogy „nem gondolsz arra, hogy valaki aggódik miattatok?”

Szülinapi buli Gulyáséknál

Én is nehezen ébredtem, de Áron meg még nehezebben. Kértem, de nem erőltettem, hogy jöjjön velem a piacra. Végül ½ 10-kor egyedül indultam el. Először készpénzt tankoltam, majd jött a piac.

Leveszöldséget, angol szalonnát vettem és egy üveg Unikumot az Ital diszkontban. A vegyesboltban egy kis vekni kenyeret és 5 guriga celluxot.

El kellett mennem még a vasudvarba is, mert a tolókapu tönkrement zárját le kellett cserélni.

Visszafele találkoztam Levivel, amint Esztike két kutyáját sétáltatta. Hívtam, hogy utána jöjjön be hozzánk.

Gyorsan elkészítettem a reggelit, amire már Levit is meghívtuk.

A délelőtt maradéka főleg azzal telt, hogy megpucoltam a zöldségeket és feltettem a csirkeaprólék levest főni. Nagy adagot készítettem, mert csak hétfőn megyünk haza és szeretnék a Nóra nagyinak is vinni belőle.

Még javában főtt a leves, amikor levettem a platni fokozatát 2-esre, hogy átmehessünk felköszönteni Gulyás Laci bácsit, mert ma van a születésnapja.

Laci bácsiéknál nagy trakta volt. Ettünk ittunk és sokat dumáltunk. Áron és Levente, közben elhagyták a bulit, átmentek Leviékhez játszani. Búcsúzóul Judit valamit becsomagolt nekünk.

Mi nem mentünk messzire, mert a szomszédban Leviéket látogattuk meg, akik arról panaszkodtak, hogy az Acer notebookról eltűnt Az Internet Explorer és az MS Excel. Áron már nem volt ott. Hazament azzal az indokkal, hogy a csirkeleves alatt végleg lekapcsolja a főzőlapot.

Megoldottam a notebookon a két problémát, majd én is hazatértem.

Otthon este nyolckor végre leülhettünk ebédelni. Áron úgy találta, hogy a zöldséges csirke leves nagyon gazdag volt. Jutott belőle egy csomó aprólék Mannának is.

Dömsödre megyünk

Amikor Áron már elment, felkeltem, először bekapcsoltam a Dömsödi fűtést, megnéztem a levelezésemet. Rita néni írt, hogy ma elmarad az ötödik óra és ma viszik haza a tanulók a félévi Értesítőjüket. Van miért izgulnom.

Elvégeztem néhány Duolingót és bekapcsoltam a Dömsödi fűtést. Remélem, hogy mire leérünk kellemes hőmérséklet fogad minket a házban.

Ha már amúgy is a számítógépnél ülök, átutaltam a két Telenor számlát és installáltam a Calibre új (2.5) verzióját, Haraszti úrnál pedig megreklamáltam az elromlott Piezo szirénát. Betöltöttem a kütyüm könyvtárába a Thomas Hardy: Major of Custerbridge c. könyvet, ha már azt olvassuk a brushup-on.

Levittem egy adag cuccot é egyúttal felhoztam Mannát.

Áron hiába érkezett korán haza, mire valamelyest rendbe tette a szobáját, ugyancsak elmúlt három óra. gyorsan bepakoltunk és indultunk a TESCO-ba.

A két tudatos vásárló hamar túljutott az üvegvisszaváltón és pikk-pakk bedobáltuk a bevásárlókocsiba, amire szükségünk volt, fizettünk és távoztunk.

Jogosítvány

Áron iskolába menet engedte le Mannát, de délelőtt 10-kor felhoztam

Amikor elindultam Manna megint kérte, hogy megint engedjem ki. olyan szép napos az idő.

Az Okmányirodában némileg gyorsabban mentek a dolgok a Vezetői Engedély megújításával.

Este lementem a CBA-ba tarjáért és narancsért. Visszafele hívogattam Mannát. Oda is jött, majd egészen a bejáratig kísért, de ott közölte, hogy csak azért jött oda hozzám, hogy ne aggódjak, megvan, de ő még marad és  azzal el is húzott balra.

Nem megy a felkelés

Reggel nagyon sokáig csörgött Áron ébresztő órája. Miután az volt a kérésem, hogy 7:12-kor induljon el, ezért 7:14-kor tudta csak elzárni az ébresztőt és ehhez képest, nem tudom milyen táska bepakolással 7:22-kor indult el a suliba.

Ha tudtam volna tovább aludni, akkor én 8-ig aludtam volna.

Felkelés után megreggeliztem és próbáltam összeszedni magam.

Balázs hívott, hogy még nem küldtem át a bank számlaszámomat. Megígértem neki, hogy ma megteszem.

Belekezdtem a Duolingó mai adagjába és megírtam az elmúlt napok blog bejegyzéseit.

Volt egy csomó átutalni valóm. (Ezt utálom a legjobban.)

A postás hozott viszont egy nagyon cuki BT fülhallgatót, ami az én nyomorék fülemre is jó.

Délután időben indultam a brushupra. Az új rendszerben, ami azt jelentette, hogy Manna olvasócsoportjára fértem fel.  Élveztem az új beosztást, annak ellenére, hogy ez egy kezdő csoport olvasó órája volt.

Hazajövet a CBA-ban vettem zsömléket és császár szalonnát Áron tízóraijához., magamnak pedig egy üveg unikumot.

Mire eljutottam odáig, hogy megnézzem Áron leckefüzetét, már nem derült ki, hogy mi a házi.

Előbb a fürdés következett, ami Áronnál inkább áztatást jelentett, mint fürdést és közben egy film nézését egy órán keresztül.

A fürdés után feltálaltam a vacsorát: fokhagymás sült hal paradicsomos krumplival.

Áron este kilenc óráig nem jutott el odáig, hogy megkérdezze az osztálytársaitól, jól emlékszik-e (mert a leckefüzetébe ugye nem írta fel), hogy a matek feladat nem tartalmaz-e lehetetlen feltételeket.

Áron írásbeli felvételijének a pontszáma

Reggel nagyon sokáig szólt Áron ébresztő órája, míg végre felébredt.

Engem nyolc óra után hívott Joli, hogy be ne menjek a Gimibe, ahol Áron a központi felvételit írta, mert olyan hosszú sor áll ott, hogy abban amúgy is csak délre kerülnék sorra. Nem is baj, legalább addig elvégzem a Duolingó napi penzumát.

Kényelmesen megreggeliztem, amikor Joli megint hívott. A gimiben azt mondta, hogy neki Áron a rokona és kikérte a Felvételi Feladatlapjait. Nekem csak az Igazgatónőhöz kellett mennem és ő megengedte, hogy minden oldalt lefényképezzek és majd február 4-én jöhetek a hivatalos értékelő lapért. Az odaírt pontokat gyorsan összeadtam: Magyar 40 pont, Matematika 38 pont. Ettől nem lettem nagyon elragadtatva, de ez a 78 pont is valami.

Rögtön felhívtam Kührner Lacit. Ő még csak csütörtökön nézheti majd meg a fiúk munkáját, de nyugtatott, hogy ez a két pontszám szerinte jó. Az Interneten megnézte, hogy például az AKG-ban írt központi felvételik átlag pontszáma 28 és 22 a fenti két tárgyból.

Itthon azonnal olvashatóvá tettem a képernyőn a lefotózott feladatlapokat és a kiértékelését (a kapott pontszámokat).

Tamás telefonált, hogy itt van Budapesten és 12 óra után felugrana, ha nincs egyéb elfoglaltságom. 

Nagyon örültem neki és mondtam, hogy én 4-ig ráérek, mert csak  akkor lesz gyerek-német.

Tamás hozott finom tortát meg krumplit (mert ez az ő kedvence) a Szamos cukrászdából. Jót dumcsiztunk, miközben Áron is megjött a suliból.

Négykor jött Bálint. Olivér otthon maradt, mert neki készítenie kellett a II. Világháborúról egy prezentációt.

A német gyakorlás nagyon jóra sikerült, Áron és Bálint is élvezték.

Utána sajnos megint az Internet és tanulás sehol.

Vacsorára Emőkének is készítettünk, hogy Ő csak pihenjen a holnapi vizsgájára. Azt mondta, hogy olyan jó ez a kényeztetés, hogy gyakrabban fog vizsgázni.

Az örömbe üröm is vegyült. Rita néni írt egy emailt:

„Kedves Gábor!

Sajnálattal tájékoztatom, hogy Áron szinte minden biológia órán beszélgetéssel, nevetgéléssel, nem odaillő bekiabálásokkal zavarja társait a tanulásban. 

Üdvözlettel

GR”

Sajnos ennek nem lesz így jó vége, mert ha ennek nyoma lesz az üzenő füzetben, amit most újfent hetek óta nem láthatok, akkor Áronnak nehézségei lesznek a középiskolai felvételinél.

Sok unikum után lefeküdtem, de éjjel megint arra ébredtem, hogy valamit tennem kellene.

Csak Mannával kettesben jövünk haza

A hiányzó három napi blogbejegyzés keresése folyamatban van, (A szerk.)

Reggel nagyon összeszedetten kellett intéznem a dolgokat, hogy minden klappoljon. Az még kritikus volt, hogy nyolckor kiengedhetem-e Mannát  és biztos, hogy 10 óra körül még be tudom-e terelni. Úgy ítéltem meg, hogy az idő elég zord ahhoz, hogy ne kelljen majd sokat hívogatni, keresgélni.

A fürdőszobát hajmosással kezdtem, hogy a fodrásznak már ezzel se legyen gondja.

A reggeli főtt pulykavirsli mustárral, lágy tojás kakukkfűvel, pirítós kenyér megkenve oldalassal sütött zsírral és tejeskávé.

Utána szisztematikusan elkezdtem pakolni, amibe beletartozik az is, hogy behoztam Manna hordozókáját és őt magát is behívtam. Minden az eltervezett koreográfia szerint ment.

Becsuktam az összes zsalugátert,  kikapcsoltam (illetve, bármikor, bárhonnan bekapcsolható standby állapotba  tettem)  a fűtést, beriasztóztam és kész.

¼ 11 előtt pár perccel elindultunk. A tolókapu zárja nem működött tökéletesen, de talán a betörök ezt nem fogják megtudni és ha mégis, akkor a riasztó rendszeren majd amúgy is fennakadnak.

Ákosnál ( a Kiskunlacházi fodrász várni kellett tíz percet, mert túl korán érkeztünk), de amikor sorra kerültem hamar végzett velem. A fodrászüzlet design-ja, amit most láttam először, tetszett, meg is dicsértem.

Igyekeztem minél korábban Budapestre érni, mert Varga Katalin Iskola titkárnál volt jelenésem. Áron félig ceruzával kitöltött középiskolai felvételi lapját kellett személyesen!! golyóstollal felülírni és az iskolák területi kódjait beírni

Meg is jelentem és gondosan átírtam mindent tintával felülírni, de amikor a területi kódokhoz jutottam, ahhoz szükségem lett volna Internet elérésre. Kérdeztem, hogy itt az iskolában van-e egy publikus munkaállomás, de mondták, hogy nincs. Sebaj, akkor majd az okos telefonommal megoldom. Kérdeztem, hogy itt van-e WiFi. Van, de annak nem adhatják meg a belépési kódját.

Ekkor már leesett a tantusz (Norci lányomnak, ellenkező előjellel, erre egy félévre volt szüksége), hogy megértse, ott az Egyesült Királyságban miért akar a hivatal mindenben segíteni, de most nem Bristolban vagyunk, hanem Budapesten.

Beültem az autóba, hazagurultam, számítógépet bekapcs, Interneten megnéz, felír és vissza a suliba. Mindez az öt perc helyett 1 ½ óra, 1000.- üzemanyag, újabb parkolás és a város fölösleges légszennyezése. Nem az a baj, hogy mi Magyarországon még csak itt tartunk, hanem az, hogy ellenkező irányba megyünk.

Még bent találtam az Iskola titkárt és sikerült beírnom a területi kódokat.

Áron ¼ 3-kor ért haza az iskolából és rögtön leült játszani a számítógép elé, mondván, hogy nincs lecke, de a leckefüzetet nem tudta megmutatni.

A CBA-ban vásároltam néhány dolgot Áron holnapi tízóraijához és a kis kínaiból vittem haza vacsorának valót. Vacsi után kértem, hogy pakoljon be az iskolatáskájába, készítse ki a ruháit holnapra és kezdje el a lefekvési ceremóniát.

Elkészítettem a tízórait és magam is lefeküdtem.

Már én is aludtam, amiikor felébredve az a rossz érzésem támadt, hogy Áron még nem alszik. Már éjfél elmúlt amikor benyitottam a szobájába és még Internetezett. Azonnal eloltattam vele a villanyt, de egy fél óra múlva még beszóltam neki, hogy menjen el fogat mosni.

ma még nem megyünk haza

Amikor reggel ébredtem, Manna már a lábaimnál feküdt. Hiába talál ő magának kényelmes helyeket, ahova bekucorodhat, hosszú távon mindig keresi a társaságunkat.

Reggelire zsíros kenyér (az oldalassal együtt sült zsírral), lágy tojás és virsli, no meg tejeskávé.

Utána gyorsan lezavartam a mai adag Duolingót és próbáltam egy kicsit rendet csinálni.

Emőkének írtam a Viberen,  hogy Mannával azt beszéltük meg, hogy ma nem megyünk haza.

Késő délelőtt Átmentem Gabikáéhoz és egy kupica ágyas pálinka és kávé mellett  jót beszélgettünk.

Visszajövet adtam a Mannának enni és átvittem Bénihez Anika Erkölcsi Bizonyítványát. Nagyon hálálkodott, hogy ezt a dolgot segítettem elintézni, de mondtam, hogy semmiség, szívesen tettem.

Ebédre a zöldbab főzelék második felvonását ettem, majd felköltöztettem a lepréselt bélyegeket.

Mielőtt hozzáláttam volna a szortírozáshoz felvittem az autóból a Balázséktól örökölt Epson DX 4450 nyomtatót és megkíséreltem installálni, de első nekifutásra nem ment.

A lepréselt bélyegek szortírozása és bündlizése egészen ½ 8-ig tartott, de jól bírtam, mert közben tudtam hallgatni a Klubrádiót.

Pihenésképpen egy zsíros kenyér és citromos tea mellett megnéztem, hogy van-e valami nézhető a dobozban (TV).  

Ketten vagyunk Mannával

Amikor ébredtem, Mannus ott feküdt a lábamnál. 

Azzal kezdtem, hogy az oldalast jól bedörzsöltem neki való fűszerkeverékkel. Csak nagyon kurtán reggeliztem, azután indultam a piacra.  

Az autót először fagytalanítani kellett, mert különben nem láttam volna ki belőle.

Legelőször Imréhez mentem, aki elvállalta a notebook scharnier javítását és csak utána mentem a beszerző körútra.

Vettem egy nagydoboz tojást, egy kisebb vekni kenyeret, a húsosnál pedig egy kg. házi zsírt, mert az oldalast abban szerettem volna megsütni.

A két Dömsödi fodrászattal nem volt szerencsém, mert ma egyik sem vállalta a loboncom megigazítását.

Csak amikor már mindez megvolt, akkor gurultam át Kiskunlacházára a Gumipont-hoz. 

Lacházán is próbálkoztam a fodrászatban, de legkorábban hétfőn délelőtt 11-re tudtak vállalni.

A Gumipontban megállapították, hogy a jobb első köpeny kicsit le lett gyalogolva, ezért azt egy újra kellett kicserélni. Amíg cserélték, elmentem pénzért és közben vettem egy nagy tejfölt. Az új gumiköpennyel már biztonságosan mentem haza.

Otthon elkezdtem a beáztatott bélyegeket kiteregetni és amennyi már megszikkadt azt lepréselni.

Közben feltettem a befűszerezett és fokhagymával jól megtűzdelt oldalast  a zsírban sülni.

Kora délután átjött Levente és szomorúan vette tudomásul, hogy Áron nincs itt. Lejátszottunk két sakkpartit.

