halászlé

Reggel mindent részletesen megbeszéltünk Áronnal.  Ma nem csúszhat be hiba a gépezetbe.Vitt be 25 almát az osztálytársaknak és bízott benne, hogy megint ugyanúgy fognak örülni, mint az elmúlt hétfőn.
Írtam egy SMS-t a Zolinak, hogy a levágott kábel négy eréből melyiket használta a klímához, mert a fázist, a nullát és a védőföldelést színre be tudom azonosítani, de a negyedik érrel nem tudom mit kezdjek. A hosszú levelemre csak annyit válaszolt, hogy "barna". Ebből azután semmivel nem lettem okosabb.

Lementem a postára (takarékcsekk) és elindultam felragasztani néhány TacePao-t a matek korrepetálásról, hogy a sok hülye hobbimat legyen miből finanszírozni.

Egy kávé mellett rendeztem a levelezésem. Sajnos a nagy asztali gépre valaki rákeverhetett egy vírust, mert egyik böngésző sem hajlandó eljuttatni a blogjaimhoz, viszont mindenféle PC-s játékot kínálnak letölteni. Ki fogom tiltani Möcit és Áront a felhasználók közül.

Délután elvégeztem a gyógytornán előírt gyakorlatokat, de utána nagyon elkezdett fájni a nyakam.

Este közeledtével kivettem a mélyhűtőből három lazac fejet, felaprítottam hozzá két nagy fej hagymát és készítettem egy nagy lábos halászlét. Még szerencse, hogy volt itthon egy doboz halikra és így a mélyhűtő is tehermentesült kissé.

Áron megint hozott egy ötöst németből. Most jól megy neki és fut vele a ló, Nagyon örülök annak, hogy sikerélményekkel van tele a zsebe amikor hazajön a suliból.

A halászlére négyünknek terítettünk, mert Emőkét is áthívtuk, tartson velünk.

Este még hívtak Péterék Miskolcról, hogy akkor 10-én várnak minket Miskolcon, sőt ők is csatlakoznak hozzánk a Zorán koncertre.

Mindenhol alma

Nyolc előtt ébresztett a kütyü, mivel H. Zoli ma reggelre ígérte, hogy eljön levezetni az inverteres klíma kábeljét az istálló tetőtérből a GSM vezérlő felé. Időben érkezett, levágta róla a villás dugót, hamar megcsinálta és már tova is rohant.

Kimentem összeszedni a lehullott diókat és leszedtem 10-15 szem éretlen paradicsomot. Áron csak nagy nehezen szánta rá magát, hogy szedjen almákat az osztálytársainak.

A huzikáról leválasztottam a  220 V-os külső tápot, de a riasztó rendszer így nem működött. Kell majd adnom a központi egységnek egy direkt 12 V-os feszültséget.

Áron és Möci közösen készítették a reggelit. A fénypontja a gyümölcssaláta volt.

Közben telefonált Kriszta, hogy délután felmehetnénk az Olivér kinőtt ruháiért.

Megjött Fórizs úr is a Fóka Plusz Bt.-től, hogy felmérje, milyen további költségek várhatók a kondenzációs kazán felszerelésével. Még így, hogy szerencsére függőleges a jelenlegi kazán kéménye és van is benne egy 130 mm átmérőjű alumínium béléscső, még így is majdnem annyiba kerül a két kazán cseréje, mint amennyibe maga a kazán került (gáz tervezés, kémény belső átalakítása tervezés, gázóra csere, gázművek engedélyeztetés, kéményseprő vizsgálat, kondenzvíz elvezetés, anyagok, munkadíj). Nagyon elgondolkoztatott egy javaslata, miszerint, ha már fent van a napelem, egy elektromos kazán telepítése, sokkal kevesebb macerával járna és a kazán ára kb. ugyanannyi lenne, mint a kondenzációs gázkazáné volt.

Nem könnyű belátni, ha tévedtünk, de körbe fogom járni a témát és ha úgy igaz, ahogy Fórizs úr elmagyarázta, akkor be fogom látni és pálya korrekciót hajtunk végre.

Felfújtam Möci és Áron bringájának a gumijait és elmentek egyet bringázni. Utána nekiálltak almás rétest sütni és vaníliás pudingot készíteni.

Ebédre  előételnek gyümölcssaláta, a főétel pedig megint a füstölt bordás tejfölös zöldségleves volt, de ma még finomabb volt mint tegnap, mert benne minden összeérett. Utána almás rétes vanília pudinggal.

Délután Möci és Áron almát szedtek, én meg kivittem a huzikába az akkumulátort. De ha le akarom választani a huzikát a 220 V-os hálózatról, akkor a riasztó rendszernek kell majd adni egy 12 V-os tápot, különben nem működik.

A bepakolás előtt levágtam egy adag bélyeget, de az áztatására majd csak a jövő hétvégén kerül majd sor.

Induláskor mindenki arra koncentrált, nehogy ott hagyjunk valamit. Szinte az egész csomagtartó almával volt tele. Megbeszéltük, hogy nem csak magunknak, Emőkének és Csabinak viszünk, hanem Nóra nagyinak és Krisztáéknak is.

Első állomás a Krisztáék voltak. Én nem tudtam felmenni, mert az utcájukban egy fia parkolóhely sem volt. Kriszta és Lackó hoztak le egy csomó, főleg Olivér által kinőtt ruhát és nagyon örültek az almáknak. Itthon a kipakolás után megnéztük a kapott ruhákat amik között nagyon klasszak is voltak. Áron legjobban a tornacipőknek örült.

Egy darabig néztem egy új magyar filmet, azután én is lefeküdtem.

Réztábla ragasztás

Nyolc óra után ébredtünk. Áron már a számítógép előtt ült. Nagy nehezen elindultunk a piacra. Először is kiváltottuk a tegnap félretetetett kárpát kenyeret és hozzá vettünk két tejfölt, vajat, citromot és csak utána mentünk a piacra. A kolbász, tojás, májas hurka és sonka vásárlás után mentünk a barátunkhoz, mondja el, hogyan tegyük el a zöld paradicsomot savanyúságnak. Vettünk volna tőle csípős paprikát, de amikor a 10-20 darabért azt mondta, hogy összesen 100.- forint,azt mondtam, akkor nem kell. Utána hajlandó volt nagy nehezen elfogadni 200.-  forintot.

Még elmentünk a vasudvarba, hogy Laci réz postaládájához vegyek fémragasztót, de olyan drágán adták (Loctite 2701 típusút, amiről később megtudtam, hogy főleg csavar rögzítésre alkalmas 7600.- Ft/tubus), hogy előbb felhívtam Lacit, aki lebeszélt a vásárlásról.

Möci és Áron vásároltak mindenfélét a savanyúsághoz én meg egy Unicumot és sört.

Hozzáláttam a rézajtó ragasztás előkészítéséhez (finom csiszolás, zsírtalanítás). Még csak az első fázis készült el, amikor készen lett a reggeli.
Áron hét tojásból készített rántottát, nekem pedig lágy tojást készítettek. Én kibővítettem a reggeli palettát egy kis sült hurkával.

Reggeli után folytattam a munkát. Először átmentem Gabikáékhoz, hogy Feri bácsinak van-e valami jó fémragasztója. Nekik sajnos csak szilvapálinkájuk volt, azzal kellett beérnem. Átvittem a 10 W-os LED-es izzót, amit nekik vettem.A nap annyira sütött, hogy csak én bírtam kint a kúp alatt maradni és ott végeztem a réztábla ragasztást. Egy otthon talált régi kétkomponenses műgyantával.folytattam a munkát.

Möci belefőzte a különböző meglévő zöldségeket, meg a frissen szedett zöldbabot a füstölt oldalas  lébe és készített belőle egy nagyon finom tejfölös tárkonyos zöldséglevest.

Ebéd után Möci egy darabig almát darabolt a terasz lépcsőjén, azután ő is bemenekült. Amikor megelégeltem, hogy ilyen jó időben bent gubbasztanak, kiadtam a napi parancsot: indulunk sétálni. Így elmentünk a kis hídig és onnan egy másik úton vissza. Legalább másfél órát töltöttünk a jó levegőn.

Délután készült a huzika riasztójának a szerelése. Az ajtó kontakt érzékelőjének a felragasztására le kellett szerelni az ajtó alsó tagját. A mozgásérzékelő elhelyezésének az eldöntésére kikértem Áron és Möci véleményét.

Emőke érdeklődött telefonon a négytagú család, de főleg Manna hogylétéről, de akkorra mi már a TV előtt ültünk és néztük az X-Faktort. Manna egyébként kitűnően érzi magát Dömsödön. Ki-be járkál a lakásba. Igaz, hogy azt a kaját, amit Emőke adott hozzá, azt nem szereti, de Möci mindig arra tesz egy kevés száraz eledelt és így előbb utóbb azt is megeszi. TV-zés után még bekaptam a sült hurka maradékát, azután lefeküdtünk.

Napsütéses péntek délután

A reggel nem ment simán. Áron ahelyett, hogy készült volna az indulásra, leült a számítógépe elé játszani. Fogat mosni és öltözködni is csak akkor kezdett, amikor rászóltam. Áronnak nem tetszett a tegnap esti közös alkotásuk eredménye. Nem csoda, hiszen a tervezett "sárkány kenyér", amit ma kellett volna Áronnak bevinnie a suliba, mindenre hasonlított, csak sárkányra nem. Ezen elvitatkozgattak és ahelyett, hogy Áron a félresikerült végterméket bevitte volna, azzal a megjegyzéssel, hogy elnézést, nem olyan lett, mint amilyent szerettünk volna, inkább be se vitte a suliba.

Nem akarom elkiabálni, de úgy látom, hogy Möcinek jót tett, hogy bevették a közép szintű brushup csoportba, mert egész délelőtt szorgalmasan tanulta  az angolt.

Felvettem a kapcsolatot Marianna férjével, akit ugyan személyesen nem ismerek, de szeretném, ha a smaragd hajtások kiültetésével kapcsolatban szakmai tanácsokat adna.

Délelőtt készülődtünk az indulásra. Emőke áthozta  Mannát a hordozójával és a száraz kajájával. Már mindent bepakoltunk az autóba, amire Áron megjött a suliból. Mindenféle kifogást mesélt, ami szinte már egyikünket sem érdekelt. Végre indulhattunk.

Nem TESCO-ztunk, nem tankoltunk, egyenesen mentünk. Egyedül Szigethalmon álltunk meg a Hús és Hentes boltnál, hogy vegyek négy pár virslit vacsorára.

Áron aludt az úton, de a Bureknél nem lehet nem megállni, mert a belső órája felébreszti és csak annyit mond, hogy Girosz.  Csináltattunk két giroszt és vettünk néhány szelet Rákóczi túrós meg három képviselő fánkot.

A Dabi Vegyesbolt-nál csak azért álltunk meg egy pillanatra, hogy másnap reggelre rendeljünk egy egész kárpát kenyeret.

Korán és még napsütésben érkeztünk. Amíg még világos volt összeszedtük a lehullott diót learattuk a zöldbabot (ez volt sorjában az ötödik zöldbab szüret). Leszedtem egy csomó érett paradicsomot is.

Vacsorára megittam az utolsó korty unicumot, virsli mustárral. A TV-ben semmi érdekes, ezért inkább leültünk Rikiki-zni. Mindenki nyerni szeretett volna, de csak nekem sikerült.

Möci közben feltette a füstölt bordát a holnapi zöldségleveshez főni.

Möci is becsatlakozott a Brushup csoportba

Reggel nem kellett Áront indítani, mert ő a Nóra nagyitól ment a suliba. Egészen későn keltem. Először a számítógépen néztem meg az intézni valóimat.  Megreggeliztem. Utána megnéztem, hogy Möci mit csinál. Még közösen megkávéztunk, majd lementem Emőke kajájáért.

Ebédre Möci felújította a káposztalevest. Egy kicsit intéztem a társasház közös ügyeit.

Kettő után indultunk a brushup-ra. Möci megígérte, hogy szorgalmasan fog tanulni, protezsáljam be Katie-hez. Kiírtunk Áronnak egy tace-pao-t, hogy ha nem érünk haza amíg ő megérkezik, akkor menjen fel az Ilihez, majd érte megyünk.

Katienek előadtam, hogy Möci szeretne ezentúl csatlakozni a csoporthoz, a lustaságát, meg majd valahogyan legyőzzük.

Mindenkit beosztottak az új csoportba. Amikor vége lett a csoport beosztásnak mindenki ment az új helyére. A foglalkozás végén Emőke mondta, hogy  ő nem jön velünk haza, mert ő még bemegy a piacra. Mi siettünk, mert Áron egyedül volt otthon.

Amikor hazajöttünk a Brushup-ról, vettem hagymát prézlit és csirke mellett. Hárman kezdtünk neki a vacsora készítésnek. Áron kirámolta a mosogatógépet, én kiklopfoltam a csirke mellett és kisütöttem, Möci pedig készítette a hagymás alma köretet. A vacsoránál csak hárman ültünk, de nemsokára megérkeztek Laciék. Emőke, miközben átjött Mannával,  lemondott a saját részéről és így Fruzsina megkóstólhatta, mit ettünk vacsorára.
Laciék hozták a megragasztandó réztáblát.a.

Megbeszéltük, hogy október 10-én elmegyünk Miskolcra és egy Zorán koncerten ünnepeljük meg Möci születésnapját.
Amikor Laciék elmentek, Möci és Áron még sütötték holnapra a hétfejű sárkányt, ami a suliba kellett. Szerintem nem sikerült úgy ahogyan sikerülhetett volna, de beleszólni semmiképpen nem akartam.

JÖVŐKÉP konferencia

Reggel Áron időben indult volna, ha nem kérdezek rá, hogy hol van a diákbérlete. Tettem ezt azért, mert szerettem volna elolvasni a hátoldalán, hogy vajon érvényes-e Budapest közigazgatási határán túl is. Áron kereste, kereste, majd bejelentette, hogy tegnap még megvolt. Kértem, hogy az iskolában is nézzen körül, mert a diákbérlet mellett volt a személyije, a diákigazolványa és az egész havi ebédjegye.
Még annyit kért, hogy módosítsam az írásos napközi elhagyási engedélyét 1/4 4-ről 3 órára, mert ma például Budaörsre 4:00-re kell érnie a tenisz végett Budaörsre.

Már majdnem készülődtünk reggelizni, amikor rájöttem, hogy nekem 9-kor kezdődik egy konferencia, amiről nem illik nagyon elkésni. Amíg öltöztem, Möci csinált három kis szendvicset és azt egy bögre tejeskávéval gyorsan bekaptam. Megnéztem, hogyan érek oda a leggyorsabban és már indultam is.

Hamar megtaláltam a helyem és nem vették nagyon zokon a közel egyórás késésemet. A JÖVŐKÉP konferencia nagyon érdekes volt és úgy éreztem, hogy a hozzászólásomat is értékelték. A kávészünetben és az ebédnél olyan kapcsolatokat találtam, amik biztatnak az elképzeléseim folytatására.A kaják finomak voltak, csak az volt a probléma, hogy majdnem mindegyik előadás a tervezettnél hosszabbra nyúlt és így Áron tenisz edzésének csak a végére értem oda Budaörsre.

Nagyi már ott volt. Én nem láttam, de állítólag Gyula megdicsérte Áron munkáját. Áron nem csupán ezzel, hanem azzal is eldicsekedett, hogy meglett a diákbérlete. Hárman együtt indultunk haza. Megvettem Áronnak a Budapest körzethatáron túli utazáshoz a kiegészítő jegyét és a jövő hónapra a kiegészítő bérletet is. Nagyi és Áron a Sasadi úti megállónál a Széll Kálmán tér felé menő 139-esre szálltak, én meg a Gazdagréti térre menőre. Emővel ugyanis megbeszéltük, ha megvan a diákbérlete és készen van a leckéivel, akkor Áron a nagyinál alhat.

Beugrottam a CBA-ba és vettem egy üveg Unicumot. Otthon azt kellett eldöntenünk, hogy a káposztalevest esszük-e vacsorára, vagy elmegyünk és kirúgunk a hámból. Az utóbbi mellett döntöttünk és a 8-as busszal legurultunk a Jardinett-hez címzett vendéglőbe. Néhány évvel ezelőtt itt még lehetett francia kajákat enni, de ez mostanra teljesen megszűnt. Möci csirkemellet evett salátaágyon én pedig egy spare-ribs-et fatálon sült krumplival. Egyiktől sem voltunk elájulva. Ittunk hozzá egy-egy korsó sört és én még egy unicumot kísérőnek.

Hazafelé bementünk a CBA-ba, vettünk egy doboz jégkrémet és áthívtuk Emőkét is nasizni.

Tracking

Mi már reggel hét előtt felébredtünk, sőt Möci fel is kelt, de Áron csak hét után érkezett le Ilitől. Ennek ellenére sikerült időben elindulnia a suliba.

Nekem le kellett mennem vérvételre a Lenkéhez. Utána beszaladtam a CBA-ba kenyérért, tejért és virsliért, majd megreggeliztem.

A számítógépemen először  utánanéztem (tracking), merre járnak a kínai küldemények, majd próbáltam bepótolni a blogjaimat , de nem akart működni a beíró felület. A blogomban nagy lemaradások vannak. Öt nap bejegyzéseit kell pótolnom és nagyon igénybe kell vennem a memóriámat, mert van olyan nap, hogy még kulcsszavak sincsenek beírva.

Emőke bejelentette, hogy egy okos kütyüt szeretne kapni a Jézuskától. Én ugyan kinéztem egyet a tinydeal-en, de Béla egy sokkal jobb vételt ajánlott. Emő egyelőre hallani sem akar a dologról, mivel most nincs rendszeres bevétele és nem szeretne eladósodni.

Möci készített egy finom káposztalevest. Útóljára akkor ettem sok káposzta  levest, amikor Szolzsenyicin: "Ivan Gyenyiszovics egy napjá"-t olvastam 50 évvel ezelőtt.

Még felhoztam Emőke kajáját,  majd indultam a gyogyóra, de mivel már nagyon a körmömre égett az idő, autóval kellett mennem.

Még gyorsan beugrottam megvenni Gabikának a 10/100W-os LED izzóját, mert amit a múltkor vettem, azt Möci lenyúlta.

Hazajövet készültem a fiúk német gyakorlására. Az ikrek már négy óra előtt megjöttek, de Áron késett több mint negyed órát. Az óra hangulata szuper volt és bár nem emlékeztek minden korábban tanultakra, ennek ellenére meg voltam elégedve a tudásukkal. A fiúk legjobban azt szeretik, amikor valamilyen összefüggés miatt elkalandozom. Olyankor le nem veszik rólam a figyelmüket. A gyakorlás után körtézkedtünk, majd a fiúk elmentek Áron szobájába játszani.

Este Emőke is átjött. Áronnal levitték a Mannát sétálni.

UPC-s Internet

Reggel még sikerült utánanéznem, hogyan indul el a fiú.

Reggeli után csak arra koncentráltam, hogy ma jön az apuka a gyerekeknek az áztatni való bélyegekért.és ma szerelik Csabinak az új wifis routerjét az új UPC szolgáltatáshoz.

Ebédre megettem Emőke valamelyik régebbi nyugger kajáját, majd felmentem, hogy várjuk a UPC-s szerelőt. Amíg vártam, addig kijavítottunk egy kapcsolók alá teljesen szakszerűtlenül felragasztott tapétát. Egy szűk félóra alatt meg is lettünk vele. A kapcsolók visszaszerelése már hosszabb időt vett igénybe, mivel az egyik világítási áramkörnek csak az egyik végén volt alternatív kapcsoló, a másik végén sima.

Amikor megjött a UPC-s szerelő, agyon figyeltem, hogy mit csinál, hogy Csabinak be tudjak számolni a történtekről és az eredményről. A munka végeztével kipróbáltuk a wifit és minden tökéletesen működött.

Este Áron felment Ilihez, de nyolc után mi is felmentünk, részben azért, hogy ellenőrizzük, mikor megy aludni a fiú és azért is, hogy megkóstoljuk a barackpálinkáját.

Közben Emő heves vitába keveredett Árminnal, aki állítólag egy látó fiú, de én nem hiszek benne.

Kértem Ilitől kölcsön egy üveg mézet, mert a mienk elfogyott és csak tegnap rendeltem meg az újabb adagot.

Áronnal megállapodtunk abban, hogy ott aludhat az Ilinél, de reggel hét előtt legyen otthon.

A kazán becipelése

Folytattam a huzika riasztójának a szerelését. Ma befejeződött a sziréna  konzol felerősítését és a kábel felvezetését a lakótérbe. Alulról és felülről is kiszigeteltem szilikon gumival. Felszereltem a riasztó központi egységét a bejárattal szembelévő falra.

Közben Áron elkészítette a reggelit.

Reggeli után feltettem a zöldséges csirkelevest főni. Áronnak tanulnia kellett. Később mind a ketten kikérdeztük, illetve átnéztük a házi feladatait.

Leszedtük az új adag zöldbabot. Ez már a negyedik zöldbab szüret volt. Utána összeszedtük a lehullott diót. Áron összeállította a korábban ígért alma csomagot az osztálytársainak.

Átmentem Gabikához, hogy megvizsgáljam, miért nem sikerül neki installálni a Viber-ta PC-jére. Én sem jutottam előrébb a problémával, de gondoltam, majd megkérdezem Bélát.

Megkértem Feri bácsit, jöjjön át  és segítsen kivenni a kazánt a csomagtartóból és vigyük be a házba. Egyedül nem mertem a rozoga derekammal kockáztatni.

Ebédre Möci és Áron sütöttek egy tepsi almás pitét a csirkeleves utánra.

Ebéd után átmentem Dezsőhöz, magyarázza el, merre lakik H. Zoli, mert három hete nem tudom elérni se telefonon, se SMS-en.  El is gurultam hozzá és megígérte, hogy a jövő vasárnap reggel nyolckor megjelenik és behúzza azt a kábelt, amire nekem a klíma fűtés távolról való vezérléséhez szükségem lesz.

Mindent bepakoltam az autóba. A Manna becsomagolása Áron feladata volt. Szerintem ő ott felejtette a Gazdagréti lakáskulcsát.

Csak hat óra tájban tudtunk elindulni haza. Szigethalmon még megálltunk gyümölcsös rekeszt kunyerálni.

Itthon leadtuk Mannát Emőkének és meghívtuk, vacsorázzon velünk, mivel egy hete nem láttuk. Hosszan mesélt az úti élményeiből, mi meg főleg Mannáról.

Keszthely

Csak ketten mentünk Áronnal a piacra. Möci nem aludt jól és ezért tovább lustizott.

Sok mindent vettünk: Egy szál csípős kolbászt, két doboz tojást, bogyiszlói paprikát, paradicsomot, egy nagy palack  frissen fejt tejet, egy fél kárpát kenyeret, vajat tejfölt és kalácsot

Reggeli után elkezdtünk készülődni a keszthelyi induláshoz. Közben átjöttek Gabikáék, hogy nem sikerült a Viber installálása a PC-re. Megbeszéltük, ha ma nem is, mert indulunk Keszthelyre, de holnap benézek hozzájuk.

Möci előrelátóan betett néhány almát is az autóba. Az IGO Baja felé indított el és az új Pentele hídon mentünk Székesfehérvár fele. Útközben tankoltunk és mielőtt rátértünk az autópályára, betértünk egy kávézóba. Amikor felmentünk a pályára Möci felhívta az eladót, hogy ő se izguljon amiatt, hogy megyünk-e és mi se izguljunk, megvan-e még a nyomott árra lealkudott kazán. Ez utóbbit nem mondtuk, de csak szóltak volna, hogy már ne menjünk.

Útközben gyönyörködtünk a tájban és közben Möci apró darbokra vágva kínálta az almát.

Keszthelyen már azt hittük, hogy megtaláltuk a címet, de az 1/B lépcsőházat nem láttuk sehol. Felhívtuk az eladót, akik le is jöttek értünk és mondták, hogy hova álljunk. Egyszerű és kedves emberek, Balambér nevű 17 hónapos gyerekükkel. Segítettek betenni a kazánt a csomagtartóba.
Kifizettük, elbúcsúztunk és megígértük, ha beüzemelés után is meg vagyunk elégedve, felhívjuk őket.

Kerestünk egy a kastély közeli parkolót és bementünk a Festetics kastélyba. Némi vitám volt a jegyeladóval, de azután egy nagyot sétáltunk a kastély arborétumában. Az idő, mintha csak nekünk akart volna kedvezni.
Kb. két óra séta után indultunk vissza Dömsödre.

Visszafele ugyanott álltunk meg est-ebédelni, ahol délelőtt kávéztunk. Mind a hárman rendeltünk valamit ki-ki a kedve és az ízlése szerint, majd jól belakmároztunk.

Elég későn érkeztünk meg a bázisra és már csak arra volt erőnk, hogy lezuhanyozzunk és beessünk az ágyba. Elég sok volt a 450 km.

készülődés Dömsödre

Áron elment már a suliba, amikor leszaladtam a köménymagos  cipóért és visszajövet megreggeliztem.

Elindítottam a nagymosást és a mosogatógépet.

Konzultáltam  Bélával a gázkazán le- és felszereléssel kapcsolatban. Azzal riogatott, hogy minden új készüléket kb. 40.000.- forintért engedélyeztetni kell a gázművek által delegált szakemberrel.

Felhívtam a FÓKA Plusz Bt. és abban állapodtunk meg, hogy délután 5 és 6 között jön ki a szerelőjük és ad egy árajánlatot a régi kazán leszerelésére és az új felszerelésére.

Vikit is felhívtam, mert a NAV-tól egy számomra teljesen érthetetlen levelet. Biztatására beszkenneltem a három oldalas levelet és átküldtem neki.

Bepakolás az autóba, hogy Áronnak és Möcinek ezzel már ne legyen gondjuk.

Áron időben érkezett haza és 1/3-kor el tudtunk indulni. A TESCO-ba csak ketten mentünk be, mert Möci  nagyon álmos volt. Elég gyorsan befejeztük a vásárlást, de azért minden kóstolónál megálltunk, sőt még Möcinek is vittünk ki egy adagot a süteményes fagylaltból.

Útközben Viki visszahívott és megnyugtatott, hogy semmi félni valóm nincs a NAV levél miatt.

Utána már csak a Bureknél álltunk meg. Közben felhívott a FÓKA Plusz, hogy egy órával módosítsa a szerelőjük érkezését.

Azonnal hozzákezdtem a riasztó sziréna  tartó konzoljának a szereléséhez. Amíg én barkácsoltam, Möci elkészítette a grillcsirkéhez a hagymás krumplit és a savanyúságot.

A szerelő se nem jött, se nem telefonált.

Vacsora után már nem sokat TV-ztünk. fürdés és lefekvés.

Kondenzációs gázkazán

Áron reggeli ébredésével csak az volt a probléma, hogy hajnalban háromszor is kukorékolt a kütyüje, mert mint mondta, este rosszul állította be. A felkelése egyáltalán nem akart menni, mert a hideg szoba visszatartotta a takaró alatt és inkább olvasott. Fel kellett, hogy emeljem a hangomat, ahhoz, hogy elinduljon a fürdőszobába.

Gyorsan megkerestem a Gyerek Egészségügyi könyvecskéjét, mert ma oltás lesz az iskolában és ezt kérték bevinni. A német könyvért beviendő 4000.- forint helyett csak egy tizest tudtam adni, remélem, hogy a visszajárót nem veszíti el úgy mint tette azt múltkor.

Végül 7:10-kor sikerült elindulnia.

Möci már reggeli után jött le és azonnal el is indult fogászatra.

A rossz hír az, hogy már az elmúlt években, az őszi karbantartások alkalmával felhívták a figyelmem, hogy a Dömsödi Novatherm cirkó elmúlt húsz éves és bármikor feldobhatja a talpát. Bár még kifogástalanul működik, de mostanra megérett a helyzet, hogy leváltsuk. Ma már szinte mindenhol kondenzációs gázkazánokat használnak, amiben az égéstermék hőjét is hasznosítják. Nosza, nyakamba vettem a piacot és döbbenten tapasztaltam, hogy ebben a kategóriában (24 kW) 250.000.- körüliek az árak. Első hanyatt esésem után alaposabban körbejártam a piacot. Először a típust választottam ki, ami egy Ariston Clas EVO premium FF 24 kombi lett. Találtam egy akciós árat ami már csak 230 eFt volt. Ezután szétnéztem a Veterán és az Aprod.hu oldalakon és sikerült lelnem egy vadi újat, amit irányárként 215 ezerre jelöltek, mert amikor megvették, még nem tudták, hogy az ő kéményük nem alkalmas kondenzációs kazán fogadására. Gyorsan felhívtam Miskolci urat ( a házat építő kőműves mester), hogy a mi házunk kéménye milyen. Megnyugtatott, hogy 140 mm átmérőjű alumínium csővel van bélelve és mint ilyen, alkalmas kondenzációs kazánhoz. A biztonság kedvéért még egy szaküzletet is megkérdeztem, mielőtt belevágok a kereskedésbe. Miután onnan is jó visszajelzéseket kaptam, felhívtam az eladót és kerek perec megmondtam, hogy ha a készülék garanciális, akkor 180.000.- et tudok érte adni. Az alkudozás este nyolcig tartott, amikor már Emő vette át a staféta botot. Végül megállapodtunk az árban és szombaton megyünk érte. Igaz, hogy a világ végén Keszthelyen van, de legalább megnézzük a várost és a Festetics kastélyt.

Közben lementem Emőke ebédjéért és a gulyás levest belőle, annak rendje és módja szerint meg is ettem.

Háromra mentem brushup-ra. A foglalkozás most csak fél négyig tartott. Utána egyórás évnyitó, terülj terülj asztalkával. Nekem legjobban a Katie sütötte cukkinis sütemény ízlett, aminek el is kértem a receptjét.

Ugyanakkor érkeztem haza, mint Áron

Hajtóvadászat Manna után

Új korszak kezdődött az önállósodásban. Már fel sem ébredtem, amikor Áron elindult az iskolába. Csak remélni tudom, hogy jól volt felöltözve, időben indult el, vitte a tornazsákját és nem felejti el, hogy ma legkésőbb 3/4 négyre oda kell érnie a teniszre.

Csak nyolcra öltöztem fel. Manna olyan reklamáló zenebonát rendezett, hogy le kellett engedjem a parkba.

Reggeli után érkezett Möci, akit rögtön leszúrtam, mivel nem tanulta meg a tegnapra rendelt angol anyagot. Azonnal leültünk, hogy megmutassam, milyen módszert javaslok az anyag memorizálására.

Közben többször is lementem, de Mannát sehol nem találtam. Végül Möci találta meg és fel is hozta.

Möcit kikérdeztem, majd lementem az Emőke ebédjéért és lazultam egyet, mert ott a nyugdíjas klubban van egy erősen sakkozó 40-50 körüli úr.

Kora délután megjött a duguláselhárításra hívott úr és semmi perc alatt megoldotta a problémát. Majdnem úgy csinálta mint én csak sokkal több türelemmel és technikával. Csak a kiszállásért kért 2000.- forintot, mert mint mondta, különösebb munka nem volt a dologgal. Még megtoldotta a szolgáltatást egy lefolyó tisztító ajánlásával, ami csak 4-500 forint, arra az esetre, ha ez még egyszer előfordul.

Megebédeltem és miközben elindultam a Budaörsi Tenisz Centrumba, átadtam a terepet Möcinek, ha netalán hoznák a megrendelt riasztó rendszert a huzikába, akkor azt vegye át.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy nincs-e kedve odajönni a teniszre, de nem volt. Csak azt hangoztatta, hogy már nagyon szeretné látni az unokáját és javasolta is, hogy mi lenne ha a hétvégére nála lehetne a fiú, de mondtam, hogy az azért nem jó, mert a hétvégén mi hárman együtt tudjuk tölteni az időnket Dömsödön, amit Áron is nagyon szeret, neki pedig mindegy, hogy melyik nap van vele és erre a szerda lenne a legalkalmasabb.

Én pontban négyre odaértem, de Eta és Anna közölték, hogy Áron még nem jött meg. Türelmesen vártam egy negyed órát, majd telefonáltam Möcinek, hogy Áron valószínűleg elfelejtett háromkor elindulni, mert akkor már meg kellett volna érkeznie. Be kell vallanom, hogy egy kicsit izgultam, hogy mi van Áronnal. Próbáltam hívni Olivért és Bálintot, de egyik sem járt sikerrel.

Már majdnem indultam haza, amikor fél óra késéssel befutott Áron. "Nem jött a busz"-ra hivatkozott, ami teljességgel lehetetlen, mivel együtt mértük le a menetidőt, ami akkor 30 perc volt és ez nem nyúlhat másfél órára, attól, hogy nem jött a busz. Ekkor bevallotta, hogy elnézte, hogy ő már háromkor elhagyhatja az iskolát és csak negyed négy után indult, de én még ezt sem hittem el.

A tenisz edzés elég jól ment, ha leszámítom a labdafogadásnál a hozzáállását. Hazafele a buszon megbeszéltük az iskolában történteket. Áron dicséreteket hozott és csupa jó hírrel szolgált, aminek nagyon örültem. Az is jó hír volt, hogy végre megjött a pótlólag megrendelt német könyve, amiért holnap be kell vinni 4000.- forintot.

Möci telefonált, hogy megjött a várt csomag és hazafele jövet a parkban keressük meg Mannát, mert leengedte. Leszállva a buszról Áron megkért, hogy hozzam fel az iskolatáskáját és a sport tatyót, ő majd keresi a Mannát. Egy óra múlva azzal jött fel, hogy nem találta. Ekkor leült megírni a matek leckéjét, én meg ismerkedtem a riasztóval és bepótoltam a blog bejegyzés hiányzó részeit.

Átnéztük az új német könyvét és örömünkben be is kötöttük, úgy mint tettük a többivel.

Megdaráltuk a már megkeményedett trappista sajtot és megvacsoráztunk. Zeller krémleves és Bolognai makaróni.

Vacsora után én voltam a soros, hogy keressem az elkóborolt macskát. Miután nekem sem sikerült egy órai keresgélés után, fél kilenckor átadtam a staféta botot Möcinek, elvégre ő engedte el kimenőre.

Áron nem bízott meg bennünk, kiugrott az ágyból, felöltözött, vette az elemlámpáját és ő is elindult, nem tudtam visszatartani. A fő érve az volt, hogy Emőke rá bízta a Mannát. Végül igaza lett, mert negyedóra múlva megjelentek mind a hárman: Emő, Áron és Manna. Úgy látszik, hogy Manna egyedül Áron hívó szavára hallgat.

Gyógytorna

Reggel 3/4 7-kor pattantam ki az ágyból, mert abban reménykedtem, hogy ha hétre leérek az orvosiba, akkor Lenke tud tőlem vért venni és azt beküldi a laborba.

Áront is keltegettem, mielőtt elindultam volna, de ő csak azért könyörgött, hogy oltsam el a villanyt. Lent az orvosiban már egy kórháznyi ember várakozott, én meg még azt gondoltam, hogy én milyen koránkelő vagyok. Lenke nővér azt mondta, hogy vérvételre jövő kedden reggel jöjjek. Azért a kért receptet megjegyezte és azt mondta 1/2 9 körül jöjjek le érte.

Mire hazaértem, Áron már indulóban volt.

Délelőtt a konyhai mosogató lefolyóját szétszedtem, teljesen kitisztítottam és csak amikor visszaszereltem, akkor derült ki, hogy a dugulás, ami már a mi lakásunkon kívül van, a fő szennyvíz csatornában lehet.A közös képviselő segített abban, hogy egy szakember kijöjjön és megvizsgálja, mit lehet tenni.

Csak egy holnapi délelőtti időpontban tudtunk megállapodni.

Lementem Emőke kajájáért és lassan készülődtem a gyógytornára. Gondosan kiválasztottam azt a fehér szerelést, amit majd ott kell felvennem. Ezt a szerelést azután annak rendje és módja szerint otthon felejtettem.

Pontban 1-kor jelentkeztem a gyogyóra. Réka még egyszer átolvasta a zárójelentést, amit a reumatológus, illetve az MR után a vizsgálatot végző orvos  írt.
Réka azt mondta, hogy nehéz helyzetben van, mert nálam felmerül a kopás, ami növeli a boltozatot és a meszesedés lehetősége is, ami viszont szűkíti azt. Ezért először bizonyos mozgásokkal tesztelnie kell, hogy milyen irányban induljon el a gyógytorna. Ezzel telt az első óra és még házi feladatot is adott, hogy otthon hogyan folytassam ezt a tesztelést, amiről, majd jövő kedden kell beszámolnom.

