2013. február 28., csütörtök

Napelem előterv Dömsödön

Ma nekem is korán kellett kelnem. Áronnal együtt már 7:20-kor elhagytuk a fedélzetet. Nekem nyolcra kellett a Móriczon lennem, mert azt beszéltem meg a Varjú úrral, hogy ott fognak felvenni, Áronnak pedig azért kellett ilyen korán indulnia a suliba, mert csak én tudtam bezárni a lakás ajtót.
Varjú úr ugyan késett egy fél órát, de azután felvettük az elektromérnök kollégáját és irány Dömsöd.
Alapos részletességgel megbeszéltük a 14 tábla napelem és az inverter lehetséges elhelyzését. Hazafele még beugrottunk Gyálon egy másik szerelési helyszínre. Budapestre érve a  Kosztolányi Dezső téren én kipattantam és onnan a 153-as busszal mentem haza. Emőkével megígértettem, hogy megy a brushupra és mindent feljegyez , amiről ott szó esik.
Ebéd után megbeszéltem Möcivel, hogy én otthonról megyek, ő pedig a munkahelyéről fog jönni a Karavándor Szalon kiállításra.
Kettő után indultam a Hungexpóra. A négy kiállítás közül csak a lakókocsikat és a lakóautókat néztem meg először. Találkoztam Nagy úrral. Egy kávé mellett elbeszélgettünk a fejlesztésekről. Megpróbáltam mindenkivel konzultálni a huzikára felszerelendő napelem tábla műszaki problémáiról.
Möci öt óra fele érkezett ki a kiállításra. Tettünk még egy kőrt a lakókocsik között, majd átmentünk a Bringa Expo kiállításra. Ott is fantasztikus fejlesztésekkel szembesültünk. Gyűjtöttünk néhány prospektust Csabinak.
Felhívtuk Emőkét, hogy figyelje Áront, aki kb. 1/4 6 körül fog hazaérni és gardírozza, amíg mi hazaérünk.
Hazafelé sikerült elkapnunk egy Alstomot. Gazdagrétre érve Möci 3 megállóval korábban szállt le és ment a gyülekezetbe.

Itthon felvettem a kapcsolatot az Ilinél látott HiSec biztonsági ajtót forgalmazó céggel és megpróbáltam rendelni egyet.

2013. február 27., szerda

osztálykirándulás a Szépművészeti Múzeumba

Reggel még egy kicsit oda tudtam figyelni Áronra, hogy rendesen és melegen öltözzön fel és ne felejtse el bevinni az elkészített uzsonnáját.
Sikerült megszereznem a régi huzika adás-vételi szerződését és azt el is küldtem a Netrisk-nek, hogy legyen a segítségemre a Kötelező Gépjármű Felelősség Biztosításának a felmondásában.
A kütyün játszottam a két új programmal. Köztük a launcher olyan sokat tud, hogy nem is értem  a végére.

Áron mai tenisz edzése elmaradt, mert a sulival délután nagy Szépművészeti Múzeumi látogatáson vannak és várhatóan csak 1/2 5-re érkeznek vissza a sulihoz. Nóra nagyi észre sem vette, hogy ezen a héten a szokásos szerdai menetrend kimaradt.

Möcivel időben ott voltunk Áronért, de a csapat egy kicsit késve érkezett vissza. Hárman mentünk a TESCO-ba. Kicsit bevásároltunk, majd belátogattunk a LED diszkont Centerbe. Megvettük a Möci konyhájába felszerelendő LED-eket.
Hazatérve nagy családi vacsorát készítettünk.

2013. február 26., kedd

Aljas utcák

Emő megint nagyon korán indult el dolgozni. Irigyelt is, hogy én még szundizhatok egy kicsit. Áronnal egyidőben keltem, mert úgy gondoltam, hogy amikre úgy félálomban szenderegve gondolok, az el fog szállni, ha azonnal nem ülök a gép elé és nem írom le. A reggeli vita arról folyt, hogy kell-e Áronnak kabátot vennie, vagy csak egy szál trikóban és egy vékony pulcsiban menjen. Nem voltam elég erőszakos és hangos, de ha úgy fog hazajönni, hogy közben szipog, akkor biz' Isten agyonütöm.
Azt beszéltük meg, hogy négyre hazajön, mert akkor is fogunk németezni, ha az ikrek ma nem jönnek. Áron kérte, hogy akkor legalább Emőke jöjjön át és hármasban tanuljunk.
Reggeli után azonnal leültem írni a napelemes dolgaimat. Amikor elkészültem, átküldtem Emőnek korrektúrázásra.
Felhívott Varjú úr és megbeszéltük, hogy csütörtökön reggel együtt megyünk hármasban (a napelemek installálását tervező mérnök is jön) Dömsödre műszaki bejárásra. Már most látom, hogy aznap nem lesz időm arra, hogy a brushupra is elmenjek, mert délután meg a Karaván Szalon 2013 kiállítására van meghívóm.
Felhoztam az ebédeket, de csak a levest ettem meg ahogy szoktam, a másodikat félretettem Áronnak vacsira.
Hiába jött haza Áron négyre ma elbliccelte a németezést. Möci korán jött haza így együtt tudtunk hárman uzsonnázni. Áront egyedül hagytuk otthon, de megbeszéltük vele, hogy Emőke nemsokára hazaérkezik és figyelni fog arra, hogy Áron időben feküdjön le.
Nem sokkal nyolc előtt érkeztünk a Közhelybe. Laciék már nekünk is foglaltak helyet.A Scorsese kurzus a "Aljas utcák" c. 1973-ban készült film volt. Magáról a filmről megoszlottak a vélemények. Egészét tekintve Lacinak például nem tetszett, nekem pedig igen.

2013. február 25., hétfő

sakkiskola

Áron hajnalok hajnalán bejött hozzánk és a sötétben keresgélte az én új kütyümet. Emő jól nyúlt a kérdéshez és azt mondta: Áron, ha fogat mostál, felöltöztél és kirámoltad a másfél hónapja a szoba közepén tátongó bőröndödet, akkor elviheted a kütyüt játszani.
A reggelihez nem volt itthon se tej, se tojás, de még a kenyér sem volt olyan saját magát kínáló. Találtam egy zseniális Password Manager programot a kütyüre.

Fél háromra mentem Áronért a suliba. A tenisz edzésre vittem, de amíg ő öltözködött, addig én átszaladtam a bánya parkolójába és a huzikán kimértem a napelem tábla felszerelhetőségét.

Hazafele beugortunk a TESCO-ba. Vettünk tigris kenyeret, sajtot, mert Áronnak az a kedvence, Unicumot, sört és lazacot. A parkolóban nyílt egy LED centrum. Rögtön megtámadtuk és vettünk 6 db GU 10-es foglalatot és 3 db izzót. Áront nem sikerült rábeszélni a meleg fehér fajtára, mert neki a hideg fehér jobban tetszett.
Itthon Áron egyedül vacsorázott, mert azt már nem tudta kivárni, amíg Möci lejön és együtt vacsizunk.
Laci bácsit (ő a velünk szemben lakó szomszéd) sikerült rábeszélnem, hogy a szombati lakógyűlésen képviseljen és helyettem is szavazzon.
Möci, Áron és én sakktanfolyamot tartottunk. Nagy kár, hogy Áron nem űzi többé ezt a sportot, mert nagyon jó benne. Ez alkalommal is ő nyert.

2013. február 24., vasárnap

mérges vasárnap

Sikerült már reggel összevesznem Áronnal. Amíg én készítettem a reggelit, Áron nézte a Jégkorszak 2-t. A reggelizés közben kértem tőle valamit, majd többször megismételtem a kérést- A negyedik után végre megtette és hozzátette: "most örülsz?" Erre nagyon felkaptam a vizet és felzavartam. Egy darabig megsértődve fent olvasott, azután lejött befejezni a reggelijét.
Az ebédre nem kellett különösen készülnöm, mert olyan sok nyuggerkaját hoztunk magunkkal, hogy abból két napra is futja. Áron leült az iskolai dolgok mellé én pedig rendeztem a bélyegeimet. A blog írásával teljesen elmaradtam. Nem is tudom, hogyan fogom bepótolni.
Délben csak megmelegítettem a karalábékrém levest és a töltött csirkecombot rizi-bizivel. Az ízével nem volt különösebb probléma, de a második fogás nagyon száraz volt. Áron rögtön elkezdte dicsérni a "bezzeg, ha ezt apa készítette volna..." kezdetű dumával.
Ebéd után nem sokkal átjöttek Gabikáék. Feri bácsi Áronnal egy világatlaszba bújva mindenféle utazásokat tettek, Gabika meg én az ő új kütyüjét (nagy fehér táltosnak becézi) tanulmányoztuk. Áron nagyon előzékeny volt és mind a hármunknak készített egy finom kávét, ügyelve arra, hogy a Gabikáéba ne cukrot tegyen, hanem édeske tablettát.
Utána lassanként kezdtünk elpakolni. A piacon vásárolt két doboz tojást nem találtuk se égen, se földön.
Korán indultunk haza, mert még be kellett ugranunk Béláékhoz, hiszen oda vittem az Annácska régi gépét, hogy annak merevlemezéről Béla le tudja menteni a régi leveleket és a  fontosabb állományokat.
Béláéknál kaptunk egy finom kávét, üdítőt és átvettem a saját kütyümet.
Itthon a Möci egy római tál húsos káposztát készített és sütött egy finom varga bélest. Áron kölcsönkérte az új kütyüt és a Play Áruházon keresztül feltett rá egy Temple Run 2 nevű játék programot. Nem örültem neki, hogy mindezt a megkérdezésem nélkül tette, de nagyon nem is haragudtam érte.

2013. február 23., szombat

Ország értékelő

Arra ébredtem, hogy Áron ment fogat mosni és öltözni. Nyilvánvaló volt a számomra, hogy mindez azért történik, hogy mielőbb a számítógép elé ülhessen. Ébredés után még lustálkodtam és befejeztem az Ember Judit könyvnek az olvasását. Reggel még folytatódott a tegnap esti kellemetlen hasmenésem, ezért elhatároztam, hogy a reggelinél önmérsékletet fogok tanúsítani  Lassan én is felkeltem és elindultunk a piacra. Nem vettünk sok mindent, csak angol szalonnát, két doboz tojást, krumplit és sárgarépát és savanyúságot. A két doboz tojás végül szőrén-szálán eltűnt.
Visszajövet megnéztem, hogy mit végzett az ELMŰ szakembere a villanyóra szekrényben. Minden rendesen vissza volt plombálva és egy műanyag tasakban ott volt mellette az ezt igazoló jegyzőkönyv. Zoli bácsi ugyanezt 20 mondatban tudta csak elmondani.
Ketten készítettük a reggelit, mindenki saját magának. Áron hagymás tojáslepényt sütött és utána Annácska féle süteményt evett, én pedig átmentem visszafogottba és egy üres teát készítettem, még üresebb pirítóssal.
Reggeli után elindítottam egy nagymosást és begyújtottam a cserépkályhába. Áron kipakolta a mosogató gépet és leült tanulni. Nem felügyeltem a tanulását, de megbeszéltük, hogy a végén átnézem, hogy mit csinált.
Ebédre már jobban volt a gyomrom, de maganak csak főtt krumplit szolgáltam fel, amiben főtt egy fél sárgarépa is főtt karikára vágva.
Késő délután hívtuk a Gabikáékat egy szaunára, de ők azt mondták, hogy inkább holnap délelőtt jönnek. Leáztattam egy nagy adag bélyeget és le is préseltem őket. Meghallgattuk Orbán Viktor évértékelő beszédét. Ha tárgyilagos szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy lehet, hogy nem mindenhol a való igazat mondta és voltak dolgok, amiről kellett volna, de nem beszélt, viszont egy biztos: - leszámítva azt, hogy egy idézetet Regen elnöknek tulajdonított, miközben szerintem nem is Regen elnök mondta -, Orbán Viktor kitűnő politikus és kitűnő szónok. Aki ezt tagadja, az negatívan elfogult vele szemben. Ezt abból is lehetett látni, hogy a publikum végig tátott szájjal hallgatta.

2013. február 22., péntek

Útban Dömsöd felé kompjuter és kütyü

Nagy sóhajtással kezdtem a napot. Amint Emő elindult dolgozni, elkezdte keltegetni Áront. Rossz hír, rossz hír hátán. Áron megmutatta a Tájékoztatót. Volt benne vadonat új "egyes". Természetesen matekból, amiből Attila bácsi szerint Áron a legjobb az osztályban, ha nem nézzük azt a sok egyest, amit eddig már kapott, mert nem volt készen a házi feladata, vagy mint legutóbb, amiért nincs vonalzója.
Délelőtt összeszedtem a lakást, hogy hétvégére ne maradjon olyan nagy kupi.
Még reggeli előtt bekapcsoltam a dömsödi fűtést. Érdekes, hogy most első kísérletre sikerült.

Beszéltem R. Mikivel, hogy elkészültek-e a munkák, amiket ígért, mert akkor kiszaladnék értük Pátyra. Kért még egy szűk hét haladékot. Nem nagy probléma, ha a jövő hét végére készül el minden.
Megpróbáltam annyira rendezni a sorainkat, hogy mire Áron hazatér, már tudjunk is indulni. Betettem az autóba a wifi routert is, hátha Annácskánál azt is tudom installálni. Bélával egyeztettem a haditervet és mire Áron hazajött, neki már csak a szobáján kellett egy kicsit alakítani és már indulhattunk is. Közben megérkezett Emő és mondta, hogy ha várunk még egy pár percet, akkor Ő is jönne velünk. Mondtam, hogy most ne jöjjön, mert úgysem győzné türelemmel, amíg mi a Bélánál leadjuk a kütyüt és felvesszük Annácska új gépét és utána nem tudom, hogy mennyi ideig fog tartani Szigethalmon Annácska gépének az üzembe helyezése. Most inkább maradjon otthon és rendezze a sorait. Áron nem örült ennek a változatnak, de végül mind a ketten belátták, hogy így lesz jobb.
A hó egyfolytában szakad, de azért mi bátran nekivágtunk. Béláéknál először nekiugrottunk a kütyü root-olásának, ami majd feljogosítja a használót, hogy egy új ROM-ot rakjon rá. Ezt hamar feladtuk, bepakoltuk az autóba Annácska gépét és folytattuk a téli utazást.
A bázison jó meleg várt minket, de Emő mind a kettőnknek hiányzott. Egy kicsit néztük a TV-t, vacsiztunk, de én csak pirítóst és teát, mert a tegnapi túlzabálás miatt folyton futnom kellett a wc-re. Viszonylag korán feküdtünk le.

2013. február 21., csütörtök

suródás

Arra ébredtem, hogy odakint szikrázó napsütés vnn. Még alig múlt el február közepe, de már látni, hogy a télnek visszavonhatatlanul vége és ebből, akár kijött a medve, akár visszament, hamarosan tavasz lesz. Ez lélektanilag jó pillanat arra, hogy rendezzem a meglehetősen kusza pénzügyeimet. Szerintem, ha már a napelemek felt lesznek a tetőn, meg a lakókocsin is, akkor már átláthatóbbak lesznek az ügyek. Emővel, ha nem is veszekedtünk telefonon, de nagy surlódás volt közöttünk, mert ő úgy ítélte, hogy miközben én mindenkinek a segítségére sietek, addig vel kevesebbet törödöm és ő az ügyeim között háttérbe szorul. Ettől annyira rossz lett a kedvem, hogy arra gondoltam lemondom a délutáni és az esti programokat, hogy egyedül maradhassak.
Az ebéd  a szokásos, de csak a levesig jutottam el. A brushupon már egy kicsit felengedett a kedvem és Katienek köszönhetően nagyon jól éreztem magam. Magát, az angollal való renszeres foglalkozást egyre hasznosabbnak itélem, főként a rendszeressége miatt. Utána siettem haza, hogy még fél hatig rendbe tudjam magam hozni. Átléptem a saját rosszkedvem árnyékát és felmentem Emőért, hogy induljunk.
A buszból még felhívtam Emőkét, hogy az esti lefekvésnél legyen gondja Áronra.
A Mariottban tartott befektetési szemináriumon két közepes és egy nagyon jó előadást hallgattunk meg. Szerintem Emő többet értett meg az előadásokból, mert az ő fülén végig ott volt a tolmács készülék, én pedig az előadások közben éreztem, hogy egy-két finomság számomra kimaradt az előadásokból. Mire a svédasztalokhoz értünk, már teljesen elszállt a délelőtti rossz kedvem. Hazafele egy nagy sétával kezdtük az utat és a hideg széllel dacolva egészen az Erzsébet híd budai hídfőjéig gyalogoltunk, hátha az jót tesz a lelkünknek, no meg a nagy zabálásnak.

2013. február 20., szerda

tenisz

Riadtan ébredtem 1/2 8-kor. Áron nem válaszolt. Mint kiderült, azért mert még mélyebben aludt, mint én. Sikerült pár perc alatt kitoloncolni őt a lakásból, úgy hogy szerintem nem késett el. Majd még számonkérem a pótmamájától, hogy tegnap este hány órakor sikerült a fiút elaltatnia.
Reggeli után felhívtam Nóra nagyit, hogy ha tud, akkor jöjjön velünk a teniszre. Először próbálta lemondani, hogy akkor ő inkább a hétvégén lenne Áronnal, de végül sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön ma velünk. Szerintem nagyon fog neki tetszeni, hogy a fiú mennyit fejlődött a teniszben.
Délelőtt én is besegítettem Bélának, hogy az új kütyühöz keressek egy fejletteb firmware-t.
Emőke hozta fel az ebédet. Csak a levest ettem meg belőle.
Gabika keresett, mert problémája volt az új kütyüjével. Az volt a panasza, hogy a beérkező telefonhívásai a postafiókjára futnak. Megígértem neki, hogy estefele visszahívom, mert most mennem kell Áronért a suliba.
Nóra nagyi már a suli előcsarnokában volt, mire én megérkeztem, viszont Áron még fél négykor sem volt sehol. Bekopogtattam a napközibe, hát látom, hogy Áron negyedmagával (naná, hogy két kislány is volt közöttük) kártyáznak. Áron az iskolatáskáját a suliban hagyta, de a történelem könyvet kivette belőle, hogy abból mutasson valamit a nagyinak. A kései indulás ellenére időben odaértünk a teniszre. Nagyi sem bánta, hogy eljött megnézni az unokája fejlődését.  Tenisz után az Eleven Centernél tettem ki őket és onnan már a 139-essel mentek Nagyihoz.
Itthon Emő főzött egy finom paradicsom levest, én pedig sütöttem palacsintát, de jó sokat, hogy még maradjon holnapra is Emőnek meg Áronnak is. Emőke készítette hozzá a töltelékeket.
Felhívtam Gabikát, de a hibát addigra már nem produkálta a telefonja.
Viszonylag korán feküdtünk le, mert Emőt nagyon kifárasztotta a tegnap esti kimaradás.

2013. február 19., kedd

Az ikrek ma nem jöttek németre

Reggel nagy vitám volt Áronnal, mert a Manna miatt ma úgy néz ki, hogy el fog késni a suliból, bár ő állítja, hogy nem, de két hete mindenhonnan elkésik Átvitte Mannát és az almot Emőkéhez és 7:50-kor nagy nehezen elindult.
Reggeli után én is elindultam a Citi bankba. Lavírozok a bankok között, mert lehet és kell is, de csak minimális sikerrel.
Délben a szokásos nyugger kaja felhozatal. A leves felének neki is estem. Varjú úrnál finomítottam a napelem projekt részleteit.
Délután megelégelve, hogy a kütyü folyton reklamál a 16 GB-s SD kártyán a 10 % alatti tárhelyre vettem, illetve csak megrendeltem a neten egy 32 GB-set, azzal, hogy a 16-osat majd megkapja a Blade.
A régi elavult TV-t mindenki le szokta vinni a nyaralójába.
Áron hiába érkezett haza délután időben, az ikreket hiába vártuk, csak nem jöttek ma német gyakorlásra. Egy fél óra várakozás után felhívtam őket. Olivér mondta: "Ja, elfelejtettünk felhívni, hogy mi rosszúl vagyunk." Áron pótlásnak nézhetett a Youtube-on német nyelven mesefilmet.
Emő csak hat óra körül ért haza. Egy kicsit vacsztunk hárman, azután ő felment készülődni, mert hétkor terveztük, hogy elindulunk a filmklubba. Emőkének csak telefonon adtam át a staféta botot, hogy legyen gondja Áronra és időben fektese le.
Már fél nyolckor odaértünk. Rendeltem egy pizzát és két búzasört. Laciéknak akartunk helyet foglalni, de amikor felhívtam, kiderült, hogy ők Barcelónában vannak Eszter lányuknál.
A film ismét egy Scorsese alkotás volt: The last temptation of Christ. Hosszú és nagyon nehéz film  volt, legalább is engem nagyon megviselt, de eddig ez a Scorsese film tetszett a legjobban. Emő is nehezen bírta a gyűrődést, mert fáradt volt és a vége felé ő be is aludt egy kicsit. A filmnek olyan későn lett vége, hogy akármennyire futottunk, hogy elérjük az utolsó 8-as buszt, az orrunk előtt ment el. Kénytelenek voltunk taxival hazamenni. A sötétben majdnem egy 500-assal akartam fizetni az 5000-es helyett, de azután Emő helyesbített.

2013. február 18., hétfő

sima hétfő

Nagyon nehezen ébredtem fel. Éjjel kettő körül felébredtem és nem tudtam újra elaludni. Gondoltam, hogy olvasok egy kicsit és majd utána. Elő is vettem a Nóra nagyitól kapott Ember Judit: Menedékjog - 1956 c. könyvét és olvasva két órán keresztül le sem tudtam tenni. Már-már elálmosodtam volna, de az olvasottak még jobban felizgattak. Eddig sem ártottam magam mélyen a politikába, még akkor sem, amikor erre külön felkértek. Ezután pedig még jobban elkerülöm a politikát.
Áronról is csak sejtem, hogy időben és rendben elment a suliba.
Reggeli után azonnal a gép elé ültem és vettem sorba a feladatokat. Felvettem a kapcsolatot a ház  leendő közös képviselő jelöltjeivel. Átutaltam a telefonszámlámat. Beszúrtam néhány mondatot az egy hete elhanyagolt blogjaimba.
Emőke hozta fel a nyugger kaját és figyelmeztetett, hogy nekem nemsokára kell indulnom Áronért. Gyorsan bekaptam a levest és már indultam is.
Áron megint nem volt ott időben a megbeszélt helyen. Ő ahelyett, hogy megszokná, hogy a megbeszélt helyen és időpontban ott kell lennünk, inkább filozófiát kovácsol ahhoz, hogy miért késett.
A teniszedzésen egészen jól ment Áronnak a játék. Lassan, de halad a biztonságos ütő kezelésben. Közben  közel lévén beszaladtam a bányába, de nem jártam sok sikerrel.
Amikor hazajöttünk, akkor már csak néhány pékárúért kellett bemennünk a CBA-ba. Bent találkoztunk D.B. barátommal és nagyon megörültünk egymásnak.
Itthon először meleg kajával kínáltam Áront. Azt megette és utána még Emő készített  egy hideg tálat és Áron abból is beküldött egy adagot.
Emőkének készítettem egy tál salátát. Áron áthozta Mannát és hozzá az almot, azzal, hogy Manna ma nála fog aludni.

2013. február 17., vasárnap

vasárnap Áron készíti a reggelit

Áron szerint én még szuszogtam, amikor M. úr megjött, hogy felszerelje a csillár kampót és közösen beazonosítsuk a 12 kismegszakítót. Kár, hogy elküldte. Jobb lett volna, ha inkább megpróbál felébreszteni.
Később elkészítette a reggelinket és én pedig befejeztem a bélyegek elrakását.
Ebédre összeöntöttem a maradék nyugger levest egy a mélyhűtőből elővarázsolt csülkös bablevessel és második fogásként kirántottam néhány csirkeszárnyat, de mivel a krumplit csak később találtam meg ezért a savanyúsággal ettük.
Áront megkértem, hogy ha már nem ment el a Zrinyi matekversenyre, akkor legalább most próbálja meg megoldani azt a 25 feladatot, amik ott voltak és aminek a nyomtatott változatát Anna néni volt olyan szíves kölcsönadni. Az eredmény megdöbbentő volt. Áronegy kivételével az összes feladatot megoldotta helyesen, sőt az egyiket gyorsabban és logikusabban mint én.
Délután átmentünk Gabikáékhoz. Természetesen vittük a csirkecsontokat Rokkónak. Még nem is értünk a kapujukhoz, amikor Rokkó már olyan táncot lejtett, hogy csak na.
Gabika megfőzette a kávét Feri bácsival, megmutatta, hogy miket tudott önállóan csinálni a kütyüvel  és elárasztott a kérdéseivel.
Zoli bácsival még volt egy hajszálnyi nézeteltérésünk az elmaradt munkákat illetően, de mondtam neki, hoyg ezt maj Emővel beszélje meg. Nem sokkal öt után elindultunk hazafelé. Emő már meleg vacsorával várt minket.

2013. február 16., szombat

Kettesben Dömsödön

Reggel hagytuk Emőt, hogy aludja ki magát. Mi csendben csomagoltunk, pakoltunk az autóba és elhúztunk Dömsödre. Azért még odatelefonáltunk a Dabi Vegyesboltba, hogy tegyenek nekünk félre egy fél kárpát kenyeret. Rögtön a piaccal kezdtünk, hogy egyáltalán legyen mit reggeliznünk. Szalonna, tojás, savanyúság, unicum és sör, majd a vegyesboltban átvattük a kenyerünket. Amikor megérkeztünk a bázisra már jó meleg volt. Reggeli után felhívtuk a M. urat, hogy amikor tud, jöjjön el, hogy átvegyem a munkát, amit végzett és megejtsük az elszámolást. M úr még délelőtt megjött és bár megkönnyebbültem 35.000.- forinttól, de elmondtam, hogy mik azok a dolgok, amiket hiányolok. Megbeszéltük, hogy vasárnap reggel eljön és elvégzi.
Ebédre készítettem egy kis csirkepörköltöt és megmelegítettem a mélyhűtőből előbányászott kapros tökfőzeléket. Nem volt olyqn sikere, mint amilyet az Emő szokott frissen készíteni.
Délután Áron silány filmeket nézegetett a youtube-on én meg rendezgettem a bélyegeket.
Este fele átjött Dezső és hozta az egy liter kajszi barack pálinkát. Néhány kupica mellett jót beszélgettünk, majd lefekvés.

2013. február 15., péntek

Cézanne kiállítás és az alapítványi bál a suliban

Emő korán indult el dolgozni.
Reggel adtam egy ezrest Áronnak, hogy be tudjon fizetni az alapítványi bálra. Azt mondta, ebből este visszahozza a megmaradt felét. Abban is megállapodtunk, hogy maradhat kilencig, de 9-kor találkozunk az iskola halljában az akváriumnál.

Délelőtt tettem vettem. A nyugger kaját is Emőke hozta fel.

Emő azt mondta, hogy ezen a hétvégén inkább itthon marad, mert neki is vannak elmaradásai. Különben sem tudnánk ma menni Dömsödre, mert Áronnak fellépése van az iskolai alapítványi bálon.
Emővel elhatároztuk, hogy megnézzük a Cézanne kiállítást.
Eredetileg 1/4 3-ra volt randink a Szépművészeti előcsarnokában. Az én feladatom volt az, hogy megvegyem a két belépőt online. Mivel a www.jegymester.hu nem nyilatkozott arról, hogy én mint nyugdíjas ingyen mehetek, ezért két teljesárú belépőt vettem. A randit eltóltam 3/4 +-ra és ott találkoztunk. Emő ügyesen megszervezte a pénztárnál, hogy tőlünk valaki vegye meg az egyik belépőt, én pedig kaptam egy ingyen jegyet.
Azzal kezdtük, hogy az így visszakapott 3200.- forintot elvertük a büfében. Ez nem volt nehéz, mert azok ott rablók. Egy virslire, egy szendvicsre és két kapucsinóra azért még futotta.
A kiállításról nem volt egyforma a véleményünk. Nekem nagyon tetszett, mert én fertőzött voltam még a Párisi Dorsey-ban tett látogatásom alkalmával. Emőnek csak közepesen.  Abban megegyeztünk, hogy jól tettük, hogy eljöttünk megnézni és nem sajnáltuk ráaz időt, pénzt és a fáradtságot. Már besötétedett, amikor tettünk egy nagyobbacska sétát, körbe a Műjégpálya és a Vajdahunyadvár felé és csak egy kerülővel szálltunk föl a kis földalattira. A Deák térnél kiszálltunk és újra gyalog folytattuk az utat. Betértünk a Burger Kingbe és falatoztunk egy kicsit tömörebben, majd séta a Ferencziek teréig. Szörnyű, hogy mennyire szét van kapva a belváros közepe. Biztos, hogy én nem értek valamit, de számomra nem teljesen világos, hogy miért lesz jobb a szintbeli kereszteződés, amikor az egész világon a szinteltolásos forgalomrendezés a cél.
Leszállva a buszról még beugrottam a CBA-ba egy kis buzasörért. Emő hozott le fentről egy citromot és a két üveggel benyakaltuk. Dezső telefonált, hogy holnap megy a budapesti barátjához pálinkáért és hozzon-e nekünk is.
Pontban kilencre érkeztem a suliba, de Áron nem volt a megbeszélt helyen egy darabig keresgéltem fönt az osztálytermekben is és lent a tornateremben, ahol már zenére folyt a buli és a tánc és miután sikertelenül, így megkértem a zenészeket, hogy mondják be: "Pacher Áront várják az előcsarnokban". Nos erre előkerült Áron, de nem érezte problémásnak, hogy késett.
Még este bekapcsoltuk a fűtést és próbáltunk keresni valamilyen értelmes műsort a TV-ben, de sikertelenül.

