szombat

 Szombat lévén a reggeli locsolás után, majdnem egyenesen a piacra mentünk. Az egész országra érvényes piros fokozatú hőségriadó miatt még indulás előtt bekapcsoltuk a huzikában a klímát.

Vittünk csontokat Buksinak és kicsit leálltunk trécselni Judittal és Laci bácsival.

A piacon a szokásosokon (tej, szalonna, kolbász, tojás) kívül csak 3 kg kovászolni való uborkát és  2 kg újkrumplit és néhány lila hagymát vettünk. Arra gondolva, hogy mi lennek, ha a bristoliaknak, akik most Horányban nyaralnak sütnék egy diótortát, vettünk vajat és porcukrot is.

Még egy utolsó nagy reggeli a kúp alatt, mert holnap megyünk Áronért és az unokaöccsökért és akkor már nem lesz ilyen nyugi.

Elkezdtem a diótörésnek. A készlet nem lesz elegendő egy egész diótortához, de Möci szerint Gazdagréten is van egy adag. A munka folytatódik, nyáron sincs megállás. A kovászolni való uborkát alaposan megmostam. Feltettem egy nagy lábosban sós vizet melegedni. Möci pucolta  hozzá a fokhagymát. Jó sokat, az sose árt. Hozott egy nyaláb kaprot Béniéktől. Betuszkoltam az uborkákat a nagy üvegbe és beletettem minden hozzávalót és kitettem a napra.

Emőke telefonon azt ígérte, hogy a 2:00 órás busszal lejön hozzánk és 3:00-kor vegyük fel a buszmegállóban. Azután később meggondolta magát, hogy mégsem jön.

Möcivel angoloztunk egy picit, de nem vittük túlzásba. Sokszor lementünk úszni a Dunára, de már a víz is kezdett melegedni.

A huzika klímájáról eddig azt tapasztaltuk, hogy az 20 °C fokra le tudja hűteni a huzika belsejét, de mostanra kiderült, hogy erre csak akkor képes, ha a külső hőmérséklet nem sokkal több, mint 30 °C fok. Ilyenkor, amikor az is 39 °C fok, akkor a klima sem képes 29 °C alá hűteni a belső teret.

Vacsorára megettük a körömpörkölt utolsó maradékát. Möci a megmaradt uborkákból, ami már nem fért bele az üvegbe, készített egy nagyon finom friss ubisalátát.

Már csak az esti locsolás maradt hátra.