Úgy tombol a nyár, hogy már alig tudunk kimenni. Locsolás után még elgurulunk a félretett kárpát kenyérért, veszünk hozzá ezt-azt, lecsónak valót, néhány szelet rántani való karajt és görög dinnyét, de már menekülünk vissza a jól lehűtött odúnkba egy kicsit hűsölni.
Már a reggelik sem olyan bőségesek, vagyis már kevesebbtől is nagyon jól lakunk.
Mannától tanulva leheveredünk a hűsben a szőnyegre.A huzikában összeszedném a lepréselt bélyegeket, de ott is 100 °C meleg van. Bekapcsolom ott is a klímát és majd később visszajövök. A Dunát nem javaslom Möcinek, mert az szerintem tegnap óta csak tovább büdösödött.
Nyál csorgatva néztem a neten egy Dehler Sprintát. El is küldtem a linket Lacikának és Tamásnak. Igaz, hogy egy öreg darab, de nem kerül többe, mint 1.800.000.- Forint. Olyan sokat vitorláztam a Dehler-rel, hogy a szívem szakad meg, ha rágondolok, hogy már nincs. Amikor Lacika eladta a Dehlert (2000-ben), akkor 2 milliót adtak érte.
Már délutánba hajlik az idő, amikor elkezdjük az ebéd készítését. Möci főzi és hámozza a krumplit, én meg panírozom és sütöm a hat szelet karajt. A királyi ebéd rántott karaj petrezselymes krumplival és tcacikivel.
Áron és a Nóra nagyi a fülük botját sem mozgatják, amiből csak arra tudunk következtetni, hogy nagyon jól érzik magukat.
Feri bácsi szétszedte a szivattyút, hogy megállapítsa, mitől ejti el néha a vizet. Lehet, hogy a lábszelep rossz és azt ki kell cserélni, de az is lehet, hogy csak a tömítés a bűnös. Egyelőre a tömítést cserélte ki, azután majd meglátjuk.
Átmentünk Béni bátyámhoz a javító anyagért, mert a hőszigetelést Zoli bácsi egy alkalommal felsértette, azáltal, hogy nekitámasztotta a kukát.
A vacsora elmaradt, mert ebédre túl sokat és nagyon későn ettünk, de azért én kaptam egy kis maradékot. A rántott szeletet megmelegítettem az utolsó pár szem petrezselymes krumplival és megettem a még megmaradt cacikitvel. Éjfél utánig bambultunk a dobozba, mert egy jónak ígérkező (Brad Pitt) filmet néztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése