Áron szerint én még szuszogtam, amikor M. úr megjött, hogy felszerelje a csillár kampót és közösen beazonosítsuk a 12 kismegszakítót. Kár, hogy elküldte. Jobb lett volna, ha inkább megpróbál felébreszteni.
Később elkészítette a reggelinket és én pedig befejeztem a bélyegek elrakását.
Ebédre összeöntöttem a maradék nyugger levest egy a mélyhűtőből elővarázsolt csülkös bablevessel és második fogásként kirántottam néhány csirkeszárnyat, de mivel a krumplit csak később találtam meg ezért a savanyúsággal ettük.
Áront megkértem, hogy ha már nem ment el a Zrinyi matekversenyre, akkor legalább most próbálja meg megoldani azt a 25 feladatot, amik ott voltak és aminek a nyomtatott változatát Anna néni volt olyan szíves kölcsönadni. Az eredmény megdöbbentő volt. Áronegy kivételével az összes feladatot megoldotta helyesen, sőt az egyiket gyorsabban és logikusabban mint én.
Délután átmentünk Gabikáékhoz. Természetesen vittük a csirkecsontokat Rokkónak. Még nem is értünk a kapujukhoz, amikor Rokkó már olyan táncot lejtett, hogy csak na.
Gabika megfőzette a kávét Feri bácsival, megmutatta, hogy miket tudott önállóan csinálni a kütyüvel és elárasztott a kérdéseivel.
Zoli bácsival még volt egy hajszálnyi nézeteltérésünk az elmaradt munkákat illetően, de mondtam neki, hoyg ezt maj Emővel beszélje meg. Nem sokkal öt után elindultunk hazafelé. Emő már meleg vacsorával várt minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése