Négyen megyünk Dömsödre

Későn keltünk és természetesen még későbben reggeliztünk. Én szinte egész délelőtt az Ariston gázkazán eladásával foglalatoskodtam és bár közel húszezer forinttal olcsóbban kínálom az Interneten, mint az üzletekben kapható legolcsóbb ár, mégse rohannak érte megvenni.

Tamásnak végre sikerült egy rövid időre felugrania. Nagyon örült a pót ajándéknak (12 W-os E 27-es meleg fehér fényű LED izzó) és a diótortánkat is megkóstolta. Azt nem mondta, hogy finomabb, mint az amit ő sütött, de azt igen, hogy a versenyben egy méltó ellenfél.

Möci felment rajzolni és engem bízott meg az almák terítésével. Sikerült sokat megmenteni az enyészettől. Vittünk fel a Beke Palinak egy jó adagot és  Katikának is küldtem pár szemet.

Átnéztük Möcivel a legutóbbi angol brushup-ban tanultakat.

Kettő után megmostam és megtörölgettem 25-30 szem almát, hogy a csoportnak is vigyünk be halloween-re. A brushup most valamiért kisebb létszámú volt a szokottnál. Valószínűleg azért, mert az iskolákban őszi szünet van és lehet, hogy sokan elutaztak gyerekeikkel, unokáikkal. A kisebb létszám miatt nagyon jó volt és az alma is nagyon ízlett mindenkinek.

Már kezdett sötétedni, amikor elindultunk busszal hazafelé. A buszon találkoztunk Ági nénivel, akivel jól elbeszélgettünk Áronról és az iskolák közötti különbségekről. Otthon mindenki készülődött az útra. Levittem a cuccokat a kocsiba. Emőkével betettük Mannát a hordozó kalitkájába.
Szóltam Ilinek, hogy amíg mi csomagolunk jöjjön még le egy nagy adag almáért.
Négyen indultunk Dömsödre. Az első állomás Szigethalom Hentes bolt volt. Virslit és darált húst vettünk. Utána még visszakanyarodtunk a TESCO-ba. Tarja, pékárú, unicum, sok kefir és  macskaeledel került a bevásárló kosárba.
A TESCO parkolóban végre sikerült bekapcolni a dömsödi fűtést.

Még meg kellettálnunk a Zöldséghalomnál sárga- és fehérrépáért, meg vettünk egy fej karfiolt és magunkhoz vettünk két gyümölcsrekeszt ráadásnak.

Manna már kiskunlacházánál elkezdett nyávogni, hogy mikor érünk már Dömsödre. Útközben még felhívtuk Áront és Nóra nagyit. Nagyon jól érzik magukat Egerben és Áron már most panaszkodik, hogy milyen rövid az őszi szünet.
Megálltunk még a bureknél. Möci bement pékárúért, én meg a szomszéd zöldségesnél

Már éppen beparkoltunk a kertbe, amikor Péter telefonált Szentendréről, hogy megvan-e még a Tablet. Megnyugtattam, hogy megvan, sőt már egy új IGO is került rá, de most nem vagyunk elérhetők Budapesten és így legelőször csak vasárnap vagy hétfőn kerülhet sor az üzlet lebonyolítására.

Emőke és Möci segítettek kipakolni. A házban jó meleg fogadott minket. Megittunk egy-egy unicumot (Emőke szívesebben itta a körte pálinkás unicumot).

Vacsorára Möci virslit és császárszalonnát sütött. Már későre járt, ezért TV-t se néztünk. Kijelöltük Emőkének a hálóhelyét, bekapcsoltam neki az inverteres klímát, azután mi is lefeküdtünk.

Pölös temetése

Reggeli ébredésnél kérdeztem Möcit, mi lenne a véleménye arról, hogy kimenjünk Pátyra az Ellihez. Nevetett, mert mint mondta neki is éppen ugyanez jutott most az eszébe. Ezek szerint nekem már nincs egy önálló, saját forrásból eredő gondolatom. Én már csak olyan dolgokra gondolhatok, amire a Möci is gondol? Ez borzasztó.

Gyorsan megreggeliztünk. összekészülődtünk és 9-kor már az Ellinél is voltunk.  Elli először Möcivel végzett, azután az én patáimat pedikűrözte ki. Mind a ketten szeretünk ott lenni, mert Elli végre egy olyan ember, aki soha nem szomorú, soha nem panaszkodik, mindig tele van vidámsággal, jókedvvel.

Onnan hazafele beugrottunk Száki Sanyihoz, akinél már nem volt ilyen jó a helyzet. Teljesen összecsaptak a feje fölött a hullámok és azt se tudja, hogyan másszon ki alóluk. Próbáltam felajánlani, hogy segítünk, de nem tudta megmondani, hogyan tudnánk neki segíteni.

Onnan beugrottunk a szemben fekvő cukrászdába és megittunk egy kapucsínót és egy presszó kávét.

Hazafelé bementünk a LED Diszkont boltba, ami a TESCO parkolójában van. Vettünk néhány erősebb (5 W-os) LED lámpát és egy LED szalagot, amilyent még soha nem szereltem sehova. A 12 W-os LED lámpát, amit Tamásnak szántuk szülinapjára azt nem ott vettük meg, hanem bementünk érte Budaörsre, mert ott olcsóbb volt.

Itthon azután fel se jöttünk a lakásba, rögtön elmentünk a kínaiba ebédelni és csak ebéd után mentünk fel és kicseréltük a Möci konyhájában a 3 W-os LED-eket az 5 W-osakra. Bár még sütött a nap, de az már látható volt, hogy majdnem kétszer olyan jól világítanak.

Arra már nem is maradt időm, hogy egy szelet diótorta mellett kávézzunk, mert rohannom kellett a Pölöskei Béla temetésére és már csak húsz percem maradt, hogy odaérjek.

A Bartók Béla úti urnatemetőben sok régi (1970.1985) kollégámmal pont egy ilyen szomorú alkalommal kellett összetalálkoznom. Utána javasoltam, hogy alkalomadtán jöjjünk össze egy vidámabb eseményen.

Örkényi Boldi hozott haza és ő is jó ötletnek találta, hogy egyszer majd összejöjjünk.

Délután még felmentem Möcihez, Ő ingeket vasalt én meg csak meséltem neki a temetésről. Hívtuk Tamást, hogy jöjjön el a pót ajándékért, de nem tudott jönni, mert nagyon dolgozott.

Laci invitált, hogy szombaton menjünk el Székesfehérvárra az MTK-Felcsút focimeccsre. Először is nem vagyok oda fociért, másodszor, mi akkor éppen Dömsödön leszünk és legfőképp én ezt nem is tartom jó ötletnek, mert az egészről az a véleményem, hogy egy politikai töltetű provokáció.

Möci este elment a barátaival Érdre és csak tíz után jött haza.

Emelik a nyugdíjakat

Sajnos elfelejtettem kitörölni a kütyüm naptárából, hogy reggel 4-kor kell vinnem Péteréket a repülőtérre. Ezért azután 3/4 4-kor eszeveszett ébresztésbe kezdett. Szerencsére még vissza tudtam aludni.

Egyedül ébredtem hétkor. Se Áron, se Möci. Azért mire elkészítettem a reggelit, Möci is lejött. Kértem, hogy ne menjünk bele a tegnapi vitába, de ő ragaszkodott hozzá. Ezen azután megint jól felhúztam magam.

Reggeli után mindenki ment a saját dolgára. A reggeli után lementem az újjáépített gyógyszertárba és vettem egy doboz Detralexet.

A hírekben bemondták, hogy január 1-től 2,4 %-kal emelik a nyugdíjakat, mert ez az infláció van előirányozva 2014-re és ezzel megőrzik a nyugdíjak reálértékét.

Hát kérem szépen a csúsztatás az alábbiakban bújik meg:

1. A nyugdíjas nem a jövő évre előirányzott inflációs ráta szerint fizet többet 2014-ben, hanem a 2013-ban bekövetkezett infláció mértékében.
2. Mi az, hogy a tervezett infláció szerint? És ha nem teljesül a tervezett infláció, akkor mi van?
3. Aki csak egy kicsit is konyít a közgazdaságtanhoz, az tudja, hogy más az átlagos inflációs ráta és más és más inflációt érzékel a tipikustól eltérő atipikus és mást a specifikus vásárlói kosárban lévő fogyasztási cikkeket vásárló. Könnyen belátható, hogy egy nyugdíjas például viszonylag többet költ gyógyszerre, mint egy középkorú, miközben kevesebbet költ ruházkodásra, mint egy 20-30 éves.

Csúsztatni tudni kell.

Kicsit elcsúsztam az időben és már csak 3/4 2-re értem be a Gogyóra. Megint vittem Andreának egy nagy zacskó almát, ezért azután nem haragudott a késésért.

Lacival azt beszéltem meg délután, hogy mivel Tamás ma 60 éves, ezért rászorul a szülinaposok kényeztetésére és ezért ma este én fogom taxizni oda és vissza.

Felhívtam Tamást és közöltem, hogy hatra ott leszünk érte, legyen készen.

Hatkor felvettük Tamást, aki a saját maga készítette macesz gombócot és a diótirtáját is hozta, no meg egy üveg Gere féle vörösbort. Onnan egyenesen Laciékhoz mentünk, ahol éppen készült a töltött libanyak, meg egyéb finomságok.

Nagyon jól éreztük magunkat, csak egy kicsit hosszan tartott a buli.

Végül hazavittük Tamást és fél tizenkettő fele járt, amikorra hazaértünk.

veszekedés

Jól kialudtuk magunkat. Reggelire a bacon szalonnára sütöttem két tojást és azt a saját készítésű savanyúval ettük.

Leszaladtam a CBA-ba és megvettem az estére szánt buffallói csípős csirkeszárnyhoz a szárnyakat és 2 liter fritőz olajat. Vettem egy üveg díszcsomagolású (Mága Zoltán által ajánlott) Egri Bikavért. Gondoltam, hogy a mellette fekvő Mága Zoltán CD az a borhoz jár. Kiegészítettem az itthoni unicum készleteinket, nehogy már Péterék az Olasz út előtt valamiben is hiányt szenvedjenek. A pénztárnál egy kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy a CD-re beütött a pénztárgép 1999.- forintot. Mondtam is, hogy én azt hittem, hogy az a borhoz jár, mivel mellette nem volt külön a CD-re semmilyen ár feltüntetve. A pénztárosnő mondta, hogy ő csak leolvastatta a géppel a vonalkódot és a gép ezt adta hozzá. Gondoltam, hogy még egy mondatot megér a téma és kértem, hogy a vezetővel hadd váltak már néhány szót. Kihívták a vezetőt, el is mondtam, hogy mit gondolok erről, mire ő: Margitkám, mondtam már, hogy a Mága CD ingyen jár a Mága Egri Bikavérhez. 2000.- forint zsebbe vissza, 1 kemény magyar forintot kerestem a bolton.

Itthon Péter hívott telefonon, hogy komplikációk léptek fel a milánói úttal kapcsolatban, mert Kriszta lányukat nem engedték ki a kórházból, ezért nekik kell a reptérről odatalálniuk és nem tudnak a délutáni IC-vel hozzánk jönni és nálunk aludni. Valószínű, hogy egy éjszakaival jönnek Budapestre és Transzferrel mennek hajnalban a reptérre. Ott majd autót bérelnek, de a navigációban, amit kapni fognak, nincs még olasz térkép.

Na gyorsan Béla átküldött egy IGO-ba való friss olasz térképet és egy POI állományt. Amint megkaptam küldtem tovább és próbáltam kiokosítani Pétert az IGO-val kapcsolatban.

Möci megpályázott egy állást, ami nagyon jól feküdne neki. Természetesen segítettem a pályázati levél és az önéletrajz megírásában, de mire a kész anyag korrektúrájára érkeztünk, sértette őt a hibák egy részének a kijavítása, mert azt már szőrözésnek vélte.

Közben én több dologgal is foglalatoskodtam. Először is kiöntöttem a már fekete régi olajat a fritőzből és megpróbáltam a fritőzt alaposan kitakarítani.
Arra is figyeltem, hogy Péternek minden működjön az IGO-n és közben átküldtem Csabinak egy anyagot, hogy mire kell odafigyelnie ha Kínából szeretne micro SD kártyákat vásárolni és hogyan lehet megállapítani egy SD kártyáról, hogy hamisítvány (vagy ahogy a szakma nevezi "fake") és nem tudja teljesíteni az ígért paramétereket.

Möci feltálalta a zöldséges pulykanyak levest és a tegnapi szalonnás csirkemáj maradékát. Utána egy-egy szelet diótortát ettünk vanília fagyival.

Még együtt ebédeltünk, de ebéd után elkezdődött a veszekedés azon, hogy neki senki nem segít a Jó Istenen kívül. Én úgy éreztem, hogy az egész napomat csak azzal töltöm, hogy mindenkinek segítsek, többek között neki is, ő pedig úgy, hogy egyedül hagytam küszködnie a problémákkal.

Délután Skype-on beszélgettem Norcival. Azt mondta, hogy megkapták a küldeményt. Arti nagyon örült a diótortának, amiből már alig van egy kevés, de a Samó féle dió penészes volt kívül. Remélem, hogy belül nincs semmi baja. Minden esetre, ezentúl midig kiteregetve fogjuk megszárítani, mielőtt dobozba zárnánk. Úgy tervezik, hogy jövőre április 5. és 20. között lesznek családosan Magyarországon, mert ott a suliban ez a tavaszi szünet. tavaszi szünet.

Hat körül hívtam a Nóra nagyit. Éppen vacsoráztak és arról számoltak be, hogy nagyon jól érzik magukat. Áron csak annyit mondott, hogy 3 órát úszott lent a medencékben.

alma, alma, alma

Jó sokáig lustálkodtunk. Először kiengedtem Mannát, majd elgurultam a Dabi Vegyesboltba a félretett fél kárpát kenyérért és egy 100 grammos holland kakaóért a diótortához.

Most hogy nincs velünk Áron, csak visszafogottam reggelizünk. Reggeli után elkezdtem a sorkapocs szerelését a huzikába. Nagyon alakul a rend az elektromos szekrénynek kinevezett részen.

Végre nekiláttam a Scenic csomagtartó kiürítésének és kitakarításának, mert valamilyen lé belekerült és ettől nem csupán szaga lett a dolognak, de a rozsda is marta a festetlen csavarokat.

Nekiláttunk a diótorta készítésnek, hogy holnap, amikor Péterék megérkeznek, kényeztethessük őket.

Megpróbáltam összegyűjteni az avart a kertben, de az a fránya lombszívó folyton eldugult. Möci szerint gyorsabban menne, ha elővenném a sok száz éve kitalált gereblyét és azzal húznánk össze a leveleket. lombokat.

Úgy látom, hogy nem bírunk el a kerttel és a termésével. Pakoljuk ide, pakoljuk oda, csak az elfogyasztásával nem boldogulunk. Mielőtt elhagynánk a bázist, két rekesszel megint feltettünk az istálló padlására. Azért három rekesszel még megterheltük a csomagtartót.

 Felhívtam Csabit, hogy mikor ér haza, mert szeretném, ha együtt vacsoráznánk. A vacsi leves, kövön sült baconbe csavart csirkemáj saját készítésű savanyúval. Nagy sikere volt mindennek, azután Csabi már sietett is a dolgára. Möci még megpróbált érdeklődni, hogy hova és kivel megy, de Csabi határozottan azt mondta, hogy ez csak az ő dolga.

Vénasszonyok nyara Dömsödön

Csak nyolc órakor ébredtünk.  Möci egy rekesz almát összeválogatott, hátha Laci eltudja majd adni a piacon. Manna nagyon dörgölődzött és dorombolt, hogy engedjem ki a kertbe. Rögtön elindultam a piacra. A Dabi Vegyesboltban már elfogyott a kárpát kenyér, de holnapra félretesznek egy fél veknit.
Lacinak odaadtam a rekesz almát, de mondta, hogy nagyon nem megy a piac és neki tíz óra után már el kell indulnia, mert ma is dolgozik. Vettem nála néhány csípős paprikát, de szokása szerint nem fogadott érte el pénzt.

Mentem tovább, hogy vegyek 30 tojást, mert Möci javasolta, hogy süssek egy diótortát, mire Péterék jönnek hétfő este. Még sütni való szép húsos szalonnát is vettem, amikor Laci odarohant és kérte, ha végeztem, menjek oda hozzá. Nem nagyon értettem, mert nem volt három perce, hogy eljöttem tőle.

Amikor visszamentem, közölte, hogy az egész rekesz almát eladta egyben. A probléma csak az volt, hogy  nem fogadta el a pénz felét.

Otthon Áron nélkül reggeliztünk. Közben Laciék telefonáltak, hogy itt vannak a közelben (Dunaharaszti) és útbaigazítást kértek, hol lehet a közelben kolbászt kapni. Később kiderült, hogy a dömsödi piac nem volt jó tanács, mert ő sült kolbászra gondolt.

Felhívtuk a dömsödi állatorvost, hogy beadná-e Mannának a szükséges oltásokat, de csak a jövő szombatra kaptunk időpontot.

Néha szólongattuk Mannát,de nem jelentkezett. Először úgy gondoltuk, hogy biztosan jól érzi magát valahol, majd megjelenik, amikor már hazahozza a gyomra.

Megjöttek Laciék egy nagyon csinos mopeddel. Jól tették, minek 10-12 litert fogyasztani 100-on, amikor azt a harmadából is megtehetik, az időjárás pedig velük volt.

Kicseréltük az izzót a mopeden. Laci egy kicsit mérgelődött, hogy nagyon sok mindent le kellett szerelni az izzó cseréhez. Utána Laci még állított a hátsó féken. Beültünk a huzikába, amitől Fruzsi egészen el volt ragadtatva.

Ebédre sok zöldséges pulykanyak leves volt káposztás tésztával. Előtte, meg utána (Laci kivételével) unicumoztunk.

Még javában sütött a nap, amikor kimentünk a stégre, hogy élvezzük a jó időt. Laciékat sikerült rábeszélnünk, hogy vigyenek egy csomó almát. Szerintem jól érezték magukat nálunk.

Már lemenőben volt a nap, amikor még Manna sehol. Nagyon sokat hívogattuk, de nem jelentkezett. Möci már azt prognosztizálta, hogy valahol adhattak neki enni és valószínű be is fogadták.

Este már csak egy kis maradék grillcsirkét ettünk. Elkezdtem bevezetékezni a csoki foglalatot, de a beszerelése a huzikába már holnapra marad.

Megnéztük az X.Faktort, majd eltettük magunkat vasárnapra. Én tettem még egy utolsó késő esti kísérletet és elkezdtem hívogatni Mannát. Nem telt bele egy fél perc és Manna megjelent. Nagyon büszke voltam magamra, hogy nekem tegnap is, meg ma is ilyen sikereim vannak Mannával kapcsolatban.

Megvan a Scenic műszaki vizsgája

Amikor Áron elindult az iskolába, csak Möci tartotta a frontot. Felkockázta a tegnap sütött almás pitét és becsomagolta, hogy Áron be tudja vinni a suliba a ma délutáni Halloween bulira. Azt beszéltük meg, hogy ebéd után hazajön és úgy megy a buliba, hogy nem csak a jelmezét viszi magával, hanem a kis bőröndjét is és a buli után onnan megy majd a Nóra nagyihoz.

Nekünk nagyon mozgalmasan telt a délelőttünk. Készítettem egy kis reggelit, amiben csak pirítósra kent lazackrém volt és azt ettük paradicsommal és csípős paprikával. Hozzá két csupor tejeskávé volt.

Möcinek megint sikerült összehoznia egy jelenetet, ahol az én múltamat próbálta mozaikokból összerakni, majd azon mérgelődni és ezzel fel is vonult.

Lementem a postára rendezni a lejárt takarékjegyemet, majd mindent bekönyveltem.

Mire visszajöttem, Möci is visszajött és úgy láttam, hogy megnyugodott. Javasolta, hogy szereljük fel a konyhai LED-es mennyezet világítást. Nagyon jó ötletnek tartottam, ezért azonnal neki is kezdtünk.

Közben telefonált Kati néni, hogy egy úr vár rám lent a kapunál Veszprémből. Lementem, hát jöttek az áztatni való bélyegekért. Átadtam a bélyegeket, sőt még megtoldottam egy adaggal.

Möci segített felszerelni a LED-es csillárt, sőt egy zseniálisan konstruktív ötlettel még a takaróléceket is megoldottuk. Felvittem a gérvágót és egy röpke óra alatt készen volt a közös alkotás.

Felhoztam Emőke mai és a hétvégi ebédjét. Közben Áron hazaért a suliból és nagyon izgatottan készülődött a jelmezes halloween bulira. Úgy indult vissza, hogy már vitte az összerakott kis bőröndjét, hogy onnan egyenesen mehessen a Nóra nagyihoz.

Möci napközben többször lement Mannáért a kutyafuttatóra, de minden alkalommal üres kézzel jött vissza. Azt mondta, felhívja Emőkét, hogy mi nem találtuk, keresse meg majd este ő.

Öt óra után elindult Budaörsre, ahol a bőrgyógyászaton szemölcs eltávolítás ügyben időpontja volt. Kértem, hogy mindent, amit szeretne Dömsödre vinni, azt készítse össze. Én majd bepakolok és úgy megyek érte hatra, hogy onnan már egyenesen mehessünk Dömsödre.

Itthon még utána kavartam, hogy Nóra nagyi és Áron mikor tudnak indulni Egerbe. Egyrészt felhívtam őket és bediktáltam a holnapi gyorsjáratok indulását, másrészt átküldtem Áronnak az egész buszmenetrend linkjét.

Bepakoltam mindent az autóba és én is tettem egy kísérletet, hátha megtalálom Mannát a kutyafuttatón. Elég sokáig tartott, amíg a folyamatos "Manna", "Manna" hívogatásra egyszer csak megjelent, de egyáltalán nem jött oda hozzám, csak rám nézett és közölte, hogy neki most itt van dolga. Végül nagy nehezen becserkésztem, felvittem és bár mind a négy lábával igyekezett megakadályozni, hogy betegyem a rácsos hordozójába, nagy nehezen sikerült.

Amikor már minden az autóban volt, még Manna is, már majdnem hatra járt az idő. Készen voltam az indulásra, Möci telefonált, hogy még nem tudott bejutni a doktornőhöz, de ő lesz a következő. Minden esetre elindultam és mire - nem sokkal hat után - odaértem, Möci már végzett is a kezeléssel.

Az utunk már sötétben vezetett Dömsödre. Megálltunk Szigethalmon háromszor is. Először a Hús és Hentesárusnál. Ott vettünk egy grillcsirkét, pulykanyakat és csirkemájat. Utána visszagurultunk a TESCO-ba,  a DM nevű kencéshez és, a DEICHMANN-ba, ami onnan alig egy km.  Az első kettőnél kiegészítő bevásárlást tettünk, a harmadiknál pedig nekem vettünk egy nagyon szép csukát télire, ami 13.000.- ről le volt értékelve 8.000.-re.

Onnan már Dömsödig meg se álltunk, csak a Gyümölcshalom-nál és ott is csak azért, hogy elhozzunk néhány műanyag gyümölcsrekeszt az almáinkhoz.

Dömsödön Mannát szabadlábra helyeztük, megmelegítettük a grillcsirke felét és miután bevágtuk, behívtuk Mannát és bezuhantunk az ágyba.

Halloween tök

Még tegnap este megígértem Áronnak, hogy ma reggel autóval viszem be a suliba, ne menjen már úgy a tömegközlekedésen mint egy málhás szamár. A hátán az iskolatáska, mint hátizsák, a mellén a tornacucc, hátizsákként felkötve és a kezében az ugyancsak súlyos halloween tök.

Autóval sem értünk be gyorsabban, mint ahogyan Áron szokott beérni busszal és villamossal és közben még mindenki elől kapkodnom kellett az autót, hogy össze ne törjék. Egyre kevésbé szeretek a városban autózni.

Onnan kivittem az autót a Posta Lacihoz, hogy cserélje ki a kopott gömbcsuklókat és vigye el műszaki vizsgára.

HÉV-vel és a 4-es villamossal jöttem haza. Az Újbuda központnál bementem az Alle Plázában a Libri könyvesboltba, mert azt jelöltem meg a Bookline-on vásárolt könyv (Rumini az Artúrnak) átvételi helyeként. Abszolút nem vagyok késésben, mert, ha jól emlékszem ma este jön a csomagokért a bristoli futár. Maga a könyvesbolt tágas, szépen berendezett és könyvolvasót csalogató. Jó volt oda bemenni.

Utána bementem a Fehérvári úti piacra, ami nem csupán kellemes hely, de ott olcsón is lehet vásárolni. Először is bekaptam egy sült kolbászt mustárral és egy serclivel. Utána kávé, majd  vettem lila hagymát, fokhagymát és petrezselymet.

Möcivel lementünk a barkácsboltba, hogy a konyhai lámpatest szereléshez megvegyük a megfelelő csavarokat. Utána még beugrottunk a CBA-ba, hogy vegyünk vacsorára csirkemellet és valami nasit.

Laci hívott, hogy a Tamás 60. szülinapját  nem tudjuk-e keddnél korábban ünnepelni, de nekünk keddig olyan sűrűn be vannak táblázva a napjaink, hogy kedd előtt semmiképpen nem tudnánk menni. Maradt a kedd.

A futár is hívott, hogy este milyen későn jöhet a Norci féle csomagokért , mert elcsúszott időben. Mondtuk, hogy akár este 10-11 között is jöhet.

Itthon Möci nagyban sütötte Áronnak a holnapi halloweeen bulira beviendő almás pitét. Miközben én leültem megválaszolni a leveleimet és megírni a blogelmaradásaimat.

Közben megjött a 7"-os tablet, amit tévedésből rendeltem meg és most el kell adni. Möcivel kipróbáltuk és nagyon mokány kis tablet. Jól mutattak rajta Möci rajzai, de azt mondta, hogy neki is jobb lenne egy 10"-os, viszont nem szükséges, hogy SIM kártya fogadóképes legyen mint ez. Azonnal feltettem az aprod.hu-ra  30.000-ért.

Áron azzal jött haza, hogy a "Tájékoztató" füzetét bent felejtette az iskolában. Haragudtam érte, mert ez előrevetíti az összeszedettségének a fellazulását. Elmondtam, hogy mennyire neheztelek ezért, de remélem, hogy holnap megkeresi.

Áron bepakolta a kis bőröndbe az Egerbe viendő cuccait és gondosan készített róla egy leltárt.

Finom vacsorát raktunk össze. Volt abban sajtos csirkemell a sütőben és rántott karfiol a fritőzben, meg sült krumpli is. Mindehhez majonéz és a savanyúság. Átjött Emőke is Mannával és négyen ültük körül az asztalt a vacsoránál.

Nem sokkal vacsi után megjött a bristoli futár. A Rumini könyvet betettük a diós dobozba és a hűtőből elővettük a becsomagolt tortát.

Normafa

Reggel tiszta erőből lustálkodtunk. Emő és Áron nélkülem reggeliztek, mert én még kilenc körül horkoltam.

Elhatároztuk, hogy felmegyünk a Normafához egy kicsit kirándulni, piknikezni. Felhívtuk a Nóra nagyit, hogy van e kedve velünk tartani. Örült az invitálásnak. Az időpontot illetően inkább Emővel értett egyet, aki 11 körül szeretett volna indulni, míg én tízkor. A lusták győztek.

Möci készített szendvicsnek valót. Ebből az alkalomból felavattuk az évek óta a szekrényben őrzött piknik hátizsákot. Tettem be egy lapos kis unicumos tartályt, de sajnos csak két személyre, mivel Áron és én nem ihatunk.

Én is megreggeliztem. A lazackrém ugyanolyan finom volt mint tegnap. Viszünk belőle a nagyinak is egy kis kóstolót.

3/4 11-kor el tudtunk indulni és negyedóra múlva már a nagyit is felvettük. Az idő zseniális volt. Felfele menet láthattuk, hogy szinte az egész város megy kirándulni. Parkolóhely egy darab se, de szerencsére egy mellékutcában le tudtunk parkolni.

Áron szerette volna, ha egyre járhatatlanabb utakon menni, de belátta, hogy az  a nagyinak nem lenne jó. Végre letelepedtünk egy napsütötte réten. A pokrócot kiterítve elkezdődött a déli tízóraizás. A lányok (nagyi és Emő) unicummal indítottak. Utána lazackrémes szendvics kemény tojással és csípős paprikával. Magunknak hoztunk sört, de a buborékos ásványvizet bent felejtettük a leparkolt autóban. Áron ezen (kicsit joggal) annyira megsértődött, hogy pityeregni kezdett. A nagyi hamar eloltotta a tüzet, mert elővette a pénztárcáját és elmentek venni üdítő italt.

Áron el-el mászkálva fotózással is próbálkozott, de az LF kártya néha inicializálási hibát jelzett.

Később megjött Emőke, három vénkisasszony jellegű barátnőjével. Örültem neki, hogy ő teljesen elütött a barátnőitől.

Amikor már kezdett hűvösödni, elindultunk hazafele. Először Nóra nagyit vittük haza. Nála szerettük volna megnézni a pincéjében a nekünk felajánlott mélyhűtő ládát, hátha jól tudnánk használni Dömsödön. Le is mentünk vele a pincébe, de ott már nem volt semmilyen mélyhűtő láda. Szerintünk a nagyi azt már odaajándékozta valakinek, de ezt időközben már elfelejtette. Nem baj, mert a szándék a díjazandó.

Itthon megettük a maradék zöldséges lazac levest és Möci még nekiállt pizzát sütni.

Áron lement Emőkével a kutyafuttatóra megkeresni a Mannát. Utána megfürdött és jelentkezett Möcinél a pedikűrre.

zárhenger

Áron reggel mintaszerűen kelt és öltözött. Ünneplő ruhában ment az iskolába, miközben a szülei még lustiztak. Időben elindult és a puszinál még szólt is, hogy mi még aludjunk egy kicsit.

Én hamar felkeltem, mert le kellett mennem tejért és vajért. Közben persze rögtön konstatáltam, hogy az autó, bár szinte nyitott bal első ajtóval, de épségben megvolt.

Hamar elkészítettük a reggelit és én indultam Budaörsre, hogy körbejárjam, mit tehetek az autó 100 %-os biztonságáért. Ott landoltam, ahol annak idején a rablásgátlót szerelték be. Elmondtam, hogy ez alkalommal az akadályozta meg az autó ellopását. Az autót azonnal kezelésbe vették és pillanatok alatt megoldották, hogy a bal első ajtó is zárható legyen és még az itthon elkeveredett rablásgátló mágnesét is kipótolták.. A baj csak az volt, hogy zárhenger nélkül egy tolvaj számára nem nagy kihívás kinyitni ezt az ajtót. A főnök megígérte, hogy tesz egy kőrt és megpróbál segíteni egy zárhenger  beszerzésében, akár bontóból is. Az fontos szempont volt, hogy legyen hozzá kulcs, mert anélkül egy lemerült akku esetén, csak a szélvédőn keresztül lehet bejutni az autóba. Azt kérte, hogy előlegezzem le a zárhengert és hívjam fel 12:00-kor, addig talán többet tud mondani.

Mielőtt hazajöttem volna, elugrottam a TESCO-ba. Teletankoltam az autót és előttem állt a nagy feladat: legalább 6000.- forintért kell vásárolnom, hogy az 1000.- forint kedvezményt tudjam érvényesíteni. Ez nálam általában nem szokott nagy problémát jelenteni, mivel egy literes unicum, egymaga 5000.- forint körül van. De most még ezt sem kellett bevetnem. Tej, sör, lazac gerinc, leveszöldség, meg néhány apróság és már meg is volt az adag. Érdeklődtem  a LED diszkont üzletben, hogy mennyibe kerül egy legalább 20 Wattos LED reflektor mozgásérzékelővel, mivel ez is benne volt az autó őrzési tervében.

Itthon nekiláttam a lazacgerinc előkészítésébe. Feltettem főni és beleaprítottam a megtisztított, meghámozott és feldarabolt zöldségeket. Mire Möci lejött, már minden fűszer is benne volt a "Zöldséges lazacleves"-ben. Möcinek nem volt egyéb dolga, mint kóstolgatni és korrigálni a leves fűszerezését.

Pontban délben felhívtam a műhelyt. A főnök közölte, hogy minden megvan, mehetek a szerelésre. Összeraktam a szerelésemet a gyogyóra, hogy onnan már ne kelljen újra hazajönnöm és indultam.

Az ajtó zárat semmi perc alatt összerakták. Újabb 27.000.- forinttal soványabb lettem, de újra egy teljes értékű autóval távozhattam.

A gyogyóról egyenesen haza. A már teljesen megfőtt lazacokat kiemeltem a levesből és elkezdtem készíteni a lazackrémet. Lefejtve a gerincről a puhára főtt lazac húsokat, só, bors, vegeta, majonéz, mustár és citrom került még bele, majd egy villával teljesen péppé kevertem.

Möcivel ebédre megettünk egy-egy tányért, most kitalált lazac levest, ami nagyon finomra sikeredett.

Ebéd után lementünk Mannáért a kutyafuttatóra. Manna azonnal előkerült, de olyan szép idő volt, hogy esze ágában nem volt hazajönnie.

Nem sokkal később hazaérkezett Áron és megjöttek a fiúk is a német gyakorlásra. Az olvasmányok fordítása szinte hibátlanul ment, ezért megérkezett a jutalom almás pite, viszont a 20 szavas szódolgozat olyan rossz lett, hogy mindhármuknak 1-est adtam rá és a jövő órára ez mind megtanulandó.

Este átjött Emőke és a lazackrém nagyon ízlett neki. Később leültünk négyesben kártyázni. Először ri-ki-ki-ztünk, de utána a Digit nevű társasjátékot játszottuk.

Renault kártya szinkronizálás

Amint Áron elhúzta a csíkot az iskolába, rögtön felkeltem, megreggeliztem és mentem a Renault Baumgartnerhez, hogy megnézzem hogy van a (KPG 801 forgalmi rendszámú) beteg. A szervizben azt mondták, hogy nagyon jó, hogy bejöttem, mert az autó ugyan itt van, de még hozzá sem kezdtek, mert alá kellene írnom a megrendelést és csak utána tudják kezdeni a munkát, és, hogy mikor, arról, majd még a délelőtt folyamán telefonon fognak értesíteni.

Tudomásul vettem és indultam haza. Lementem a mézért a nyugdíjas klubba és az öt üvegből egyet felvittem az Ilinek, mert tartoztunk neki. Otthonról felhívtam Lacikát, hogy most van ugyan egy lukas délelőttöm, de nincs autóm. Viszont ha tudna oda-vissza fuvarozni, akkor ma délelőtt fel tudnánk szerelni (ragasztani) a postaládája zongorazsanéros ajtaját. Azt mondta fél órán belül itt lesz.

Möcitől elhoztam a profi betonfúrómat és már lent vártam Laci érkezését, amikor megérkezett. Ahogy odaértünk megállapítottuk, hogy bár a  fakutya, amit fél napig konstruáltam, zseniális  és tökéletes, de a felszereléséhez nincs elég hely. Magyarán szólva az egész hétvégi előkészítő munkám teljesen felesleges volt.
Amint Áron elhúzta a csíkot az iskolába, rögtön felkeltem, megreggeliztem és mentem a Renault

Közben telefonáltak a szervizből, hogy szükségük lenne a második kártyára is, hogy egy kalap alatt azt is szinkronizálni tudják. Ezt mondhatták volna reggel is, amikor ott voltam, mert a második kártya ott volt velem a zsebemben.

Lacival közös konzultáció után találtunk egy másik műszaki megoldást, ami szintén a fémragasztáson
alapult, de a rögzítést máshogyan oldottuk meg. Hogy a sikert megünnepeljük, Fruzsi készített egy finom lecsót.

Laciék készültek Monoszlóra és mivel a Renault szerviz is útba esik vittek engem is. A szerviz előtt kiszálltam, de a betonfúrót Laciék vitték tovább, hogy Möcinek átadják.

Átadtam a második kártyát és elkezdődött a szinkronizáció. Az egész nem tartott negyedóránál tovább, amihez képest (persze a beszállítással együtt) több mint 32.000.- forintot gomboltak le rólam. A zárhenger pótlását nem rendeltem meg, mert az még kétszer ennyi lett volna. Már annak is örültem, hogy a másik három ajtó a kártyával zárható lett.

Möcivel elsétáltunk a háztól 100 méterre fekvő őrzött parkolóhoz, csak azért, hogy megnézzük az őrzési árakat. Emőke nagyon féltette az autót és szívesen rábeszélt volna, hogy tegyem be oda az autót, de nem tettem.

Ilyen gyorsan viszont nem tudtam még egy újabb rablásgátlót beszereltetni ezért kinyomtattam néhány tace-pao-t az alábbi szöveggel:

Kérem, hogy ha bejut az autóm utasterébe mosolyogjon!

Három rejtett kamera rögzíti a képeket a XI. kerületi Rendőrkapitányságon.

 és felragasztottam belülről az ablakokra. Gondoltam, hogy ezután nyugovóra térhetünk.

Karambol az 51-esen

Szikrázó napsütéses napra ébredtünk. Még senki sem bújt ki az ágyikóból, illetve Áron is csak annyira, amíg Mannát kiengedi csavarogni. Szerettem volna befejezni a célszerszámot, amit Lacihoz viszek majd a postaláda szereléshez, de nem volt átmérő 12-es fúróm.

Ma volt az utolsó fizetési határideje az Invitel számlának, de a bank csak holnapra fogadta el a megbízás teljesítését. Igaz, hogy ez már a harmadik felszólítás, de azért reméljük, hogy nem kapcsolnak ki semmit.Elkezdtem sütni a diótortát. Délután kettőre már a becsomagolásával is végeztünk. Möci sokat segített benne, még rajzolt is a dobozra valami szépet. Szerintünk nagyon szép lett és Norci biztosan örülni fog a meglepinek, mert ő csak a Samó féle dióról tud.

A célszerszámot átvittem Feri bácsihoz, mert nekem nem volt átmérő 12 mm-es csigafúróm. Azt is javasoltam, hogy jöjjön át segíteni, leszerelni a szivattyút, nehogy a rossz idő beálltakor szétfagyjon. Feri megnyugtatott, hogy arra még ráérünk.

Sok almát szedtünk. Möci és Áron közösen kigyomlálták a zöldbab termelő helyet. Már csak a felásás hiányzik és akkor hadd aludjon a föld télire.

Délutánra egy kicsit karcos lett a hangulata, mert a receptkönyvemben valamilyen húsz évvel ezelőtti csajt vélt felfedezni és ilyenkor mindig hangot ad a féltékenységének.

Csak nagyon spannosan tudtunk indulni. Mindenki pakolt. Áron volt a Manna felelős én pedig a zsalugáteres.

Indulás után alig fejtettem ki Möcinek, hogy milyen sok balesetet okoznak az eszeveszett autósok és motorosok, amikor több szirénázó rendőrségi autó, egy tűzoltó autó és egy mentő húzott el mellettünk. Még egy mentőhelikopter is jött. Mint kiderült, egy személygépkocsi és egy kamion frontálisan ütközött. Egy darabig álltunk a dugóban, majd valaki, akinek jobb helyismerete volt, mint nekünk, elindult egy kerülő úton, ami kacskaringós volt ugyan, de azzal kecsegtetett, hogy megkerülve a balesetet vissza tudunk jutni az 51-es útra. Már-már úgy nézett ki, hogy sikerül visszajutnunk az 51-esre, amikor kiderült, hogy az okos rendőrök onnan is erre a keskeny erdei útra terelték az autókat és ezek egymással szembetalálkozva megbénították az elkerülő út forgalmát. Végül onnan is csak egy másik kerülő úton tudtunk kiszökni és egy kis késéssel ugyan, de vissza tudtunk jutni az 51-es útra.

Útközben vettünk tököt, amit Áronnak péntekre kell majd bevinnie az iskolai Halloween ünnepségre.

Már egészen közel jártunk az otthonunktól, amikor betértünk egy Shell kúthoz, mert szerettem volna tele tankkal visszaadni Beke Palinak a kölcsönkapott autót. Möcit kitettük a templomnál, ahova hat óra helyett negyedhétre sikerült beérnie.

Pali azonnal tudta, hogy megérkeztünk, mert a központi zár és a riasztó bekapcsolásánál elbénáztam valamit és erre az autó elkezdett vijjogni. Áronnal több fordulót csináltunk, mire mindent fel tudtunk hordani az autóból. A legfontosabb természetesen Manna volt.

Palinak felvittem 10 kg almát. Remélem, hogy meg fog tudni birkózni vele. Elmondtam neki a vezetési élményeimet és azt is, hogy Áronnak az volt a véleménye, hogy jó lenne elcserélni az autóját a mienkre, mert az olyan szakadt, hogy azt biztosan nem lopnák el.. Pali jót nevetett a dolgon. Megittunk néhány pohár whisky-t és elmondtam neki, hogy milyen hálás vagyok, amiért ilyen önzetlenül kisegített.

Este azt találta ki Áron, hogy játszunk egy DIGIT-et. Már régen játszottunk ilyent, ezért vissza kellett idéznem a stratégiát és a taktikát, de végül sikerült nyernem.

Amikor már Áron is lefeküdt megnéztem a Kosztolányi Dezső: "Pacsirta" c. 50 éve forgatott fekete-fehér filmjét. A film közben ért haza Emő, de nem sokáig maradt.

alma dömping

Nagyon korán keltünk. Möci készített egy kávét magának és leült a notebokkal, Áron és én gyorsan felöltöztünk, hogy nem sokkal hét után már kint legyünk a piacon a három rekesz almával. Lacival már az elmúlt szombaton megbeszéltük, hogy ha Áron szed almát és kiviszi, akkor Laci segít azt eladni.
Az autóban az úton Áron nagyon kérte, hogy ne neki egyedül kelljen megbeszélni a feltételeket, hanem ketten beszéljük meg Lacival. Segítettem volna ha Laci nem ragaszkodik ahhoz, hogy ő ezért nem kér semmit, ő ezt ingyen csinálja. Végül megegyeztünk a semmibe és még vettünk is tőle egy marék csípős paprikát. Azért sem engedett többet fizetni, mint 100 forintot.

Kicsit bevásároltunk: sütni való szalonna, egy szál csípős kolbász, 30 tojás, egy nagy Ráma margarint mivel holnap szeretném megsütni Norcikám szülinapi diótortáját, újhagymát, a kárpát kenyeret és egy pár citromot.

Reggeli után bele is kezdtem a S.Laci féle célszerszám készítésébe és elég jól haladtam vele.

Délelőtt még   megpucoltam a 30 dkg-nyi diót, amit Áron meg is darált. Közben telefonált Laci a piacról, hogy a rossz hír az, hogy csak egy kg almát sikerült eladnia, menjünk ki a pénzért, a maradékért és a rekeszekért.

Laci elszámolt Áronnal (150 kemény magyar Forintot) és sikerült rábeszélnünk, hogy néhány kilót vigyen haza az asszonynak. A maradékot hazafele sikerült odaajándékoznunk Laci bácsiéknak. Judit ezt nem tűrhette tétlenül és becsomagolt nekünk tíz frissen tojt tojást. Nem olyan egyszerű Dömsödön az élet.

Lacival, aki Fideszes megkonzultáltuk a  kormány legutóbbi adókivetéseit és a huzikába szerelendő riasztó kiegészítő panel technikai részleteit. Áron ott maradt egy kicsit segíteni  körtét darálni.

Este gyorsan megvacsoráztunk. Áron még valami vanília pudingot is kapott a császármorzsa kinézetű és halmazállapotú alma költeményre. Kaja után áron még egyszer felmondta a Toldi előhangját, bemutatta, hogy miket épített legóból és leültünk nézni az X-Faktort, ami most sokkal színvonalasabbnak bizonyult, mint az elmúlt héten szombaton.

Emőke még valamiért telefonált, de megnyugtattuk, hogy Manna nagyon jól érzi magát Dömsödön.

Autótolvajok megint

Teljesen felborult a bioritmusom. Éjjel 3 és 4 között felébredtem és nem tudtam tovább aludni. Halkan kimentem a konyhába, ettem egy körözöttes szendvicset kolbászkarikákkal és elkezdtem olvasgatni. Möci csak annyira jött ki, hogy megnézze, mit csinálok. Reggel azután úgy bealudtam, hogy még azt sem vettem észre, csak Möci mesélte, hogy Áron rendben elindult a suliba.

Kicsit rendezgettem az íróasztalon, majd levittem az Unicredit bankkártyát a végleges kiiratkozáshoz.
Gondoltam, hogy mielőtt Áron hazaér az iskolából, elkezdem a készülődést az induláshoz. Le is vittem az autóhoz az első megtelt kosarat és első meglepetésemre nem nyílt a csomagtartó. Próbálgattam nyitni a hátsó ajtókat is, de azok sem nyíltak. Ekkor még  arra gondoltam, hogy talán a gombelem merült le a kártyában, ezért felmentem a második kártyáért.

Sajnos a második kártyával sem jártam sikerrel. A második meglepetés az volt, hogy a bal első ajtót viszont nyitva találtam.

Amikor beültem már kezdett körvonalazódni a történet. A vezető ülés ugyanis 10-15 cm-rel hátrébb volt tolva, mint ahogyan az nekem kényelmes és a sebességváltó 1-es fokozatba volt kapcsolva, amit és sose szoktam úgy hagyni, mivel a kézifék automatikusan behúz, amikor a motor leáll. Amikor indítani próbáltam, akkor azt közölte a rendszer, hogy nem érzékeli az indító kártyát. Ekkor már gyanakodtam, hogy illetéktelen személy buherálta az autót.

Felhívtam Dénes János urat (Renault szerviz Munkafelvevő), hogy elpanaszoljam a történteket. Ő azt javasolta, hogy valahogyan juttassam be az autót a szervizbe. Ha akarom, akkor ő felhívja azt az autómentőt, akivel a szerviz szerződéses kapcsolatban áll.

Tíz percen belül hívott az autómentős és közölte, hogy egy bő félóra múlva itt lesz.

Közben Dénes úr ismét hívott, hogy az autómentőst átmenetileg leállította és egy szakemberrel öt percen belül itt lesz és megnézik az autót. Hamarosan meg is jöttek és pillanatok alatt megállapították a tényt, hogy el akarták lopni az autót. A vezető felőli ajtóból kiszerelték a zárhengert, ezzel nyithatóvá vált az ajtó. Utána beülve először deaktíválták az eredeti indító kártyát, majd megpróbálták elindítani az autót, de szerencsémre nem tudtak megbirkózni a rablásgátlóval.  Elmondta, hogy milyen forgatókönyv várható, majd elbúcsúzott. Az autómentős megjött és majdnem egy órát próbálkozott, de sikertelenül, mert a kormányzott kerék teljesen be volt tekerve és a kormányzár is bezárt. Mondta, hogy így nem meri felvonszolni az autót, mert annak csak az első  futómű látná a kárát, ezért felhívott egy másik autómentőst, akinek daruja van.

Közben elpanaszoltam a történteket Beke Palinak, hogy már éppen készülődtünk indulni Dömsödre, amikor kiderült, hogy el akarták lopni az autónak és most  menetképtelen. Pali azonnal felajánlotta az autóját, mondván, hogy a hétvégi közlekedését majd megoldja tömegközlekedéssel. Lám, nemcsak tolvajok vannak, hanem jó emberek is.

Pali rögtön lehozta a kocsi kulcsát és elkezdtünk bele pakolni. Még Mannát is beköltöztettük az autóba. Möci még felment az autó forgalmijáért és már indultunk is. Éppen jókor, mert közben megérkezett a darus mentő és nem szerettem volna végignézni, mi történik a beteg autónkkal.

Pali megmutatta, hogyan működik a riasztó és elmondta, hogy mik az autója hiányosságai. Az autó valóban egy kicsit szakadt volt, de mi nagyon örültünk neki.

Nekilódultunk és a TESCO-t is kihagytuk és csak a halmi hentesnél álltunk meg először. Vettünk egy grillcsirkét vacsorára és néhány libaszárnytőt a vasárnapi levesbe. Ezután már csak a Bureknél álltunk meg.

Dömsödre érve rögtön észrevettük, hogy Zoli bácsi rendesen lenyírta az utcára néző sövényt. Sajnos a smaragdfa csemete nem mutatott túl jó képet. Lehet, hogy a Gazdagréti lakásban kellett volna az első télen teleltetni.

Az első unicum után befűtöttünk a lakásba, begyújtottunk a cserépkályhába és bekapcsoltuk az inverteres klímát fent, amitől nagyon rövid idő alatt lett meleg.

Áron befejezte a lecke írást és meg is mutatta. A matek házi feladatán el is ájultam egy kicsit, mert bár nem volt könnyű, mégis hibátlanul megoldotta.

Möci bekapcsolta a szaunát és nekiveselkedtünk a grillcsirkének. Vacsi után szauna, majd kezdődött az X-Faktor. Ma sokkal érdekesebb volt, mint a múlt héten.

Norcikám 38 éves

Csak kettesben ébredtünk, mert Áron a Nóra nagyinál aludt. Möci lement tejért és pékárúért. Elkezdtem készíteni a reggelit és közben odaettem a dupla falu fazekat melegedni, hogy a beleszáradt diótorta mázat felhasználva a hétvégén tudjuk újra használni amikor a Norci szülinapjára készítjük az új dió tortát.

Reggelire sült virsli volt tükörtojással és a kakaós mázból készült kávés kakaóval. Hogy ne keltsem fel Norciékat, csak e-mailben köszöntöttem fel 38-ik szülinapján. Jövő héten megy a futárral a csomag, ha addig megjön a könyv, nem felejtjük elhozni Dömsödről a Samó féle diót és sikerül a hétvégén megsütnünk a diótortát.

Reggeli után rajzos beszámoló keretében eldicsekedtem Möcinek néhány régi és egy újólag kitalált konstrukciómmal. Az újat a S. Laci kapujához készítettem, mert Laci nem bízott a fémragasztásos technikámban.

Möci lement Emőkével, levitték a Mannát a kutyafuttatóra. Lelkére kötöttem, hogy csak úgy menjen le, hogy ott közben tanulja az angolt.

Nóra nagyi telefonon beszámolt, hogy Áron milyen drága fiú. Mondtam neki, hogy nekünk is sok örömünk van benne, de sajnos rossz géneket örökölhetett tőlem, mert nagyon szétszórt és rendetlen.

Száki Sanyi rossz hírrel hívott, miszerint az almánktól nem tudunk gazdaságosan megszabadulni a pálinka főzéssel, mert 100 kg-ból csak 1-2 liter jön ki és a munka sok vele. Azért mi nem adjuk fel, mert itthon almából túl sok van, pálinkából pedig túl kevés. Emlékszem, hogy amikor fiatal koromban olvastam a Remarque regényeket, abban nagy előszeretettel mindig Calvadost ittak.

Ebédre bekaptunk egy tányér karalábé levest. Utána én mégy egy tányér krumplis tésztát sült virslivel savanyúval. Emő és Emőke csak sült virslit ettek a leves után.

Kettő után indultunk a brushupra. Möci és Emőke elérték a 14:13-kor induló 153-ast, de én csak a következőt.

A brushup nagyon jó volt. Olyan jó volt az a másfél óra, hogy szinte elröppent. A társalgás közepette meghívtam a ki csapatot Dömsödre egy kajálásra, aminek a körete a saját találmányú hagymás alma lenne.

Hazaérve megígértem Emőkének, hogy készítek egy fínom kőrözöttet. Ehhez be kellett ugranom a CBA-ba egy kis juhtúróért és tehéntúróért. A körözöttet, szinte húsz perc alatt elkészítettem és így négyesben egy nagyon finomat vacsoráztunk. Fokhagymás pirítós, rajta körözött és sprotni, hozzá citromos mézes tea.

Egy ilyen közös vacsora alatt nagyon jó érzés, hogy ilyen jó családom van.

Vacsi után Emő lelépett az barátaival az Érdi buliba. Emőke még egy picit kikérdezte Áront a Toldi-ból.

Elavult órarednd

Áron reggeli indulásánál Möci volt az ügyeletes, én még durmoltam. Utána én készítettem a tükörtojást füstölt szalonnán és együtt reggeliztünk. Möci odatette a nagymosást és kiadta a feladatot, hogy teregessek ki.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy mi a terve Áron délutáni tenisz edzését illetően, de ő azt mondta, hogy ilyen rossz időben nem tud kijönni Budaörsre, ha meg tudjuk oldani, akkor Áron ott aludhatna nála. Ehhez az kellett, hogy megnézzem Áron órarendjét, hogy milyen cuccok kellenek holnapra, ami ma nincs az iskolatáskájában. A szerda-csütörtök különbségből csak a töri könyvet tudtam bevinni. Ezen kívül még becsomagoltam a nagyinak küldendő Hatvany Lajos könyvet is.

Lementem az Unicredit Bankba és felmondtam a náluk vezetett bankszámlámat, mert mindenféle címen olyan összegekkel terhelnek be, hogy az már teljesen fényűzés számba megy, hogy valakinek több folyószámlája legyen.

Egyébként olyan rémhírek terjednek, hogy külföldön lehet tranzakciós díj nélküli "0" forintos folyószámlát nyitni. Egyetlen feltétele van, hogy oda menjen a fizetés vagy a nyugdíj. Ennek majd utána nézek. Engem hidegen hagy, hogy mi lesz a magyar bankszektorral, csak tőlem ne vonjanak le annyit.

Visszatérve a bankból újabb feladatot kaptam. Kockázzam fel a Béni féle karalábét mérnöki pontossággal akkorákra, mint egy mokka cukor.

Megbeszéltem Posta Lacival, hogy hétfőn elviszem az autót a gömbcsukló cserékre, ő pedig levizsgáztatja, mivel október 26-án lejár a műszakija.

Négy óra előtt elindultam a teniszre, de a teniszsátorba nem mehettem be. Kávéztam és dumálgattunk Etával. Az edzés után Gyula azt mondta, hogy Áronnak jól ment az edzés.

Hazafele kiderült, hogy az Áron szobájában kiragasztott órarend már elavult, ezért csak úgy tudjuk megoldani a nagyinál való alvást, ha Áron előbb hazajön és az új órarend szerint pakolja be a táskáját.

Így is lett, minden holnapra szükséges dolgot bepakolt és inkább átszállással a 8-as busszal és 59-es villamossal ment, mondván, hogy ilyenkor a 139-es busz csak lassan araszol.

szokásos havi keddi összejövetel

Csak későn keltem. Reggeli után hozzáláttam a levelezéshez.

K. Laci felhívott és szomorúan közölte, hogy félreinformálódott és nem tud segíteni a Scenic műszaki vizsgáján a vontathatósági bejegyzésen.

Felhoztam Emőke nyugger kajáját és Möcivel együtt ebédeltünk  Lassan elindultam a Fizikoterápiára. Vittem Andreának almát. Möci meg is kérdezte, hogy Andrea csinos-e, mert azt is észrevette, hogy indulás előtt megborotválkoztam.

Hazajövet készültem a német gyakorlásra. A fiúk időben megérkeztek és feltűnően jól szerepeltek mind a hárman. Utána almás pitéztünk, ami a fiúknak is ízlett.

Tamás telefonált, hogy hatra legyünk készen, akkor tud értünk jönni. Möci arra is készült és sütött egy tepsi almás pitét Laciéknak is.

Emőkének meghagytuk, hogy Áron vacsorájára és lefekvésére figyeljen oda.

Becsomagoltam a Laciék postaládájának a rézajtó fedelét. Ahhoz képest, hogy mennyit dolgoztam vele, Laci egyáltalán nem, volt elájulva tőle. Egyre csak azt hangoztatta, hogy még mindig nem látja tisztán, hogyan fog ez felkerülni a helyére.

Nem sokkal azután, hogy odaértünk, megérkezett Egyed Laci is. Fruzsina közölte, hogy semmilyen kajával nem készült, de azonnal elkezdett improvizálni és pillanatok alatt olyan vacsorát rittyentett, hogy csak na. Előétel gyanánt valamilyen szerb húspogácsát sütött, majd sült karaj és sült tarja került az asztalra. Tamás kivételével borozgattunk, ő meg bánatában ásványvizet ivott. Az almás pitének is nagy sikere volt.

Jókat dumáltunk és csak tíz óra tájban indultunk haza.

20000 km-es szerviz és balhé a házi feladat körül

Áron nagyon rendesen ébredt és 7:11-kor már jelentette a készültségi fokát és indult is. Én csak reggeli után szedelődzködtem . Vittem az autót Posta Lacinak a rendszeres szervizelésre. Most van az autóban 75000 km. Kilencre értem oda és visszafele egy óra hosszat tartott a tömegközlekedéssel az út. Azt mondta, hogy kora délutánra várható, hogy készen lesz az autó, de előtte még telefonál. Délben telefonált is, de a hír nem volt túl jó. Két hét múlva lejár az autó műszaki vizsgája. Csupa öröm az élet, főleg, ha autója van  az embernek.

Gyorsan felkutattam dömsödi barátunk telefonszámát, mivel ő korábban azt ígérte, lehet, hogy tud segíteni a huzika vontathatóságában, amikor az autónk legközelebb fog vizsgázni. A felkutatása nem volt egyszerű. Én csak azt tudtam, hogy hol van a házuk Dömsödön. Felhívtam a biztonsági szolgálatot, hogy ha van szerződésük, akkor a cím alapján adják meg a nevét és a telefonszámát, mert gyanús alakok vannak a nyaralója környékén. Adatvédelmi okokból nem adhatják meg az elérhetőségét, de ha kívánom, akkor erről telefonon értesíthetik és ha kívánom, akkor megadhatják neki az én elérhetőségemet.

Ezen nyakatekert módon sikerült, hogy nem ő, de a testvére visszahívott és jó megérzéssel mondta, hogy bizonyára nem őt, hanem a bátyját keresem. Ha így van, akkor ő megadja a bátyja elérhetőségét.

Ilyen tekervényes úton végül sikerült elérnem Lacit, aki megígérte, hogy utánanéz, miképpen tudna segíteni és amint tud valamit visszahív.

Möci közben készített valami finomat a gombából és a csirkemellből. Nekem kiadta a feladatot, hogy minden ruhaneműt rakjak el a helyére. Én elvégeztem és a főzésben is igyekeztem besegíteni, de csak arra volt időm, hogy gyorsan bekapjak belőle egy pár falatot és már indultam is volna az autóért, amikor Áron hazaért a suliból. Eldicsekedett a PowerPoint bemutatóért kapott ötössel, de én már rohantam.

Egy fegyvernek látszó tárggyal még be kellett mennem a bankba, hogy a 20.000 km-es szervizt ki tudjam fizetni. Felvettem a pénzt az ATM-ből és egy órát mentem a tömegközlekedéssel. Öt óra helyett csk 1/4 6-ra értem oda. Oda úton  egy Göthe verses kötetet lapozgattam, hátha kedvem támad egyet-egyet megtanulnom belőle.

P. Laci azt mondta, az autó rendben van, de vizsgára csak egy kormány összekötő gömbcsukló és egy másik cseréjével mehet, ami további 25.000.- forint.

Amikor hazaértem Áron és Emő önfeledten Capitaly-ztak, miközben Áronnak nem volt rend a táskájában, elfelejtette felírni a ma kapott leckéket és holnapra se volt készen a leckéjével, felkészülve pedi egyáltalán nem volt.

Először kértem, hogy tartson egy bemutatót a sikeres Power Point-ban készített anyagból, utána pedig határozottan kértem megmutatni a házi feladatát.

Möci érezte, hogy ludas a dologban, de az volt a véleménye, hogy én túlságosan szigorú vagyok Áronhoz, mert ő még csak egy gyerek. Hamar fel is menekült, hogy ne legyen részese a konfliktusnak.

Áront határozottan megkértem, hogy fejezze be  a házi feladatát, javítsa ki a benne talált hibákat, rámolja be órarend szerint az iskolatáskáját, jöjjön ki vacsorázni és utána azonnal feküdjön le, mert lassan két órát csúszik.

sima vasárnap

Nyolc óra körül ébredeztünk. A farmerem még a tegnapi kajakozástól vizes volt és éjjel nem tudott rendesen megszáradni, így egy szál alsógatyában mentem ki a kertbe összeszedni néhány szem tegnap óta lepotyogott diót.


Leültem a számítógéphez, hogy amíg nem merülnek feledésbe a részletek, addig megírjam a legutóbbi négy nap főbb eseményeit a blogomba.
Közben Péter hívott Skype-on, hogy nem küldtem át neki a tinydeal-en vásárolt és neki is javasolt okos telefon linkjét.
Möci és Áron nagyon finom reggelit készítettek, így egy rövid időre meg kellett szakítanom a blog írását.



Möci sütött főzött és Áronnal összeszedtek két rekesz válogatott almát. Én még átmentem körtét is szedni.

Möci Bénitől kapott két olyan nagy karalábét, hogy azt megpucolnom is nagy munka volt. Egyszerűen nem tudjuk feldolgozni mindazt ami körülöttünk terem.

Zoli bácsit áthívtam a megragasztott cuccáért és egyúttal megbíztam a sövény lenyírásával.

Áron megbeszélte Nyitrai Tomival e-mail-ben és most kivételesen velünk is, hogy hazafele menet találkoznak és együtt fogják csinálni Power Point-ban a suliban elvállalt történelem leckét. Legnagyobb meglepetésemre én fel sem lettem kérve, hogy ebben segítsek.

Möci kikérdezte a történelmet, én pedig a németet. Möci úgy tűnt megvan elégedve, de én nem mondhatom el ugyanezt. 

A délutáni pakolással és az indulással nem kellett sürgetni Áront, mivel drótja volt. Ő intézte a Manna ketrecbe zárását. Pontosan 3/4 6-ra érkeztünk és így Áron is időben odaért az osztálytársához. Úgy beszéltük meg, hogy legkésőbb nyolcra hazaér. Az igaz, hogy ez nem sikerült, de legalább a Tomi anyukájával telefonáltatott röviddel nyolc után, hogy most indult haza.

Közben itthon Manna egy óvatlan pillanatban kilógott, valószínűleg akkor, amikor Ancikának vittem vissza a torta tálat egy utolsó szelet diótortával. Möci meg én hívogattuk, de nekünk nem került elő. Amikor Áron hazaérkezett ő szedte fel a kapubejáratnál. Manna olyan karakterű, hogy jobban szeret csavarogni, mint a meleg szobában a lábunknál heverni.

Áron szó nélkül ment fogat mosni, ruháját és a táskáját holnapra előkészíteni, majd lefeküdt.
Én onnan tudtam meg, hogy Emőke hazaérkezett, hogy Manna ment a bejárati ajtóhoz. Nagy volt az öröm. Manna biztosan panaszkodott, hogy ezek úgy hoztak haza Dömsödről, hogy egész úton egy ketrecben kellett kuksolnom.

Készítettem egy finom teát, mert Möci azt kívánt az X-Faktorhoz. Én még megnéztem Sánta Ferenc: Húsz óra-ját, azután én is eltettem magam holnapra.

Az év utolsó dunai úszása

Áronnak nem volt kedve velünk tartani a piacra, ezért csak kettesben mentünk. A piacon nem volt sok dolgunk, csak a szokásos, tojás, szalonna, kolbász és néhány szem gomba, de vettünk vörös hagymát, lila hagymát, zöldpaprikát és csípős paprikát is. Vettünk egy újabb zacskó fűszert a savanyúság eltevéséhez, meg még mindenféle apróságot.

Hazafele beugrottunk Laci bácsihoz. Neki ajándékoztuk a nagy SMC wifi-s routert, aminek a tápegysége ugyan javításra szorul, de az Laci bácsinak nem lesz gond, mert ért hozzá, különben pedig egy egészen kiváló darab.

Itthon újabb betakarításhoz kezdtem. A hetedik és egyben utolsó zöldbab szüret után szedtem néhány szem paradicsomot, almát és sok diót.

A reggeli után felszereltem az éléskamrában a fedőtartót és bekötöttem az inverteres klímát az alsó konnektorba.

Áront kértem, hogy álljon neki a házi feladatainak, de ő erre is "nem"-mel válaszolt, mert előbb játszani szeretett volna.

Átjött Zoli bácsi, hogy ragasszam meg a permetező locsoló szárát. Ez nem volt olyan egyszerű, mint azt ő gondolta, mert abba kellet négy protézist tenni, hogy elég szilárd legyen.

Délelőtt Gabikának a két LED-es izzót. Később Möci is átjött. Megbeszélték az almás pite szakmai rejtelmeit, majd csábítottam Möcit, hogy ha ilyen jó idő van menjünk el egy kicsit kajakozni. 

Sikerült is rábeszélnem Möcit, hogy tegyük a gumikajakot a vízre és menjünk el egy kicsit evezni. 

Áront is hívtam, de neki "nem" volt kedve a kajakozáshoz. Abban nem értettünk teljesen egyet Möcivel, hogy merre van a ráckevei Duna ágnak a sodrása és Möci egyfolytában azt hajtogatta, hogy evezzek felfele, mert visz a víz lefele. Végül, amikor már teljesen ismeretlen szakaszon eveztünk és kikötöttünk, kiderült, hogy jóval északabbra vagyunk és elég sokat kellett lefele cipelnünk a gumi kajakot, ha haza akarunk érni. Möci nehezen fogadta el, hogy a Ráckevei Duna ágban a sodrás iránya nem mindig a Fekete tenger felé mutat, mert az mindig attól függ, hogy a Soroksári és aTassi zsilipek közül melyik van nyitva.

Amikor visszavittük a kajakot, nekem még, mindenkinek a megrökönyödésére kedvem támadt egyet úszni a Dunában. Áront is hívtam, de ő "nem". Jól is tette, mert hiába volt meleg napos az idő, a víz nagyon hideg volt. Pista bácsi úgy mérte, hogy 12 fokos. Csak perceket töltöttem a vízben, de be kellett látnom, hogy ez nem igazán strandolásra való idő.

Ebédre Möci készített egy neve nincs levest, amibe csak azért tett sok tésztát, hogy Áron kedvére inkább főzeléknek nézzen ki, mint levesnek, mert ő kijelentette, hogy a levest "nem" szereti . Ebben volt mindenféle zöldség és nagyon jóízűen ettük, hozzá a grill csirke és a tcaciki maradékát.

Én annyira bezabáltam, hogy felmentem megnézni belülről a szemhéjamat. Csak arra ébredtem, hogy Möci kelteget, hogy kezdődik az X-Faktor. Erre nagy nehezen lejöttem, de a műsor a közepesné is gyengébb volt.

Jóval kilenc óra után vitába kerültem Áronnal, mert sehogyan nem akart lefeküdni. Már annyira elegem volt az egész nap elhangzott "nem"-ekből, hogy eldurrant az első pofon.

Miskolc - Budapet - Dömsöd

Nem mondhatnám, hogy túl korán ébredtünk. Egy kis lustizás után először Möci ment le a nappaliba, hogy ne maradjon le az első kávézásról.

Péterék feltettek egy nagy serpenyő zöldpaprikát sülni és a tetejére ütötték a sok tojást. Ilyen rántottát még nem ettünk. Nagyon bereggeliztünk, finom volt, otthon mi is ki fogjuk próbálni.
Közben befutott Judit húgom is. Ők is összeismerkedtek Möcivel és Judit invitált, hogy alkalmasint látogassunk el hozzá Mályiba.

Andinak ma egy kirándulása volt a Bükkben a tanári karral. Péter viszi oda a BMW-vel. Együtt indultunk el és mi úgy készültünk, hogy onnan mi már nem jövünk ide vissza, ezért összepakoltunk és Petitől, Andi anyukájától is elbúcsúztunk.

Hamar kiértünk a kirándulás színhelyére. A zeneiskola tanárai kedvesek és vendégszeretők voltak. Pálinka, juhtúrós lángos, Unicum  és egyebek. Egy idő után elbúcsúztunk, hagytuk őket bulizni.

Visszafele Péter részletesen bemutatta a Bükkszentkereszt - Bükkszentlászló közötti rally pályát. Bár normál autóval mentünk, Péter nem tudott ellenállni rally-s múltjának és úgy vezetett, hogy én folyton kerestem a fékpedált. Elvitt minket a Függőkertbe, ami hibátlan látványosságnak volt rendbe hozva.

Amikor kitett minket Miskolc belvárosában, nyakunkba vettük a várost és amit csak tudtam megmutattam Möcinek. Sok részletet meséltem az ott eltöltött időből.

Beültünk a Miskolc Cafe-ba egy kávéra. Végül jóval fél kettő előtt kiértünk a Tiszai pályaudvarra és felültünk a vonatunkra.

Két óra múlva Keleti pályaudvar - Metró - 139-es busz és már otthon is voltunk. Áron örült az érkezésünknek.

Hamar bepakoltunk mindent az autóba. Áron és Emőke volt megbízva Manna bezsuppolásával és ötkor már úton voltunk Dömsöd felé. A TESCO-t kihagytuk, de Szigetszentmiklóson bevásároltunk az ALDI-ban. Szigethalomnál még beugrottam a henteshez. Vettem  egy egész grillcsirkét és csirkemellet. Az egy szál árva virslit a boltos csak úgy ráadásnak adta.

Már sötét volt, amikorra megérkeztünk a bázisra. Áron segített a kirámolásban. Manna örült, hogy végre kiengedtük a rácsos dobozából. Én a vacsorához készítettem a tcacikit. Megmelegítettem a grillcsirkét és nekiláttunk az evésnek. Ahhoz már mindenki fáradt volt, hogy bekapcsoljuk a TV-t, inkább korán lefeküdtünk.

Miskolc

Reggel egy kicsit keményebb voltam Áronnal, mert azt hitte, hogy a lazítás tovább folytatódhat. Úgy kezdte az új suliba járást, hogy elérte a 7:12-kor induló 139-es buszt. Azután mindig egy picit később indult. Ma már csak 7:17-re ért le a buszmegállóhoz. Magyaráztuk neki, hogy ha megjön a rossz idő, akkor nem lehet már annyira kiszámítani a menetidőket. A suliban azt kérik, hogy 3/4 8-ra mindenki legyen bent. Tegnap például csak 7:50-re ért be. 

Megreggeliztem. Megrendeltem az újabb SD kártyákat. Remélem, hogy valódi 32 GB-set fognak szállítani. 

Emőkének leírtam az Áronra vonatkozó esti használati utasítást. Ha Laciék nem jönnek, akkor csak ketten nem megyünk autóval. Megvettem online a retour vonatjegyeket.

Fél kettő után indul a vonatunk a Keletiből, ezért fél egy után nem sokkal felülünk a 139-es buszra, majd a 3-es Metró. Időben odaérünk. Möci észrevette, hogy az egy személyvonat, amire online foglaltam és azzal nem két, hanem három óra a menetidő, uzsgyi a pénztárhoz és kérünk helyjegyet az IC-re. 

Az egyikünket sem zavart, hogy reggel óta egy falatot sem ettünk, majd az étkező kocsiban. Felszállás után, alig, hogy elhelyezkedünk, indul a vonat. Ahhoz képest, hogy IC és abban is I. osztály, elég lelakott a szerelvény.

Egy kis idő után elindulunk az étkező kocsi jelzés irányába. Hamar rá kellett jöjjünk, hogy nincs étkező kocsi. Ezt a kalauz bácsi is megerősítette: Ja kérem, az IC-ken két éve megszűntek és már csak a  nemzetközi járatokon van étkező kocsi. Tudomásul vettük, hogy mi magyarok még egy darabig éhezünk. Még szerencse, hogy Möci tett be néhány almát a táskájába és jobb híján azokat majszoltuk.

Möci angolozott, én pedig olvastam a Hillary Clinton-ról szóló könyvet. Hamar eltelt a két óra és már ott is voltunk Miskolcon. Péter is akkor futott be az állomásparkolójába, amikor mi kiértünk oda. Úgy mondta reggel a telefonban, hogy egy kék szakadt BMW-vel fog várni. Nem is volt az olyan szakadt.

Csak Péter, Peti, Andi anyukája és a Lili kutya fogadott, mert Andi még dolgozott. Az igaz, hogy Lili kutya egy játszótéri keverék, de nemesi származását Péter által adott neve Árvaházi Labradoros Lilianna tanúsítja. Péter kérdezte ugyan, hogy ebédeltünk-e és mondtuk, hogy nem, sőt az éhenhalás küszöbén vagyunk, de ezzel mit sem törődve  először levitt minket a pincébe,ahol a műhelye van és mindent részletesen bemutatott. Hogy az éhségünket fokozzuk, ott bekaptunk egy-egy finom pálinkát.

Az olasz tésztából készült angyalkák és a gyerekkorát visszaidéző, most készülő terepasztal valóban lenyűgöző volt. Főleg a rend, az összeszedettség az, amit nagyon irigyeltem. Péter sokoldalú és mindenben igyekszik a maximumot nyújtani. 

Azután felmentünk és Péter betette a sütőbe az életmentő kaját. Közben megjött Andi, megmutatta, hogy hol fogunk aludni. Mindannyian nagyon kedvesek voltak és sok szeretettel vettek minket körül.

Vacsora előtt még egy pálinka és kezdődhetett a kaja. Bacon-be csavart csirkemáj volt rizzsel és főtt almával és savanyúval. Gyönyörűen tálaltak, de ami az asztalra került, az kettőnknek sem lett volna elég. Andi látta rajtunk az éhező meglepetést és hamar megnyugtatott minket, hogy a sütő még tele van. Most amikor három nappal később írom ezt a blog bejegyzést, még most is összefut a nyálam olyan finom volt minden.

Nekünk lassan el kellett indulnunk a Zorán koncertre. Peti vitt minket oda autóval, mert ő nem ivott egy kortyot se. Azt mondta, hogy amikor vége van a koncertnek telefonáljunk és akkor jön értünk. Elmondhatom, hogy mindenben nagyon kényeztettek bennünket. A koncertet a Miskolc belvárosi evangélikus templomban tartották. Rögtön megkerestük Sándor Frigyes esperes urat, aki örült annak, hogy megismerkedtünk, nagyon kedvesen fogadott és eligazított, hogy hol kapjuk a jegyeket. Először úgy tűnt, hogy telt ház van és alig találunk egy-egy helyet és még az is lehetett, hogy külön kell ülnünk, de azután Möci felfedezte, hogy legelöl vannak valószínűleg előkelő vendégek számára fenntartott helyek és intett, hogy menjek utána és végül ott ültünk le. Az esperes úrral összetalálkozott a pillantásunk, látta, hogy sikerült helyet találnunk és örömmel nyugtázta.

Maga a koncert nagyon jó volt. Hálásak voltunk Lacinak az ötletért és a szervezésért. Sajnáltuk, hogy végül ők nem jöhettek, de örültünk, hogy nem kellett senkihez alkalmazkodnunk..

A koncert után Peti, ahogyan ígérte jött értünk és haza vitt minket. Megtaláltuk az ágyat és már csak egymásra figyeltünk.

Áron elkezdte a lazítást a suliban

Reggel félálomban megint kitaláltam valamit. Remélem, hogy mialatt felkelve leírom legalább a durva vázlatát nem fogok rájönni, hogy az egész egy értelmetlen marhaság.

A reggelihez csak tejet tudtam inni, mert a kávé elfogyott. Legalább hamarabb le tudok ülni a számítógéphez, hogy pontokba szedjem és kifejtsem az új ötletemet.

Közben Laci telefonált, hogy nem tudnak holnap velünk jönni Miskolcra, mert hogy a munka. Nem örültem a program módosításnak, de belenyugodtam, oly annyira, hogy arra gondoltam, hogy akkor mi is inkább vonattal megyünk, mint autóval.

Folytatva a vázlat finomítását egyre mélyebben és mélyebben írtam az új elképzelésről, miközben Laci megint telefonált, miszerint lehet, hogy mégis tudnak jönni.

Ebédre megmelegítettem egy nagy csésze halászlét, majd indultam a tenisz edzésre.

Nóra nagyit nem tudtam elérni telefonon, ezért, csak miatta nem vittem ki a teniszre. Vittem azonban a Csoknyai családnak, hátha akkor kivételt tesznek velem és bemehetek a tenisz sátorba nézni, hogy Áronnak hogyan megy a játék.

Anna nem hagyta magát lekenyerezni és az ablakon keresztül integetett, hogy maradjak csak kint és az üvegen keresztül nézzem, hogyan folyik az edzés.

Áron mai mérlege borzasztóan rossz volt. Elfelejtette tegnap este kirámolni a mosogatógépet, elfelejtette ma magával vinni a lakáskulcsot, elfelejtette megkérdezni (már két napja) Rita nénitől, hogy ha nem olyan kelendő az alma, azért jövő hétfőre hozzunk? Elfelejtette aláíratni az utóbbi idők 12 beírt osztályzatát (amik között volt egyes is) és elfelejtette elvinni a suliból a tornazsákját a tenisz edzésre, ahol bakancsban és meleg dzsekiben edzett. Egy szóval Áron szét van esve.

Amikor hazaértünk, kértem, hogy körömkefével mossa ki a koszt a körme alól és Möci pedig vágja le a körmét. Ezektől nagyon rossz kedvű lett az estém.

Vacsorára rántott csirkemellet készítettem párolt zöldségekkel.

Készülődés a matek versenyre

A reggelihez leszaladtam tejért és vajért és amíg Möci a konyhát varázsolta vissza eredeti állapotába, addig elkészítettem a reggelit.

Leszereltem a függönyt, amit Manna leszakított, hogy Möci visszavarrhassa a görgő klipszeket. Nagy rendcsinálásba kezdtem az éléskamra barkács szekciójában.

Elolvastam a leveleket és jövő hétfőre bejelentettem Posta úrhoz a Scenicet az aktuálisan időszerű szervizre.

Kicsit pótoltam a blogbejegyzésekben, de mindent csak lazán.

Délután kimentem Budaörsre és mivel ma már nem kellett gyogyóra mennem, csak fizikoterápiára ezért előbb megvettem a 2 darab gyertyafoglalatú (E14-es) LED lámpát Gabikáéknak és 2-őt magunknak és csak utána mentem a fizikoterápiára.

Hazajövet megettem Emőke nyugger levesét. Annak a szakácsnak, aki ezt készítette, szívesen főznék egy lebbencslevest, megmutatva, hogy azt is lehet jól készíteni és az is lehet jó ízű, mert ennek se íze, se bűze nem volt. Felháborító, hogy valaki ennyire ne tudja a saját szakmáját.

Közben hazajött Áron és azzal a kéréssel állt elő, hogy ma kivételesen ne németet gyakoroljunk, hanem készüljünk a pénteki Bólyai matekversenyre, amit a Bálinttal és az Olivérrel már megbeszélt.

Möci négy előtt tíz perccel szólt, hogy segítsek bejelölni a konyha mennyezetén a világítótest két furatának a helyzetét. Sok időm nem maradt erre, mert négyre vártam az ikreket.

Amint megjöttek a fiúk nekiláttunk a 2012-es Bólyai matek verseny példáinak a megoldásához. Az eredmények láttán nem tudtam biztatni őket. Erre a versenyre nem elég 3 nappal a verseny előtt készülgetni, mert ehhez nagyon sok példát meg kell oldani előtte, hogy az ember agya ráhangolódjon nem csupán a matematika mint tárgyi tudásra, de a logikus gondolkozásra..A gyakorlást a Möci szülinapi tortájával próbáltam élvezhetőbbé tenni.A fiúknak is nagyon ízlett.

A másfél óra után a fiúk még itt maradtak egy kicsit játszani Áronnal. Amikor elbúcsúztak, következett a leckék ellenőrzése.
Már elmúlt nyolc óra, amikor Möci megjött. Mivel Áron nem kért vacsorát, inkább én mentem föl egy nagyon finom tejfölös, tárkonyos zöldbab levesre.

Möci szülinapi ünnepsége

Áronnak csak egy kicsit később sikerült elindulnia, de reméltük, hogy nem fog elkésni. A dzsekijét bent felejtette az autóban, de azt mondta, hogy ő nem fázik.

Leszaladtam sajtért és köménymagos cipóért és ha már a CBA-ban voltam, vettem egy nagy üveg Kozel sört, hogy az ünnepi vacsorához mindenféle ital legyen. Möci nem engedte, hogy elkezdjem a reggeli készítését, addig, amíg nem fejezi be a csaszatolást.

Nagy nehezen leülhettünk reggelizni. Megkóstoltuk a saját készítésű zöld paradicsomot, de úgy ízleltem, hogy annak még kellene érnie.

Beáztattam a römer topfot, hogy az ünnepi kaját abban süthessem. Emőke adott hozzá néhány zöldséget, meg csirkemellet. 

Letöltöttem a Bólyai matek verseny tavalyi példáit, hogy Áronnal tudjunk egy kicsit tréningezni, mielőtt élesben indul a versenyen. Magam is megpróbálkoztam a 6. osztályos feladatokkal és természetesen simán és jól mentek a megoldások, míg nem egyszer csak beleakadtam egy példába, amihez első ránézésre, azt sem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Majd egy nyugalmasabb pillanatban nekiülök és ha beletörik a bicskám, akkor (Karinthy Frigyes után szabadon) visszakérem az iskolapénzt..

Összesen hány olyan ötjegyű szám van, amelynek ha töröljük az első és az utolsó számjegyét, akkor a 170-ed részéhez jutunk?

A lehetséges megoldások: (A) 1,   (B) 2,   (C) 3,   (D) 4,   (E) 5.

Egy számítógépes programot tudok rá írni, ami másodpercek alatt lefutva megválaszolja a helyes eredményt, de nyilvánvalóan ilyen megoldást nem fogadnának el a gyerekektől. 

Lementünk Möcivel a kis kínaiba megebédelni. Utána átmenetileg elváltak útjaink. Én bementem a CBA.ba. Vettem 6 nagyméretű csirkecombot, egy doboz csiperke gombát, két méretes sárgarépát és egy nagy karalábét.

Otthon elkezdtem előkészíteni a nyersanyagokat. A csirkecombokat megmosva befűszereztem és alaposan megtűzdeltem fokhagymával. A zöldségeket felaprítottam és a comboknak megágyaztam a római tálban. A frissen vásároltakon kívül tettem bele lila hagymát, fokhagymát, főtt kukoricát és kelbimbót.
Ráfektettem a combokat és betettem a 220 fokra előmelegített sütőbe.

Közben Áron is megjött a suliból. Odaadtam neki a Bólyai feladatokat, hogy próbálja sorban megoldani őket. Azt is bevallottam, hogy az egyiket még nem tudom, hogyan kell megoldani. Nem ment valami fényesen. Vagy nem tudott hozzászólni, vagy megpróbálta, de sokat hibázott.

Gyorsan ünneplőbe vágtuk magunkat. Átrendeztük a konyhát, kinyitottuk az asztalt, hogy mindannyian elférjünk. Áron felszaladt egy asztalterítőért és gyönyörűen megterített. Ancikától (szemben lakó szomszéd) kértem egy hosszúkást torta tálat. Hat óra körül megjött Nóra nagyi. Megérkezett Emőke és Csabi is. Áront felküldtem Möciért, hogy itt van az ünneplő sereg. A kaját, hiába raktam a sütőbe már fél öt előtt, esze ágában nem volt késznek lenni. Levettem a fedőjét, kicsit megforgattam a tetején lévő combokat, meglocsoltam sörrel és azzal tereltem el az ünneplő publikum figyelmét, hogy kínálgattam őket unicummal és egyebekkel.

Amikor már nem lehetett tovább húzni az időt, Möci belekóstolt és úgy döntött, hogy kész a kaja. Nekiestünk és úgy láttam, hogy mindenkinek ízlett a zöldségágyon sült csirkecomb. Közben bontottunk egy üveg pezsgőt is, felköszöntöttük a születésnapost, aki azt mondta, hogy neki az volt a legnagyobb ajándék, hogy ehhez az ünnepi vacsorához a kisujját sem kellett megmozdítania.

A vacsora fénypontja természetesen a diótorta volt. Mindenkinek nagyon ízlett, Csabi még vitt is föl magával a búcsúzáskor.

Készülődés Möci születésnapjára

Reggel felhívtam Mikus urat, kértem tőle egy e-mail címet, hogy az elektromos kazán kábelezésére árajánlatot kérjek. Ehhez persze le kellett mérnem a hátsó falon a villanyóra és a telepítési hely közötti távolságot. Emiatt újabb feladat az akadályozó rózsabokrok lecsipkedése. Szerencsémre ezt Áron elvállalta.

Szerény reggeli után elkezdtük a születésnapi diótorta projektet. Én próbáltam a tíz tojást ketté választani (fehérje - sárgája). Nekem persze nem ment olyan jól, mint a Möcinek szokott menni. Áron nekifogott darálni a diót, én pedig elkezdtem felverni habnak a fehérjét. Az ÉHSZAKOK receptkönyvet nem találtam, ezért megkerestem a Dropboxban.

Felvertem a tojáshabot és már majdnem elkészültem vele, mire meglett a darált dió. Egyetlen tepsire való sütőpapírt találtunk. Egy szóval nem voltunk 100%-osan felkészülve a meglepetés tortára.

Pihenni jöttünk, de már délelőtt 11 órára kiderült, hogy nem fogunk tudni végezni a munkákkal.

Délre megsült a tészta (amiben semmi liszt nincs) és elkészült a kenőcs is. Két láda almát becsomagoltunk újságpapírba és a falemez gyümölcsös ládákban feltettük az istálló padlására.

