2015. november 30., hétfő

Uszoda

Áron kakasszóra beállított ébresztője szólt 5-kor, 6-kor, nehogy végig tudjam aludni az éjszakát. A másik (a pityegős) ébresztő óra csak  ½ 7-kor és ¾ 7-kor szólt, hogy nemsokára ő is fel tudjon ébredni. Végül hétkor kiment a fürdőszobába bevizezni a fogkeféjét és konstatálni, hogy Manna a fürdőszoba szőnyegre szart. A nagyját eltakarítottam, de a fürdőszoba szőnyeg tisztítását az Áronra hagytam.

Nekem búcsúzóul csak annyit közölt, hogy nem találja a fürdőnadrágját, ha tudok, akkor hozzak neki délután az uszodába. 

7:12 helyett 7:20-kor hagyta el a terepet, viszont almát is elfelejtett vinni.

Megpirítottam két kenyeret és rá a maradék kapros, mustáros lazacot tettem reggelire, majd a kávé mellett leültem megírni a tegnapi blog bejegyzést.

Közben rájöttem, hogy az egyik leghatékonyabb angol tanulás, ha az ember élesben chat-el valakivel, aki nem tud magyarul csak angolul. Így történt ma, amikor majdnem másfél órán keresztül folyt a chat az egyik reklamációmmal kapcsolatban.

Azután el kellett indulnom, mert Áronnal ½ 3-ra randevút beszéltem meg a MoM sportcentrumban.

Az én feladatom lenne az úszócuccokat vinni. Fürdőnadrágokat még csak-csak sikerült találnom, de úszósapkát egyáltalán nem, úszószemüvegekből pedig már csak nagyon lelakottakat leltem. 

Amikor elindultam próbáltam Mannát lecsalogatni, hogy inkább a szabadban kakáljon, mint a fürdőszobában, de nem jött, azt mondta szeles az idő és hideg van.

Egy nyugdíjas és egy diák két órára összesen 3200.- magyar forint.

Én 18, Áron 41 hosszt úszott. Úgy ítéltem meg, hogy nagyon szépen úszik.

Közben szaunáztam és beültünk abba a vízmasszírozós medencébe is, amelyikben régen meleg volt a víz, mostanság pedig már válság van.


A felöltözés után Áron bekapott egy meleg szendvicset, aminek az lett az eredménye, hogy itthon már szagolgatni kezdte a tejfölt, amivel tejfölös sonkás spagettit terveztem feltálalni vacsorára. Végül a három tejföl közül az egyikkel megbékélt.

2015. november 29., vasárnap

Áron 14 éves lett

Amint felébredtem lementem Áronhoz, mellébújtam és elsőként kívántam neki Boldog szülinapot

Utána még egy darabig együtt lustálkodtunk.

Arra ébredtem, hogy Béni jött át, visszahozta a két kocsonya tányért. Nagyon finom volt, de szerinte sok volt benne a sárgarépa és emiatt, hiába sózták édes volt. 

olyóKérte, hogy nézzem meg, mennyibe kerül egy folyóméter egyik oldalán barnára kezelt alumínium esőcsatorna, mert szerinte őt a jött-ment vállalkozók átverték.

Ma minden Áron születésnapjának a jegyében történik.

Elkészítettem a reggelit és hívtam Áront. Azonnal nem tudott elszakadni a számítógéptől, de amikor végre lejött, nagyon dicsérte a reggelit. 

A bőséges reggeli miatt az ebéd teljesen kimaradt az életünkből. Én kocsonyázkodtam és már majdnem befejeztem a reggelit, amikor Benő jött, hogy hiába várt nem jöttem. 

Gyorsan megmutattam neki, hogy milyen oldalakon találtam információt. Kétségbe volt esve, hogy az 1805 Ft/fm helyett neki 5000.- Ft/fm árat kellett kifizetnie.

Odakint hideg, de szikrázó napsütés volt.

Korán kezdtük el a pakolást, mert ½ 3-kor szerettünk volna indulni. 

Már majdnem sikerült, amikor Zoli bácsi beállított, hogy adjuk kölcsön a nagy teljesítményű sövénynyírót.

Végül 14:36-kor tudtunk csak indulni, de úgy érzem, hogy semmit nem felejtettünk ott.

Kiskunlacházán tudtam kivenni pénzt az ATM-ből és a tervezett ½ 4-kor már itthon voltunk. 

A lakás gyönyörűen ki volt takarítva és nekem csak az volt a feladatom, hogy mindent felhordjak.

Az asztal megterítéséhez, kellett volna, hogy Nóra nagyi, ahogyan ígérte 4:00-re megjöjjön és kenegesse a szendvics kenyereket vajjal. 

Áron vállalta, hogy lemegy a CBA-ba fokhagymáért és sonkáért és a kemény tojásokból vékony szeleteket készít.

½ 5-kor felmentem Ilihez, hogy kezdődne a buli.

Nóra nagyi 4 órára ígérte magát és ¾ 5-re meg is érkezett. Segített kenegetni a szendvicseket, amire utána már Emőke tette a sonka, sajt és csípős szalámi karikákat. 

Öt előtt megjött Olivér, Bálint és Ábel is.

Nagyon nekiestünk a szendvicseknek. Aki kért, annak pirítottam kenyeret, és ha akarta, akkor megfokhagymázta és akkor kapott rá kapros mustáros lazacot.

Meggyújtottuk a tortán a gyertyákat és kezdődött az ajándékok osztása. Áron nagyon örült a Dell notebooknak, amiben a Nóra nagyi keze (illetve a pénze ) is benne volt.

A kaják mindenkinek nagyon ízlettek és a fiúk, no meg Emőke utána elvonultak Áron szobájába CAPITALY-zni. Ettől kezdve megnőtt a lakás hangereje.

Ili és Nóra nagyi lassan elbúcsúztak, de a gyerekek játszottak tovább.

Még egy rövid időre átvonultunk Emőkéhez, ahol Áron és Emőke bemutatta a zongoratudásukat.
Nekem mindegyik nagyon tetszett, de érezni lehetett rajta a gyakorlás hiányát.

Amikor már Olivér és Bálint is hazaindult, Emőke pedig visszavonult, már csak Ábel maradt Áronnal. 

Elővették az újdonsült Dell notebookot és hamar megállapították, hogy ezzel nem lehet felkapaszkodni az itthoni WiFi hálózatra. Áront kértem, hogy adja ide és semmi perc alatt nagy megelégedésére felakasztottam a hálózatra.

Áron ¾ 9-kor lekísérte Ábelt és utána hozzákezdett a lefekvési ceremóniának.


Én úgy összegeztem a napot, hogy a hosszú alapos előkészület megérte, hogy egy ilyen jó szülinapi bulit tudtam szervezni.

2015. november 28., szombat

Ez már tél

Nagyon jól kipihentük magunkat. Már majdnem 10 óra volt, mire elindultunk a piacra.

Mannát Áron már hajnalban kiengedte a szabadba.

A piacon mi csak egy doboz tojást, egy fél kiló szőlőt és egy rúd szalámit vettünk volna, de Juliska néni ránk erőszakolt egy ½ literes bödön tejfölt ajándékba.

Vettünk még csemege piros paprikát és egy vekni finomnak kinéző kenyeret, egy mini fokhagyma reszelőt, meg a tortára való gyertyákat és a 14-est.

Otthon nekiláttam a reggeli készítésének, ami már majdnem ebéd lett. Áronnak készítettem 4 gazdagon tojásba mártott bundás kenyeret és feltálaltam hozzá a szalámiból, sonkából és a lapsajtból, no meg a szőlőből. 

Jómagam behoztam az istállóból egy tányér kocsonyát, ami sokkal finomabbra sikerült, mint a múlt heti.

Begyújtottam a cserépkályhába, miközben odakint szállingózik a hó. Így még hangulatosabb az élet a bázison.

Áron leült egy kicsit tanulni, de azért nem vitte túlzásba.

Közben rájöttem, hogy én annyira szeretek főzőcskézni, hogy szinte a konyha rabja vagyok.

Az ebédre – ami szinte már a vacsorába húzódik, befűszereztem a négy csirkecombot, kapott tűzdelve fokhagymát is, betettem a sütőbe, miközben felgyalultam a lila káposztát és sok fűszerrel (cukor, só, köménymag, fehérbor, citromlé), odatettem párolódni.

Amíg ezek sültek, párolódtak, felmentem a Banggood oldalára és kielégítettem a vásárlási szenvedélyeimet, ami abban nyilvánult meg, hogy még nem tudom, hogy mire való és azt sem, hogy szükségem van-e rá, de megveszem. Ezt az oldalt pont olyan lökötteknek készítették, mint amilyen én vagyok.

Este hatra elkészült az ebcsora, mert ebédnek már késő, de vacsorának még korai. Nagyon finom, de a lila párolt káposzta túl sok lett. Áron szerint vigyünk belőle Emőkének, Ilinek és Nóra nagyinak is, mert sok benne a C-vitamin.


A lefekvésre csak ½ 10-kor került sor.

2015. november 27., péntek

Végre péntek van

Már ébren voltam, amikor Áron készülődött indulni a suliba. Meg is beszéltük, hogy ½ 3-kor indulunk Dömsödre.

Nem sokkal később magam is felkeltem és megreggeliztem. 

Balázs hívott telefonon. Mesélt egy bonyolult lakásvásárlásról és kérte, hogy segítsek egy lombard hitelben.

Leültem megírni és a blogban közzétenni a tegnapi történéseket. Utána egy kicsit Duolingóztam.
Megpróbáltam valamelyest összerámolni a lakásban, hogy a hétvégén Katika nehogy visszariadjon a nagy rendetlenségtől.

Elindítottam Balázsnak a lombard hitelt. Bár ez egy szabad felhasználású hitel, de arra azért nagyon nyomatékosan rákérdeztek, hogy saját célra venném–e fel, mert az utóbbi időben elszaporodtak az uzsorakamatra való továbbhitelezések. Ez valóban szemét dolog.

Amikor elkezdtem bepakolni az autóba, Mannának is szóltam, hogy van-e kedve lemenni a levegőre.

Délben megettem egy nagy adag csirkelevest.

Áron időben jött haza, Mannát is felhozta, de a szobájában a rend csak egy óra múlva alakult ki annyira, hogy elindulhattunk.

A TESCO-ban nem volt sok dolgunk. Kevés PET palackot vittünk vissza. Vettünk 12 ásványvizet, Unicumot., sört, kocsonyának valót, tálcás csirkecombokat és tartós tejet, egy fej lila káposztát meg citromot. 

A vásárlásnál Áron nagyon élvezte, hogy nála van a Scan and Go pisztoly. Az utolsó tétel bevitele előtt ugyan lefagyott, de mi nem zavartattuk magunkat, mentünk fizetni. 

Még a fizetés után el kellett mennünk a vevőszolgálatra a PET cédulák leadása és az egyik kedvezmény nem akceptálása miatt. Ott azonnal elismertek 875 Ft visszatérítést, majd később 2300.- forintot.

Innen már egyenesen tűztünk Dömsödre. A kinti hőmérséklet 0C volt, de minket ½ 7-kor meleg bázis fogadott.

Manna rögtön a szabadságot választotta, én pedig egy Unikumot.

Rögtön hozzáláttam a kocsonya készítésének és Gabika tanításai szerint több fokhagymával lassabb tűzön és hosszabb ideig főztem, majd lefekvés előtt kiporciózva kitettem az istállóba.

2015. november 26., csütörtök

Hólyag tükrözés

Úgy látszik, hogy ezek az éjszakai felébredések már menetrendszerűek lesznek, mindaddig, amíg valamit nem teszek ellene. Most először éjfél táján ébredtem fel, másodszor pedig hajnali négykor. Az első felébredés után még sikerült visszaaludnom, de a másodiknál már olvasni kezdtem. Így legalább sikerült kiolvasnom a Veiszer Alinda könyvet, mehet vissza a könyvtárba. Ha ez az alvás zavar nem akar magától abbamaradni, akkor először azt a kíméletes módszert fogom alkalmazni, hogy este hattól nincs evés-ivás, lefekvés előtt pedig egy fél óra kötelező séta és, a különböző altatók vagy az orvosi beavatkozás csak ezek után.

Ezt követően már csak akkor ébredtem fel, amikor Áron elhagyta a terepet. Reggelire (az utolsó tányér kocsonya) ami után még egy kicsit pihentem, miközben megnéztem a levelezésem és a facebookon tettem néhány bejegyzést.

Örömömre rátaláltam egy volt közeli kollégámra, akivel 15 évig együtt dolgoztam, de már 30 éve nem láttuk egymást. Írtam is neki néhány sort, hogy újra felvehetnénk a kapcsolatot. Nem sokkal később válaszolt, hogy örömmel.

Délben megettem a maradék körömpörköltet és lassan indulnom kellett a Citibankba, mert ½ 3-ra volt időpontom Kádár úrnál.

Manna csak nyávogott, nyávogott, hogy vigyem le és nem értette, hogy még van húsz perc az indulásig. Annyira erőszakos volt, hogy végül le kellett vinnem.

Kettő után nem sokkal szálltam fel a 139-esre. Kádár úr már fogadóképes volt, amikor megérkeztem és az egyik ügyletet el is tudtuk intézni. A másikat majd holnap telefonon keresztül fogjuk perfektuálni.

Onnan a Fehérvári úti Urológiarendelésre mentem, ahol Somlai doktor úr nem túl jó hírekkel fogadott. Azt mondta, hogy az eddigi eredményeket látva szükségesnek tart egy hólyagtükrözést az Urológiai Klinikán és ehhez ad is egy beutalót. 

A doktor úrnak megemlítettem a Nóra nagyi problémáját, amire azt mondta, hogy szívesen fogadja, csak kérjek neki egy időpontot. 

Szerintem elég ferde fejet vághattam, amikor eljöttem, mert nem lettem felhőtlenül boldog ettől a betervezett tükrözéstől.

A gyógyszer, amit kiváltottam megint drágult. Ugyanazokat a gyógyszereket szedem évek óta. Tavaly 7000.- körül volt az összes, most 14.000.- forinton felül van. A nyugdíjak milyen értékmegőrzéséről mesél a kormány. Szerintem a tervezett jövő évi 1,6 %-os nyugdíjemelést nem a nyugdíjas vásárlói kosár inflációjához szabták.

Amikor a buszról leszálltam, még beugrottam a CBA-ba egy kis vacsora kiegészítésért.

Láttam, hogy Áron időközben hazaért és Mannát is felhozta, Emőkével főzőcskéztek egy kicsit, majd a konyhaasztalon hagyott egy üzenetet: „ELMENTÜNK SÉTÁLNI.” Helyes.

Itthon azonnal felhívtam Nóra nagyit, hogy diktálja be a TAJ kártyája számát, az urológiai orvosi vizsgálatához, a többit meg majd intézem. Azt mondta, hogy ő azt most nem tudja előkeresni, majd vasárnap megbeszéljük. Nekem kell arra ösztökélni, hogy ilyen dolgokban helytelen a halogatás.


Egyedül vacsoráztam, mert Áron már nem volt éhes. Megfőztem magamnak egy szál debrecenit és mustár, gyökérkenyér  és sör volt a vacsora.

2015. november 25., szerda

Elli

Megint felébredtem hajnali ½ 4-kor. Úgy látszik Áron 7:24-kor indult. Se fogmosás, se élesztő, se alma, de még az átadni való meghívókat is itthon felejtette. A szobájában maradt rendetlenségről már nem is beszélek.

A reggeli ismét kocsonya, mert azt nem tudom megunni.

Belenéztem a levelezésembe és egy kicsit Duolingóztam.

Áron nevében feladtam a Nóra nagyinak a szüli napi meghívót.

Egykor elindultam Ellihez, de útközben beugrottam a bányába „vételezni” A4-es papírt, celluxot és ragasztó stiftet. Pár percet beszélgettem a Főszerkesztővel, aki megajándékozott egy Pest megyei telefonkönyvi CD-vel.

Ellihez csak későn (öt perccel kettő előtt) érkeztem. Nagyon jókat tett a lábammal. Közben Ferivel megtárgyaltuk a migránskérdést és a napelemes rendszer előnyeit, hátrányait. Elli visszaadta a két kis hangszórót, meg a fülhallgatót

Onnan, akármennyire igyekeztem, és hiába találtam egy közeli parkolóhelyet, csak 5 perc késéssel tudtam a brushup-ra érkezni.

A brushup megint nagyon jó volt és a színvonalát, hangulatát csak emelte, hogy Katie-nek ma névnapja volt.

Hazafele jövet beugrottam az Alle Libribe, mert megjött a Nóra nagyinak karácsonyra vett Veiszer Alinda kötet. Utána már csak a kis kínaiban álltam meg, hogy vacsorára vegyek szecsuanit és amerikai mézes csirkét.

Itthon a vacsora előtt volt némi nézeteltérés Áron és közöttem, az elmúlt napok elmaradt programjai miatt.


Vacsorára elosztottuk mind a két fogást és utána már csak Áron délutáni idejének a számonkérése történt Emőke által mint lényeges esemény.

2015. november 24., kedd

Alvászavarok

Újabban hajnali 3 és 5 között felébredek, és nem tudok újra elaludni. Ilyenkor, ha olvasok egy órát az segít és persze reggel ennyivel később ébredek.

Így történt ma is. Fogalmam sem volt, hogy Áron és Manna mikor indultak el.

Felhívtam Ellit, hogy mikor érne rám. Holnap ¾ 2-re vár, ami nekem még éppen belefér, hogy 3-ra odaérjek a brushup-ra.

Reggelire megint kocsonya volt. Ízlett, miközben megígértem magamnak, hogy a következő hétvégén jobban fogok egy új adagot készíteni. Több fokhagymával, lassabb tűzön és sokkal tovább, sokkal puhábbra fogom főzni. Ezt egy bocsánatkérő email-ben Gabikának is meg fogom írni.

A sűrű nap közepette blog bejegyzéseket írtam, Duolingóztam és elkezdtem írni egy cikket a „Digitális  Környezet (szennyeződés)” címmel.

Áron ½ 3-ra érkezett haza és rögtön elkérte a notebook-ot, két különböző iskolai feladatra hivatkozva.

Négykor megjött Olivér és Bálint. Nagyon jó német gyakorló óránk volt. Ebben a fiúk is egyetértettek. A fiúk talán nem is tudják, hogy ez a heti egy Gyerek- Német és a másik Felnőtt- Német nekem is milyen hasznos a német tudásom kifakulása, kikopása ellen.

Megkértem Áront, hogy vigyen fel Ilinek egy tányér kocsonyát és a meghívót a családnak a vasárnapi bulira.

Vacsorára felbontottunk egy befőttes üvegbe zárt csirkeaprólék levest, amiből Mannának is jutott.
Amikor Áron levitte a postaládába a Leventének küldendő meghívót, akkor egyúttal Mannát is felhozta.

A szokásos esti vita nem vezetett eredményre, de ebben, illetve a reménytelenségében már kezdek elfáradni.

2015. november 23., hétfő

A reggeli cirkusz

A vita reggel is a szokásos: Áron légy szíves mossál fogat, mossál meg egy almát, vegyél be egy borsónyi élesztőt és legkésőbb 7:12-kor indulj el.

Közben többször bemondtam a pontos időt, amiért nagyon haragudott. Végül 7:24-kor indult volna, de még be kellett pakolnia az iskolatáskát, mert az este az is elmaradt és vissza kellett hívnom, mert nem mosott fogat. Az élesztőre azt mondta, hogy azt nem szeretné, mert utálja az ízét, az almát pedig elfelejtette, ezért én mentem ki érte az erkélyre és megmostam egyet.

Még annyit kérdeztem, hogy az övtáskáját viszi-e (ugyanis abban van minden, ami fontos lehet: busz bérlet, ebédjegy, diákigazolvány stb.). Igen mondta és elrobogott. Ilyenkor én aggódom, hogy nem figyel az átkelésnél, fut és elüti egy autó.

Kicsit körülnéztem a szobájában és a rendetlenségen kívül ott volt az övtáska is.
Mától új rendszert fogok bevezetni. Egy órával korábbra tesszük a lefekvést és egy órával korábbra a felkelést.

Reggelire megettem, egy tányér kocsonyát és két tányérral betettem egy nylon zsákba, hogy viszem a Nóra nagyinak. Fel is hívtam rögvest, hogy fogadóképes-e. Nagyon örült és kérte, hogy vigyek neki négy zsemlét és kávétejszínt is.

Manna már a reggelim közben közölte, hogy le akar menni. Mondtam, hogy legyen türelemmel, mindjárt indulunk.

Az úton olvasgattam a buszon.

Nagyi nagyon örült a kocsonyának, mert mint mondta éppen tegnap jutott az eszébe, hogy milyen jó lenne egy tányér kocsonya. 

Nekem főzött egy virslit, majd készített kettőnknek kávét.

Amikor a nem talált könyvtári könyvről ismét kérdeztem, azt mondta, hogy most már rémlik neki, hogy Dömsödön az alsó szinten a két ablak közti könyvespolc jobboldalára tette.

Hazajövet bementem a CBA-ba. Vettem gyökér kenyeret, és két dobozzal a füstölt lazacnak kinéző tőkehalból, már előre gondolva a vasárnapi bulira.

Kinyomtattam Áronnak 10 darab szülinapi meghívót, mert azokat lassan ki kellene kézbesíteni a meghívottaknak.

Áron ½ 3-ra ért haza a suliból. Elmondtam neki, hogy mik azok a dolgok, amik a reggeli induláskor nem tetszettek és megállapodtunk, hogy ezen változtatni fog.

Pihenőidőt rendelt el magának és leült a számítógép elé. Amikor három óra múlva szóvá tettem, hogy most már tanulnia kellene, akkor még húzta az időt.

Odaadtam neki a 3. Matematikai feladatsort és beállítottam a stopperen a 45 percet. Amikor elkészült, átnézem, kijavítottam és megbeszéltük. Ő a 4-5 hibát elfogadhatónak találja, én nem. Áron még nem látja, hogy az elérhető pontszámoknak milyen nagy jelentősége van.

Óvatosan elkezdtem az ETX-en a kereskedést. Természetesen Vill telefonon keresztül, közben fogta a kezemet, nehogy valamilyen súlyosabb hibát kövessek el. Egyelőre tanuló fázisban járok.


Később átjött Emőke és nagyon szigorúan elővette Áront az alacsony hétvégi teljesítménye miatt, olyannyira, hogy Áron el is pityeredett a leszúrás miatt. Tömören az volt a véleménye, hogy bár a suli után kell egy óra pihenés, akár a szabad levegőn séta formájában, de a felvételiig INTERNET NINCS!

2015. november 22., vasárnap

Elkészült a polcrendszer

A reggelinél figyelembe vettem a tegnapi reklamációt és a ruszli mellé egy sokkal több tojással készült bundás kenyér volt tejeskávéval és kakaóval.

Délig tartott a könyörgés, hogy Áron szálljon le a számítógépről. Egy órakor végre magához vett egy Magyar nyelvi feladatsort. Nagyon jó idővel végzett, hogy utána megint Internetezhessen.

Délután átmentem Gabikához és vittem Ferinek a Kínából beszerzett fúrókból.

Nagy lélegzetet véve elkezdtem legyártani az éléskamra melletti falra a már régóta tervezett polcrendszer. A kinti és az istállóbeli munkákhoz már nagyon csípős volt az idő.

Manna nem érti, hogy miért van ilyen hideg. Állandóan kikéri magát, majd nem sokára jön vissza a jól fűtött házba.

Magam is állandóan beszöktem az istállóból. Délután négyre elkészült a polcrendszert. Most már csak a világítást kell majd megoldani, de az már egy újabb projekt lesz.

Korán kezdtük el az összepakolást, mert este hétre terveztük a házi koncertet.

Útközben az ENVI-nél tankoltunk és felhívtuk a Nóra nagyit, hogy ugye nem felejtette el, hogy ma estére beszéltük meg a házi koncertet. Nem felejtette el, de ma nem jön.

Azt is kérdeztem, hogy nem emlékszik-e véletlenül, hogy a könyvet, amit akkor adtam a kezébe elolvasásra (Thorthon Wilder: a Szent Lajos Király Hídja) amikor legutóbb nálunk volt Dömsödön, hova tette? Azt mondta, hogy az egészből egy szóra sem emlékszik.

Amikor mindent felcipeltünk, megmelegítettem a hazahozott körömpörkölt felét és céklával ettük meg.

Az eredetileg tervezett meghívottak: Nóra nagyi, Emőke és a Balázs család végül nem jelentek meg, de mi nem hagytuk, hogy a tervezett program meghiúsuljon és kettőnknek tálaltuk a kapros füstölt lazacot a fokhagymás pirítóson.

A kapros mustáros füstölt lazac felkerült a pirítósra és azt végül ketten Áronnal fogyasztottuk el.

Este ¾ 10-ig tartott a vita a lefekvésről és arról, hogy az iskolatáska legyen bepakolva holnapra, a holnap felveendő ruhák legyenek kikészítve, mosdás, fogmosás és lefekvés. Áron még szívesen húzta volna az időt, de kemény voltam és nem engedtem a 48-ból.

Egy fél óra múlva ellenőriztem a dolgokat. Az iskolatáska érintetlenül még az előszobában volt és nem mosott fogat, viszont már majdnem aludt.

„Áron, megkértelek, hogy pakold be az iskolatáskádat és mossál fogat és reggel úgy keljél fel időben, hogy legkésőbb 7:12-kor el tudjál indulni.” Nagy nehezen felkelt, bevizezte a fogkeféjét (mert 10 másodperc alatt nem lehet fogat mosni), a táskájában matatott valamit, majd lefeküdt aludni, de ekkor már bőven elmúlt tíz óra.

2015. november 21., szombat

Egész nap a konyha

Reggel kilenckor sikerült rávennem Áront, hogy öltözzön és induljunk el a piacra. Vettünk egy ½ kg szőlőt, sütni való szalonnát, citromot és a Juliska nénitől tíz apró és tíz darab méretes tojást. 

Áronnak égette a zsebét a frissen kapott zsebpénz és igyekezett rögtön mindenféle nasch-ra költeni.

Hazaérve hozzáláttam a reggeli készítéshez. Az én reggelim középpontjában a kocsonya volt, az Áronéban a bundás kenyér.

A reggeli után Áront megkértem, hogy álljon neki egy matek feladatsori lapnak. Elindítottam neki a 45’-es stoppert és a fele időt használta el, mire befejezte. Közösen végignéztük és megállapítottuk, hogy a fele idő alatt is majdnem hibátlanul végzett.

Én egész nap csak a szakács teendőimmel foglalkoztam. Megfőztem a zöldséges csirkelevest és megsütöttem Áron szülinapi tortáját. Délután négyre lettem kész mind a kettővel. Szerintem a jövő vasárnapi szülinap előkészületeivel jól állok.

Gábor és Klári váratlanul betoppantak, aminek azért örültem, mert akkor nem kell átvinnem a nekik szánt kocsonyájukat.

Az ebédre későn, a vacsoraidőben került sor. Áron csak a levesből kért, míg én megkóstoltam a köröm pörköltöt is.

Az esti ebéd közben jött Miskolczi Marika. Hozta a téli dzsekimet, aminek a csukló részét gyönyörűen megjavította. Odaadtam a beszerzett cérnát, Áron pedig felkínálta, hogy adnánk egy tányér kocsonyát is.


Próbáltam bepótolni a közzétett blog bejegyzések elmaradását. Közben megint vita alakult ki, hogy Áronnak este 8:00 és 10:00 óra között mikor kellene lefeküdnie.

2015. november 20., péntek

Kocsonya és körömpörkölt

Nagyon nehezen ébredtem.

Úgy éreztem, hogy nincs olyan hideg, hogy be kellene kapcsolnom a Dömsödi fűtést. Ha tévedtem, akkor ott 10-20 perc alatt be tudunk durrantani.

Mire teljesen összeszedtem magam és megreggeliztem már majdnem 10 óra lett. Amikor lementem tejért Manna is jött velem, de megígértettem vele, hogy ½ 3 körül haza fog jönni. Közben telefonált az MLP, hogy csomagot hoz és kb. öt perc múlva már a ház előtt lesz. Igyekezett mondta, mert rá volt írva, hogy „Sürgős”. Megértettem a célzást, kifizettem az utánvétet és adtam neki jattot. Marika farmer cérnáját hozta.

Nekiültem, hogy bepótoljam az elmúlt nap blog jegyzeteit és elkezdtem közzétenni a mintegy tucatnyi korábbi bejegyzést.
Közben kaptam egy e-mailt Rita nénitől, hogy ma egy órával korábban lesz vége a tanításnak, ami kimondottan jól jön, mert akkor Áronnak lesz ideje rendet csinálni a szobájában.

Meg is érkezett egy órával korábban, de a rendcsinálás csak nem akart menni, pedig jó lenne korábban indulni. Végül ugyanúgy ½ 3 után tudtunk útra kelni, mint rendesen.

A TESCO-ban sem volt sok dolgunk és a „Scan and Go”-val valóban gyorsabban mennek a dolgok.

Vettük sokféle csirkeaprólékot, hogy Mannának is ünnep legyen a Dömsöd. Hogy a vacsoráig kibírjuk, bekaptunk három hot dogot. Sertés körmöt már nem kaptunk, mert most úgy látszik, hogy mindenki kocsonyát főz, de nem nagy probléma, mert útközben Szigethalmon van egy jó kis hentes. Vettünk még alufóliát és kakaót a holnapi torta sütéséhez.

Induláskor felhívtuk az állatorvost, hogy ma még odavihetjük-e Mannát, mert be kellene adni neki egy bélféreg elleni tablettát.

Miután ma ½ 6 és ½ 7 között rendel, nagyon jól állunk idővel. Ez után már Miskolczi Marikát is tudtuk tájékoztatni, hogy az áru nálunk van és mi olyan hat óra fele leszünk elérhetők a bázison. Szigethalmon megvettük a sertés körmöt és vacsorára két pár debrecenit.

A doktorbácsi beavatkozása nem tetszett Mannának, de túlélte.

Megérkezéskor Áron pihenőt rendelt magának és rátapadt a számítógépre. Én, miután kirámoltam, kettéosztottam a körmöket. Az egyik feléből körömpörkölt készült, a másik feléből kocsonya. A tíz tányér kocsonyát kiporciózva kivittem az istállóba. Ez soknak tűnik, de nem sok, ha meggondolom, hogy két tányérral szeretnénk vinni Nóra nagyinak, két tányérral átadnék Gáboréknak, egyet pedig Gabikának, és ha én is megeszem két tányérkával reggelire, akkor már csak három tányérral viszünk haza.


Még egy picit belenéztem a TV adásokba, azután lepihentünk.

2015. november 19., csütörtök

Citibank és Telenor

Nem tudom miért, de olyan mélyen aludtam, hogy észre se vettem, Áron hogyan és mikor indult el a suliba. Amikor felébredtem, már ¼ 9 volt.

Gyorsan megreggeliztem és a magyarral folytattam a feladatsorok kinyomtatását, valamint a megoldások betelepítését az Acrobat felhőbe. Még azt is sikerült kipróbálnom, hogy a felhő a kütyün is elérhető.

Közben azért maradt egy kis időm a duolingo-ra is.

Miskolczi Marika telefonált, hogy a leleményességemre apellálva segítsek neki beszerezni Királykék munkásruhavarráshoz 5000 m farmer vastagságú (35-os, 40-es vagy 50-es) cérnát, mert ő sehol nem talál. Hála a Google-nak holnap szállítják. Még annyit kértem, hogy ha lehet, akkor délelőtt, mert mi kora délután elutazunk Dömsödre.

Dél körül felhívtam Kádár urat, hogy mivel ma amúgy is be kell mennem a MOM Parkba, hogy elintézzem a Telenor átigazolásomat, egy úttal bemehetnék hozzá is a kéthavonként szokásos portfólió egyeztetésre. ½ 3-at jelölt, ami neki szabad időpont. Ebben maradtunk ott leszek.

Kettőkor felültem a 139-esre. A Sasadi csomóponton még mindig csak lépésben tudnak haladni az autók és így a busz is. Először Kádár úrhoz mentem. Kávé, portfólió és az új megbízás, 15 perc alatt végeztünk egymással.

Onnan átmentem a Telenor ügyfélszolgálatra és a saját átigazolásomon felül lecseréltem Áronnak a Praktikum kártyáját egy előfizetésesre, amiben van 200 MB mobil Internet is és mivel a flottán belül van, egymással „0” Ft-ért beszélgethetünk. Ezt is csak 29-én fogja megtudni. 

Amíg a rendszer megadta a flotta engedélyt, addig átmentem a szemben lévő Ázsiai étterembe és vettem egy szecsuáni csirkét sült tésztával, ami akkora adag volt, hogy a felét haza kellett vinnem.

Mire hazaértem Áron már otthon volt. Kértem, hogy a notebook használata előtt csináljon egy kis rendet a szobájában, de ebből nem lett semmi.

Hat óra után odaadtam neki az 1-es magyar felvételi lapot és elindítottam a stoppert. 45 perc leteltével elkértem a feladatlapot és megnéztem. Egyelőre nem írtam be a pontokat, de egy-két hibát közösen megtaláltunk és ezt a feladatot sem sikerült 45 perc alatt befejezni. Ezt még gyakorolni kell.

Emőke átjött és azt kérte, hogy péntek, szombat, vasárnap adassunk be a Dömsödi állatorvossal Mannának egy-egy tablettát bélféreg ellen.

A mikróban megmelegített rántott csirkemellnek Áronnál nem volt sikere, mert száraznak találta, amit el is hiszek. Én a maradék szecsuanit ettem.


Késő éjjel megnéztem a Dunán a „Körhintát” Törőcsik Marival és Sós Imrével. Alig tudtam vele betelni. Nálam ez benne van a 10 legjobb filmben, amit valaha láttam.

2015. november 18., szerda

Matek feladatsor

Reggel hiába szólt már jóval hét óra előtt többször is Áron kakasszó hangján az ébresztője, végül nekem kellett 7:05-kor bemennem a szobájába, hogy felkeltsem.

Amikor nagy veszekedés után 7:22-kor elindult, én is felkeltem.

Reggeli után felkerestem a felvi.hu oldalt, amit az EDULINE üzemeltet és elkezdtem letölteni a 2012, 13, 14 évi matek feladatsorokat és a magoldó kulcsokat. Először még mindent kinyomtattam, de amikor rátaláltam az Acrobat Reader felhő tárolójára, attól kezdve a Megoldó kulcsokat már nem nyomtattam ki (környezetvédelem, nyomtató festék takarékosság). https://www.cloud.acrobat.com 

Délben elővettem a hűtőből a Dömsödről hozott csirkeaprólék levest és azt ebédeltük Mannával, amit úgy kell érteni, hogy a tányéromból kihalásztam néhány csirke szívet, zúzát, májat, nyakat és azt tettem a tálkájába, amire szórtam egy kevés száraz macska tápot.

Délután kivételesen időben indultam a brushup-ra. Meg voltam magammal elégedve, hogy nem az utolsó pillanatban estem be a foglalkozásra.

Larryvel kiváló volt a kiscsoportos foglalkozás. Vagyunk vagy 10-12-en. Mindenki nagyon kedveli Larry stílusát és humorérzékét.

Mire hazaértem Áron már itthon volt.

Áron lement, de nem találta Mannát, viszont hívogatva meghallotta, hogy Manna az erkélyről nyávogva válaszolgat neki. Valószínű, hogy véletlenül én zártam ki. Amikor feljött, Mannát beengedtük az erkélyről és Áron nekiült az 1-es matek feladatsornak, amire 45 percet kapott. Óra indul!

Amíg Áron szenvedett a matek feladatsorral, addig lementem a CBA-ba narancsléért és debreceniért.

Mire letelt a 45 perc, elkészült a vacsora is. A bagel, amit Áronnak vacsorára készítettem nem lett jó és ki kellett dobni. Azt hiszem, hogy a rukkola nem viselte jól még a Dömsödi hűtőszekrény gyengélkedését.

A feladatlap javítását csak vacsi után kezdtük el. Az eredmény nem lett jó. Túl azon, hogy az idő sem volt elég az összes feladat elvégzésére, az elérhető 50 pontból, csak 34-et sikerült begyűjteni. Ennek ellenére pozitívan éltük meg és mindketten láttuk, hogy ezután minden nap így kell folytatni, előbb-utóbb megjön a feladatsori gyakorlat is. Viszont meg tudtam győzni arról, hogy a fiókos komód a tetején az új akváriummal nem áll jól a seggével a szobája közepe felé, miközben a fiókjait pedig nem lehet kihúzni az ágytól.  Ketten óvatosan megfordítottuk.

Emőke még átjött Áronért. Nyugtázta, ahogy visszafordítottuk a fiókos szekrényt az akváriummal és együtt átmentek.


Én becsobbantam a fürdőkádba és utána lefeküdtem. Se számítógép, se TV, de még olvasás se, azonnal elaludtam.

2015. november 17., kedd

INR kontroll

Reggel Manna már 5 óra után nagy nyávogással, erőszakosan keltegetett: „Nem érted, hogy le akarok menni?” „Nem érted, hogy én nem tudom kinyitni sem a lakás ajtót, sem a lenti kaput?”

Nem volt mit tenni, felkaptam a fürdőköpenyt (alatta semmi) és a cipőmet (zokni semmi) és lementem vele a ház bejárati ajtajáig. „Mehetsz!” Mondtam és visszatértem az ágyamba.

Már nem tudtam olyan mélyen visszaaludni és folyton néztem az órát, hogy Áron mikor ébred, mikor kel fel és mikor indul el. Sajnos a végén mindig felizgatom magam.

Nyolckor azután én is felkeltem. A fürdőszoba után készítettem egy bőséges reggelit és indultam az Érsebészetre, kontrollra. Berencsi doktornő nagyon el volt foglalva. A kórház megint jobban hasonlított egy gyárra, mint egy gyógyintézményre. Egy órát kellett várakoznom, mire jött fellélegezve, hogy most már tud velem is foglalkozni. Maga a vérvétel az INR-hez csak pár perc volt, de megértettem, hogy várakoznom kellett. Az egészben csak az volt nyomasztó, hogy fél füllel olyan beszéd töredékeket kaptam el, amitől teljesen deprimáltam magam. (..akkor holnap elvégezzük a jobb alsó végtag amputációját…, vagy …sajnos néhány hétig még otthon sem kelhet fel… stb.)

