Nagyon jól kipihentük magunkat. Már majdnem 10 óra volt,
mire elindultunk a piacra.
Mannát Áron már hajnalban kiengedte a szabadba.
A piacon mi csak egy doboz tojást, egy fél kiló szőlőt és
egy rúd szalámit vettünk volna, de Juliska néni ránk erőszakolt egy ½ literes
bödön tejfölt ajándékba.
Vettünk még csemege piros paprikát és egy vekni finomnak
kinéző kenyeret, egy mini fokhagyma reszelőt, meg a tortára való gyertyákat és a 14-est.
Otthon nekiláttam a reggeli készítésének, ami már majdnem
ebéd lett. Áronnak készítettem 4 gazdagon tojásba mártott bundás kenyeret és feltálaltam
hozzá a szalámiból, sonkából és a lapsajtból, no meg a szőlőből.
Jómagam
behoztam az istállóból egy tányér kocsonyát, ami sokkal finomabbra sikerült,
mint a múlt heti.
Begyújtottam a cserépkályhába, miközben odakint
szállingózik a hó. Így még hangulatosabb az élet a bázison.
Áron leült egy kicsit tanulni, de azért nem vitte túlzásba.
Közben rájöttem, hogy én annyira szeretek főzőcskézni,
hogy szinte a konyha rabja vagyok.
Az ebédre – ami szinte már a vacsorába húzódik,
befűszereztem a négy csirkecombot, kapott tűzdelve fokhagymát is, betettem a
sütőbe, miközben felgyalultam a lila káposztát és sok fűszerrel (cukor, só,
köménymag, fehérbor, citromlé), odatettem párolódni.
Amíg ezek sültek, párolódtak, felmentem a Banggood
oldalára és kielégítettem a vásárlási szenvedélyeimet, ami abban nyilvánult meg,
hogy még nem tudom, hogy mire való és azt sem, hogy szükségem van-e rá, de
megveszem. Ezt az oldalt pont olyan lökötteknek készítették, mint amilyen én vagyok.
Este hatra elkészült az ebcsora, mert ebédnek már késő,
de vacsorának még korai. Nagyon finom, de a lila párolt káposzta túl sok
lett. Áron szerint vigyünk belőle Emőkének, Ilinek és Nóra nagyinak is, mert
sok benne a C-vitamin.
A lefekvésre csak ½ 10-kor került sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése