Mára már 100 %-os emberként ébredtem és hozzá is láttam a munkálatoknak.

Reggelire csak egy sajtos meleg zsemlét és egy tejeskávét fogyasztottam.

Minden a legnagyobb rendben van és ez úgy feldobott, hogy szisztematikusan nekikezdtem az elvégzendő feladataimnak.

Délelőtt Gabika hívott, hogy menjek át hozzájuk egy kávéra. Vittem nekik is egy csekélységet a szemüveg rögzítő szilikon cimpát. Közben annyira megtetszett az az asztallap, amit egy kerámialap bemutatón vettek, hogy javasoltam, menjünk el és vegyünk egyet nekem is. El is mentem az autóért, de mire kirámoltam a csomagtartót, már ők is átsétáltak.

Beültünk és áthajtottunk Ráckevére, de sajnos abból az üzletből, ahonnan ők vették az asztallapot, már mind elfogyott.

Visszafele beugrottunk az új cukrászdába, ahol Gabika és én is néhány sütivel tankoltunk.

Nagy tettre beszéltem rá magam. Kitakarítottam az istállót és beindítottam a szivattyút. A művelet elsőre sikerült, így azután nem kellett könyörögnöm „Add uram az esőt”. Minden létező és csak majdan előbújó növényt meglocsoltam.

Délután megjött a magát kertésznek titulált munkakereső és kínálta a munkáját. Végül adtam neki egy kis feladatot, amivel többé-kevésbé szakszerűen végzett, majd az előre kialkudott 2000.- Ft munkabérével távozott. Szerintem ő akkor volt kertész, amikor én Római Pápa, de valahogyan kell segítenünk az embertársainkon. Minden fán belecsipegetett az ágakba, mondván, hogy ő most azt megmetszi. Az összegyűlt tavaszi lombokat meggyújtotta. Az egészből annyi volt a hasznom, hogy addig én is lenyírtam a kert egy részén a füvet.

Amikor elment robogóra pattantam és elmentem Miskolczi Marikához a megfoltozott farmeremért.

Útban hazafelé teletankoltam a robogót. Visszajövet már éppen elraktam a robogót, amikor váratlanul megjelent Büti Berni, hogy szeretne nálam angolt tanulni. Meg is beszéltük, hogy ez általában szombatonként lehetséges, kivéve ezen a hétvégén, mert akkor éppen Áronért megyek, így az első óra csak vasárnap lehetséges.

Vacsorára csak egy süti és egy bögre tej.

Este 10-re elvégeztem a napi Duolingó adagot.

A ruha adomány

Úgy néz ki, hogy reggelre minden panaszom elmúlt. Úgy döntöttem, hogy jobban oda fogok figyelni magamra, de azt nem hagyom, hogy a pánik eluralkodjon rajtam.

Az is lehet – gondoltam -, hogy a húsvéti locsolkodások pálinkái okozták a problémát.

Szűkös reggeli után folytattam a bélyegek áztatását és a lepréselését. Délelőtt átvittem G. Lacinak a szemüvegére a szilikon cimpákat. Először csak Anna fogadott, de azután megjött Laci is.

Mielőtt meglátogattam volna Juditot és Leventét, hazamentem az Emőke használt ruhás zsákjáért.  Bementem Juditékhoz, Leventének pedig odaadtam a kocsi kulcsot, hogy vegye ki a zsákot és egy biciklin tolja be, mert elég nehéz. Judit megnézte a ruhákat és már sorolta is, hogy melyiket ki fogja kapni.

Főzött egy finom kávét és hozzá süteménnyel kínált. Közben Levente megcsinált egy Duolingót. Utána sakkoztunk. Kérte, hogy most lehessen ő a világos és sötéttel is adjak egy huszár előnyt. Nagyon meg kellett küzdenem ellene, de végül nyertem.

Késő délutánra már teljesen normális mederben ment minden, de azért az alkohol bevitellel még óvatosan bántam.

Húsvéti locsolkodás

Normál időben ébredtem. Manna természetesen az ágyamban, de a takaró felett velem aludt.

Felvettem a legszebb úttörő ingemet és indultam locsolkodni. Először a Gabikáékhoz mentem. Ott sütemény volt, kemény tojás és kaptam 5 Ft-ot is. Onnan hazafele Anikát látogattam meg, ő pálinkával kínált. Hazafele jövet felkaptam G. Laci vödrét, amiben a finom nyúltrágyát kaptam a palántaneveléshez, mert az üres vödröt viszem neki Húsvéti ajándék gyanánt vissza.

Meglocsoltam G. Juditot és Annát. Szép piros tojást és süteményt kaptam. Tassi Judithoz már G. Lacival, mint bandázva mentünk locsolkodni. Ott egy kicsit bepálinkáztunk és a süteményen felül szép kis piros tojást és 1 Ft-ot is kaptam.

Még a Klárit locsoltam volna meg, de ők nem jöttek le Dömsödre.

A napocska csak elvétve süt ki és az idő meglehetősen hűvös. Jól esett visszatérni a jó meleg házba.

Kicsit írtam a blogot és Duolingóztam.

Az idő odakint hűvös (13 ॰C), ezért idebent begyújtottam a cserépkályhába, hogy a központi fűtésnek ne legyen nehéz dolga elérnie a benti 21॰C fokot. A tűz nehezen indult be, de végül sikerült.

Ebédre megettem a maradék sült csirkecombot egy (húsvéti) kemény tojással és egy kis kék-sajttal.

Ebéd után nekiláttam a leáztatott bélyegek kiteregetésének és lepréselésének.

Az esti lefekvés után olyan problémák jöttek elő, hogy már azon gondolkoztam, hogy mindent összecsomagolok és bementőzöm magam az éjszakai ügyeletre. Azután egy kicsit javult a helyzet és arra gondoltam, hogy ezt holnap reggel nyugodtabban újra tudom gondolni, de a pánik minden jövőbeli részletet végiggondoltatott velem.

Üres a ház

Reggel szikrázó napsütésre ébredtem. Még az is lehet, hogy ebből, előbb-utóbb tavasz és utána nyár lesz. Üres a Dömsödi ház, nagy csend van, itt nem történik semmi érdekes. Szinte nincs is mit feljegyezni a blogban.

Sovány reggeli, magam miatt nem csinálok nagy varázslatokat.

Egy kis Duolingó, majd kimegyek a kertbe és elültetem az Emőkétől kapott három virághagymát. A szivattyú még nincs beüzemelve, úgy hogy bentről kell csapvízzel ellátni a friss ültetvényeket. Most már nem várhatók nagy fagyok, ezért lehet, hogy ma vagy holnap feltöltöm a szivattyút vízzel és beindítom.

Közben megsütöttem az egyik csirkecombot, de még ½ 3-kor sem volt késztetésem arra, hogy leüljek és megegyem. Viszont elálmosodtam és engedtem magamnak egy kétórás délutáni alvást.

Levágtam egy adag áztatni való bélyeget.

Norci azt írta: „Voltak görkorcsolyázni, társasozás, kártyázás volt. Jött a nyuszi. Most fent vannak, játszanak. Verset úgy beszéltük meg, hogy reggel és este nézi meg.”

Most, hogy 10 nap múlva befekszem a Klinikára, nem biztos, hogy a leg tutibb ötlet volt tőlem megnézni Jack Nicolsonnal a  „Bakancslista” c. filmet.

Áron Bristolba indul

Áron korán felkelt és tisztességesen mindent bepakolt az iskolatáskájába, mert azt megengedett méretűnek (42 cm x 32 cm x 25 cm) találta a WizzAir utazási szabályzata szerint.

Emőke átjött és még egy utolsó simításként leellenőrizte Áron táskáját, iratait, mobil telefonját.

