2013. augusztus 25., vasárnap

István bácsi 80 éves

Fél hétkor ébredtem és elkezdtem keltegetni a családomat, mert több mint három órás autóút várt ránk Karácsondig. Lementem locsolni. Hét után már mindenki éledt. Möci készített szendvicseket és tejeskávét az útra. 3/4 8-kor el is tudtunk indulni. Az IGO-t úgy állítottuk be, hogy kerülje a fizetős autópályákat. Meglepően jó útviszonyok és alacsony forgalom mellett, szép tájakon utaztunk három órát. Jó döntés volt.

11-re értünk Karácsondra az "István fogadó"-ba. István bátyám (Möci apukája) jókedvűen és sok szeretettel fogadott minket. Emlékezett Áronra is és rögtön körbevitt a birodalomban. Marika és a fiai, no meg az egyiknek a menyasszonya (akivel tegnap ismerkedett meg), finoman szólva egyik sem döntött IQ csúcsot. István azonban minden őt körülvevő tárgyról hosszú előadást tudott tartani. A kertben rengeteg gyümölcsfa, szőlő és dísznővény. Marikának becsületére válik azok gondozása. A ház belül akkurátosan megépített nagy terekből állt és antik bútorokkal gazdagon berendezett.

Andris (Andreából becézett, Möci húga) Józsi, a két nagy fiú és Emőke, csak jóval utánunk érkeztek. Áron rögtön odacsapódott a két fiúhoz (Andrishoz és Gergőhöz) és velük, meg Emőkével  töltötte ebédig az időt. Közben főtt a káposztás bableves. Rajtam és Józsin kívül mindenki megkóstolta a saját főzésű eper pálinkát.
A kaja nagyon finom volt, kétszer is szedtem belőle. Utána Marika készítette zseniális madártej volt, majd jött a puncstorta és a köszöntő István bácsi 80-ik születésnapjára. István bátyám nagyon meg volt hatva.

A nagy ünneplés után még a gyerekeknek is tartott egy műhely bemutatót. Nekem nem tetszett túlságosan, hogy mindenki elkunyerált valamit István bácsitól, e azt éreztem benne, hogy eközben mindenki arról szeretett volna tanúbizonyságot kapni, hogy neki mennyi jut István bátyám szeretetéből.  Én már egy ideje noszogattam Möcit és Áront, hogy lassan el kellene indulnunk haza, mert visszafele se lesz sokkal rövidebb az út. Az IGO Budapesten keresztül vezetett visszafele. Útközben tankolnunk is kellett.

Csak este kilenc után értünk a bázisra, de már olyan fáradtan, hogy csak unicum, zuhanyozás és ágy.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése