Csendes Szilveszter

Az év utolsó napján sem tagadtuk meg magunkat a korai keléssel.

Reggelire sült csicsókát készítettem tükörtojással és hordós káposztával. A csicsókát megpucolni egy nagy truváj. Mire elfogyasztottuk a reggelit már majdnem dél lett.

Délután átjött Levi. Hozta Pongót is és Áronnal elmentek egy kicsit megsétáltatni a kutyát. Mire megjöttek, én már begyújtottam a cserépkályhába.

Jó lett volna Áronnal egy kicsit angolozni, de az Internet jobban vonzotta.

Felhívtam a szomszéd telek tulajdonosát, hogy jelezzem neki, még mindig áll a vásárlási szándékom és látom, hogy még nem sikerült eladnia a telket, de köztünk olyan nagy a szakadék a telek értékelését illetően, hogy az nem jön össze. Én 2 Millát kínáltam érte, ő pedig hatot kér. Béni szerint azért nem jön össze az üzlet, mert a telek értéke pont a kettő között van.

Estére megmelegítettem a maradék töltött káposztát, de a tálalása előtt előbb el kellett gurulnom kenyérért, mert az kifogyott.

Vacsora után már nem engedtem ki Mannát, mert nem akartam, hogy megijedjen az éjszakai petárdázástól.

Én még játszottam egy parti sakkot online, amit persze elvesztettem, azután még belenéztem a szilveszteri TV-be.

A szigetelés próba festése

Nyolc óra előtt ébredtem. Azt tervezem, hogy ma lefestem fehérre a szigetelt falat. Szerintem nem lesz nagy munka, csak majd arra kell vigyázni, hogy ne nagyon csöpögjön le a festék, és ha már lecsöpög, akkor a védőfóliára kerüljenek a cseppek.

Áron még alszik, amikor már hozzákészülődök a festéshez. Letakarom az ágyat a fóliával, úgy hogy még a fal mellettire is jusson a fóliából, keresek egy jó széles (10-12 cm-es) ecsetet és rajta.

Hamar feladom és abbahagyom a festést, mert a selyemháló négyzetrácsai látszanak (kidomborodnak) a festék alatt. Pályamódosítás: a hálót felragasztó anyagból fogok először annyit felvinni, hogy egy széles spaklival kisimítva eltűnjenek a háló rácsai. Még az is előfordulhat, hogy utána glettelnem kell. Nem probléma, időm van, a szigetelés hőtani szempontból már 100 %-os. Mindig egy kicsit előrébb lesz a projekt, csinálom.

Közben Áron már annyira ébredezik, hogy egy jó reggelt kívánt. Arra gondoltam, ha felkel, akkor egy rendhagyó reggelit fogok javasolni (No tojás, no szalonna) csak néhány szelet bejgli, tej és tejeskávé.

A kis kézmosónak megcsinálom a szifon tömítését.

Utána egy rövid időre átmentünk Juditékhoz. Átvittük a fekete bőr tárcát, amit még karácsonyra ígértem és a Pongónak a velős csont maradékát.

Közben átjött Zoli bácsi, hogy befejezze a konyhakert felásását.

Kint nagyon szépen süt a nap, Manna is kiment. Ha rá tudom beszélni Áront, akkor mi is teszünk egy téli sétát.

Begyújtok a cserépkályhába csak a hangulat és a 23॰C kedvéért.

¾ 6-kor az ebcsora tálalva. Ebédnek késő, vacsorának korán, ezért ebcsora.

Szegényes a felhozatal: sült csirke és fasírt, mellé lecsó BBQ szósszal és rakott krumpli. Közben megjön Manna és azt kérdezi, velem mi lesz? Mi lenne? Áron csipeget neki a sült csirkecombból. Nagyon rossz dolga van ennek a macskának.

Áron késő estig el van foglalva Interneten keresztül Kamellal.

Segítség helyett Internet

Áronnak bundáskenyeret, magamnak egy darabka sült kolbászt készítettem reggelire. Mellé tej, illetve tejeskávé készült.

Indultam a piacra és vettem két üveg mézet, leves zöldséget és a hentesnél csirkeaprólékot, hogy Manna is meg legyen elégedve az ellátással. A UPC közben telefonált, hogy tíz percen belül megjelennek a Maros utcai címen, hogy a szolgáltatást installálják. Kértem, hogy a megrendelő lapon lévő másik számon értesítsék erről a bérlőt, de ő nem vette fel a telefont.

Onnan Kiskunlacházára gurultam, hogy a csúnyán defektes kereket leadjam javításra. A kerék sérülései olyan komolyak, hogy csak január közepére vállalták, de addig is járhatóvá tették az autót.

Megvettem a szigetelés utolsó rétegéhez a belső fehér festéket és a mosdó szifonokhoz a tömítéseket.

Amikor mindezzel hazaértem, feltettem a csirkelevest és a velős csontot is beletettem, de közben kialakult a balhé. Miután Áron tegnap tizennégy órát tudott ülni egyfolytában a számítógép előtt, anélkül, hogy bármelyik kérésemnek eleget tett volna, megkértem, hogy üljön fel a buszra és menjen haza. Ez a balhé egyre nagyobb lett és a tettlegességig is fokozódott. Végül Emőke telefonos segítségével úgy tűnt, hogy megoldódik.

Áron elment Leventével megsétáltatni Pongót.

Béniéknek egy pár szem mandarin kíséretében visszavittem a kocsonyás tányért, amiről kiderült, hogy a mi tányérunk. Közben elvállaltam, hogy a DAKÖV számlájukkal kapcsolatos reklamációjukat email-en elintézem.

Elkezdtem az istállóban deponált mély hűteni valót itt-ott elszállásolni. Anika, Gabika és T. Judit nem tudott átvállalni egyetlen dobozkát sem. Végül egy része még befért a tartalék hűtőbe és a mi mélyhűtőnkbe, a többit pedig Gulyásék vállalták el. Közben begyújtottam a fenti Jancsi kályhába és a cserépkályhába is.

Közben láttam, hogy Áron elővette az angol rendhagyó igék táblázatát és talán a kedélyek is csitulnak.

Kitálaltuk a csirkelevest. Nem csak csonttányér volt az asztalon, hanem adomány tányér is, mert Manna már nagyon tud reklamálni, hogy ő már milyen régen nem kapott főtt csirkeaprólékot.

Napsütötte szerda

Igyekeztünk nagyon sokáig lustálkodni és már majdnem dél lett, mire befejeztük a reggelit. Áron a változatosság kedvéért megint bundás kenyeret kért, én pedig megettem a kocsonya második felét.

Áron panaszkodott a torkára, ezért vett egy forró fürdőt én pedig készítettem egy bögre mézes tejet.

Nagyon szép napos időnk van.

Ma végre tudtam beszélni a bérlővel. Nagyra értékelte, hogy a UPC-t ilyen ripsz-ropsz elintéztem. Levente, bár ígérte, hogy átjön, de az elmaradt.

Áront próbáltam rávenni egy kis segítségre, de az csak addig jutott, hogy halogatta, mindjárt, mindjárt. Végül az egész napot a Internetezéssel töltötte. Például arra is kértem, hogy az istállóba kiköltöztetett mélyhűtött ételek közül, amennyit tud, azt tegye be az ideiglenesen hozzánk telepített kisegítő hűtőbe.

Előkészítettem az Áronnal való olasz és angol foglalkozást, de hiába, mert abból sem lett semmi.

Vacsorára elővettem egy üveg eltett lecsót és abba belekevertem egy felkarikázott és elősütött debrecenit.

Manna a ház ura

Azt nem mondhatom, hogy túl korán keltünk, de végül felkeltünk. A több kijelölt feladat közül Áron a dolgok elrámolását választotta, de Internetes elfoglaltságára hivatkozva, arra is halasztást kért. Azért nem lelkesedtem, hogy az iskolai dolgaiból semmit nem hozott le, ezért azt a feladatot tűztem ki elé, hogy az angol rendhagyó igék táblázatából naponta tíz igének tanulja meg mind a három alakját (Infinitiv, Simple Past, Past Participle).

Béni csöngetett és hozott egy tányér kocsonyát, amit Anika készített. Ezzel az én reggelim már meg is volt oldva. Áron öt szelet bundás kenyeret rendelt reggelire, amihez egy bögre tejet is tálaltam. Nekem elég lett a fél tányér kocsonya meg egy bögre tejeskávé.

Reggeli után megrendeltem a bérlőnek a UPC szolgáltatás csomagot, de erről nem tudtam tájékoztatni, mert nem vette fel a telefont.

Zoli bácsival megállapodtam, hogy ha én kiszedem az összes karót, meg a csicsóka szárakat, akkor ő egy ezresért felássa nekem a kis konyhakert csíkot, hogy mire jön a havazás – ha egyáltalán jön, – akkor a föld a hó alatt tudjon pihenni.

Elindultam, hogy beszerezzek néhány tömítő karikát az egyik kézmosóhoz, de Dömsödön szinte minden üzlet zárva van.

Hazafelé beugrottam Juditékhoz, hogy ha idejük engedi, akkor délután jöjjenek át egy szelet sütire meg egy kávéra.

Manna próbára tett: Mi lenne, ha ki szeretne menni és mi lenne, ha öt perc múlva be szeretne jönni, mert szomjas. Azután mi lenne, ha megint ki szeretne menni, majd öt perc múlva bejönni, mert éhes. Azután kimenni, majd öt perc múlva bejönni, mert neki odafent pihennie kell egy kicsit. Azután kimenni, majd bejönni csak azért, hogy ellenőrizze: még mindig ő a góré a háznál?

A tegnapi sikeres begyújtást ma is megismételtem a cserépkályhában. A cserépkályha és a gázkazán egymással versenyeznek abban, hogy ki tudja előbb felfűteni a házat 23॰C fokra.

 Este átjött Judit és Levente. Levente Áronnal odafent sakkozott és backgammonozott, Juditnak pedig lejátszottam néhány youtube videót az aquaponiáról, miközben bekaptunk egy-két unikumot.

Amikor elbúcsúztak megmelegítettem a töltött káposztát és jól bevacsoráztunk.

Áron nem tartja be a neki kiírt szabályt, hogy előbb tanulja meg az első tíz angol rendhagyó igét és csak utána Internetezzen.

A pótkerék felszerelése

de ezen már gondolkoznom kellett, hogy milyen nap is van ma?

Korán ébredtem, ha másért nem, hát azért, mert Áron elfelejtette kikapcsolni az ébresztő óráját. De nem is baj, mert legalább nekikezdhettem a teendőknek.

Először is írásban lemondtam a lakás kiadásával kapcsolatos két ingatlan közvetítői szerződést. Mielőtt még a részleteket teljesen elfelejteném, megírtam Andrásnak és Vikinek, hogy mit álmodtam róluk. Az e-mail még nem kézbesült, mert a szünetekben elutaztak.

Reggeli után sikerült Áront rábeszélnek, hogy jöjjön le velem és rámoljunk ki mindent az autó csomagtartójából, hogy hozzáférjünk a pótkerékhez. Ha már kirámoljuk, akkor egy kicsit szelektáljunk is, mi megy a szemétbe, mi fel a lakásba, mit vigyünk Dömsödre és mi marad majd az autóban.

Kiürítve a csomagtartót, elkezdhettük a jobb első kerék lecserélését a pótkerékre. Áron a kiürítésben és a pótkerék felszerelésében is sokat segített. Elkezdhettük lehordani a cuccokat és Mannát. Emőkétől mindenki érzékeny búcsút vett és indultunk.

Egyetlen helyen egy MOL kútnál álltunk meg, hogy az újonnan felszerelt kerék guminyomását ellenőrizzük.

Dömsödre begurulva a nyitva lévő boltban, a Dobos ABC-ben feltankoltunk néhány dolgot. Itt ért Szabolcs telefonja, hogy jó lenne, ha a bérleményben mielőbb működne az Internet.

A ház fűtését elég későn kapcsoltam be még otthonról, ezért a 9-10 ॰C külső hőmérséklettel szemben is bent csak 13 ॰C volt. Gyorsan begyújtottam lent a cserépkályhába és fent a Jancsi kályhába. A központi főtéssel együtt három irányból dőlt a meleg és nemsokára nagyon kellemes volt a benti klíma is.

Még vacsora előtt egy-két Unicum kíséretében elkezdtem a belső szigetelésre felragasztani a selyem hálót. Áron közben Internetezett, de megígérte, hogy a keletkezett szemét eltakarításában kiveszi majd a részét.

Este megmelegítettem egy nagy adagot az Emőkétől kapott töltött káposztából, amit nagyon finomnak, de egy kissé sósnak találtam.

„modellvasút” effektus,

Ma ismét lustasági rekord megdöntési kísérletet tartottunk. Még az ágyban folytatom a tegnap este elkezdett könyv olvasását. Már lassan 11 óra és még csak ott vagyunk, hogy átmegyek Áron ágyába, hogy ott folytassam a lustulást.

Áront megkérem, hogy látogasson meg minden jobb módút a házban (Emőke, Kati néni vagy az Ili az ötödiken) néhány szelet kenyérért, mert nekünk nincs. Nagy nehezen kikászálódom az ágyból és „közhírré tétetik, hogy reggeli”.

A kölcsön kenyér bemegy a pirítóba, majd megfokhagymázva, megvajazva Salsás hering kerül rá és hozzá tej, illetve tejeskávé.

Duboczky Katit nem kellett volna rábeszélnem a Duolingóra. A héten is kétszer annyi pontot szerzett, mint én és most kapaszkodhatok.

Egy szomorú hír került a délelőttbe. Hajek Péter barátom és 15 éven keresztül közvetlen kollégám, ma hajnalban elbúcsúzott az evilági élettől. R.I.P.

Vacsorára megkóstoltam a Kati néni féle halászlét, nagyon finom volt. Áront kérdeztem, hogy neki is melegítsek-e belőle, de ő azt mondta, hogy majd készít magának valamit. Ő úgy gondolja, hogy majd a maradék rántott ponty lesz a célkeresztben.

Áron átment Emőkéhez, hogy ott is részt vehessen a karácsonyi ünnepségen. Vitt is magával egy csomag kártyát, hogy együtt játszanak.

Az autó jobb első kerékcseréjét lustaságból elhalasztottam, viszont elővettem Áron „galván elem” játékát és elolvastam a használati utasítását. Ez az ismert karácsonyfa alatti „modellvasút” effektus, amit az apukák azért vesznek a gyereküknek karácsonyra, hogy egy kicsit játszhassanak vele.

Szenteste

Korán ébredtem és határozottan magamra szóltam, hogy korán is kell indulnom, ahhoz, hogy az esti karácsonyozásra vissza is érjek.

Még egy kis reggeli is belefért az életembe. Megfőztem egy sál debrecenit és egy fél magos zsemlével, mustárral, csípős paprikával, hozzá egy nagy csupor forró tejeskávéval teletömtem a bendőmet és még egy tormás sonkatekercset is becsomagoltam magamnak az útra.

Nem sokkal hét után indultam. Árontól csak kurtán búcsúztam, hogy nem kell keresnie a kocsi kulcsot, helyette nyugodtan Internetezzen csak.

A CBA-ban is érdeklődtem, hogy nem adott-e le valaki egy Renault indító kártyát, de nem.

A buszon, a metrón és 8:18-as távolságin soha nem látott mennyiséget tudtam olvasni és kiszótározni az „AGENT 6” c. könyvből.

A távolsági buszra, már nem kaptam u.n. elővételi „0”-ás jegyet és mondhatom, hogy csak nagy szerencsével fértem fel.

Az eredeti úti cél az lett volna, hogy ha már itthon nem találjuk az autó kulcsát, akkor talán a pótkulcs fellelhető a Dömsödi házban. Ahogy közeledtem a ház felé, egyre jobban izgultam a várható eredményt illetően.

A házba belépve, minden zugát megnéztem a kulcstartónak, még azt is, hogy nincs-e leesve a pótkulcs, de nem volt. Viszont az asztal közepén ott hevert az autó, otthon agyon keresett kulcsa.

Rögtön felhívtam Emőke lányomat, hogy vele is tudassam a jó hírt.

Félig meg vagyunk mentve, de azért tovább próbálkoztam a pótkulcs keresésével. Miután a keresés eredménytelen maradt, bezártam és beriasztóztam a házat és indultam vissza Budapestre.

Még egy percre bekukkantottam Judithoz, amiből egy ő negyedóra lett, mert ha már ott voltam, akkor kávéztunk is.

Visszafele a 11:28-as buszt értem el, amiről menet közben kiderült, hogy annyira fog kacskaringózni, hogy csak ½ 2 körül ér majd a Népligetbe, ezért útközben Kiskunlacháza központ megállójánál leszálltam, mert a húsz perc múlva innen induló busz 13 óra előtt ér ugyanoda. Még arra is maradt időm, hogy a pékségben igyak egy kávét.

A vissza úton is sikerült sokat olvasnom.

Hazaérve ért a következő csapás. Hiába van meg az autó nyitásához és indításához szükséges kulcs, az autó ott szomorkodik egy jobb első defektes kerékkel.

Gyorsan betettük egy ajándékozó zacskóba a Boginak Jézuskára tervezett sícipőjét és kénytelen voltam tömegközlekedéssel menni Adriékhoz. Zsolti, Bogi és Adri örültek az érkezésemnek. Zsolti eldugta a Boginak szánt sícipőt, ami 240-es, de Adri szerint Boginak még csak 235-ös kellene. Mondtam, hogy azt a hiányzó 5 mm-t vastagabb sí zoknival pótolják ki és több zöldséget, gyümölcsöt adjanak a gyereknek, hamar bele fog nőni.

Átvettem az Áronnak szánt karácsonyi ajándékot, amit Zsolti segített megvenni, de nem engedte, hogy kifizessem. Adri még átadott egy csomagot, amiben a karácsonyi vacsoránkhoz voltak finom kis torta szeletkék.

Zsolti hozott haza a pár hónapja vásárolt Ford-jukkal, ami nagyon tetszett és pont annyival modernebb, mint a mi Renault Scenic-ünk, mint amekkorát a KPG és az NTX rendszám időbeli különbsége indokol. Nekem nagyon tetszett az autó. Zsolti is feljött és ő adta át Emőkének az Adri csomagját.

Áron inkább ette, mint kötözte a szaloncukrokat. Gyorsan feldíszítettem a fát, bekapcsoltam rajta az kis izzókat, meg LED-eket és az alját körbepakoltam az ajándékokkal.

