Sevilor

Nagyon korán kezdődött a nap. Lementem ugyan locsolni, de alig kellett, mert úgy látszott, hogy éjszaka esett az eső is.

Áront sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön velem a piacra. Nem vásároltunk sok mindent, csak angol szalonnát, sütni való szalonnát, egy fél szál csípős kolbászt és két doboz tojást.

Visszavittük Gabikáékhoz az inverteres hegesztő készüléket és ha már ott voltam, akkor megnéztem hogy áll Feri bácsi a mennyezet szigetelésével és lambériázásával. Nagyon szépen halad vele. Még egyszer bocsánatát kértem, hogy ennyire rábeszéltem, ne halogassa ezt a munkát, mert nemsokára jön a rossz idő, de még ők voltak hálásak azért, hogy ilyen erőszakos voltam és nemsokára ez is készen lesz.

Gabikának volt egy problémája a számítógépével, nem sikerült a Skype frissítése. Nekem könnyű volt ezt a hibát elhárítani, mert egy hete én is beleszaladtam ugyanebbe a csapdába. Egyszerűen kellett keresni a neten a Skype-nak egy régebbi verzióját és azzal simán ment a telepítés.

Közben Áron elindult, hogy elkezdje készíteni a reggelit. Mire én is hazaértem, már meg volt terítve a kúp alatt. A finom reggeli után egy kis blog írás, miközben megjött Józsi. Tanácsunkat kérte, hogy mennyire legyen felfújva a frissen kapott gumicsónakja. Szerintem - mondtam -, arra valamilyen módon rá van írva, de átmegyünk és megnézzük.Viszont, ha már átjött, akkor mi is szeretnénk, ha ellátna minket szakmai tanácsaival a jövőre építendő kocsibeállót illetően.
Miután mindent részletesen elmagyarázott, menjünk át, de vigyük át a mi a Sevilor gumikajakunkat, mert annak egyik hurkája meg valószínűleg valahol ereszt. A Józsi kompresszorával fújtunk bele bőven és bő szappanos vízzel kerestük, hogy hol ereszti el a levegőt. Amikor nem találtuk, akkor vallotta be Áron, hogy amikor ők kivitték a kajakot Olivérrel a Dunára, akkor az egyik szelepét véletlenül kihúzták.

Még 12 előtt sikerült a vas-műszaki boltban megvennem a szivattyúhoz szükséges flexibilis csődarabot megvennem. Kifizetni ugyan nem tudtam, mert már lezárták a POS terminált, de nem probléma, majd a jövő szombaton lerendezem.

H. Zolit felhívtam, hogy mikor tudná a klíma távvezérléséhez szükséges kábelt betelepíteni. Jövő szombatban állapodtunk meg.

Öltözködünk az évnyitóra

Majdnem tízig lustálkodtunk. Igaz, hogy közben befejeztem a tegnapi blogbejegyzést. Möci 11-kor jelent meg, azzal, hogy ma nem szeretne velünk jönni Dömsödre.

Hamar el is indultunk és az első megálló a TESCO volt. Nagyon telepakoltuk a bevásárló kocsit, mert szinte mindenből szűkösen állunk. A kaja és italféleségeken felül vettünk Áronnak két fehér ünneplő inget. Az évnyitóra alkalmas cipőt egyáltalán nem találtunk. Az ebédre egy készre sült grillcsirkével és krumplival készültünk.

Cipő ügyben a DEICHMANN-hoz is benéztünk, de az egyetlen gumitalpas fekete cipőért soknak találtam az 5000.- forintot.

Elvittük Nagy úrnak az öt darab saját gyártású kábel bevezetőt a napelem szereléshez. Dömsödre menet megálltunk a Bureknél. Vettünk egy kis vekni teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret, meg egy meggyes pitét. Dömsödön megálltunk a nagy kínai boltban és találtunk Áronnak sokkal jobb ünneplő cipót, ami 5000.- Ft helyett 3200.- Ft volt. Azt nem reklamáltuk, hogy a 200.- Ft-os zokni árát az eladó nem hozzáadta az árhoz, hanem levonta abból, így cakli-pakli 3000.- Ft-ot kellett fizetnünk.
A helyi fodrász szalonban előjegyezték Áront 5 órára.

A bázison nekiugrottam az ebéd készítésének. Áron teljes erőből segített, ami által egy óra múlva tálaltuk az ebédet. A grillcsirkéhez készítettünk petrezselymes krumplit és tejfölös uborkasalátát. Amíg a krumpli főtt, addig pucoltam a hullott almákat a következő adag almaléhez.

Áron igazán átlépte a felnőtté válás első állomását. Egyedül ment biciklivel a fodrászatba. Felvette a bukósisakját, elkérte a pénzt és már karikázott ki az utcára. A lelkére kötöttem, hogy nagyon óvatosan menjen és figyeljen a forgalomra. Most, hogy már nem kellett autóba ülni, ihattam egy unicumot.

Amíg vártam rá, addig felcímkéztem a kapucsengőt, hogy minden nap épüljön,szépüljön egy hangyányit a dömsödi bázis. Utána olvasgattam az új Obama könyvet.

Áron hamar megjött és szuper lett az évnyitóra készült frizurája. Vacsorára belekóstoltunk a csirkés lecsóba.
Még megnéztük a Fábryt, de nagyon nem dobott fel.

készülődünk az új tanévre

Már reggel tudtam, hogy ez egy zűrös nap lesz.

A reggelihez nem voltak itthon gazdag alapanyagok, de nem is kell, hogy mindig lelógjon a százféle kaja az asztalról. Eltakarítottam a kupit a konyhában, amit még tegnap este hagytunk a palacsinta sütésnél. Teleraktam a mosogató gépet, hogy az is hadd menjen.

A Törökugrató-ban kezdtük a napot. Bevittük az új suli befogadó nyilatkozatát. Kicsit szomorú volt a válás. Beszéltünk Judit nénivel és egyetértettünk abban, hogy nem elég az iskolai környezetet leváltani, Áronnak is változtatnia kell a hozzáállásán. Kaptunk egy csekket az elmaradt ebédbefizetésünkről és megbeszéltük Péter bácsival, hogy visz-áruzza Áron tankönyv csomagját.

Elindítottam a nagymosást, de a nagy pehelypaplan nem fért bele és nem is voltam abban biztos, hogy azt mosógépben kellene mosni.

Hosszú halogatás  után felhívtuk az Indesit mosogatógép szervizt, hogy ismét vizsgálják meg a gépet, mert túl azon, hogy zajos, nem mosogat rendesen.

Készítettem néhány igazolvány képet Áronról, mert Möci azt mondta, hogy az is kell a busz bérlet kiváltásához. Ez nem volt egyszerű, mert a kamerában az akkuk le voltak merülve, a töltőjük pedig Dömsödön maradt. Végül Áron összeszedett innen-onnan ceruza elemeket, hogy a fényképezőgép egyáltalán működjön. Möci kiválasztotta a megfelelőt. Nagy nehezen, de csak J.D. Gábor segítségével, sikerült kinyomtatni a megfelelő méretű képet. Lementem a buszvégállomásra, vittem a fényképet és a diák igazolványt, ahol is kiderült, hogy egyik sem szükséges a tanulói buszbérlet megvásárlásához. Úgy látszik, ebben még kezdők vagyunk.

Közben Möci csaszatolt a konyhában és rendszeresen irányította Áron rendcsinálását.

Elkezdett zuhogni az eső. Legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy a dömsödi zöldbab kiszárad.

Felhívtuk Lackót, hogy átmennénk az ikrektől örökölt, kinőtt ruhákért. Nosza két esernyő és már indultunk is. A legfontosabb a 38-as tornacipő volt, mert a régi már kicsi lett volna.

Felültem a 153-asra és bementem az FHB bank Villányi úti fiókjába, felmondani az ottani bankszámlámat, mert teljesen felesleges, miközben egyfolytában emelik a banki költségeket. A rajta lévő pénzt borsos jutalék mellett átutaltattam a Citibankba.

Visszafele jövet felhívtam Möcit, hogy Áronnal együtt jöjjenek le a kis kínaiba és ebédeljünk ott. Nagyon jót ettünk és még Csabinak is tudtunk felvinni némi maradékot.

Délután elkészítettük Möci kormányablakát, amire már hosszú hónapok óta készültünk.

Még egy kicsit pakolásztunk, majd DVD-ről megnéztük a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ot.

It's a hard day

Nehezen, de azért felébredtünk. Szerencsére zuhog az eső és remélem, hogy ez országos eső és nem kell aggódnunk a dömsödi veteményes miatt. Áront már a bekapcsolt számítógép előtt találom, de hamar sikerül rábeszélnem, hogy kapcsolja ki és helyette folytassa a rend csinálást a szobájában. Én készítem a reggelit és együtt reggelizünk.

Készülünk a Kiss János altb. úti Általános Iskolába, ahol 10-re van időpontunk az Igazgató helyettes asszonynál.

Igyekszem úgy felöltözni, hogy Möcinek is tetsszen a a toalettem.Miután ez sikerült,  Áronnak meghagyjuk, hogy  próbálja meg folytatni a rend rakást és elindulunk a zuhogó esőben. Még parkoló helyet is sikerült találnunk.

Időben érkezünk, a fogadtatás kedves ugyan, de a tavalyi bizonyítványt megnézve közlik, hogy Áront a "Magatartása változó" bejegyzés miatt, csak a Möcire való tekintettel veszi át az iskola és ha ezen nem tud változtatni, akkor meg is fognak válni tőle. Beszéltünk az iskola titkárával is, étkeztetés és tankönyv ügyben, de ezek intézését későbbre halasztottuk. Megkaptuk az Igazgató által is aláírt Befogadási Nyilatkozatot.

Lementünk meginni egy kávét a "Rigó Jancsi"-ba, persze kiegészítve egy krémessel, meg néhány szem sajtos roláddal, bedobáltunk újabb pénzeket a parkoló órába, majd némi készpénz felvétele után visszamentünk elintézni a szeptemberi étkezés befizetését. közben felhívtuk Zoli bácsit (Áron volt osztályfőnöke), hogy elsőként ő értesüljön a változásról. Megnyugtattuk, hogy a változtatás nem az ő személyének szól, sőt, ha van rá mód, akkor a télen megint vele mennénk síelni.

Most, hogy már a legfontosabbat elintéztük, kigurultunk Budaörsre, hogy a jobboldali fényszóró izzót kicseréltessük és a pollen szűrőt beszereltessük. Közben felvettük az áztatni való bélyegeket a bányában.