Ahogy elment Levente elkezdtem készíteni a zöldbabfőzeléket. A rántásba sok fokhagyma és tejföl került. A kaja kiváló lett, csak egy baja volt, hogy egyedül kellett ennem.

A leáztatott bélyegeket a szikkadás után könyvekbe raktam préselődni.

A bélyegezőben egy kicsit hűvösebb volt, ezért begyújtottam a Jancsi kályhába.

Megírtam a nap rövid történetét, elvégeztem a napi duolingót, majd eltettem magam vasárnapra.

Áron nagyon hiányzik a képből.

Reggel csak sejtettem, hogy Áron mikor indult el a suliba.

Én a reggeli után újratelepítettem a Canon MP 495 nyomtatójának a driverét, hogy el tudjam küldeni Anika magyar nyelvű Erkölcsi Bizonyítványának a beszkennelt változatát.

Tízkor felhívtam a doktornőt az INR eredménye miatt. Azt mondta, 2,37 ez ideális, csak így tovább.

Egész délelőtt rossz volt a kedvem a tegnap történtek miatt. A Duolingóra is csak kora délután került sor.

A fűtést minden esetre bekapcsoltam Dömsödön, mert még az is lehet, hogy lemegyünk.

Amikor Áron hazaért én már majdnem teljesen kész voltam az indulásra. Az első mondata az volt, hogy Ő tegnap megbeszélte Emőkével, hogy most a történtekre való tekintettel a legjobb lenne, ha ma nem jönne velem Dömsödre, hanem otthon maradna és akkor legalább a szobáját is rendbe tudná tenni.

Egy percig sem ellenkeztem, ha ő ezt így szeretné, akkor legyen így. Nem telt bele öt perc betettem minden kosarat, táskát, no meg a Mannát és már indultam is.

Az első utam most is a TESCO felé vezetett. Azt a kevés dolgot, amit terveztem (konyhai papírtörülköző, sertés oldalas, grillcsirke sör) megvettem. A gyors kajáldában ettem egy szecsuani csirkét sült tésztával és már indulhattunk is.

Arra csak kevés volt az esélyem, hogy a Kiskunlacházai Gumipont még nyitva lesz, pedig ennek a bal első kerék problémának szerettem volna mielőbb a végére járni.

A műhely már zárva volt, de a főnök még bent túlórázott. Azt mondta, hogy jöjjek holnap délelőtt és akkor megnézik, mi a probléma és megoldják.

Már sötét volt, mire Mannával a bázisra értünk. Ő természetesen elment csavarogni. 

A fűtés jól szuperált.

Bekaptam egy unikumot és levagdostam egy adag áztatni valót és be is áztattam, majd lefeküdtem. 

Áron nagyon hiányzik a képből.

Nagy balhé

Azt, hogy Áron már elindult az iskolába, csak onnan tudtam meg, hogy az uzsonna zacskóját elvitte, miközben a benne lévő, gondosan megtisztított almát kivette és kitette belőle. Ez egy hülyeség, ez tiszta C-vitamin és ilyenkor januárban még az is lehet, hogy mérgező.

A reggeli utáni első program az Okmányiroda. Ugyanis kaptam tőlük egy SMS értesítést, hogy az új típusú személyazonossági igazolványomat átvehetem.

Rögvest el is indultam. Ott egy kis szervezetlenség miatt másfél órát várnom kellett, mert a sorszámkiadó automatát egy ügyintéző helyettesítette, aki sorban beírta az érkezők nevét, majd amikor felszabadult egy munkahely, akkor név szerint szólította az érkezőket. Azt is közölték, hogy erre még nem vonatkozik az év eleje érvényes illetékmentesség, de sebaj, befizettem az 1500.- Forintot (don’t cry over the spielt milk = ne bánkódj miatta) legalább megvan. 

Kérdeztem is az ügyintéző hölgytől, hogy akkor ez az új típusú személyi mi mindent vált ki, de egyszerűen válaszolt = Semmit, mert az a modul még időben nem készült el, ami a TAJ kártyát, az Adóigazoló kártyát, a lakcím kártyát és az egyebeket kiváltaná. Öntől pedig nem vettünk ujjlenyomat és egyéb biometriás adatokat, úgy hogy egyszerűen annyi, hogy amíg a korábbi Személy Azonossági igazolványa 2060-ig volt érvényes, addig ez viszont csak 2022-ig, és ha az ezzel kapcsolatos fáradtságait nem számítjuk, legalább befizethetett újabb 1500.- forintot. Szuper.

Onnan már egyenesen a SPS-be mentem. Most már csak tapasztalatszerzésre, hogy minél hatékonyabban tudjam megvívni az ellenük való fellépésemet, nem a saját érdekemben, mert a beugrató előszerződést 14 napon belül írásban vissza lehet mondani, hanem annak a sok száz idősebb, nyugdíjas érdekében. Meggyőződésem, hogy az egész szervezet csak arra szerveződött, hogy az idősebb, egészségüket féltő korosztálytól, hogyan tudnak, mindenféle hókusz-pókusszal sok millió forintot kicsalni. A szervezet nagyon jól felépített, a munkatársak túlságosan jól megfizetett emberek. Közöttük vannak orvostanhallgatók, akik bizonyára tudják, hogy az egész egy humbug, de azért csinálják, és már most megtanulják, megtapasztalják, hogy hazudni, csalni megéri és érdemes.

A helyszín elég jól felszerelt és a számítógépen futó programok, ha nem is a valóságot tükrözik, kápráztatóan kiváló grafikai munkák. A végeredmény pedig az, hogy a további egészségügyi kockázatok elkerülése érdekében a vizsgált páciensnek kellene vásárolnia egy orrba helyezhető lézer eszközt, ami nem drága, csupán 550.000.- Forint, viszont, most jelentős (50 %-os) kedvezménnyel csupán 225.000.- Forint. Miután én már 15 éve nyugdíjas vagyok, további 45.000.- kedvezményre vagyok jogosult, ami azt jelenti, hogy már csak 180.000.- forintot kellene fizetnem, de mivel az Igazgató közben megnézte a vizsgálati eredményeimet, további 10.000.- forinttal csökkentette a végösszeget. Ebben a szakmában ezt hívják a mézesmadzagos behülyítés szukcesszív approximációjának (fokozatos megközelítés).

Az Interneten elérhető hasonló kütyük 70 $ körüli áron mozognak és még az sem garancia arra, hogy orvosilag hasznos lenne, vagy csak parasztvakítás.

Onnan hazaérve Áron már itthon volt és azonnal a számítógépen kezdte az itthoni ténykedését. Elmondtam neki, hogy Mariann küldött egy SMS-t, hogy nem tud ma jönni zongoraórát tartani.

Később ismét vita alakult ki a „nincs lecke” és a szobájában lévő rendetlenség miatt, ami azután nagy veszekedéssé fajult, amikor a vacsora elkészültével, arra kértem, hogy terítsen és az edényszekrényből kiesett tányérok összetörtek. Nem azért volt balhé, mert néhány tányér összetört, hiszen azt már egészen kisgyerek korában és azóta többször is tisztáztuk, hogy ilyesmi bárkivel és bármikor előfordulhat, és ettől nem dől össze a világ, de neki az volt az első reakciója, hogy engem hibáztatott, amiért rosszul voltak bepakolva a tányérok.

A balhé csak fokozódott, mert közben megint felhívtam az ikreket és ők átküldték Viberen, hogy holnapra mit kell megírni fizikából és mit kémiából. A mosolyszünet úgy folytatódott, hogy Áront elzavartam és Emőke jött át a vacsorájáért.

Rita néni rendkívüli fogadóórája

Akkor ébredtem, amikor Áron ébresztőórája megszólalt. Áron majdnem időben elindult. Én csak egy jó óra múlva keltem. Addig egy kicsit Duolingo-ztam.

Rita néni email-en adott időpontot, ma délelőttre 11 és 12 között.

Megint felhívott egy nő, hogy most egy szuper és teljesen ingyenes egészségügyi vizsgálatra van lehetőségem bemenni holnap 13:40-re. Miután pontosan tudom, hogy az egész hókusz-pókusz csak arra van kihegyezve, hogy megpróbáljanak mindenkire rásózni egy „csoda”-masinát, csak azért megyek el, hogy adatokat tudjak gyűjteni egy tervezett feljelentéshez a Fogyasztóvédelmi Felügyeletnél, mert meg vagyok győződve arról, hogy az egész jól kitalált, jól megszervezett és felépített ceremónia arra megy ki, hogy egészségüket joggal féltő idős emberek zsebéből milliókat csaljanak ki.

Reggelire, ham and eggs és tejeskávé és csak jóval utána indultam el Áron sulijába.

Rita nénivel hosszan elbeszélgettünk. Szerinte Áront otthon egyfajta tréninggel nagyobb rendszeretetre kell nevelni, mert ha felveszik a középiskolába, akkor ilyen feledékenységgel, szétszórtsággal, rendetlenséggel egy fél évnél tovább nem lesz maradása. Rita néninek az a véleménye, hogy Áronnak most erőltetett menetben nagyon össze kellene kapnia magát, hogy egy jó bizonyítványt tudjon a Felvételi Bizottságnak bemutatni, mert a jelenlegi jegyei erre kevesek lesznek.

Átadtam a jelentkezési lapot. Rita néni azt kérte, hogy a forgatókönyv szerint január 26-án menjek be a József Attila Gimnáziumba és kérjem el Áron, a felvételin elért pontszámait, vagy talán magát a megoldott magyar és matek lapot és azt egy előzetes bejelentkezés után vigyem be az Áron iskolájának a titkárságára.  Az Üzenő Füzetet hagyjam ott, abba ő majd bevezeti a naplóból a hiányzó jegyeket.

Hazafele a Márton Áron téren kellett átszállnom az 59-es villamosról a 8-as buszra. Ott ebéd gyanánt bekaptam egy sült kolbászt mustárral és utána egy kávét.

A CBA-ban vettem csirkemájat és bacon szalonnát, vacsorára.

Áron a szokásosnál egy órával korábban jött haza és pihenéssel kezdte a délutánt. Én a brushupra mentem, ahol az a rossz hír fogadott, hogy Katie és Larry hat-hétre hazautaznak Amerikába. Gerry jött helyettesíteni őket, de ez alatt az idő alatt csak fél gőzzel fogunk tanulni.

Mire hazaértem Áron már ült a számítógépnél. A pihenés után azért nem tanult, mert "nincs" semmi lecke. Be kell, valljam, hogy az Üzenő Füzetben talált bejegyzések alapján bizalmatlan voltam és Felhívtam a Kührner fiúkat, hogy mi a helyzet. Szó szerint azt írták: „Magyarból egy kommunikációs helyzetet kell leírni.”

Erre elkértem Áron magyar füzetét (már elmúlt este hét óra). A füzet borzalmasan nézett ki és felolvastam, amit a Kührner Bálint írt. Áron rövid válasza az volt, hogy azt nem ma adták fel, de még el sem kezdte írni.

Nekem le kellett mennem a házi orvosi rendelőbe, hogy Lenke az INR-hez vért vegyen és, hogy kapjak egy orvosi igazolást a jogosítványom meghosszabbításához. Az igazoláshoz a doktornő megmérte a vérnyomásomat, olvastatta velem a japán kártyát és az ajtótól el kellett volna olvasnom a szemben lévő falon lógó tábláról az egyre kisebb betűket. A vérnyomás és a színtévesztés vizsgálata 100 %-os volt, viszont az egyre kisebb karaktereket csak a jobb szememmel tudtam kifogástalanul elolvasni. Kegyelemből kaptam egy igazolást, amivel újabb két évre meghosszabbíthatom a mostanában lejáró gépjármű vezetői jogosítványomat. Ha még egyszer-kétszer ezt megadják, addigra remélem, hogy már Áronnak is lesz jogosítványa.

Meglett az Üzenő Füzet

Hét óra 10 perckor ébresztettem Áront, mert nem hallottam semmi mocorgást. Azt mondta, nem csörgött az ébresztő órája. Szóltam neki, hogy a hűtőből kitettem a kisszekrényre a becsomagolt tízóraiját. Kicsit késve indult és így a Mannát már nem tudta lekisérni.

Drága anyám Róza ma lenne 101 éves. RIP., pedig mennyiszer kértem, hogy éljen 120 éves koráig. „Mint lenge könnyű lány, ha odaintik, kinyújtóztál a halál oldalán.” (József Attila: Kései sirató)

Benéztem Áron szobájába, amiben ha lehet, még nagyobb volt a rendetlenség, mint tegnap, amikor kértem, hogy csináljon rendet.

Kis keresgélés után megtaláltam az új Üzenő Füzetét. Számomra elképesztő dolgokat találtam benne. Az még csak hagyján, hogy az Üzenőben a saját adatai nem voltak kitöltve. Az Üzenő Füzet nincs bekötve, holott megbeszéltük, hogy rongyos állapotban be se lehet mutatni a felvételi bizottságnak.

Sajnos a jó és a közepes jegyek mellett sok „1”-es és „2”-s, no meg Házi Feladat hiánya és egyebek. Ha ezeket nem tudja kijavítani, akkor fuccs a felvételinek.

Nagyon szomorúan mentem le a CBA-ba citromért és Mannát is levittem.

Megkóstoltam az erkélyen tárolt kocsonyát, de sajnos már ki kellett dobni. Végül a maradék tarját pirítós kenyéren és tejeskávét reggeliztem.

Elvégeztem a Duolingó napi adagot és elkezdtem tervezgetni, hogy mit fogunk ma a gyerek-németen átvenni.

Megpróbáltam az Anika eredeti magyar nyelvű Erkölcsi Bizonyítvány-át beszkennelni, hogy majd egy csatolmányként azt is eljuttatom a főnökének, de a Canon nyomtató csak nem akarta beolvasni a lapot.

Amikor Áron hazajött, még tettem egy kísérletet és negyedórás szünetekkel háromszor is szóltam, hogy tegyen rendet a szobájában, mert így nem lehet fogadni az ikreket.

A fiúk pontban négykor megérkeztek. Áron hiába készített ki magának is egy üres papírlapot, miután tegnap ötször, ma háromszor kértem, hogy csináljon rendet a szobájában és ez ügyben semmi nem történt, kértem, hogy most addig ne tartson velünk a német gyakorláson, amíg a szobájában nincs rend.

Közel ¾ óra múlva megjelent, azzal, hogy már rend van és az utolsó 30-40 percet már négyesben töltöttük. Ma élő nyelvek Szemináriuma volt az órán. Valódi párbeszédeket hallgattunk németül mondatonként, amit le kellett írni, majd lefordítani magyarra. Az előforduló nyelvtani alkalmazásokat is megbeszéltük.

Utána átmentem Emőkéhez, vittem a megtalált Üzenő füzetet és kértem, hogy segítsen be a gyereknevelésbe, mert én ehhez az életstílushoz nem tudok segédkezni. Mivel holnap amúgy is be kell vinnem a felvételi jelentkezési lapot, abban állapodtam meg Emőkével, hogy még ma kérek Rita nénitől holnapra egy kisebb meghallgatást az Áronnal kapcsolatos problémáimról.

Gondosan kitöltöttem a felvételi jelentkezési lapot és megmutattam Emőkének.

Vacsorára főztem egy zacskós rizst és azt tálaltam fel a kínaiból és megmelegített hazahozott dogi Bag-gel. Összekészítettem Áron holnapi tízóraiját és én is eltettem magam holnapra.

Gimnáziumi tájékoztató a Kosztolányi Dezső Gimnáziumban.

Éjjel ½ 4-kor most már menetrendszerűen felébredtem és csak nehezen aludtam újra el. Amikor reggel végleg felébredtem, Áron már elhagyta a terepet. 

A reggelihez le kellett mennem kenyérért. Ezt Manna is kihasználta és jött le velem.

Reggeli után nekiláttam a napi teendőimnek.

Az első az volt, hogy Zsolttal megbeszéljem, mikor tudja átvenni a diótortát. Az SMS-ek küldése közben hívott, hogy valami adminisztratív félreértés van, mert ő januárban nem jön haza Budapestre és így 22-e körül nem tudja kijuttatni Samónak a tortát, viszont megpróbál segíteni abban, hogy a kollégája kivigye azt. 

Emőkének is az volt a véleménye, hogy a diótorta nem tud a hűtőben egy hónapot károsodás nélkül átvészelni, inkább ezt együk meg és majd februárban sütök másikat.

Azt is megbeszéltem vele, hogy most már lemegyek a Mannáért, mert már eleget császkált a hidegben, de ahogy az ajtó felé mentem Katika csöngetett, hogy megjelent a Manna.

Feladtam az Anika Erkölcsi Bizonyítványának a fordítását. email-ben és egyben megkérdeztem, hogy küldjem-e az eredeti magyar nyelvűt is. A címzett megkapta és kérte az eredetit is.

Áron ½ 3-kor ért haza és rövid beszámoló után leült a számítógéphez. Mondtam neki, hogy úgy készüljön, hogy ½ 5-kor elindulunk a Kosztolányi Dezső Gimnáziumba, ahol ma felvételi tájékoztatót tartanak a 9. évfolyamosok számára, és ha ott elég korán végzünk, akkor még a Nóra nagyihoz is felugorhatunk.

Kicsit késve indultunk és így 8 perc késéssel érkeztünk a felvételi tájékoztatóra. Alig maradt számunkra hely. Az első félórában az intézmény vezetője tartott egy átfogó tájékoztatót. A hátralévő időben a felvételizők szülei tehettek fel kérdéseket. Úgy érzem, hogy jó döntés volt, hogy Áronnal együtt menni erre a tájékoztatóra.

Utána még lett volna lehetőségünk arra, hogy meglátogassuk Nóra nagyit, azonban Áron fáradtságra hivatkozva azt mondta, hogy inkább menjünk haza és majd otthon felhívja Nóra nagyit.

Útközben megint elővettem az Üzenő Füzet témáját, amit hónapok óta nem tudom elkérni, hogy megnézzem, van-e benne valami bejegyezve. Hol az a kifogás, hogy beszedték, hol az, hogy bent maradt a suliba.

-           - Áron, szeretném tudni, hogy van-e valami bejegyezve.

-           - Van.

-           - és mik vannak bejegyezve?

-           - Olyan jegyek, amiket nem írtál alá.

-           - és eddig miért nem mutattad meg?

-           - Megmutattam, de te soha nem írtad alá.

-            

Na, ennél a pontnál teljesen kiakadtam, mert tudtam, hogy ez lehetetlen, hogy valótlan.

Áron annyira nem volt fáradt, hogy itthon megint a számítógéppel ne kezdje. Négyszer kértem, hogy amíg lemegyek a CBA-ba tarjáért, meg zsömléért, hogy neki készítsek tízórait, addig csináljon rendet a szobájába, vigye le a szemetet és tegyen be egy új szemetes zacskót a tartójába. Ezek közül se rendet nem csinált, se a szemetes zacskó nem került a tartóba.

Vacsorára Áronnak megmelegítettem a tárkonyos csirkeragu leves, magamnak a körömpörkölt utolsó részletét.

Kipihenjük az izgalmakat és lett egy új akku

Természetesen nagyon későn keltünk fel. A reggeli délre tolódott.

Béni jött át, beszélt a feleségével, aki azt ígérte, hogy amint megtudja az email címet, ahova nekem a fordítást kell majd küldenem hívni fog telefonon. Béni megcsodálta a LED-es szekrényvilágítást, de rögtön meg is kritizálta, hogy a régi világításnak miért lóg le a vezetéke. Teljesen igaza volt, majd ha lesz hozzáférésem, azt is rendbe teszem.

Nagy elánnal nekikezdtem Samó diótortája készítésének. Amíg én a tíz tojást kettéválasztottam és a fehérjéből habot vertem, addig Áron abban segített, hogy megdarálta a diót és kimérte a kétszer 25 dkg porcukrot. Közben bekapcsoltam a sütőt és beállítottam 180॰C-ra. Innen már csak egy lépés volt bekeverni a masszát és befektetni a sütőpapírral kibélelt tepsibe. A porcukorral összekevert tojás sárgája bekerült a dupla falú fazékba. A dupla fal között víz volt és alacsony fokozaton melegítve Áron kevergette, de elég hamar megunta és akkor inkább felment a számítógéphez.

Miután betettem a tepsit a sütőbe, én kevergettem tovább a kenőcsöt, ami valóban nagyon unalmas volt, de ezt túl kell élni. Az egész ceremónia nem több mint egy másfél óra, de az tartotta bennem a lelket, hogy Samó mennyire fog örülni, amikor megkapja.

Közben a torta tésztája (nem félreértendő, nincs benne egy szem liszt se) megsült és kikerült a hideg kőre, a kenőcs pedig lábasostól a hideg vízbe.

Áronnal sikerült megint jól összevesznem, mert arra kértem, hogy most tartson két nap Internet szünetet, hogy saját magán le tudja mérni, mennyire Internet függő. Annyi minden egyéb, minőségileg jobb elfoglaltság létezik, mint az Internetes játék. Odakint a hideg ellenére süt a nap, átkerekezhetne Leventéhez. Itt bent elő vehetné a tanulni valót, gyakorolhatna a zongorán, vagy olvashatna. Abból a több mint 2000 könyvből, ami itt van, csak találna egyet.

Nekiültem Adri unokatestvére Lenovo-jának, hogy telepítsem rá a Windows 7-et, de odáig sem sikerült eljutnom, hogy a gép Bios-ában beállítsam, hogy a DVD-RW legyen az elsődleges Boot-oló. A másik notebookon felhívtam Bélát, aki csak annyit tudott javasolni, hogy bár óvatosan, de mindenféle átállítással próbálkozzak a Bios-ban. Az sem teljesen kizárt, hogy a Windows 7 installáló lemeze sérült, de ez majd még ki fog derülni.

Az már most látszik, hogy a kétnapos hétvége helyett az egy napos nekünk semmire sem elég. Eljutottam odáig, hogy semmire sincs időm, még a Duolingo penzumomat sem végeztem el, pedig vasárnap van.

Már késő délután fele járt, amikor átjött Levente és egy tanácskozási sakkjátszmára kihívtak. Mondanom se kell, hogy (örömömre) az elhárított királycselt az "ab start" huszár hátránnyal elvesztettem a két fiúval szemben és utána sötéttel, egyenlő felállással is csak nehezen tudtam nyerni ellenük.

A torta felvágása, a kenőccsel bekenése és a diódarabokkal való díszítése és a torta becsomagolása már a munka könnyebb része volt.

Hat óra fele már mi is elkezdtünk pakolászni. Az autó az első pöccintésre be is indult, viszont menet közben úgy éreztem, hogy mintha a jobb első kerék megint lapos lenne, ezért Kiskunlacházán jobbra bekanyarodva megálltam egy kisebb pakolóhelyen. A szivargyújtóba bedugható kompresszorral sikerült felfújnom a kereket 2,2 légkörre, viszont utána az Önindító, illetve az akku, csak annyit mondott, hogy „nyek!”

Na, erre előkotorásztam a bikázó kábelt és kiálltam a főútra, hogy leállítsak egy autót, segítsen bebikázni az autót. Nem csalódtam az emberek hozzáállásában egy félórán keresztül integettem, de az ott elhaladó kb. száz autóból egy sem állt meg, hogy legalább megkérdezze, mi a probléma. Megint én éreztem magam hülyének, hogy én ilyenkor meg szoktam állni és megkérdezem, miben segíthetek.

Már teljesen szétfagytam, amikor végül egy zárt teherautó, ha nem is állt meg, de ugyanabba a parkolóba kanyarodott be ahol a mi lerobbant autónk állt. Mondtam is neki, hogy „magát az Isten küldte”. Meg is próbált segíteni, de amikor az önindító így sem mozdult, az volt a véleménye, hogy ez az akku tönkrement, viszont ahol állok az az ő autós boltjuk és bár most (vasárnap este 7-kor) nincs nyitva, de kinyitja és ad egy jó minőségű akkut számlával és két év garanciával. Rögtön megvettem és még be is szerelte. Az autó az első pöccre indult. Nem nagy késéssel, de hazaértünk.

Itthon a nagy ijedtségre bekaptam egy unikumot és vettem egy forró fürdőt.

Áron átment Emőkéhez, és később felment palacsintázni Emőhöz.

Az írásbeli felvételi

Áron reggel hét óra előtt ébresztett, hogy nemsokára kell indulnunk.

-     -      Áron, miért kellene nemsokára indulnunk, amikor a felvételi csak 10 órakor kezdődik. Szerintem elég, ha ½ 10-re odaérünk és ahhoz ½ 9 - ¾ 9 között bőven elég, ha elindulunk.

-     -      Nem, mert nekünk azt mondta Rita néni, hogy legkésőbb ½ 9-re már legyünk ott.

Nem vitatkoztam vele, de miközben nagyon furcsálltam, magam is felkeltem. A fürdőszoba után még készítettem egy kis reggelit, amit Áron már nem nagyon akart megenni, mert közben siettetett ½ 8-kor, hogy induljunk már. Ebben már nem voltam partner és végül 7:35-kor indultunk el. Én azt javasoltam, hogy a legegyszerűbb, ha a 8-as busszal elmegyünk a Kelenföldi Végállomásig és onnan az M4-es Metróval 3 megálló a Móricz Zsigmond körtér. Szerintem az egész nem több mint fél óra, és pont jött is a 8-as busz. (7:40 van.)

-     -      Nem, az nem jó, menjünk inkább a 139-es busszal a BAH csomópontig és onnan a 61-es vagy a 17-es villamossal a Móricz-ra.

Nem vitatkoztam vele, pedig tudtam, hogy az én verzióm lett volna a jobb. A 139-es busz 7:45-kor indult és a 17-es villamosra sem kellett sokat várni. A Móricz Zsigmond körtéren is makacskodott, hogy hol szálljunk le, mert ott a 61-esnek és a 17-esnek is két megállója van, de Áron ragaszkodott, hogy az elsőnél szálljunk le, miközben a második megálló pont ott van, ahol szemben a József Attila gimnázium épülete.

A fő az, hogy ha nem is 30 perc alatt, hanem 45 perc alatt, de végül 8:30-ra oda értünk. Utólag is örülök, hogy ezen nem nyitottam vitát, hogy Áron nyugodtan kezdhessen neki a feladatnak.

A gimnázium kapuja zárva volt, minket nem engedtek be, mert mint mondták, most még folyik bent a takarítás és majd egy óra múlva nyitják meg a kapukat és akkor még mindig marad egy fél óra a felvételi kezdetéig.

Nem könnyű Áronnal az élet. Makacs és hajthatatlan. Ott kért tőlem egy ezrest, hogy elmegy venni magának valami csokit és egy fél óra múlva érkezett vissza, amíg én majd megfagytam. Megbeszéltük, hogy amíg ő írja a felvételit, addig én beszéljem meg a nagyival az ünnepi ebédet a Nefrit kínaiban és 12:00-kor itt találkozunk a Gimnázium előtti két nagy virágcserépnél, én addig drukkolni fogok neki.

Hazajövet kinyomtattam az utvonalterv.hu oldalról mind a két változatát a ma reggeli útnak, hátha utólag meg tudom győzni az igazamról.

Nóra nagyival beszéltem telefonon, de bármennyire szeretné velünk tölteni a mai ünnepi ebédet, nem tud velünk tartani, mert nem érzi jól magát. Kérte, hogy mielőtt elindulunk, Dömsödre vigyünk fel neki egy nagy adag tartalmas levest.

Mire észrevettem, hogy mennyi az idő, már csak arra futotta, hogy beugorjak az autóba és rohanjak Áronért. Az autónál megint ugyanaz a kellemetlen meglepetés fogadott, mint a minap, hogy a jobb első kerék teljesen leeresztett. Gyorsan elővettem a kompresszort és amennyire tudtam felfújtam. Ezerrel mentem, hogy Áront még ott érjem  a megbeszélt találkozási helyen. Én már nem láttam, hogy ott lett volna, de ő észrevett, amikor begördültem. Nagyon megörültünk egymásnak. Első jelentés szerint azt mondta, hogy jól sikerült mind a két írásbeli, hozzátéve, hogy az egyik matek feladat nagyon nehéz volt és arra már nem is maradt ideje.

Hazatűztünk a cuccainkért. Otthon gyorsan mindent (Mannát is) bepakoltunk az autóba és indultunk.

A sűrű program miatt arra már nem maradt időnk, hogy a Nóra nagyihoz felszaladjunk a valahonnan beszerzett levessel, de annyit meg tudtam tenni, hogy a netpincer.hu portálon megrendeltem egy gulyáslevest és egy tárkonyos ragulevest, amit mi nem is tudtunk volna olyan gyorsan beszerezni, mint ahogyan ők házhoz szállítják.

Emőke a betegségére hivatkozva nem tudta elfogadni az ünnepi ebéd meghívásunkat, így azután Áronnal csak ketten mentünk a kínai Nefritbe ebédelni. Áron már az étlap tanulmányozásánál tobzódott a különféle finomságok olvastán. Végül mindenféle rákokkal és tintahallal megtűzdelt finomságokat ettünk, miközben sajnáltuk, hogy Nóra nagyi és Emőke nem ünnepelhetnek velünk.

Bár a Nóra nagyit telefonon jó előre felkészíthettük, hogy figyelje a kapucsengőt, mert finomságokat fognak házhoz szállítani, ennek ellenére a Netpincér hívott telefonon, hogy az ételfutár hiába nyomja a megadott 38-as számot a kaputelefonon, őt senki nem engedi be.

Na, akkor felhívtam a Nóra nagyit, hogy engedje be az ételfutárt, mert ott áll a kapuban és nem tudja felvinni a kaját. Az oda-vissza telefonálgatások után nagy nehezen összejöttek a dolgok. Nagyi később hívott minket, hogy a kaja nagyon finom volt, de ő azt hitte, hogy együtt fogunk enni és ünnepelni. Emlékeztettem arra, hogy Áronnal tegnap ők azt beszélték meg, hogy ma 12 és 1 óra között a Nefritben fogunk ebédelni és arra is, hogy ezt ő a reggeli telefonbeszélgetésünk során a rosszullétére hivatkozva lemondta, de ő ezekre egyáltalán nem emlékezett.

Nagyon aggódom amiatt, hogy a Nagyi egyedül él és nem hajlandó semmiféle idősek otthonáról hallani. Úgy érzem, hogy nekünk kell a megoldást megtalálni, mert neki már nem élnek se barátai, se olyan közeli rokonai, mint mi vagyunk.

A nagy zabálás után még maradtak finomságok, amiket dogibag-ben kellett elhoznunk. Irány Dömsöd!

Még világosban, de már éppen naplementekor értünk a bázisra. Áronnak megtiltottam, hogy ma bármilyen tanulásfélével foglalkozzon, de azért azt furcsának találtam, hogy Internetezés közben fel sem ment a Laci által javasolt oldalra, hogy megnézze, körülbelül milyen eredményt ért el.

Először átmentem Bénihez, hogy megjött-e Anika németre fordítandó Erkölcsi Bizonyítvány-a. Ott volt vele a lánya és az unokája. Béni ideadta a dokumentumot. közben megittunk 1-2 kupica pálinkát.

Amíg Áron Internetezett, kimentem fát vágni és begyújtottam a cserépkályhába.

Megnéztem a készleteket, hogy szükséges-e még valamit beszereznünk a holnapi diótorta sütéshez. Azt terveztem, hogy a mai eseménydús és izgalmas nap után korán fekszünk le, de ez elég későre tolódott. Amikor végre lefeküdtem, még szóltam Áronnak is, hogy fejezze be a számítógépes foglalkozását. Azt mondta „rendben” és ezzel megnyugodva még elzártam a cserépkályha ajtaját és ágyba bújtam.

Nem tudni miért, az éj közepén felébredtem és azt láttam, hogy Áron szobájából fény szűrődik ki. Először azt gondoltam, hogy Áron véletlenül égve felejtett egy villanyt. Amikor átmentem (már elmúlt 3:00 óra), még ott ült a számítógép előtt és játszott. Nagyon pipa lettem és azt mondtam, hogy azonnal feküdjön le.

Pihenőnap a felvételi előtt

Arra ébredtem, hogy Áron szól, hogy elvisz 500.- forintot az iskolai cukrászdázásra.

Amikor elment, én is felkeltem. A reggelimet nem tudtam megcsinálni, mert nem találtam meg, hogy Áron hova tette el tegnap a kávét.

Délelőtt bepótoltam az összes blog elmaradást és megcsináltam a Duolingó penzumot is.

Az Adri unokatestvérének a notebookjához egy DVD-re mentettem az összes Windows 7-re való drivert, hogy a telepítésnél erre már ne legyen gondom.

Áron, amikor megjött, úgy viselkedett, mintha tegnap nem történt volna semmi. Megköszönte a tízóraira becsomagolt szendvicseket és leült a számítógéphez. Emőke és én is azt beszéltem meg vele, hogy ma már ne foglalkozzon semmiféle feladatsorral, csak készítse elő a dolgokat, amiket holnap vinni kell az írásbeli felvételire (írószerek, körző, vonalzó, diákigazolvány, buszbérlet) készítse ki a ruhákat, amiket szeretne felvenni, fürödjön meg, vacsorázzon és feküdjön le jó korán, hogy holnap kipihenten írhassa meg a felvételit.

Ehhez képest, amikor Emőke átjött ellenőrizni, hogy Áron mindennel végzett-e és lefeküdt, Áron még ott ült a számítógép előtt és játszott.

Nekem még le kellett játszanom egy két sakkpartit online, mert úgy nem fekhetek le, hogy ne nyerjek.

fekete nap

Igyekeztem időben felkelni, hogy mire Adri jön, már megreggelizve tudjam fogadni. Azért még két Duolingo belefért a reggelbe.

Adri meghozta a cuccokat, de a vadi új, operációs rendszer nélküli, u.n. meztelen Lenovo-hoz nem hozott semmit, de még DVD lemezt sem, úgy, hogy ahhoz még először le kell töltenem minden drivert.

Elindultam az okmányirodába, kiváltani az új személy igazolványt. Egészen addig nem volt probléma, amíg nem akarták felvenni az ujjlenyomatomat. Az én ujjaim olyan kopottak, hogy ez már nem ment. Hiába a 77 év alatt volt módja elkopni. Hogyan fogok én bankot rabolni, ha még ujjlenyomatot sem tudok hagyni magam után? J

Amikor hazajöttem, nem találtam sehol Mannát. Vagy elcsavargott, vagy Emőke lement érte betegen és már felvitte.

Elkészítettem az Adri navigációs SD kártyáján a térképek frissítését. Nagyon ráfért, mert legtöbbje 2009-es volt. Megírtam hozzá a tesztelési utasítást.

Az ebédhez vettem egy új zellert, mert megkívántam egy tárkonyos ragulevest, persze nem olyan macerásan elkészítve, ahogy az a receptkönyvemben van leírva, csak hamisan. A zacskós levest, csak egy felkockázott sárgarépával, feldarabolt zellerlevéllel és a grillcsirke felaprózott mellehúsával próbáltam feljavítani. Nagyon finom lett. 

Áron hazaért ½ 3- kor. Neki is kínáltam a levest, de ő inkább azonnal leült játszani a számítógépen. Egyelőre csak én izgulok azon, hogyan fog sikerülni szombaton az írásbeli felvétel.

Letöltöttem a Windows 7-hez található drivereket.

Pihenés gyanánt sikerült elvesztenem egy sakkpartit, miközben egyfolytában azon idegeskedtem, hogy Áron órák óta csak az Interneten lóg és ingerülten válaszolgat, amikor arra kérem, hogy most már vegyen elő egy feladatsort és üljön le tanulni.

Hatkor végre felállt és azt mondta, hogy bemegy a szobájába tanulni. Én közben készítettem a vacsorát és fél óra múlva bementem megnézni, hogy mit csinál. Az íróasztalán nagy kupleráj, Áron pedig az ágya szélén ül és Internetezik. Közölte, hogy holnapra nem kell semmit tanulni, mert a tanárnő mondta, hogy csak három diák lesz bent és akkor inkább elviszi őket egy cukrászdába, hozzanak magukkal pénzt. Kiderült ugyanis, hogy a szülők többsége adott a gyereküknek a távollétre igazolást, hogy az egész napot a felvételire való készüléssel tölthessék. Ezen egy kicsit kiakadtam, mert én az iskola helyében úgy reagáltam volna erre a helyzetre, hogy egy magyar és egy matematika tanárt kértem volna fel, hogy az utolsó néhány napot erre fókuszálva tartsák meg.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pár napja Áron is megkérdezte, adnék-e neki is egy ilyen igazolást, de én elleneztem.

Este hét után tudtam rávenni, hogy üljön le végre és csináljon meg egy matek feladatsort, de ebben sem volt köszönet. Nyolckor ideadta az elkészült munkát, ami sajnos nem volt 100 %-os és akkor nagyon összevesztünk, de annyira, hogy egy pár pofon is elcsattant. Nem elég, hogy a feladatsor megoldása tele volt hibával, még az én javításomat kritizálta meg nem engedhető  hangnemben.

A nagy balhénak persze Emőke is a szenvedő alanya volt, aki közben mindvégig megpróbálta a kialakult helyzetet konszolidálni

Nagyon rosszkedvűen kerültem az ágyba.

Okmányiroda

A reggeli felkelés után még tartott a szorgalmamból és megcsináltam a Duolingo napi penzumát.

Átnéztem a levelezésemet. Időben észrevettem a Kormányablaktól kapott értesítést, miszerint február 11.-én le fog járni a Gépjármű vezetői jogosítványom. Gondoltam, akkor mielőbb bemegyek az Okmányirodába és egy füst alatt meg fogom újíttatni az új típusú chip-es Személyi Igazolványommal együtt.

Megírtam és közzétettem az elmaradt blog bejegyzéseket.

Áron Internetes pihenéssel kezdte a délutánt, nem érezve, hogy milyen közel van az írásbeli felvételinek a napja.

Áronnak kinyomtattam néhány új feladatsort, hogy az ne lehessen kifogás, hogy amiatt nem tudna készülni.

Emőke lányom, bezzeg még betegen is készül a január 27.-i vizsgájára.

Adri telefonált és jelezte, hogy holnap reggel a Bogi iskolai fuvarja és az autószerelő között felhozná a navigációs kütyüjét a 2009-es térképadatok frissítésére és az unokatestvérének a notebookját, hogy telepítsek rá egy Windows 7-et.

Későn feküdtünk le, de én még ½ 1 után benéztem Áron szobájába és Ő még mindig a számítógépen lógott.

Német helyett Matek

Mélyen aludtam, amikor Áron elhagyta a terepet.

Igyekeztem, hogy minden reggeli programommal végezzek, mire Balázs telefonál. Így is történt és még a reggelizés is belefért, sőt a szétszedett WC öblítő tartály alkatrészeit is be tudtam tenni Emőkétől kapott 20 %-os ecetbe, hogy vízkőtlenítsem.  

Balázzsal ½ 11-re beszéltem meg a találkozót MOM Park-ban.  A 139-es busszal éppen időre odaértem. Ott elintéztük a pénzügyeinket és elvitt a Háros utcai házhoz, ahol az új lakást megvették.

Egy kicsit beszélgettünk, Judit készített egy finom kávét és Balázs nekünk ajándékozott egy Epson DX 4450-es nyomtatót, majd hazahozott egészen a Gazdagréti térig.

A kis kínaiban ebédeltem, majd kinyomtattam három példányban egy új Matek Feladatsort, mert Krisztának az volt a kérése, hogy a fiúkkal ma a német helyett Matekot gyakoroljunk.  Egyetértettem, mert négy nap múlva (16-án szombat reggel kell megírniuk a felvételit).

Amikor Áron hazaért, azt kérte, hogy a német gyakorlásig – ami ma matek lesz – hagy skype-oljon a Leventével és majd utána ül le tanulni. Nem voltam elég szigorú és belegyeztem.

A feladatsor megoldása elég jól ment. Mind a hárman 40 pont fölött teljesítettek az elérhető 50-ből. Kriszta jött a fiúkért és ½ 6-tól még 6-ig beszélgettünk.

A baj csak az, hogy Áron a megállapodást nem tartotta be és 6-tól 8-ig, – amíg fel nem emeltem hangomat -, tovább folytatta az Interneten a játszást. Már látom előre, hogy előbb-utóbb el fog szakadni a cérna.

Még megkértem, hogy szaladjon le a CBA-ba tarjáért, hogy holnapra tudjak neki tízórait csomagolni. Áron le is ment, de tarja helyett borjú párizsit vett. Szerintem az nem olyan jó, mint a tarja, de ha ezt szeretné, akkor legyen. Lent összetalálkozott Emőkével és megígérte neki, hogy visszamegy hozzá.

Nem örülök neki, hogy Emőke, betegen ebben a nyirkos időben lent van.

Amikor Áron feljött elosztotta háromfelé az amerikai mézes csirkét. és 1/3-ot átvitt Emőkének.

Elkészítettem a holnapi tízórait. Áron kérésére csak úgy tudtam emelni a mennyiséget, hogy a második  szendvics nem zsemlében és nem tarjával készült, hanem rozskenyérrel és lecsókolbásszal, de abba is jutott lapsajt. Áron reklamált, amire dühömben csak annyit mondtam, ha nem tetszik, dobja ki.

Adri jelezte, hogy holnap reggel a Bogi iskolai fuvarja és az autószerelő között felhozná a navigációs kütyüjét a 2009-es térképadatok frissítésére és az unokatestvérének a notebookját, hogy telepítsek rá egy Windows 7-et.

Későn feküdtünk le, de én még ½ 1 után benéztem Áron szobájába és Ő még mindig a számítógépen lógott.

Pénzügyek

Reggel mind a ketten nehezen ébredtünk. Ennek az egyik oka a hétvégi ellustulás, amiben valószínűleg elállítódott a bioritmusunk. A másik a tegnap esti késői lefekvés.

Kádár urat telefonon megkérdeztem, hogy a holnapi nagy készpénzfelvételnél el tudják-e engedni a jutalékot, mivel az beleesne a havi első kétszeres ingyenes kp felvételbe

, de – mint mondta, sajnos nem, mert az csak az ATM-ből felvett pénzre vonatkozik. 

- És ha annak felemeltetem a limitjét? 

- Azt hiába emeltetném fel, mert az ATM maximum csak 600.000.- forintot tud kiadni, ez majd csak akkor lesz magasabb összeg, ha már lesz 50.000.- forintos bankjegy.

Áron már régen itthon volt, amikor elindultam a Citi Bankba, hogy felvegyem az első adagot és majd holnap felveszem a másodikat és akkor utána már ennyivel csökkenhet a felveendő készpénz utáni jutalék.

Hazajövet elosztottam a Dömsödről hazahozott füstölt húsos bablevest három részre. Egy részt kapott Emőke, de kellett neki vinnie hozzá tejfölt is. Ő az üzleti tejfölt preferálja a Dömsödi paraszt tejföllel szemben.

Mi is jól bebableveseztünk Áronnal. 

Nem megy a felvételire készülés, de a Star Wars 7 igen

A ½ 12-es felkelés Dömsödi rekord.

A reggeliben nem csupán bundás kenyér, főtt-füstölt tarja, sajt, hónapos retek, hanem grill csirke combok is voltak.

Áron kora délután 1-ig hozzá se nyúlt a feladatsorokhoz, ezért felhívtuk Emőkét, akivel megállapodtak a ma délutáni programban.

Igen ám, de közben megjött Levente, aki az egész délelőttöt tanulással töltötte és ezért Judit átengedte egy órára játszani Áronhoz, aki ma még semmit nem tanult. Zavaros a feltételrendszer, amiben magam is alig tudok eligazodni.

Délután korán kellett elindulnunk ahhoz, hogy Áron ½ 6-ra odaérjen az angolra. Igaz, hogy Kriszta azzal kívánta jutalmazni a Kührner ikreket, hogy miután egész délelőtt a felvételire készültek, elvigye őket a Star Wars 7 bemutató filmelőadására.  Erre persze Áront is meghívták, aki egész délelőtt semmit sem készült a feladatsorokból.

Azt terveztük, hogy ½ 4-kor indulunk, de ebből semmi nem lett, mert Áron megbeszélte a fiúkkal, hogy elég ha ½ 6-ra odaér,  mert a mai külön angol elmarad és onnan mennek a moziba.

Emőke külön megkért, hogy az ónos eső miatt a jeges úton nagyon lassan, óvatosan jöjjünk. Ehhez képest végig száraz volt az út hazafelé.

Áront kitettem a Krisztáéknál és én mentem tovább a Nóra nagyihoz. Vittem neki a zöld kupakos kávét és egy kisebb tejfölös vödörben a tejfölös bablevest.

Nagyi azzal fogadott, hogy nincsen jól és becsípődött a dereka (amivel persze nincs egyedül), Ma még nem evett semmit, mert üres a hűtő. Ehhez nagyon jól jött a kis vödör bableves, amiért nem győzött hálálkodni.

Az ottlétemkor hívott Kriszta, hogy akkor Ő a két fiú mellé Áront is elvinné a moziba, engedem-e. 

Mondtam, hogy tudomásom van róla, mivel Áron ezt már Olivérrel megbeszélte ma délután és a mozijegyre is adtam Áronnak 3000.- forintot.

Hazajövet nagy rend és tisztaság fogadott és már csak magamat és Mannát kellett ellátnom, mert egy szem macskakaja sem volt itthon. A CBA vasárnap zárva van, ezért a felmelegített grillcsirkén osztoztam Mannával.

Utána ½ 9-kor leültem blogot írni és vártam, hogy mikor ér haza Áron.

tejfölös bableves

Reggel sikerült Áront is mozgósítanom, hogy ½ 9 tájban elinduljunk a piacra. Vettünk tejet, tejfölt, tojást, hónapos retket, és füstöl tarját, virslit a tervezett bableveshez.

Hazafele menet Áron Leviéknél kiszállt az autóból és hiába ígérte, hogy ½ óra múlva hazaér, egyedül kellett reggeliznem.

Áron Leventééknél, mint azt a visszaérkezésekor elmondta, egy nagy hóembert építettek közösen.

Felhívtam Gabikát, hogy ha tudnak, jöjjenek át egy unikumra, hogy oda tudjam adni a neki érkezett 10000 mAh-s power bankot.

Közben feltettem főni a füstölt sertésgerincet és a beáztatott babot.

Gabika és Feri átjöttek és az unikum mellett Gabika nagyon örült a küldeménynek.

Később átjött Levi és Áronnal órákig játszottak. Levi nagyon határozottan búcsúzott el, mert mint mondta, megígérte Juditnak, hogy ½ 1-kor elindul haza.

A csipetke belecsípésébe Áron is segített, különben sosem lettem volna kész vele.

A gazdagon ízesített bableves hiába lett kész időben, Áront nem lehetett lecsalni, ebédelni. Ennek persze az volt az egyik oka, hogy Juditéknál evett valamit. Megint egyedül kellett ennem, de egy óra múlva ő is megkóstolta.

A derekam nem javult számottevően.

Áron egy nagyon jó matek feladatsort csinált. Az elérhető 50 pontból 49-et ért el. Kértem, hogy csináljon még egy magyart is, de arra az Internetes elfoglaltságai miatt nem került sor.

A bableves maradékát három részre osztottam el. Egy kisebb dobozzal a mélyhűtőbe került felcímkézve, egy nagyobbacska műanyag vödörrel viszünk holnap este a nagyinak és a harmadik Gazdagrétre kerül.

Megcsináltam a mai Duolingo penzumot, lefekvés után pedig még olvasgattam a Hamingway novellát, ami elég lassan megy, mert még sok benne a számomra ismeretlen angol szó.