A kütyüről a Bluetooth sztereó hangsugárzón keresztül szóltak a karácsonyi dalok, miközben elkezdtem az ünnepi vacsorát készíteni.

A krumplipüré készítése Emőke feladata volt, nekem csak fel kellett tennem főni sós vízben. Az én feladatom a rántott hal volt, amit a bepanírozás után a kerámia serpenyőben sütöttem, mert Emőke nem kultiválja a fritőzt. Mire Emőke áthozta a diós süteményeket már majdnem minden készen volt, csak tálalni kellett.

Nagy terülj-terülj asztalka volt, amit Áron terített meg. A fő fogás a rántott hal volt a krumplival, majonézzel és céklával. Finom bort és üdítőket ittunk hozzá. Vacsora közben még Katika hozott át egy tálban halászlét nehogy éhen maradjunk.

Miután degeszre ettük magunkat, következett az ajándékok kiosztása. Nem sorolom fel, de mindenkinek az volt a véleménye, hogy nagyon gazdag Jézuska volt.

Az én egyik ajándékom Zaka Dominik: „Szabadon” című könyve volt, amit lefekvés után elkezdtem olvasni és egy ültő (bocsánat, egy fekvő) helyzetben majdnem teljesen kiolvastam.

Nincs meg a kocsi kulcs

 

Rendhagyó péntek, mert a szentestét még itt töltjük Budapesten és valószínűleg csak vasárnap reggel indulunk Dömsödre.

11-ig mindenki lustálkodott. Akkor reggeli.

Emő lejött Áronért, hogy öltözzön, felmennek a hegyekbe.

Jómagam indultam volna Adriékhoz, mert Zsolti megvette Áronnak a galván elemekről szóló játékot, de a kocsi kulcsot sehol nem találtam.

Délben megettem a maradék zöldséglevest.

Kora délután kiderült, hogy a fürdőszobában a mosdókagyló összeeresztő csonkja nincs jól eltömítve, ahol a mosdókagylóhoz csatlakozik. Szétszereltem s bár láttam, hogy hol ereszt a rendszer, de ehhez is kellett volna az autó, hogy a tömítő karikát beszerezzem.

Lassan eljött az idő, indulnom kellett az ingatlan közvetítő irodába, ahol a leendő bérlővel 4-kor kellett megjelennem. Oda is értem négyre, de ő csak ½ 5-re jött. Az ingatlan irodát vezető úr hamar megírta a szerződést és mehettünk a bérlemény átadás-átvételére. Kifizették az egyhavi bért és a kéthavi kauciót.

A legtöbb időt az össze kulcs megtalálása jelentette. Közben kértem a közös képviselőt, hogy engedje meg, hogy az új bérlőket bemutassam. Ők telefonszámot cseréltek.

Miután miden kulcsot átadtam, és az összes elérhetőséget megmutattam, elindultunk a Gazdagrét felé, mivel már korábban felajánlották, hogy az átadási ceremónia után hazahoznak.

Itthon először megettem a maradék halászlevet, majd mind a hárman nagy kutatásba kezdtünk az autó kulcsait illetően. A teljes eredménytelenség után abban maradtunk, hogy reggel még megkérdezhetem a CBA-t és a Nyugdíjas klubbot, de ha az nem jár eredménnyel, akkor le kell mennem Dömsödre a pótkulcsért.

Még egy-két unikummal próbáltam nyugtatgatni magam, de miután nem sikerült, én is lefeküdtem.

halászlé

Nem zavartattam magam, hogy már karácsonyi ünnepi hangulat van és úgy tettem, mint más egyszerű hétköznap. Felkeltem és elkezdtem készíteni a reggelit. Árontól is megkérdeztem, mit szeretne reggelire, de ő – mint mondta, - majd maga megcsinálja magának. 

Hogy valamelyest beindítsam a napot, kértem, hogy délelőtt végre menjen le a K&H–ba és intézze el a hitelkártyájának az aktiválását. „Jó-jó” és azzal folytatta az Internetezést az ágyában.

Reggelizés után felhívtam a TIGÁZ Ügyfélszolgálatát, hogy tisztázzam, miért írták azt a csúnya hangú levelet, hogy a be nem fizetett számlatartozásomat átadták a Behajtó Irodájuknak. Szerintem meg sem kaptam azt a számlájukat, aminek az végösszegét be akarják hajtani. Végül békésen megegyeztünk, hogy akkor azt most átutalom.

Áron csak a reggeli készítése miatt tudott elszakadni az Internettől. A bankkártya ügyintézését majd délután Emőkével együtt fogja intézni, amikor amúgy is mennek megvenni a karácsonyra kapott pulóverét. Még egyszer szóltam, hogy ideje lenne elindulniuk, mert bezár a bank, de én már többet nem fogok szólni, intézem a saját dolgaimat.

Ebédre Áron megette a hűtőben talált chilis csirkét, én pedig a zöldség levest.

Újra nekifutottam, hogy a CBA-ban megvegyem a holnapra kirántani tervezett harcsa filét. Többen is próbálkoztunk ezzel, én már három napja, de mindig azt mondták, hogy elfogyott. Közben az eladó elnézést kért, hogy egy pár percre el kell mennie, mert a teherautó árut hozott. Mi vevők, türelmesen várakoztunk, majd tíz perc múlva valóban megjött egy láda harcsával, de mint mondta, ebből a 15 kilóból nem tud adni, mert ez a főnöknek jött. Az egyik vevő reklamált, hogy a főnöknek tegnap is hoztak 15 kilót és abból sem adott. Hiába, ide is begyűrűzött a korrupció.

Harcsa helyett vettem három szelet pontyot holnapra és a mai halászléhez egy fejet, egy farkát, meg két kisebb szeletet. Az üzletben halászlé kockát, halászlé sűrítményt, paradicsomot csípős paprikát.

Miközben elkezdtem a halászlékészítést, még egyszer megmerészeltem említeni, hogy elmúlt három óra és bank négykor bezár. Eddig három alkalommal érkeztünk zárás után pár perccel. Ha Emőke most nem tud menni, akkor menjen le egyedül és intézze el a bankkártya aktiválást. Én nem vagyok híve ennek az állandó halogatásnak. Ne izgulj apa – mondta – Emőkével megbeszéltem, hogy ½ 4-kor indulunk és minden rendben lesz.

