A nyár folytatódik

Reggel  még az ágyban elvégeztem egy Duolingó-t. Először még egy kicsit borongós volt az idő, de azután hamar kiderült.

Reggel nem ébresztettem Áront először csak akkor, amikor már fel volt tálalva a kúp alatt az egyik kedvence a tatár beafsteak, rajta a tojás sárgájával és körben a tetszés szerint belekeverhető adalékokkal (só, piros paprika, őrölt fekete bors, vaj, ketchup, mustár, erős Pista, apróra vágott hagyma, kipréselt fokhagyma. stb.) 

Hozzá természetesen frissen lefejt kefir.

Áron ujjongott és nem győzött puszilgatni. Amíg a hozzávaló pirítósok készültek, addig gondosan kevergette bele a fűszereket. Egyedül az Erős Pistát rakta át az én tányéromba.

Délelőtt nekiálltam folytatva a füvet nyírni. A felével sem végeztem, máris dél  lett.

A reggelivel annyira elteltünk, hogy ebédről szó sem lehetett. Ebéd helyett nekiálltam a lepréselt bélyegeket szortírozni és bündlizni.

Délután megjött M. Marika a kütyüjéért. Hozott egy dobozban 2 szelet földiepres tortát. Soha nem tud üres kézzel jönni. Kipróbálta  a kütyüjét. Először egymást hívtuk Viber-en, azután ő  hívta a Melinda lányát és meggyőződött róla, hogy minden tökéletesen működik. Nagyon hálás volt, de mondtam neki, hogy ne nekem, hanem E. Bélának hálálkodjon a közreműködéséért.

Alig, hogy elment, jött három csaj, akiket félig-meddig ismertem. Ők LED izzókért jöttek. Megkapták, majd fizetnek. 

Közben megint csengettek. Nagy a forgalom. Áron nyitott kaput. Béni volt, csak hozott egy nagy zacskó frissen szedett cseresznyét. Itt Dömsödön olyan sűrű az élet.

Áronnal kiszámoltuk, hogy kb. ½ 4-kor kell indulnunk, ha Áron szeretne időben odaérni az angolra. Ha még azt is meg szeretnénk nézni, hogy Feri bácsi mit varázsolt a hétvégén, akkor ¼ 4, amikor zárnunk kell a kaput.

Nagy összmunkával időben tudtunk indulni.

Még egy pár perce beugrottunk Ferihez, megnézni, hogy mit alkotott. Az új szivattyúja olyan nyomásérzékelő automatikával van szerelve, hogy csak akkor kapcsol be, amikor a spriccni meg van nyitva. Nagyon szuper.

Útban hazafelé hívtuk a nagyit, de ő valószínűleg nem hallotta meg a telefon csengését.

½ 5-re értünk haza, így Áron kényelmesen fel tudott menni az angol cuccaiért és már indult is.

Amikor Emőke átjött Manna nagyon dorombolva üdvözölte. 

Szerettem volna, ha a rengeteg kajából  átvisz magának ezt-azt, de ő csak egy combot kért a grill csirkéből és hozzá kenyeret, paradicsomot. Később még átvittem neki egy szeletet a földi epres tortából.

Este beszéltem B. Balázzsal, Dani fiának szörnyű motoros balesete volt.

Sok a munka

Elkezdődött az igazi Dömsödi nyár. 

Későn keltem. Már talán fél kilenc is elmúlt. Felpattantam a KPG 801 rendszámú lóra és irány a piac.  

Gabikáék is éppen akkor mentek. Odafele benéztem a Vegyesboltba, hátha még van kárpát kenyér. Már nem volt, de adtak helyette valami mást, peregit. Gabika azt mondta, hogy az is nagyot  finom és főleg sokáig eláll.

A piacon csak tojást és egy szál csípős kolbászt, no meg lecsónak való paradicsomot, paprikát és egy üveg zöldbabot vettem. 

Rábeszéltek még két zeller és egy csípős paprika palántára is.

Itthon Áron vállalta a reggeli készítését és meg kell, hogy mondjam, kiválóan teljesítette a feladatát

.

Én addig összeállítottam Emőkének ígért kis asztalát az erkélyére. 

Itt Dömsödön a nagy élvezkedés mellett mindig sok a munka.

Először is elültettem az újólag vásárolt palántákat. Elkezdtem a fűnyírást, de csak a munka ötödéig jutottam.

Felszereltem Áron új kerékpárjára a komputert. A kormány oszlopon emeltem 1 cm-t, az ülésen pedig süllyesztettem. Áron rögtön ki  is próbálta és teljesen el volt ragadtatva. Át is ment Levente barátjához, ahonnan csak ½ 3-kor jött meg . Hozta magával Levit és  anyukáját Juditot.

Amíg Áron távol volt, feltettem a velős csontot sok zöldséggel főni és kimentem a Dunára. Úsztam egy nagyot. Eddig minden évben május 1-én avattam fel a Dunát. Ez most egy hónappal elhúzódott, de még most is nagyon hideg volt a víz és senki nem volt rajtam kívül a vízben.

Egy órácskát napoztam.

Judit hozott át egy tányér süteményt és bevallotta, hogy a gyerekek már náluk is besüteményeztek. Amíg Áron és Levi freezbee-ztek, addig  mi Judittal átnéztük a napelem rendszerükre kapott árajánlataikat és megterveztük a 18 kW-os Saunier Duval elektromos kazán beépítését  a rendszerbe.

Nagyon későn ebédeltünk, illetve már vacsoráztunk. Az egyik velős csontot csak ketten tudtuk megenni fokhagymás pirítóson és hozzá kanalaztuk a zöldség levest.

Kiteregettem a bélyegeket és amint megszikkadtak be is tettem könyvekbe lepréselni.

Amikor lement a nap meglocsoltam a veteményest és  a smaragdfákat.

Eljutottunk Dömsödre

Áron nagyon korán kelt és szerintem fölöslegesen indult el ½ 7-kor, amikor csak 8-kor volt a találkozója az osztállyal a Móricz-on.

Kényelmesen készítettem magamnak egy kiadós reggelit, amivel délig befogtam a számat.

Elvégeztem a mai duolingó penzumot.

A lakóautót eladónak, akit igyekeztem lebeszélni arról, hogy visszalépésként megint lakókocsit vegyen, elküldtem a fotókat a huzikáról, miközben  titkon abban reménykedtem, hogy ha megveszi, akkor ennyivel olcsóbban adja a lakóautót.

Délben indultam, az OIK-ba visszavigyem a 05. 29-én lejárt kölcsönzéseimet. Ott megpróbáltam egy kicsit visszafogni magam, de nem sikerült, mert a John Steinbeck: Édentől keletre csak a 4 CD-jével együtt kölcsönözhető ki, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a jövő pénteken vissza is kell vinnem.

Természetesen már útközben is elkezdtem olvasgatni a Steinbeck művet, ami valamikor 50 évvel ezelőtt magyarul az egyik kedvenc könyvem volt.

Otthon megpróbáltam lemásolni a 4 CD-t, hogy nálam megmaradjon az utókornak is. Nem volt egyszerű feladat, de végül sikerült feltenni a notebookra.

Bepakoltam az autóba az Emőkének felújítandó kis asztalt és a PET palackokat.

Emőke áthozta  Mannát, meg valamilyen grízgaluska levest és ment tanulni.

Áron viszonylag korán ért haza és nagyon fel volt dobva. Minden vinni valót betettünk az autóba és már indultunk is.

A TESCO-t egyedül vállaltam, mert Áron nagyon elfáradt a Csillebérci bulizásban. Csak italokat, velős csontot és kirántani való csirkecomb filét, no meg egy kész grill csirkét vásároltam.

Áron azt mondta, hogy nagyon hamar végeztem a feladattal és örült a Neszteának, mert már készült szomjan halni.

Dömsödön elképedtünk, hogy a smaragdfa, már megint mennyit nőtt.  Manna a hordozója kinyitásakor, nyújtózott egy nagyot és csak annyit mondott, hogy „Na végre.”

Levagdostam egy adag bélyeget, beáztattam és eltettük magunkat holnapra.

76 év, hogy elszaladt

Áron reggel odabújt. Elmondta, hogy miképp tervezi a holnapi napot, hogy csak este induljunk Dömsödre, mert szeretne az osztálytársaival tartani a Csillebérci lézer harc játékokon.

A facebookon és a gmail-en, no meg az SMS üzenetek között nem győztem olvasgatni és megköszönni a szülinapi gratulációkat.

Amikor csengetésre kinyitottam az ajtót, a kilincsen lógott egy jókívánság kártya és egy csípős zöldpaprika Möci aláírásával.

A kártyát eltettem a süllyesztőbe, a hegyes paprikát pedig felhasználtam a reggelihez. Jól jött.

Késő délután lementem a kis kínaiba és take away  vettem mindenféle finomságot (csípős savanyú levest, szecsuáni csirkét sült tésztával, amerikai csirkét zöldség ágyon és sok amerikai szezámmagos mézes csirkét), hogy mire megjönnek a gyerekek (Áron és Emőke), tudjunk együtt vacsorázni.

Először Áron jött meg. Ő átadta a születésnapi meglepetését, ami nem volt más, minthogy zongorán eljátszotta a Happy Birthday to you-t. Ettől azután nagyon meghatódtam.

Áron rohant a zongoraórájára és csak 5 óra körül ért haza.

Később megjött Emőke is. Sok mindent hozott az ünnepi vacsorához (egy palack különleges fehér bort, földi epret és egy nagy doboz fagylaltot. Így azután együtt vacsoráztunk és ünnepeltünk.

előeste

A tegnapi késői lefekvés megbosszulta magát. Nagyon nehezen ébredtem  keltem és csak attól lettem teljesen éber, hogy Áron, betegség utáni első indulása későre húzódott.

Szerény reggeli után megpróbáltam emelő fázisba vinni a Duolingo görbéjét.

Áron kettő körül ért haza. Kértem, hogy kezdjük azzal a délutánt, hogy mutassa meg a leckefüzetét. Ebből azután kisebb balhé kerekedett, mert azt egy ideje nem találja.

Áron keresett egy üres füzetet és összeszedte legalább az utóbbi két hét információit és bejegyezte az új füzetbe.

Később, amikor már mind a ketten megnyugodtunk, összekötöttem a TV-t és a notebookot egy HDMI kábellel és nagyon élveztük az eredményt. Egy  kicsit jobb lenne, ha a kábel nem 2-3 méteres lenne, hanem a duplája, de így is egy élmény volt felfedezni az eredményt. Élvezhetőbb a kép és a hang is.

Felmentem B. Palihoz, főleg azért hogy beszámoljak neki a lakógyűlésen elhangzott fontosabb dolgokról. Közben persze egy kicsit iszogattunk a holnapi születésnapomra, mert nagyon szeret dicsekedni az alkohol tartalmú repertoárjával.

Az utolsó felülvizsgálat

Már 7 óra előtt fent voltam. Igyekeztem, hogy nyitás után rögtön be tudjak menni a CBA-ba, mert semmi kenyerünk nem volt a reggelihez. 

Kár, hogy hozzánk ilyen közel van a CBA, ugyanis azok után ami velem ott történt, már többen megkérdezték, hogy egyáltalán miért nem bojkottálom a CBA-t. És akik ezt kérdezték, azok nem is tudják, hogy velem már többször előfordult, hogy  többet számoltak a kasszánál, mint amennyi ki volt írva a pultnál. Nem az eladó a pultnál és nem a  pénztáros csapott be, hanem néhány terméknél gyárilag be van programozva, hogy a vonalkódra többet számoljon. Ahányszor ezt észrevételeztem, mindig elnézést kértek és az utolsó fillérig visszafizették a különbözetet. Egy idő után az tűnt fel, hogy más vevő is reklamál ugyanilyen téves összeg miatt.

Gyorsan összekalapáltam a reggelit és indultunk a Fiumei útra. 

Még menet közben felhívtam Bélát, hogy a Fiumei út előtt felvinnénk M. Marika kütyüjét, mert ő biztosan megtalálja, hogy mi a hiba.

Bélánál csak pár percet töltöttünk, amíg elmondtam a pontos szimptómát és amíg Áron beküldött néhány gerezd narancsot.

A Fiumei  úti Baleseti Kórház előtt nagyon nehezen találtunk parkolót. 

A Gyerek Sebészeten viszonylag hamar sorra kerültünk. Kiszedték a varratokat Áron sebéből.  A doktornő és a főorvos egyaránt úgy találta, hogy nagyon szépen gyógyul Áron lába és már nem rendeltek minket vissza több felülvizsgálatra, de ha bármilyen panasz (láz vagy fájdalom) felmerülne, akkor bátran jelentkezzünk. 

Még búcsúzóul megkérdeztem a doktornőt, hogy miket szokott olvasni, de azt mondta, hogy arra szinte sosincs ideje.

Amikor végeztünk, felhívtam Bélát és nagy örömünkre mondta, hogy szerinte a kütyün működik a Viber. 

Visszafele beugrottam érte, de ez alkalommal Áron már nem jött fel, lent megvárt az autóban.

Onnan egyenesen a sulihoz mentünk és szerintem Áron már 100 %-osan részt vehet a 11 órakor kezdődő órán, de azt kérte, hogy ma még menjek érte ¾ 1 és 1 óra között az „A” épületbe.

Itthon kezdtem kitenni a már elkészült blog bejegyzéseket, mivel Béla teljes joggal leszúrt, hogy két hete sötétség van és csend.

¾ 1-re pontosan odaértem Áronért. Hazafele megkérdeztem, hogy van-e kedve, hogy most vegyük meg az Auchanban a 26-os kerékpárt és ott ehetnénk is valamit.

Beleegyezett, de a kajára inkább az IKEA-t javasolta, mert ott vannak a lazacos kedvencei, no meg a rák saláta.

Azután így is lett. Először az Auchanban  kerékpár, utána az IKEA-ban az ebéd, de azért az órát is kellett néznünk közben, mert 4-re vártuk Olivért és Bálintot a gyerek-németre. 

A kaja kiváló volt.

Még bementünk a Budaörsi kerékpár szervizbe és vettünk 1700.-ért egy kerékpár komputert.

Jó félórával 4 óra előtt érkeztünk haza. Manna is akkor jött fel. Áron leellenőrizte, hogy szedett-e össze valamilyen kártevőt (kullancs, tetű), de nem.

4-kor megjöttek Olivérék. Úgy látom, hogy 3 héttel a tanév vége előtt, már nagyon elegük van az egészből, ezért próbáltam lazábbra fogni az órát, sok kitérővel, néhány történettel és viccel. - Mivel a hanganyag egy uszkár kutyáról szólt, még Konrad Lorenzről és néhány könyvéről,  –  mint a kutyatartók számára kötelező irodalomról – is ejtettem néhány mondatot. Emiatt azután maga a német óra is tartalmasabban telt.

Emőkének persze elfelejtettem felhozni az ebédjét a nyugger klubból. Megígértem neki, hogy kárpótlásul hozok valami finomat a kis kínaiból. 

Éppen készültem Áronnal lemenni a kínaiba és a CBA-ba, amikor összefutottam Natival és Andorral. Mondtam, hogy most hozunk valami kaját a kínaiból és utána szabad vagyok. Nati mondta, hogy akkor felszalad pénzért és ők is jönnek a kínaiba.

Végül együtt mentünk a kínaiba, amíg Áron a CBA-ba ment szörpért

.

Először a munka és csak utána a szórakozás mondtam Andornak. Először sakkozunk és csak utána vacsorázunk.

Két parti sakk után leültünk négyen (Emőke, Andor, Áron és én) vacsorázni. Már majdnem befejeztük, amikor megjött Nati.

Én nem akartam, de Áron és Emő lányom rám szólt és nekem viselkednem kellett.

Andorral búcsúzóul megbeszéltük, hogy „ha kedd, akkor sakk”.

Jó posták érkeztek. Megjöttek a penge betétek a Fusion borotvához kínából és a személyes találkozás visszaigazolása a Fővárosi Önkormányzattól.

Áron lefeküdt időben de én nagyon későig maradtam fent. A blog minden restanciáját bepótoltam  és még egy online sakkpartit is sikerült megnyernem.

Pünkösd hétfő

Sokáig aludtunk, bár én egy hajnali ébredéskor, de még ágyban elvégeztem a Duolingo napi penzumának nagy részét, azután, mint aki jól végezte a dolgát visszaaludtam.

Az idő megint borongós, de remélem, hogy megismétlődik majd a tegnap délutáni napsütés.

Először csak ½ 9-kor keltem. Áron is javában lustálkodott.

Kimentem a kertbe, a kapával felkapartam két sort, majd belevetettem a beáztatott zöldbabot. Mindezt úgy, hogy közben szemerkélt az eső.

A hősies mezőgazdasági munka után elkezdtem készíteni a reggelit. Közben Mannának tettem ki a táljába a szombaton készült csirkeaprólékból, mert miután teljesen elkényeztettük, az agyonreklámozott drága macskaeledelt nem eszi. Kicsit több TV-t kellene néznie, főleg amikor a Wiskars reklám megy.

A reggelinek sikere volt, mert elég későn tálaltam fel. Megint előjött a jól bevált közmondás, hogy „az éhség  a legjobb szakács.”
 

Délelőtt a kertben voltam elfoglalva. Gyomirtás és újabb paradicsom palánták kiültetése. Most  már tizenkét tőről várjuk a termést.

A bélyegeket kiteregettem és vártam, hogy mikorra szikkadnak  meg annyira, hogy be lehessen rakni egy könyvbe préselődni.

Közben  a fényképezőgépről  letöltöttem a huzikáról készült képeket a notebook asztalára.

Ebédre újabb paradicsom levest készítettem, mert annak nagy sikere volt, de második fogásnak mi még mindig a tejfölös csirkepaprikást ettük, kovászos uborkával.

Ebéd után még maradt még annyi munkakedvem, hogy egy palántát kiültessek, három másik nyomorgót pedig szétszedve nagyobb vödröcskékbe ültessek át.

Délután, bár úgy tűnt, hogy időben kezdünk el  pakolászni és mindent alaposan bezárva hagyni, ennek ellenére sikerült ott felejtenem a könyveket, amiket pénteken vissza kell vinnem a könyvtárba.

Mindent bezártunk és hétkor már indultunk is. Még meg kellett, hogy álljunk Gabikáénál, mert a Rokkónak is vittünk csirkecsontot.

Nem időztünk sokáig, mert nyolcra haza kellett, hogy érjünk.

Nem sokkal nyolc után landoltunk a Gazdagréti téren. A cuccok felvitele közben meghívtuk Emőkét a neki félretett rebarbara tortára és a vaníliás tejszínhabbal díszített földi eper vacsorára.

Kicsit politizáltunk vacsora közben, de inkább élvezkedtünk a nachtisch (magyarul nas) minőségén.

Áront már ½ 10-re sikerült a fürdéssel együtt az ágyba parancsolni.

Én egy kupica unikum védőital után befejeztem a hétvégi blog bejegyzéseimet kerek egésszé formázni. 

Marika kütyüje és a Viber

Bőséges reggelivel kezdtük a napot. Volt benne sült Fradi kolbász és sült véres hurka is. Áron inkább a fradi kolbászt preferálta, hordós káposztával,míg én a véres hurkából is szívesen ettem. 

Bár még borongós volt az idő, de már ígéretes, hogy ki fog sütni a nap.

Egy erősebbnek kinéző paradicsom palántát elültettem.

11 után úgy elálmosodtam, hogy egy kicsit le kellett pihennem. Talán aludtam is egy-két órát. Így azután elfelejtettem elmenni a félretett kenyérért.

Átvittem Ferinek a motoros kapát. Kérdezte, hogy megvan-e még az a gyerek kajaklapát, amit akkor adott, amikor Áron még kicsi volt, mert most Zitának szeretné felújítva átadni, mert rajong a kajakozásért.

Visszajövet a  Forma1-et is csak a második felétől néztem.

Délután jött M. Marika a kütyüjével, hogy nézzem meg mert a Viber nem akar működni rajta. 

Marika megint hozott egy doboz a tyúkok alól frissen kiszedett tojást és egy dobozban rebarbarából készült süteményt.

A zöldbabra vonatkozólag pedig azt tanácsolta, hogy áztassam be vízbe és csak holnap ültessem el.

A Viberrel sokat próbálkoztam. Először az volt a gyanúm, hogy az aktiválást hibázták el a gyerekek.

Bélával is konzultáltam a problémáról. Neki az volt a javaslata, hogy  egy uninstall után installáljam újra a Viber-t.

Ebéd a kúp alatt. Még mindig a tejfölös csirkepörkölt farfalle tésztával és kovászos uborkával. Utána a rebarbarás sütemény, aminek váratlan sikere volt.

A kései  ebéd után  átvittem Ferinek a gyerek kajak lapátot, Gabikának pedig egy pendrive-on az összes Duolingo „Tippek tanácsok” nyelvtani kiegészítőket Word dokumentum formátumban.

A huzika fotózása

Nyolc körül ébredtem. Áront nem akartam bevonni a piacozásba. Inkább pihenjen és gyógyuljon a lába.

Áron azt kérte, hogy hozzak angol szalonnát is. Vettem még tojást, hónapos retket, újhagymát. 

A szemerkélő eső miatt a piacon sem volt nagy tömeg

.

Reggelire mindent készítettem, amiket Áron szeret, kivéve a kefirt, mert most van a 10 napos szünet.

Bár a nap nem sütött a lakókocsi fotózásához, de azért nem halogattam, elkészítettem a kért fotókat.

Feltettem az ebédünket és a Mannának az aprólékot főni.

Nekiláttam a bélyegek kiteregetéséhez és később a lepréseléséhez.

Áron sokat lógott a neten, legózott, de azért egy kicsit tanult is és amikor végre délután kisütött a nap, akkor mindezt a terasz lépcsőjére kitelepített széken tette.

Az ebédünket már a kúp alatt költöttük el. Paradicsom leves, tejfölös csirkepörkölt tésztával és kovászos uborka.

Áronnal megállapodtunk, hogy az ugráló gumiasztalt, mivel ő már kinőtte, odaajándékozzuk Bálintnak.

Már esteledett, amikor átmentem Gabikáékhoz. Egy kicsit mérgelődtünk néhány  belpolitikai visszásságon, de azután rájöttünk, hogy  a mérgelődés csak nekünk árt.

Gabika kérte, hogy a motoros kapát adjam vissza, mert Ferike fel szeretne vele ásni egy részt a hátsó kertjükben.

Márai vagy Krúdy

Pocsék időre ébredtünk. Mire én felkeltem Áron már felöltözve készítette magának a szendvicset.

7:34-kor tudtunk elindulni, ami éppen hogy elég volt ahhoz, hogy ¾ 8-ra beérjünk a suliba.

Én csak hazajövetem után kezdtem el  reggelizni.

Elvégeztem a mai Duolingo kötelező részét és rendeztem a levelezésemet.

11 óra körül elindultam a Sinkó bélyegüzletbe. Vittem magammal a Jane Austin könyvet. A tömegközlekedésen töltött időt megint olvasásra fordítottam.

A buszmegállótól az üzletig, többször megállapítottam, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, azzal, hogy a Gazdagréten lakunk. Ez a VI. és VII. kerület a 70 éve elhanyagolt házaival és a széltében, hosszában összepisált járdáival, a három háztömbönként megjelenő kocsmákkal elég lehangoló volt a számomra. Nem emlékszem pontosan, hogy Márai vagy Krúdy Gyula írja egy helyen, hogy "Budán lakni, az világnézet", de talán Márai és Krúdy pedig arról panaszkodott, hogy mindig Budán szeretett volna lakni, de csak a Margitszigetig jutott el.

Amikor hazaértem, igyekeznem kellett a bepakolással. Mindent lehordtam az autóba. Berámoltam a PET palackokat, majd becserkésztem Mannát a hordozókájába és lassan el kellett indulnom Áronért, de oda már autóval mentem.

Áront várva egyszer csak kiderült, hogy az autó nem indul. Mindent megpróbáltam, de úgy tűnt, hogy az akkumulátor töltöttsége nem elegendő. Próbálkoztam azzal is, hogy leállítok autókat, hogy a bebikázásra a segítségüket kérjem. Akik egyáltalán megálltak, azoknak nem volt bikázó kábelük. Szívesen nehezteltem volna rájuk, ha nekem lett volna, de nekem sem volt. Miután úgy tűnt, hogy ezt egyedül nem fogom tudni megoldani, telefonálásba kezdtem.

Joci itt lakik a közelben. Felhívtam Emőke lányomat, kérdezze meg tőle, hogy van-e neki bikázó kábele. Percek múltán jött a válasz: neki sincs.

Maradt a Renault Baumgartner, akik egy kisebb vagyonért jönnének ki egy-másfél órán belül.

Közben megjött Áron. Talpig be vagyunk pakolva, Manna is az autóban van, indulhatnánk Dömsödre, ha az autó indulna.

Sok évvel ezelőtt olvastam egy történetet. Egy merci valahol lerobbant (A tulajdonosnak  a merci féltengely törése volt a gyanúja). Felhívta a Mercédesz szervizt, akik nagyon hamar kiérkeztek. Megállapították a hibát (ami igazolta a tulaj  feltevését)  kicserélték a törött féltengelyt és azt mondták a tulajnak, hogy nyugodtan indítson és menjen, a feltevése téves volt, csak nem képzeli, hogy egy Mercédesznek csak úgy eltörik a féltengelye. Akkor még volt márka védelem.

Végül az egyik taxi társaságot hívtam fel, aki negyedórán belül kiküldött egy taxis,  4000.- forintért rábikázott az akkura és indulhattunk az utunkra.

Elhatároztam, hogy a TESCO-ban, nem csak a hétvégén szükséges élelmiszerekre fogok koncentrálni, hanem - Kost was es wolle - veszek egy bikázó kábelt is.

A TESCO fele menet még egy MOL kútnál is megálltunk, ahol vettem egy palack desztillált vizet, mert az akkuban lévő alacsony elektrolit szint is okozhatta a problémát. Ott rögtön utánatöltöttem az elektrolitot és elhatároztam,  hogy ezen túl rendes autó tulajdonos leszek.

Az idő hűvös volt, ezért biztonságból felhívtam a kazánt és bekapcsoltam a fűtést.

A TESCO parkolójában – biztos ami biztos – a motorházzal előre álltam, meg, hogy ha megint indítási problémám lenne, akkor egy másik autó, könnyen hozzáférhessen a mienkhez.

Igyekeztem rövidre fogni a vásárlást. Gyorsan visszaadtam a PET palackokat és csak a legszükségesebbeket vettem meg, nem megfeledkezve az indítókábelről sem.  Vettem csirkecombokat és csirke szárnyat, mert Áronnak az volt a kérése, hogy holnap tejfölös csirkepörkölt legyen az ebéd. Mannára gondolva csirkeaprólék is került a kosárba. Még egy lottószelvény kitöltésére is elcsábultam.

Az autó egy pöccintésre indult.

Irány Dömsöd.  Az eső egész úton kísért minket.

A vadi új Dabi Holtág Vendéglőnél megálltunk, mert eljött az ideje, hogy kipróbáljuk, milyen ott a kaja, a kiszolgálás és az árfekvés. Az építmény renoválása, kívül-belül első osztályú. 

Én halászlét kértem, Áron pizzát rendelt.

Amíg vártunk a kajára,én nem voltam rest kimenni és az autó csomagtartójából meghúztam az Unikumos üveget, mert az korty ami a „hozott anyagból” 200.- az étlapon 450.-forint. A hátralévő 200 méteren csak nem fognak megszondázni.

A halászlé leve finom volt, de érződött rajta, hogy a haldarabok nem akkor főttek bele, amikor az készült, hanem most utólag. Hiányoltam, hogy nem tudtak adni hozzá sercli kenyeret, mert ők azt szeletelve veszik. Áron pizzája és az árszint közepes.

A felszolgálónő, aki egyben olyan tulajdonos féle, nem lelkesedett azért, hogy az étlapon talált helyesírási hibákat jobbító szándékkal megemlítettem. Szerintem ki  se fogják javítani, Tíz-tizenöt hiba a négy oldalon, az nem olyan sok. Fizettünk (2250.- +250.-=2500.- forint) és mentünk a bázisra, ami még 200 méter.

Ágira nehezteltem, mert telefonon kértem, hogy az ott felejtett friss vekni kenyeret adja oda a Zoli bácsinak. Zoli bácsi éhes maradt, a hangyák nem és a vekni megpenészedett.

Este még levágtam egy adag bélyeget, azután lefekvés.

R.I.P. Pfeifike

¾ 7-kor keltünk. Elkészítettem Áronnak a szendvicseket és 7:34-kor indultunk. Ez a négy perccel későbbi indulás azt eredményezte, hogy már egy sűrűbb forgalomban kellett araszolnunk az iskola felé és emiatt jóval későbben érkeztünk az iskolába, mint tegnap.

Visszajövet még egy órát tartott, amíg végre leülhettem a számítógép elé.

Rétács hívott, hogy Pfeifike (Pfeiffer Zsuzsanna, közös barátunk) ma hajnalban meghalt. Ettől teljesen a padlóra kerültem. Sokat beszélgettünk róla és megállapodtunk abban, hogy mind a ketten megpróbáljuk megtudni, hol és mikor lesz a temetése.

Délelőtt elvégeztem a Duolingo mai penzumát.

Kettőre beértem Áronért a suliba. Az úton hazafelé elmondta, hogy mik történtek az iskolában.

Örültem, hogy nem felejtette el Rita néninek bejelenteni, hogy jövő kedden későbben fogunk beérni a suliba, mert reggel meg kell jelennünk a Fiumei  úton felülvizsgálatra.

Hazaérve vettem a Bódé büfében Milánói makarónit és rántott csirkecombot. Feljavítottam egy kis ráreszelt parmezán sajttal és úgy tálaltam, hogy előtte megmelegítettem a mikróban. Áron húzta a száját, de mondtam neki, hogy „nem kényszer a disznótor” (az idézet drága Róza szájából), majd megeszi este.

Délután felmentem Beke Palihoz és úgy-ahogy felkészültem a hat órai lakógyűlésre.

Átadtam Áronnak a notebookot, azzal, hogy tanulás után 6-tól 7-ig Internetezhet. 

A lakógyűlésen Natália mellett ültem, Andor fia, pedig velünk szemben. Amikor számunkra unalmas dolgokról volt szó, akkor Andorral sugdolództunk, miközben ő egyfolytában rajzolt.

Megbeszéltük, hogy egyszer fogunk egymással sakkozni. A kedd este hat óra után mind a kettőnknek megfelelt.

Hazajövet Sajnos konstatáltam, hogy az egy óra Internetezésből több lett, mert én 8 óra után értem haza és akkor még javában működött a gép.

Gyorsan megvacsoráztunk és Áront az ágyba parancsoltam.

Vége a hiányzásnak. Áron újra jár suliba

A Bartók rádió már szólt, de én még aludtam, amikor egyszer csak Áron, aki már fogat mosott és felöltözött keltegetett, hogy „Apa, hol van az orvosi igazolás, amit a suliba be kell vinnem?”

Ennek örültem, hogy nem nekem kell noszogatnom, hanem ő az aki szeretne már újra találkozni az osztálytársaival.

Nem reggeliztünk, csak Áronnak csomagoltam néhány sajtos, tarjás szendvicset. Beírtam az üzenő  füzetébe is a „betegség” miatti hiányzást.

½ 8-kor már az autóban ültünk és mentünk az iskola felé. Áronnal azt beszéltem meg, hogy a héten  még szeretném autóval vinni-hozni és először majd hétfőn mehet egyedül tömegközlekedéssel. Az úton volt egy kis  dugó, de ezzel együtt ¾ 8-kor már a sulinál voltunk

.

Áron megígérte, hogy mindenre nagyon oda fog figyelni, hogy behozza ezt a két hét lemaradását.

Itthon egyedül kellett reggeliznem. Utána blog bejegyzések pótlása következett, majd Duolingo és online sakk.

Az elmúlt két hét Áron sérülése miatt annyira nyomasztott, hogy nem volt kedvem a blogomat aktualizálni. Most, hogy kezd normalizálódni a helyzet, már sikerült a két hét elmaradásból egy hetet bepótolni.

Ahogyan ígértem Áronnak ¾ 3-ra mentem érte a suliba. Több okból is fel volt dobva. Amikor hazaértünk leült tanulni. Hogy példát mutassak én is elkezdtem Duolingo-zni.

Emőke áthozott valamilyen öt napja lejárt nyugger kelkáposzta főzeléket szafaládéval, de jóízűen megettem.

Egy  használt 26”-os férfi kerékpárt sikerült viszonylag olcsón megvennem, amiért ma este ½ 8-ra kell mennem a Batthyányi térre.

Sikerült is időben odaérnem, lebonyolítanom az üzletet és a bringát hazahoznom. A bringa nem új, de az árát megérte. Ha találok jobbat, akkor legfeljebb ezt továbbadjuk.

Este megismétlődött a már megszokottá vált vita, az Internet használatról és attól függetlenül a Notebook kisajátításáról, valamint a lefekvésről és a villanyoltásról.

Az már kezd körvonalazódni, hogy egy idő után az egy notebook nem lesz elegendő ebben az egy háztartásban.

Áron lába szépen gyógyúl

Hatkor már fent voltam. Áron mellém bújt. A sok harc közöttünk, az sem veszi el a kedvét attól, hogy néha hozzám bújjon.

Elvégeztem a mai Duolingo alapanyagot és csak utána készítettem reggelit. Főtt debreceni, lágy tojás, újhagyma, retek, kefir.

Lakóautó ügyben kezd világosodni az elmém és ha a számítások is azt igazolják, hogy nem a vásárlás az üdvözítő út, hanem a bérlés akkor az álom helyett egy új változat lesz a valóság. Lakóautót bérelni is lehet és az is elképzelhető, hogy úgy olcsóbb. Nem kell mindent megvenni, birtokolni. Még dicsekvésre is alkalmasabb az ésszerű döntés, mint az ésszerűtlen tulajdonlás.

Kilenc óra előtt elindultunk a Fiumei útra. Útközben csak 10 litert tankoltam, mert itt a MOL-nál nagyon drága az üzemanyag. Ez elég lesz nekünk péntekig és majd Dömsödre menet az ENVI kútnál tankoljuk tele az autót.

Bejelentkeztünk a betegfelvételen, de olyan tömeg volt a Gyermek sebészeten, hogy több mint egy órát kellett várakoznunk.

Nóra nagyi hívott és mondtam neki, hogy amikor a felülvizsgálattal végzünk, visszahívom.

A doktornő meg volt elégedve Áron sebének gyógyulásával. Holnaptól mehet iskolába, de azért lehetőleg kímélje és víz továbbra sem érheti. Jövő kedden pedig ismét felülvizsgálat.

Visszahívtuk a nagyit, délután jön hozzánk beteglátogatóba.

Hazajövet megosztottuk a feladatokat. Pont a Gyógyszertár és a kis kínai között álltam meg. Én mentem a doktornő által felírt antibiotikumért, Áron pedig vett a kínaiban ebédet.