A gyógytorna után a szomszéd helyiségbe kellett mennem fizikoterápiára. Itt már egyszerűbb volt a dolgom, csak hagynom kellett, hogy feltegyék az elektródát és jeleznem, hogy meddig tekerheti fel Andrea a feszültséget. A 10 percet hason fekve olvasással töltöttem. Közben jött Andrea  és közölte, hogy most pólus váltás lesz (hiába, "varietas delectat" a változatosság gyönyörködtet). Újabb feszültség feltekerés és újabb 10 perc.

Amikor eljöttem a gyogyóról, úgy éreztem, mintha egy kicsit használt volna.

Hazaérve, megebédeltem. Belekóstoltam Emőkének hozott ebédbe, de a székelykáposztának csúfolt kajának se íze, se bűze nem volt. Möci ennél százszor finomabbat készít. A rossz élményű kóstoló után készülődtem a német gyakorlásra.

Olivér és Bálint még négy óra előtt érkeztek, de Áron 8 percet késett. A kifogás, hogy nem jött a busz. A fiúkkal eltöltött első óra kellemes volt. A szódolgozatban amiben ma már nem csupán az infinitive-t kellett megírniuk, hanem a Präteritum-ot is, Áronnak sikerült a legjobban 18 ponttal, Olivér szorosan követte 17,5 ponttal és csak Bálinté lett gyengébb, de megbeszéltük, hogy az ezért felelős szavakat otthon még ma este megtanulja.
Amikor Laci jött a fiúkért, mi már a császárkörtéket ettük.

Áron még levitte Mannát sétálni, ugrándozni, vadászni.

Este Möcivel feldaraboltuk a hazahozott almatermést és Möci két nagy lábosban némi cukorral és fahéjjal elkezdte rottyantani. Amikor Möci felment még rám bízta az almát, hogy kavargassam és amikor készen lesz, töltsem meg vele a kikészített két 3 literes üveget.

szülői értekezlet

Arra még tudtam figyelni, hogy Áron időben elinduljon a suliba, de visszafeküdtem és egészen addig lustálkodtam, míg Möci le nem jött, miközben Manna folyton nyávogott és reklamált, hogy őt Emőke ilyenkor le szokta vinni a parkba, egy kicsit ugrándozni.

Möcivel együtt reggeliztünk. Utána lementem a postára feladni néhány dolgot. Csekkeket, és a tabletnek a töltőjét.

Emőkének felhoztam az ebédjét és mivel ő most nincs itthon a felét be is kebeleztem.

Möcivel lesétáltunk egy kávézóba és amikor visszajöttünk, számomra akkor derült ki, hogy a Manna hogyan bosszulta meg, amiért nem engedtem ki a szabadba. A fürdőszobában odaszart a földön lévő fél törülközőre.

Áron hazaért fél ötre, mi pedig egy óra múlva indultunk a szülői értekezletre.Közben Áron levitte a Mannát egy kicsit ugrándozni a parkba.

Lacin kívül senkit nem ismertünk a szülők közül. Mind a ketten szorgalmasan jegyzeteltünk, nehogy valamilyen információt elveszítsünk. Az iskolával kapcsolatban felemás érzéseink voltak, mivel ez az osztály a VI. a. tavalyi eredményei, majdnem minden tárgyból 1-2 tizeddel elmaradtak az iskola átlagától. Már az első szülőin bejelentették, hogy mire és mennyit kell fizetni és ezen felül miket vihetünk be a suliba támogatásként. Nem volt egy olcsó szülői értekezlet.

Áronnal kapcsolatban Rita néninek (ő az osztályfőnök) nem voltak különösebb panaszai azon felül, hogy az óra alatt be nem áll a szája.

Hazafele a MOM parkban betértünk a Vapiano-ba vacsorázni és a  Sparban vettünk egy nagy üveg Kozelt, hogy mint a csövesek húzzunk belőle egyet az utcán.

Mire hazaértünk Áron már aludt. Gondolom, hogy azért feküdt le ilyen korán, mert érezte, hogy van némi vaj van a fején.

A huzika téliesítése

Gyönyörű napsütéses késő őszi reggelre ébredtünk. Möci rögtön lefoglalta magának a Notebookot. A dolgos vasárnap azzal kezdődött, hogy nyolckor kipattantam az ágyból, mert Huszti Zoli, aki a klímát szerelte, tegnap azt ígérte, hogy ma reggel 8 és 9 között jön, hogy levezessen egy kábelt, amivel én majd megoldom az inverteres fűtés bekapcsolását, amikor már bejön a hideg idő. Locsolni nem kellett, mert tegnap és az éjjel esett egy kis eső.

Zolit hiába vártuk, ezért inkább nekiálltunk reggelizni.

Reggeli után egyszerre több munkát kezdtem el. Először is elültettem a tejfölös pohárban Gazdagréten megerősödött jégsalátát a földbe, azzal a reménnyel, hogy ebből még az idén lesz valami.

 Utána befejeztem a huzika téliesítését, azzal, hogy felemelve a lábait, a moverrel hátrébb jöttem vele egy métert és a kerekeinek az eredeti helyére letettem egy-egy deszkát, majd visszagurultam rá az eredeti helyére. Ezek után mind a négy láb alá, sőt a mankókerék alá is tettem egy-egy deszka, illetve tégladarabot, majd amennyire csak lehetett kitámasztottam a lábakat, hogy ezzel a két kerekét tehermentesítsem. Ha már így belemerültem a huzika téliesítésébe, lekötöttem az akkumulátort. Möci segített bevinni az éléskamrába, mert egyedül nem mertem volna megemelni. Az akku feletti ajtó a huzikában kapott egy második mágneszárat és ezzel a huzika téliesítése az idén be van fejezve.

Az előszoba szekrényben csak úgy tudok rendet csinálni, ha előbb legyártok egy gótpolcot és  azt be is szerelem. Ezért nekiláttam a pótpolcnak.

A paradicsom szárakról még le tudtam szedni néhány szem érett paradicsomot, de ha az idő végleg lehűl, akkor már csak savanyúságnak való lesz rajta.

Zsófi néni csak úgy tud üdvözölni minket a kerítés túloldaláról, hogy közben átnyújt néhány frissen leszedett őszibarackot.

A zöldbab adott egy harmadik szüretelni valót. Áron tegnap szedett néhány szem diót, de arra rátromfoltam és szedtem hússzor annyit. Még csárszárkörtéből is találtam egy csomót, amelyik lehullott, de egészséges maradt.  Egy szó mint száz, a bázis mindennel ellát minket, amire csak szükségünk van. Amivel pedig nem lát el, azt beszerezzük a piacon.

Möci új feladatot jelölt meg. Nem kell most azonnal, ráér, de majd meg kell csinálni. A szilvafa egyik ága nem bírta el a terhelést és nem csupán lehajlott, de el is tört. Nos, azt kellene majd lefűrészelni és a keletkezett bütüt méhviasszal lekezelni. Mivel nem vagyok egy halogatós típus, a feladatot azonnal elvégeztem.

Négy óra fele elkezdtünk összepakolni. A Manna Áron feladata volt, a kajaféleségeké Möcié és az összes többi az enyém. Ezek között Áron feladata volt a legnehezebb.

Hazafele két helyen is megálltunk "tankolni". Először a Bureknél, ott vettünk két gyros-t, mert  Möci azt mondta, hogy nem kér. Amikor beültünk az autóba, megfogta ugyan egy percre, hogy segítsen, de már csak a felét adta vissza, mert ő nem kért. A második megálló a "tejszínhabos" volt. Ott mind a hárman beküldtünk egy óriási méretű, de közepesnek mondott fagylaltot

Már majdnem hét óra volt, amikor megérkeztünk és mint az albán menekültek, elkezdtük a kipakolást az autóból. A hazahozott marad lucskos káposzta.üvege kicsúszott Möci kezéből és a trutymó, no meg az üvegszilánkok elárasztották a konyhát. Mi nem mehettünk be a konyhába, csak az ajtóból nézve fejezhettük ki részvétünket. Möci, miközben morogva csaszatolta a konyha kövét, egyfolytában azt ismételgette, hogy ő feladja ezt a cseléd sorsot.

Áron meg én megfürödtünk, Möci pedig kivette az alkotói szabadságát és felment. Vitt a Csabinak is kaját, de csak gyrost és rakott palacsintát.

kezdődik a drain projekt

Szemerkélő esőre ébredtünk. Nem valami szívderítő, de legalább nem kell mennem locsolni. Möci úgy gondolta, hogy csak mi ketten, Áron meg én, menjünk a piacra, ő még egy picit lustálkodna. Telefonon gyorsan félretetettünk egy kárpát kenyeret a Dabi Vegyesboltban, mert ilyenkor (szombaton) elég korán el szokott fogyni

A piacon a szokásos: füstölt áruk, tojás, csípős paprika és 2 liter frissen fejt tehéntej.

A barkács üzletben vettem egy felszerelhető fafogast a szaunába és a szivattyú felszereléséhez különféle jó erős tipliket csavarokkal. Áron közben bement a horgász boltba, mert most a villantókért van oda.

Itthon, amíg Möci készítette a reggelit, addig közkívánatra begyújtottam a cserépkályhába. Felszereltem a szaunában a fafogast és rögtön fel is aggattam a dörzsi féleségeket.

