Egyedül

Bár kint süt a nap, de hidegre fordult az idő.

Későn megyek le reggelizni és bár még meleg a cserépkályha, mégis bekapcsolom a fűtést.

Reggelre, - ami már majdnem ebéd –, megsütök egy kolbászt, hozzá pirítós, csípős paprika és utána a tejeskávé.

Tibcsi hívott telefonon, hogy egyengesse a kedvemet.

Késő délután Emőke távirányításával sikerült megtalálnom a helyet, ahova Mannát temették. Ott a diófa árnyékában jót fog pihenni. Megmondtam neki, hogy sokat gondolok rá és nagyon hiányzik, és csak pihenjen, a jövő hétvégén jövök, és megint meglátogatom. Persze közben ismét bőgtem egy sort.

Áron du. 3 után írt, hogy náthás és nem tud lejönni, de ezt Tibcsi már délelőtt megjósolta.

Szép számmal sikerül angol audiobook anyagokat letöltenem.

Vacsorára megsütök néhány panírozott hal rudacskát és készítek mellé petrezselymes krumplit. 

Tálaláskor előtte egy Unicum, a halhoz majonéz és utána egy pohár sör.

Áron nagykorú lett

Áront ma reggel egy "Isten éltessen sokáig"-gal ébresztettem. Mától nagykorú a fiam. Megkapta a Sony VAIO új notebookját. Nem nagyon volt rá ideje, hogy megnézze, mert ½ 9-kor elindult a suliba. Ma nincs első órája.

Írt Zaka Dominika, hogy a készülő új könyvének (A szabadság íze) a korrektúráját szeretné rám bízni. Megtisztelő feladat, elvállaltam.

A CBA-ba menet a lépcsőházban találkoztam Ilivel, Odaadtam neki az otthoni maradék macskakaját (Manna hagyatékát), hogy adjon belőle Mandulának.

Nagyon régi (1965) 4-5 kollégám szervez keddre egy sörözést (Ferdinánd Monarchia Cseh Sörház). Örülök a bulinak és a helyre is kíváncsi vagyok.

Dél körül elindultam Dömsödre. A bió, a gyógyszeres zacskó és a pucolt dió megtöltötték a kis hátizsákot. A másik csomag a notebook táska.

8E busz, M4, M3 és a távolsági busz. Egy kis gyaloglás és 5 óra előtt már a házban voltam.

Megmértem a pucolt diót, még egy pár dekányit kell hozzá törni, hogy meglegyen a 35 dkg a tortához.

Begyújtottam a cserépkályhába, hogy könnyítsek az elektromos kazán munkáján.

Behoztam az istállóból két tál kocsonyát, de ez az enyhe november nem tett neki jót. A nagyobb részét kiöntöttem a WC-be.

Elkezdtem kipótolni a diót és már annyira kipótoltam, hogy majdnem 40 dkg lett. Viszont nagy baj, hogy nem találom a krémszínű tepsit. Megírtam Áronnak, ha jön, hozza magával, mert ha itt nincs, akkor biztosan Gazdagréten van.

Halmozódnak a problémák, ezen már csak az Unicum segít.

Egész nap csak Manna jár az eszembe

Rosszkedvűen ébredtem. Áronnak ¾ 8-kor szóltam, hogy most már nagyon kell igyekeznie, ha nem akar megint sokat késni.

Ó másképp látta a megoldást, azt mondta, ma nem megy iskolába és majd mindent bepótol. Én ezzel nem értettem egyet és azt javasoltam, hogy legalább a második órára érjen be és az első órai hiányzását majd segítek elsikálni.

Áron úgy döntött, hogy ma nem megy iskolába.

Ádám Zsuzsa telefonált, hogy tudok-e menni a 10:30-kor kezdődő német társalgásra. Igyekszem.

Áronnak hiába csomagoltam tegnap este mára tízórait, az egész nap ott lógott a kilincsen.

10:30-ra beértem a KÖZHELY-be.

Délig nagyon jól telt a társalgás. Az egész másfél óra a Drezdai műkincs rablásról szólt.

Emőke mindeközben Manna temetését intézte a Dömsödi kertben, amiért nagyon hálás vagyok neki, mert Manna ott érezte magát a legjobban.

Hazaérve feltettem egy paprikás csirkét főni. Kicsit sikerült is odaégetnem.

A hangulatom szinte egy cseppet sem javult. Napjában többször azon kapom magam rajta, hogy pityergek, de közben szégyellem magam. Egy férfinek több tartása kellene, hogy legyen. A tegnapihoz képest talán valamivel jobb a lelki állapotom.

Béla azt javasolta, hogy valamivel foglaljam el magam. Megírta, hogy a TalkBack-et, hogyan lehet kikapcsolni a kütyümön, de ezt végül Áronnak sikerül megoldania.

Kettesben vacsorázunk, mert Emőke B.Füreden szomorkodik Manna miatt.

Manna meghalt

Nyolc óra előtt tíz perccel berohantam Áron szobájába, de megnyugtatott: „Apa, ne izgulj, az első óra elmarad.”

Kimentem a konyhába Áronnak készíteni tízórait és magamnak reggelit. Mindkettőnknek ugyanaz készült (magvas császárzsemle megkenve sajtkrémmel, rajta sült szalonna, azon pedig fokhagymás karaván sajt.)

Közben folytattam a diótörést. Elég sok elkészült már. Még egy kicsit csinálom, és ha majd Dömsödön a mérlegelésnél kiderül, hogy kevés, ott még mindig kipótolhatom.

Délelőtt a levelezések és a blog írás közben egyszer csak elálmosodtam és úgy döntöttem, hogy megengedem magamnak, hogy egy picit még szundítsak.

12 óra előtt felébredtem és kimentem készíteni egy kávét magamnak. Közben persze megint egy kis diótörés, valamint teleraktam a mosogatógépet, nehogy már csak én dolgozzak.

Eljött az ideje, hogy megnézzem mit írt Dubó Kati, mi a házi feladat a mai brushup-ra.  Ha megcsinálom, legfeljebb elővesznek egy lázmérőt.

Amikor hazaértem fogadott a rossz hír. Emőkéhez csöngettem és ő mondta, hogy beszélt a klinikával és Mannát el kellett altatni.

Már akkor sejtettem, hogy nincs Isten, amikor Cipő meghalt, de most már biztos vagyok benne, hogy nincs, vagy ha van, akkor, még ha megbüntet is érte, a kurva anyját.

Manna volt az egyetlen, akitől azt éreztem, hogy feltétel nélkül szeret. Mindent meg tudtam vele beszélni, mert értettük egymást.

Újfent a drága Róza anyám jutott az eszembe, aki egy alkalommal, a Buksi kutyájával kapcsolatban azt mondta, hogy: „Gábor, ha az embereknek annyi eszük és akkora lelkük lenne, mint az állatoknak, az nagyon jó lenne.”

Nem írom le a lelki állapotomat és még attól is félek, hogy valaki meghallja, hogy hangosan szólítom: „Manna, azonnal gyere elő!”

Áron ½ 9-kor ért haza. Emőkével együtt mentek le a CBA-ba, hogy hozzanak nekem valami altatót  (Unicum), mert látták, hogy padlón vagyok.

Az a terv, hogy holnap elhozzák Mannát a klinikáról, elviszik Dömsödre és a kert végében temetik el, mert ott mindig nagyon jól érezte magát.

Manna

8 óra után ébredtem. Áron nem készítette el a tízóraiját, amihez tegnap minden alapanyagot megvettem, de legalább időben elindult.

Két jó hír az e-mailek között:

A Vaterás eladó írt, hogy a fenyő könyvespolc árát leengedte 30 ezerről 25 ezerre, a másik jó hír, hogy a Sony VAIO étvehető a szomszédban a postán.

Lefele menet beugrottam a CBA-ba egy kávéra és csak utána a posta. Ott már hosszú sor állt. Úgy látszik, hogy beindult az ünnepek előtti forgalom növekedés. A postát vezető nő kijött és mindenkitől elnézést kért a megnövekedett kiszolgálási idő miatt, de létszámhiánnyal küszködnek. Ezzel egyidejűleg olvasom tegnap a hírekben, hogy a Magyar Posta létszámstopot és csoportos elbocsátást rendelt el. Ezt így kell csinálni. Ennyit értrnek hozzá.

Otthon türelmetlenül bontottam ki a csomagot. A notebook gyönyörű. Szerintem Áron nagyon fog neki örülni.

Manna valamelyest jobban van az állatklinikán, már nincs oxigén ketrecben, jobban lélegzik, de a tüdeje még nem szép.L Az idő lesz, mire meggyógyul, de legalább van remény a felépülésére. Még nem eszik, de kap infúziót. Emőke volt bent nála, de amiket elmondott, attól én csak jobban kezdtem aggódni.

Vacsorára megettem egy adagot a felhozott kocsonyából. Még mindig nagyon ízlik.

Vacsora után elkezdtem Csajkovszlíj Diótörőjét. Már csak három nap van Áron 18-ik szülinapjáig.

Manna nagyon beteg

Manna hajnali 3-kor ébresztett, de azt sem úgy, ahogy szokott, hogy feljön az ágyamra és dugja a fejét az arcomhoz, hogy ki szeretne menni, hanem lent pihen a földön és sírt. Nekem már tegnap is gyanús és szokatlan volt a viselkedése, de akkor még nem gondoltam, hogy valami komolyabb baj lenne.

Kora reggel begyújtottam a cserépkályhába, hogy mire Emőke megjön, már leégjen a fa és be lehessen csukni az ajtaját.

Ma már az az érzésem, hogy Mannuska nagyon beteg. Nem kér enni, nem kér inni, nem jön fel az ágyamra, csak néha sír. Ha felhozom az ágyamra, hogy simogassam, 1-2 perc múlva inkább lemegy.

Lent sem találja a helyét, több helyen is próbálkozik. Ma, ha nincs rendelési idő, kihívom hozzá a Siket doktor urat.

Csak fekszem, és akkor sem tudok aludni, ha csendben pihen. Gyakran felkelek, odamegyek hozzá és simogatom. Az is szokatlan és gyanús, hogy ilyenkor nem dorombol, pedig ha nem esne jól neki, akkor elbújna.

Én azért bekaptam egy kis tál kocsonyát és utána egy tejeskávét.

10 órakor telefonált Emőke, hogy már Érd fele járnak, igyekezzek, hogy mire megérkeznek, legyen rend és legyek indulásra készen összepakolva.

Először az asztalon csináltam rendet, majd mindenhol felsúroltam, hogy Emőke valami jót is lásson a ház belső rendjén.

Elindítottam a mosogatógépet.

11-re megérkezett Emőke.

Indulás előtt még átmentünk és készítettünk néhány belső fotót a faházról, hogy István lássa, hogy mit kellene bent kifestenie.

Már elmúlt dél, mire elindultunk és csak 1 óra után értünk Gazdarétre.

A postaládában két jó hír is fogadott. Angliából megérkezett a Revolut kártyám, pedig annak érkezését csak december 2.-ára ígérték, a Claim Conference pedig azzal a jó hírrel örvendeztetett meg, hogy az idén november 1.-től a Német kormány 446 €-ról 513 €-ra emeli a havi kárpótlást. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a 15 %-os emelés köszönőviszonyban sincs a Magyar Kormány 2020-ra tervezett 2,8 %-os nyugdíj emelésével.

Hétóra körül lementem a vásárolni. Kicsit össze is tűztem a vezetővel, mert csaltak. A vezető türelmesen megnézte a reklamációmat, majd azt mondta: „Uram, ha önt ez a 10 % körüli túlszámlázás földhöz vágja, akkor jöjjön be velem az irodámba és én ezt akár a saját pénztárcámból kifizetem magának.

-         

L- Látja, ez a fő probléma. hogy maga olyan jól meg van fizetve, csupán azért, hogy szemet hunyjon afölött, hogy a vevőket 10%-kal megkárosítják. Maga nálam sokkal pontosabban tudja, hogy mennyi a havi forgalmuk. Na, annak a 10 %-át próbálja nekem zsebből kifizetni.

-          

Most én visszaadom azt a pénzt, amennyit ideadott és arra kérem, hogy jegyzőkönyvezzük, mennyit csal a pultnál a mérleg, mert amit én vásároltam, arra rá volt írva a súly, de én bő 10 %-kal többért fizettem.

-          

Igen, mert a kolléganő nem tudta, hogy amire a gyári szállításnál már rá van írva a súly, azt nem kell lemérni, hanem a gyár által megadott súly szerint kell beütni a gépbe.

-          Nem baj. én azt kérem, hogy most tegyünk egy ismert súlyról egy próbamérést és azt jegyzőkönyvezzük.

-          

Csak nem képzeli a kedves vevő, hogy amikor ilyen csúcsforgalom van, akkor mi ráérünk ilyen hülyeségekkel foglalkozni?

-  

De igen, a kedves vevő így képzeli, és ha erre nem érnek rá, mert csúcsforgalom miatt nagyon elfoglaltak. akkor én most felhívom a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget, ők biztosan rá fognak érni, még csúcsforgalom idején is kijönni.

Bent az irodában egy kollégája próbálta meggyőzni, hogy ezzel a vevővel legyen rugalmasabb, mert a legutóbbi reklamációja is a Felügyelettel végződött és az a cégnek 2 milla büntetéssel, nekünk pedig a havi prémium megvonásával járt.

Make the story short, a próbamérésnél az egy kilós súlynál a mérleg 1,12 kg-ot mutatott. Kérték az eladót, hogy a jövőben a készre csomagolt húskészítményt ne mérje le, hanem a gyár által feltüntetett súlyt üsse be, tőlem pedig elnézést kértek.

Amíg én a paprikás krumplit készítettem, Emőke elvitte Mannát az állatorvoshoz, aki tüdőödémát állapított meg és bent tartották.

A paprikás krumpliból se Áron, se Emőke nem kért, pedig nagyon finom lett. Egyedül vacsoráztam.

Emőkével hazafelé

A felkelés és a reggelire már majdnem 9-et harangoztak.

Egy tál kocsonyát hoztam be az istállóból. se citrom, se citromlé nem volt hozzá, így csak só, bors és pirospaprika került rá és hozzá csípős paprika, hagymás kenyér, majd utána tejeskávé.

A délelőtt néhány letöltéssel és elmaradt utalásokkal telt.

Megvettem az Áron szülinapi ajándékát, de ha nem jön meg hamar, akkor abból karácsonyi lesz, 

Csak félve írom le, mert remélem, hogy most nem olvassa. (Egy nagyon kajakos Sony Vaio i5 8 GB RAM-mal és SSD háttértárral). Elveimmel ellentétben w 10 operációs rendszerrel, de ha szeretné, majd lecseréljük W 7-re. 

Már régen rágja a fülemet, hogy a Dell neki lassú és gyenge.

Emőke lányom hívott, hogy azt tervezi, hogy holnap - lévén, hogy nincs autóm - lejön értünk és hazavisz, csak annyit kér, hogy előtte egy kicsit kapjam rendbe a házat.

Fel is mértem a terepet, de ez csak akkor fog menni, ha nem túl korán jönnek értünk.

Manna továbbra is rendhagyó módon viselkedik. Vagy beteg, vagy valamiért meg van sértődve. Igyekszem kajával a kedvébe járni, de valami nem működik.

Lefekvés előtt hideg vacsora egy kupica körtepálinka, egy kis abált szalonna kenyérrel.

Autó nélkül

9-kor ébredtem. Manna rögtön kérte, hogy engedjem ki.

Az első dolgom az volt, hogy felhívtam a Nissan szervizt. A bajban annyi a jó hír, hogy az autó 2021 januárig garanciális. Felvették a hibát és ki fognak küldeni egy autómentőt.

Amíg az autómentő kiérkezik, nekilátok minden, nem az autóhoz tartozó dolgot kirámolni az autóból. 

Még az autóval is kiálltam az utcára, hogy egyszerűbb legyen a mentés.

Nem sokkal 11 óra után megérkezett a mentő. Leeresztette a rámpát, elkérte az autó kulcsát és tíz percen belül már fent is volt az autó. Rögzítette a spaniferrel és elindult vele a Nissan Gablini Budaörsi szervizébe. Hétfőn fogom felvenni velük a kapcsolatot telefonon.

Kora délután (de ez hiba volt, mert az ebéd után Béni mindig lepihen) becsenggettem Bénihez, hogy akkor a Duna kijárót azzal a lakattal zártam le, amihez neki is van kulcsa.

A 2 kg-os pontyból, aminek csak a fejét, farkát, meg egy-két szeletét használtam fel eddig a halászléhez, most a maradék szeleteket elővettem a mélyhűtőből, felengedtem és bepanírozva elkészítem rántott halnak. Hozzá majonézes burgonyát tálaltam.

Manna nem tetszik nekem. Estefelé már fel szokott jönni lepihenni, de most lent ágyazott meg magának, pedig már elmúlt tíz óra.

Futómű probléma

10 óráig csak a notebookkal foglalkoztam (hírek, blog, levelek stb.) Utána lementem a CBA-ba egy hagymás cipóért és megreggeliztem.

Tanulva Manna elbújásaiból, először őt tettem a hordozójába és csak utána kezdtem el összepakolni.

Dél körül sikerült is elindulnunk, de Kiskunlacházán az én hibámból a bal első kerékkel sikerült elkapnom egy járdaszigetet. Az azonnali bal első és bal hátsó defekt miatt nem mentem több, mint 100 métert és inkább félreállítottam az autót. Innen már stoppal és gyalog mentem a bázisra.

Azonnal kértem a Ferit, hogy legyen a segítségemre. Az emelőt és a „T” kulcsot nem találtam, de ő azt is hozott.

Elvittük a bal első és a bal hátsó téli kereket és nagy nehezen lecseréltük. Még el kellett gurulnunk a Gumipontba is, mert a téli kerekekhez való felni csavarokat sem találtam.

Nagy nehezen hazagurultam, de a gyorsításnál és a lassításnál éreztem, hogy a bal első futóműben valami meghibásodott.

A fő az, hogy Manna is, én is épségben megérkeztünk.

Manna rögtön kiment csavarogni, de már bejött, mert nem tetszett neki a kinti időjárás. Most itt van bent a jó melegben.

Feri sokat segített a kerékcseréknél, mert arra nem emlékeztem, hogy az emelőt és a "T" kulcsot Andrással hova tettük és azt ő hozott. A két baloldali téli kerék már fent van. Még a két jobboldalit kell lecserélnem, de a dolog nem olyan egyszerű, mert a futóműben valami meghibásodott. 

Az is lehet, hogy csak tömegközlekedéssel tudunk majd hazamenni.

Az istállóból kimentettem egy tál kocsonyát és az volt a vacsora.

Látogatás Pátyott

Megnyugtatott, hogy Áron induláskor levette a kilincsről a tízóraiját.

Reggeli előtt elkezdtem a rend és tisztaság csinálást a konyhában.

A doboz tojás keresése közben kiderült, hogy akkora hibát követtem el, amit szerintem még egy óvodás sem tesz. A doboz tojást a bevásárlás után a mélyhűtőbe tettem. Nem ment tönkre, de főzés után furcsa állagot vett fel.

A reggeli egy lágy tojás és egy debreceni mustárral.

Elkezdtem a konyha kitakarítását és elindítottam egy nagy mosogatást.

Felhívtam R. Mikit, hogy kigurulnék a székért, amit megjavított.

Először B. Katihoz mentem, készített egy finom kávét és onnan együtt mentünk Mikihez a székért. 

Miki nagyon jól megerősítette a széket, a javítás árát pedig még jobban elkérte. Annyiért egy új széket is kaphatnék. Miért nem állapodtam meg vele előre? Nem nagy probléma, még annak is tekinthetem, hogy ezzel is segítem őket, mert Mikinek elég sekély a nyugdíja és egyik napról tengődnek a másikra.

Az új megrendelésre, (a smaragdfa törzsét körülölelő asztalkára) odaadtam Mikinek az anyagár előleget és megbeszéltünk néhány részletet.

Betettük az autóba a széket és elbúcsúztunk

Onnan még Katival átmentünk a másik Beck lányhoz, akivel szintén kb. 35 éve nem találkoztam. Még ott is nosztalgiáztunk egy órát az együtt töltött több mint 15 évről, majd elindultam hazafelé.

Itthon Áron és Emőke együtt folytatták a takarítást és valóban nagy tisztaságot varázsoltak a konyhában.

Kiosztottam a málnakrémes süteményeket.

Áron bejelentette, hogy ezen a hétvégén sem jön le Dömsödre, Emőke pedig azt javasolta, engedjem el Áron kezét.

 

Revolut

Áron indulását csak félálomban észleltem.  Igazán akkor ébredtem fel, amikor a GLS futár csengetett és hozta a csodagyógyszert (UROTRIN). Lementem beengedni, de fel kellett jönnie, mert nem vittem le pénzt magammal.

Reggelire bekaptam az utolsó pár falat kocsonyát. A többi Dömsödön van.

Délután addig-addig próbálkoztam a Revolut kártya megrendelésével, míg végül lekéstem a brushup-ot. De legalább az sikerült és visszaigazolták, hogy december 2.-án megkapom. Tulajdonképpen a regisztrációs rész volt macerás és időt rabló.

Lementem egy palack tejért és útban a CBA felé felragasztottam az első TacePao-t az Angolról és a takarításról.

Áron 6-kor írt, hogy 7 és ½ 8 között ér haza. Hazaért.

A Revolut belépéshez nagyon sok SMS meghívót küldtem el (legalább 100-at). Kíváncsi vagyok, hogy azokból hányan regisztrálnak, hányan rendelik meg a kártyát és hányan használják majd azt. Egy biztos, a Revolut kondíciós listája nagyon vonzó.

½ 11-kor már be kellett szólnom Áronnak, hogy most már kapcsolja ki a számítógépét és próbáljon meg aludni.

Néhány mondat angolul

Azt még félálomban észleltem, hogy Áron időben elindult.

½ 9-kor szikrázó napsütésre ébredtem. Befejeztem a tegnapi blog spotot.

A reggeli kocsonya volt, már frissen rászórva só, bors, pirospaprika és meglocsolva citrommal. utána az elmaradhatatlan tejeskávé.

Nagyon szép számmal sikerült letöltenem angol anyagokat, de az egyikbe beletört a bicskám, abban 

Béla segített. Egyúttal átküldte az indiai filmet, amit ő feliratozott.

Megfogadva az Angoltanárnőnek a fogadóórán adott tanácsát, aki azt javasolta, hogy itthon néha finoman, kíméletesen, mintha ez csak véletlen lenne, Áronnal váltsak át angolra és ebben betartva a fokozatosság elvét hamarabb célt fogok érni, mintha bejelenteném, hogy most egy órát angolozunk.

A rövid angol párbeszédeket csak akkor váltsam vissza magyarra, ha úgy érzem, hogy egy nyelvtani hibáját el kell magyaráznom, de ez a váltás még a kijavításhoz sem szükséges okvetlenül.

Mielőtt lementem a CBA-ba, így is tettem és angolul beszéltem meg a vacsora tervét. Áronnak ez nem okozott problémát és rögtön vevő volt a dologra.  

  

Vacsorára készítettem egy csirkecombot sok zöldséggel és hozzá tejfölös salátakrémben úszó céklát.

Fogadóóra

Délelőtt sikerült rendbe hozatnom az Internet szolgáltatást a Telekom azon megjegyzésével, hogy ezt már valaki piszkálta. A lényeg, hogy ez most már ismét működik.

Minden olyan dolgot bepótoltam, amihez kellett az Internet.

Igyekeztem a fürdőszobai tevékenységeimet annak megfelelően kibővíteni, hogy délután négyre meg tudjak jelenni az iskolai fogadóórákon.

Háromkor még jelenésem volt Lenkénél a háziorvosi rendelőben az influenzai védőoltás végett, sőt még arra is maradt időm, hogy a "Szomszédok"-hoz címzett kifőzdében elfogyasszak egy csirkés zöldborsó levest.

Onnan már igyekeznem kellett, hogy időben odaérjek az iskolai fogadóórákra. A szaktanárok véleménye Áron előmeneteléről nem volt rossz, de azt sem mondhatom, hogy fenékig tejföl lett volna. 

Biológiából ebben a tanévben nincs más jegye csak négy 1-es és a késések száma olyan sok, hogy már veszélyezteti, hogy mint az igazolatlan hiányzások, nem kapja meg az év végi bizonyítványt.

Az angol jegyei jók, de vannak nyelvtani hiányosságok. Amikor a tanárnő megtudta, hogy angol tanítással is foglalkozom, kérte, hogy Áronnal is foglalkozzak.

Hazafele jövet annyira megkívántam egy fagylaltot, hogy amikor a Gazdagréti téren leszálltam a 8E buszról betértem a CBA-ba és vettem egy Carte D’or dobozos fagylaltot.

Emőkét is áthívtam fagyizni, de Áron nem kért belőle.

Áron visszaállította, amiket elállított a TV antenna rendszerén, úgyhogy az most ismét veszi a korábban vett csatornákat.

Lefekvés előtt még megsütöttem magamnak egy debrecenit.

A nap főszereplője a kocsonya

8-kor ébredtem.

Ilyen még nem fordult velem elő. Már ébredéskor körvonalazódott, hogy mit szeretnék reggelizni. Túrós csusza.

Ha már ezt még félálomban így kitaláltam, elővettem a kamrából egy kis száraztésztát és bedobtam a zubogó sós vízbe.

Amíg a tészta főtt, behoztam az ajtó elől a nagy fazék kocsonyát, leszedtem a tetejéről a megdermedt zsiradékot, majd a megfőtt tészta platniján, de már „0” fokozatra visszakapcsolva, meglangyosítottam és elkezdődött kiporciózás.

A tésztára leszűrve rákerült a tejföllel összekevert tehéntúró egy része és arra felkockázott sült sonka. Finom lett.

A reggeli után még megengedtem magamnak egy tejeskávét, majd elkezdtem kihordani a tányérokba kimért kocsonyákat az istállóba. kilenc tányér került ki. Amiknek már nem jutott tányér, azok vagy üvegekbe, vagy fedeles műanyag dobozokba kerültek és a piros kosárban vártak az indulásra.

Viszonylag későn indultunk el. Azt nem tudom, hogy Manna miből érzi meg, hogy el kell bújnia. Egy biztos, hogy nem szereti ezt a kétlaki életet.

A gyors pakolásból nem maradhattak ki a kocsonyaadagok sem.

Nagyon nehéz utunk volt hazafelé. Hatra értünk haza. Ebből az is következett, hogy a CBA már zárva volt, így Mannának már nem tudtam kaját venni. 

Áron azzal fogadott, hogy ő a nagyszobában végzett egy nagytakarítást, de most már nem tud segíteni a cuccok felhordásában, mert késésben van, elindul a keringő tanfolyamra és majd csak 9 óra után ér haza.

A nagyszobában valóban szép tisztaság van, de a többit nem írom le.

Még arra kértem, hogy ha valamit csinált a televízióval, akkor azt csinálja vissza, mert az nem működik. Ő csak az antennát kapcsolta le, de azt majd visszacsinálja. Viszont hívjam fel a Telekom-ot, mert Internet sincs.  

Később konstatáltam, hogy Áron a Telekom Otthon Szolgáltatásának a Tv részénél avatkozott be és valószínű, hogy azért nincs se TV, se Internet.

Egy doboz kocsonyát felvittem és kértem, hogy segítsen ki egy kis macskakajával. Adott is két kis doboz májkrémnek kinéző eleséget, mondván, hogy ezt az ő cicája (Mandula) amúgy sem szereti.

Vacsorára megettem a hazahozott tejfölös krumplileves felét.

kocsonya szezon

9-kor kelés. Az autót lekapcsoltam a töltőről, mert azzal indultam a piacra.

Esztikénél vettem tehéntúrót és zöldséges, fűszerezett túrót a Lánynak, és egy üveg mézet.

A kolbászosnál a szokásos szeletel füstös sonkából vettem néhány szeletet és hozzá egy nagy csípős paprikát, a zöldségesnél két fej fokhagymát, egy csokor petrezselymet, ½ liter körtepálinkát. Ezzel a reggelinek való meg is lett volna. Még kellett hozzá egy vekni szeletelt kenyér.

Nagyon szeretek Dömsödön piacozni.

Elsétáltam még a Burján henteshez, ahol kértem 40 dkg darált húst, egy kis szeletelt sonkát és kocsonyának való sertéskörmöt, bőrkét, fülét, farkát.

Hazaérve derült ki, hogy nincs itthon sárgarépa és gyökér, pedig a kocsonyából az sem hiányozhat. Visszaindultam a piacra, de immáron az e-scooterrel. A kormányoszlopra szerelt kis kosár jól vizsgázott.

Először egy kis reggelit dobtam össze, hogy legyen türelmem készíteni a kocsonyát. (Ham and eggs és tejeskávé.

Most, hogy a reggeli is megvolt és minden megvan hozzá, kezdődhet a nagy főzőcske. 

A nagy rozsdamentes fazék alján, egy kis zsiradékon megpirítom üvegesre a hagymát, pirospaprika és felöntöm sok vízzel.

Belekerül a sok köröm és az egyebek. Volt közöttük olyan, amelyiket még itthon is szét kellett ütni. Só, szemes bors, feldarabolt fokhagyma és kezdődhet a lassú főzés.

Közben megpucolom a sárgarépát és a gyökeret. Felvágom apróra a petrezselymet.

Három óra főzés után, kilopok belőle 3-4 merőkanál levet, mert abban fog készülni az ebéd (a tejfölös kolbászos krumplileves, de helyébe kerül friss víz és belekerülnek a zöldségek is. További fél-egy órai lassú főzés.

Az ebédre tervezett krumplileves krumplija és a karikákra vágott debreceni már előízesített lében kezd főni. Ehhez már csak egy kevés olajon dinsztelt vöröshagymás, fokhagymás rántás készül liszt és tejföl hozzáadásával és ebbe is belekerül egy csokor apróra vágott petrezselyem.

A nagy fazék kész kocsonya a bejárati ajtó előtt várja, hogy lehűljön és valaki leszedje a tetejéről a megdermedt zsírt, miközben Manna is és én is ebédelünk.

 

A pénteki menekülés Dömsödre

Mire felébredtem 7:05 Áron már nem volt sehol. Ez egy új módi. Egyszer majd sikerül megfejtenem, hogy mi van a dolgok háta mögött.

Mivel Alexnek már korábban jeleztem, hogy a hónap közepén fogok utalni a SUNCONTRACTING AG.-nek, ma meg is tettem.

Manna nyugodtan várta, hogy mi fog történni.

Reggelire majdnem ugyanazt készítettem magamnak, mint amit tegnap Áronnak csomagoltam a mai tízórai csomagjába. (tejfölös, fokhagymás krémbe kevert apróra vágott újhagyma kenyérre kenve, rajta pörc.) Utána tejeskávé.

Lassan elkezdtem csomagolni.

Manna nem ellenkezett különösen, amikor beletettem a hordozókájába.

Dél körül indultunk el. Még elfele menet kivettem egy érkezett levelet, de azt már csak majd Dömsödön bontom fel.

Az első megálló Szigethalmon a Spar, ahol felkészültem egy finom krumplileves készítésére (krumpli, tejföl, debreceni), de vettem még két dobozos sört is.

A második megálló Kiskunlacháza. Megálltunk egy pár percre és benéztünk Ági újonnan nyitott „Hurcola” nevű Vegyeskereskedésébe. Vettem egy pár fűszert. Ági először nem akarta kifizettetni, de erről hallani sem akartam.

Utána megálltunk a Gumipont-nál, ahol November 30. ½ 9 időpontot foglaltam le a nyári/téli kerekek cseréjére.

A bázison Manna élvezte, hogy végre szabadlábon van és elindult csavarogni.

Felbontottam a levelet és örömömre a Mobiliti RFID kulcstartója volt benne. Ha hazamegyünk, az lesz az első dolgom, hogy kipróbáljam.

Áron újabban reggel 7 óra előtt indul el.

Nem tudom, mi ütött az Áronba. Reggel 7 óra előtt pár perccel benéztem a szobájába és már nem volt itthon.

Még reggelizni is alig maradt időm. Egy szál debrecenit kaptam be mustárral, kenyérrel és lehörpintettem egy bögre tejeskávét.

Éppen, hogy csak meg tudtam borotválkozni és már robogtam is a német társalgásra.

Hat perc késéssel futottam be. A téma a Berlini fal volt, aminek a lebontásakor éppen Nürnbergben éltem.

Hazajövet a „Szomszédok”-ban ettem egy Jókai bablevest.

Otthon akartam _Áronnak rendelni egy új telefont karácsonyra. Ki is néztem egyet, de az Aliexpress nem fogadta el a megrendelést a lejárt bankkártya miatt és egyelőre nem találom, hogy hol lehet egy új bankkártyát regisztrálni.

Áron három óra után hazajött és azon mód be is ment a szobájába.

A vacsorához beszereztem két csirkecombot és egy doboz tejfölt abban a reményben, hogy mivel Áron szeretné készíteni a vacsorát, talán a gomba is el fog fogyni hozzá. Vettem még egy paradicsomos cipót, mert a hagymás cipó már elfogyott a CBA-ban és felvágottat Áron tízóraijához.

Áron elkészítette a vacsorát, de mivel nem tudtunk együtt vacsorázni én nem kértem belőle.

Árön üzent, hogy későn jön haza

½ 8-kor ébredtem, de már se Áron, se Manna nem volt fellelhető a lakásban.

Próbáltam a puzzle-ként összerakni, amit álmodtam. Az új családi vállalkozásban rajtam kívül élesen kivehető volt Emőke és P. Péter személye. A többiek csak homályosan, esetleg félállásban szerepeltek a történetben. Nekem nagyon össze kellett szednem minden korábbi tapasztalatomat, hogy életképes maradjon a vállalkozás.

Visszatérve a való világba kitöltöttem az Áron iskolájától e-postán kapott november 18-i fogadóórákra kitöltendő időpont foglalási lapot.

Reggelire átsütöttem egy darab véres hurkát és egy darab kolbászt.

Délután időben indultam a brushup-ra. A szokásosnak megfelelő jó hangulatú és hasznos volt az ott eltöltött három óra. Azon mindenki jót nevetgélt, hogy én mindig megígérem, de sosem csinálom meg a házi feladatot.

Hazaérve fogadott Áron Viber üzenete, hogy ma s későn jön haza.

Megválaszoltam neki: "hol vagy?, kikkel vagy? Mit jelent a későn? Tíz óra után hívom a 112-őt, akik ezt megértéssel fogják venni, mert az utóbbi időben rohamosan megnőtt a fiatalkorúakkal szemben elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Ne ijedj meg, csak körözést adnak ki. Esetleg, mint fiatalkorút bevisznek és kihallgatnak.

Ami a mobiltelefonodat illeti, lemondom az előfizetésed, mert így annak semmi értelme, hogy sosem vagy elérhető."

Vacsorára melegítek egy tányér halászlét.

A konyhában elviselhetetlen a kupi

Ébredéskor kíváncsian lapozgattam a banki oldalakon, hogy lássam, állam bácsi mit lépett a nyugdíjprémium ügyében. Be kell látnom, hogy rendesen perkáltak.

Reggelire Emőke hozott át egy tányér gombás tojást, ami mellé csak egy tejeskávét kellett melegítenem. Nagyon finom volt.

½ 11-kor elindultam a MOM parkba a Telekom Ügyfélszolgálatra, mert egy újabb kedvező ajánlattal szeretnének átcsalni a Telenortól.

A mézesmadzag lényege, hogy a jelenlegi Telekom Otthonszolgáltatási csomag mellé, ha még a Telenor mobilszolgáltatást is áthoznám, akkor a havi összköltségem maradna, de majd minden szolgáltatott paraméter javulhatna.

Az ajánlat vonzó és csábító, de bennem még az üzleti életben is létezik a lojális magatartás fogalma. Egyelőre a mobilom marad a Telenornál.

Ha már ott vagyok a plázában, körülnézek. hogy az adathordozón bevitt Tace Pao-t ki tudnám-e nyomtattatni.

Találtam is egy helyet és megkérdeztem, hogy mit kóstál egy A 4-es fekete-fehér lap kinyomtatása.

10 lapig 50 Ft/lap, de ha többet rendel. akkor  100 lapig 20 Ft/lap. Eredetileg 10 lapot rendeltem volna, ami ezek szerint 500.- Ft lett volna, de ha már ilyen jó a mennyiségi rabatt ajánlat, akkor „kost was es wolle” (kerül, amibe kerül), kérek 11 lapot, így összesen csak 220.- forintot kellett fizetnem.

Itthon folytatódnak a letöltések.

Az új ötlet gyakorlata addig nem kerül a tanítás alatt bevezetésre, amíg azt magamon ki nem próbálom. Az ötlet lényege, ami a szövegértést (listening) lenne hivatott fejleszteni, hogy az Audiobook anyagokat tollbamondás gyanánt használjuk. A tanuló elindítja az Audiobook felvételt és akár mondatonként megállítva megpróbálja a hallott anyagot leírni.

Áron három óra előtt ért haza. megpróbáltam rávenni, hogy a konyhában szétszórt evőeszközöket takarítsa e, de ez négyig nem járt sikerrel. Később úgy látszik nagyon szigorú ultimátumot jelentettem be, hogy mégis kiment a konyhába és eltakarította a kiszórt evőeszközöket.

Áron feszegeti a határait.

8:30-kor ébredtem. Áron szobájában már csak a rendetlenség fogadott.

Lementem a CBA-ba némi felvágottért és pékáruért. Ezekből végül annyi lett, hogy vettem egy előrecsomagolt csípős debrecenit és örömömre találtam egy hagymás cipót. Ez elég volt ahhoz, hogy egy kiadós reggelit csapjak.

Felvittem Ilinek egy üveg halászlét, mert mint mondta a múltkori finom volt.

Délig ment az angol anyagok letöltése, miközben megrajzoltam az „Egy óra ANGOL = Egy óra takarítás” Tace Pao-t, amiből terveim szerint rendelek majd a Print Stúdióban 10 példányt.

Csak az E-kréta online oldaláról tudom, hogy a "Mi volt ma az iskolába? Semmi." napi párbeszéd mögött újabban a változatosság kedvéért Áron most nem a kémiából, hanem a biológiából gyűjti az 1-eseket.

Délután felhívtam R. Mikit, hogy kivinnék neki egy szétesett széket javításra, B. Katinak pedig megírtam, hogy ha már ott járok, akkor meglátogatnám őt is, vele 15 évig kollégák voltunk Pátyott.

Kati főzött egy finom kávét, de sok borzasztó dolgot mesélt az elmúlt 35 évéről. Meghalt a férje, akit a beosztottaim közül nagyra becsültem és szerettem és a közelmúltban meghalt a fia is.

Azután átvittem Mikihez a szék romjait és indultam haza.

Közben Áron írt a Viber-en, hogy későn jön haza, mert s barátaival van programja. Ne izguljak miatta.. Pár soros levélváltás után közöltem, hogy a tervezett 11 óráról szó sem lehet, mire azt írta: Jó, akkor 9-re hazajön.

Vacsorára megmelegítettem egy tányér zöldséges csirke levest, de megint egyedül kellett ennem.

Emőke lányom is elvitt egy kisebb vödör halászlét, és csillapított, hogy Áron miatt ne izgassam fel magam, három hét múlva 18 éves lesz, és már tud magára vigyázni.

Ő majd csak akkor fogja megérteni, hogy egy szülőnek nem lehet megtiltani, hogy a gyereke miatt ne aggódjon, ha majd saját gyereke lesz.

Áron este 10 óra után érkezett haza.

8-kor ébredtem. Friss fejjel kezdtem az olasz Duolingót. Csupán annyi a haladás, hogy már nem puskázok a nyelvtani táblázatból, inkább vállalom, ha néha tévedek. A hét elejei nagy lógást ma kellene behoznom.

A reggeli sült kolbász akár ebédnek is beillet volna, de azért délben még sütöttem hozzá egy kis tarját, amit kenyérrel, újhagymával ettem, hogy az indulásig ne legyen hiányérzetem.

A pakolással semmi probléma, mert így, hogy se Áron, se Manna, csak arra kell, figyeljek, hogy a halászlevek és a zöldséges csirkeleves bekerüljön a piros kosárba.

Ez a szemerkélő eső és a naplemente nem tartozik a körülményeket tekintve a kedvenceim közé.

Háromkor sikerült elindulnom.

Áron telefonhívása már útközben ért, hogy ő négyre keringő gyakorlásra megy, aminek kb. hétkor lesz vége és a konyhai evőeszköz fiókhoz ne nyúljak, mert abban ő szeretne rendet tenni.

Amikor hazaértem még se Áron, se Manna nem voltak itthon.  

Sokat nem nyúltam bele az evőeszközöz fiókba, maximum annyit, hogy az üres fiókot és a rekeszelőt nedves és száraz ruhával kitörölgettem. Manna megjelent és csak annyit kérdezett: „Megjöttél?”

K. Laci bácsinak, akiről tudom, hogy járnak le a telekre, felajánlottan palántázásra a csípős paprika magokból.

Egy darabig türelmesen vártam, de amikor már elmúlt 1/2 10 és kezdtem aggódni. A telefonja ki van kapcsolva.

Áron végül este 10 óra után érkezett haza. Megkritizálta a rekesz kitakarítását, msjd bevonult a szobájába.

Felkínáltam a hazahozott zöldséges csirkelevest, de Áron nem élt a lehetőséggel. Egyedül vacsoráztam.   

 

Kezdődik a faház rekonstrukció

Későn ébredtem és 9 óra lett, mire kiértem a piacra.

Esztikénél kezdtem. Odaadtam a felgyűlt tojástartókat és vettem nála a fűszeres túróból egy kerek pogácsát Emőkének.

A kolbászosnál vettem főtt füstölt tarját és egy far-hátat a zöldség levesbe. Vettem még leveszöldséget és egy gazdag fürt macskapöcse paprikát.

Hazaérve megsütöttem egy darab kolbászt reggelire és melegítettem hozzá egy bögre tejeskávét.

Lassan elkezdtem a zöldségben gazdag csirkelevest főzni, hogy mire jönnek Emőkéék legyen mit ebédelni.

Közben csengetett Béni és én olyan hirtelen keltem fel az ágyról, hogy leesett a vérnyomásom és azon mód elestem. Beüthettem az orromat. mert az rögtön elkezdett vérezni.

Béni áthozta az új lakatot a Duna kapura, meg egy két kilós pontyot.

Háromkor megjött Emőke és Zoli. Nagyon megörültem nekik. Az egyetlen hiba, amit elkövettek, hogy Mannát nem hozták magukkal.

Zolinak nagyon megtetszett az e-scooter, ezért még ebéd előtt elvitte kipróbálni. Elmondtam neki az alapvető tudnivalókat, de ő úgy ment vele, mintha e-scooteren született volna.

 

Emőke azonnal nekilátott az asztalon egy rendcsinálásnak, én meg igyekeztem segíteni a tálalásban.

Szerintem mindenkinek ízlett a csirkeleves, talán egy kicsit csípősebbre sikeredett a kelleténél.

Utána csapatostól átmentünk a Zoli bácsi féle faházba. Emőkének sokkal jobban sikerült megbarátkoznia a belsejével, mint amikor még először látta. Zoli nagyon hasznos tanácsokat adott a ház restaurációját illetően.

Emőke kapta meg a feladatot, hogy a ház rendbehozatalát szervezze meg, a költségeket pedig majd én átvállalom.

Az aktuális nagy feladat a ház víztelenítése volt. Ezt ketten csináltuk Zolival, ami azt jelentette, hogy én megmutattam, hol van a vízóra és a főcsap, és néztem, ahogyan a Zoli csinálja. Nélküle én ezt nem tudtam volna elvégezni.

Hat óra tájban elbúcsúztak. Nekem csak arra kellett figyelnem, hogy Emőke vigye az almát és az Esztike féle fűszeres túrót.

Miután kipihentem a vendéglátást, este 10-kor nekiláttam Béni két kilós pontyának.

Először a lepikkelyezés, utána a fej és a farok levágása, Szemek és a méregfog eltávolítása, majd haltest felszeletelése.

A szeleteket, kettő kivételével eltettem a mélyhűtőbe és elkezdtem főzni a halászlét, de a lefekvés előtt kikapcsoltam a platnit.

A terrárium szállítása

Reggel, amikor kimentem, láttam, hogy Manna ott pihen Áron ágyában. Örültem, hogy itthon van, legalább délután nem kell keresgélnem.

Áron megint hozott egy 5-öst Tesiből. Lehet, hogy abból akar majd érettségizni? J

Hiába kértem Áront, hogy a suli után igyekezzen haza, ½ 3-ig voltak órái, de még fél négy után se jött meg.

Manna, amint konstatálta, hogy pakolászom elbújt. Emőke szerint azért, mert a legutóbb az autóban kellett végig szobroznia az egész brushup-ot.

Emőke segített levinni az autóba a terráriumot a kaméleonnal.

Négykor elindultam. Hamar lement a nap. Nagyon rossz volt sötétben vezetni. Egy alkalommal el is tévedtem. Amúgy meg folyton villogtak és dudáltak, hogy miért megyek olyan lassan.

A terráriumot a kaméleonnal végül sikerült Szalkszentmártonban a megadott címre eljuttatnom.

Hosszú viszontagságok közepette lejutottam a bázisra. Néha bizony elkelne, hogy a fiamnak, lányomnak legyen jogosítványa.

Emőke és Zoli holnap délutánra tervezik, hogy lejönnek meglátogatni.

Írtam is a lánynak: „Holnap reggel megyek a piacra, de tudnom kellene, hogy mivel készüljek, mit ennétek szívesen.”

A bázison jó meleg fogadott. Feltetten az autót az éjszakai áramú töltőre- Bekaptam egy unikumot, néhány karika kolbászt és lepihentem.

Földvári Gyuri

Még mielőtt Áron elindult volna a suliba, levittem az autót a Penny parkoló töltőjéhez. Onnan már csak két perc séta az élelmiszer bolt, ahol újhagymát és majonézes salátát vettem a reggelihez.

Busszal jöttem haza és rögtön elkezdtem készíteni a reggelit (császárszalonna. hagyma és ráütve egy tojás, tejeskávé).

Reggeli után felhívtam Bélát, akinek rögtön sikerül rábeszélnie néhány dologra, amit érdemes lenne Kínából megrendelni a nagy útra. Ajánlott a neten (Aliexpress) néhány dolgot, amik közül a Powerbank-et (20 000 mAh) már meg is rendeltem.

Földvári Gyurit csak azért hívtam fel, hogy mikor nem zavarnám, ha meglátogatnám a kórházban.

Teljesen tanácstalan vagyok abban, hogy mit vigyek neki, attól meg pláne szorongok, hogy az ő állapotában, hogyan fogok tudni vele beszélgetni, megközelítőleg olyan felszabadultan, mint azt tettem egy fél évszázaddal ezelőtt.

Bár kis elánnal ugyan, de nekikezdtem az íróasztali rend csinálásának, de nagyon hamar engedtem magamat eltéríteni.

Délután lementem busszal az autóért, lekötöttem a töltőről és elmentem az Őrmezői P+R parkolóba.

Onnan már egyszerű volt az út az Újpesti Baross utcai kórház Rehabilitációs Osztályára. M4, M3 és a 30A busz, ami a kőrház előtt áll meg.

Hamar megtaláltam Gyurit, éppen akkor vitt be neki a felesége (eleséget), egy kis vacsora kiegészítést.

Zavaromban rögtön letámadtam Gyurit, hogy válasszon egyet a neki hozott két könyv közül. Ő az Abe Kobó-t választotta.

Mindvégig nem hagytam szóhoz jutni, mert tudtam, hogy ha elmeséli a bal lába amputálásának a történetét, akkor hozzám is kell egy orvost hívni. Inkább megerőltettem a memóriámat és idéztem a régmúlt közös élményeinkből.

Megígértem neki. ha nem engedi a jobb lábát is elveszni, akkor odaadom neki a Nissan LEAF-et, amit egy lábbal kell vezetni.

Szeretem Gyurit, de ma nagy megkönnyebbülés volt tőle elbúcsúznom. Nagyon átéreztem, a súlyát egy láb elvesztésének.

30A, M3, M4 és a P+R parkolóból hazagurultam.

A CBA-ban vettem két pecsenyekacsa combot 200 gr. libazsírt és egy fej lila káposztát.

Itthon az egészet megsütöttem, megpároltam és este 10-kor tálaltam.

Közben S. Csaba meghozta a holnapi szállítmányt, a kaméleont.

Én felkínáltam  Áronnak, hogy megakarja-e nézni, de nem volt vevő rá.

Gondosan elkészítettem a pecsenyekacsát párolt káposztával, még egy darabokra vágott almát is belecsempésztem. Áronnak és Emőkének is nagyon ízlett a vacsora. Emőke és én még egy kevés Egri bikavérrel is megtoldottuk.

Január 4-én lejár a jogsi

A központi fűtés csőrendszere egész éjjel morgott, mint ami nincs rendesen feltöltve (levegős).

½ 8-kor Áron halkan beköszönt.

Nem jó hír, hogy lejárt a jogosítványom, kezdhetek a háziorvosi rendelőben.

A reggeli lustálkodás alatt olasz Duolingo és a blog bejegyzések rendezése.

Reggelire egy meleg szendvics és tejeskávé.

Kivételes világnap, megborotválkozom, mert különben Tünde meg fog szólni a brushup-on.

Telefonált az Oszkáros, hogy csütörtökön este hozza a kaméleont, amit péntek délután kell levinnünk Szalkszentmártonba.

Lementettem egy Pen drive-ra A Secret Garden II. III. és IV. fejezetét és elviszem egy Print Stúdióba, hogy két példányba kinyomtattassam. Onnan még haza.

Lemegyek a „Szomszédok”-ba és kérek egy Bakonyi sertéspörköltöt főtt tésztával és indulok a Brushupra.

Tünde nagyon örült a kinyomtatott anyagnak, mert az egyik példányt neki szántam.

Utólag

Hat óra körül ébredtem. Befejeztem a tegnapi blog spotomat és közzétettem.

Áron nagyon korán, úgy hét óra körül búcsúzott a suliba indulóban.

Nem vagyok egy különösen hypochonder fajta, nincsenek is panaszaim, de azért elgondolkoztam azon, hogy már ideje lenne bejelentkezni Somlai doktor úrhoz egy vizsgálatra.

K. Pisti hívott fel és megbeszéltük, hogy csütörtökön délután meglátogatjuk a kórházban fekvő barátunkat F. Gyurit.

Áron hazajövet az iskolából megmutatta a ma írt matek doga feladatlapját és megbeszéltük (sajnos csak utólag), hogy mi lett volna a helyes megoldás.

Emőke átjött a hűtőben neki félretett halászléért. A harmadikat én ettem meg vacsorára.

Újabb nekifutás a konyhai dugalj szerelésében. Azt a nagy hibát követtem el, hogy a régi dugalj kiszerelésekor nem jelöltem meg, hogy melyik vezeték volt a „0” és melyik a védőföldelés. Ezt így utólag már csak a villanyórától lekövetve lehetne megállapítani.  Minden elkövetett hiba csak utólag derül ki.

Már majdnem éjfél van, mire Áront el tudom küldeni aludni.

Lajkó Félix: Szerenád szimfonik

8 óra előtt két perccel ébredtem és azért rohantam Áron szobájába, mert azt gondoltam, hogy ő is elaludt. Megnyugodva konstatáltam, hogy ő már nincs is itthon.

Reggelire egy császárszalonnás, sajtos melegszendvicset készítettem magamnak tejeskávéval.

Örömmel láttam az e-krétában, hogy Áron hozott egy 5-öst Angolból.

Elkezdtem az eheti olasz Duolingót és úgy érzem, hogy kezdek megbarátkozni a korábban utált birtokos névmásaival.

Felvittem Ilinek egy üveg halászlét és a csípős paprika magokból annyit, amennyit elvállalt, hogy azokat majd ő palántázza.

Felhívtam B. Anikó doktornőt, hogy tudna-e nekem a felhőbe felírni Eliquist, de mondta, hogy ez náluk sajnos még nem működik, de ha be tudok menni hozzá, akkor felírja.
Rögtön el is indultam. A klinika közelében elég nehezen találtam parkolóhelyet, de végül sikerült.
Bejelentkeztem hozzá és vártam, hogy majd behívnak. de nagyon sokan vártunk rá (vagy negyvenen) Gondolom, hogy ő látni se akart, mert semmi perc múlva nővérrel kiküldte a receptet.

Amikor a Gazdagréti patikában kiváltottam, az árától majdnem hanyatt estem. Megint a duplájába került, mint legutóbb. Én még ezt is ki tudom fizetni, de mit csinál egy kisnyugdíjas, amikor a patikában ott kell hagynia 20.000.- forintot. 

A szombati emobi töltős kudarcélményem után több helyen is (villanyautosok.hu, emobi.hu, mobiliti.hu) megpróbáltam megtudni, hogy hol és hogyan lehet RFID kártyát igényelni, de nem jártam sikerrel.

Áron kettőkor ért haza az iskolából. Egészen estig a szobájában foglalta le magát.

Amikor Emőke átjött és én felkínáltam neki a halászlét, a kőrözöttet és az elkészíteni való csirke combokat, akkor az utóbbit Áron átvállalta, hogy azokat majd ő elkészíti, a többit Emőke itt hagyta, hogy azokért majd még később fogja elvinni.

Az emobi-nak megírtam az észrevételeimet a Hóvirág utcai töltőoszloppal kapcsolatban.

Az M5-ön találtam Lajkó Félixnek egy a Müpá-ban 2018-as koncert felvételét (Szerenád szimfonik). Nagyon érdekesnek találtam, de nem sokat értettem belőle. Még azt sem tudtam eldönteni, hogy ez valójában egy hét tételes mű-e, vagy sok ráadást ad.

Közben Áron valóban elkészítette a vacsorát. A combból egyfajta sajttal töltött Cordon Bleu-t sütött és hozzá párolt zöldségeket tálalt.

Később elvállalta, hogy lemegy a CBA-ba felvágottért és tojásért, de ebből már nem lett semmi.

Hazatérve Gazdagrétre

Korán ébredtem. Borús az idő szemerkélő esővel és hűvös van.

Reggelire megsütöttem egy szálat a négy kolbászból. Sajnos a kovászos uborkákból már csak a kapros lé maradt.

A szembe szomszéd még dél előtt áthozta a megvarrt hosszúnadrágot. Nagyon hálás voltam érte, de nem fogadott el semmit.

Az angol youtube anyagok letöltéseivel nagyon jól haladok.

Átsétálok, Ferinek van-e egy darab mipolán csöve, mert még a fagyok előtt le kellene engedni a szivattyúból a vizet. Szerintem sikerült leengedni.

A csomagolás közben a rendetlenségből annyit sikerült eliminálni, hogy minden szennyes edényt, a kiürült savanyúságos üvegeket is betettem a mosogatógépbe.

Igyekeztem nem ottfelejteni a Gazdagrétre szánt kajákat a hűtőből (üvegekbe töltött halászlevek, panírozott csirke szárnyak, a két nyers csirkecomb és a kőrözött). Így a kis zöld kosár és a degeszre teletömött notebook táska is bekerült az autóba.

Gondosan átállítottam a thermostátot a helyes fűtési napokra és mindent elzárva, bezárva indultam.

Néhány sarokkal odébb, de még idejében beugrott, hogy a gyógyszereket ottfelejtettem. Visszamentem értük és immáron nyugodtan indultam haza.

Gazdagrétre érve egyedül hordtam fel mindent, mert Áron nem volt otthon. 

Az Áron készítette kaja maradékát ettem ebédre.

Becsöngettem Emőkéhez, hogy bár almákat nem, de egy csomó mást hoztam neki is. Most siet néptáncra – mondta -, de holnap átjön érte.

Mindent eltettem a hűtőbe. A három üveg halászléből egyet felvittem Ilinek.

Nemsokára megjött Áron és újságolta, hogy keringő tanfolyamon volt. Komoly érdeklődést tanúsítva csak magamban mosolyogtam, mert az ő korában én is így kezdtem.

Leültem a TV elé, hogy megnézzem a Forma 1 amerikai futamát. 

Közben Áron megsütötte a panírozott csirkecombokat és kettőt be is hozott nekem, csípős ketchuppal tálalva.

  

A temetőben

A reggeli ébredés a tegnapi borozással volt terhes. Itt az ideje, hogy egy száraz hetet írjak elő magamnak.

½ 9-kor Áront azzal keltettem, hogy induljunk el a temetőbe. Mondta, hogy jó, azonnal öltözik.

Addig én csomagoltam, felvittem Ilinek az egyik jénaiban sült mézes-diós almákat és átmentem Emőkéhez a Mannáért. Emőke azt javasolta, hogy most ne vigyem a Mannát, hogy ne kelljen az autóban szobroznia, inkább a temető után jöjjünk vissza érte.

½ 10-kor mondtam Áronnak, hogy én most már elindulok, majd jöjjön utánam busszal, ott fogom várni a temető hátsó kapujánál, addig megveszem a virágokat.

Ha autóval megyünk – mondta -, lent várjam meg, mindjárt jön. Lent vártam az autóban egy fél órát, azután elindultam.

A temető közelében parkoló helyet lehetetlen volt találni, de kiszúrtam, hogy a saroktól néhány lépésre van egy emobi töltő oszlop, ami éppen szabad. Gyorsan odaálltam és bedugtam a töltő kábelt. Tölteni ugyan nem tudtam, mert nincs RFID kártyám, amivel el lehetne indítani a töltést, de alibinek így is jó.

A virágosnál lévő buszmegállóban is kellett még várnom Áronra majdnem egy fél órát. Kicsit fáztam, mert nem öltöztem fel az időjárásnak megfelelően. Tél van 6°C.

Amikor Áron végre megérkezett, átvette a kezemből a virágcsokrot és elindultunk az urnafalhoz, 

Áron irányított, mert ő jobban ismeri a járást.

Az urnafalnál én egy kicsit elérzékenyültem, de Áron előtt nem szégyelltem, hogy sírok. Kiosztottuk a virágokat. Én egy kicsit beszélgettem Klárival, azután elindultunk a kijárat felé.

Visszafele haladva kérdeztem Áront, hogy mennyire emlékszik a Mamára (akkor Áron még csak alig múlt két éves, amikor Klári meghalt és előtte már jó ideje kórházban volt). Lefestett egy jelenetet, amire még halványan emlékszik.

Visszamentünk Gazdagrétre. Áron mondta, hogy maradjak az autóban, ő majd lehozza a Mannát. 

Kértem, ha tud, akkor hozzon nekem egy meleg kabátot és egy párkesztyűt is.

Nemsokára megjelent a télikabáttal és a kesztyűvel, de a Mannát nem tudta hozni, mert mint mondta, 

Manna nem akar menni Dömsödre és elbújt.

-        De ne aggódj, apa van itthon kajája.

Elbúcsúzott és adott egy puszit, amin teljesen meglepődtem, mert ilyet már évek óta nem tett.

Első állomás a TESCO. Visszaváltottam a PET palackokat, vettem sütni való kolbászt és két csirkecombot, egy rekesz tartós tejet, valamint üdítő italokat. Vettem volna még pontyszeleteket is, mert már egy ideje szívesen ennék egy jó halászlét, de a halasnál csak egy tábla fogadott „ZÁRVA”. 

A kínainál kértem egy szecsuáni csirkét zöldséges rizs körettel, de csak a felét tudtam megenni, a maradékot becsomagolták.

Útközben csak Szigethalmon álltam meg. A Penny-ben vettem egy mélyhűtött kész halászlét ponty szeletekkel.

½ 3-ra értem a bázisra. Behordtam a cuccokat, majd rögtön átállítottam a thermostátot fűtésre, de hogy az elektromos kazánnak ne legyen olyan nehéz dolga, elkezdtem bekészíteni a fát a cserépkályha elé, hogy majd begyújtok.

A szakadt hosszúnadrágomat átvittem a szembe szomszédnak (ő varrónő), azt mondta, holnap délelőttre megvarrja.

A mirelit pontyhalászét elláttam elegendő vízzel és feltettem melegíteni, amikor már forrt beletettem egy kávéskanál erős Pistát és egy marék gyufatésztát. Közben megpirítottam két szelet kenyeret.

Nagyon finom lett.

5-kor estebéd és 6-kor már ropogott a tűz a cserépkályhában.

Az e-scootert begurítottam a házba, no, nem azért, hogy melegedjen, hanem egy kicsit tölteni.

Este 8-kor már 22°C meleg van a házban. A porothtron téglákon túl a ház 15 cm vastag hőszigetelése is nagyon jól szuperál.

Halottak napja

Én azt szerettem volna, ha délelőtt kimegyünk a temetőbe és viszünk a halottainknak virágot, egy kicsit gondolunk rájuk (Mama, Róza, Nóra nagyi) és utána kora délután körül legurulunk Dömsödre.

Áron mindezt máshogy tervezi, amiből csak annyit tudok, hogy ő szombaton menne a temetőbe.

A reggeli már majdnem ebéd, amerikai csirke rizzsel.

Közben jelentkezett egy Oszkár-os, hogy egy kaméleont le kéne vinni ma Szalkszentmártonba (kicsit délebbre van, mint Dömsöd). Hiába látszott külön pénz érte inkább lemondtam, mert szerettem volna Áronnal tartani holnap a temetőbe.

Nekiálltam megpucolni a Dömsödről hozott diót. A diókat az idén, szinte mindenkiét valamilyen kór támadta meg, mert a csonthéjon kívüli héja megfeketedett. A szakértők azt állították, hogy maga a dióbél ettől még nyugodtan fogyasztható.

Áron előmelegítette a sütőt 160 °C-ra.

Utána következett az almák előkészítése (meghámozás, kettévágás és a magház eltávolítása.)

A dióbelet ledaráltam összekevertem mézzel és őrölt fahéjjal, majd kiskanállal mindegyik fél alma magház gödrét púpozottan megtöltöttem a mézes diódarálmánnyal, utána jénai tálakba fektetve mehetett be a sütőbe.

Az egész ceremónia kb. másfél órát tartott, miközben elfogyott 3-4 dcl Egri Bikavér. A kész süleményt, már Áron vette ki a sütőből, mert én közben lefeküdtem és elaludtam.