Áron nagyon finom kajákat vett, amit azután ott hon be is lapátoltunk.

Pontban kettőkor  megérkeztek a fiúk a gyerek-németre. Az egy óra jól és hamar eltelt velük.

Áron átment Emőkéhez és (állítólag nagyon szépen) felmondta a magyar leckét), majd ½ 6 táján felhívta a Nagyit, hogy mikorra tervezi a délutánra ígért látogatást. Nagyi mondta, hogy nem tud jönni, mert becsípődött a dereka.

Emőke lányom, bár egy éve még Fideszes volt, de azért azon fel van háborodva, hogy az egyetemét, ahova jár (Kertészeti és Szőlészeti) a kormány tervezi feldarabolni, szétszórni az országban (Budapest, Gödöllő, Hódmezővásárhely) csak azért, hogy a Villányi úti területet a gyönyörű arborétummal eladhassák, és az ebből befolyt összeget, még mielőtt Orbán Viktor felköltözne a Királyi Palotába a Vár rekonstrukciójára fordíthassák.

Este még lementem a CBA-ba és tettem egy kisebb bevásárlást.

fürdés

Mire ¾ 7-kor megszólalt a Bartók rádió addigra én már ébren voltam és próbáltam elemezni a hülye álmomat.

Nyolcra összeütöttem egy kis reggelit. Áron szerint a pozitívum, hogy a kefir Ísteni, -  mert a drága Róza ezt mindig hosszú í-vel mondta - , a negatívum, hogy a meleg szendvicsen nincs sajt.

Megnéztem a levelezésemet és  végeztem néhány Duolingó leckét.

Itthon Áront sikerült rábeszélnem egy olyan fürdésre, ahol a jobb lába nem kerül a kádba.

Eladtuk a 24-es bringát

Reggel egy kicsit odabújok a sérült beteghez.

A reggeli más, mint a megszokott (lágy tojás, joghurtos vajas kenyér, rajta tarja és sajt), de finom.

Nóra nagyi telefonált, de arra nem számított, hogy Áron majd a szemére hányja, hogy miért nem jött velünk ezen a hét végén Dömsödre. Áron azt sem fogadta el, hogy nem érezte jól magát, mert akkor annál inkább itt kellene lennie.

Nagyon szerettem volna ha Áron végre előveszi a tanulni valókat a tegnap megkapott házi feladatok alapján.

Az idő zseniális, a legnagyobb smaragdfa már magasabb, mint én vagyok.

Tovább végeztem a gazolást és mai nap is telepítettem  két fejlettebb paradicsom palántát.

Az ebéd ma elmaradt. Minden kaja kész volt, de egyszerűen nem voltunk elég éhesek.

Korán ( ½ 3-kor) kellett  elindulnunk ahhoz, hogy sikeresen lebonyolítsuk a 24-es bringa eladását és Áron még időben elérjen az angolra.

Szinte időben érkeztünk mind a két helyszínre. Amikor hét óra után megjelentem Áronért, egyetértőleg örültem annak, hogy ma nem angol óra volt, hanem közösen vették át a leckéket. Ugyanis ez most sokkal fontosabb, mint az angol.

Bálintnak odaadtam az Áron Vándor tábor 20.000.- forintos előlegét, itthon pedig email-en tájékoztattam K. Erzsikét a neki szükséges adatokról.

Amikor hazajöttünk, Áron szívesen foglalkozott volna Manna kullancs eltávolításával, de én leparancsoltam erről, majd azt Emőkével együtt végezzék el, most foglalkozzon a leckéjével.

Vacsorára gyorsan bepaníroztam a két hekket és kirántva tálaltam a csirkeleves után francia salátával.

Gyorsan bepótoltam a duolingo lemaradásom egy részét.

Kicsit későn feküdtünk le, de holnap reggel egyikünknek sincs korai programja. 

A szénné égetett bab

Reggel egyedül mentem a piacra, ahol tojás, kenyér, tarkabab, és papírtölcsér a tervezett almarózsához. 

Útközben találkoztam  a Dömsödi Önkéntes Duna takarító csapattal, akiknek a tevékenysége nekem nagyon szimpatikusnak tűnt.

Hazajövet, nagyon nagy reggelit készítettem.

Délelőtt átvittem Béninek a fokhagyma adósságomat és nekiláttam a veteményes tisztogatásának.

Pihenés gyanánt elővettem a notebookot, hogy behozzam a restanciáimat. Volt abban egy kis blog írás, meg duolingo is.

Feltettem a babot főni. A só és a babérlevélen kívül tettem bele egy darab éléskamrában spárgán lógott füstölt oldalast is. A piacon az ember dicsérte a portékáját, hogy ezt a babot nem kell áztatni, csak főzni.  Ehhez képest csak nem akart megfőni. Közben bepaníroztam a három felső csirkecombot és még meg is tűzdeltem fokhagymával.

A babot hiába főztem nem akart megpuhulni. Ahelyett, hogy türelmesen őriztem volna, kimentem és kapargattam a veteményest. Gazoltam és egy-két fejlettebbnek talált paradicsom palántát átültettem a tejfölös pohárból a földbe.

Egyszer csak hallom Áron kétségbe esett kiáltását:  „Apa,apa!” Azonnal berohantam, hát a bab az oldalassal együtt szénné égett. Magamra lettem nagyon pipa és amíg Áron a lábas tartalmát egyenesen a kukába kapargatta, addig egy másik lábosban elölről kezdtem az egész babfőzelék projektet.

A tarkabab másik fele vízben, só, babérlevél, füstölt oldalas és ODAFIGYELÉS. Amíg a második próbálkozással főtt a bab, a bepanírozott csirkecombok sültek a fritőzben.  A végén a bab kapott egy nagyon finom behabarást (hagyma, fokhagyma, liszt, kefir). A csirkelevest csak melegíteni kellett. A malőrt felejtette a finom ebéd, amit már a kúp alatt fogyasztottunk. Egy adományozó tányérka is került az asztalra. Mind a ketten abba tettük a különféle aprólékokat, amiket Manna nagyon szeret.

Ebéd után, már egy picit ingerülten kértem számon Áronon, hogy sikerült-e beszereznie az elmúlt időszak házi feladatait. Amikor kiderült, hogy nem, akkor magam vettem kézbe a problémát.

Írtam Krisztának a Viberen. Öt perc múlva már meg is jött az összes lecke, amiket szerda óta feladtak.

Naplemente után meglocsoltam a veteményest. Este levágtam egy adag bélyeget és be is áztattam.

A kórházat felcseréljük Dömsödre

Korán, de pocsék időre ébredtem. Az egyetlen vigasztaló az volt, hogy másfél óra múlva hívhatom a Gyermek Sebészetet és megtudhatom, Áron mikor jöhet haza.

Nagy elánnal nekikezdtem némi rend csinálásnak, hogy Katika ne forduljon ki a lakásból, mielőtt nekifogna a takarításnak.

Nyolc óra után hívtam a kórházat. A nővérke lapozgatott az irományai között, majd közölte, hogy Áronért kora délután 2 és 3 óra között lehet jönni. Ennek nagyon megörültem és még nagyobb lendülettel folytattam a rendrakást.

Későn reggeliztem és utána egy kis duolingo.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy ha van kedve Dömsödre jönni, akkor ½ 3 körül találkozhatnánk a kórházban. Negyed óra múlva visszahívott, hogy nem jön és mi se menjünk. Nem csak, hogy nem szeretne jönni, mert más programja van, hanem még minket is szívesen lebeszélt volna.Úgy érzem, hogy nem érti, hogy mi immáron 15 éve miért vagyunk ott, szinte minden hétvégén.

Próbáltam mindenben előkészülni   arra, hogy teljesen felpakolva menjek Áronért, de ez nem sikerült 100 %-osan. Mindent bepakoltam, de Mannát hiába hívtam lent nem került elő.

Végül elindultam Áronért a kórházba. Kerülővel mentem, mert Áron azt kérte, hogy a TESCO-t bonyolítsam le, mielőtt érte megyek. Ott a PET palackok után csak csirkeaprólékot, tarját, banánt, almát és fokhagymát, töltött nápolyit, friss tejet vettem, meg ropogós prézlit.

Áron nagyon megörült az érkezésemnek. Mondtam neki, hogy két dolog miatt tudtam csak késve jönni  (1/2  2 helyett ½ 3-ra, mert úgy jöttem, hogy a TESCO- már ne kelljen  bemennünk  és a Mannán sokáig keresgéltem.

Áron éppen a legcsinosabb nővérkét kábította a kártyatrükkjeivel. Kaptam egy új receptet, amiből Áronnak naponta 3 x 1 –et  kell bevennie és  jövő kedden még meg kell  jelennie egy felülvizsgálaton.

Először haza kellett mennünk, hogy felvegyük Mannát és a notebookot. Mire hazaértünk, Emőke már becserkészte. Onnan végre egyenesen Dömsödre indultunk.  Áron is megdöbbent azon, hogy kerek egy órát tartott, amíg a dugókat legyőzve kijutottunk a városból. 

A Dömsödi patikát éppen nyitva találtuk. Megadtam a recept adósságomat és megvettük az új gyógyszert.  A gyógyszerész korrigálta a napi 3 x 1 utasítást 2 x 1-re.

A Vegyesboltban félretetettünk egy fél kárpát kenyeret.

Beparkoltam a kertbe és a kirámolás közben Áron nagy figyelmességről  tett tanúbizonyságot. Sántikálva hozott ki nekem egy kupica Unikumot.

Még este megfőztem a csirke aprólék levest, hogy holnapra azzal már ne legyen gondom. Ugyancsak  elővettem a mélyhűtőből a két hekket és amikor felengedett , befűszereztem és a hasába kinyomott fokhagymát tettem, majd adtam a növényeknek egy nagy locsolást  és elkészítettem a francia salátát, mert Áron azt nagyon szereti.

Látogatás Áronnál a kórházban

Már ¾ 7-kor felébredtem, de a telefonálással még legalább egy órát várnom kellett. Kicsit türelmetlen voltam, de keményen magamra szóltam és csak nyolc óra után telefonáltam. A nővérke még így is kért, hogy később telefonáljak, mert a főnővér most az orvosokkal vizitel és 9-kor pedig kezdődik a főorvos úrral a nagyvizit. A legjobb lenne ha 10 óra után hívnám őket, mert ilyenkor ott néha kicsit bolondok háza van. Annyit azért sikerült megtudnom, hogy Áron jól van és ma reggel óta már nem intravénás infúzióval kapja a gyógyszert, hanem tablettában.

Kérdeztem, hogy arról tudnak-e valamit, hogy Áront mikor hozhatom haza. Erre csak annyit tudott mondani, hogy ma biztosan nem. Esetleg bemehetnénk-e Áront meglátogatni kérdésre pedig az volt a válasz, hogy bármikor bemehetünk, de arra készüljünk, hogy esetleg 11-ig a folyosón kell várakoznunk.

Egy kicsit megnyugodtam. Fel is hívtam Nóra nagyit. Mindent részletesen elmeséltem és azt mondtam, hogy ha szeretne velem jönni, Áront meglátogatni, akkor jöjjön ide és majd innen megyünk együtt a kórházba.

A nyugalmamat csak az zavarta meg, hogy lejött Emő és bár nem engedtem be, de a folyosón olyan hangosan cirkuszolt, hogy „meddig akarom azt a szegény gyereket a kórházban tartani?”, hogy a szomszédok is kijöttek az odújukból.

Megreggeliztem és vártam Nóra nagyit. Egy kis duolingo, egy kis blog. Éppen 11 óra múlt amikor csöngetett. Még ezt-azt összekészítettem Áronnak. A legfontosabb az „Árnika” fantázia nevű homeopátiás golyókkal készült víz volt, ami Norci szerint nagyon elősegíti a sebek gyógyulását.  Rögtön elindultunk és a 8-as busz majdnem a célig elvitt minket. Egy kis gyaloglás, de inkább séta és felmentünk a Gyerek Sebészetre.

Áront egy kétszemélyes szép tiszta szobában nagyon jó állapotban találtuk. Mind a kettőnknek megörült. Vette az adást, hogy miket hoztunk neki. Főleg innivalók és egy kis töltött nápolyi, kerültek ki a szatyorból.

Még ott voltunk, amikor Áronnak meghozták az ebédjét. Zöldséglevest és zöldbabfőzeléket hoztak fasírttal.

Nem sokkal az ebéd után láttam, hogy már fárasztja az ottlétünk és hogy a nagyinak mindent kétszer kell és főleg hangosan is kétszer kell mondani, hogy meghallja, ezért eljöttünk.

Búcsúzóul megkérdeztem a nővért, kitől tudhatom meg, hogy Áront mikor vihetem haza. Az volt a válasza, hogy ő ezt nem tudja megmondani, de este hat órakor telefonáljak és akkor a doktornő fog erre válaszolni.

Nagyi ugyan invitált, hogy menjek vele a törökhöz ebédelni, de nekem már ahhoz nem volt kedvem és ezért a Gazdagréti téren elváltunk.

Hat óra után pár perccel betelefonáltam a Gyerek Sebészetre, ahol közölték, hogy holnap a délutáni órákban jöhetek Áronért, de azért még reggel nyolc óra után hívjam fel őket. Ettől nagyon megnyugodtam.

Vacsora egyedül

Hétkor már bőven fent voltunk. Én csak titokban kaptam be egy zsíros kenyeret, mert Áron most nem ehet.

Összecsomagoltam a kórházba viendő cuccokat (pizsama, tiszta fehérnemű, fogkefe, fogkrém és egy másik zacskóban egy palack citromos, mézes tea, ropi, meg banán) és pontban ½ 8-kor indultunk.

A városban ilyenkor mindenhol nagy dugók vannak, de azért nyolcra beértünk. Szereztem egy kerekes széket és a betegfelvételen átadtam a beutalót, mert szerettem volna bejelentkezni, ahogyan azt tegnap a beutaló átadásakor elmondták.

Nem kell – mondta a betegfelvevő – Menjek csak fel a negyedikre, a Gyerek Sebészetre, ahol feküdni fog és ott majd felveszik.

Mi sem egyszerűbb, először a kerekes székkel elmegyek Áronért, majd ide vissza. A liften felmegyünk a félemeletre, utána a hosszú folyosón át a másik épületbe és ott liften fel a IV. emeletre, ahol kissé emelt hangon MEGMONDTÁK és RÁ IS VAN ÍRVA BEUTALÓRA, HOGY EZZEL A BETEGFELVEVŐN KELL JELENTKEZNI.

Természetesen a páciens a hülye, aki most van itt életében először, nem a betegfelvevő, aki már régóta itt dolgozik.

Adja ide azt a papírt – mondja kissé ingerülten a nővér – majd én elintézem, mert látom, hogy maga nem tudja.

Mindezt persze Áron füle hallatára, hogy ő is legyen tisztába az apja szellemi fogyatékosságával.

Még egy kis probléma, mert nincs szabad ágy, de majd megoldjuk – mondta a doktornő, aki mindvégig kedves volt.

Árontól érzékeny búcsút vettem, de úgy, hogy ő ne vegye észre, mennyire aggódom.

Azt mondták, hogy este hat óra után már érdeklődhetek Áron hogyléte felől.

Közben email levelet váltottam Rita nénivel.

Kettő körül elindultam az OIK-ba, majd onnan  az évzáró brushupra. Az óra hangulata és a sok finomság bearanyozta a nyári szünet előtti utolsó órát, de az aggódó hangulatom nem oldódott..

Hat óra körül érkeztem haza. Rögtön felhívtam a főnővért, aki megnyugtatott, hogy Áron műtétje sikeres s volt, Áron már ébren van, jó a hangulata, és eszik-iszik. A jó hírtől én is sokkal jobban lettem.

Felhívtam Nóra nagyit és beszámoltam Áron gyógyulásáról.

Próbáltam egy időpontot egyeztetni Posta Lacival, mert a Scenic már elhaladta a 90.000 km-t és ráférne a szerviz. Posta Laci sajnos beteg, ezért kérte, hogy két héttel későbbre halasszuk a kötelező szervizt.

Van mit bepótolnom a blog bejegyzéseket illetően. 

Lefejtem a kefirt.

Nincs itthon Áron, ezért elmarad a vacsora készítési kötelezettség. Fél kilenc előtt még leszaladtam a CBA-ba. Fonott kenyér, tej és újhagyma. Kivettem a hűtőszekrényből a disznósajtot és egyedül vacsoráztam. Nem jó egyedül vacsorázni.

Később Duolingo és amikor már belefáradtam, akkor elindítottam egy sakkpartit a chess.com-on.

Éreztem, hogy nem állok biztosan a táblán, sőt egyre hátrányosabb helyzetbe kerültem. Tudtam, hogy most már csak a lelemény segíthet és segített, megnyertem a partit.

Áront műteni kell

Reggel igyekeztünk időben felkelni, megreggelizni, hogy 9 óra körül már meg tudjunk jelenni a felülvizsgálaton.

A kórházban ma különösen nagy tömege volt a pácienseknek. Több órát kellett várakoznunk, amíg Áron sorra került. A doktornő alaposan megvizsgálta, de jobbnak látta, ha a Főorvos úr is vet egy pillantást a sebre. Ő is elégedetlen volt azzal, hogy a seb nem tisztul és ezért közölte, hogy Áronnak holnap reggel be kellene feküdnie a gyermek sebészetre és altatás mellett megműtik.

Áronnak a szeme se rebbent, ez csak engem ért hideg zuhanyként, főleg akkor, amikor aláíratták velem, hogy a beavatkozással milyen kockázatokkal kell szembenéznem.

Következett a konzultáció a műtétet végrehajtó orvossal, az aneszteziológussal és az Áront felvevő orvossal. Mindenről kikérdeztek a születése óta és minden olyan nyilatkozatot alá kellett írnom, amit jobban tettem volna, ha el sem olvasok. A főorvos döntését tudomásul vettem, de lelkileg nagyon a padlóra kerültem.

Holnap reggel 8-kor kell Áronnak éh gyomorral megjelennie, de vigyek be teát meg ropit, mert a műtét után arra lesz szüksége, de azt a kórház nem tud adni. Sajnálom, de ekkor megint eszembe jutottak a Stadionok. Kedvem lenne írni Orbán Viktornak egy levelet, amelyben kérem, hogy két stadion építése közben vigyen be a fiamnak egy pohár teát, mert a kórháznak arra nem telik.

Délután ½ 3-ra értünk haza. Még a leparkolás előtt szóltam a kis bódés büfénél, hogy süssenek meg nekünk egy kisebb méretű hekket. A hölgy azt mondta 8-10 perc múlva készen lesz.

Áronnal felmentünk a lakásba és azonnal lefektettem.

A CBA-ban vettem egy zacskó farfalle tésztát, így az ebéd túrós csusza volt, hozzá  rántott hekk. Áron még a hordós káposztából is csipegetett mellé.

Emőke átjött és próbálta helyes mederbe terelni Áron Internetezését, még gyakoroltak is egy kicsit.

Én egész este feszült voltam a holnapi műtét miatt. Próbáltam duolingo-val és unikummal elnyomni a feszültségemet.

Szülinapi ebéd

Manna hajnali négy órakor kezdett  noszogatni, hogy most már ő ki szeretne menni, keljek fel. Egy darabig csak átfordultam a másik oldalamra, de olyankor, ha kellett, megkerülte az ágyat és a másik oldalról nyomta a fejét az enyémhez. Nem tudom, hogy miből gondoltam azt, hogy majd megunja és abba fogja hagyni, nem unta meg.

Felkaptam a farmert és az inget és nagy mérgesen mondtam, hogy „akkor Manna gyere” . Ha valaki meglátott volna, hogy én ½ 5-kor papucsban kimegyek a kapun, azt hitte volna, hogy holdkóros vagyok, és pont a Manna miatt, mert még ha egy csinos nő miatt keltem volna fel ilyen, szinte éjszakai órában. Rögtön eszembe is jutott a „TóthÁrpád: A holdkóros apród története” (amit egy iskolai szavalóversenyen adtam elő.)

Manna úgy lépett ki a kapun, mint aki világgá megy és többé vissza se jön, én pedig visszabújtam az ágyikóba és felszabadultan aludtam tovább.

Nyolc óra után, azért lassan fel kellett kelnem,  mert délelőtt jelenésünk van a Fiumei úti Gyermeksebészeten.

Áront csak akkor keltettem fel, amikor már a reggeli ki volt tálalva. A sült Fradi kolbászra ütöttem egy-egy tojást és mellé kefir volt. Áron azt mondta, hogy a kefir túl híg lett. Előfordul, hogy nem minden tej egyforma.

Induláskor Manna még benyávogta magát. 10-kor már úton voltunk.

A parkolás nem csak pénzbe kerül, de nem is lehet találni üres parkolót, mert több autó is úgy tud parkolni, hogy közben három helyet foglal el. Ha én Közterület Fenntartó lennék, erről hamar leszoknának!!

Sajnos mi már nagy tapasztalattal el tudunk igazodni a több lépcsőházas, még több liftes, egymással összeragasztott két épületben. A doktornőre várnunk kellett, mert műtött, de mi türelmesen vártunk.

Amikor kezelésbe vette Áron sebét, nekem az volt nagyon nehéz. Áron úgy szorította a kezem, hogy a vér is kiment belőle. Nagyon fájdalmas lehetett, ahogyan tisztították a sebét.

A doktornő holnap reggelre újra berendelt minket.

Dél lett mire hazaértünk. Becsöngettünk Emőkéhez, hogy akkor most megtartanánk a születésnapi ünnepi ebédet.

Nagy volt (ahogyan drága Róza mondaná: a Trakta).

Először gazdagon zöldséges csirke aprólék leves, amiből egy külön kis tálba mindenki adakozhatott Mannának, mivel ez a kedvence

A második fogás buffallói csípős csirke szárny volt görög salátával, ami viszont Emőkének a kedvence.

A menü csúcspontja a diótorta volt vaníliás tejszínhabbal, aminek levezetéseként földi eper került az asztalra. A diótortából mi csak kértünk, mert az egész Emőke egyik szülinapi ajándéka volt. A többi már ehhez képest csak csekélység volt: fogkefe feltétek a Braun Oral-B elektromos fogkeféjéhez és egy cserép elültethető, évelős dália.

Alig tudtunk utána felállni az asztaltól úgy bezabáltunk. Áront egyenesen le kellett állítani, nehogy elrontsa a gyomrát. Ennek ellenére egy fél óra múlva már fájlalta a hasát.

Egy órát mindenki pihent, majd Emőke felhívta Mariannt, hogy ma helyette Áron megy a zongoraórára. Áron nem túlzottan lelkesedett az ötletért, de azután hajlott a szóra.

Közben Nóra nagyi telefonált. Érdeklődött Áron hogyléte felől és közölte, hogy milyen jól érezte magát a hétvégén Dömsödön. Kérdezte is, hogy mikor megyünk legközelebb. Mondtam, hogy mi 15 éve minden pénteken megyünk. Erre ő: ”Hát ezt nem tudtam.”

Áron lebicegett az autóhoz és négykor már kezdődött is az óra. Én csendben hallgattam a háttérben és tetszett az óra. Mariann kimondottan jó zenepedagógus.

Eljövetelkor Áron nagyon is örült annak, hogy hallgatott ránk. Este még átment Emőkéhez. Ott együtt tanultak és Áron megmutatta az új Bach darabot, amit gyakorolnia kell.

Emőke szülinapja és a Diótorta

A gazdag reggeli után először Áron sebének az ecsetelése történt a Hidrogénper-oxiddal, majd a bekötözés és csak azt követően kezdtem készíteni Emőke szülinapjára a diótortát.

Miskolczi Marika látogatása éppen kapóra jött, mert többek között hozott 10 tojást, amit reggel vettek ki a tyúkólból és annak frissességében jobban bíztam, mint amelyik a hűtőszekrényünkben volt.

A tíz tojásfehérjéjéből felvertem a habot, a sárgáit pedig a dupla-falú –előzőleg vízzel feltöltött – edényben odatettem a kis platnira a 25 dkg porcukorral és megkértem Nóra nagyit, hogy kavargassa. Nem sokat, maximum egy órát. Ettől egy kicsit hátrahőkölt.

Az egész torta készítése nem tartott tovább, mint másfél óra. Szép lett és becsomagolva bekerült a hűtőbe.

Ebéd után a nagyival átmentünk Gabikáékhoz. Beszélgettünk, kávéztunk. Gabika

próbálta rábeszélni a nagyit, hogy hagyja ott azt a füstös Budapestet és tegye át a székhelyét valahova a Dömsödi házunk közelébe, hogy legalább a hétvégeken együtt lehessen velünk.

Nóra nagyin nem nagyon fogott a sok érvvel teletűzdelt rábeszélés.

Visszatértünkkor Levente anyukája csöngetett be hozzánk és érdeklődött Áron hogyléte felől.

Korán kezdtünk el csomagolni, hogy otthon még megünnepelhessük a lány szülinapját. Eredetileg az volt a terv, hogy a nagyival együtt (ha Mannát nem számolom, akkor) négyen fogunk ünnepelni.

l

Emőke még nem volt otthon, rá várni kellett. Nagyival addig is beküldtünk egy-egy Unikumot az ünnepelt egészségére. Nagyi egy darabig türelmesen várt, de mivel Áron nem foglalkozott vele, egy idő után felpattant és közölte, hogy ő hazamegy.

Végül mi sem vártuk meg, amíg Emőke hazatér. Lefeküdtünk.

Nóra nagyit kényeztetjük

Nyolc óra körül keltünk. Nagyi azt mondta, hogy jól aludt.

Arról szó sem lehetett, hogy Áront is kivigyük a piacra, de Nóra nagyit megkérdeztem, hogy van-e kedve velem tartani.

Nagyinak nagyon tetszett az egész piac bensőséges hangulata, az, hogy majdnem mindenkinek van egy személyre szóló szava, kérdése: „A nagyfiú hol van?”, „Gyógyul a lába Áronnak?”

A piaci vegyesboltban vettünk a nagyinak olyan nescafét is, amilyenért otthon annyira rajongott.

Piac után beugrottam a csavar boltba, a villamossági szerelvények üzletbe és a CBA-ba mert Áron és a Nagyi elfelejtettek FETA sajtot venni a salátához, porcukrot pedig a tortához.

Visszafele bementem a patikába és kértem, hogy kivételesen adjanak, amúgy recept köteles Augmentint recept nélkül, mert  ezt a gyógyszert Budapesten felejtettük és Áronnak szombat-vasárnap is be kellene vennie napi három szemet, majd jövő szombatra hozunk róla pótlólag receptet.

A patikus megbízott bennem és adott.

Hazaérve feltettem a csirkelevest főni és utána elkészítettem a reggelit. Áron is az asztalhoz jött és így együtt reggelizhettünk.

Nóra nagyi kérdezte, hogy mit segíthet. Felvázoltam neki a lehetőségeket. Neki a görög saláta alapanyagainak a feldarabolása tetszett. (lila-hagyma karikára, amit először késsel akart felvágni, de azután megtetszett neki a gyalulás módszere. Zöldpaprika, paradicsom, kígyóuborka, citrom stb.)

Következett a csirke szárnyak mosása, darabolása és a paprikás lisztben való beforgatása. Feltettem rotyogni a kenőcsöt miközben kiderült, hogy a fő alkotórészhez hiányzik 4-5 fej fokhagyma. Emiatt át kellett mennem Bénihez fokhagymát kölcsönkérni.

Amíg a csirkeleves a platnin főtt, a fritőzben sültek a csirke szárnyak. Utána bemártottam őket a kenőcsbe és mehettek a sütőbe. Befejeztem a görög salátát és 10 perc múlva már tálaltunk is.

A nagy ebéd után szabad foglalkozás volt. Én speciál a leáztatott bélyegeket teregettem, Áron lógott az Interneten és Leóval táv-játszottak. Nagyi pedig szundított egyet a heverőn.

Délután nekiláttam a nagyra nőtt, szinte már gazos  fű nyírásának, de a felével sem sikerült végeznem.

Később betettem a bélyegeket a préselőbe és kint meglocsoltam a növényzetet.

Javaslat az M4-es Metróval kapcsolatban

Számomra nagy nap a mai. Ma reggel 9-re fogad Tarlós István háttér csapata az általam korábban felvázolt javaslatom megbeszélésére.

Bár időben indultam, de a reggeli dugó miatt éppen hogy csak percre pontosan érkeztem. Hárman voltunk a megbeszélésen. Tarlós úrnak egy általános helyettese és egy nálam 18 évvel fiatalabb közlekedésmérnök, a téma specialistája.

A brain storming jó hangulatban telt, bár a 4-es metró beruházásával és az európai támogatással kapcsolatban a konkrét számadatokat illetően én tűntem felkészültebbnek. Ezzel együtt, az egyórás megbeszélésen sok háttér információval lettem gazdagabb. Végeredményben pedig azzal biztattak, hogy a javaslatomat nagy valószínűséggel el fogják fogadni, sőt a kivitelezés során, még az is lehet, hogy igénybe veszik a közreműködésemet.

Hazajövet azonnal készülődtünk a Fiumei úti felülvizsgálatra, mert oda is illik még délelőtt elérni. A doktornő ellátta Áron sebét, de kérte, hogy szombaton és vasárnap reggel is jelenjünk meg. Amikor azt kértem, hogy minket ez alól mentsen fel, mert nem leszünk Budapesten, akkor ezt csak azzal a feltétellel engedélyezte, ha megígérem, hogy  a seb tisztítását naponta én el fogom végezni.

Így is történt. Én megígértem, ő pedig felírt minden hozzá szükségest, amit ki kell váltanom a patikában.

Az úton hazafelé minden szükséges eszközt és szert kiváltottunk és itthon elkezdtünk készülődni Dömsödre. Biztonság kedvéért még egyszer felhívtuk Nóra nagyit, hogy várjuk és ahogy megígérte, mielőbb jöjjön.

Emőke segített mindent lecipelni az autóba és mire mindennel készen voltunk, Manna is bent volt az autóban, megjelent Nóra nagyi.

Időben tudtunk elindulni.

Szívesen kihagytam volna, hogy Áron is bejöjjön a fájós lábával a TESCO-ba, de ő ragaszkodott hozzá. Én intéztem az üvegek visszaváltását, Áron pedig megkérdezte, hogy miket vegyenek Nóra nagyival. A feladat egyértelmű volt, a hétvégére tervezett buffallói csípős csirkeszárny és a görög saláta alapanyagait kellett megvenni.

Áron vette a paradicsomot, paprikát, uborkát a salátához (a FETA sajtot elfelejtették). Én a csirke szárnyat vettem meg és a leveshez, az aprólékot meg a leveszöldséget.

Mannát nem hagytuk sokáig egyedül várakozni az autóban.

Utána már csak a hentesnél álltunk meg Dömsödön. Ott egy hosszú szál Fradi kolbászt vettünk, meg egy grillezni való csirkét.

A bázison Áront azonnal pihenésre parancsoltam, Nóra nagyi, meg én kirámoltam a cuccokat.

Megittuk a welcome drinket, kivettem a lakókocsiból a grillsütőt és elindítottam a csirke sütését.

Amíg nagyi berendezkedett, addig sült a csirke én meg meglocsoltam minden szomjúhozó növényt.

Nemsokára körülültük a grillcsirkét és feltrancsíroztuk. Hozzá kovászos uborka és hordós káposzta volt.

Nagyi kérdezte, hogy mit segíthet, hát megkértem, darálja meg a kimért 35 dkg diót a tortához.

Vacsora után én még vagdostam egy kicsit a bélyegeket, de korán lefeküdtünk.

orvos továbbképző tanfolyam

Reggel, amint elértünk egy európai időt, írtam Mariannak egy SMS-t, hogy Áron egy kisebb baleset miatt ma nem fog menni zongora órára és majd Emőke lányom részletesen elmeséli, hogy miért nem.

Reggeli után indultunk az Fiumei útra. Régi épület, új épület, sok lift, nem teljesen logikus elrendezés és hiányoznak az útbaigazító táblák.   Csak a recepciós, meg a betegfelvevő tudja, hogy mit hol lehet találni, ezért azután náluk hosszú sor alakul ki az érdeklődőkből. A doktor néni megnézte Áron lábát és csak közepesen volt elégedett. Az orvosok egymás között az Áront csak úgy hívják, hogy „ő a fogpiszkálós”.

A doktornővel megbeszéltük a hétvégi programot. Holnap, azaz pénteken még szeretné látni Áront, de ha szombat, vasárnap egyikén sem tudom behozni, akkor most nem mehetek ki a folyosóra, hanem végig kell néznem a sebtisztító beavatkozást (el kell végeznem egy gyorstalpaló tanfolyamot), hogy szombat-vasárnap már egyedül is meg tudjam oldani a feladatot.

Onnan az OIK-ba mentünk. Nem  vettem külön parkoló legyet, de Áronnak meghagytam, hogy amíg én leadom a két könyvet, ha esetleg jönne a parkoló felügyelő, akkor addig tartsa szóval, amíg meg nem jövök.

Onnan hazafele menet, megbeszéltük, hogy a pizzázóban fogunk ebédelni, de közben Áron olyan gorombán szólt be, hogy bár bementünk a pizzázóba, de nekem nem volt kedvem vele pizzát enni, csak  végigvártam amíg ő megeszi.

A délután Áronnak főleg pihenéssel telt.

Vacsorára meleg szendvicseket készítettem.

Brushup

Áron lába határozottan gyógyul. Még nem szabad neki nagyon terhelni, ezért azután azt javaslom, hogy maradjon az ágyban.

A fejedelmi reggelihez kérte, hogy kijöhessen a konyhába, majd utána ismét visszament az ágyikójába.

10-kor átment Emőkéhez. Azt mondta, hogy a tanuláshoz ott jobb a milliő. Vittem át Emőkének is néhány melegszendvicset, de Áron abból is lenyúlt egyet.

Nagyon időben tudtam elindulni a brushupra, így még arra is maradt időm, hogy átnézzem a házi feladatomat.

A kiscsoportos foglalkozás, mint mindig, nagyon jó volt Larry-vel, de sajnos egy hét múlva lesz a nyári szünet előtti utolsó foglalkozás.

Utána visszavittem az OIK-ba a holnap lejáró DVD-t, de holnap is be kell mennem, mert egyet még otthon felejtettem.

Hazafele vettem a CBA-ban vacsorának való csirkecombokat. Azonnal elkezdtem készíteni és egy óra múlva már hárman ültünk a vacsora asztalnál. Tejfölös csirkepaprikás tésztával és kovászos uborkával.

Mindenkinek nagyon ízlett, pedig a tészta egy kicsit sósabb lett a kelleténél.

Felhívtuk Nóra nagyit, hogy ne felejtsen el pénteken ¼ 3-ra átjönni, mert indulunk Dömsödre.

A dán pasival elkezdtem levelezni az eladó lakóautójával kapcsolatban, de nem nagyon tárgyaló kedvű és ez megint gyanús.