Újra meg újra előjön bennem, hogy csak nem nyavalyogni, nem nyafogni, mert vannak nálam sokkal súlyosabb esetek is és előjön az indiai történet, amit ha felidézek könnybe lábad a szemem: „Addig-addig siránkoztam, hogy nekem nincs egy rendes pár cipőm, míg nem találkoztam egy emberrel, akinek nem volt meg a két lába.”

Azután felhívtam a Nóra nagyit, hogy a kontroll után felmennék hozzá egy kávéra. A kávé előtt egy főtt virslit is tálalt. Egy jó órát voltam nála. Megbeszéltük az aktuális bel- és külpolitikai eseményeket, majd meghívtam hozzánk este ½ 6-ra, hogy megnézhesse Áron Romániáról szóló prezentációját.

Hazaérve kitöltöttem a Telenor-ral kötendő félig privát – félig vállalati flottaszerződésem, amivel majd meg kell jelennem egy Telenor ügyfélszolgálatnál.

Áron ½ 3 körül ért haza, de négyre nem tudta előkészíteni a terepet a Gyerek-németre. Közben elkezdtem egy Qi Charger receiver (vezeték nélküli akkutöltő) megrendelését és bekaptam egy tányér nyugger burgonyalevest.


Olivér és Bálint pontosan érkeztek, de a foglalkozás csak 15 perccel később kezdődhetett. Jó és fontos dolgokat vettünk át. Mind a hárman szemmel láthatóan élveztük az órát, de ötkor Olivér, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy miután holnap biológia felmérőt kell írni, és neki most haza kell mennie, ebből készülni. Ez nekem azt a feladatot tűzte ki, hogy ellenőrizzem, Áron hogyan készül fel a felmérőre.

2015. november 16., hétfő

Frigó takarítás

Áron csendesen indult el a suliba, csak annyira ébredtem fel, hogy figyelmeztessem mi az a négy dolog (ebéd-befizetési pénz, alma, élesztő, fizika segédlet), amit ne felejtsen el. Akárhogyan igyekeztem, azért a fogmosásról megfeledkezett.

Emőkének ma van az új állásában az első munkanapja.

Nem sokkal később én is felkeltem és készítettem magamnak a hazamenekített alapanyagokból reggelit.

Kilenc óra után már indultam és Mannát is próbáltam rábeszélni, hogy jöjjön velem, legalább le a szabadba, de nem volt kedve jönni.

½ 11-kor érkeztem a Dömsödi Szépséghibás boltba. A főnökkel beszéltem, aki azt mondta, kapcsoljam ki a hűtőszekrényt, hogy a szerkezetben a fagyott rész leolvadjon, és ezt próbáljam egy hajszárítóval gyorsítani a műveletet. Amikor a leolvasztás sikerült, kapcsoljam be a hűtőt, és ha akkor se működik, telefonáljak, és akkor elviszik a szervizbe.

A bázisra érve azonnal hozzákezdtem az akcióhoz. Kikapcsoltam a hűtőt, kivettem a polcokat és a három mélyhűtő fiókot, ami még tele volt élelmiszerrel. Betettem egy - a huzikából kivett - fűtőventilátort és ezzel kezdődött a házi javítás.

Amíg ez ment, megpróbáltam a három mélyhűtő fiók tartalmát a fagyasztóládába elpaterolni. Két fiók tartalma sikerrel át is került, de a harmadikból már semmi nem fér bele. Ezt át vittem Bénihez, ahol Anika vállalta az ideiglenes albérletet.

Nagy nehezen átutaltam az ETX Capital- hoz az 1700 €-t, amit ők 20 % bónusszal fognak kiegészíteni és akkor majd elkezdhetem az online kereskedést, először csak óvatosan és majd később meglátom.

Két óra elteltével, visszadugtam a Hűtőszekrény csatlakozóját a 220 V-os hálózatra és láss csodát, egyszer csak elkezdett működni a kompresszora.

Felhívtam Ágit, hogy át tudna-e jönni, elvégezni a kiürült hűtőszekrény nagytakarítását. Egy darabig vártam, de azután eldúdoltam a „Nem győztelek kis angyalom várni, várni…” nótát és magam nekiálltam a belső tér tisztításának. Betettem egy fali hőmérőt és időnként megnéztem, miként változik a 20 C hőmérséklet.

A Fagyasztóládából elővettem valamilyen megmelegíthető nyugger kaját és amikor már kiderült, hogy az székelykáposzta, akkor elindultam a Dobos ABC-be vettem néhány zsemlét és egy sütni való debrecenit, a frigó tisztításhoz pedig egy flakon mosogatószert. Amíg a többi alkatrészt (üvegpolcokat, az ajtó belső oldalára szerelhető fiókokat takarítgattam, addig a debreceni sült, a székelykáposzta pedig melegedett.

Közben rendszeresen megnéztem, hogy mit mutat a hőmérő és abban a szál szép lassan kúszott lefele.

Megettem a frissen készült ebédet, és mint aki jól végezte a dolgát, indultam hazafele. Már teljesen sötét volt és én egyre kevésbé szeretek sötétben autót vezetni.

A CBA-ban vettem Unikumot, sört, krémsajtot és főtt füstölt tarját.

Áron már nagyon várt, és mint mondta el sem tudta képzelni, hogy hol vagyok. Megmutatta, hogyan telepítették be Emőkével az akváriumot a szobájába. Én kifejtettem a nem tetszésemet, mivel ettől az egyik fiókos szekrény a fenekét (Rückwand, ahogyan az asztalosok hívják) mutatja, a szoba közepe felé a fiókokat pedig nem lehet kihúzni, mert azok közvetlenül az ágyba ütközne.

Áron elmesélte, hogy Bori néni mennyire örült a fizika segédletnek és közölte Áronnal, hogy „neked nagyon okos apukád van” (Ez itt a reklám helye J)

2015. november 15., vasárnap

A hűtőszekrény kipakolása

Hajnali öt órakor beengedtem a csavargót, de utána sikerült még visszaaludnom. Később arra ébredtem, hogy Manna a takarón keresztül gyúrja a lábamat, majd ott alszik.  Csak 9 órakor keltünk fel, de Manna tovább aludt.

Azonnal hozzákezdtem az új típusú (krémsajt helyett körözöttel megkent) bagel készítéséhez. Mind a kettőnknek nagyon ízlett az újítás. És egy jó ideig nem leszünk éhesek.

Bár Áron tegnap azt ígérte, hogy ma reggel végre elkezdi a felvételi feladatsorok gyakorlását, ehhez képest még dél után sem azzal foglalkozik.

Tekintettel arra, hogy a hűtőszekrény felső része nem akar működni, elkezdtük a tárolt cuccok kitelepítését. Csak a mélyhűtő rekeszben maradhattak cuccok, mert az rendesen hűtött. Ami befért a fagyasztóládába, az oda került, ami nem okvetlen igényelt hűtést, az az éléskamrába került és egy csomó cucc bekerült a hazaviendő piros kosárba. Olyan dolgokat is találtunk, ami nem élte túl a gyenge hűtést és ki kellett dobnunk.

Az újabb telefonálásra azt mondták, hogy ma biztos, hogy nem tudnak kihozni egy ideiglenes csere hűtőszekrényt, mert erre csak a főnök adhat engedélyt és ő jelenleg hétvégi vidéki pihenését tölti.
Ezen nagyon fel voltam háborodva, de ez nem segített. Azt mondták, hogy legkorábban holnap tudok beszélni a főnökkel a Dömsödi Szépséghibás áruk boltjában.

Amikor befejeztük a kipakolást, átmentem Gabikáékhoz, hogy beszámoljak a háztartási tragédiáról.
Visszatérve hozzákezdtünk a pakolászáshoz és a korai hazainduláshoz, mert Áronnak ma angol órája van Krisztáéknál.

Szerintem időben hazaértünk, ahhoz, hogy Áron még fel tudjon szaladni az angol cuccaiért.

Emőke átjött és érdeklődött, hogy Áron mikorra ér haza, részben azért, mert van egy közös (akvárium átköltöztetési) projektjük, másrészt azért, mert már éhen hal. Mondtam, hogy Áronnak 7-ig tart az angolja, úgy hogy ½ 8-kor már vacsorázhatunk.

Én teljesen befejeztem a fizika segédletet és szállítható állapotban tettem Áron iskolatáskájára.
Áron kicsit későbben ért haza, de azért együtt költöttük el a grill csirke nagy részét és a hazahozott kőrözöttet.


Emőke keményen számon kérte Áron hétvégi munkáját a felvételivel kapcsolatban és még nekem is jutott a vizuális pofonokból, hogy miért engedtem Áront annyit Internetezni.

2015. november 14., szombat

A hűtőszekrény megint beszart

Reggel 9-re tudtunk annyira feltápászkodni a lustulásból, hogy kezdődhet a nap. 

Azt beszéltük meg Áronnal, hogy reggeli előtt még kiugrunk a piacra. Vettünk tojást, sütni való szalonnát és kolbászt. Juliska nénitől vettünk tehéntúrót és tejfölt, a vegyesboltban pedig nescafe-t, kenyeret és Mannának macskaeledelt.

Visszatérve a bázisra, azonnal hozzáláttam a reggeli elkészítéséhez. Bagel, sült kolbász és a grillcsirke alkatrészei voltak az asztalon kakaóval és tejeskávéval.

Sajnos a hűtőszekrény ismét betegeskedik és csak az alsó mélyhűtő rész működik tökéletesen.

Áron arról informált, hogy Bori néni közölte, hogy fizikából hamarosan fogják tanulni az ellenállások soros és párhuzamos kapcsolását és az eredő ellenállás kiszámítását. Ez arra biztatott, hogy a neki szánt segédlet készítését mielőbb befejezzem.

Áront nem lehet elvonni a számítógép elől. Nem tudom megállapítani, hogy mennyi időt tölt a prezentációja elkészítésével és mennyit a tanulástól független szórakozással.

Elkezdtem készíteni a zöldséges csirkeaprólék levest.

Az egész délután a fizikai segédlet készítésével telt. Közben jött Miskolczi Marika és elvitte a dzsekimet javításra.

Délután még begyújtottam a cserépkályhába, aminek hangulatát nagyon élveztünk.

Az ebédre csak késő délután került sor. Áron szerint ilyen finom még sose volt a csirkeaprólék leves. Manna is sok ínyenc falatot kapott belőle.

Később hozzákezdtem a kőrözött készítéséhez. Amikor kiderült, hogy az egyik legfontosabb összetevő még hiányzik, Áront kértem meg, hogy karikázzon el a Dobos ABC-be és vegyen 20 dkg juhtúrót. Utána már sikerült befejezni a kutyulást és már csak az volt a probléma, hogy a hűtőszekrény nem működik.

A cég, akit reklamációmmal felhívtam, azt ígérte, hogy holnap (vasárnap) délben hoznak egy átmeneti időre használható cseredarabot, és majd ha abba bepakoltam, csak akkor viszik el a régit a szervizbe.


Estig még belejavítottam a fizika-segédlet egyik táblázatába, ami majd a segédlet mellékleteként kerül Bori nénihez.

2015. november 13., péntek

Internet hajnalban

Reggel Áron, de valószínűleg hajnaltájt bekapcsolta a notebookot és attól csak nehezen tudott elszakadni. Emiatt semmire nem maradt ideje az indulás előtt. Még arra sem, hogy egy szem almát magához vegyen. 7:12 helyett (amit én ideális indulási időpontnak tartok), csak 7:24-kor indult el.

Nem bíztam a meteorológia jelentésében, miszerint ma még nyárias meleg idő lesz és bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Hogy megnyugodjak, még a reggeli készítése előtt olvastam egy kicsit a Veiszer Alinda: Ráadás c. könyvét. Veiszer Alinda okos és a könyvének a sikere főként abban rejlik, hogy riportjaiban nagyon okos embereket szólít meg és túl azon, hogy Alinda jókat kérdez. a riportalanyai zseniális válaszokat adnak.

Délelőtt még foglalkoztam a kütyüvel, de dél környékén már az indulásra koncentráltam.

Délben megmelegítettem magamnak egy nyugger lebbencslevet, (majd megálmodtam, hogy a Besh O droM sikerét, hogyan vihetném külföldre.)

Pakolás közben felhívtam Nóra nagyit, hogy el tudott-e menni orvoshoz. Nem, mert Csák doktor úr szabadságon van. Emiatt finoman leszúrtam, de ő kikerülte, mert ő máshoz nem megy.

Áron korán érkezett haza, bepakolta az iskola cuccait, a zongora kottát valamint a felvételi feladatsorokat és nagyon összeszedetten már egy óra múlva Manná-stúl is indulhattunk. 

A lány ajtaja elé kitettem a két kosárnyi almát. Biztosan jelentkezni fog, hogy ő azzal mit tegyen, és majd megbeszéljük.

A TESCO-ban Áron kettéosztotta a feladatokat, én menjek vásárolni, ő pedig visszaviszi azt a néhány üveget és utána megy a Libribe megvenni a Leótól kapott könyv folytatását és majd ott találkozunk.

Csak Mannára gondolva vettem mindenféle csirkeaprólékot és egy kiló leveszöldséget. Magunknak becsomagoltam egy grillcsirkét és vettem egy tucat dobozos tartós tejet.

Vettem még két kisméretű pizzát, arra gondolva, hogy azt még az úton megesszük.

Áront nagyon nehezen találtam meg. Kétszer is bemondattam, hogy Pacher Áront várja apukája a vevőszolgálaton, mire meglett. Azt mondta, most már tűzzünk Dömsödre.

Áron Örült a pizzáknak, rögtön be is falta, majd hátradőlt és elaludt. A hátralevő utat végigaludta. Néha, amikor menet közben felébredt, akkor közölte, hogy ő milyen biztonságban van, amikor én vezetek.

Nagyon finom meleg, nagy tisztaság és rend fogadott minket a házban. Manna mindezzel nem törődve elindult csavarogni.

A smaragdfák ledobálták magukról a szénlapát nagyságú leveleiket és most már csak a meztelen ágaik meredeznek.


Viszonylag korán feküdtünk le. Én még éjfél után egy rövid időre felébredtem. Beengedtem Mannát, majd aludtam tovább.

2015. november 12., csütörtök

Internet függőség

Reggeli után kopogás az ajtón. A postás hozta az új kütyüt, és mint kiderült, azért nem csengetett, hanem kopogott, mert most szerelik az új kapunyitó és felcsengető rendszert.

Az új kütyü gyönyörű és fantasztikusan gyors. A hozzá tartozó leírás pedig úgy szar, ahogy van. Majdnem egy teljes órát kínlódtam csak azzal, hogy a micro SD kártya és a micro SIM kártya együtt bemenjen a fiókjába, mert a leírás képtelen volt erről három érthető, eligazító sor írni, de végül sikerült. A kezdés neheze még csak ezután következett, fel kellett telepítenem az általam használni kívánt alkalmazásokat.

Manna egész nap lustálkodott és esze ágában sem volt lemenni a levegőre.

Ebédre egy tejfölös tésztát készítettem magamnak apró sült szalonnákkal.

Áron csak három órakor ért haza a suliból és miután először egy kis pihenésben állapodtunk meg, rögtön bement a szobájába és leült a számítógép elé. Innen csak hét órakor tudtam kirobbantani és még akkor sem az iskolai munka volt az első, hanem le kellett mennie Mannáért, és amikor végre leült volna az íróasztalához, akkor is a számítógépen készített prezentációjával foglalkozott.

Teljesen tanácstalan vagyok, hogy ezt az Internet függőségi problémát, hogyan fogom tudni megoldani.

Az iskolai fogadóórán is elmondtam ezt a problémámat. Az egyik tanárnő azt mondta, hogy több szülőtől is hallotta, hogy ezt náluk úgy oldják meg, hogy Internet csak hétvégén és akkor is csak egy óra.

Lementem a CBA-ba, hogy felkészüljek a vacsorára. Áron bagelt rendelt és azt készítettem.

Vacsora után Áron a változatosság kedvéért tíz óráig a notebookon lógott.

2015. november 11., szerda

Elmarad a Brush Up

Reggelire főtt debrecenit és lágy tojást készítettem magamnak, majd önszorgalomból (nem is ismerek magamra) elővettem az angolt, mert a mai brushup elmarad, azt hiszem azért, mert Katie és Larry Szófiába utaztak.

2015. november 10., kedd

ETX Capital

Reggel gyorsan bekaptam egy reggelit, mert 10 órára megbeszéltem egy időpontot az ETX Hungary irodájában.

  A két úr tartott egy órás oktatást arról, hogy náluk miként tudnék online papírokkal kereskedni. Részemről elmondtam nekik, hogy én szívesen kipróbálom, de nem valószínű, hogy venni fogom a bátorságot, hogy egy nagyobb befektetési hozam reményében nagyobb összegeket fektessek be, mert ennyire még nincs bizalmam a rendszerhez és az én tőkepiaci hozzáértésemhez.

Áron már korán hazaért a suliból és 4:00-kor el is kezdődött a Gyerek- Német gyakorlás. A fiúknak is az volt a véleménye, hogy jó hangulatú és hasznos volt az együtt töltött másfél óra.

Felhívtam Balázs Gyurit, hogy szívesen látnánk az egész családot valamelyik este egy kis házi koncertre. Köszönte és kérdezte, hogy mi lenne a műsor. Mondtam, hogy a nemrég volt halottak napi aktualitásnak megfelelően Mozart: Requiem az Academy of Ancient Music Orchestra és természetesen Christofer Hogwood dirigálásával. Még annyit kérdezett, hogy lehetne-e Emma Kirkby szopránjával. Megoldjuk. Még annyit kértem, hogy megjelenés hétköznapi ruhában és az ajtónál motozás, mert széken kívül semmit nem szabad hozni.
Vacsorára Áron bagel-t kért, amire meghívtuk Emőkét is.

2015. november 9., hétfő

Fogadóóra

Áron reggel az ágyamhoz jött elbúcsúzni és közölte, hogy 7:11 van, nehogy izguljak, hogy későn indulna el.

Norci küldött egy Viber üzenetet, hogy Ádám valószínűleg december 17-én jön és hozza az új kütyümet.

Egy darabig még az ágyban lustálkodtam. Olvastam a Veiszer Alinda könyvet és elvégeztem a Duolingo napi penzumát.

Reggelire egy pár virslit, egy lágy tojást és tejeskávét készítettem magamnak.
Miközben írtam az utóbbi két nap blog bejegyzését, jött a postás és hozta a két megreklamált LED izzót.

A nap igazi semmit tevéssel telt el.

Délután ötre volt meghirdetve a Fogadóóra Áron iskolájában. Igyekeztem pontosan odaérni, bár ennek nem volt jelentősége, mivel a szülőket érkezési sorrendben és egyenként fogadták a tanárok, illetve tanárnők. 

A szülők között sokan zúgolódtak a hosszú várakozás miatt. Csak szerényen jegyzem meg, hogy ha lenne az iskola honlapján egy fogadóórára bejelentkezési lehetőség, mondjuk 10 perces idő intervallumokra bontva (lásd Online éttermi asztalfoglalás vagy Online színházjegy rendelésnél az üres, illetve már eladott helyek), akkor senki nem panaszkodhatna, hogy "már másfél órája itt várok."


Én először Rita néni ajtaja előtt vártam a soromra. Rita néni elmondta, hogy Áronnal nincsen különösen problémája, azon kívül, hogy szétszórt. Megmutatta az egyik matek dolgozatát, ami csak négyes lett, azon túl, hogy egy macskakaparás volt az egész, tele volt hibákkal és kihagyásokkal, miközben – ahogyan Rita néni mondta – Áron jó fejű és a matek is jól megy neki. Rita néni azt is elmondta, hogy őt bántja, hogy a szerdai úgy nevezett hetedik órán az osztályból senki nem jelenik meg a matematika felvételi előkészítő óráján, amit ő minden kötelezettség és ellenszolgáltatás nélkül tartana, ha ott valaki is az osztályból megjelenne.


A másik tanár Laci bácsi volt (kémia). Áronról jókat mondott és meg ne tudja, hogy Áron nem reálgimnáziumban tanul tovább.

2015. november 8., vasárnap

A lustaság fél egészség

Későig lustálkodtunk és mire a reggeli elkészült, már 10 óra is elmúlt. A mai bagel már a puhább zsemléből készült és nagyon finom lett.

Áront határozottan megkértem, hogy ne a notebookkal foglakozzon, hanem a tanulással és a felvételi feladatsorokkal.

A késői reggeli után átvittem Gabikának a billentyűzetvilágító ajándékot. Áronnak hiába mondtam, hogy ha közben jönne Marika, akkor szóljon át értem, mert neki is hoztam egy ugyanolyan kis kedvességet, nem szólt, csak amikor visszatértem, akkor mondta, hogy itt volt Marika és hozott nekünk süteményt.

Az ebéd későre húzódott, annál is inkább, mert délután háromkor még elindultunk egy kisebb kerékpár túrára. Először átvittük Áginak a kulcsot, hogy a jövő héten tudjon jönni takarítani, azután irány a Dobos ABC. Egy darabig tudtam követni Áront, de amikor begyorsított, akkor már teljesen lemaradtam. A több mint félórás túráról egyedül karikáztam haza.

Először beugrottam Gáborékhoz megbeszélni egy szakmai problémát és csak utána mentem haza, úgy hogy őt is áthívtam egy kávéra, mert a harmadik billentyűzet világítót neki szántam.

Otthon megbeszéltük, hogy a 12 V 6W-os LED lécvilágító, miért éghetett ki, annak ellenére, hogy azt egy 12 V-os táppal próbáltam üzemeltetni. Felkínálta, hogy otthon ehhez a táphoz készít nekem egy feszültség stabilizátort.

Áron megmutatta a prezentációt, amit Power Point-ban készített Romániáról. Nekem elsőre nagyon igényes munkának tűnt.

Amíg felmentem a lepréselt bélyegeket szortírozni, addig Áron elővett egy Microsoft Movie Makert és azzal folytatta a prezentációja készítését.

Már késő délutánra fordult mire asztalhoz ültünk, hogy ebédeljünk a zöldséges csirkelevesből. Az aprólékból bőségesen juttattunk Mannának is, mert ez a kedvenc kajája.

Besötétedett, mire mindent összepakoltunk és berámoltunk az autóba. Való igaz, hogy nem kellett sehova se sietnünk, mivel Áronnak csak minden második vasárnap van angol órája.

Nem sokkal hét óra után értünk haza. 

Emőke alig tudott betelni Manna szeretgetésével, de örült a süteménynek és a Judit készítette paradicsomlének is, amiket neki hoztunk. Én meg annak örültem, hogy jól van és a tegnapi rosszullét csak egy enyhe megfázás volt.


Már tíz óra is elmúlt, mire Áron a fürdés után az ágyába került.