Visszafele még beugrottunk a Törökugrató iskolába, de már vége volt a hivatali óráknak, ott holnap fogjuk folytatni az Áron átigazolását.
Haza érve, az SMS-ekből azt észleltük, hogy Áron, Emőke, Andris és Gergő elmentek úszni a SportMax-ba. Visszavonultunk a délutáni pihenőnkre.Utána felcímkéztem a kis notebook billentyűzetét, hogy Kati néni könnyen találja majd meg az ékezetes magyar karaktereket. Fel is vittük neki a steril lakásba. Nagyon meg volt hatódva a kedvességünktől, de nyeglén mondtam neki, hogy mi gyárilag vagyunk ilyenek.

Möci közben elkezdte keverni a palacsinta tésztát, hogy mire Áron és Emőke hazaérkezett, már elkezdhették sütni a palacsintát. Emőkének és Áronnak nem sikerült tökéletesre, ezért át kellett vennem a serpenyő kezelését. Az elkészült palacsintákat háromféle töltelékkel ettük (kakaó, almareszelék és gombapörkölt sonkával és sajttal).

Az erkélyre szellőztetni kitett ágynemű az esőnek is ki volt téve. Lefekvéskor nem volt mivel takarózni.

almalé gyártás

Viszonylag korán keltem. Möci és Áron felvették a rendelést a reggelire és el is készítették. Közben meglocsoltam és megterveztem a szivattyú új installálását. Reggeli után átmentem a Feri bácsihoz, bemutattam az új tervet és ha már ott voltam, akkor rábeszéltem, hogy ne halogassa a mennyezet szigetelését és lambériázását, most menjünk el párnafáért, szigetelő anyagért és fúga-falcos lambéria anyagért. Bognár szöget és lazúr anyagot ráér később is venni.
Áront kértem, hogy mire visszajövök készítse fel a kúp alatti asztalt almalé gyártásra.
Möci rábeszélt, hogy nem baj, hogy még nincs 9 óra, már most hívjam fel az iskola titkárt. Naná, hogy még nem volt bent, azt mondták hívjam 9-kor.

Felszereltem az autóra a csomagtartót és indultam a Feri bácsihoz. Möci a lelkemre kötötte, ne felejtsem el 9-kor felhívni az iskolát.

Beszálltunk az autóba. Vittük Gabikát is magunkkal (elvégre ő a pénzügy miniszter). Útközben jött rám a 9 óra. Félreálltam és felhívtam az iskolát. Azt mondták, hogy az iskola titkár csak 10-kor lesz bent, hívjam akkor. Közben megérkeztünk a Ráckevei TÜZÉP-re. A vezetőnő azt mondta, hogy ilyen kis autóval a felét sem tudjuk elvinni a 25 négyzetméter hungarocellt, a 25 négyzetméter lambériát, no meg a 10 db 5 méteres párnafát.
Gabika kifizette a cuccot, mi meg Feri bácsival elkezdtük felpakolni a csomagtartóra. Feri még mondott olyasmit is, hogy csak a fele fát rakjuk fel, mert megszakad az autó és ő majd eljön a többiért, meg a hungarocellekért, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy az összes faáru fent legyen és ha már fent van kössük le két spaniferrel,azután rakjuk fel a hungarocell kockákat és csak az elsőt és az utolsót rögzítsük, a közbülső hármat pedig a spaniferekre akasztott pókok tartják majd.
10-kor ismét felhívtam az iskolát és az iskola titkárral is tudtam beszélni, de ő még nem egyeztetett az igazgató helyettessel. Elkérte a telefonszámomat és megígérte, hogy majd visszahív.
Az igaz, hogy csak 40 km/óra sebességgel tudtunk hazajönni, de hazajöttünk. Feri bácsi kiállt a Toyotával a garázsból, a cuccot pedig bepakoltuk.
Visszatérve elkezdtük az almalé gyártást. Möci a szebbeket pucolja süteménynek, palacsinta tölteléknek, én a csúnyácskábbakat almalének, Áron pedig kezeli a gyümölcs centrifugát kezeli.
Kaptunk egy visszahívást a suliból, hogy holnap délelőtt 10-re vár minket Süle Ilona igazgató helyettes asszony.
Möci ebédre a nagy sikerű tejfölös gombaleves és a fasírt sült krumplival meg cacikivel maradékát tálalja fel egy vegyes salátával kiegészítve.

Lassan elkezdünk pakolni, mert délután 5-re hivatalosak vagyunk Laciékhoz. Az úton egyre sűrűbben találjuk magunkat dugókban, sok rendőrségi autó, nem kellemes a közlekedés.

Laciéknál csak mi vagyunk meghívva, mégis spontán összegyűlt vagy tíz ember. Először megvizsgáljuk a hegeszteni valót. kiderül, hogy az öntött vas és én azt még az inverteres trafóval sem tudom meghegeszteni. A réz postaláda javítására van nagyon jó ötletem, de azt majd egy másik alkalommal fogom elvégezni.

A kaja  nagyon finom, és bár szűkösen, de éppen elég volt. Áron kezd kifejezetten felnőttesen viselkedni a társaságban.

Kilenc körül jöttünk el és mi vittük haza kis Tamásékat is. Otthon már csak egy unicum és zuhanás az ágyba.

A szivattyú rekonstrukciója

Normál időben keltünk. Én lementem meglocsolni a veteményest, bár be volt borulva és már lógott az eső lába. Emőt és Áront arra buzdítottam, hogy addig készítsék el a reggelit. Nem lett belőle nagy zabálás, de finom volt. Megbeszéltem Áronnal és Möcivel, hogy amíg én elmegyek a hegesztő készülékért a Feri bácsihoz, meg néhány dolgot bevásárolni a Dabi Vegyesboltba és a Műszaki vasboltba, addig ők készítsék elő az  almalé gyártó projektet.

El is indultunk a Feri bácsival, meg is vettük a lábszelepet, meg a teflon szalagot, de közben akkora eső kapott el bennünket, hogy majdnem bőrig áztam.

Visszajövet Möci és Áron szomorúan :-) bejelentették, hogy ők szerettek volna almát szedni, de jött az eső.
Feri bácsival elkezdtük szerelni a szivattyúba az új lábszelepet, de ehhez át kellett vinni, szinte az egészet az ő nagy satujába. Mielőtt átvittük volna, azért biztonságból megkóstoltuk István bátyám eper pálinkáját. Hogy ne féljünk, Möci is beszállt a kóstolók csapatába.

Közben Möci kérte, hogy az ebédhez süssem meg a második adag fasírtot. Két fele kellett szaladgálnom, de a végén mind a kettő sikerült. A szivattyú felszerelése tökéletes lett, bár ez csak holnap reggelre fog kiderülni. Azt már most is leszögezhetem, hogy Feri bácsi segítsége nélkül, egyedül, ezt nem tudtam volna megoldani.

Az ebéd nagyon finom lett. Tejfölös gombaleves füstölt husikkal és fasírt hagymás krumplival és caciki salátával.

Nem sokkal az ebéd utáni kávét követően, megjelent az AEGON helyi képviselője. Felé az volt a kérésem, hogy dömsödi lakásbiztosítást dolgozza át úgy, hogy a napelem rendszer is bekerüljön  a kockázatok alá, de úgy, hogy a havi több, mint 4800.- Ft legyen valamivel kevesebb. Ez végül sikerült is, oly módon, hogy a havi biztosítási díj 4200.- körülire sikeredett.

Amikor a biztosítási ügynök elment, még befejeztem egy szerelést a huzikában. Levettem néhány függönyt, amit Möci szeretett volna kimosni és beszereltem a napelem kábeljének a rögzítő bilincseit.

Kati néninek szánt  gépen sikerült a Skype egy korábbi verzióját feltelepíteni.

István bácsi 80 éves

Fél hétkor ébredtem és elkezdtem keltegetni a családomat, mert több mint három órás autóút várt ránk Karácsondig. Lementem locsolni. Hét után már mindenki éledt. Möci készített szendvicseket és tejeskávét az útra. 3/4 8-kor el is tudtunk indulni. Az IGO-t úgy állítottuk be, hogy kerülje a fizetős autópályákat. Meglepően jó útviszonyok és alacsony forgalom mellett, szép tájakon utaztunk három órát. Jó döntés volt.

11-re értünk Karácsondra az "István fogadó"-ba. István bátyám (Möci apukája) jókedvűen és sok szeretettel fogadott minket. Emlékezett Áronra is és rögtön körbevitt a birodalomban. Marika és a fiai, no meg az egyiknek a menyasszonya (akivel tegnap ismerkedett meg), finoman szólva egyik sem döntött IQ csúcsot. István azonban minden őt körülvevő tárgyról hosszú előadást tudott tartani. A kertben rengeteg gyümölcsfa, szőlő és dísznővény. Marikának becsületére válik azok gondozása. A ház belül akkurátosan megépített nagy terekből állt és antik bútorokkal gazdagon berendezett.

Andris (Andreából becézett, Möci húga) Józsi, a két nagy fiú és Emőke, csak jóval utánunk érkeztek. Áron rögtön odacsapódott a két fiúhoz (Andrishoz és Gergőhöz) és velük, meg Emőkével  töltötte ebédig az időt. Közben főtt a káposztás bableves. Rajtam és Józsin kívül mindenki megkóstolta a saját főzésű eper pálinkát.
A kaja nagyon finom volt, kétszer is szedtem belőle. Utána Marika készítette zseniális madártej volt, majd jött a puncstorta és a köszöntő István bácsi 80-ik születésnapjára. István bátyám nagyon meg volt hatva.

A nagy ünneplés után még a gyerekeknek is tartott egy műhely bemutatót. Nekem nem tetszett túlságosan, hogy mindenki elkunyerált valamit István bácsitól, e azt éreztem benne, hogy eközben mindenki arról szeretett volna tanúbizonyságot kapni, hogy neki mennyi jut István bátyám szeretetéből.  Én már egy ideje noszogattam Möcit és Áront, hogy lassan el kellene indulnunk haza, mert visszafele se lesz sokkal rövidebb az út. Az IGO Budapesten keresztül vezetett visszafele. Útközben tankolnunk is kellett.

Csak este kilenc után értünk a bázisra, de már olyan fáradtan, hogy csak unicum, zuhanyozás és ágy.

készülődés az új tanévre.

Reggel természetesen a locsolással kezdtem.  Csak kilenc után indultunk el a piacra. A Dabi Vegyesboltban már csak az utolsó fél kárpát kenyeret kaptuk meg. A piacon tojás, szalonna, krumpli, gomba, tej és paradicsom lett a kosarunkba. Még benéztünk a villamossági boltba, hogy elkezdődjön a klíma táv automatizálási projekt. Vettünk  egy nagy kozelt és egy nagy kólát, arra az esetre, ha Laciék valóban meglátogatnak, akkor neki is legyen mit innia.

A reggelit Áron és Möci készítették közösen. Finom hagymás, szalonnás, gombás tojásrántottát készítettek, gazdagon megszórva petrezselyemmel. Nekem jutott a feladat, hogy meggyaluljam a meghámozott uborkákat, hogy azután finom caciki készüljön belőle.

Dezső telefonált, hogy megtaláltuk-e a szeretet csomagot a kerítésünk tetején, mert az e-mail-re, amiben jelezte a küldeményt, még nem válaszoltunk.

Nagy szoba átrendezésbe kezdtünk. Áronnak kialakítottuk az íróasztala körül a tanuló sarkot és a lenti ágy átkerült a szoba másik oldalára.

Próbálom előkészíteni Katikának a kis notebook-ot. Feltettem rá egy AVG vírusellenőrzőt. A Skype legújabb verziója nem volt hajlandó rajta működni, ezért majd kell keresnem egy régebbi változatot.

Ebédre finom sóska volt Áron kérésére és hozzá fasírtot gömbölyített Möci, amiket én sütöttem ki a fritőzben.

Állatkert

Korán ébredtünk. Möci mindenféle nagymosást indított el. Kilenc körül felhívtuk Nóra nagyit és megbeszéltük, hogy négyesben megyünk az Állatkertbe. Manna jól érzi magát a lakásban, úgy látszik, annyira nem hiányzik neki Dömsöd. Eszik, iszik és lustálkodik a napsütéses szobába.

Úgy beszéltük meg, hogy 10 óra körül érkezünk a Maros utcába és Nóra nagyi meg Áron jöjjenek le a kapuhoz, mire odaérünk. Nem kellett rájuk sokat várni. Mindenkinek nagy öröm volt a viszontlátás.Áron mintha megint nőtt és kamaszodott volna.

Az autóban egymás szavába vágva mesélték az egri élményeiket, hogy milyen jó volt a Flóra szállóban. Nagy szerencsénk volt, mert éppen az állatkert főbejárata előtt találtunk egy parkoló helyet fent a járdán. Pont akkor értek oda a Közterület Felügyelők, de Möci megbeszélte velük, hogy a nagyi korára való tekintettel elnéznek afölött, hogy oda állunk.

Nem örültünk annak, hogy nyugdíjasoknak csak hétfőn, kedden van kedvezmény, de 10.000 Ft-ból megúsztuk a belépő jegyeket, így négyen.

Bent az állatkertben Áron átvette az irányítást és egy jó nagy kört téve, majdnem mindent megnéztünk. Egy órakor már kezdtünk elfáradni, árnyékos helyen pedig alig találtunk üres padot, de Áron hajtott minket, hogy még ezt nézzük meg, meg azt nézzük meg, míg végül két óra körül az éhség és a szomjúság kihajtott bennünket az autóhoz.

Miután már napok óta kívántam egy kis kínai kaját, önző módon azt javasoltam, hogy menjünk el a Nefrit-be ebédelni. Ott már nem volt ilyen egyszerű a parkolás, de néhány száz méterrel arrébb a mobiltelefon segítségével megoldottam a problémát.

A teraszon ültünk le és rögtön az ivászattal kezdtük. Három sör és egy gyömbér. Möci azért rendelt korsóval, hogy ne kelljen neki még egyszer rendelni.  Amikor már a szomjunk tűzoltásán túl voltunk, elkezdhettük a kaják kiválasztását és rendelését. Nagyi rám bízta a választást, Möci azt kérte, hogy ketten kétfélét rendeljünk és majd csencselünk, Áron pedig annyi mindent kérdezett a pincértől, mielőtt eldöntötte, hogy már azt hittem, baj lesz belőle.

Végül nagy terülj-terülj asztalka lett belőle. Volt ott csirke, omlós kacsa, rák, meg minden ami a szem-szájnak ingere. A pincér néha megjelent, hogy hozhat-e az üres poharakba pótlást. Nagyi úgy válaszolt igennel, mintha azt mondaná: "Milyen buta kérdés? Persze, hogy hozhat." Azután, amikorra kihozták, persze teljesen elfelejtette, hogy Ő rendelt volna. A kaják kifogástalanul finomak voltak és degeszre ettük magunkat. Befejezésnek Möci még rendelt egy sült fagylaltot, mi meg ittunk egy-egy kávét.

Utána még hazavittük Nóra nagyit, majd mi is elmentünk Gazdagrétre és onnan indultunk Dömsödre. A dogi bag-et Emőkére hagytuk. Gyorsan összecsomagoltunk és indultunk. Az eredeti terv  az volt, hogy Mannát is lehozzuk, de erről Emőke lebeszélt minket, mondván, hogy Mannának nagyon strapás ez az albán menekültek folytonos utazása.

Dömsödön már nem fért belénk vacsora, csak arra volt energiánk, hogy egy unicum után zuhany és eltegyük magunkat holnapra.

Manna pedig velünk jön

Már hétkor felkeltem és lementem locsolni, Möci közben készítette a reggelit. Reggeli után, hogy megint javuljon a ház állaga megragasztottam a felső WC deszka letört ütközőjét. Mindig csak egy keveset kell jobbítani a házon.

Itt az ideje, hogy elindítsam az  inverteres klíma GSM adapterrel bárhonnan bekapcsolható egységét. Ehhez meg kellett keressem a GSM Pager leírását. Nagy szerencse, hogy abban két darab relé is van, amelyek közül eddig csak az egyik volt (Cirkó fűtés) foglalkoztatva, a másik kihasználatlanul hevert benne. Felhívtam Zolit, hogy mondja meg milyen erős relé szükséges a klíma bekapcsolásához ( ~230V 6A /=12V). Nagyszerű, mert éppen van egy ami 6A helyett 8A-es, tehát bőven jó. Már csak arra volt szükség, hogy megnézzem a bekötését a neten.

Délelőtt, megtagadva önmagam, lemostam az autót. Kicsit összerámoltunk, hogy kora délután el tudjunk indulni Budapestre. Nóra nagyi és Áron is ma jönnek haza Egerből.

Többször hívtuk telefonon az ELTE Kiss János altb. utcai Általános Iskola Titkárságát, de csak az üzenetrögzítővel sikerült beszélnünk. Végül a portástól tudtuk meg, hogy szerdán lesz 9:00-től 13:00 óráig fogadóóra.

Ebédidőben még nem voltunk éhesek, ezért csak a maradék görögdinnyét ettük meg.

Möci pakolta az élelmiszereket, én meg az egyebeket. Abban teljes volt az egyet nem értés, hogy Manna maradjon, vagy vigyük magunkkal. Én győztem, mert lelki szemeim előtt láttam, amint Manna este 8-tól reggel 8-ig egyfolytában azt nyávogja, hogy: "engedjetek be!"

Zoli bácsival meg tudtunk beszélni egy holnap reggeli locsolást, azután meg már mi is jövünk vissza.

Hazafele bevittük a TESCO-ba a rengeteg üres flakont. Vettünk pékárút és italokat. Igyekeztünk gyorsan végezni a vásárlással, mert Manna az autóban a tűző napon van. Itthon vele kezdtük a felcipekedést, utána már csak el kellett kötni egy bevásárló kocsit a CBA elől és a többi cuccot azzal vittük fel.

Emőke nagyon örült, hogy viszontláthatja Mannát, de azért nem vitte magával, Manna ott aludt nálunk.

Möci nem tudott ellenállni a kísértésnek, pedig kértem, hogy ne álljon neki csaszatolni, hanem inkább pihenjen. Felment, hogy kitakarítsa Csabi után a lakást.

Katika jól van, de a rehabilitáció miatt száz napos szobafogságra van ítélve. Möcivel azt találtuk ki, hogy felhozzuk neki a kis notebookot és megszervezzük, hogy wifi-n keresztül tudjon Internetezni és akkor talán nagyobb türelemmel tud pihenni.

Tolvaj macska

Borús napra ébredtünk. Már tegnap is tudható volt, hogy átmenetileg vége a nyárnak, de hogy az átmenet meddig fog tartani azt nem tudni. Az eső lába is  lóg. Minden esetre, abban bízva, hogy fog még sütni a nap is, meglocsoltam a veteményest.

Reggelire semmi fakszni, a lecsó egy részét megmelegítettük, még a tűzön elkevertem benne egy tojást és azt reggeliztük.

Möci megígéri, hogy ma rendesen fog tanulni angolt, de egyelőre a szilvalekvár befőzéssel bíbelődik, én pedig megnézem, mi hiányzik a tegnapi blog bejegyzésből és hallgatom, ahogyan az eső veri a huzika tetejét.

Sikerült megvívni a harcom a BestDigital-lal, hogy 9600.- Ft helyett csak 4590.- Ft-ot kelljen fizetnem a wifi fülhallgatóért. Kicsit megfenyegettem őket, hogy ez a Grando "csak a mai napon" csalogatójuk egy kicsit csapda jellegű.

Egyszer csak kitaláltam, hogy ma tejfölös csirkepörköltre vágyom. Möci elkezdte dinsztelni hozzá a hagymát, amikor még csirke sincs itthon. Beugrottam az autóba és irány a csirkecomb és a tejföl. Nem volt egyszerű mindezt beszerezni, mert a Húsüzlet zárva volt, a CBA-ba pedig nem érkezett meg a hússzállító kamion.
Végül sikerült mindent megvenni. Odatettem a pörköltöt és amikor már majdnem készen volt, akkor Möci parancsára hozzáöntöttük a maradék lecsót. Kovászos uborkát faltunk hozzá. Nagyon jó kaja kerekedett belőle. Utána görög dinnye, aminek a héját és a csontokat ma Möci vitte Laci bácsiékhoz.

Egyedül olvasgattam. Csak fél szemmel láttam, hogy a  macska bejött, odament a kajás tálhoz és elkezdett enni. Már egy két perc is eltelt, amikor jobban odanéztem és nem a Manna volt a kaja tolvaj, hanem egy szürke macska. Kizavartam és felmentem a hálószobába. Hát mit látok? A Manna átlósan elterülve az ágyunkon délutáni álmát alussza.

Amikor Möci hazajött, még egy kicsit keresgéltünk a Youtube-on, mert szerettük volna megnézni Gérarde Philippe-vel a Vágyakozás c. 1953-as filmet, de teljes filmet sajnos nem találtunk.

Szent István

Ilyen későn még sose keltünk. Már 1/4 10 is elmúlt, mire lekecmeregtünk. Lehet, hogy azért ébredtünk későn, mert sokáig tartott tegnap este a film, de az is lehet, hogy a megváltozott időjárás miatt. Az idő szeles és hideg, mintha már ősz lenne. A klímát be se kell kapcsolni és meztelenül lehet élni, amíg az erkölcsrendészet nem jár erre.

Azért kimentem meglocsolni a veteményest. A zöldbabnak szép nagyok a levelei és sok virága is van, de azt mondta, ha ilyen lesz az időjárás, akkor termést már nem hozok.

Nem is mentünk ki a kúp alá reggelizni. Möci elment egy kőrt  tekerni biciklivel. A harmadik oszlop megint kapott egy fehér fedőréteget és amikor megszáradt, már látszott, hogy csak egy sminkelés van hátra.

Bementem a huzikába és megtettem az utolsó kísérletet az áztatásra. Ami bélyeg most nem jön le azt kidobom. Ez a kétrétegű ragasztó (öntapadó és papír ragasztó) nagyon makacs és van hogy napokig tartó áztatás után sem jön le.

Tibcsi hív minket skype-on. Meséli, hogy milyen volt Erdélyben és megbeszéljük, hogy a macskát nem szabad engedni, hogy az ágyban mellettünk aludjon.

Most, hogy már jóval elmúlt dél, hozzálátok a lecsó elkészítéséhez. Möci darabolja a hozzávalókat, amíg én csinálom a tüzet a kúp alatt a bogrács alá. Vigyázni kell, hogy ne legyen túl nagy a tűz, mert a szalonna és a hagyma hajlamos arra, hogy odakapjon. Mannával kapcsolatban már előre aggódom, mert az a terv, hogy itt hagyjuk Dömsödön és nélküle megyünk haza, nekem egyáltalán nem tetszik. Lelki szemeimmel már látom, hogy napokig az ajtót kaparászva fog nyávogni, hogy "engedjetek be, én is a családhoz tartozom!"

A finom lecsó után egy nagy pohár sör és már tele vagyok. Fel kell mennem, hogy megnézzem a szemhéjamat belülről. Még teszek egy bátortalan kísérletet az olvasásra, de az már reménytelen.

Egy órát aludtam, hogy frissen elővegyük a görögdinnyét a hűtőszekrényből. A felét meg is ettük, de ez már nem étkezés, hanem bűnözés.

Noszogattam Möcit, hogy legalább sétáljunk egyet, de ő annyira tele volt, hogy meg se tudott moccanni. Átmentem Gulyás Laci bácsiékhoz, hogy egy kicsit lemozogjam a nagy zabálást. Ahelyett, hogy vittem volna nekik is a mézédes görögdinnyéből, üres kézzel, illetve csak a dinnyehéjjal állítottam be, hogy ezt hoztam a csirkéknek. Ugyanis, amikor náluk dinnyézkedtünk, a dinnyehéjat mindig a csirkéknek adták.

Laci nem volt kirobbanóan jó hangulatban, mert mint mondta, több a munka, több a feladat, mint amennyit győz elvégezni. Judit egy erős kávéval kínál, de utána már nem zavarok hosszan, visszatérek a bázisra.

Újabb 5 darab napelem kábel bevezetőt készítek abban a reményben, hogy ezt az ötöt most a Hollakó fogja átvenni tőlem bizományban. Ha nem, akkor ez egy ráfizetős vállalkozás volt.

A TV-ben mindenhol Szent István ünnepség van, de már azt is bejelentették, hogy a Balatonon a közelgő vihar miatt elmarad a tűzijáték. Én nem lennék attól nagyon kétségbeesve, ha egyszer-egyszer azt jelentenék be, hogy ebben az évben a tűzijátékra fordítandó összeget valamelyik nagyon rászoruló kórház kapja meg.

Korai lefekvés és olvasás.

Dehler noszalgia

Úgy tombol a nyár, hogy már alig tudunk kimenni. Locsolás után még elgurulunk a félretett kárpát kenyérért, veszünk hozzá ezt-azt, lecsónak valót, néhány szelet rántani való karajt és görög dinnyét, de már menekülünk  vissza a jól lehűtött odúnkba egy kicsit hűsölni.

Már a reggelik sem olyan bőségesek, vagyis már kevesebbtől is nagyon jól lakunk.

Mannától tanulva leheveredünk a hűsben a szőnyegre.A huzikában összeszedném a lepréselt bélyegeket, de ott is 100 °C meleg van.  Bekapcsolom ott is a klímát és majd később visszajövök. A Dunát nem javaslom Möcinek, mert az szerintem tegnap óta csak tovább büdösödött.

Nyál csorgatva néztem a neten egy Dehler Sprintát. El is küldtem a linket Lacikának és Tamásnak. Igaz, hogy egy öreg darab, de nem kerül többe, mint 1.800.000.- Forint. Olyan sokat vitorláztam a Dehler-rel, hogy a szívem szakad meg, ha rágondolok, hogy már nincs. Amikor Lacika eladta a Dehlert (2000-ben), akkor 2 milliót adtak érte.

Már délutánba hajlik az idő, amikor elkezdjük az ebéd készítését. Möci főzi és hámozza a krumplit, én meg panírozom és sütöm a hat szelet karajt. A királyi ebéd rántott karaj petrezselymes krumplival és tcacikivel.

Áron és a Nóra nagyi a fülük botját sem mozgatják, amiből csak arra tudunk következtetni, hogy nagyon jól érzik magukat.

Feri bácsi szétszedte a szivattyút, hogy megállapítsa, mitől ejti el néha a vizet. Lehet, hogy a lábszelep rossz és azt ki kell cserélni, de az is lehet, hogy csak a tömítés a bűnös. Egyelőre a tömítést cserélte ki, azután majd meglátjuk.

Átmentünk Béni bátyámhoz a javító anyagért, mert a hőszigetelést Zoli bácsi egy alkalommal felsértette, azáltal, hogy nekitámasztotta a kukát.

A vacsora elmaradt, mert ebédre túl sokat és nagyon későn ettünk, de azért én kaptam egy kis maradékot. A rántott szeletet megmelegítettem az utolsó pár szem petrezselymes krumplival és megettem a még megmaradt  cacikitvel. Éjfél utánig bambultunk a dobozba, mert egy jónak ígérkező (Brad Pitt) filmet néztünk.

szilvás gombóc

Az éjszakák már egy kicsit hűvösödnek, de nappal a nyár zavartalanul folytatódik.

Amíg Möci a reggeli kávéját issza, gondosan meglocsolom a veteményest. Rá kellene szánnom magam egy kicsit gyomlálni, hogy jobban tudjanak fejlődni a hasznos zöldségeink.

A reggeli fénypontja a tcaciki és a Zsófi néni őszibarackja. Reggeli után skype-olok Jáhn Gáborral a szeptember 8-i családi buliról.

A reggeli után négykézláb végiggyomlálom a zöldbabot. Azt gondolom, hogy ugyanezt hajolgatva meg se tudnám csinálni. Mire befejezem a gyomlálást csurog rólam a víz. Menjünk ki a Dunára egyet úszni.

A mi Dunánk nem bírja ezt a nagy hőséget és azt, hogy nem mozdul a víz. Elkezdett poshadni és büdösödni, már nem olyan finom friss, mint lenni szokott. Nem is értem, hogy ilyenkor miért is nem nyitják ki egy rövid időre, mondjuk egy fél napra a soroksári és a tassi zsilipet. Talán a víz mozgása felfrissítené. Azért úsztam egy rövidet. Möci nem követett és azt javasolta, pattanjunk fel a bringánkra és menjünk le a szabad strandig, ott talán jobb a helyzet. Elindultunk és útközben beszóltunk Gabikáéknak, hogy mire visszajövünk, két óra után jöjjenek át hozzánk egy szilvás gombóc kóstolóra.

Legurultunk és ott valamivel valóban jobb volt a víz, mert ott szélesebb a Duna és valószínűleg kotorják is, de azért egy óránál mi sem töltöttünk ott többet.

Visszajövet a kerti zuhanyt használtam.No nem azért, mert az a víz ingyen víz, hanem  azért, mert abból fokozatosan lehűlve érkezik a víz. Először jön a napsütötte meleg, azután a langyos, majd lassan-lassan a jéghideg.  Még egy korsó hideg sör és máris teljes a nyaralás fíling.

Gabika és Feri bácsi átjöttek. Addigra át is sült a korábban megfőtt és megprézlizett szilvás gombóc. Nagyon bekajáltunk belőle. Utána főtt kukorica volt és kávé.  Gabikáéknak is tetszett a klíma teljesítménye, hogy ebben a kánikulában még lent is érezhető a klíma hatása.

Kimegyünk a stégre Gáborral és Klárival együtt élvezzük a Dunát. Közben Zacher Palkó jelent meg a kajakkal és invitált, hogy szálljak be a kajakba. A nagy feladatra felkészültem és bemutattam egy minta kőrt, anélkül, hogy mindenki röhöghessen a felborult kajak miatt. Möci jót dumált Klárivlal, miközben mi Gáborral úszkáltunk a Dunában.

Palkó tájékoztatott, hogy egy hónapja elhunyt közös barátunk Gyarmati Gábor, aki egyetemi évfolyamtársam és sokáig jó barátom volt, de politikai nézeteltéréseink miatt egy idő után eltávolodtunk és elszakadtunk egymástól.

A stégről Pista bácsihoz mentünk. Nála néhány pálinkával oldottuk a mai nap feszültségeit.

Hazajövet még egy kicsit megpróbáltuk a TV előtt lezárni az estét.


Nyál csorgatva néztem a neten egy Dehler Sprintát. El is küldtem a linket Lacikának és Tamásnak.

A huzika elektromos csatlakozója

Manna megint ott aludt az ágyunkban. Bár azonnal telefonáltam a Dabi Vegyesboltba, hogy tegyenek félre egy kárpát kenyeret, de már lekéstük az utolsó darabot is.

Elindulás előtt még meglocsoltam a veteményest, de  csak két szem paradicsomot tudtam feltenni a reggeliző asztalra,mert a mienk csak lassan és fokozatosan érik. Utána megborotváltam a kerítés sövény utcai oldalát is.

A piacon vettünk szalonnaféléket, tejet, tojást, négy cső kukoricát és egy kis paradicsom kiegészítést, mert a mienk saját fogyasztásra kevés.

Möci finom reggelit varázsolt az asztalra.

Zsófi néni szólt, hogy Zsolti felakasztott a kerítésre egy zacskóban őszi barackot.

Délben átjött Feri bácsi és végre átszereltük a Scenic-en a huzika elektromos csatlakozóját. Ezt egyedül nem tudtam volna megcsinálni. Engem megnyugtat, hogy Ő is hülyül, nem csak én mert amikor elment, nálunk felejtette a szemüvegét és a baseball sapkáját. Átvittem neki és leültünk volna egy kicsit dumálni, amikor jött Möci, hogy a kéményseprő keres és szeretné átvizsgálni a három kéményt (cserépkályháé, cirkó-gázboyleré és a kúp alatti hússütőé). Kérdeztem a mestert, hogy mi a vizsgálat célja, amire kertelés nélkül azt mondta, hogy a bevételük növelése.

Később ismét felvettem a festő munkaruhámat és próbáltam a tegnap este lealapozott oszlopot, most már véglegesre festeni.

Áront felhívtuk, felhőtlen élményeiről számolt be. Összebarátkozott egy fiúval és vele úszkálnak, pancsolnak. Elmondta, hogy milyen új létesítmények vannak az üdülőben és azt is, hogy a jövő hetet ég együtt töltik a nagyival.

Kimentünk a Dunára úszni, napozni, élvezkedni és közben megint szomorkodtam azon, hogy már nem tart sokáig a nyár.

Kicsit foglalkoztam a bélyegekkel is. A TV csatornákat végigböngészve nem találtunk semmi nézhető műsort.

Möci finom összeállítása (megmaradt töltött paprika, füstölt szalonnás krumpli és tzatziki) zseniális vacsorának bizonyult.

a harmadik oszlop is szép lesz

Csak nyolc óra után keltem fel. Amíg Möci a reggelit készítette, addig én az új módszerrel locsoltam a két veteményest. Közben jött a felszólítás, hogy kéretik néhány érett paradicsom behozatala a kertből az asztalra.
A nap megint elkezdett hét ágra sütni. A reggeli ma egy fokkal egészségesebb, sült szalonna és főtt kolbász mentes volt.

Reggeli után azt a feladatot kaptam, hogy a tegnap kapott uborkákat hámozzam meg és gyaluljam meg tcacikinek előkészítendő.

Délelőtt a sövény kerítés nyírását tűztem ki feladatnak, de csak a belső oldalt sikerült megnyirbálnom.

Beültem a huzika asztalához és bekapcsolt légkondi mellett elkezdtem írni a BKK levelemet.

Ebédre Möci finom lecsót készített. Utána sör és már megint mentünk csobbanni a Dunába. A stégre látogatott Zita és a Feri bácsi is. Később átmentünk Gabikához. Egy kicsit dumáltunk, kávéztunk. Amíg Gabikával a kütyü egyik problémáját tisztáztuk, addig Möci bringázott egy kört.

Estefelé Möci a kúp alatt szörfözött az Interneten, én pedig elkezdtem a kúp harmadik oszlopát fehérre festeni, illetve csak alapozni. Nem találtam kültérre való festéket, de Möci biztatott, hogy a beltéri is meg fog felelni. Hiába bugyoláltam be az oszlop lábát, egy csomó festék lecsepegett a kőre.

Rend a lelke mindennek

Ma végre közepes időre ébredtünk. Reggeli után Möci azt javasolta, hogy karikázzunk ki a piacra hagymáért és fokhagymáért. Előtte meglocsoltam a zöldbabot, úgy ahogy Zsolti bácsi tanította, nem a lombját, virágát, hanem a tövét, gyökerét.
Utána felhívtam Áront a Nóra nagyinál, megnyugtatott, hogy teljesen jól van és délre rendeltek egy taxit, majd busszal indulnak Egerbe.
Az egész házban kerestem a szemüvegem, de sehol nem lelem. Möci is segített, de neki se jelent meg. Bezzeg, ha Áron itthon lenne, Ő azonnal megtalálná. Közben beleakadtam néhány rendetlenségbe, amiért szóltam is Möcinek. Neki viszont az a véleménye, hogy kettőnk közül én vagyok a rendetlenebb. Ezért azután meghirdettünk egy rendességi versenyt.

Elindultunk bicajjal a piacra. Megvettük a cuccokat és amikor visszafele jöttünk az utcákon mindenhol csődület volt, mert egy helikopter leszállt egy sürgősségi esethez, ott beugrottak az első teherautóba és azzal mentek a beteghez.

Ebédre Möci a csúcsot készítette, spenótos tésztát parmezán sajttal megszórva. Úgy készítette, olaszosan, nem finomra feldarálva a spenótot, hanem meghagyva levelesen. Nagyon finom volt. Utána söröcske.

Végre rászántuk magunkat, hogy kimenjünk a stégre és úszkáltunk a Dunánkban néhányat, miközben megállapítottuk, hogy most már augusztus közepe van és lassan vége a nyárnak.

Dezső hívott telefonon, hogy menjek a kerítéshez, mert salátának való uborkát szedett nekünk.

Este Möci átvette Elli szerepét és elkezdte csipegetni a lábkörmömet.

Amikor felhívtuk Áront, már 3/4 9 körül járt. Nagyon fárasztó nap után már lepihentek a nagyival.

A jó pap is holtig tanul

Reggel hétre teljesen kialudva magamat, talán egy kicsit én is jobban voltam. Möci még lábadozott, ezért egyedül mentem bevásárolni. Mindent megvettem, amit Möci kért, sőt, még egy sor csirke aprólékot és velős csontot is vettem, hogy egy finom erőlevest tudjak főzni.

Az idő borús, ma nem lesz kánikula.

Délelőtt rossz hírt kaptunk Áronról. Emőke telefonált, hogy Áron is bekaphatta ugyanazt a vírust, mint Möci, mert este és éjjel még kétszer hányt. Megbeszéltük, hogy akkor egyelőre ne induljon el Nóra nagyihoz, inkább pihenjen és igyon sok folyadékot.

Emőke csak főtt krumplit adott Áronnak, de azt is kihányta. Emőke nem hagyta Áront egyedül menni a nagyihoz, inkább Zolival és csak akkor vitték, amikor már sokkal jobban volt.
Nagyit is felhívtuk, de nagyi akkor már csak jó hírekkel szolgált és elhatározták, hogy holnap délben mennek Egerbe.

Zsolti megtanított, hogy a zöldbabot ne este locsoljam és ne felülről permetezve, hanem  reggel és csak a tövénél, mert akkor a növénynek kisebb a gombásodásra az esélye. Nagyon örültem, hogy megint tanultam valamit, így csak nem fogok teljesen hülyén meghalni. A jó papnak is az van a fejfájára írva, hogy: "Tanulmányait befejezte."

Délután angoloztunk, majd Möci evangelizált, de az az érzésem, hogy ez ebben a korban már reménytelen.


Újabb javaslat pattant ki az agyamból a  Budapesti Közlekedési Központnak-nak. Möcinek is tetszett az ötlet, de még hagyom egy kicsit érlelődni, azután megírom a Vitézi Dávid Vezérigazgató úrnak, de CC-zni fogom Tarlós Főpolgármester úrnak és Dr. Horváth Viktóriának a turizmusért felelős helyettes államtitkár asszonynak  is. Egyébként elhatároztam, hogy csak azokkal az ötleteimmel fogom terhelni a nagyközönséget, amiket már elfogadtak, és bevezettek, mert, hogy ilyen is előfordul, ha ritkán is, de előfordul.

Késő este feküdtünk le, de csak nem tudtam elaludni. Részben támadtak a szúnyogok, másrészt nyomasztott, hogy nem írtam meg Ádámnak a válasz levelemet.

Befele menet a fél család

Már korán reggel elkezdtünk készülődni. Leót Gabinál terveztük lerakni, Emőkét Gazdagréten, Áront pedig óra nagyinál, hogy mehessenek Egerbe.
Möci nem érezte jól magát. Egész éjjel hasmenése volt és hányt. Szerinte bekapott valamilyen vírust. Azt kértem tőle, hogy pihenjen, ne egyen semmit, de igyon sok folyadékot, lehetőleg cukormentes teát. Ha valamire szüksége van, csak hívjon, én igyekszem vissza délután.

A fiúk jókedvűen csomagoltak. Készítettek egy-egy szendvicset az útra, Gabinak pedig betettek egy üveg barack- és egy üveg szilvalekvárt. A legnagyobb probléma azzal volt, hogy egyik fiú sem találta a személyi igazolványát. Ároné végül meglett, de Leó továbbra se találta.

Kilenc óra után sikerült elindulnunk. Az első állomás a Burek volt. Mindenki választott magának valamit.

Fél tíz után amikor már közel jártunk a délegyházi elágazáshoz, hívtuk Gabit az útbaigazításért, de hiába, mert nem veszi fel. Nézem az órát, már elmúlt fél tíz, hívhatom Norciékat, hátha ők tudnak segíteni. Megint sikerült őket felkelteni, pedig a legutóbbi instrukció úgy szólt, hogy fél tíz előtt!! ne hívjam őket, mert nyaralnak.

Szerencsére időközben Gabi visszahívott és elkezdte a navigálást. Kérdeztem, hogy neki mit vegyünk a boltban, hogy neki ne kelljen egy órát ki- és egy órát visszakerekezni. Kenyér, vaj és egy doboz gyufa.

Norci szemrehányóan visszahívott minket, hogy megint sikerült felébresztenünk őket.

Többszöri telefonos útbaigazítás után végre megérkeztünk. Gabi nagyon megörült nekünk. Kedves volt és Emőkét körbevitte a rezidencián. Emőkének nagyon tetszett a tanyasi élet, de azt mondta, hogy neki nem lenne ekkora bátorsága, hogy egyedül éljen itt a világ végén.

Érzékeny búcsút vettünk Leótól. Áron már előre szomorú lett attól, hogy most lehet, hogy egy évig nem fognak találkozni.

Már egészen közel voltunk Budapesthez, amikor Nóra nagyi hívott, hogy Áront mégse ma vigyük hozzá, hanem csak holnap, mert csak csütörtökre tervezi az indulást Egerbe.

Amikor megérkeztünk Gazdagrétre,  megnyugtattam Áront, hogy csak rövid időre hagyom egyedül és rögtön elindultam az Önkormányzathoz az életben-lét igazolásomért, amit legkésőbb még ma postára kell adnom, ha nem akarom, hogy kimaradjon a német nyugdíjam. Már előre felbélyegzett és megcímzett borítékkal érkeztem és szerencsémre minden papír készen is volt. Ott helyben fel is adtam.

Visszatérve abban állapodtunk meg, hogy Áron és Emőke maradnak Budapesten, én pedig sietek vissza Möcihez és Áron majd holnap reggel egyedül megy a Nóra nagyihoz.

őszinteség - hazugság

Reggel egy darabig úgy tűnt, hogy minden rendben megy. Bár nem egyszerre ébredtünk és keltünk fel, emiatt azután több turnusban reggeliztünk.

Amíg Möci készítette a reggelit, addig én elkezdtem az istálló padlásterét reorganizálni. Felszereltem egy ott egy fali dugaszoló aljat és egy lámpatestet körtekapcsolóval.

Az első reggelizők mi voltunk, Möci meg én. Azután elkezdtek szállingózni a fiúk, Áron és Leó.

Közben Dezső átadott egy nagy vödör spenótot a kerítés fölött. A fiúk elkezdték pucolni. Amikor én csatlakoztam, megkérdeztem, hogy milyen használati utasítást mondott Möci a spenótra vonatkozólag. Öt perccel később, amikor valami miatt vitába keveredtem Áronnal, akkor ő azt mondta, hogy nem kérdeztem meg. Ettől teljesen kiborultam. Elmagyaráztam Áronnak, hogy a mi érékrendünkben milyen fontos helyet foglal el az őszinteség és milyen megvetett a hazugság. Ezután hosszú mosolyszünet következett.

Később, Möci megpróbálta oldani a megfagyott légkört azzal, hogy rajzoltatta a fiúkat. Az enyhülés azzal folytatódott, hogy kimentünk a stégre. Áronék kérték, hogy vihessék ki a gumikajakot. Előtte persze fel kellett fújni, mert az egyik hurkája leeresztett. A csirkecombokat bepácolva tettem a hűtőszekrénybe.

Amíg a fiúk kajakoztak, Möci pedig a stégen napozott, Emőkével átúsztuk a Dunát. A túlparton kiszálltunk és jót beszélgettünk a nénivel a vízililiomairól. Mire visszaértünk, már mindenkinek korgott a gyomra.  Hat darab combot Emőke bepanírozott, a másik hatot pedig roston terveztük megsütni. Közben Möci megfőzött egy csomó krumplit, amit Emőke pucolt meg. A fiúk csinálták a tüzet és én voltam a sütésért felelős. Két comb oda is égett, mert megjött Huszti Zoli, hogy elszámoljunk a klímával.

A combokat sikerült mindet elpusztítani a főtt-sült krumplival és a kovászos uborkával.

Amikor Áront és Leót kértem, hogy pakolják be a kajakot és az evezőt, akkor arra hivatkozva, hogy ők már Möcivel megbeszélték, délután is mennek kajakozni, sőt, le fognak evezni a strandig, meg vissza és majd csak utána pakolnak.

Késő délután jött Huszti Zoli. Elrendeztük a klíma anyagi részét és megbeszéltük, hogy az SMS-en keresztüli távvezérléshez majd még be fognak húzni egy kábelt.

egy kis tenisz, lecsó és a hullócsillagok

Nyolc körül ébredtünk. Azzal kezdtük, hogy elgurultunk a TESCO-ba mákért és ha már ott vagyunk, akkor vegyünk néhány dolgot, mert Möci szerint nagyon kiürült a háztartás.Így a 219.- forint helyett 20 ezerrel többet hagytunk ott.

Hazajövet mindenki részt vett a reggeli készítésében. A kúp alatti nagy zaba után azt találtuk ki, hogy elmegyünk teniszezni.

Csak Emőke és Manna maradt otthon. Nagyon jól  esett az egyórás edzés. Áron sokat segített Leó tanításában. Utána megnéztük Eszter és Gábor (ők a teniszpálya tulajdonosai  és üzemeltetői)  házukat. A ház kívül-belül tetszett. A duma mellé kaptunk egy finom kávét és narancslevet.

Möci és Leó közösen készítették ebédre a mákos gubát. Mindenkinek ízlett, de Leó még a tálalásnál feljavította egy kis tejjel.

Felhívtuk Nóra nagyit, hogy egyeztessük Áronnal való programját. Nehéz volt vele a telefonon keresztül kommunikálni, de abban meg tudtunk állapodni, hogy kedden délután el tudjuk vinni hozzá Áront.

Feri bácsi átjött a nagy létra toldalékáért és utána lementünk csobbanni a Dunára. Már kezdett lemenni a nap, amikor nekiálltam a bográcsban készíteni a lecsót. Áron és Leó készítették a tüzet, miközben én már aprítottam a hagymát. A többi már gyorsan ment, egy órán belül tálalva volt a vacsora.

Kaja után Emőke, Áron és Leó valamilyen nagyon izgalmas kártyajátékba kezdtek, mert úgy tűnt, egy darabig nem is fogják tudni abbahagyni.

 Végül - de ez már nagyon későn este volt - Emőke javaslatára kiültünk a kertbe és néztük a hulló csillagokat. Sikerült beazonosítanunk a különböző csillagképeket, a göncöl szekeret és a tejutat, a felettünk nagyon magasan elszálló repülőgépeket és az időnként fényesen felvillanó műholdakat.

A fiúkért menet Horányba

Nagyon korán kellett kelnem, ahhoz, hogy hétkor el tudjak indulni Áronért és Leóért Horányba, Emőkéért pedig a Gazdagréti térre.

Kicseréltem a hűtőládában a jégakkukat a mélyhűtőből kivett frissekre, hogy a négy üveg almalé hidegen érkezzen Horányba. Möci gyorsan kent egy szendvicset és megtöltötte az autós poharat tejeskávéval.

Közben Noszti Zoli telefonált, hogy ma reggel 9-re tudnának jönni szerelni a klímát és délre készen is lennének. Mondtam, hogy nyugodtan jöjjenek, Möci fogja tartani a frontot. Még szerencse, hogy ahogy beállt a tél, rögtön lesz klímánk.

Norci kért, hogy ne menjek 1/2 9-re Horányba, mert ők 9-ig alszanak. Igyekeztem 9 után érkezni és ez 1/4 10-re sikerült is, de Norcinak és Ádámnak ez sem tetszett, mert felébresztettem őket. A nagy gonddal készített hat liter almalé fogyott, de nagy bánatomra senki sem dicsérte, hogy finom.

Áron és Leó már régen a játszótéren voltak és onnan jöttek be reggelizni. Baracklekváros vajas kifli volt, amihez nekem egy finom kávét is készített Ádám. Áron és Leó már össze voltak készítve, csak be kellett pakolni mindent az  autó csomagtartójába, feltenni Áron biciklijét és tízkor már el is tudtunk indulni.

Az első állomás a Gazdagréti tér volt. Ott felvettük Emőkét, Manna cicát és a postaládákból a leveleket. Ezek közül csak Manna volt komplikált, mert senki nem tudta betenni őt a kosarába. Először Áron próbálkozott, azután Leó. Mire Emőkére került a sor, Manna már bebújt az ágynemű tartóba és közölte, hogy ő nem szeretne velünk jönni. Nagy nehezen, végül 11-kor tudtunk elindulni.

Az első állomás a Burek volt. Áron egy fagylaltot kért, mi hárman pedig egy-egy gyrost. Közben Emő telefonált, hogy merre járunk. Én gondoltam, hogy abból balhé lesz, ha mi ebéd előtt be gyros-ozunk, ezért átadtam a telefont Emőkének, aki azt lódította, hogy Áporkán vagyunk, mert kaptunk egy defektet, de már majdnem végeztünk a kerékcserével és nemsokára megérkezünk. A gyros nagyon finom volt, de én meghagytam a felét Möcinek.

Huszti Zoli is telefonált, hogy befejezték a klíma szerelését és a fagyasztó kamra ezennel elkészült.

Megérkezésünk után először Mannát engedtük ki, aki rögtön felismerve a terepet, körbe járt a kertben. Emő feltálalta ebédre a maradék töltött paprikát, de senki nem volt elég éhes és ezért nagyon hosszú foggal ettük.

Megmustráltam a klíma szerelését és az istállóban való kábelezést leszámítva, tetszett a munka. Átutaltam az autópálya büntetést és a TESCO hitelt.

A délutáni pihenés olvasással kezdődött, de hamar átfordult alvásba.

Emőke elment a fiúkkal a strandra és egy kicsit átfázva jöttek meg, úgyhogy azonnal a forró zuhany alá küldte őket. Áron és Leó nagy legózásba kezdtek.

A veteményes esti locsolása közben átjöttek a lakókocsis szomszédok, akik holnap indulnak el kéthetes túrára és invitáltak minket is. A terv szerint az első hetet Szlovéniában töltik és a második héten mennek le az Adriára. Nekünk a jövő hét szóba se jöhet, de utána lehet, hogy csatlakozunk.

A fiúk vacsorára tejbegrízt kaptak, én pedig kolbászt, csípős paprikát és tejet.
Vacsi után Emőke, Áron és Leó annak ellenére elkezdtek kártyázni, hogy már lassan fél tíz volt.

az éléskamra rekonstrukciója

A reggeli már készen van amire én felébredek. Igaz, hogy nem lágy tojás, amire vágytam, de készen van.

Reggeli után megállapítottam, hogy az ásványvíz tároló, konstrukciós hiba miatt összeroskadt. Az én hibám miatt történt, ezért az én kötelességem ezt rendbe hozni. A nagy munka azzal fejeződött be, hogy a visszaszerelésnél levertem egy üveg pálinkát, aminek törmelékeit Möci szedte össze, én csak sűrűn bocsánatot kértem.

Möcinek többször meg kellett rángatnia a felújított polcot, hogy milyen stabil.

Délelőtt Möci nagy fegyvertényt hajtott végre, összeszedi a lehullott almákat. A már teljesen hasznavehetetleneket a komposztálóba küldi, a többit pedig további feldolgozhatónak ítélve egy lavór szerűségbe gyűjtve.

Még nem kezdtük el az almák feldolgozását, helyette csobbantunk a Dunába. Möci főleg Zitával hancúrozott.

Az éléskamra rendbehozása  azzal folytatódott, hogy Möci kilakoltatta az összes üres, sörkollektornak szánt sörös dobozt. Az istálló padlásterében kellett új szálláshelyet kialakítanom a sörös dobozok számára.


Közben minden mozdulatunkat a kulcsra zárás kíséri. Kicsit irigylem azokat, akik olyan országban élnek, hogy nincs kerítés és nincsenek zárak. Legutóbb Göteborgban voltunk ilyen helyen.  Ott egyszerűen nincsenek kerítések és nem zárják a lakásokat és az autókat.  Itt Dömsödön egész nap arra kell figyelnünk, hogy bezártuk-e a Duna kaput, az egy zár és egy lakat. Bezártuk-e az istállót, az egy zár és egy lakat. Bezártuk-e az autót, ami csak egy távirányító és bezártuk e a kert kerítését, hogy ne jöhessen be senki, mert ellophatják a fűnyírót vagy egyszerűen csak az alumínium létrákat.

Möci ebédre a tegnap készített töltött paprika maradéka mellé pörcös túrós csuszát készített. Ebéd után félrevonultunk a lehűtött huzikába. Möci angolt tanult, én pedig egy darabig olvasgattam, majd megnéztem a szemhéjaimat belülről.

Holnap tervezzük Horányba vinni. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk nagyon fognak örülni az almalének, de ha az almalé gyártásból kellene megélnünk, akkor felkopna az állunk. Sok meló, kevés almalé.

Huszti úr megrendelte az LG klímát és vasárnap délutánra ígéri a szerelést.

A naplemente után még úszunk egy órát a Dunában. Zita is jön Feri bácsival, aki eredetileg Rokkót hozta volna sétálni, de végül ő is csobbant egyet.

Nem bízom a meteorológia előrejelzésében és nekiállok locsolni. Az esti locsolás után még bekapom a túrós csusza maradékát a sült szalonna darabokkal.

Möcit már csak az álmosság tehetetlensége tartja a TV előtt, amíg én a blogbejegyzéseimet frissítem.

klíma berendezés

Már reggel hét előtt felébredtünk. A nap állásából és bekacsintásából úgy tűnik, hogy beváltja a meteorológia fenyegetését és ma csúcsot dönt majd a kánikula.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy ha Áron is úgy gondolja, akkor augusztus második felében tervezhetnek egy egyhetes programot együtt. Arra is lenne lehetőség, hogy előtte néhány napot itt töltsön Dömsödön, ha erre van kedve.

Én leültem blogot írni. Utána egy kis öröm kapálás, mert a zöldbab ültetvény elkezdte hajtani a virágait. Csak 1/2 10-re kecmeregtünk le a kúp alá reggelizni. Reggeli előtt egy nagy pohár kovászos uborka leve. Még egy kis maradék lecsó, tükörtojás, sonka és tejeskávé.

Amíg nem tűz a nap, kifekszem egy fa árnyéka alá olvasni a Hatvany Lajos könyv II. kötetét. Möci ide-oda költözködik a teljes műtermével, de sehol sem éri el az ihlet..

Átvállalom az ebéd készítését, hogy  Möci egy kicsit tudjon dolgozni.

Többször lemegyünk a Dunába úszni, mert másképpen nem lehet kibírni a hőséget.

Délután megjelenik Huszti Zoli és előadja a beszerelhető klíma berendezések lehetőségeit, árait. Végül megállapodunk a típust illetően és bólintunk a megrendelésre.

Az esti locsolás után úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy csak a huzikában tudjuk elviselni a klímát. Be is rendezkedünk és visszük magunkkal a Notebookot, hogy wifin és youtube-on keresztül megnézzünk egy jó filmet. Végül az "Életrevalók"  (Intouchable) c. filmre esett  választás.

Möci nem tudja végignézni a filmet, mert közben elálmosodik

vezeték nélküli csengő

Végre egy kis nyugalom, végre egy kis pihenés. Nincs kötött programunk és nem kell időben felkelni és rohanni valahova. A zöldbab és a paradicsomos kap még egy kis vizet reggelire.

Kettesben megyünk a piacra és bár  mindent megveszünk a reggelihez és az ebédhez, az étvágyunk csak a reggeliig terjed. Egy visszafogott reggeli után már keresgéltük, hogy hol találunk hűvösebb helyet a bázison.

Vettünk még egy wireless csengőt a kapura, mert a régit lelopták. A szereléshez felhasználtam egy nyugger kajás dobozt is és abból készítettem eső és napvédő házat a csengő külső egységének. Nagyon szépre sikerült a szerelés. Möcinek is tetszett és megígérte, hogy a csengő házára fog egy jelzést ragasztani. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy a ház megint gyarapodott, szépült valamicskét.

Nekiláttam a lecsó készítésének. Úgy döntöttünk, hogy azt is a nyílt tűzön bográcsban készítjük el, hogy a ház belül minél kevésbé melegedjen fel. Egy óra múlva már ettük is a szalonnával, debreceni kolbásszal spékelt lecsót.

Az ebéd utáni szieszta a klímával előhűtött huzikában történt. Nekem még aludni is sikerült egy órácskát.

Amikor már a nap ereje egy picit alábbhagyott, akkor kimentünk a Dunára úszni egyet.

Az esti TV nézés nem nyújtott semmi különlegesen felemelőt. Vártuk Huszti Zoltánt, aki 6 és 1/2 8 közöttre ígérte, hogy jön, megbeszélni az inverteres klímát, de hiába, mert nem jött.

Én ettem még egy adag lecsót és bár a nap már jócskán leáldozott, a majdnem sötétben még úsztunk egy nagyot.

látogató Horányban

Mire nyolc körül felébredtem Möci már nem volt sehol. Este mondta, hogy neki korán kell elindulnia a Munkaügyi központba. Úgy nézem, hogy a hőség ma sem fog alább hagyni, miszerint ma is a zuhanyozás lesz a fő program.

Készítettem egy laza reggelit (vajas kenyér, sajt, lágy tojás és tejeskávé) és megnéztem milyen elmaradásaim vannak. Pótoltam a blogbejegyzés elmaradásait.

Möcivel azt beszéltem meg, hogy dél körül elindulunk meglátogatni Norciékat Horányban. Ebből végül egy órával későbbi indulás lett. Norcikám telefonált, hogy vigyünk egy 24"-es kerékpár belsőt és hogy mikorra érkezünk meg, mert valakinek meg kellene főznie az ebédet, ő ugyanis időközben egy boka sérülés miatt fekvő beteg lett.

Egy óra múlva odaértünk. A telepről egyelőre csak annyit, hogy Norci tegnap este a telep facebook oldalán kérte, hogy ha valakinek van mankója, azt szívesen kölcsönkérné. Másnap reggel az ajtójuk előtt volt egy pár mankó.

A gyerekek nagyon jól érzik magukat és a diótortának is örülnek. Az egyetlen baj, hogy ebéd előtt senki nem kaphat egy falatot se belőle.

Möci most látta először, hogy milyen Horányban a telepi élet. Norci bokája csúnya, rajta egy fél baracknyi duzzanat. Sikerült rábeszélnünk, hogy ezt meg kellene mutatni orvosnak és egy röntgen gépnek. Fel is hívtam Kiss Zsuzsit, aki mint főorvos, rögtön intézkedett, hogy Norcit soron kívül fogadják a Váci kórház sürgősségi traumatológiai osztályán.

Először gyorsan elkészítettük a paprikás krumplit, megebédeltünk, Möci kiosztott mindenkinek egy szelet tortát, de én észrevettem, hogy Artival kivételezett és ő duplán repetázott.

Nagy nehezen kivittük Norcit a kapun kívül parkoló autóig, hol úgy, hogy mankóval jött, hol meg úgy, hogy beültettük Janka babakocsijába. Janka természetesen jött velünk, mert ő még ilyen hosszú időre nem tudja nélkülözni a mamáját.

Möci közben megbeszélte a fiúkkal, hogy lemennek a Dunára úszni és "csurogni", mivel itt nagyon nagy a Duna sodrása.

A sürgősségi ellátásnak a betegfelvétel volt az egyetlen lassú pontja, mert Norcit nem volt hajlandó felvenni a rendszer, ha ő magyar állampolgár, de az állandó lakcíme Bristol. Ezen végül úgy segítettek, hogy felvették mint angol állampolgárt. Igaz, hogy akkor fizetni kellett volna az ellátásért, de azt meg megoldották az Európai Egészségügyi Biztosítás kártyájával.

Amíg Norcit ide-oda tologatták, addig mi Jankával bejártuk az egész kórházat. A röntgen felvételről megállapították, hogy szerencsére törés nincs, de tokszalag sérülés van. Norci kikönyörögte, hogy ne gipszeljék be és így felírtak egy erős tépőzáras kötést, amit majd ki kell váltani.
Reméltük, hogy este 1/2 8-ra végeznek a vizsgálattal, mert visszafele nyolckor indult az utolsó komp. Még tankolni is sikerült és kilencre már Norcit is kitettük Horányban.

Ádám megmelegítette a vacsorát, utána dinnyézkedtünk és rövid búcsú után elindultunk Dömsödre. 1/2 12-re sikerült landolnunk Dömsödön. Még gyorsan meglocsoltam az egész nap szenvedett veteményes, azután zuhanyozás és ágy.

sok kis bosszúság

Iszonyú hőség volt, még éjszaka is. Reggel, kialvatlanul ébredtem és csak arra emlékszem, hogy éjjel kimentem inni egy nagy pohár ásványvizet és lezuhanyoztam jéghideg vízzel, hogy tudjak tovább aludni..
Möci is korán kelt és az első kávéja után fel is ment.

Lassan megreggeliztem. Megmelegítettem magamnak a tegnap készült tojásos lecsót. Nagyon sósnak találtam, ezért a felét meg is hagytam. A tejeskávé után lementem a postára, hogy intézzem a mára kirótt feladatokat (Postatakarék és a három küldemény átvétele) Az egyik rossz hír volt. Július 4-én, amikor Ellihez siettünk,  1 km-rel tovább mentünk, mint a Biatorbágyi kijárat és ezért érvényes autópálya matrica hiánya miatt, közel 15.000.- Ft büntető pótdíjat kell befizetnünk. Volt egy jó is a küldemények között. Megjött a Shopline-tól a Hatvany Lajos könyv II kötete is.

Amikor a rossz hírt lelkileg kihevertem, elindultam tömegközlekedéssel a Béke téri rendelőbe a múlt héten megbeszélt gyógytorna végett. Az út 1 óra 20 perc, de legalább tudtam olvasni a könyvet. A hölgy, akivel ezt megbeszéltem nem tudott az időpontomról. Megmutattam neki a kütyün az ő telefonszáma mellett a hívás időpontját és időtartamát. Kérdeztem, hogy akarja-e hallani, hogy miként folyt a beszélgetés, de erre teljesen megsemmisült és kérte, hogy ne.

Zsuzsival találkoztam, átadta amit Béla küldött és amikor szerettem volna inni egy hosszú kávét, tejjel és cukorral, akkor segített, de az automatából egy rövid kávé jött ki tej és cukor nélkül. Ettől azután mára a Béke térből nekem elég is lett.

Feladtam a 3 db hamisított SD kártyát az eladónak és a megállapodásunk szerint megírtam neki a tracking number-t.

Hazajövet a következő csalódás az Újbuda Önkormányzatnál történt. Bementem, hogy kérjek egy életben lét igazolást, ami a Németországi nyugdíjamhoz kell. Végigvártam a soromat, mindent elintéztem, akkor a hölgy közölte, hogy készen van, de ezt ma nem tudja kiadni, mert ezt a főnökének is alá kell írnia és ő csak akkor írja alá, ha valaki, aki tud németül elolvassa, jöjjek vissza 1-2 nap múlva. Mégis mikor- kérdeztem. Azt nem tudja megmondani, de majd érdeklődjek. Ekkor éreztem, hogy valóban Balkán, ahol élek és nem Európa.

Elhatároztam, hogy semmin nem fogok bosszankodni, csak azért, hogy elrontsam a kedvemet, de ez nem sikerült. Hazafele jövet a buszmegállóban magyartalan közleményt olvastam, de nem hevenyészett módon odapingálva, hanem kinyomtatva, gondolom minden buszmegállóra 3000 példányban. Majd ha lesz rá érkezésem megírom az info@bkk.hu email címre.

Hazajövet elkezdtem a diótorta sütését. Már tegnapelőtt elhatároztuk, hogy viszünk a fiúknak egy diótortát. Mindenki szereti, de Artinak az a diótorta a kedvence, amit én sütök. Egy másfél óra alatt el is készültem vele, sőt a torta fazonírozásából, még Emőkének és a Csabinak is jutott egy kis kóstoló.

A hőséget csak úgy tudjuk elviselni, hogy szinte óránként veszünk egy hideg zuhanyt és a két zuhanyozás között sok sört iszunk.

Ami még felbosszantott, hogy a Gazdagréti téri Gyógyszertárat,  amelyik azelőtt is egy modern, szép patika volt, egyik napról a másikra lebontották és a helyébe - mint hallottam - 250 millió forintért egy újat építenek.

