Ebből baracklekvár lesz

 

Még a reggeli előtt kimentem egy kicsit gyomlálni. 

Zsolti bácsi szólt, hogy ha Áron átmegy egy kosárral, akkor szedhetne a lehullott sárgabarackokból. 

Áron át is ment és szedett egy csomót. Amit lehetett megfosztottam az ütődött részétől és abból készült a reggelihez a turmix (barack, méz. tojás, tej). Ezen kívül volt még sült szalonna (angol és sima), bundás kenyér, sajt, újhagyma, fokhagyma, csípős paprika, paradicsom és nekem tejeskávé. 

Délelőtt feltettem a beáztatott babot főni. Tettem bele egy kis sót, babérlevelet és tárkonyt. 

Áront megkértem, hogy csináljon, tűzet a hússütőben a kúp alatt. Az ő viszontkérése az volt, hogy a hússütő követ tegyem tisztába.

 Amikor mindez megtörtént feltettem az oldalast a kövön sülni. 

Közben elgurultam a Gyógyszertárba a gyógyszerért a Vegyesboltban pedig vettem egy nagy tejfölt. 

Az oldalast néha megforgattam a kövön, a babfőzelékbe pedig bekevertem a hagymás rántást. Még egy pici tejföl, fokhagyma és bors, az étel már tálalható. 

Délután háromra nagyon finom étel került az asztalra. 

Utána még javítottam a saláta ültetésen. A locsoláskor közöltem a növényzettel, hogy tőlem holnap kapnak utoljára vizet és utána két hétig már csak a Jóistenre számíthatnak. 

Áron nagyon későig Internetezett. Nem tudom, hogy ebből holnap hogyan lesz piac.

Letettem két hétre a villanyautót

Reggel azért kellett időben felkelnem, mert azt beszéltem meg a lányommal, hogy útban a Bank Center felé őt is beviszem az angol órájára.

Időben el is indultunk. Még dicsekedtem is, hogy a Leaf-fel, hogyan tudjuk a buszsávon elkerülni a dugókat.

 

Őt kitettem a Ferencziek terén és onnan én i próbálkoztam megtalálni a Sas utca és az Arany János utca sarkán megtalálni a Bank Center mélygarázsát. Egy-két taxis segített ebben, de a Jó Isten kíméljen meg attól, hogy nekem a csúcsforgalomban kelljen bármit is Budapesten megtalálnom.

 

Onnan már autó nélkül mentem a Westend-be. Először a Telekomot kerestem meg, mert ma van a Dömsödi Fűtés automatikában lévő Dominó kártya adategyeztetésének az utolsó napja. Nem ment simán a dolog, mert először meg kellett hosszabbítattni a kártya érvényességét egy fél évvel, utána pedig az ügyintézőnek kellett keresnie egy mobiltelefont, hogy az arra SMS-ben kapott kódot be tudja írni a rendszerbe, mert az én HTC-m erre nem volt képes. Végül sikeresen távoztam.

 

A következő állomás a Telenor Ügyfélszolgálata volt. Itt csak annyit kértem, hogy a 3G-s SIM kártya helyett adjanak egy 4G-s kártyát.

 

Már elmúlt dél, mire hazaértem. A kis kínaiból vittem fel mindenféle finomságot és rögtön hívtam Áront, hogy jöjjön ebédelni.

 

Még egy utolsó finomítás a pakoláson.

Délután még tettem egy kísérletet, hogy a háziorvosi rendelőben felírják a Sincumar helyettesítő receptet. Ott azonban du. 3 előtt senki nem volt fogadóképes.

 

Remélve, hogy mindent sikerült bepakolnom az autóba indulhattunk Dömsödre. Mannát sajnos itthon kellett hagynunk, mert mi Dömsödről már az adriai utazás előtt nem jövünk haza.

 

A TESCO-ban csak néhány üveget adtunk le, viszont már a kéthetes nyaralásra tankoltunk sör, Unicum és egyéb üdítőitalok tekintetében. A maradék pár napra vettem oldalast, csirkecombot, tarkababot és egy kosárka nektarint.

 

Dömsödön elsőre megpróbálkoztam a Gyógyszertárban, de ők javallatra nem adhatnak ki gyógyszert, csak receptre.

 

Mintha Isten küldte volna, megjelentek Judit és Levente.. Levente elkísért, megmutatva, hogy hol van az orvosi ügyelet. Ott némi tanakodás után kiállították a receptet.

 

A Gyógyszertárban azt mondták, hogy jelenleg nincs ez a gyógyszer, de ha ott hagyom a receptet, holnap délre beszerzik.

 

Még nagy napsütésben érkeztünk le Dömsödre, Úgy hogy egy kupica unikum után lementem a Dunára úszni. Áron természetesen nem jött. Őt nem zavarja, hogy én két hónapjq minden hétvége mindhárom napján úszom egy nagyot, ő nem.

 

Karcsi bácsi bárkája felé nagyon nehezen ment az úszás, mert a szél is északra fújt és a zsilipek nyitása miatt is északra folyt a Duna. Visszafele már lényegesen könnyebben ment.

 

Utána nagy locsolást rendeztem.

 

Áron úgy döntött, hogy ő inkább az Interneten szörfözik. Ezért az után éjjel egykor kellett felemelnem a hangomat, hogy most már azonnal kapcsoljon ki mindent, ami számítógépre hasonlít.

 

Még este beáztattam a tarkababot és befűszereztem az oldalast.

Ügyintézés online vagy gyalog

 

Gondoltam időben felkelek, mert mára sok mindent terveztem elintézni.

 

Reggel elindultam a postára, hogy feladjam ajánlva az ügyvédnek a levelet. Egyúttal levittem egy ballon vizet a smaragdfának. Utána vettem egy vekni magos kenyeret és elkezdtem készíteni a reggelit.

 

Áronnal megreggeliztünk (főtt debreceni, lágy tojás és valamilyen nagyon finom csalamádé a hűtőből. Az én reggelimet még megtoldottam egy tejeskávéval.

 

Leültem a notebook elé és megkíséreltem Online beszerezni a Scenic zöldkártyáját és kettőnkre kötni egy utasbiztosítást. Ezzel elkezdődött a mai kudarcok sorozata. Még szerencse, hogy a reggeli nem futott ki és nem égett oda.

 

Való igaz, hogy az utasbiztosításnál én követtem el a hibát, mert Áronnal kezdtem a biztosítás és gondoltam, hogy majd én leszek a családtag, de az UNIQA-nál 18 év alatt nem lehet a szerződő.

 

Átálltam a konzervatív módszerre. Kikapcsoltam a notebookot és az online ügyintézés helyett elmentem (ha nem is gyalog), de személyesen az UNIQA Ügyfélszolgálati irodába.

 

Csak két óra után tudtam elindulni Bélához. Az IGO telepítése az UMI DIGI-re már elsőre nem nézett ki egy egyszerű feladatnak és nem is sikerült. Számomra egyelőre az maradt megoldásnak, hogy az a régi Windows-os HTC fogja szolgáltatni a navigációt.

Valamiért folyton pakolunk

Már hat óra előtt felébredtem. Kiteregettem a nagymosást és gondolatban már elkezdtem a készülődést. Ha minden a terv szerint megy, akkor öt nap múlva indulunk.

 

Reggelire még egy-egy nagyobb szelet jutott mind a kettőnknek a sajtos bugattiból, a harmadik szeletet pedig hazavisszük a lánynak.

 

A pakolászás nem megy olyan jól, de majd csak készen leszünk. Manna nagyon ideges. Egyik ablaktól a másikig rohangál, hogy valamelyikünk majd csak megkönyörül rajta és kiengedi a kertbe, de nem. Már csak a hordozó kalitka marad a számára.

 

Dél fele elindultunk, de nem kanyarodtunk be Gazdagrét fele, hanem egyenesen a MOM plázában az ERSTE Bankba mentük. Betettem a huzika vételárát és felvettem 1000 €urót az útra.

 

Háromra már élveztük az újra itthon örömét. Katika, amíg mi távol voltunk gyönyörű rendet és tisztaságot varázsolt a lakásban.

Este Emőkével együtt vacsoráztunk. Ő kapta az utolsó szelet sajtos bugattit, Áron a grill csirke maradékát én pedig a Pista bácsi féle sült halat.  

Áron mindenkinek a kívánságának megfelelő italt szolgált fel.

 

Vacsora után Emőkével megbeszéltem az intenzív angol nyelvtanfolyamának részleteit, az első két tanítási nap után. Ő azon van, hogy mi lenne, ha feladná. Én pedig azon, hogy you musn’t give up.

 

Segített kiválasztani, hogy miket vigyek a tengerre. El is kezdtem a csomagolást egy nagy sporttáskába.

 

Azután ők (Áron és Emőke) ketten lementek egyet sétálni, én pedig kinyomtattam a Bio Pannoniás fizetés felszólító ügyvédnek az ellentmondó levelemet.

 

Sajtos bugatti

Nem kell sehova sem rohannunk, de azért kigurultunk a Vegyes Boltba egy vekni kenyérért. A Nissan Leaf-et esernyőnek vittük magunkkal, mert az eső rendesen esett.

 

Már majdnem 11 óra volt, amikor Gábor átszólt, hogy megérkeztek az eladó telek tulajdonosai. Át is mentem és a bemutatkozás után szemrevételeztem a telket. A telek rendezett, de kétszer akkora, mint amilyenre számítottam.

 

Tőlünk négy telekkel van odébb és az ára is nagyon magas (15 millió). A tulajdonossal jól elbeszélgettünk, meg is hívtam őket egy kávéra, de mondtam, hogy ez a telek az igényeinket és a financiális képességeinket is meghaladja.

Amikor elbúcsúztak leültem a notebookhoz és megpróbáltam letölteni néhány podcast-ot a BBC 6 Minutes English-ből.

 

Egy kis gyomtalanítás és a tegnapi spenót ültetés korrigálása.

 

Áronért jött a Levente és elmentek focizni. Én elkezdtem készíteni a „Sajtos bugatti”-t. Mondhatom, hogy egy nagyon macerás kaja. Remélem, hogy mire visszatérnek, már ehető és élvezhető állapotban lesz.

 

Kicsit gyomláltam, hogy amíg mi elutazunk az Adriára, a konyhakert tudjon fejlődni.

 

Amikor Áron, Levente és Judit megjöttek, én éppen a délutáni alvásommal voltam elfoglalva. Szerencsémre Áron kivette a Sajtos bugattit a sütőből, amelyik éppen készen lett. Judit kivételével mind a hárman ettünk belőle és nagy sikere volt. Judit csak megkóstolta, de neki is ízlett.

 

Még utoljára elindítottam volna egy nagymosást, de Áron nem ért rá bepakolni a saját részét.

 

Lefekvés előtt egy nagy locsolás, ami után a rendszert áttettem automatára (reggel 7:00-7:15 és este 7:00-7:15)

Sült hal Pista bácsitól

 

½ 5-kor arra ébredtem, hogy a Manna hangosan verekszik egy másik macskával a kertben. Próbáltam becsalogatni, de ő inkább elbujdokolt.

 

Később, amikor újra elkezdett szemerkélni az eső, kicsit szelídebbre fogta a figurát és bejött.

 

Áront úgy keltettem, hogy a szemére hánytam, ami az ágya mellett van (üres nápolyis zacskók és tejes dobozok), mert nyílván ezért nem ette meg a tegnapi ebédjét.

 

Tovább tanulmányoztam a Leaf eddig ismeretlen lehetőségeit, mint például a bluetooth-szal kapcsolódott mobil telefonról indítható gyorshívást hangvezérelve. A magyar nyelvet  sajnos nem támogatja a rendszer, de az angolra elég szófogadó.

 

Pista bácsi telefonált, hogy menjek a kerítéshez, mert nekünk is sütött néhány szelet halat.

 

Én egy ilyen szelet sült halat reggeliztem majonézzel, Áron pedig a tegnapi ebédjét, amit a hűtőbe tettem.

 

A HTC mobiltelefont még tegnap feltettem töltőre, hogy majd abba teszem a Fűtés automatikából kivett feltöltős Telekomos SIM kártyát az adategyeztetés idejére.

 

A HTC fel is töltődött, de egy régi kiherélt SIM kártya sehogy nem akart kijönni belőle.

 

Átvittem Z. Gáborhoz, hogy ő majd ügyesebb és kiszedi. Nagy nehezen sikerült is, de az adategyeztetés online nem ment, mert a hívószám már nem létezett.

 

Áron elment a Leventével focizni én pedig ott ragadtam Gáboréknál egy rácponty ebédre.

 

Klári búcsúzóul adott egy nagy zacskó spenótot és egy kis zacskó spenót magot. Megint dolgozhatok. 

 

Későn kezdtem el felásni azt a 1,5 négyzetméteres területet, mert mire gereblyézni kezdtem volna, már villámlott és nagyokat dörgött az ég.

Gyorsan elszórtam a magokat és rohantam befelé. Arra már nem maradt lehetőségem, hogy a magokra földet szórjak

Áron azzal fogadott, hogy nincs az egész házban áram. Gondoltam, hogy vagy leszakadt valahol az áramszolgáltató kábele vagy leoldott nálunk a fi relé. Rögtön utána néztem, a fi relé volt a ludas. Ilyen fokozottan nedves időben ez elő szokott fordulni.

 

Az esti vacsoránál, amikor kértem egy Unicumot, Áron rákérdezett, hogy én miért csak este kérek egy kupicával és napközben sosem.

 

Akkor röviden elmagyaráztam, hogy ha kilátásban van, hogy aznap még autót fogok vezetni, akkor sosem.

 

Ezzel kapcsolatban elmeséltem neki egy történetet.

 

18-22 éves koromban gyakran megfordultam az Építész klubban, a Magyar Rádió klubjában és a Fészek klubban.

 

Egy ilyen Fészekben töltött este Greguss Zoltán, a nálam jó harminc évvel idősebb – akkor már Érdemes Művész - megtisztelt a barátságával. Majd minden fellépését megnéztem és utána sok estét töltöttünk együtt.

.

Egy alkalommal vacsora közben kifejtette, hogy bár az alkohol az jelentősen növeli a reflex időket, de azt tökéletesen lehet kompenzálni azzal, ha az ember egy-két pohárka után óvatosabban vezet.

 

Történt, hogy egy alkalommal meleg nyári éjszaka mentünk a Madách téren, friss esőzés után és Zoli bácsi valóban lassan vezetett.

 

Egyszer csak egy oldalkocsi rendőr motoros mellénk gurult és a leengedett ablakon beszólt:

 

„Drága művész úr, nem tudna egy kicsit gyorsabban menni? Miért kell az egész városnak tudnia, hogy maga részeg?”

 

Áronnak tetszett a történet és megértette, hogy én miért vagyok ilyen szigorú magammal szemben ebben a kérdésben.

 

Vacsorára Áron a hideget választotta (sonka, sajt, kenyér), én pedig melegítettem magamnak a mikróban a grill csirkéből.

Egy kis kerti munka és Duna

Odakint 1000 °C van és tombol a nyár. Nagy nehezen elindultunk a piacra. Tejet már nem kaptunk, de szerencsére még volt az autó csomagterében néhány doboz tartós tej.

 

A piacon vettünk mézet, cukkinit, petrezselymet és paradicsomot, Juliska nénitől két nagy cserépben előnevelt paradicsom palántát, a Dobos ABC-ben pedig sajtot, sonkát, makarónit főző tejszínt és joghurtot, mert szeretnék készíteni egy "Sajtos bugattit".

 

A vegyesboltban vettem a szúnyogriasztóba utántöltőt, az 1000 cikk boltban pedig ablakokra applikálható szúnyoghálót, alufóliát és Folpackot.

 

A késő délelőtti reggelit én készítettem. Szalonna, hagyma és a tegnapi grillcsirke apró maradékaira ütöttem négy tojást, újhagymával, fokhagymával és paradicsomkarikákkal tálaltam.

 

Reggeli után elültettem a paradicsompalántákat és két saláta kezdeményt.

 

Már elmúlt délután négy, amikor kimerészkedtem a Dunára. Majdnem egy órát úsztam. Áron azt mondta nem jön, mert nem találja a fürdőnadrágját és inkább elmegy focizni a Leventével. (Már csak néhány napja van, hogy mindent összecsomagoljon az Adriára, de még azt sem tudja, hogy mi hol van.)

 

Amikor bejöttem, ebédre megettem a csülkös bableves felét. A másik felét kitálaltam Áronnak.

 

Hétkor beindult az automata locsolás. Kihasználva én is végeztem egy nagy locsolást.

 

Áront este ¼ 10-ig nem tudtam lecsalni, ebédelni, akkor még utoljára megmelegítettem és lefeküdtem.

 

Hallottam, amikor Áron is lement, de nem nyúlt a kajához.

 

Spontán vizit

Reggel a lábam szokatlanul rossz közérzetre panaszkodott. Lehet, hogy ez az új antikoaguláns gyógyszer nem tetszik neki. Az is lehet, hogy erre a rendkívüli időjárásra érzékeny. Elhatároztam, hogy fel fogom hívni a Berencsi doktornőt és kérek tőle egy menetrenden kívüli vizitet.

 Áron időben felkelt, felöltözött és megerősítette az eltiltásunkat az Évzáró ünnepélyről.

 Amikor elindult lekísértem, hogy kivegyek pénzt a falból, mert az idei osztálypénz befizetéseinkből még van egy kis elmaradásunk. Visszatérve kényelmesen megreggeliztem.

 El is indultam az érsebészeti klinikára, de nem jutottam, se ingyenes, de fizetős parkolóhoz. A bejárattól kicsit messzebb kellett megállnom.

 

Az ember gyárban a szokásos kép. Sok a magamfajta gyógyításra várakozó beteg és kevés az orvos. Én viszonylag hamar (egy óra alatt) sorra kerültem, de nem magamat, hanem a doktornőt sajnáltam, mert láttam, hogy milyen sűrű az élete és reménytelen, hogy utolérje magát.

 

A várakozás közben megbeszéltem Bélával, hogy a jövő héten (olyan szerda magasságában) közösen megkíséreljük feltelepíteni az IGO-t.

 

A doktornő kikérdezett, szemrevételezte a lábamat, megírta az orvosi javaslatát, beírta a következő vizit időpontját és adott egy receptet az új gyógyszerre, miközben felhívta a figyelmem, hogy ebből nem szabad olyan lazán kihagyni egyet-egyet, mert nem tud úgy kumulálódni, mint a Sincumar.

 

Amikor hazaértem meglepetés fogadott. Áron megjött az évzáróról és két csajjal nevetgélt a szobájában. Próbáltam nem kifejezni a meglepetésemet és csak annyit kérdeztem Árontól, hogy megkínálta-e a lányokat valamilyen hideg szörppel.

 

Emőkének, azért szóltam, ha bemegy Áronhoz, előtte kopogjon és kérje meg a lányokat, segítsenek Áronnak rendet csinálni a szobájában.

 

Emőke áthozott két tányér zsenge zöldborsó főzeléket, amibe főtt virsli téve ebédeltük. Még elindítottam egy adag mosogatni valóval a gépet.

 

A lányok egy fél óra múlva elbúcsúztak és mi mindent (Mannát is) bepakolva indulhattunk.

 

A TESCO-ba csak én mentem be, Áron szeretett volna az autóban maradni és zenét hallgatni.

 

Vettem egy grillezni való csirkét, banánt, fokhagymát és egy almát. Unicumot, sört, tigriskenyeret, főtt füstölt tarját és 0 %-os radlert. Mannának PREMIUM nedves kaját és egy nagy zacskó ONE-t. Ezután átmentünk a Hollakó-hoz a huzika áráért, ahol ráadásnak kaptam egy trapéz autóemelőt és utána már csak a Dömsödi Gyógyszertárnál álltunk meg kiváltani a felírt gyógyszert.

 

A bázison az első dolgom az volt, hogy körbejárjam a veteményest és megnézzem, hogy a Judittól kapott kapor túlélte-e az átültetést.

 

A kipakolásnál Áron csodálkozott, hogy miért csak egy szem almát vettem.

 

Alaposan befűszereztem a csirkét, megtűzdeltem fokhagymával. Kettévágtam az almát, kivettem a magházat és a helyébe egy nagy gerezd fokhagymát tettem, a két felet visszacsukva az egészet betettem a csirkébe. Áron segített a két lábát cérnával összekötözni, majd az egészet hagymakarikák és krumpli csíkok kíséretében egy tepsibe fektetve betettem a sütőbe és 150°C-re állítva elindítottam a sütést.

 

Mielőtt elindultam a Dunára úszni, Áront megkértem, ha már nem tart velem, egy fél óra múlva nézzen rá a csirkére, és ha már jónak látja, akkor kapcsolja ki a sütőt.

 

Amikor több mint fél óra múlva visszajöttem, Áron sűrű bocsánatkérések mellett mondta, hogy elfelejtette megnézni. (INTERNET)

 

A csirke szerencsére nem égett oda. Este hétkor tálaltam és a nagy részét meg is vacsoráztuk.

A huzika végleg elment

Lassan kecmeregtem ki az ágyból. Fürdőszoba és reggeli készítés. Áron is jónéven vette, hogy meleg szendviccsel és főtt virslivel kezdődik a nap.

 

Mielőtt indultam volna R. Gyurihoz, akinek megígértem, hogy viszek egy X4X folyóiratot, meglocsoltam a fűszernövényeket és a balkon paradicsomot és levittem egy ballon vizet a kis smaragdfának.

 

Elindultam, de ilyen délelőtt 10-11 óra között még villanyautóval is nagyon kínos a fővárosban közlekedni.

 

Rákóczi úr lejött az irodaházból, megengedtem neki, hogy vessen egy pillantást a Pafi-ra (PAV 311) és átadtam neki az ajándékot.

 

Visszafele először a Nissan Centrumban töltöttem az autót és közben elsétáltam egy pitába csomagolt Burgerért, hogy a belemet is töltsem. Még töltöttem rá egy kávét és egy Sprite-ot, majd onnan beugrottam az optikushoz, hátha készen van már az új szemüvegem, de még csak munkában volt.

 

Kerestem az Andor utcai HOMASITA-t, de nem jártam sikerrel.

 

Végül sikerült kifizetnem és átvennem az új szemüvegem.

 

Nagy úr hívott, hogy eladta a huzikát és holnap délután mehetek az áráért. A mérleg, hogy 2,5-ért vettem, költöttem is rá 100.000.-et (Két tábla napelem+inverter, Lap TV és riasztó), no meg a szerelési munka és most, hogy ő is öregebb lett 2,6-ot kapok érte, viszont tíz éven keresztül (néha évente többször is) használtam. Szerintem jó üzletet csináltam vele.

 

Áron a Leóval talált egy zeneszerzésre alkalmas programot és most abban próbálgatja a szárnyait. Az egyetlen nézeteltérés közöttünk, hogy mi szeretnénk menni a holnapi évzáróra, ő meg azt szeretné ha mi nem mennénk, mert KICSI AZ OSZTÁLYTEREM. (:Karinthy Frigyes: Tanár Úr kérem. „Ne tessék bejönni az iskolába, mert festik az iskolakaput.”)

 

Este megettük az Emőke hozta zsenge zöldborsó főzeléket egy-egy főtt debrecenivel. Nagyon finom vacsora lett belőle.

 

Áront, miután reggel nyolc óra óta lóg az Interneten, este 10-kor kértem. hogy most már kapcsolja ki a számítógépet, még éjfélkor sem kapcsolta ki. (16 óra szünet nélkül.)

Hazajött a lány

Reggel még úgy számoltam, hogy időben keltem fel, és ha nem jön közbe valami nagy probléma, akkor ki fogok érni a reptérre, kettőre Emőke lányomért és Anett barátnőjéért, még úgy is ha az eredeti terv szerint itt hagyom a Scenicet és Volánbusszal indulok el.

 

A reggelizés elmaradt, mert elfogyott a pékáru.

 

Nyolckor még nem sütött erősen a nap, gondoltam még egy utolsót locsolok. Az első bökkenő az volt, hogy a nem indult el a szivattyú. Először a kapcsoló órára gyanakodtam, de direktben sem ment. Az lett gyanús, hogy a házban sem működött minden. Talán valamelyik biztosíték oldott le. Irány a villanyóra szekrény. Ott minden rendben volt. Akkor egyértelmű: egy fázis be sem jön a házba.

 

Hátha idővel visszajön majd, addig elültetem a négy kaprot, ahhoz elég 1-2 kanna víz.

 

A szervezéssel és a logisztikával nem szoktak problémáim lenni, ez most kivétel.

 

Már éppen végeztem az ültetéssel, amikor megjött az elveszett fázis. Még mindig nem tűzött a nap, mindent alaposan meglocsoltam.

 

A szemüvegem megtalálásával mindig problémám van és ez most sem kivétel.

 

¾ 11-re járt az idő, mire a vállamra akasztottam a notebookot és mindent bezárva elindultam a buszmegállóhoz. Menetközben utánaszámoltam, ha nem érem el a 11-es buszt és csak a következőt, akkor kettőre érek haza és az már késő. Visszafordultam és változtattam az útiterven, mégis csak a Scenic-kel megyek haza és akkor bőven marad időm kimenni a lányomért.

 

El is indultam. A Dobos ABC-ben vettem 10 dkg sonkát, egy lapsajtot, két zsömlét, amit kértem, hogy vágjanak fel és így útközben meg is lett oldva a reggelim.

 

Délre kényelmesen hazaértem.

 

Áron a maradék sonkából és sajtból készített meleg szendvicseket és egy óra után nem sokkal – ahogy ígértem a Leaffel - indulhattam volna a Liszt Ferenc 2 B-re.

 

A sors fintora, hogy Emőkétől jött egy SMS, miszerint késve indulnak és így 14:05 helyett csak 15:34-kor fognak landolni Budapesten.

 

A lényeg, hogy az a fő, hogy a lány épségben megérkezett és jól érezte magát. Én fölöslegesen aggódtam egy héten keresztül, nem történt még a környékén sem semmi baj. Manapság egy apának sem könnyű a helyzete, ha a lánya elutazik, miközben Európa térképén szinte hetente felvillannak a terrorista robbantgatások, az autós tömegbehajtások és késelések.

 

Egy kis kerülővel jöttünk haza, mert előbb Anett barátnőjét repítettük az otthonába.

 

Útközben beugrottunk az ANZSU OPTIKA-ba kiválasztani az új szemüvegem keretét.

 

Hazaérve miután Emőke is kipakolt, Áronnal elmentek a kis kínaiba venni valami ebédfélét. Sok finom dolgot hoztak és nagyon beebédeltünk.

Vince szerint egy bűnöző vagyok

Reggeli után - lévén időpontom volt – bementem az Anzsu Optikába. Kell csináltatnom egy új szemüveget, mert a régit sehol nem találom és már egy hete csak a tartalék szemüvegem használom, amivel nem is látok olyan jól.

 

Alaposan megvizsgáltak és megállapították, hogy a bal szememet nem, vagy csak alig tudják dioptriával korrigálni. Valószínűleg makula degeneráció, de ennek a szemészeten a végére kellene járnom.

 

Minden esetre, a mérések alapján rendeltem egy új szemüveget. A keret kiválasztásáig nem jutottunk el, mert abba szeretném, ha Emőke lányom is beleszólna

 

A következő feladat visszavinni a ma lejárt könyveket a könyvtárba. Kettőt közülük meghosszabbítottam. Július 18-áig jók vagyunk.

 

Kora délután elindultam Dömsödre, de a Scenic-kel, mert azt terveztem, hogy akkor azt már ott is hagyom a Pulai nyaralásunk indulásáig és szerda délelőtt Volán busszal jövök haza. Útközben a tejszínhabosnál a hőségre való tekintettel megengedtem magamnak egy nagy fagylaltot. A Gumipontnál beálltam egy kerékcserére, nehogy már a téli garnitúrával vágjak neki az Adriai útnak.

 

A Dömsödi érkezés után az első program egy nagy úszás a Dunában. Meg is írtam a lánynak a Viber-en, hogy „szigorúan a part mentén és hosszában!”

 

Vincénél volt egy nagy égésem. Ki is húzta a nevem a noteszében a „Barátok” címszó alól és beírta egy másik oldalon a „Bűnözők” alá.

 

Ugyanis meg akartam kérni, hogy szombaton – amikor mi már valószínűleg úton leszünk az Adria felé – Pista bácsinak adjon át a nevembe egy csekély ajándékot, amit neki vettem.  Az ajándék egy szerelék kiegészítő volt a horgászáshoz ÖT TÖBBLET HOROGGGAL! Vince szerint ez nem fér bele a sportszerű horgászatba és ő ezt nem hajlandó átadni. Egyébként megjegyezte, hogy ezt Németországban 1,5 év szabadságvesztéssel büntetik.

 

Lehorgasztott fejjel kullogtam haza. Béninek néhány kupica mellett elpanaszoltam a történteket, de ő is a Vincének adott igazat.

 

Utána már gyalog mentem Judithoz. Útközben megrendeltem a „Kukacos”-nál egy sült hekket. joghurtos zöld salátával.

 

 A Juditék konyhakertjétől teljesen el voltam ájulva. A kertjükből négy darab méretes kaporral jöttem el. A hekk közepesen finom volt, amit egy korsó sörrel öblítettem le.

 

Már besötétedett, amikor a bázison elvégeztem a nagy locsolást.

Nincs suli - csak hétfőn megyünk haza

Korán ébredtem, de csak nyolc óra után jutottunk volna oda, hogy reggelizzünk, viszont nincs itthon egy szem kenyér se. 

Egy darabig Manna sem akart előkerülni, de végül nagy nehezen megjelent. 

Lassan Áron is felkelt és bár nem ellenőriztem le, de azt mondta, hogy rendet csinált a szobájában.

Azt terveztük, hogy elindulunk haza és majd valahol útközben fogunk reggelizni. 

Kiskunlacházán bementünk a Gumipont-ba és elkértük az ígért 20 darab mélyített anyacsavart a négy téli gumival szerelt alu felnihez.

 

Indultunk volna tovább, de miután összekevertük a Szigethalmi és a Dunaharaszti TESCO-t, a traffic infó pedig bemondta, hogy egy karambol miatt több kilométeres dugó van az M 0‑son nagyon elkeveredtünk és csak délre értünk be Budapestre.

 

Ott Áron kérte, hogy tegyem ki az Újbuda Metro állomásnál és majd csak később jön haza. Onnan csak kettesben mentünk haza Mannával.

 

Hazaérve Gazdagrétre a CBA-ban vettem néhány dolgot és mellette a Péknél egy vekni szeletelt rozskenyeret. 

Amikor Áron hazaért, megkíséreltem rávenni, hogy ő is írja össze a „Mit ne felejtsek otthon” című listát a nyaraláshoz.

-       Miért te már összeírtad – kérdezte.

-       Igen.

-       Akkor légy szíves olvasd fel, hátha abból nekem is jobban az eszembe jutnak a dolgok.

 

 Délután jelenésem volt a Nissan Gablini-nál az ajtókra szerelendő (ragasztandó) szélterelők ügyében.

 

Estefelé megettük az egyik üveg csülkös bablevest.