2013. február 14., csütörtök

tervezzük az utat Bristolba

Mire Emő elindult a munkába, addigra Áron is felkelt és mintaszerűen készült az iskolába menni. Még arra is maradt ideje, hogy egy nagy bögre müzlit beáztatva tejben megegyen. Én még egy darabig lustálkodtam, de azután csöngetett Csabi, hogy mennének Eplénybe síelni. Odaadtam neki a sícipőt, beállítottam a lécén hozzá a kötést, kiválasztotta a neki tetsző síruhát és a síszemüveget. "Hals und Beinbruch", mondtam búcsúzóúl.
Délelőtt találtam egy viszonylag olcsó wizzair repjegyet hármunknak egy áprilisi Budapest-Bristol oda-vissza útra, de Norcikám azt mondta, hogy ez drága és majd ő keres egyet a Ryanair-nál.
Norci valóban talált egy jegyet nekünk összesen 77 ezer forintét. Ezt mind a hárman olcsónak találtuk ahhoz, hogy végre láthassuk őket egy hétig saját környezetükben. Most már csak az a kérdés, hogy Zoli bácsi (Áron osztályfőnöke) megfelelőnek találja-e Áron viselkedését, szorgalmát és előmenetelét ahhoz, hogy elengedje egy hét rendkivüli szabadságra.
Anna néni például arra panaszkodott, hogy hiába fizettük be a Zrinyi matekversenyre a nevezési díjat és ő hiába szól Áronnak, hogy el ne felejtse, délután egykor itt az aulában van a gyülekezője azoknak, akiket vinnie kell a matek versenyre. A 40 főből csak egy hiányzott, Pacher Áron, ami azért is baj, mert az eredményével erősítette volna a Törökugrató Iskola eredményét.
Áron természetesen nem tudta elmondani, hogy miért nem volt ott a megbeszélt helyen és időben.

2013. február 13., szerda

Keszeg

Emő már hétkor elindult a munkába. Hiába ígértettem meg este Áronnal ás Ilivel is, hogy Áron reggel 1/4 8-ra legyen itthon, sajnos csak jóval fél nyolc után jött le. Akkor még nekikezdett reggelizni, majd fogat mosott  és végül nyolc előtt négy perccel indult csak el, ami miatt szerintem el is késett.
Reggeli után elindítottam a mosógépet és a mosogatógépet is.
P. úr felhívott, hogy elhoznék-e neki egy cuccot Újpestről autóval. Mondtam, hogy nem, mert éppen most beszéltem meg Bélával, hogy a kütyüt sem érdemes autóval cipelni a város egyik végéből a másikba, ilyen üzemanyag árak mellett. Emőke rosszkor jelentette be, hogy vett egy sícipőt meg egy sílécet, csak el kellene érte menni. Elküldtem BMV-vel (nálunk így hívják a tömegközlekedést, mert a rövidítés azt jelenti, hogy Busz Metró Villamos) a sífelszerelésért.
Nagy lendülettel nekiálltam rendezni az íróasztalomon felgyülemlett papír kupacot. Közben Emőke áthozta a frissen vásárolt Salomon sícipőjét és sílécét. Megmutattam neki a sícipőn található állítási lehetőségeket.
Ebéd után fél négyre értem a suliba. Áron szokás szerint késve jött ki a napköziből. Elhangzott a szokásos "Bocsánat".
Ettől függetlenül időben érkeztünk a tenisz edzésre. Áron szervái tetszettek, de az edzés után azért elmondtam a kritikai véleményemet, mert úgy éreztem, hogy néhány kis hiba becsúszott a mozdulatrendszerbe.
Hazajövet kivettem a mélyhűtőből Áron őszi keszeg beszerzéséből 6 darabot. Miután a mikróban felengedett, beírdaltam és betettem egy csomó fokhagyma zuzalékot a halak hasába. Felszólítottam Emőt, hogy mire én megsütöm, legyen hozzá egy rakás saláta. A nagyon finom vacsorát spanyol vörösborral egészítettük ki.



2013. február 12., kedd

Taxi Driver

Reggel Áronnak még fél nyolcig sem sikerült, nemhogy elindulni, de felöltözni sem. Közölte, hogy nem találja ott a tornazsákját, ahova tegnap letette. Ráadásul, ha meglesz, akkor is egy vizes farmer van benne. A sportzsák nagy nehezen előkerült és Áron nyolc előtt tíz perccel el tudott indulni a suliba. Német gyakorlásra először csak Olivér és Bálint érkeztek, de ők 4 óra előtt tíz perccel. Javában teregettem a leáztatott bélyegeket és tudtam, hogy a teregetéssel végezni tudok négyig, de a lepréseléssel nem. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha ma én nem az asztalnál ülve osztanám az igét, hanem rakodnám a nyirkos bélyegeket a könyvekbe és közben társalognánk, természetesen németül.
Áron szokása szerint elkésett és csak négy után öt perccel érkezett haza. Olyankor, ha nincs kire fognia a késését, elintézi egy halk bocsánat kéréssel.
Miután most tanulták a befejezett jelen elnevezésű múltidőt, gondoltam az lenne a legjobb, ha elmeséltetném velük, hogy mi volt tegnap. Kezdjék a felébredéssel és fejezzék be az esti elalvással. Mind a négyen nagyon élveztük a dolgot. Ők főleg azt, hogy végre nem szavakat és nyelvtani szabályokat magolunk, hanem társalgunk németül.
A gyakorlás után a fiúk játszottak, én pedig nekiálltam a tegnap vásárolt lazacgerincet a mélyhűtésre előkészíteni. Lepucolás, a fölöslegek eltávolítása, darabolás, mosás, sózás, megszórása kaporral, mustározás  és egyenként becsomagolása alufóliába. Már majdnem teljesen készen voltam, amikor Laci megjött a fiúkért.  Kíváncsian nézte, hogy mit teszek, ezért becsomagoltam neki is három szeletet és elmondtam, miként kell azt szakszerűen megsütni.
Áron szeretett volna felmenni az Ilihez és ott aludni. Két feltételhez kötöttem. Legyen rendben a szobája és a táskája, amit le is ellenőriztem és, hogy reggel 1/4 8-ra érjen le.
Közben hazaért Möci és felment készülődni az induláshoz. Negyed nyolc után fel is szálltunk a 8-asra, hogy kezdésre odaérjünk a filmklubba. Pár perc séta. A kezdés előtt még rendeltem egy pizzát és két sört, de a pizzáért már csak Emő ment le. Laciék már bent ültek a nézőtéren és szerencsére nekünk is foglaltak helyet.
Scorsese rendezte 1976-esTaxi Driver c. film volt a program Robert De Niro főszereplésével. A másfél órás film ehetőbb volt, mint a többi Scorsese film és nekem teszett.

2013. február 11., hétfő

libanyak leves macesz gombóccal

Nyugodtan aludhattam, nem kellett korán kelnem. Körülményes reggelit készítettem magamnak. Délelőtt 10:30-ra volt időpontom a CitiBankban. K. úrral megbeszéltem a közeljövő financiális stratégiáját. Hazamenve elintéztem a nyugger kajákat és meg is ebéeltrem.
Fél háromra mentem Áronért a suliba, aki már előre nagyon örült annak, hogy mostantól, nem csak szerdán, hanem hétfőn is lesz tenisz edzése. A hétfői edzést nem Gyula, hanem Anna - Gyula felesége -  tartotta. Ilyen jókat még sohasem ütött Áron. Voltak hibás ütései, de most mintha jobban ráérzett volna a lényeges dolgokra.
Utána útbaejtettük a TESCO-t. Kettőn között felosztottuk a feladatokat, amiket Emő adott nekem telefonon. Gyorsan végeztünk. Otthon megbeszéltem Emőkével, hogy felügyeljen arra, hogy Áron időben megvacsorázzon,  lezuhanyozzon és lefeküdjön.
Este Laciékhoz mentünk a szokásos első keddi vacsorára, amit mostanában hétfőn tartanak meg. Tamás jött értünk hétkor, de Emő akkor még nem volt itthon. Tamásnak módja volt várakozni és megcsodálni, hogyan történik a bélyegek leáztatása. Emő nemsokára megérkezett és közölte, hogy ő annyira fáradt, hogy ma inkább nem menne a Laciékhoz. Erre én mondtam, hogy akkor én is itthon maradok, mire Tamás, hogy ezt ne csináljuk, mert akkor ő sem megy, miközben már arra készült, hogy a libanyak levesbe ő fogja elkészíteni a maceszgombócot. Mondtam Möcinek, hogy miután ő indította el ezeknek a dominóknak az eldőlését, hívja fel a Laciékat és a részünkről mondja le a vacsorát. Ettől azután egy kicsit változtatott: "Na jó, akkor menjünk, de nem maradjunk sokáig, mert korán szeretne lefeküdni." Ok.- mondta tamás, csak addig maradunk, míg mindent meg nem eszünk.
Így is lett. Lacit egy kicsit jobb kedvre derítette az érkezésünk. A kaják nagyon fonomak voltak. Emő, Fruzsi meg én leküldtünk néhány unicumot.
Tamás még tíz óra előtt hazahozott minket.

2013. február 10., vasárnap

Vasárnap

Sokáig aludhattunk, mert nem kellett a piacra menni és nem volt időpontunk a fodrásznál sem. Reggeli után átjött Zoli bácsi, mert észrevette, hogy az autón a vezető oldali ajtó egy kicsit nyitva volt. Nagyon jól tette, hogy szólt, mivel a nyitott ajtó mellett egész éjjel égett a belső világítás és az úgy leszívta az akkut, hogy amikor próbáltam indítani, a motor meg se moccant. Még délelőtt Gabikáék fele vettük a sétánkat, hátha Ferikének van egy akku töltője. Neki csak a nagy hegesztőtrafó szolgált akkutöltőként, ezért inkább átmentünk a fiához Petihez. Végül ő adott egy mokány kis TESCO-s töltőt. A töltő egy-két óra alatt fel is töltötte úgy az akkut, hogy az önindító egy pöccintésre beindította a motort.
Ebédre csak a tegnapi maradékokat ettük. Délután levágtam egy nagy adag bélyeget és leültünk Emővel angolozni. Egy kicsit ki is kapott tőlem, mert a múltkori házi feladatát nem készítette el és az anyagot sem tanulta meg.
Az időjárás jelentés mindenféle hóátfúvással fenyegetett, ezért korábban terveztük hazaindulni. A tervből annyi lett, hogy este hét után értünk haza

2013. február 9., szombat

Első lépések az új kütyüvel

Valamiért az éjsazaka kellős közepén arra ébredtünk, hogy éhesek vagyunk. Nosza lementem a konyhába és bűnt, bűnre halmozva elkezdtem készíteni valami kaját. Möci egy langyos mézes tejet kért pirítóssal, magamnak pedig megsütöttem egy szelet füstölt tarját, főztem egy lágytojást és azt is pirítóssal ettem. Persze amíg mindez elkészült, addig bekaptam egy fél unicumot. Erről persze reggel Áron előtt mélyen hallgattunk.
Felhívtuk a fodrászt és kaptunk egy időpontot.
Elindultunk a piacra. Volt sok bevásárolni valónk. Nem csak sütni való szalonna, tojás, de füstölt sertésborda és angol szalonna is. Vettünk krumplit, hagymát, sör és unicumot.
Otthon először jól bereggeliztünk, azután  mindenki elfoglata magát. Áronnak a leckéjével kellett foglalkoznia, én rendezgettem a bélyegeimet, Emő készíti az ebédet, de mielőtt elkészül, elgurulunk a fodrászhoz. Nagyon szerény körülmények, semmi csicsa, de szeretünk ide járni. A nő is kedvel minket, mert már 5-6 éve járunk hozzá és amíg dolgozik, addig jókat tud velünk cseverészni. Visszatérve begyújtottam a cserépkályhába, majd leültünk a kései ebédhez. Gabika közben jelentkezett, hogy öt óra körül átjönnének a kütyüvel, hogy segítsek az első lépéseknél az új kütyüvel. Két-három órát foglalkoztunk a dologgal, mikozben unicumoztunk, Áron pedig Feri bácsit próbálta elkápráztatni a kártyatrükkjeivel.
Amikor elmentek, mi még vacsoráztunk egy kicsit, majd Emő bekapcsolta a szaunát. Nagyon finom volt a szauna.

2013. február 8., péntek

Áron késve jön haza

Reggel csak annyira ébredtem fel, amíg Áront elindítottam az iskolába. Áront megkérdeztem, hogy hányórára fog hazaérkezni. Azt mondta, hogy háro és negyednégy között. Utána még sokáig aludtam és jól kipihentem ébredtem. Reggeli után rögtön nekiálltam rendet csinálni, de hamar abba kellett hagyni, mert csengetett a postás. A csengő szinte dalolt, mert éreztem, hogy megjött a kütyü. Amikor Bélának megírtam, rögtön elkezdett reklamálni, hogy hol késlekedik az övé. Gondoltam az a legjobb ha a pince legmélyéről kezdi a felemelkedést, ezért azt írtam neki, hogy az övét visszaküldték Singapurba.
Nagy türelmetlenséggel hozzákezdtem a csomag kibontásához és az indításhoz. Akku behelyezése, töltés. Először a mobil adatforgalom letiltása, majd a SIM behelyezés és az SD kártya behelyezése. Feltelepítettem a MyBackup programot és kezdődhetett a Restore művelet. Közben alig maradt időm az ételhordó elmosogatására és  nyugger kaják fölhozatalára.
Megettem a paradicsom levest. Közben Béla is telefonált, hogy az ő kütyüje is megjött.
Folytattam az alkalmazásoknak és az adatoknak a helyreállítását. Mire ezekkel végeztem és az új kütyüvel (Star) eljátszadoztam, addigra megérkezett Emő. Azt mondta, az lenne a legjobb, ha minél hamarabb indulnánk és minden megállót kihagynánk. Mindent bepakoltam az autóba és már jócskán elmúlt három óra, sőt negyed négy is és Áron még sehol. Möcivel megosztottuk a terepet. Én mentem autóval a Gazdagréti úton, Emő pedig a középső sétáló úton gyalog. Közel egyszerre értünk a sulihoz, de se az utcán, se a suliban Áront nem találtuk. Nosza vissza. Jóval 1/2 négy után kiderült, hogy Áron késve és busszal jött föl a  végállomásig. Nagy mérgelődések közepette elindulhattunk. Se TESCO, se Burek, csak tankolni álltunk meg és bevittük a sok hete a csomagtartóban várakozó szalagfűrészt összehegesztetni. A fizetségről azt mondtam, hogy majd átutalom, de a mester pedig kijelentette, hogy ez gratis, illetve garanciális javítás.
Így azután csak hat körül értünk Dömsödre. Igaz, útközben megállapítottuk, hogy egyre hosszabbodnak a napok. A házban jó meleg volt és lefekvés előtt már csak egy kis vacsora és szaunázás fért bele.

2013. február 7., csütörtök

megjött az első kütyü

Áron nem hogy egy órával korábban, de még negyed nyolckor is csak nagyon nehezen kelt fel. Bevallom én is mindenféle marhaságot álmodtam, de annyira, hogy össze se tudtam rakni, mint egy puzzle-t. Nehezen, de határozottan kezdtem a napnak. Reggeli után kicsit összepakoltam, megírtam az elmaradt blogjaimat, leszaladtam a gyógyszertárba és megnéztem, miket adott fel Katie a brushup-on. Egy részét meg is csináltam, azután zsuppsz lementem a kajákért.
Kései ebéd és utána már indulhattam is a Brushup-ra. Nagyon jól éreztük magunkat, ami főleg Katienek köszönhető.
Siettem haza, hogy addigra hazaérjek, amikorra Áron megjön a suliból.
Gabika írta SMS-ben, hogy megjött az új kütyüje. Béla meg én remélem, hogy legkésőbb holnap megjön majd a mienk is.
Rövid eligazítás, hogy mit szabad vele tenni és mit nem, de Gabika azt mondta, addig hozzá se nyúlnak, amíg mi nem jövünk le Dömsödre. Bíztattam, hogy Ferike nyugodtan nyissa ki a kütyüt és legalább az egyik akkumulátort kezdje el tülteni, hogy mire mi leérünk, már lehessen vele valamit kezdeni.

2013. február 6., szerda

Nyílt órák

Nem működnek úgy a dolgok, ahogyan azt én szeretném. Emő már korán elindult dolgozni. Én csak hét óra után pár perccel kezdtem el keltegetni Áront, de az csak nem akart összejönni. Én még türelmesen keltegettem, de ő már ingerülten reagált, mondván, hogy ne sürgessem és figyeljem meg, hogy 1/2 8-kor el fog indulni a suliba. Mondanom sem kell, hogy ebből nem lett semmi, mert csak jóval fél után sikerült elindulnia. Ehhez még hozzájön, hogy itthon hagyta a tornazsákját. Baj, de nem nagy, mert nyolcra amúgy is be szerettem volna menni a nyílt órákat (Német, Matek, Nyelvtan) megnézni. Gyorsan megreggeliztem, elindítottam a mosogató gépet és pontban nyolckor már én is az osztályteremben voltam.
Áron örült a tornazsáknak.
A nyílt órákat vegyes érzelmekkel ültem végig. Áron szereplése kimondottam jó volt, ha leszámítom azt, hogy egyedül neki nem voltak készen a házi feladatai. Matekból és Nyelvtanból is brillírozott és olyankor én híztam, de amikor a szünetben megkérdeztem, hogy miért nem volt készeb a házi feladata, akkor egyszerűen azt válaszolta, hogy elfelejtette felírni, hogy mi a lecke.
Hazajövet elintéztem az ételhordókkal a két laját és rendeztem az elmaradt ügyeimet. Későre húzodott az ebéf. Ebéd után elindultam Áronért. Még fél négy előtt volt arra is időm, hogy beugorjak a Csőrikébe egy-két használt, de használható cuccért Áronnak.
Időben  érkeztünk a teniszre. Ma úgy éreztem, hogy bizonyos fázisokban erősen visszaesett Áron. Megint újra kell tanulnia és gyakorolnia az ütés előkészítésénél a teljes hátra fordulást és az ütő hosszú ívű mozgatását lentről egészen fent a nayak mögé. Szerintem ez a mozdulatsor vissza fog jönni az emlékezetéből. Sokat várok attól, hogy Áron hétfőtől már heti két alkalommal fog járni tenisz edzésre.
Hazafele bementünk a TESCO-ba mert egy pár dolog hiányzott otthon.
Itthon előbb megvacsoráztunk. Utána sikerült rávennem Áront, hogy a fürdésnél iktasson be egy hajmosást is.Megnéztem a leckéjét, de ettől nem lettem boldogabb. A matekben nem volt ugyan hiba, de rend se volt benne. Hiányoztak a jelölések és az egész rendetlen volt. A nyelvtanban volt néhány ly és pontos j keveredés, sőt olyan is volt, hogy a napközis tanítónéni javította a jó megoldéást rosszra. Ezt Áron csak úgy fogadta el tőéem (és ez helyes is), ha előbb megnézzük a Magyar Helyesírási Szótár-ban.
Már nagyon későre járt, ezért abban állapodtunk meg, hogy beállítja az ébresztő óráját egy órával korábbra és reggel mindent kijavít a házi feladatában, amiket megbeszéltünk.

2013. február 5., kedd

Solar skanzen Dunakeszin

Reggel úgy indítottam el Áront, hogy vihette az Erdei Iskolára befizetendő 23.000.- forint első részletét 8.000.- forintot.
Rövid reggeli után levittem az üres ételhordókat a nyugiba és tömegközlekedéssel indultam Dunakeszire. Az M3-as metró Újpest Városkapu végállomásán elkeserítő kép fogadott. A Volán busz indulásáig volt annyi időm, hogy körbenézhessek a környéken. Romos házak, szakadt emberek, gondozatlan környék és térdig érő kosz. Egészen felüdültem, amikor felszállhattam a 300-as volán buszra. Dubakeszi már rendezett volt.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy kicaplattam Dunakeszire, mert legalább közvetlen kontaktust tudtam szerezni a napelem rendszert kivitelező cégről. Az első benyomás megnyugtatott, hogy nem egy szélhámosról, hanem egy jól felkészült korrekt csapatról van szó. Megbeszéltük a részleteket, kitöltöttük a szükséges papírokat.
Nagyi telefonált, hogy a vese problémái miatt holnap ne számítsak arra, hogy eljön velünk a teníszre, de mondjam meg a fiúnak, hogy öleli.

Itthon megebédeltem. Közben kiderült, hogy a Társasház Közös Képviselőjének leváltására összehívott lakógyűlést éppen a Közös Képviselő torpedózta meg, mert bár megvolt a tulajdoni hányad 1/10-ét képviselő tulajdonosok aláírása, és a tace pao-ról ő is tudott, de őt hivatalosan nem kértük meg a kihirdetett lakógyűlés előtt 8 nappal, hogy hívja össze a lakógyűlést.

A formai hibák miatt este 6-kor nem lakógyűlést, hanem csak egy megbeszélést tartottunk a földszinten. A lényeges különbség, hogy ez a megbeszélés javasolhat dolgokat, de nem hozhat szavazat többséget igénylő határozatokat. A javaslat az volt, hogy egy ajánlott, tértivevényes levélben kérjük meg a Közös Képviselőt, hogy hívjon össze egy lakógyűlést.

Hétkor Áronnal megvacsoráztunk, az est további részét Emőkére bíztam, mi pedig Möcivel elindultunk a Közhely Filmklubba. Először fent a vetítő teremben foglaltunk magunknak, meg Laciéknak is helyet, majd lementünk a kocsma szekcióba és ott rendeltünk különféle finomségokat (Pizza, Tea, búzasör citrommal, cukorral).
Nyolckor elkezdődött a vetítés. Martin Scorsese rendezte két Oscar díjat kapott filmjét a "Dühöngő Biká"-t vetítették. Ez sem volt egy sétagalopp, de nagyon megérte megnézni.

2013. február 4., hétfő

Citi Life

Mire felébredtem, már csak Áron volt itthon. Keltegettem volna, de már ő is ébren volt. Amíg készülődött, beírtam az üzenő füzetébe Móni néninek, hogy ezentúl hétfőnként is engedje el 1/24-kor.
Lassan én is összeszedtem magam és egy sovány reggeli után elindultam a bányába. A tervezett megbeszélés nem jött össze, mert T. Ignác úr nem ért rá fogadni. Hiába, ő nagy ember.
Egy kávé mellett elbeszélgettem a Főszerkesztővel és a Teledata igazgatójával. Ők már nem olyan nagyon nagy emberek.
Betettem a huzikába a két 153 cm hosszú alumínium profilt és elindultam a Hollakóba. Nagy úrral megnéztünk egy használt külső létrát, amit ő 5000.- forintra taksált. Ha nem fixre, hanem állíthatóra fogom szerelni a napelemet, akkor ahhoz ezt is fel kell majd szerelnem.
Hazajöttem, de csak annyi időre, hogy felhozzam a kettőnk nyugger kajáját és már indultam is a CitiBankba. Pont időre érkeztem. Megkötöttem a Citi Life szerződést. Az egyéb előnyök mellett most lesz életemben először Pay Pass-os hitelkártyám. Itthon megmelegítettem a grízgaluska levest és leültem a számítógéphez.
1/2 4-kor a terv szerint megjelentem a suliban Áronért. Pár perc késéssel megérkeztünk a teniszen, de Áron legnagyobb szomorúságára kiderült, hogy ez a hétfőn du. négykor kezdődő edzés az alacsony részvétel miatt megszünt. Megvártuk Gyulát és Annát és megbeszéltük, hogy akkor hétfőnként háromkor lesz Áron az Anna csoportjában és szerdán négykor a Gyula csoportjában.
Itthon Áron szeretett volna a számítógéppel lazulni, de én meg ragaszkodtam ahhoz, hogy először a leckéjét mutassa meg és csak utána játszhat a számítógépen. Közben Emő felhívott és elmondta, hogy mit szeretne vacsorára. Áron még megtanult egy versszakot a János vitézből és abban állapodtunk meg, hogy amíg én lemegyek mindent megvenni a vacsorához, addig játszhat. 
Mire Emő hazaért, én mindent előkészítettem a vacsorához. Négyen együtt vacsoráztunk. Olyan cézár saláta félét ettünk a nyugger káposztás kockához. Utána Emőke narancsos étcsokiját majszoltuk édességként.

2013. február 3., vasárnap

Rustico Pizzázó

Sokáig lustálkodtunk. Tehettük ezt annál is inkább, mivel Áron készítette el a reggelit. Nekünk csak akkor kellett kibújnink az ágyból, amikor ő feltálalta az ágyunk mellett a szalonnás, hagymás tojásrántottát a sajtos melegszendvicset csalamádéval és a tejeskávét.
Odakint szállingózik a hó és hideg van. Ki sem dugtuk az orrunkat. Tegnap amikor a medve kijött a barlangjából, nem látta meg az árnyékát, amiből következik, hogy hamar vége lesz a télnek.

Először levagdostam egy adag bélyeget. Utána elővettem Áront a leckéjével együtt. Rögtön az elején azon bosszantottam fel magam, hogy Áronnak nem voltak meg a német cuccai.
Emővel angoloztunk egy órát. Pihenésnek leültem a számítógép elé, megírtam az elmúlt napok naplóját.
Ebédre megint a tegnapi finom csurgatott tojáslevest, utána pedig az oldalassal készült krumlifőzeléket ettük. Ráadásnak Emő a rakott túrós palacsintát sütötte meg. Leáztattam a bélyegeket és arra gondoltam, hogy ma még le is préselem őket.
Áron, bár degeszre ette magát ebédre, mégis felújította a kívánságát, hogy ma a Rustico-ban szeretne pizzát enni. Meg kellett oldanom a folyón átcsónakázó három fehér ember és a három kannibál logikai feladatát. Lassan kezdtünk készülődni. Mire szürkülni kezdett már bent ültünk sz autóban. A Rokkónak szánt csontokat csak kutyafuttában tudtam odaadni neki, mert Áron egyfolytában nyüstölt, hogy be fog zárni a Rustico.
Mire hazaértünk teljesen besötétedett. Felhordtuk a cuccokat, bekaptunk egy Unicumot és mentünk a pizzázóba. Áron megnyugodott, hogy este 11-ig van nyitva. Rendeltünk három nagy pizzát. Egyet Áronnak, egyet Csabinak elvitelre és egyet megettünk ketten Emővel. Be kell látnom, hogy jobbat készítenek, mint amilyen az általam sütött, pedig az is nagyon finom.
Otthon nem maradt más hátra, mint Áronnak a szobájában a csatatér rendbetétele. Meg kell, hogy mondjam Áron tisztességesen rendet csinált.

2013. február 2., szombat

Wifi Router

Áron már hajnalban felkelt és odaült a számítógép elé. Mi nyolcig lustálkodtunk, majd elindultunk a piacra. Baromi csúnya idő volt. Borongós, miközben szemerkélt az eső.Vettünk tojást, krumplit, lila hagymát, tojást, sütni való szalonnát, bácskai hurkát, csalamádét meg egy nagy darab füstölt oldalast. Hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt, vettünk még egy flaska Unicumot.
Áron ragaszkodott ahhoz, hogy ő készítse a reggelit. Gondoltam, addig én begyújthanék a cserépkályhába. Bőséges reggelit készítettek Emővel. Reggeli után egy kicsit angoloztam Emővel és adtam neki tanulni valót.
Átvittem Gabikáékhoz a Rokkónak szánt csontokat és a wifi routert. Felhívtam Bélát és segítségével egy fél óra alatt már üzemelt is a router. Kipróbátam, hogy a kütyü látja -e az Internetjüket és minden 100 %-osan működött.
Amikorra visszaértem Áron a leckéjét csinálta, majd lefeküdt egy picit, hogy bepótolja a hajnalban elmaradt alvását, Emő pedig nyakig benne volt az ebéd készítésben. Megjött M. Úr és készített egy felmérést a villanyóra szekrény megfelelőségéről. A feladatát kiegészítettük egy pótlólagos világítótesthez vezetendő kábelcsatornával és kapcsolóval. Elkészítette a kalkulációt és megbeszéltük, hogy a szükséges munkákat hozzávetőlegesen február közepén tudja elvégezni.
Ebédre Möci nagyon finom csurgatott tojáslevest főzött. Utána megettük a puhára főtt füstölt oldalast csalamádéval és kenyérrel. Az ebéd koronája pedig a kakaós tejberizs volt.
Ebéd után játszottam egy parti sakkot Áronnal, majd hárman römiztünk.
A szieszta azzal folytatódott, hogy én bélyegeztem, Emő pedig lepihent újságot olvasni.
Este bekapcsoltuk a szaunát. Áron nem szokott olyan hosszan szaunázni velünk, mint most tette.

2013. február 1., péntek

Ultrahang

Ma reggel korán kellett kelnem, mert 1/2 8-ra kellett mennem az Ultrahang vizsgálatra. Emő és Áron még javában aludtak, amikor fél 7 után nem sokkal indultam. Áron csak egy pillanatra jött ki a szobájából meztelenül és kétségbe esve kérdezte, hogy én hova megyek ilyen korán. Itthon nem reggeliztem semmit, majd ha hazajövök bepótolom. A vizsgálatot végző nagyon kedves volt. Részletesen elmondta, hogy mit lát, és hogy az mit jelent. Megnyugtatott, hogy egy ilyen visszér eltávolító műtét csupán egy nap bennfekvést jelent. Utána egy hét múlva ambuláns módon kiveszik a varratokat és további három hét kímélés után már el lehet kezdeni terhelni, sőt kötelező a mozgás gazdag élet.
A délelőtt további része az anyagi csőd elrendezésével telt. Két szolgáltató is írt fenyegető levelet, hogy ha 8 napon belül...... stb. Az IMF-hez nem fordulhattam, ezért Emő utalt át nekem a nyugdíjig átmeneti hitelt. Sikerült a legfontosabb átutalásokat elvégezni és amikor már megnyugodtam, akkor elővettem az angol leckét és játszottam egy sakkpartit online.
Felhoztam a nyugger kajákat és a zöldbab levest be is vágtam belőle.
Emő érkezett haza legkorábban. Bekapcsoltuk a mobilon a fűtést és úgy határoztunk, hogy amint hazaérkezik Áron a farsangi mulatságból, letűzünk Dömsödre.
Egy darabig vártuk Áront, azután bepakoltam mindent az autóba és elindultunk érte a suliba. Nagy nehezen megtaláltuk Áront. Mindenki dícsérte a közös és az egyéni produkcióját is.
A suliból egyenesen indultunk Dömsödre. Csak a szigethalmi TESCO-nál álltunk meg. Vettünk tejet, ásványvizet, müzlit.
Bár már fél nyolc körül járt, mégis nyitva találtuk a Dabi Vegyesboltot és még egy fél Kárpát kenyeret is tudtak adni. A bázison jó meleg volt.
Gyorsan megvacsoráztunk. Áronnak már le kellett feküdnie, de mi még megnéztük a TV-ben a 60-as évek magyar blödli filmjét Bujtor Istvánnal.