Amikor már teljesen elkészült a diótorta, szétszedtem egy hullámpapír dobozt és alufóliával bélelve belecsomagoltam, hogy alkalmas legyen a szállításra.

Megsajnálva az újszülött smaragdfát, leütöttem négy karót körülötte és ráhúztam egy teljesen átlátszó esőköpenyt, hogy ha nagyon fúj a szél, akkor se fázzon meg.

Áron sürgette az ebédet, amit sose szokott, hogy korán tudjunk elindulni, mert neki otthon programja van. Elkezdte hívogatni Mannát, de a cica egy jó darabig nem jelentkezett. Végül meglátta a szomszéd telken, hogy egy másik macsekkal ül néhány méterre szembe és mozdulatlanul néznek egymással farkas szemet.

Áron megbeszélte az osztálytársával (Nyitrai Tamás), hogy délután 4-kor feljön hozzánk. Emiatt azután nagyon tempósan kellett csomagolnunk. Majdnem mindenhol átlépve a megengedett sebességet és így csak 6 percet késtünk.

Végül Tomi csak hatra jött, úgy látszik, hogy a szervezést még tanulni kell.

Áron nyolckor lefeküdt, mi meg megnéztük az X-Faktort, sőt még a Forma 1 esti ismétlésébe is bele-bele pillantottam.

Sok munka a telken

 Későn keltünk és emiatt későn értünk ki a piacra. Előtte még tankolnunk is kellett az ATM-nél, mert a pénztárcám üres volt. Csak tojást vettünk, gombát meg tejfölt.

Benéztünk a villamos boltba is, de nem találtam nekem megfelelő szerelősínt.

Közösen készítettük a reggelit. Utána megtörtént a hatodik zöldbab szüret. Délelőtt még kifúrtam Möci konyhájába felszerelendő LED-es lámpatest tartófáját.

Próbáltam beindítani a fűnyírót, de nem hallgatott a szép szóra.

Leszedtem a még zöld paradicsomot és ahogyan Möcitől tanultam eltettem két nagyobb és egy kisebb üvegbe. Sajnos csak a kisebb üveghez találtunk csavaros kupakot,de majd óvatosan visszük haza.

Áron ismétli a történelmet és gond-viseli Mannát

Ebédre tejfölös zöldbabos gombaleves készült benne az új-szüretű zöldbabbal. Utána a grillcsirke másik fele.

Áron kiment diót és almát szedni, én meg a bélyegáztatással foglalatoskodtam.

Átmentünk Gabikáékhoz. Elmondtam, hogy milyen LED izzót sikerült beszereznem és Möci olvasólámpájába beszerelnem. Gabikáéknak is olyan kell, ezért jövő hétvégéig kölcsönadtam, esetleg veszek majd még egyet.

Amikor visszamentünk Feri bácsi átkisért. Nagy örömünkre szedett egy kis almát és elvitte a LED izzót.

Közben sikerült megjavítanom a fűnyírót és elkezdtem a fűnyírást.

Vacsorára megettük a kakaós csigát tejjel és megnéztük az X-Faktor selejtezőjét.

PSA

Áron reggel egy kicsit elhúzta az időt. Ebből az következett, hogy 7:10-kor már kapkodnia  kellett. Kérdezte, hogy nem tudnék-e neki készíteni ebédre egy szendvicset. Mondtam, hogy az már készen van, mert Möci már tegnap becsomagolta és bent van a hűtőben. Rögtön megnézte és ki is készítette. Már indult volna, ha nem szólok, hogy itt hagyta az ebédpénzt, pedig tegnap mondtam, hogy már most tegye el, mert itthon fogja felejteni. Az ünneplő ingét egy vállfán betettem egy nagy papírzsákba.szerencsére ezt vitte magával, de a nagy kapkodásnak az lett a vége, hogy a szendvicsek itthon maradtak.

Áron indulása után én is elkezdtem szedelődzködni, mert éhgyomorra meg kellett jelennem vérvételre a Fehérvári úti rendelőben a PSA-hoz vérvételre. Hamar odaértem, sorszám, de attól elájultam, hogy milyen sokan vannak előttem és milyen lassan megy a rendszer.
Amíg várakoztam egymás után ittam a pohár vizeket, mert Lenke nővér megtanított, hogy vérvétel előtt sok vizet kell inni. Közben, míg vártam a soromra, volt időm azon gondolkozni, hogy mi az a hiba a rendszerben, ami miatt ilyen lassan megy a dolog és én mit tudnék javítani rajta, ha ez az én feladatom lenne. Azt hiszem meg tudnám szervezni, hogy ez az aktus ne három, hanem csak fél órát tartson és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a sok munkanélküliből néhányat ki lehetne képezni, hogy a terminál előtt intézze a sorban állók felvételét a rendszerbe.

11-re már otthon voltam és azonnal elkezdtem készíteni a reggelit. Miután jól belakmároztam leültem a számítógép elé. Megnéztem a leveleket és írtam a blogomat. Rendeltem egy LED-es lámpát kerékpárra.

Mindent becsomagoltam és lehordtam az autóba, hogy Áron érkezésekor mihamarabb indulhassunk. Megmelegítettem a tegnapi ebéd maradékát. Közben Áron is megjött  és kettő körül indultunk. Első állomás a TESCO. Áron visszaviszi az üres üvegeket, hogy ennyivel is több legyen a zsebpénze, én meg veszek egy grillcsirkét és savanyúságot vacsorára. Vettünk még margarint, kakaót, unicumot, sört, mosogatógép tablettát és alufóliát, mert az is elfogyott.

Útközben megálltunk a FÓKA plusz Bt.-nél, hogy az elektromos kazán projektet finomítsuk. Utána bevittük Büti Ági a nálunk hagyott  esernyőjét. Még Laci bácsinál is megálltam egy rövid szakmai kérdés erejéig. A bázisra megérkezve, először lerendeztem a fűtést és csak utána kezdtem hozzá a smaragdfa elültetéséhez. Áronnal közösen határoztuk meg, hogy hova ültessük. Én ástam a gödröt, betettük a cserép tartalmát és együtt pótoltuk a hiányzó födet, majd jól meglocsoltuk.

Egy óra múlva már ropogott a tűz a cserépkályhában és 20 fok volt a házban. Manna is nagyon jól érzi magát Dömsödön. Néha elcsavarog,  ugyan, de mindig visszajön.

Vacsorára megkezdtük a grillcsirkét.

Napelem konferencia

Reggeli után elindultam a Fehérvári úti rendelőbe, mivel Baján dr. úr tegnap azt mondta, hogy reggel már mehetek az ALFUGEN  receptért és a PSA kontroll beutalómért.

Onnan már nem jöttem haza, mert megbeszéltük Möcivel, hogy Konferenciára úgy megyünk, hogy mind a ketten leszállunk a Dayka Gábor utcánál és felsétálunk a Rubin Hotelbe. Pontosan 10-kor odaértünk. A konferencia alatt sok jó nevű előadó töltötte belénk az okosságot. A kajákat sem sajnálták tőlünk. A vége fele Möci kiment az előadó teremből és készítette az angol házi feladatát. Én hazaszaladtam, de megbeszéltük, hogy ugyanannál a buszmegállónál találkozunk kb. fél háromkor.

 A találkozó sikerült és így együtt mentünk a Brushup-ra. Zoli valószínűleg a tegnapi affair miatt, nem jött el a Brushup-ra. Kár, mert nagyon jó volt az óra.

Délután felhívott Varjú úr, hogy a futár ma viszi a smaragdfa hajtást. Emőkét kértem, hogy írjon ki tace.paot és fogadja a küldeményt.

Hazajövet lementem kiváltani az Alfugent. Amikor hazaértem éppen akkor hozták a smaragdfa hajtást. Első lépésként kitettem az erkélyre és meglocsoltam

Áron nagy meglepetésemre a maradék halászléből kért vacsorára. Vacsora után elmondta, hogy ma a suliban milyen logikai feladatot sikerült megoldania. Nagyon meglepődtem a teljesítményén, szinte majdnem kétségbe vontam, hogy ezt ő önállóan oldotta meg.

Pálya módosítás

Utólag visszagondolva fogalmam sincs, hogy mik történtek ezen a szürke szerdai napon. Arra emlékszem, hogy Möci lejött délelőtt és angoloztunk egy kicsit.

Később felhívtam Nóra nagyit hogy tud-e jönni délután Áron tenisz edzésére. Legnagyobb meglepetésemre közölte, hogy Ő Áronnal megbeszélte, hogy ezen a héten nem szerdán, hanem csütörtökön megy érte az iskolába és ott alszik nála. Elmagyaráztam, hogy ezt  velem nem egyeztették és ez több sebből vérzik.

1. Áronnak a speciális helyzetéből adódóan fokozottan szüksége van a biztonságérzetére, ezért fontos, hogy az egyes programok ne össze-vissza, hanem mindig kiszámíthatóan ugyanakkor legyenek.
2. Áron szedett a nagyinak 10 kg almát és azt ma ki tudom vinni Budaörsre, hogy onnan hazavigyék, de ha holnap Áronnak kellene bevinnie a suliba, akkor Áron hasonlítana egy málhás szamárra, mert 10 kg az iskolatáskája, 10 kg az alma és van még egy tornazsákja is.e
3. Péntekre ünneplőben kell bemenniük Áronéknak az iskolába, mert akkor ünneplik az Aradi vértanúkat.

Kértem, ha tud, akkor jöjjön a tenisz edzésre 4-re és legközelebb a pályamódosításokat velem is beszéljék meg. Sikerült meggyőznöm és ebben maradtunk.
Fél négy után a vállamra vettem a 10 kilós hátizsákot és felszálltam a buszra. Amikor átszálltam a 40-esre, láttam egy szabad helyet elől. Előre mentem és megkérdeztem az ott ülő hölgyet, megengedi-e, hogy mellé üljek. A hölgy a Nóra nagyi volt. Két megállóval később kiderült, hogy Áron is ugyanezen a buszon utazik.

Budaörsön végigszurkoltuk Áron edzését, miközben tájékoztattak, hogy az új házirend szerint a szülők nem mehetnek be nézni az edzéseket. Hazafele a Sasadi úti megállónál elváltak az útjaink.

Möci Emőkével együtt mentek Zoli telkére, ahova én is szerettem volna menni, de amikor Zoli ezt megtudta, megkérdezte, hogy engem ki hívott oda. Ekkor Möci hátat fordított a társaságnak, felhívott, hogy ne jöjjek és hazajött.

Gyogyó

Úgy ébredtem, hogy a nyakam még jobban fájt, mint tegnap és úgy érzem, hogy a torkom is be van dagadva. Nyelni is alig tudok a fájdalomtól és oldalra vagy hátra nézni, pedig egyáltalán nem megy. A német gépkocsivezetés oktatáson az oktató mindig mondja a tanulónak, hogy előzés előtt nem elég a bal visszapillantó tükörbe nézni, mert lehet, hogy egy másik autó éppen a holttérben van és jön. Ekkor nagyon hasznos a Schulterblick. Na ez az ami egyáltalán nem megy, ezért mostanában nem fogok Németországban autóvezetést tanulni. Különben is jövőre lesz 50 éve annak, hogy megszereztem a jogosítványomat majdnem minden kategóriára.

Reggelire elővettem a mélyhűtőből egy fél pár virslit és készítettem mellé egy tejeskávét. Lementem megvenni Áronnak a buszbérletét, mert a szeptemberi már csak ma érvényes.

Kora délután egyre kellett mennem a gyógytornára. Ott elpanaszoltam a nyaki problémámat, úgy hogy rögtön arra fókuszálva szervezték meg a gyakorlatokat.  Persze azt is kikérdezte, hogy használt-e az otthoni gyakorlásra feladott torna gyakorlat. Réka úgy ítélte meg az állapotomat, hogy ha az otthoni gyakorlatoktól ilyen ütemben javul a derekam, akkor csak akkor jöjjek, ha valamilyen probléma merül fel. Utána még átmentem a fizioterápiára.

Ha már itt vagyok Budaörsön, akkor megveszem a gyertya foglalatú LED lámpát, ami a dömsödi olvasólámpába kell.

Hazaérve István szólt, hogy egy kis csomagot hozott a postás. A 10"-os tabletnek érkezett meg a  tokja.
Laci telefonált, hogy ma nem tudnak jönni a fiúk a német gyakorlásra ezért ma  ez elmarad.