El is indultak időben, de amikor visszatértek, szomorúan számoltak be arról, hogy előbb a pulóvert vették meg és mire a bankba értek, már bezárt a bank. Viszont útközben vettek egy nagyon szép karácsonyfát.

Még a vacsora előtt megpucoltam az összes itthon lévő diót, hátha Emőkének van kedve az ünnepekre egy rúd bejglit sütni.

Hárman ültünk a vacsora asztalhoz és mindenkinek ízlett a halászlé.

Budapest - Dömsöd - Budapest

 

Áronnak ma van az idei utolsó iskolai tanítási napja.

Áront még 7 előtt kértem, hogy vigyen magával egy almát és egy narancsot. Gondosan ki is készítette, majd itthon felejtette.
Reggeli után még lementem a CBA-ba. Vettem tojást, szaloncukrot és halászlé sűrítményt. A halastól kértem, hogy ha jön harcsa, akkor három filézett szeletet tegyen nekem félre.

1/2 11-kor indultam Dömsödre. Ez a kétórás út jót tesz az angolomnak, mert rá vagyok kényszerítve, hogy olvassam az "AGENT 6" című könyvet.

Időnként kinézek a busz ablakából és látom, hogy egyre havasabb a táj.

Egy megállóval tovább mentem, hogy be tudjak szólni a Szépséghibás cuccok üzletébe, hogy Jani szombaton meghozta ugyan a kis cserehűtőt, de vasárnap, ahogyan ígérte nem jött elvinni a hibásat. Azt mondták, menjek oda a házhoz és Jani is oda fog érni akkorra és ma elhozza.

Így is lett, mire odaértem Jani már ott várt. A vasárnapról elkezdett mellébeszélni, de az engem már nem érdekelt, fő az, hogy most elvitte a rossz hűtőt.

Sajnos a lejövetelem másik célja, hogy folytassam a belső szigetelést, már nem jött össze, mert lassan indulnom kellett vissza Budapestre.

Nagyon jól elkaptam a 15:28-as buszt, de azzal csak éppen hogy időben érek haza. A menetidőt csak fokozta, hogy egy olyan távolsági járatot sikerült kiválasztanom, amelyik egy kerülőt tett Majosháza felé.

Hatkor volt találkozóm Maros utcában a Gyöngyivel (ő az egyik ingatlanos) és az általa bemutatott bérlő jelölttel.  Gyöngyi kulcsai nem működnek, ezért már hat óra előtt ott voltam a lakásban, hogy Gyöngyi bemutathassa a bérlő jelöltnek. Beengedtem őket és segédkeztem a lakás bemutatásában. Úgy tűnik, hogy a bérlő jelölt komoly, de ez majd péntek délutánra fog kiderülni, amikor Gyöngyi irodájában aláírjuk majd a szerződést.

½ 8 körül értem haza. Addigra Emőke már elbeszélgetett Áronnal az iskolai problémákról. Én csak annyit javasoltam, hogy melegítse meg a tegnapi tejfölös csirkepörkölt maradékát és vacsorázzunk együtt. Ebből Emőke kimaradt, mert ő az Andris szülinapi bulijára volt hivatalos.

Áron levitte, majd később felhozta a Mannát, mert a fűtés odakint elromlott.

Fogászat

Bár már ½ 7 előtt felébredtem, de nem mentem be Áronhoz, mert kíváncsi voltam, hogy magától, mikor fog elindulni a suliba.

A bejárati ajtó csukódásától megállapítottam, hogy 7:17-kor.

Én csak nyolc óra után keltem fel, de akkor elég céltudatosan készültem a délelőtti fogorvosi beavatkozásra. Már a reggeli után behoztam az erkélyről az Adriéknak Dömsödről beszerzett dolgokat, hogy el ne felejtsem. Talán ha megörül a füstölt tarjának és a kolbászoknak, akkor nem fog annyira szadizni.

Tíz óra előtt elindultam és a váróban csak pár percet kellett várakoznom, máris sorra kerültem. Az akció nem volt egy leányálom, de túl lehetett élni. Elhoztam a nekünk készített csülkös pacalt.

Elmentem a Citibankba felvenni a síelésünkre az €urót és azzal indultam haza. Emőke volt megbízva azzal, hogy mindenkivel rendezze a síelés pénzügyeit.

Nemsokára meg is jelent Zoli bácsi és átvette a tartozásainkat. Nekem már csak az a feladatom maradt, hogy Áront kikérjem a suliból, ha a január 8-13 időszak túllógna a téli szünet határain.

Közben végrehajtottam egy jelszó cserét az Equilor lapján, mert a régit A. Feri többszöri hibás bejelentkezési kísérlettel elrontotta.

Ha már amúgy is erre jártam, átutaltam némi pénzt az Equilor számlámra, mert úgy láttam, hogy a jövő évi lakóautós projekt ezzel biztosítva lesz.

Autóvillamossági Szerviz

½ 7-kor, mint a többi reggel, keltettem Áront, de még így sem sikerült hét előtt elindulnia. Azt nem tudom, hogy vitt-e magával almát és narancsot, de úgy látom, hogy a Mannát leengedte.

Adrit hiába vártam reggel, nem jött, viszont holnap ő vár engem a rendelőben ½ 11-re.

Elindultam Budaörsre a BUBUVill-be, hogy nézzék meg a fűtő ventilátort, az általam félig betett fényszóró izzót és a szivargyújtó biztosítékát. A Fűtőventilátoron kívül mindent megcsináltak. A fényszóró izzó helyére csattintása közben a szerelő is szentségelt és neki is több mint fél óráig tartott, pedig a szervizben jók voltak a fényviszonyok. Amikor közben szusszant egyet, elmondtam neki, hogy 30 évvel ezelőtt a Zsigulimon, az országúton éjjel, a törött balkezemmel, ugyanez a művelet ½ percig tartott. Ja, kérem, azóta sokat fejlődtek az autók. A fűtőventilátorral pedig majd jöjjek vissza az ünnepek után, mert erre most nem érnek rá.

Teljesen áthűlve értem haza, de egy forró tea segített.

Áron kora délután ért haza. El kellett vele beszélgetnem néhány dologról. Többek között arról, hogy nekem miért az @Napló -ból kell megtudnom hétfőn, hogy ő miből kapott rossz jegyet az elmúlt pénteken.

Áron az egész családnak beszerezte a kis kínaiból a vacsorát és annak Emőkére tervezett részét át is vitte neki. Emőke küldött nekem egy üvegben finom levest, de azt félretettem holnapra. Jól fog jönni a fogorvosi beavatkozás után, amikor semmi harapnivalót nem ehetnék.

Este hatra volt megbeszélve K. Szilvivel, hogy feljön és átértékeljük a kölcsön szerződését, de se nem jött, se nem telefonált.

Én este tízig angol oktató anyagokat állítottam össze, de közben időnként és időarányos hangnemben kértem Áront, hogy kezdje el az esti lefekvési ceremóniát.

¼ 11-kor elszakadt a cérna. Hiába hivatkozott arra, hogy neki Emőke megengedte, hogy csak ½ 11-kor menjen lefeküdni, ez nem volt igaz.

Fényszóró izzó csere

½ 9-kor ébredtem. Nehezemre esett felkelni, mert tudtam, hogy a másik szobában vár rám a munkálatok után hátrahagyott rumli és a kosz. Pedig előbb-utóbb azzal is szembe kell nézni.

Mannától nem tudok fogat mosni, mert a mosdókagylóban fekszik.

Nagyon sokáig lustálkodtunk.

Reggeli után kísérletet teszek arra, hogy kicseréljem a jobboldali fényszóró izzót. Már régóta gondolkozom azon, hogy be kellene szereznem egy pár – vagy inkább három – LED-es H7-es izzót, azok nem valószínű, hogy évente kiégnek.

A szerelés nagyon nehezen megy, de végül valahogy sikerül betenni, de a helyére pattintani már nem. Majd egy szakembert megkérek, hogy pontosan igazítsa be.

Ahogyan az idő telik, úgy érzem, nem fogok ma ebédet készíteni, majd valahova betérünk (Kukacos, Tündérkert).

Így is lett. A Tündérkertben Áron rántott sajtot rendelt sült burgonyával és tartármártással, én pedig egy egyszerű harcsa, ponty vegyes halászlét, lehetőleg sarka kenyérrel.

Ott éppen egy nagy mulatság volt, a Huligánok zenekar ünnepelte fennállásuk húsz éves évfordulóját. A dobosuk oda is jött az asztalunkhoz és üdvözletét küldi Ádámnak, mint a Besh O droM ütősének.

A hazafelé úton kiderült, hogy az autó fűtésével baj van. Lehet, hogy csak a levegőt befúvó ventilátor, de más is lehet a probléma. Ennek kiderítése holnapra marad.

Amikor felmentünk a lakásba nagy tisztaság és rend fogadott. Mind a ketten áthűltünk az úton ezért vettünk egy forró fürdőt.

Áron még ½ 11-kor azon vitatkozott, hogy kell-e villanyoltás vagy se.

Szigetelés

Már majdnem 9 óra volt, amikor felkeltem. Az invitálásomra Áronnak, az éjjel történtek miatt nem volt mersze nemet mondani és első szóra jött velem a piacra. Megvettük az Adri rendelte füstölt tarját és a kolbászokat, magunknak pedig tejfölt, tojást és hordós káposztát.

A barkácsboltban vettem egy fűrészfogas spaklit (eredeti német nevén Spachtel), mert nagyon elhatároztam, hogy ma elkezdem a projektet.

Hazafele beugrottam Judithoz és hívtam, hogy délután jöjjenek át hozzánk Levivel.

Utána még bementem a szépséghibás üzletbe megreklamálni az immáron harmadszor elromlott hűtőszekrényt. Jani kihozott egy kisebbet és azt javasolta, hogy a mélyhűtő részt pakoljuk az istállóba, a többit tegyük a kisebb hűtőbe és majd vasárnap elviszi a nagyot a javítóba.

Délután hozzáláttam Áron szobájának a belülről történő szigeteléséhez. Nehéz, nagy odafigyelést igénylő, hosszadalmas munka. Arra hamar rájöttem, hogy ha ebből akarnék megélni, hamar éhen halnék. E helyett a „Jack of all trade” helyett, aki mindent meg tud oldani, egy tisztességes szakmát (bankrablás, pénzhamisítás, zsebmetszés vagy lányok futtatása) kellett volna kitanulnom.

Na, mindegy. Este kilencre készen voltam az első fázissal. Az XPS panelek felkerültek a falra. Most majd még jön majd a selyemháló felragasztás és a festés, de előbb ki kell pihennem a mai munkát. A hátrahagyott kosz eltakarítását Áron ugyan vállalta, de eddig nem került rá sor.

Juditék csak ígérték, hogy átjönnek, de ebből sem lett semmi.

Áron sajtos meleg szendvicset készített magának, nekem meg az afrikai törpe harcsából tálalt. Az ideiglenesen ide telepített kis hűtőben minden csak be van zsúfolva, de semmit nem találunk.

A rendrakás nem megy

Áront hét előtt tíz perccel tudtam csak felébreszteni. A nagy kapkodásban természetesen minden elmaradt, sőt, amikor hét előtt egy perccel benéztem hozzá, akkor még a notebookja is be volt kapcsolva. Számomra nehezen volt hihető, amit mondott, hogy csak az egyik osztálytársát kérdezte meg, hogy a matek óra elmarad-e ma. Mannát sem engedte le. Azt hiszem, megint be kell vezetnem a 7 órás lakásajtó bezárást.

Gyorsan megreggeliztem, leengedtem Mannát és magamat is letiltottam a számítógépről, amíg egy-két rendetlenség gócot meg nem szüntetek a lakásban.

Hát arra nem gondoltam, hogy ez ilyen nagy vállalkozás lesz. Kétórai rendezkedés után engedélyeztem magamnak egy hosszú kávészünetet, majd folytattam. Látszatja, már van, de készen még nincs, pedig már ½ 2 és nemsokára hazajön Áron és sürgetni fog, hogy induljunk már.

Manna szerencsére már feljött, úgy, hogy őt már nem kell majd keresgélni.

Emőkét megkérdeztem, nem akar-e néha jó levegőn lenni. esetleg egy kicsit a holt ágon korcsolyázni, de ilyen gyorsan nem tudott dönteni.

Amikor Áron hazajött, már menetkészek voltunk. Manna is bekerült az autóba.

Még egy utolsó kísérletet tettem, hogy Emőke nem akar-e a jó levegőn készülni-e a vizsgáira.

Ötkor indultunk és az első állomás a TESCO.

Áron vállalta a bevásárlást, én pedig a PET palackokat, meg a sörös dobozokat.

 Áron nagyon ügyesen vett mindenfélét, többek között a kérésemre afrikai harcsa filét.

Még a fizetésnél volt egy kis súrlódásom Áronnal. A shop and go-nál. A kisegítő munkatársnak jeleztem, hogy mi mennyire szeretjük ezt a fizetési módszert. Ő örült, mosolygott, Áron pedig megjegyezte, hogy ezt miért kellett mondanom? Magyaráztam, hogy azért, hogy osztozzon a mi örömünkben. „Ez egy baromság” – mondta, mert az Internetes játékokban inkább le kell lőni az ilyeneket.

Már megint este vezetek, ráadásul a jobboldali tompított izzó kiégett. Még mindig ez a veszélytelenebb, mert ha a bal ég ki, akkor a szembejövő még motorkerékpárnak gondolhat. Minden esetre bekapcsolom a ködfényszórót is.

Onnan már egyenesen Dömsödre mentünk. Ott nem volt nyár – 5 ॰C-t mutat a külső hőmérő. A jó hír, hogy a házban 22॰C meleg van, a rossz pedig, hogy megint beszart a hűtőszekrény. A mélyhűtő rész megy ezerrel, a normál hűtő leállt.

Manna sem tudja eldönteni, hogy kint vagy bent szeretne lenni jobban. Végül úgy dönt, hogy bent eszik, azután kimegy.

Először begyújtottam a cserépkályhába, abból baj nem lehet. Azután befűszereztem az afrikai törpeharcsát és elkezdtem a kirántást. Paprikás liszt, tojás és zsemlemorzsa.

Közben odatettem főni néhány szem krumplit sós vízben feldarabolva, amiket megfőve kis olajon petrezselyemmel megszórva kissé átsütöttem és vacsorára a harcsa mellé azt is tálaltam.

Lefekvés után még egy fél órával el kellett zárni a cserépkályha ajtaját, hogy éjjelre átvegye a gázkazán feladatát.

Éjjel fel kellett kelnem, mert a beszűrődő fényből arra gyanakodtam, hogy Áron még ébren van. A gyanú beigazolódott, Áron még Internetezett. A pontos idő: 3:36.

Miután kikapcsoltattam vele mindent, beengedtem Mannát és visszafeküdtem.

Áronnál csak az időben való lefekvés, no meg a felkelés nem megy.

Áron szerencséjére ma csak kilenc órára kell beérnie a suliba, de még ez sem mentette meg attól, hogy elkéssen. Bár három ébresztő volt a szobájában (a rádiós „atom” óra, a nagyi ébresztőórája és az én kütyüm, amit gondosan lenémított), mégis nekem kellett ½ 9-korbemennem, hogy felébresszem.

Nagyon gyorsan elhagyta a pályát, persze a fogmosás és a rendcsinálás az elmaradt.

Nem sokkal később hívott a negyedik ingatlanos, hogy beszállna a közvetítésbe, csak küldjek át fotókat a bérbe adandó lakás belsejéről.

Adri 10 óra után hívott, hogy legközelebb nekem kell csinálnom náluk a csülkös bablevest, mert az ő főztje nem lett olyan finom, mint amit én csináltam.

Délben inkább a kis kínait választottam, minthogy itthon barkácsoljak valami ebédet.

Áron úgy jött haza, hogy a suliban nem volt semmi rendkívüli.

Megjött egy nyomtatott áramköri panel Kínából, de még pontosan nem tudom, miként fogom felhasználni. Annyi már biztos, hogy tanulni fogok belőle.

Áron segített bepakolni a mosógépet, és amikor megtelt el is indítottam.

Áron meggyőzte Emőkét, hogy ma már eleget tanult, így azután már foglalkozhat a számítógéppel. Ebbe nem szóltam bele, de szívesen átnéztem volna az iskolai készülődését.

Manna közben kérte, hogy le szeretne menni, úgy hogy Áron le is vitte.

Én még egy picit angoloztam, majd kiteregettem a nagymosást és 9 óra környékén már előkészítettem Áront a villanyoltásra.

Kértem, hogy mind a három ébresztő óráját állítsa be, nehogy megint a kelleténél később ébredjen.

Közhely Karácsony

 

Reggel ½ 7 után bementem Áronhoz, hogy jelentsem, mennyi az idő, majd az ágyamba visszabújva úgy érzékeltem, hogy ha nem is egy perccel hét előtt, de egy perccel hét után becsukódott mögötte a lakásajtó. Már ez is nagy haladás.

Jómagam még aludtam egy sort, azután amikor felkeltem és lementem a CBA-ba, vettem a reggeli lakomámhoz egy pár debrecenit és hozzá tormát, mert otthon csak mustár volt. Ezen kívül vettem Juditnak a kedvenc italából egy kis üveggel, mert ma lesz a Közhely karácsonyi ünnepség és gondoltam meglepem vele.

A reggeli lakoma után megnéztem, hogy milyen restanciáim vannak. Elindítottam a mosogató gépet, és amikor az végzett, Emőke is áthozott egy adagot, hogy amikor a mi adagunk mosása lement, akkor az övéivel folytassuk.

Áron négy óra körül hazaért. Örömmel újságolta, hogy bár holnap lenne „0”-dik órája, de az első két óra elmarad és így csak 9-re kell mennie. Rögtön átküldtem Emőkéhez, hogy pontosítsa vele az esti indulást a Közhelybe. Addig még sok időm maradt, ezért megpróbáltam a Miracast eszközt beüzemelni. Bár Béla is adott némi távsegítséget, de az eredmény elmaradt.

Mind a hárman szépítkeztünk egy kicsit és ½ 6-kor tudtunk indulni. Áron még beugrott a CBA-ba harapnivalókért, majd 8-as busz és 61-es villamossal érkeztünk és csak pár percet késtünk. Katie szemmel láthatóan megörült az érkezésünknek és a szünetben Emőkével is és Áronnal is váltott néhány szót. Nekem Manna és Judit hiányoztak. Manna sajnos ágynak esett. Juditról meg nem tudni, hogy miért nem jött el, mostanában nagyon sűrű az élete.

A karácsonyi party szinte telt ház volt a Közhelyben. Nekem tetszett, de Áron egy kicsit unta.

Olyan nyolc körül indultunk haza. Áron még elkérte a kütyümet és szerintem a lefekvés után még sokáig azon olvasgatott.

Bluetooth

6:20-kor mentem be Áronhoz és kértem, hogy időben keljen fel ahhoz, hogy hét óra előtt el tudjon indulni. Ekkor még az volt a reakciója, hogy: rendben. Ahogy már vészesen közeledtünk a hét órához, Áron kijelentette, hogy ez egy baromság (mint minden, amiket én javaslok.)

Hét óra után a helyzet nagy balhéba fordult, én ugyanis, ahogyan azt korábban ígértem, bezártam a lakás ajtaját. Ha Áron a több hónapos könyörgésem ellenére sem tud hét előtt elindulni, akkor ne menjen az iskolába. Azért kértem, hogy hét előtt induljon el, hogy nekem ne kelljen azon izgulni, hogy sietségében alászalad egy autónak. Eddig két késése van és két igazolatlan hiányzása, mert a késői kapkodás miatt nem vitte be tornaórára az uszoda cuccait.

Áron, nagy lakáskulcs keresésbe kezdett és még az is megfordult a fejében, hogy az ablakon keresztül hagyja el a lakást. Végül kinyitottam az ajtót és ingerülten zavartam el a suliba.

Napközben megvizsgáltam, hogy a Go Angol anyagokat, hogyan tudnám hatékonyan felhasználni az angol tanításához. Minden nagyon jól alakult, csak az Acer Notebook nem akarta látni a Bluetooth-os sztereo hangszórót. Egy darabig szenvedtem vele, majd a Bélát hívtam segítségül. Ő azt mondta, hogy délután 3-kor térjünk vissza a problémára.

B. Palinak felvittem az elmosott kcsonyás tányérját egy naranccsal és mondtam neki, hogy a kocsonyájának egyetlen hibája az volt, hogy finomabbra sikerült, mint amilyen az enyém volt.

Közben a postás bácsi meghozta nagylelkű vezérünk Erzsébet utalvány ajándékát, amivel lementem a kis kínaiba venni ebédet és vacsorát, hogy egy 1000-es címletűnek rögtön a seggére verjek. (Drága Rózától tanultam ezt a kifejezést. Nyugodjék békében és tudnia kell, hogy sokszor és nagy szeretettel gondolok rá és nem tudom megszokni, hogy nincs).

 Az édes-savanyú- csípős levest azonnal meg is ettem, az amerikai mézes csirkéket, pedig eltettem hármunknak vacsorára.

Amikor már Béla is jobban ráért, együtt kezdtük keresni a megoldást. Nélküle persze nem jutottam volna eredményre. Közben elővarázsoltam, egy utoljára kb. tíz éve használt USB-s Bluetooth kulcsot, amit végül sikerült a notebookra feltelepíteni.

Ugye-ugye; az nem állja meg a helyét, amit egy korábbi blog jegyzeteimben hirdettem a „Rend”-ről, hogy „amit már évek óta nem használunk, azt ki kell dobni.” Most mit kezdenék nélküle?  Rend lenne, de bluetooth kulcs nem lenne.

Béla pedig nem csupán nagyon ért az informatikához, de abban is különbözik az átlagembertől a probléma megoldásban, hogy az első néhány kudarcnál nem adja fel. Megy tovább és addig-addig kapaszkodik egyre magasabb sziklákra, amíg el nem jut a tetejére, a megoldásig.

Úgy emlékszem, hogy Hemingway írja az „Öreg halász és a tenger” mottójaként, hogy: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha.”

A rendszer működött és még azt is kipróbáltam, hogy ha mindent kikapcsolok, mindent kihúzok, akkor az újra bekapcsolásnál kell-e valamit állítgatni, vagy már mindenki, mindenre emlékszik. Így is lett, az újbóli bekapcsolásnál már minden automatikusan működött.

Áron négy óra körül megjött a suliból, de a jég nem olvadt fel, nem is beszélgettünk egymással. Este az  átvitte az amerikai csirkét az Emőkéhez és együtt vacsoráztak.

Wireless HDMI

Bár már hatkor felébredtem és ½ 7-kor már be is mentem Áron szobájába előállva azzal a „szokatlan” kérésemmel, hogy hét előtt, legalább egy perccel induljon el az iskolába, de ez nem sikerült. Nem volt összepakolva, nem mosott fogat és nem találta meg a szemüvegét, ami miatt csak ¼ 8-kor tudott elindulni.

Miután Áron nem találta az autóban Adriék füstölt csülkét, még az is lehet, hogy azt Dömsödön hagytuk és akkor hiába jön érte Adri, ahogyan nyolc óra körülire ígérte, nem tudok neki semmit adni és büntetésből tömegközlekedéssel kell majd lemennem érte Dömsödre.

Azért én még tettem egy kísérletet és lementem, hogy körülnézzek a csomagtartóban és szerencsémre a nagy rendetlenség közepén megtaláltam a csülköt.

Gyorsan megreggeliztem. A forró tejeskávé jó indítása lett az új hétnek.

Nyolckor megérkezett Adri. Megkapta a nálam parkoló kütyüjét és a nekik vett csülköt. Nagyon megörült a füstölt csülöknek. Mennyivel tartozik?  – kérdezte. Semmivel, azt beszéltük meg Áronnal, hogy ez Zsoltinak a Jézuskája – mondtam, -  illetve csak annyival, hogy kérünk egy fényképet Zsolti arcáról, amikor meglátja a füstölt csülköt.

Rendeztem a levélben rendezhető ügyeimet. majd elindultam a Grawe Biztosítóhoz. Ott kiderült, hogy a szerződésváltáshoz és a kifizetéshez szükséges még Áron két igazolványának a száma. Ezt hazaérve e-mailen keresztül pótoltam, mert közben Áron hazaért..

Az ebéd egy kis babfőzelék volt két kisebb fasírttal.

Közben megérkezett a MiraScreen vezeték nélküli HDMI eszköz, de hiába küszködtem vele, eddig nem sikerült a telepítése.

Este Emőkének is félretettem a fasírtos babfőzelékből.