Még arra is maradt idő, hogy leugorjunk venni neki buszbérletet (mert, hogy a még érvényest bent felejtette a suliban) és négy zsemlét a reggelihez.

Csak én reggeliztem, mert Áron már nagyon izgatott volt.

½ 9-kor tudtunk elindulni, ami számításaim szerint időben volt, mert 10-re beszéltük meg a találkozót a Jónásnével a reptéren.

A 8-as busz, M4, M3 és a 200 E busz pontosan 10-re vittek ki a Liszt Feri 2-re.

A találkozás csak azért csúszott egy kicsit, mert Áronnak az Internetes On line becsekkolása végett már megvolt a kinyomtatott beszállókártyája, míg Jónásnénak végig kellett állnia  Check In sort.

Áron simán átment a biztonsági ellenőrzésen, ahova én már nem kísérhettem. Gyorsan adott egy búcsú puszit, de ekkorra már nagyon izgatott volt, hiszen innen már egyedül ment tovább.

Be kell, hogy valljam én is izgultam, amikor elengedtem a kezét. Egy apának sem könnyű tudomásul vennie, hogy a fia felnőtt, miközben úgy engedi el, hogy a fél Európára tüzet nyitottak. Mindezt persze próbáltam nem kimutatni, de ha hívő lennék, most biztosan imádkoznék.

Kicsit elhessegette az aggodalmaimat, hogy vissza kellett mennem, segíteni Jónásnénak a becsekkolásához. A bőröndje nem csak szerintem volt kurva nehéz, de a pultnál se vették fel, mert a mérleg megengedett Max. 32 kg helyett 34, 9 kg-ot mutatott. El kellett vinnünk egészen egy üres pultig, ahol ki kellett venni belőle annyi cuccot, hogy végül 31,9 kg legyen. Ezután már sikerült a Check In és még elkísértem a biztonsági ellenőrzésig. Megkértem, hogy az úton vigyázzon a fiamra, majd átvettem a 3 kg-nyi többlet holmiját és  tőle is elbúcsúztam.

Visszafele majdnem ugyanaz útvonalon mentem, azzal a különbséggel, hogy az M3-ról nem az M4-re, hanem az M2-re szálltam, mivel a Nóra nagyi volt az uticél.

Részletesen beszámoltam neki Áron indulásáról, majd levittem a kért dokumentumokat K. Pálnak. aki a ház közös ügyeit képviseli.

Nagyi elment a törökhöz ebédelni és mondta, hogy ott vár, de nekem olyan sok mindent kellett kitöltenem és aláírnom, hogy végül a Nagyi nem tudott megvárni és mire odaértem, már közölték, hogy hazament.

Addigra már annyira ráhangolódtam a török féle rántott harcsára, hogy ott helyben megebédeltem.

Onnan hazajövet felmentem a www.flightradar24.com oldalra és ott követtem, ahogy Áron gépe (a W62205-ös WizzAir) Londonban leszáll.

Nem sokkal később Áron telefonált, hogy már autóban ülnek és Londonból Bristol felé tartanak  Norciékhoz.

Norcit felhívtam Viberen és próbáltam informálni a dolgok állásáról, de mondta, hogy ő is kapcsolatban áll az autóval. Kértem, hogy ha van módja, akkor rögzítse, hogy milyen lesz Áron meglepetésszerű érkezése.

Kicsit megnyugodtam, bekaptam egy szendvicset egy tejeskávéval és összepakoltam mindent az induláshoz. Amikor már minden készen volt és Manna is bent volt a hordozókájában, becsöngettem Emőkéhez, aki megtoldotta a Dömsödre viendő cuccokat és segített a lehordásban.

Csak Szigethalmon álltunk meg tankolni és a TESCO-ban a kedvezményes kuponjaikat beváltani, így majdnem egy ezressel lett olcsóbb a tankolás.

Megérkezéskor Manna olyan örömugrálást mutatott be, hogy azt kell, higgyem ő itt már a fákkal is tegező viszonyban van.

Közben Ádám elküldte Bristolból az Áron megérkezésének a meglepetés videóját, amitől én is feldobódtam. Olyan őszinte szeretetből táplálkozó sikongatásokat, amilyeneket ezek a gyerekek műveltek, nem lehet még pénzért se vásárolni.

Itt Dömsödön túl csendes és üres a ház, pedig Áron még csak néhány órája, hogy elment. Hiányzik, de nyugtatom magam, hogy neki milyen jó.

Egy-két unikum és hogy eltereljem a gondolataimat, néhány Duolingó.

Készülődés a holnapi Budapest - Bristol repülő útra

Korán ébredtem és még reggeli előtt megnéztem, hogyan állnak a palántaneveléseim. Az egy hete elültetettek már kibújtak, a tegnapikat pedig csak pótfölddel és vízzel kellett ellátnom. Amiket kitettem az ablakpárkányra azok valószínűleg szenvedtek, mert alájuk tett tálcában reggel megfagyott a víz.

Áront csak akkor ébresztettem, amikor már elkészült a reggeli.

Most egyszerre két dolog ment tönkre. Áron telefonján nem működik maga a telefon. Kivettem belőle a SIM kártyát és áttéve egy másik kütyübe kiderült, hogy azzal van a hiba.

A másik, amivel probléma van az a notebook töltője.

Elindultunk Kiskunlacházára a férfifodrászatba. Ákos mind a kettőnknek megigazította a loboncát. Áron nagyon csinos lett.

Visszafele jövet beugrottunk Imréhez, aki egy-két próbálkozás után megállapította, hogy a notebooknak semmi baja, hanem a hálózati töltő ment gallyra.

Az új töltő (6900.-). Minden rendben.

Itthon megebédeltünk. Egyedül Manna az, akinek se a száraz kaja, se a nedves kaja, se az a csirkemaradék, amit még otthonról hoztunk se a frissen készült csirkeaprólék nem kell neki. Csak ki szeretne menni, de már nem lehet, mert lassan indulunk haza.

Este otthon Áron csak Internetezett és nagyon nehezen kezdett a bepakoláshoz, de azt mondta, ne izguljak, minden be lesz pakolva időre.

Beszkenneltem és kinyomtattam Áron igazolványait egy lapra, amit általa aláírva holnap el kell vinnem a Maros utcába a tulajdonos változások miatt.

Áron lement péksüteményekért és felvágottért, hogy készítsek neki a holnapi útra szendvicseket.

Emőke átjött és egy kicsit elrendezte, majd elküldte aludni.

Az Egyesült Királyságban még töpörtyű sincs

Én ébredtem előbb és Áront hagytam lustálkodni az ágyban. Szerintem az csak jót tesz a torkának.

Halkan meg is kérdeztem, hogy előbb reggelizzünk-e és utána menjünk ki a piacra, vagy hagyjam még pihenni és menjek én egyedül. Tulajdonképpen semmi mást nem kell vennem, mint egy kis liba- és sertéstöpörtyűt, mert Norci azt szeretne és egy kis Ropit, mert Janka meg azt. Már elmúlt kilenc óra, amikor hozzákezdhettem a reggeli készítéshez.

Áron csak rövid időre, a reggelizésre kelt fel és ezt jól is tette. Nagyon meg volt elégedve a felhozatallal.

Adri hívott, hogy a Samsung Experia kütyüje nem akarja felvenni a töltést. Mondtam, hogy ha péntek este elhozza, akkor megnézem.

Némi izgalommal és aggodalommal közelítek a szombat déli be check-olás elé. Nem tudom kiverni a fejemből a Brüsszelben történteket. Ha eljön az ideje és elmegyek, milyen világot hagyok itt Norcinak Emőkének és Áronnak, milyen világot az unokáimnak? Aggaszt, hogy a világ egy sötét fekete lelki mocsár felé halad egyre mélyebbre. Ma már a Manna kedvesebb lény, mint az átlagember. Mindenhol csak az irigység, a pénz, a gyűlölködés és az öldöklés.

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.”

/:Radnóti Miklós: Töredék:/

az ember úgy elaljasult,életét vad kényszerképzet

Sok névnapi köszöntést kaptam.

Sokféle kicsírázott magot sikerült elültetnem egy-egy nagy tejfölös pohárba. A palántanevelés nagyon beindult.

G. Lacinak és Juditnak is ígértem néhány palántát.

Mire befejeztem az ültetéseket, Levente átjött hozzánk.

Amíg Áron és Levente fent játszottak, addig elkészítettem a kedvenc menüt. Sokzöldséges csirkeaprólék leves és a mozarellás sült csirkemell paradicsommal, mozarellával és bazsalikommal.

Áron gyógyuljon meg

Reggel bekapcsoltam a Dömsödi fűtést, mivel úgy ítéltem, hogy annak nincs akadálya, hogy ott töltsük ezt a két napot.

Áron rendesen átaludta az éjszakát, de amikor reggel odabújt hozzám éreztem, hogy lázas. Megmérte és 37,5 ॰C, amitől kissé megijedtem és ez lehet, hogy keresztülhúzza a Dömsödre utazást, és ha romlik az állapota, akkor a szombati repülést is. Áron azzal nyugtatgatott, hogy a láz, az egészséges és arra szolgál, hogy legyőzze a betegséget, de ez nem nyugtatott meg engem.

Egy órával később, már csak 37,2 ॰C.

Hál' Istennek a reggeli étvágya kitűnő volt. Négy tojásból hagymás szalonnás rántotta, rajta metélt ujjhagyma, mellé paradicsom, cékla és hozzá egy nagy bögre mézes tej.

Vettem a Gearbest-en egy palack kitöltőt (Universal dispenser cap).

Végül mégis úgy döntöttünk, hogy letűzünk Dömsödre. Áronnak az volt a véleménye, hogy az ottani levegőn gyorsabban fog gyógyulni. Nem tudom, hogy miből gondolta, hogy ő kimehet a levegőre, de elindultunk.

Emőke lányom névnapi kosarát inkább a Katikánál hagytam, mintsem az ajtaja kilincsén. Szerintem így is fog örülni neki.

Manna első szóra (Dömsöd) bevonult a hordozókájába.

A TESCO-nál Áron nem jöhetett ki az autóból, egyedül mentem bevásárolni. Majdnem annyit sikerült költenem, mintha mindvégig étteremben ettünk volna, bár én sokkal tartalmasabb kajákat terveztem.

A TESCO-ban messzi éghajlatra küldtem egy eladót, aki nem volt készséges egy filézett csirkemell felszeletelésében, csak annyit mondott, hogy a vitrinekben van felszeletelve is, de az dupla annyiba kerül.

Megmondtam neki pontosan, hogy hova menjen.

A Dömsödi CBA-ban vettem még tejszínt és fehérbort a sikeres csirkemell szeletekhez.

Gulyás Lacitól kértem még egy kis nyúl trágyát és neki is fogol padlizsán palántákat készíteni a kicsírázott magokból.

A bázison már jó meleg volt, de azért fent a bélyegező szobában külön begyújtottam a Jancsi kályhába.

Lent megnéztem, hogy melyik mag csíráztatásához kell még nedvesíteni a szalvétákat.

A cserepes bazsalikomot elültettem közel a szőlőhöz. Áron nem örült ennek, mert szerinte elveszi a szőlőtől a tápanyagot.

Hat órakor megmelegítettem egy mélyhűtött csülkös bablevest vacsora gyanánt.

Éjszakai bagoly

Kora hajnalban (3:35) az a rossz érzésem támadt, hogy Áron nem alszik. Bementem a szobájába és a notebookot bámulta, miközben a fülhallgató a fején volt.

-           Áron, ha csak azért vagy beteg, hogy ne kelljen iskolába menned és orrvérzésig Internetezhess, akkor ebből se gyógyulás, se Bristolba repülés nem lesz.

-           Apa, felébredtem és nem tudtam elaludni.

Persze, mivel éjjel fent volt, ma az egész délelőttöt végigaludta.

Egyedül kellett reggeliznem, mert őt meg nem volt szívem felébreszteni.

Délután ½ 3-kor felébredt és kérte, hogy készítsek neki REGGELIT! Mondhatom szép kis Wirtschaft.

Gyorsan készítettem egy sok tojásos rántottát, mellé vitaminbombának paradicsom, újhagyma, retek, cékla és rukkola és egy nagy bögre langyos mézes tejet.

Felhívtam Norci barátnőjének anyósát, aki ugyanazon a járaton fog repülni szombaton Londonba, hogy egyeztessük, hol és mikor tudunk találkozni. Pénteken este vagy szombat délelőtt fogom újra hívni, mert akkor már Magyarországon lesz.

Közben szerettem volna, ha Áron is felírja a mobil telefonjába Jónásné elérhetőségét, de a telefonját Dömsödön hagyta. Ezen azért bosszantottam magam nagyon, mert a vasárnapi indulás előtt már három órával korábban kértem, hogy mindent alaposan gondoljon át, miket kell vinnie Bristolba. Én már mindent becsomagoltam az autóba és kiálltam, amikor ő még Internetezett.

Norci Viberen keresztül javasolt egy homeopátiás szert Áron torokfájására (homeogen), amit rögvest ki is váltottam. 

Az Okmányirodában fordítva ülnek a lovon

Áron azzal ébresztett, hogy fáj a torka, de mivel hőemelkedése nem volt, nem támogattam, hogy emiatt ne menjen az iskolába. Megitattam vele egy bögre langyos mézes tejet és a gyógyszeres szekrényből elővarázsoltam egy doboz C vitaminos Strepsils szopogatós torokfertőtlenítő tablettát és arra kértem, hogy 2-3 óránként szopogasson el egyet – egyet belőle.

Felkelve készítettem magamnak egy, ham and eggs-et, majd leültem megírni az elmaradt blogot.

                                                                                                                                                                                                                                  

Papíron már itt a tavasz, de a smaragdfáink még sehol nem akarnak rügyezni, pedig már nagyon cárom.

Már délelőtt túl akartam lenni a Duolingó napi adagján.

Ebédre megettem a tepsis csirkecomb utolsó adagját.

Áron még torokfájósabban jött haza a suliból, mint ahogyan reggel elment. Rögtön ágyba dugtam és közben elmentem az Okmányirodába felvenni az újonnan elkészült Személyi Igazolványát.

Ott némi nézeteltérésem volt, mert azt mondták, hogy nem mehetek be, mert 5 órakor zárnak. Erre mondtam, hogy az Interneten az áll, hogy ma 18:00 óráig van fogadó óra. Nem, - mondta az ügyeletes irodavezető -, az csak a polgármesteri hivatalra vonatkozik, az Okmányirodára nem. Erre kértem, hogy akkor most nézzük meg az Okmányiroda nyitva tartását az online oldalukon.

-           - Azt itt nem lehet,

-           - Jó, akkor arról vegyünk fel egy pár soros jegyzőkönyvet, hogy azt itt nem lehet,

-           - Na jó akkor odamegyünk egy munkaállomáshoz és megnézzük.

-           - Elnézését kérjük, valamilyen technikai hiba miatt valóban rosszul jelent meg az Okmányiroda nyitva tartása, de most már valóban zárva van.

-           - nem probléma, akkor nyissák ki.

Ez nagyon nem tetszett nekik, de egy munkaállomást kinyitottak és kiadták Áron új személyi igazolványát. Azt gondolom, hogy fordítva ülnek a lovon. Ők az adófizetők pénzéből azért vannak, hogy az állampolgár ügyes-bajos dolgait elintézzék, de ezt még nem érzik át teljesen.

Hazatérve bevásároltam a CBA-ban (csirkemell, paradicsom, mozarella és egyebek).

Mannát többször is hívtam. Minden alkalommal előjött, dörgölödtzött és közölte, hogy még nem szeretne hazamenni.

Elkezdtem készíteni a paradicsomos, mozarellás csirkemellet. Emőkének szóltam, hogy ½ óra múlva vacsora.

Amikor elkészült a vacsora, Áronnak bevittem egy tálcán. Az ő itala mézes tej volt.

Emőkével a vacsora közben fröccsöztünk.

Tiszta lakásban

Reggel Áron csak a szokásos vezényszóra tudta elhagyni a számítógépet és még akkor is vette a bátorságot, hogy megjegyezze: „az egyik virsli túlfőtt és kinyílt”

Erre persze az volt a válaszom, hogy jöttél volna le az első hívó szóra, akkor még nem volt túlfőzve.

Nagyon szar reggeli volt: virsli, hot dog zsömlével, mustár, majonéz, ketchup, mézes tej, hot dog kifli benne főtt füstölt tarja majonézes tejföl kenőcs, ementáli sajt és rukkola saláta., hozzá meleg tej mézzel.  Teljesen megértem, hogy Áron miért reklamált, hogy az egyik virsli, már megint szétfőtt.

Biztos vagyok benne, hogy a nevelési módszereimet tekintve bennem van a hiba.

Miskolczi Marika jelentkezett be, hogy elhozná a kütyüt, mert a veje se tudta megmondani, hogy Ő miért nem tud bejelentkezni vele a facebookra.

A facebook vallott, amíg az rendszer idő ekkora késésben van, addig nem engedi csatlakozni a facebook-hoz. Átállítottuk a normális rendszer időt és attól kezdve minden tökéletesen működött.

Marika elvitte a Nóra nagyi által reklamált szakadt farmeremet, hogy kimossa és megjavítja.

Délelőtt többször kértem Áront, hogy menjen át Laci bácsihoz egy kis vödör lószarral kevert trágyáért, hogy a tejfölös vödrökbe végre el tudjam ültetni a palántanevelésre kicsíráztatott magokat.

Végül én mentem át Judithoz, aki közölte, hogy Gulyás Laciék valószínűleg nincsenek itthon, de majd átadja az üzenetet.

Náluk megpróbáltuk Levente 2015-ös kompetenciamérés eredményét kideríteni, de nem sok sikerrel.

Judit egy finom kávéval kínált és a búcsúzáskor két doboz frissen tojt tojást adott.

Késő délután elkezdtünk pakolászni, hogy Áron időben odaérjen a külön angolra.

Mire mindent összepakoltunk 17:05-re sikerült is elindulnunk. Áron egy perccel hat óra előtt landolt Krisztáék háza előtt.

A lakás nagy rendben és tisztaságban fogadott. Aki nem tud hét közben rendet és tisztaságot tartani, az ne sajnálja azt a kéthetenkénti pár ezer forintot, attól, aki ezt helyette el tudja végezni.

Katika gyönyörűre varázsolta a lakást. Öröm volt ide hazajönni.

Felhordtam az össze cuccot. Mannát szabadjára engedtem. Adtam neki friss kaját, és amikor azt mondta, hogy le szeretne menni, akkor levittem.

Bekaptam egy-két unikumot és leültem megírni a mai napot.

Amikor Áron megjött az angolról, akkor vacsorára feltálaltam a tepsis csirkecomb maradékát céklával és rukkolával. Áron nem kért, mert az úton megevett egy zacskó rágcsát és hozzá megivott egy nagy flakon Fantának nevezett ragacsot. A lány pedig még nem volt itthon és nem is tudtam, hogy mikorra jön haza, ezért az ő részét letettem az ajtaja elé.

A moci letelepítése

Áront hagytam lustálkodni, magam pedig elindultam a piacra, mert se a reggelihez, se az Áronnak ígért ebédhez (csurgatott tojásleves) nem volt elég tojás. 

Esztikét megkérdeztem, nincs-e fölösleges tejfölös doboza, mert a kicsírázott magokból palántákat kellene nevelnem. Esztike, azt mondta, itt nincs, de ha eljön érte (Őv u. 16.) akkor tudok adni, Ha 12 után jön, akkor felakasztom egy nylon zacskóban a kerítésre.

A piacról még elugrottam a csavar boltba és feltölttettem a készleteimet.

Otthon elkészítettem a reggelit és átmentem Gabikáékhoz a mociért. Elindultam vele az Őv utca 16.-ba. A tejfölös dobozok valóban ott lógtak egy nylon zacskóban a kerítésen.

Visszafele Takács Peti megállt mellettem és ellátott néhány jó tanáccsal a robogót illetően. A legjobban annak örültem, hogy megtanított, hogyan kell egyszerűen és könnyedén a mocit standard-re állítani. Peti nem csak tudta, de jó tanár módján el is tudta magyarázni. Itthon ez már elsőre sikerült. Akkor mégsem kell vennem egy oldaltámaszt.

Itthon a tejfölös poharak egy részét a fenekén kifurkáltam. Sajnos a trágyázott termőföld már elfogyott.

A moci a kert hátsó traktusában kapott helyet és ott gondosan be is takargattam.

Néhány Duolingó és a blogbejegyzés megírása és az ebéd készítése a következő feladat.

Elkezdtem készíteni az ebédet, Áron kedvére Csurgatott tojásleves és utána a serpenyős csirkecomb tepsiben készült.

Finomra sikerült az ebéd.

Délután Áron kétszer is próbálta Leventét elérni és onnan egy kis trágyát hozni a kicsírázott magok palánta neveléséhez.

Begyújtottam a cserépkályhába, mert odakint nagyon hűvösen közeledik a tavasz.

Levágtam egy adag áztatni való bélyeget és be is áztattam.

Az Aprilia lejut Dömsödre

Az első dolgom az volt, hogy online kössek egy éves KGFB-t a moci-ra . A visszaigazolást ki is nyomtattam, hátha már azt is elfogadja az igazoltató rendőr.

Reggel azon vesztünk össze Áronnal, hogy még mindig nagy a rendetlenség a szobájában. Azt találtam neki mondani, ha nem csinál rendet, akkor nem mehet az iskolába. Ez egy picit hatott, mert azonnal nekilátott a szobájában lévő rumlit felszámolni.

Közben felhívott Z. Gábor, hogy a levelemre válaszolva elmondja, miként lehet a kertek alatt (az 51-es út nagy részét elkerülve) eljutni Dömsödre.

Úgy indultam el az okmányirodába, hogy akkor mehet a suliba, de amikor hazajön, folytassa a rendcsinálásté

Az okmányirodában hamar elküldtek, mert se az Áron ideiglenes személyije, se a meghatalmazás nem volt nálam. Azt mondták, hétfőn újra jöhetek.

Hazafele menet, már azon töprengtem, miknek kell megfelelnem, ha a Dömsöd, Középső út 123-ig mindenféle fennakadás nélkül szeretnék a robogóval eljutni.

Útközben hazafelé vettem 5 liter 95-ös benzint és egy flakon Mol 2T olajat.

Jól felöltöztem, minden esetre jobban, mint tegnap este . A 95-ös ólommentest mind beletöltöttem a tankba és elindultam. Mindvégig 60 és 80 km/ó sebességgel mentem és óvatosan vettem a kanyarokat. A moci kitűnően viselkedett.

Az 51-est elkerülve, szinte a kertek alatt (Halásztelek, Tököl, Szigetcsép, Szigetszentmárton, Ráckeve) mentem, hogy elkerüljem a kamionok leszorítási kísérleteit. Több, mint kétórai motorozás után megérkeztem Dömsödre.

Először a Ferikéékhez mentem, hogy bemutassam az újdonsült szerzeményt. Ferike és Peti is megcsodálták és az volt a véleményük, hogy az árát megérte.

Gabika nem nagyon örült, hogy a Ferikének ezzel újabb munkája lesz, de eltűrte.

Beálltunk a mocival Az udvarukba és a Feri kivitt a buszmegállóhoz.

Hazafele a buszról felhívtam Áront, hogy úton vagyok, és az lenne jó, ha mire hazaérek, már mindent levinne az autóba.

Majdnem három óra lett, mire hazaértem, de Áron addig természetesen semmit nem vitt le az autóba.

Gyorsan összepakoltunk és Mannával együtt mindent levittünk, Katikának búcsúzóul a szökésben, csak annyit mondtam, ha tud, tolasson be a lakásba és próbálja meg eltakarítani mindazt, amit hátrahagytunk.

A TESCO-ban nagyon céltudatosan és hamar végeztünk, de mire leértünk a bázisra, addigra ugyancsak hat óra lett.

Útközben érte Áront a Nagyi hívása.

-           Áron, hol vagy most?

-           Nagyi, az autóban ülök, útban vagyunk Dömsöd felé.

-           Nekem miért nem szóltatok, hogy mentek?

-           Nagyi, tegnap hívtalak, hogy gyere velünk és azt beszéltem meg veled, hogy erről majd holnap (azaz ma) reggel felhívsz minket.

-           Akkor én most befejeztem – és ezzel letette a telefont.

Mindent behordtam. A bázison Áron nekilátott az Internetes feladatai elvégzésének és én is megírtam a nap történéseit. Manna birtokba vette a terepet.

Átvettem a robogót

Áronnak ma és holnap csak 9-re kellett mennie az iskolába, így azután adtunk a lustálkodásnak. Annyira, hogy, amikor Áron elindult én még visszafeküdtem és csak 10-kor keltem fel.

Azzal kezdtem a napot, hogy Árontól tanulva készítettem magamnak egy nagy meleg szendvicset, rajta debreceni kolbász karikákkal és lapsajttal. Hozzá egy nagy bögre tejeskávé és már fel is ébredtem.

Elkezdtem kutakodni a neten Aprilia tartozékok után. Főleg egy zárható doboz érdekelt. Megint egy cuccal több.

Megcsináltam a Duolingo napi adagot. Egy ideje úgy látom, hogy ezzel a három oldali támadással (könyv olvasása angolul, a szerdánkénti brushup és a napi rendszeresség a duolingoval) valóban erősíti az amúgy elég gyenge angolomat. A könyvolvasásban saját tanulási stratégiát dolgoztam ki, amit már másoknak is ajánlottam és megelégedve tapasztalták az eredményességét. Ha egyszer a lustaságom nem fog megakadályozni benne, akkor leírom.

Áron új életstílusához hozzátartozik, hogy hazajövet az iskolából aktív pihenésbe (délutáni alvásba) kezd.

Az eladó telefonált, hogy ½ 7 és 7 között mehetek a robogóért, mert elkészült az új ülés. Közben kinéztem, hogyan tudok tömegközlekedéssel odajutni és onnan a robogóval haza.

Az adásvételi szerződés kitöltése közben nem ismertem volna magamra, ha a moci nagy láncos lakatját és a takaró ponyváját nem kértem volna el ráadásnak.

Hazafele már sötét volt és a tankban lévő üzemanyag elegendő volt hazáig, viszont az új tulaj esze kevésnek bizonyult, mert nem volt elég melegen felöltözve és kesztyűt sem vitt magával, ezért mire hazaértünk teljesen átfáztam.

A mocit a Scenic orra elé állítottam, de a motor standard-re emelésének fortélyát még tanulnom kell, mert egyedül nem ment.

Itthon azután gyorsan csináltam egy forró fürdőt és Áront kértem meg, hogy hozzon fel a kínaiból valamilyen vacsora félét. A kedvencünket vette, amerikai mézes csirkét sült tésztával és azt egy kupica slivivicával kisérve a fürdőkád mellett szervírozta.

Később Emőke és Áron együtt mentek le betakarni a mocit.

Áront csak 10 óra után sikerült a számítógépről leválasztani

Aprilia SR 150

Áron majdnem időben kelt és indult. Naná, hogy csak ma reggel jutott az eszébe, írjam be és igazoljam az Üzenő Füzetébe a február 24-i és a március 1-i  szóbeli felvételi vizsgák miatti hiányzását.

Úgy látom, hogy a fogmosás elmaradt, viszont a szobájába be sem lehet lépni, olyan nagy a rendetlenség.

Egy gyors reggeli után megnéztem, hogy mit tudok tenni a TP LINK wifi router megjavítására. Odáig eljutottam, hogy a 192.168.0.1 re felkapaszkodva végigolvastam a Setup beállításait. Arra már nem merészkedtem, hogy elállítsak benne értékeket. Először Bélát próbáltam elérni, de nem sikerült. Felvettem a kapcsolatot Imrével és abban maradtunk, hogy a holnapi szóbeli vizsgája után Teamwiever-en keresztül belenéz a router Setup oldalára.

Közben az Imre holnapi munkáját elősegítendő elkezdtem kimásolni a Wifi router konfigurációs oldalait egy txt fájlba és az egyik oldalon találtam egy nekem nagyon gyanús pipa hiányát:

Wireless Setting

Wireless Enable Wireless Router Radio

Gondoltam óvatosan beteszem a pipát és elmentem a beállításokat. Ha nem lesz jó, akkor még mindig visszacsinálhatom.

Hurrá! Ettől kezdve 100 %-osan működik a wifi router is. Érdemes volt nekifeküdni.

Gyorsan felhívtam Emőkét, hogy zavarva, munkája közben közöljem az örömhírt.

Közben, mintha leszaladtam volna két zsemléért vettem egy Aprilia SR 150-es robogót. Takács Peti, aki nagy szakértője, azt mondta, hogy ez megéri a 150 ezret.

Peti ugyan azt jósolta,  hogy ebből a 150-ből szerinte egy tízest jó dumával le lehet majd alkudni. Hát nekem ez nem sikerült, viszont 30-at lealkudtam, de csak azzal a feltétellel előlegeztem le, ha az eladó a moci ülését elviszi megjavíttatni, mert az már nagyon rongyos volt.

Megjött a bluetooth-os fülhallgató garanciális csere darabja, amit azonnal feltettem a töltőre, hogy a brushupra menet már ki tudjam próbálni.

Elindultam a brushupra. Annyira megörültem Kati és Larry a visszatérésének, hogy bár egy percet késtem, azonnal lenyomtam Katie-nek jobbról és balról is egy-egy puszit.

A közös csoport felejthető volt, viszont Larry-vel a kis csoport kajákról szóló órája nagyon hasznosnak bizonyult.

Amikor hazaértem, vettem a CBA-ban holnapra szendvics alapanyagokat (sonka, zsemle, lapsajt, hónapos retek) megkértem Áront, hogy szálljon le az Internetről és csináljon rendet a szobájában.

Itthon elvégeztem a Duolingó napi penzumát.

Vacsorára én a kínai kaja második felét ettem, Áron készített magának meleg szendvicseket.

Emőke elővette Áront és nagyon alaposan átnézte a táskájában található füzeteket és megpróbálta kikérdezni a benne találhatókat.

Sajnos a lefekvésre csak ½ 11-kor került sor.

Időelcsúszás

Áront nehezen tudom kimozdítani az ágyából, és amikor az sikerül, akkor azonnal leül a számítógép elé. Egyedül a „tálalva a reggeli”- vezényszóval sikerül lecsalogatni az emeletről.

Nem csinálok nagy reggelit, mert lassan dél van.

Azt találtam ki, mivel itt Dömsödön, most nagyon szomorkás az idő (be van borulva, szemerkél az eső és hideg van), hogy Áron hívja fel a Nóra nagyit és beszélje meg, hogy vele fogunk nála ebédelni. Két órába tellett, amíg elértem, hogy telefonáljon Nóra nagyinak. Arra, hogy Nagyinál nincs mit enni, megnyugtattuk, hogy azt mi viszünk. Áron azt ígérte, hogy 3-ra nála leszünk.

Amíg Áron Internetezett kimentem és elültettem két sor zöldborsót.

Idebent megtöltöttem 4 tejfölös poharat finom termőfölddel és mindegyikbe ültettem egy-egy kicsírázott magot és a poharat elláttam zászlócskával.

Elég későn tudtunk elindulni, ahhoz, hogy háromra a nagyihoz érjünk.

Mire mindent (Mannát is) összepakoltunk, és indultunk, már eleve fél háromra járt.

Nagyi nagy örömmel fogadott. Nagyon ízlett neki a csirkeaprólék leves és a rakott krumpli is. Ő hálás kosztos, neki igazán érdemes főzni. Utána a Dömsödi krémes, csak megkoronázta az ebédünket.

Áron azt hitte, hogy ott bepótolhatja az éjszakai alvás elmaradását, tévedett.

A Nagyinak hagytunk ott még egy üveg csülkös bablevest és elbúcsúztunk.

Itthon Manna szemmel láthatóan értékelte, hogy végre abbamaradt az ide-oda csavargás és lepihenhet a saját zöld foteljébe.

Emőke átjött és meghívtuk egy tányér csülkös bablevesre. Hozott át hozzá tejfölt, mert az itthon nem volt és neki is ízlett a főztem.

Én leültem megírni az elmaradt blog bejegyzéseket. Áront ½ 9 magasságában tudtam elszakítani a képernyőtől és beküldeni a fürdőkádba.

Készül a rakott krumpli

Reggeli után nagyon vártuk Zitáékat.  A köztünk folyó kommunikáció arról szólt, hogy akár Ildivel jönnek autóval, akár Ildi nélkül busszal, amint útra keltek SMS-ben tájékoztatnak minket, hogy hol járnak.

Az első SMS arról szólt, hogy Ildikónak nincs autópálya matricája. A Soroksári úton jönnek, hogyan tudja elkerülni a fizetős autópályát. Gyorsan felkapaszkodtam a netre és visszajeleztem, hogyha rátérnek az M0-ásra, akkor az 51-es lehajtóig nem kell matricát venniük, onnan meg pláne nem.

Éppen bevásárló körutamon voltam, amikor Dömsödön összetalálkoztunk. Hazavezettem őket és kezdődött az ismerkedés a bázissal. A bázis minden zeg-zugát megnézték és nagyon kedves jelzőkkel illeték.

Ildikó hamar elbúcsúzott tőlünk és ment vissza Budapestre.

Úgy tűnt, hogy Dalma is hamar beilleszkedik az új környezetbe, de azért egyre gyakrabban jelezte, hogy ő szomjas és éhes, ezért az unikum welcome drink után gyorsan nekikezdtünk a főzőcskézésnek. Áronon, Ádámon és Dalmán kívül szinte mindenkit befogtam a rakott krumpli készítésébe. Zita hámozta a megfőtt krumplit, Ákos szeletelte vékonyra a lilahagymát, végül Dalma is besegített, én pedig irányítottam a munkálatokat.

A begyújtott sütőbe, illetve annak tepsijébe került először a vékonyra szeletelt füstőlt szalonna, a lilahagyma, majd a szeletelt főtt krumpli, rá a tojáskarikák, a kétféle kolbászkarikák és a saját specialitásomként a hajszálvékonyan ráterített hordós káposzta. Ezt ismételve egy sor nád- egy sor fing, egészen addig, amíg az összes nyersanyag el nem fogyott. A legvégén került a tetejére az egyszerű kenőcs (tejföl, majonéz, mustár, só, fehérbors, méz, fokhagymazúzalék, szójaszósz, rozé, olívaolaj) és az egész tepsi be a forró sütőbe.

Dalmának nem kellett sokáig reklamálnia, hogy mikor lesz már készen a kaja, mert az hamar megsült.

Áron segédkezett a terítésben és a hatszemélyes ünnepi ebéd fogyasztásra került. Közben persze sok unikum és még több sör folyt le a torkunkon.

Az ebédet a Dömsödi krémes zárta, miközben csak annyit mondtam, hogy addig senki nem hagyhatja el a bázist, amíg egy falat is van az ebédre készített rakott krumpliból.

Áron és Ádám kerékpárral balra el, mi (Zita, Ákos, Dalma és én) pedig kisétáltunk a Duna partra, hogy a zabálási bűneinken enyhítsünk.

A délutáni pihenés helyett Ákos és Zita segédkezett a kicsírázott magok elültetésében. Úgy intéztük, hogy ők is vihessenek haza csírázott paradicsom palántát.

Este hat óra fele a Zita-Ákos család már készülődött hazaindulni, de én úgy láttam, hogy gyalog már nem fogják elérni a Budapestre induló autóbuszt. Kivittem őket, de még így is kellett nekik 40 percet fagyoskodniuk a következő buszig. Én ugyan mondtam, hogy jobban jártak volna, ha rám hallgatnak, és a bázison töltik az éjszakát és csak reggel indulnak haza.

Végül jött egy busz Kalocsáról, amelyikkel el tudtak menni, de meddig?

Fél órával később kaptam Zitától egy SMS-t, hogy az autóbusz Áporkánál kigyulladt és a sofőr mindenkit leszállított a buszról. Ott kellett fagyoskodniuk, amíg a szerviz busz meg nem érkezik. Végül csak  este kilencre értek haza.

Áron Internet függő

Áront csak azzal tudtam lehívni a lustálkodásból, hogy „kész a reggeli”.

Reggeli után elkezdtem összeszerelni a mini melegházat. Áron egyfolytában lógott az Interneten.

Én még vasárnap elmentem a piaci cukrászdába, hogy vegyek a holnapi ebédhez Dömsödi krémest.

Délelőtt egy órát töltöttem Gabikáéknál. Peti segített kiválasztani egy megvételre érdemes Aprilia robogót.

Amint hazaértem felvettem az eladóval az SMS kapcsolatot, de választ nem kaptam.

Közben persze nem feledkeztem Áronról sem. Feltettem a sok zöldséges csirkeaprólékot főni, de Áron nem volt vevő rá. Inkább átment Leventéékhez játszani, de annyira, hogy késő délután át kellett, hogy menjek érte.

Judit készített egy finom, de kímélő kávét, mert már hat óra fele járt az idő. Ott játszottam egy parti tanácskozási játszmát (az ellenfelek Levente és Áron volt.) A játszmát nagy nehezen megnyertem és elindultunk hazafelé.

A Duolingóból elvégeztem a napi penzumot, sőt még egy picit többet is.

Áront este nyolc és tíz óra között próbáltam rávenni, hogy szakadjon le az Internetről és kezdje el a lefekvési ceremóniát. Igazat adott, de inkább megvárta, hogy én pukkadok ki és lefekszem.

Nem sokkal éjfél után arra ébredtem, hogy Áronnál még világít a számítógép. Átmentem és kértem, hogy azonnal kapcsolja ki.

Adriék jönnek látogatóba

Amikor felkeltünk, mondtam Áronnak, hogy igyekezzen összekészülődni, mert Mannát be kell vinnünk a doktor bácsihoz.

-           Áron: „Apa, kértelek, hogy ne mond ki azt a szót, hogy: „Doktor”, mert akkor a Manna elbújik, és nem fogjuk tudni beterelni a hordozókájába.”

Naná, hogy piac. Legelőször egy nagy füstölt csülköt vettem a tervezett bablevesbe. Utána egy kis kávét a vegyesboltban, meg egy vekni kenyeret, és a piaci cukrászdában 3 x 2 krémest.

Utána bevittem Siket doktor úrhoz Mannát a bélféreg elleni tablettához. Onnan csak egy lépés volt Imre Gombasoft boltja. Neki bevittem a Kínai autós töltőket.

Imrénél felhívtam Adriékat, hogy találtam egy nekik való egészen jó ár/érték arányú Lenovo notebookot, de Adri és is Zsolti is azt mondták, hogy ez még korai nekik. Ha már felhívtam, meghívtam őket a tejfölös csülkös bablevesre.

Zitáéknak vettem egy mézpumpát.

Visszafele beugrottam Laci bácsihoz, akitől alkatrészekben kaptam egy összeszerelendő mini melegházat.

Itthon feltettem a csülköt főni és elkezdtem készíteni a reggelit. Mire Áront lecsalogattam már készen volt a reggeli.

Elugrottam a Barkácsboltba, hátha kapok ott PE fóliát a mini melegházhoz, de hivatalosan nem volt, viszont a raktár térből hoztak egy nagy darabot „legyen kellemes a hétvégéjük” és nekem adta.

Másfél órai főzés után bepakoltam a csülök mellé a zöldségeket, hagymát, fokhagymát, így mire Adriék megérkeztek, teljesen elkészült a csülkös bableves. Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd. Közben Zsolti meg én iszogattunk és az ebéd záró akkordja a Dömsödi krémes volt.

Adriék nagyon jól érezték magukat nálunk. Bogi különösen élvezte Áron hintáját.

Ebéd után még kimentünk a Duna partra sétálni, hogy ledolgozzuk a nagy zabálást.

Visszajövet, mindenki kíváncsi volt a lakókocsira belülről, amivel, joggal dicsekedtem. Főleg Boginak tetszett, hogy ebben minden van, ami szem-szájnak ingere.

Késő délután elbúcsúztunk.

Elkezdtem bepakolni a kicsírázott magokat a tejfölös pohárba rakott keverék földekbe és azt egy tálcán alul-fölül megküldtem vízzel.

Érkezés Dömsödre

Áron a suliba menet megígérte, hogy ½ 3-ra haza fog érni.

Felkelve megnéztem a szobáját, de azt nem hagyhattuk itt ilyen állapotban, mert, akkor sose jövünk jó érzéssel haza.

Az idő tavaszias, de ennek ellenére bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Az én dolgom a pakolás volt. Négy napos hétvégére kellett felkészülnünk.

Emőke még lábadozik és ezért szóba se jöhet, hogy velünk töltse ezt a négy napos ünnepet.

Amire Áron hazaért, Manna is meglett.

Hamar sikerült elindulnunk. A TESCO-ban minden frissen kapott utalvány és kupont beváltottunk.

Az érkezés este hatra sikerült, de mindenki örömmel vette az akadályt. Manna kiment csavarogni, Áron bekapcsolta a számítógépet, én pedig gondosan berámoltam, mindent a hűtőbe.

Okmányok cseréje

Amikor Áron elhagyta a terepet, megreggeliztem és bementem a Budafoki úti Okmányirodába. A kék EU-s egészségügyi kártyánkat nagyon gyorsan és rugalmasan kicserélték egy vadi újra. Ez most három évig lesz érvényes.

Az iránt is érdeklődtem, hogy egy új személyit mennyi idő alatt kaphat Áron. A válasz kedvező volt: 8 nap. Ez még belefér, mert ő csak 26-án repül.

Amikor Áron hazaért, kértem, hogy azonnal induljunk el az okmányirodába megcsináltatni az új személyijét.

Nem azt mondom, hogy egy perc alatt, de nagyon hamar felvették a személyihez szükséges adatokat, elkészítették az új fényképet, ujjlenyomatot vettek és SMS-ben nyolc napon belül ki fognak értesíteni az Áron ÚjBuda Önkormányzaton átvehető Személyi Igazolványról.

Hazafele felmentünk a Fehérvári úti csarnok kajálda emeletére. Vettünk sült hekket majonézzel, Bolognai spagetti (műanyag) sajttal, üdítőt és sört, de helyben elfogyasztani már nem volt időnk, mert a csarnok 6-kor zárt. Becsomagoltattuk és, mint aki jól végezte dolgát, indultunk haza.

Okmányok házi ellenőrzése

Áron befejezte a betegszabadságát és úgy indult el az iskolába, hogy arra fel sem ébredtem.

Reggelire csak egy szelet kenyeret szalámival és egy lágy tojást ettem.

A Duolingózást nem vittem túlzásba és a napi vállalásnak csak a töredékét végeztem el.

A nagymosás mellett egy külön tálban mostam ki a Dömsödön összesározott fekete nadrágot.

Ajánlott küldemény miatt mentem le a postára. Egy kis csomag jött Kínából. Először értetlenül álltam a tartalma előtt, mert a 10 darab szivargyújtós töltő csatlakozóra egyáltalán nem volt szükségem, azután lassan beugrott, hogy ezt az Imrének hozattam a boltjába.

Kiváltottam az április 2-án kezdődő szurikhoz az injekciókat és lassan kezdtem készülődni a Brushupra.

Ma Mannás brushup volt, mert Gerry csak minden második szerdán tud feljönni Győrből Budapestre. Sajnos ez egy kezdő csoport, de ártani nem ártott, annak ellenére, hogy Manna kérte, engedjük érvényesülni a kezdőket. Az olvasó csoportot is élveztem.

Norci írt Viberen, hogy figyeljek oda, hogy Áronnak meglegyen a kék EU Egészségügyi kártyája és, hogy érvényes legyen.

Azonnal megnéztem, mind a kettőnké lejárt 10 éve. Gondoltam, akkor már megnézem a személyi igazolványát is, mert az lesz az útlevél a Bristolba utazásához. Még jó hogy megnéztem, mert 2015. nov. 29-én az is lejárt

Áron már lábadozik

Hét óra előtt ébredve benéztem Áronhoz és láttam, hogy még mindig betegnek látszik, de ő is úgy gondolja, hogy már elég volt a lógásból és bejelentette, holnapra meg fog gyógyulni és megy a suliba.

Balázs telefonált, hogy ajánlott levélben elküldte a kölcsönszerződést és azt kérte, hogy okvetlenül látogassuk meg őket Szentbékálán. Én azt tervezem, hogy ezt a kiruccanást késő tavasszal fogjuk megejteni és úgy, hogy egyúttal Tamáshoz is benézünk Révfülöpre.

Gyorsan készítettem mind a hármunknak reggelit. Áron is és Emőke is örült a kényeztetésnek. Felvágottas, sajtos meleg szendvics készült lágy tojással.

Az Internet elérést csak úgy tudtam megoldani, hogy a wifi routert kiiktatva a DLINK modemmel DSL-jére direkt kábellel csatlakoztattam a Notebook-ot és létrehoztam egy új szélessávú kapcsolatot. A Wifi kapcsolat megjavítása egy következő feladat lesz.

Reggeli után még gyorsan elvégeztem néhány Duolingó gyakorlatot.

Közben Nóra nagyi telefonon érdeklődött Áron hogylétéről.

11-kor elindultam az Urológiai Klinikára és vittem a nagy labor leletet. Az Adjunktus úr egy rövid levéllel átirányított az aneszteziológus doktornőhöz, aki kedvesen és nagy alapossággal végigment minden részleten és egy valamivel, hosszabb levéllel visszairányított az Adjunktus úrhoz. Megkaptam a sincumárról való átállás instrukcióit és hozzávaló receptet, valamint a bevonulásom időpontját (április 7. de. 10 óra).

Hazafele bekaptam egy tejfölös, sajtos lángost és vettem a kis kínaiban Áronnak egy amerikai mézes csirkét sült tésztán.

Itthon gyorsan feltettem egy kávét magamnak, de nem kellett volna sietnem, mert Olivérék nem jöttek a gyerek-németre.

Jött viszont Zita és Bori a felnőtt-németre. Nagyon élvezték az órát, különösen Bori, mert neki minden máshol kudarcélményei vannak (kinevetik, megalázzák). Sokszor megdicsértem a jó válaszaiért, amire csak annyit mondott, hogy: „nagyon szeretek itt lenni.”

Bori valóban nagyon sokat tudott és néha még Zita reklamált, hogy most már vegyünk valami olyan anyagot, amiben ő is csillogtathatja a tudását.

Óra után lekísértem őket a kapuhoz, mert én is mentem Mannáért. Zita és Bori csodálkoztak, hogy Manna az első hívó szóra előjött a bozótosból.

Vacsorára feltálaltam egy kevés csirkelevest és a sült tésztára rakott amerikai mézes csirkét, de abból mind a ketten sokat meghagytunk holnapra.

Adri felugrott este az unokahúgának a notebookjáért. Remélem, hogy a használó meg lesz vele elégedve.

Késő este rossz érzésem támadt és még benéztem Áron szobájába. A gyanúm nem volt alaptalan, mert Áron még így ½ 11 után a notebookján nézett egy filmet. Nagyon pipa lettem és azt mondtam, hogy azonnal kapcsolja ki.

Mind a két gyerek beteg

Áron azzal keltett, hogy hét óra óta hányingere van és görcsöl a hasa. Nekem sem kellett több, rögtön pánikba estem. Áronnak csak annyit mondtam, hogy feküdjön vissza és pihenjen. Megnéztem, hogy van-e láza, de nem volt. Akkor már tudtam, hogy ez vagy egy enyhe lefolyású baci fertőzés, vagy egy még egyszerűbb „undoritis rabota”. Mindegy, pihenjen, próbáljon meg kakálni és ha nem megy, akkor is pihenjen.

Felhívtam Nóra nagyit és elmondtam neki, mi a helyzet és ne haragudjon, de az ígéretem ellenére ma nem megyek fel hozzá.

Nagyi megértette, sőt azt mondta, hogy ő jön. Ennek azért örültem, mert nekem 11 óra után be kellett mennem a labor leletekért és Áron addig se maradjon egyedül.

Nagyi megjött, főztem neki egy kávét és közben Áronnak egy gyenge teát, pirítós kenyérrel.

Elmentem a Fehérvári úti SZTK-ba a labor leletekért. Manna lejött velem és egy órán belül vissza is érkeztem. A lelet eredményekből nem sokat értettem, de holnap majd az adjunktus úr számára az is olvashatóbb lesz.

Áronnak készítettem egy sós vízben kifőzött krumplit a tetején Ráma margarinnal és mellé egy adag almakompótot, mindenféle finomsággal (szegfűbors, méz, fahéj, citrom haja). Áronnak nagyon ízlett és rögtön befordult a másik oldalára aludni. Gondoltam, hogy az alvás biztosan jót tesz.

Közben megebédeltettem a Nagyit. Az egyik üveg csirkelevest elpusztítottuk, miközben Mannának, aki időközben visszajött, neki is tettünk az „adomány” tányérjába.

Nagyit kikísértem a buszvégállomásra, adtam neki egy nagy üveg csirkelevest és elbúcsúztunk.

Áron és Emőke panaszkodtak, hogy péntek óta rosszalkodik az Internet elérés. Bejelentettem a hibát az Invitelnél, de a vizsgálódás késő délutánra kiderítette, hogy ők hibátlanul adják a DSL szolgáltatást, de valamiért a Wifi routerem nem működik megfelelően.

Este még egyszer lementem a CBA-ba és vettem péksüteményeket, felvágottat, sajtot valamint két doboz Kozel sört, részben azért, hogy ha Áron holnap tud menni suliba, akkor legyen tízóraija, másrészt szomjas voltam.

Közben Emőke lányom is hazajött a munkából, azzal, hogy beteg. Este neki is átvittem egy üveg csirkelevest, és amikor mondta, hogy nagyon finom volt, akkor rátettem egy lapáttal és neki is főztem egy almakompótot, de abba már tettem lila hagyma és fokhagyma zúzalékot is. Ezt – felnőtt lányról lévén szó - kiegészítettem egy kupica sligovica pálinkával. Ha ettől nem gyógyul meg, akkor semmitől.

Csak késő este jutottam el odáig, hogy csináljak egy-két Duolingót.

Később Adri megjött az unokahúgának a Lenovo-jáért, amire W7 és Office 2010 került. Sokat beszélgettünk, mert nagyon régen nem láttam.

Márciusi vetés

Korai kelés után meghívtam Mannát reggelire, ami után rögtön kiment csavarogni.

Egy Duolingó és már kész is a reggeli.

 Zoli bácsi elkérte a láncfűrészt. Kitettem a kúp alatti asztalra. Arra kértem, hogy 6 -négyzetméternyi területet készítsen elő nekem a délutáni vetéshez és utána viheti a láncfűrészt. Naná, hogy fordítva csinálta és előbb elvitte a láncfűrészt. Végül azért átjött, és úgy ahogy felásta és elgereblyézte ezt a kis backyard-ot.

Rögtön el is kezdtem vetni a dolgokat. Vetettem cukkinit, rukkolát, zöldborsót, újhagymát, hónapos retket és sárgarépát. A régebbi magokat, csak azzal a reménnyel, ha kikel, kikel, ha meg nem, akkor oda majd dugok valamilyen palántát. Egy biztos, ezt most kellett megtenni, mert majd minden vetőmag zacskójára az van írva, hogy március eleje.

Gabikáéknál kávéztam. Megcsodáltam a nagy napernyőjük új ponyváját és az új szőnyeget.

Elkészítettem a sütőzacskóba a csirkecombokat. Megtűzdeltem fokhagymával és befűszereztem, megmustároztam. A zacskóba tettem mellé feldarabolt hagymát, narancsot és felkarikázott sárgarépát, öntöttem rá egy korty olíva olajat, egy két kanál levest és betettem a 200 ॰C-ra állított sütőbe.

Amíg őriztem a sütőt, megírtam a mai blog bejegyzést.

A kész narancsos, fokis csirkecombokat rátettem a főtt karfiolra és az egészet eltettem a hazavitelre.

Mindent összepakoltam és indultam haza.

Mire hazaértem, még nem volt vége Áron külön angoljának, de addig legalább szépen megterítettem.

Kicsit bosszantott, hogy a sok cuccal megint meg kellett kerülnöm a házat, mert a hátsó kaput csak nagyon ritkán nyitja a kulcsom.

A CBA már zárva volt, de én (mint kezdő alkoholista), már annyira kívántam egy kupica pálinkát, hogy egy korábbi meghívására, amit eddig mindig halogattam, most felmentem B. Palihoz és bekaptunk egy-két páleszt. Közben tettük a törvényt, hogy mik nem mennek jól a házban. A bosszankodás fő apropója a hátsó bejárat volt.

Áron lelkesen mesélt arról, hogy ma mit tanultak. Csak ketten ültünk le vacsorázni. Emőke adagját lefedtem egy alufóliával és az ajtaja elé tettem.