Áron kakasszóra beállított ébresztője szólt 5-kor, 6-kor,
nehogy végig tudjam aludni az éjszakát. A másik (a pityegős) ébresztő óra csak ½ 7-kor és ¾ 7-kor szólt, hogy nemsokára ő is fel tudjon ébredni. Végül hétkor kiment a
fürdőszobába bevizezni a fogkeféjét és konstatálni, hogy Manna a fürdőszoba
szőnyegre szart. A nagyját eltakarítottam, de a fürdőszoba szőnyeg tisztítását
az Áronra hagytam.
Nekem búcsúzóul csak annyit közölt, hogy nem találja a
fürdőnadrágját, ha tudok, akkor hozzak neki délután az uszodába.
7:12 helyett 7:20-kor hagyta el a terepet, viszont almát is
elfelejtett vinni.
Megpirítottam két kenyeret és rá a maradék kapros,
mustáros lazacot tettem reggelire, majd a kávé mellett leültem megírni a
tegnapi blog bejegyzést.
Közben rájöttem, hogy az egyik leghatékonyabb angol
tanulás, ha az ember élesben chat-el valakivel, aki nem tud magyarul csak angolul. Így
történt ma, amikor majdnem másfél órán keresztül folyt a chat az egyik
reklamációmmal kapcsolatban.
Azután el kellett indulnom, mert Áronnal ½ 3-ra randevút
beszéltem meg a MoM sportcentrumban.
Az én feladatom lenne az úszócuccokat
vinni. Fürdőnadrágokat még csak-csak sikerült találnom, de úszósapkát egyáltalán
nem, úszószemüvegekből pedig már csak nagyon lelakottakat leltem.
Amikor
elindultam próbáltam Mannát lecsalogatni, hogy inkább a szabadban kakáljon,
mint a fürdőszobában, de nem jött, azt mondta szeles az idő és hideg van.
Egy nyugdíjas és egy diák két órára összesen 3200.-
magyar forint.
Én 18, Áron 41 hosszt úszott. Úgy ítéltem meg, hogy nagyon szépen úszik.
Közben szaunáztam és
beültünk abba a vízmasszírozós medencébe is, amelyikben régen meleg volt a víz,
mostanság pedig már válság van.
A felöltözés után Áron bekapott egy meleg szendvicset,
aminek az lett az eredménye, hogy itthon már szagolgatni kezdte a tejfölt,
amivel tejfölös sonkás spagettit terveztem feltálalni vacsorára. Végül a három
tejföl közül az egyikkel megbékélt.