Próbáltam online venni egy lottószelvényt, de az egyenleg feltöltése sehogyan sem akart sikerülni.

Nekiláttam elkészíteni és felszerelni a szivattyú állványát, úgy ahogy azt a Feri bácsival megbeszéltem. Közben a gyalupad fiókját is berekeszeltem, mert már nem lehetett kibírni  benne a rendetlenséget.

Möci valamilyen lucskos káposztát főzött ebédre, benne füstölt oldalassal. A kaja hét nyelven beszélt.
Átnéztem Áron házi feladatai, de egyáltalán nem voltam a minőséggel megelégedve. Így  azután le kellett ülnie mindent kijavítani. Amikorra készen lett, már majdnem elkezdett sötétedni, de azért még elindult villogni a villantójával.

Möcivel átmentünk Gabikáékhoz, aminek csak az volt az apropója, hogy Rokkónak vittünk egy kis csontot, ami az oldalasból megmaradt és szerettem volna áthozni a csövet, amit Feri ajánlott fel a jövő tavaszi drain projektemhez.

Gabika, Feri és Möci ittak valamilyen keserű likőr félét, de én csak belenyaltam.

Feri segített is áthozni a másfél méteres karikába tekert csövet és ha már átjött, akkor kihasználtam az alkalmat, hogy eldicsekedjek a szivattyú állvánnyal. Ferinek is tetszett a munkám és azt mondta, hogy az átszerelésnél majd segít. Ez majd csak  akkor lesz, amikor a várható fagyveszély miatt le kell szerelni a szivattyút és teljesen vízteleníteni. Az valószínű, hogy akkor majd kell még egy flexibilis csődarabot vásárolnom.

Este szívesen megnéztük volna az X-faktort, de a hét adóból háromra azt mondta a TV, hogy "Nincs jel".

Működik a kis Notebookon az Internet a hatodikon

Áron elindulása és a reggeli után csak az új tablet jövevénnyel foglalkoztam. Utána tettem még egy kísérletet fent a hatodik emeleten az Internet elérést illetően. Végre sikerült, oda is adtam Katikának a kisgépet, hogy használja és közben gyógyuljon. Mára tehát megvolt a mai napra rendelt sikerélményem és az úttörő cselekedetem is egyben.

Lassan elkezdem a bepakolást az autóba, hogy amikor Áron hazaérkezik, akkor már azonnal indulhassunk Dömsödre. Emőkének megígértem, hogy Mannát is visszük, de ahhoz neki is haza kell érnie időben. Amikor már Áron is hazaért és már minden be volt pakolva az autóba, felhívtam Emőkét, hogy mi már indulnánk. Mivel nem tudott azonnal hazajönni, Csabival beszélte meg, hogy nyissa ki a lakást és pakoljuk be Mannát az autóba.

Ez nem volt egyszerű dolog, mert Áron és Csabi csak hosszú közelharc árán tudták kiszedni Mannát az ágyneműtartóból. A második ütközet Manna betuszkolása a hordozó kosarában volt. Amikor már a kajája és az alom is az autóba került, indulhattunk.

Nem álltunk meg sehol, csak mentünk ezerrel Dömsödre. Se TESCO, se Burek, csak irány a bázis. Még napsütésben viszontláthattuk Möcivel egymást.  Ennek örömére egy unicum.

Csabi nagyon szépen lenyírta a füvet, nekem már csak a szegélynyíróval kellett egy kicsit utánaigazítanom.

Amikor Feri bácsi átjött, megint egy kupica unicummal ünnepeltünk. Közben persze megkonzultáltuk a szivattyú falra szerelésének a módját.

Most már olyan hűvösek az őszi napok, hogy egy kis szaunázás is nagyon jólesett.

Vacsorára Möci megmelegítette a lecsót, hozzá sör.

Gyógytorna

Ma teljes lazítás van. Igazi nyugdíjas nap.

Áron időben elindult. Vitte a pénzt a matek versenyre és a buszbérletére is rákérdeztem.

Későn kelek, de azért a drain projekt izgat és ezért reggeli után azonnal utánanézek az időkapcsoló működtetésének. Terveim szerint a hétvégén áthozzuk a Feri bácsiéktól a csövet és megpróbálom majd kiegyenesíteni, mert most egy 2 m-es karikában van tárolva.

Emőke ment dolgozni és rám bízta a nyugger kaja felhozatalát.Néhány apróbb házimunkát, mint például a mosogatógép szűrő tisztítás elvégeztem.

Ebéd gyanánt lementem a kis kínaiba. Szeretek oda járni, mert a kínainak az ízeit szeretem.

Ebéd után Budaörsre vitt az utam, hogy a gyógytorna beutalómat mégis itt a közelünkben érvényesítsem, ne Rákos Sima Göröngyösön, mert az kétszer másfél óra lenne, ide meg 20 perc alatt ideérek. Meg is beszéltem az időpontokat. Úgy néz ki, hogy minden kedden jövök majd ide ebéd után 1 órára és a gyógytorna meg a fizioterápia egymás után lesz. A gyógy masszázst nem tudtam elintézni, mert ott nincs, azt még szerveznem kell.
Ha már ott voltam Budaörsön, megint vettem öt darab kábel bevezető töm szelencét  a napelem kábel bevezetőkhöz.

Itthon Áront vártam, négy után nem sokkal meg is érkezett, de először mindenfélével elpepecselt, hogy mire eljutunk a lecke átnézéséhez, addigra ő már fáradt legyen és szeretne lefeküdni. Először valamilyen csokoládé pudingot készített, amiből vitt át Emőkének is. Azután táskaellenőrzés volt, amiből csak annyi derült ki, hogy a matek versen befizetésére vitt 2000.- Forintból visszahozott, illetve vissza nem hozott ötszáz forintot nem találta, mert nem zippzárazta be a tolltartóját és abból valószínűleg kiesett. Ezt egyáltalán nem csodálom, mert abból a tolltartóból az összes ceruza, radír és hegyező a táskája alján landolt. Számomra az a kétségbeejtő, hogy ugyanolyan rendetlen, mint én vagyok. Ez a tükör,  amit elém tart, jobb lenne, ha egy kicsit torzítana az én javamra.
Közben Áron telefonon alkudozott Möcivel, hogy ha pénteken készen lesz az összes leckéjével, akkor szombaton hajnalban kimehet-e horgászni az új villantójával.

A matek versennyel kapcsolatban átnéztem a próba feladatok Áron féle megoldásait, amiben több hibásat is találtam, de volt olyan feladat is, ami nekem is fejtörést okozott.

Este jelentkezett egy vevő az aprod.hu-ra eladásra feltett 9"-os tabletre. El is jött szegény, mert azt mondtam, hogy már sokan érdeklődtek, de nem tudtam neki hibátlanul átadni a kütyüt, mert mint kiderült a töltőjét Möci elvitte magával Dömsödre. Végül megállapodtunk az árban és abban is, hogy legkésőbb hétfőn feladom neki a tablet töltőjét ajánlva postán. Azóta meg is rendeltem ugyanabban az árban egy 9,7"-os, de már két magos másikat, amiben 3 G is van.

Csabi este meghozta az autót, aminek épp ideje volt, mert már nagyon hiányzik Möci. Felívtam, hogy holnap megyünk.

Az első idei tenisz edzés

Áron szerintem csak azért vett fel egy pulcsit a reggeli indulásnál, mert erre külön figyelmeztettem. Megbeszéltük, hogy délután 3/4 4-kor Budaörsön találkozunk a tenisz edzésen. Remélem, hogy sikerrel veszi ezt az akadályt is. A feladat az -és ezt reggel meg is beszéltük -, hogy induljon el a 139-es busszal és a Sasadi útnál szálljon át a 40-es vagy a 240-es buszok valamelyikére.

Én itthon egyedül reggeliztem. Möci és a nagy fia Csabi lent vannak Dömsödön.

Elrendeztem a levelezéseimet és feladtam az androidos táblagépet eladásra az aprod.hu oldalon.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy van-e kedve délutám Áront megnézni a tenisz edzésen, vagy esetleg tenisz után felmenjen -e hozzá, de nagyi mondta, hogy most nem érzi olyan jól magát, inkább ezt máskor.

Felmentem a hatodikra, hogy megnézzem, az újonnan kapott hotspot hálózati kulccsal elérhető-e az Internet a Kati néni lakása előtt. Most sem jártam sok sikerrel.

Ebédre összeszedtem a hűtőszekrényből a maradékokat és azt melegítettem fel, miközben Dömsödről nyálcsorgató tudósításokat kapok, az ott készült kajákról.

Délután három óra után elindultam én is a BTC-be (Budaörsi Tenisz Centrum). A 40-esen már körülnéztem nincs -e Áron éppen ugyanezen a buszon. Odaérve kiderült, hogy ő korábban érkezett, mint én. Megdicsértem, hogy ilyen ügyes volt. Etával elintéztem az anyagiakat és kimentem a pálya szélére, hogy lássam, mennyi maradt meg a tavaly tanultakból.

Utána be kellett mennünk az Auchanba, mert Áronnak megígértem, hogy veszünk neki egy villantót, hogy azzal nagyobb halakat is tudjon fogni. Ha már orr voltunk, akkor vettünk két szelet rántani való busát és egy palack Cappy-t, mert már készült szomjan halni.

Autónk nem lévén, mindent begyömöszöltünk az iskolatáskába és a tornazsákba és buszoztunk haza.

Itthon Áron befejezte a leckeírást, én bekapcsoltam a fritőzt és leszaladtam a CBA-ba krumpliért és kenyérért. Mire felértem, már forró volt a fritőzben az olaj. Gyorsan bepaníroztam a két szelet busát és bedobálva megfőztem a krumplit.

Möci telefonált közben és beszámolt, hogy milyen az élet Dömsödön.

Unicum, rántott hal főtt krumplival, ínyenc mártással leöntve és Cappy, illetve sör.

Áron fürdött és majdnem időben lefeküdt.

Együtt indulunk Áron meg én

Reggel már a negyedórával elcsúsztatott időben 6:45-kor ébredtünk. Áron ugyan még a SZUNDI gombot nyomta meg, de azért úgy kelt fel, hogy negyed hétre ő is indulásra kész lett. Együtt indultunk, no nem azért, hogy elkísérjem az iskolába, hanem azért, mert nekem is éppen arra vitt az utam. 8-as busz és 59-es villamos. Áron a Kiss János altbn. megállónál szállt le, én pedig mentem tovább a végállomásig. A Moszkván a 6-ossal mentem tovább, majd a  hévvel egészen Szentendréig.

Szentendrén meg voltam hívva az AIDA projekt prezentációjára, ami a közel nulla energiaigényű épületek megvalósíthatóságáról szólt, egy mintaház bemutatásával. A majdnem egész napos program nagyon érdekes volt, megérte oda, szinte gyalog kimenni, mivel Csabi és Emő lenyúlták az autót és azzal mentek Dömsödre.

A prezi alatt Möci hívott ugyan telefonon, de ez a beszélgetés csak később, az ebédszünetben jött össze. Szerencsésen megérkeztek és minden működött.

A bemutató után egy résztvevő volt olyan kedves, hogy onnan behozott az autójával egészen a Hegyalja útig, ahonnan már csak a 8-as buszra kellett szállnom, hogy hazaérjek. A megállóban találkoztam Istvánnal és Anikóval. Megbeszéltük az Áron iskolaváltásával kapcsolatos részleteket és egy darabig együtt utaztunk a 8-ason.

Áron pont négyre ért haza. Olivér telefonált, hogy lesznek-e német gyakorlások és mondtam, hogy jövő kedd-től minden kedden 4-kor nálunk.

Áronnal részletesen megbeszéltük az iskolában történteket és alaposan átnéztem a füzeteit és a házi feladatát. A hibákat kijavítottuk és az új anyagokról egy kicsit cseverésztünk.

Közben beszéltem skype-on Bélával, aki azzal szakította félbe a társalgást, hogy most neki ki kell mennie a konyhába, mert készen van a bundás kenyér. Ettől annyira megkívántan egy bundás kenyeret, hogy bejelentettem Áronnak, hogy ma ez a vacsora. Áron is nagyon szereti, ezért csatlakozott a tervhez. Amikor sütés közben elmondtam neki, hogy honnan jött az ötlet, akkor csak annyi volt a kommentje, hogy a Skype mostanra nem csupán a videóval bővült, mint chat, hanem már az ízeket is átviszi.

A bundás kenyérre még sajtot is reszeltünk és egy csupor tejet ittunk hozzá. 

Hűvös a reggel

Nagyon hűvös reggelre ébredtünk. A reggeli ébresztő idejét elcsúsztattuk egy hajszálnyit későbbre, 7:30-ról 7:45-re. Remélem, hogy ebből nem lesz probléma az iskolába érkezéssel. Áronnak sikerült negyed nyolckor kilépnie az ajtón. Kicsit nehezteltem rá, hogy ilyen cudar időben miért egy szál pólóban indul el, de ezért megverni ráérek majd akkor, amikor már megfázott.

Möci elkészítette a reggelit, majd kiadta a feladatot, hogy az ebédhez hozzak fokhagymát, petrezselymet és tejfölt. Amíg főtt a zöldbab, addig mind a ketten leültünk egy-egy számítógéphez. Lacit felhívtam viber-en, hogy beszámoljak a zongorazsanér ügyről. Úgy tett, mintha a főnököm lenne, én meg úgy mintha nem érteném.

Ebédre áthívtuk Emőkét is. A főzelék mellé feltálaltam egy-egy sonkatekercsbe bugyolált zöldbabot.

Sikerült rábeszélnem Möcit, hogy menjünk el az Újbuda Önkormányzathoz és intézzük el az ő ügyfélkapu regisztrációját. Élőszőr károgott, hogy az, ilyenkor hétfőn több órás várakozással is járhat, de végül ügyintézéssel együtt nem tartott tovább, mint tíz perc.

Áron hazaérkezett az egy szál pólójában azzal súlyosbítva, hogy szemerkél az eső. Kérdezte, hogy mielőtt befejezi a leckeírást lemehet-e Emőkével és Mannával sétálni. Azzal a feltétellel - mondtam -, ha felvesz valamilyen melegebb cuccot.

Amikor feljött és megírta a maradék leckéjét, már tálaltuk a vacsorát Négyen (illetve a Csabinak szállított adaggal együtt öten) ettük a maradék zöldbab főzeléket sült virslivel.

Családi találkozó

Normál időben ébredtünk. A munkamegosztás az volt, hogy én a locsolás után rendbe raktam a konyhát és mindent bepakoltam az autóba, Áron elkészítette a reggelit, Möci pedig morgott a cselédsorsa végett.
Azt beszéltük meg, hogy most nem kóstoljuk meg a rakott palacsintát, hanem azt visszük a családi találkozóra. Mire el tudtunk indulni, már majdnem dél volt.

Ebédidőben érkeztünk, de a kaja még nem volt készen, ezért lent a kertben beszélgettünk, szinte mindenkivel. Ötven-hatvan zsidó egy kupacban. Az egész egy nagy család. Emőt mindenki nagyon szívélyesen fogadta, ő megpróbált eligazodni azon ki kicsoda és kinek a milyen rokona. Ez már csak azért sem volt könnyű, mert még mi, a nagy család tagjai sem tudunk száz százalékosan eligazodni. Vannak ugyan családi szakértők, mint például J. Ági, aki szívesen ad felvilágosítást a rokoni szálakról, és ő rövid történeteke tis  tud fűzni majdnem mindenkihez, de a relációkról a legtöbbet a J. D. Gábor által szerkesztett családfa mond.

H. Mari, aki a legtöbbször házigazdája az évenkénti találkozónak, nagyon finom gulyáslevest főzött, amin még a szilvás gombóca is túltett. Mi a Möci által készített rakott palacsintát tálaltuk fel és annak is nagy sikere volt.

Áron ugyan jól elvolt a gyerek társasággal, de Norciék azzal a szerény hat fővel nagyon hiányoztak a buliból. Gábor a nagy kávé szakértő, a profi kávéfőzőgéppel és a hozzáadott szakszerű előadással készítette az ínyenceknek a fekete kávét.

Mi olyan négy óra után kezdtünk el búcsúzkodni, de Áron annyira belemerült a játékba, hogy azt mondta, hogy ő még szívesen maradna és majd H. Marival (71) jön haza, amikor ő megy a Fonó-ba táncolni.

Itthon Möcivel nekiálltunk a Dömsödről hozott körtét feldolgozni. Én még ezen felül előkészítettem a zöldbabot a holnapi ebédhez.

sonkába tekert zöldbab

Éjjel megint nem tudtam rendesen aludni, ezért Möcit sem hagytam. Hiába feküdtünk le időben, éjfél körül felébredtem és kb. hajnali négyig beszélgettünk. Möci azt jósolta, hogy meglesz ennek a böjtje és majd reggel sokáig fogunk aludni, de nem így lett. Reggel már hétkor kint voltam a kertben és locsoltam a veteményest. Áron, mint szokása, már a számítógép előtt ült.

Miután fel vagyunk hatalmazva, hogy a szomszédban a lehullott gyümölcsökből dézsmáljunk, átmentem és szedtem két nagy zacskó császár körtét.

Möci csak nyolc óra után jött le. Először konstatálta, hogy a cserépkályha még mindig meleg, majd készített két kávét, hogy felébredjünk, mielőtt beülünk az autóba és elmegyünk a piacra.

Áron otthon maradt, hogy megírja a leckéjét. A piacon tojást, sütni való szalonnát, tarját és sonkaféleséget vettünk a mi húsosunknál. A zöldséges boltjában, hagymát, fokhagymát tejfölt és apró édességeket vettünk.

Bejelentkeztünk a fodrászhoz, mert Möci mondta, hogy ilyen torzonborz frizurával nem jelenhetünk meg holnap a családi találkozón. Még elgurultunk a vasudvarba, hogy megadjuk múlt szombaton hátrahagyott adósságomat. Ha már ott voltam, elindítottam a jövőre tervezett drain cső projektet.

Hazafele először benéztünk Gabikáékhoz, hogy megnézzük, hogy áll a középső szoba mennyezet szigetelése és burkolása. Feri bácsi egész héten csinálta és gyönyörűre sikerült.

Áron volt a reggeli készítés főnöke. Nekem csak annyit mondott, hogy törülgessem le a kúp alatt az asztalt és kezdjek el teríteni, a többit bízzam rá. A reggeli perceken belül elkészült és kezdődhetett a zaba.