Möcinek elmesélve a látottakat, alig hitte, ezért amikor  lementünk sétálni a rombolás helyszínét is megmutattam. Ezt leszámítva a séta alatt sokat nevettünk. Möcinek nagyon jó a humorérzéke és együtt jókat tudunk nevetni.

vasárnap megyünk a fiúkért

Viszonylag korán ébredtünk. Mire lementem, hogy megelőzzem az erős napsütést és meglocsoljak, Möci már egy csomó cuccot menetkészre  összerámolt.
Locsolás után én is elkezdtem összepakolni. Áron biciklije ki, a másik kettő be az istállóba. A biciklitartót Möci lemosta és letakarította. A szörföt is be kellett rámolni. A vitorlát szétszedtem, de nem tudtam olyan vékony hengerré tekerni, hogy beférjen a zsákjába. A deszkát ketten hoztuk be, Möci nagyon ügyesen segédkezett. A Möci által összepakolt kajákat és egyebeket bepakoltam a csomagtartóba, hogy a biciklitartót és Áron bringáját fel lehessen szerelni. Bepakoltam a friss barack- és szilvalekvárból 1-1 üveggel és a Jankának a diavetítőt. Gyors reggeli és 10:20-kor már el is tudtunk indulni. Mind a ketten nagyon összeszedetten készülődtünk. Ha Möci nem segített volna, délben sem indultunk volna.

Alig volt forgalom, egy óra alatt hazaértünk Gazdagrétre. Itt gyorsan minden szükségest átpakoltunk és már indultam is Bakonyszentlászlóra. Möci itthon maradt és várt vissza.

Az előírás szerint három óra előtt tíz perccel érkeztem a tábor elé. Találkoztam Micivel, de egyikünknek sem szabadott 3:00 előtt bemenni a táborba. Amikor végre beengedtek, kitört az örömujjongás. A fiúk (Áron, Leó és Arti) még a lehetőségekhez képest is ápolatlanok, koszosak és felhőtlenül boldogok voltak. A nagy ölelkezés után elkezdődött a záró produkció. Előbb közös tánc a szülőkkel, majd filmvetítés szerű jelmezes játék, egy részlet a Rómeó és Júliá-ból. Néha láttam Esztert is, de számomra a fő attrakciót a fiam és a rég nem látott unokáim voltak.

Azután leszereltük a biciklit, hogy a bőröndöket, háti tatyókat be tudjuk tenni a csomagtartóba. A három fiú beült hátra. Arti kapta a seggemelő párnát és ő ült középen.

Bár Micivel egyeztettük a követendő útvonalat Pusztavámra, hogy majd konvojban megyünk Dunyiért és Samuért, de mire mi elindultunk ő már sehol se volt. Még szerencse, hogy amikor Norci nem tudott mondani pontos címet, akkor beszereztettem vele a GPS koordinátákat.

A hőség nagy, de a Scenic klímája kitűnően működik. Úgy néz ki, hogy ötre fogunk odaérni Samuért. A fiúk a hátsó ülésen elevenek, jókedvűek és egymás szavába vágva mesélik élményeiket. Megállunk egy benzinkútnál. Mindenki menjen pisilni, - hangzik a parancs - utána kézmosás és mindenki választhat magának egy fagylaltot és egy üdítő italt, kedve és ízlése szerint, de az elfogyasztása, csak az autón kívül megengedett.

Az út hátralevő részében a fiúk bealudtak és csak akkor ébredeztek, amikor már Samu táborának a közelében jártunk. Az utolsó szakasz erdei úton vitt és a sok elágazás miatt IGO nélkül oda se találtam volna.

Nagy örömködés, hogy megláttuk Dunyit és Samut. Miciék csak jóval utánunk érkeztek meg, valószínű, hogy ennyit jelent a GPS. Rövid búcsúzkodás után elindultunk Horányba.  A fiúk az úton barchoba-ztak és egész úton nagyokat röhögtünk. Közben küldtünk egy SMS-t, hogy a fiúk már nagyon éhesek. Samu csak azért panaszkodott, hogy neki a Janka már annyira hiányzik.

1/2 8 után érkezünk. Norci a Jankával jött elénk a kapuba. Azt az üdvrivalgást, amit Janka Samu láttán levert. Áron lekapta a biciklijét és a többi fiúval egy pillanat alatt köddé váltak a telepen. Ádám készített valamilyen kolbászos, virslis pörköltfélét, amit krumplifőzelékkel ettünk, de csak ketten Samuval.
Janka segédkezett Ádámnak az egyik bicikli kerekének a felpumpálásánál, de úgy, hogy a tömlő végét néha a szájába vette és ha jött a levegő, nagyokat röhögött.

Érzékeny búcsút vettem és este 10-re már itthon voltam. A hosszú nap és a sok megtett kilóméter (Dömsöd - Gazdagrét - Bakonyszentlászló - Pusztavám - Horány - Gazdagrét) után csak egy zuhany és egy unicum és már zuhantam is az ágyba.

szombat

 Szombat lévén a reggeli locsolás után, majdnem egyenesen a piacra mentünk. Az egész országra érvényes piros fokozatú hőségriadó miatt még indulás előtt bekapcsoltuk a huzikában a klímát.

Vittünk csontokat Buksinak és kicsit leálltunk trécselni Judittal és Laci bácsival.

A piacon a szokásosokon (tej, szalonna, kolbász, tojás) kívül csak 3 kg kovászolni való uborkát és  2 kg újkrumplit és néhány lila hagymát vettünk. Arra gondolva, hogy mi lennek, ha a bristoliaknak, akik most Horányban nyaralnak sütnék egy diótortát, vettünk vajat és porcukrot is.

Még egy utolsó nagy reggeli a kúp alatt, mert holnap megyünk Áronért és az unokaöccsökért és akkor már nem lesz ilyen nyugi.

Elkezdtem a diótörésnek. A készlet nem lesz elegendő egy egész diótortához, de Möci szerint Gazdagréten is van egy adag. A munka folytatódik, nyáron sincs megállás. A kovászolni való uborkát alaposan megmostam. Feltettem egy nagy lábosban sós vizet melegedni. Möci pucolta  hozzá a fokhagymát. Jó sokat, az sose árt. Hozott egy nyaláb kaprot Béniéktől. Betuszkoltam az uborkákat a nagy üvegbe és beletettem minden hozzávalót és kitettem a napra.

Emőke telefonon azt ígérte, hogy a 2:00 órás busszal lejön hozzánk és 3:00-kor vegyük fel a buszmegállóban. Azután később meggondolta magát, hogy mégsem jön.

Möcivel angoloztunk egy picit, de nem vittük túlzásba. Sokszor lementünk úszni a Dunára, de már a víz is kezdett melegedni.

A huzika klímájáról eddig azt tapasztaltuk, hogy az 20 °C fokra le tudja hűteni a huzika belsejét, de mostanra kiderült, hogy erre csak akkor képes, ha a külső hőmérséklet nem sokkal több, mint 30 °C fok. Ilyenkor, amikor az is 39 °C fok, akkor a klima sem képes 29 °C alá hűteni a belső teret.

Vacsorára megettük a körömpörkölt utolsó maradékát. Möci a megmaradt uborkákból, ami már nem fért bele az üvegbe, készített egy nagyon finom friss ubisalátát.

Már csak az esti locsolás maradt hátra.

Róza piros füzete

Möci biciklivel ment ki a piacra. Amikor lementem locsolni, se Möci, se bringa.

Zsolti áthívott minket, hogy szedjünk magunknak szilvát. Möci  kapott az alkalmon és nekikezdett a szilvabefőzéshez.

Délelőtt először megbarkácsoltam a huzikába szerelt polcnak a falhoz rögzítését, majd  rászántam magam, hogy rendbe tegyem a lepréselt bélyegeket. Közben Möci felolvasást tartott drága Róza irodalmi feljegyzéseiből. Nem tudom, hogyan talált rá erre a piros füzetjére, de felettébb megörültem neki.

Felhívtam a Béke téri Gyógytornát és bejelentkeztem hétfő délelőttre.

Möci angol zárthelyije ötös alá lett. Remélem, hogy nem puskázott, de ha igen az ki fog derülni. Nagyon megdicsértem. Most már csak arra kell koncentrálnom, hogy ne adja alább a tempót.

Laci bácsi napelemes projektje elindult, de arra biztattam, hogy ne fogadja el az árajánlat első verzióját, próbáljon belőle alkudni.

Möci csak a szilvalekvárt főzte, ugyanis megint a körömpörkölt volt ebédre feltálalva. Még volt hozzá egy kevés kovi-ubi, de már annak is csak az utója.

Norci telefonált, hogy módosul a program. Mici megy ugyan augusztus 4-én Eszterért, és Noéért Bakonyszentlászlóra, de nem a korábban tervezett 9  személyes autóval, mert az időközben lerobbant, hanem csak egy kisebbel. Így vasárnap nekem is le kell mennem a három fiúért (Áron. Leó, Artúr) és amikor Mici megy a másik táborba (amelyiknek se a címét, se a GPS koordinátáit nem tudjuk) a Dunyiért, akkor nekünk is követnünk kell, hogy felvegyük Samut. Onnan Horány, majd vissza Budapest.

Ez egy kicsit felborította a tervezett vasárnapi programunkat, de ez még belefér.

A kibírhatatlan hőséget (36 °C) sörrel és behűtött sárgadinnyével enyhítettük.

Este egy kusza Agathe Christi film a TV-ben, de Möci már végig se nézte.

körömpörkölt

Olyan későn ébredeztem, hogy Möci már lent volt, és már kávézott is, sőt, mivel a nap fenyegetően elkezdett sütni és emelkedni a horizonton, meglocsolta a veteményest is.

Gyorsan elgurultam a piacra. Vettem tejet, tojást, szalonnát, a hentesnél pedig két körmöt. Itthon Möci feltálalta a reggelit, de megállapította, hogy a körömpörkölthöz nincs  elég vöröshagyma itthon. Rögvest el is kerekezett a vegyes boltba.

Feltettem a köröm pörköltöt főni, de ez nem lóverseny. Már délután két óra is elmúlt, amikor még híre-hamva sincs annak, hogy puha legyen. Amikor már úgy nézett ki, hogy nemsokára készen van, beledobáltam a krumplit is.
Végül háromra terítettünk meg a kúp alatt. A körömpörkölt, kárpát kenyérrel, kovászos uborkával zseniális kajának bizonyult. A körömpörkölt egészségtelen, hizlal, de nagyon finom.

Áron annyira elkezdett hiányozni, hogy napjában többször is az eszünkbe jut. Ebéd közben például azért, mert Ő szokott figyelmeztetni, hogy: "Apa, neked egy évben csak egyszer szabad köröm pörköltöt enned."

Később meglátogattuk a Dunánkat és úsztunk egy nagyot.

Esti locsolás.