Utána Möci beosztása szerint Áron kapta az almaszedés feladatát, nekem pedig a második zöldbab szüret jutott. A szüret után Möci még befogott alma tisztításra, majd a a megtisztított almával valamilyen almapárolásba kezdett.

A learatott zöldbab felét még valahogyan bepasszíroztam a mélyhűtőbe. A másik felét Gabika receptje szerint előfőztem sós vízben, majd betekertem Fekete Erdei sonkába és a tekercseket betettem a sütőbe. Tálaláskor még tettünk rá valamilyen ínyenc majonézt. Nagyon finom lett. Előtte Unicum, utána Rozé.

Próbáltam letisztítani a harmadik oszlop festésének fölösleges nyomait, de csak fél sikerrel ment a dolog.

Möci beleakadt a mobil telefonomon a határidő naplómba és közölte, hogy reméli, holnap nem fogom születésnapjára felköszönteni Sch. Évát, mert ha igen, akkor irgum-burgum lesz.

Együtt kimentünk a stégre, de a vízbe csak én merészkedtem be. Lefele úsztam és megálltam Z. Pali stégjénél, ki is másztam és dumáltunk egy kicsit. Közben megjött Möci és Jutka is és azonnal kiszélesedett a traccs parti.

Este készített egy nagy rakott palacsintát.

Áron egyedül közlekedik

Szinte egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam és azon gondolkoztam, hogyan történhetett velem ilyen. Möci már azt sem értette, hogyan fordulhat velem elő, hogy itthon tartok készpénzt, amikor állandóan azt hallja, hogy minden fillérre oda kell figyelni, hogy mit csinál. Már nincs kedvem keresgélni a tárcát, szerintem már mindenhol megnéztem.

Most jókor történik, hogy a hét utolsó tanítási napján Áron már egyedül megy az iskolába, sőt hazafele is egyedül fog jönni. Elindulás előtt bemutatta az öltözékét és nagyon meleg puszival búcsúzkodtunk. Még megkérdeztem, hogy melyik útvonalat választotta. Azt mondta, a 139-es buszt, mert hátha összetalálkozik Bálinttal és Olivérrel.

Reggeli után felhívtam a Citi bankot, mert egy SMS-ük szerint fedezethiány miatt nem tudtak teljesíteni egy csoportos beszedési megbízást. Kiderült, hogy nem fedezet hiány miatt, hanem a meghatalmazásom miatt. Elnézést kértek a tévedésért, a meghatalmazást pedig azért nem adom meg, mert a követelést benyújtó (Újbuda Önkormányzat GAMESZ) is tévesen akarja lehívni az összeget. Az utóbbi időben mintha több lenne a hivatali pontatlanság. Két hónapja az ELMŰ küldött egy számlát egy átutalandó összegről. Átutaltam ugyan, mert volt benne fizetési határidő, de megreklamáltam, mert magasnak találtam az összeget. Egy hónap múlva jött egy stornó számla és visszautalták a különbözetet. Vajon mindenki veszi a fáradságot, hogy odafigyeljen és reklamáljon, vagy ez is egy többlet bevételi forrása szolgáltatóknak.

Délelőtt próbáltam összeszedni a DHGate-tel kapcsolatos reklamációkat és a MyPhone Explorer-rel a telefonlistámban a duplikációkat kitakarítani.

Fél kettő fele már Áront várva hordtam le a cuccokat az autóba. Nem sokára megérkezett a fiú és Emő is előkerült. Még egy darabig bizonytalankodott, hogy neki jó-e, ha jön velünk Dömsödre, de azután sikerült magát efelől meggyőzni.

Áron nemsokára megérkezett. Ez volt az első alkalom, hogy Áron tömegközlekedéssel egyedül jött haza. Észrevétlenül alakul a felnőtté válása.

Mondtam, hogy ő is pakolja be a cuccait az autóba és menjen föl az ötödikre Emőért és mondja meg neki, hogy indulunk. Möci nagyon ügyesen csak egy kis csomaggal jött és már indulhattunk is.

Az első állomás a TESCO volt. Áron elment leadni az üres üvegeket, Möci valamilyen szemceruzáért ment, nekem pedig az maradt feladatul, hogy vegyek egy szép nagy grillcsirkét vacsorára. Vettünk még egy nagy üveg sört, buborékmentes ásványvizet és apró pékárukat.

A TESCO után bementünk a Praktikerbe, hogy megvegyük Lacinak a sárgaréz zongorazsanért. Sajnos csak nagyon gagyi, keskeny és csak rezezett vas zsanért  találtunk és azt is viszonylag drágán. Nem vettük meg. Möci még megnézte, hogy mi a felhozatal körfűrész ügyben, mert Csabi szeretne egy kőrfűrészt.

Dömsödre menet csak a bureknél álltunk meg. Vettünk egy teljes kiőrlésű cipót és már csak a bázison szálltunk ki legközelebb. Én úgy állapítottam meg, hogy Zoli bácsi elhanyagolta a locsolást, de ő ezt később a pálinkázgatás közben váltig cáfolta.

Az első dolgom az volt, hogy - persze egy kupica Unicum után -, amíg még süt a nap lemenjek a Dunára úszni egyet. Möci és Áron inkább elmentek bringázni.

Úszás után megkérdeztem Borókát, hogy a múlt heti uborkautalványomat beválthatom-e még. Boróka hozott is három jól megtermett uborkát.

Gyorsan felmelegítettem magam egy forró zuhany alatt és utána elkezdtem készíteni a cacikit. Mire Áron és Möci visszajöttek a bringázásból, már minden készen volt, már csak be kellett lökni a grillcsirkét a mikróba és közben lehetett teríteni.

A vacsora elkészültéig meglocsoltam a veteményest és leszedtem az érett paradicsomok egy részét.

A kúp alatt fogyasztottuk a fincsi vacsoránkat (grillcsirke, caciki, teljes kiőrlésű kenyér, paradicsom, sör), miközben odabent ropog a tűz a cserépkályhában.

levéltárca

A reggeli ébredés és felkelés még tökéletesen ment. Áron a lelkemre kötötte, hogy ma vigyek be pénzt az iskolába, mert Bori néni (fizika tanár a 301-es szobában található) elintézte, hogy a hiányzó négy tankönyvét Áro megkaphatja kedvezményes Áron. Gondoltam hozzányúlok a félretett pénzhez és már nyitottam is ki azt a fiókot, ahol a bordó levéltárcában tartottam pénzt, de a levéltárca nem volt sehol. Most induljunk a suliba, majd ha hazajövök megkeresem.

Kipróbáltuk, hogy milyen az ha nem a 8-as busszal és az 59-es villamossal megyünk és föntről közelítjük meg az iskolát, hanem csak a 139-es busszal megyünk és az Alkotás utcáról sétálunk felfelé. Időben valamivel rövidebb, viszont át kell menni az Alkotás utca túloldalára. Amikor leszálltunk a buszról, akkor derült ki, hogy Olivér és Bálint ugyanazon a buszon utaztak.

A suliba beérve kerestem Bori nénit, de még nem érkezett be, viszont a portásnő azt mondta, érdemes várnom rá, mert van első órája. Azután megjött Bori néni, elrendeztük az anyagiakat és mondta, hogy a négy könyvet átadja Áronnak.

Itthon megreggeliztem és utána azonnal nekiálltam keresgélni a bordó levéltárcát, de hiába, nem találtam sehol. Azután lejött Möci és ketten együtt próbáltunk rájönni, hogy történhetett a dolog, hogy a tárca szőrén-szálán eltűnt. Szerinte túl gyakran fordul elő, hogy nyitva hagyom a lakást. Nagyon sok pénz volt a tárcában és minél tovább keresem eredménytelenül, annál jobban nyomaszt a dolog.

Egész nap gödörben voltam. Möci sem tudott igazán megvigasztalni és neki se volt jobb a kedve. Mesélt valamilyen régen eltűnt  vagy elveszett lakáskulcsról. Emiatt azután kicseréltem a lakásajtón az egész biztonsági zárat.

Akkor javult csak egy kicsit a kedvem, amikor elmentem Áronért a suliba és ő részletesen beszámolt az egész napjáról, hogy melyik órán mit csináltak, mivel foglalkoztak és miket tanultak. Egészen hazáig be nem állt a szája. Otthon azután kipakolta az újonnan kapott tankönyveket. Úgy osztottuk fel a feladatokat, hogy Áron befejezi a leckeírást, én pedig ellátom védőborítókkal az iskolai könyveit és készítek rájuk egy szép öntapadó névtáblát: PACHER ÁRON 6. A
Möci készített valamilyen rakott tököt és azt vacsoráztuk.

Eltört az üveg

Ma már egy hajszállal jobban sikerült az iskolába menet. Ma már csak egyszer felejtett Áron leszállni a 8-as buszról, de a következő megállónál is simán át tudtunk szállni az 59-es villamosra. Viszont jó irányban mentünk be a suli felé és arra is volt odafigyelése, hogy ma az első óra tesi és ahhoz az iskola egy másik épületébe kell mennie. Arra meg különösen büszke volt, hogy betette a tesihez a felszerelését és azt is hozta magával. Túl korán érkeztünk (7:26), ami miatt mindenképpen korrigálni kell az ébresztőt 3/4 7-re.

Möci kért, hogy onnan menjek le a Déli pu Metró jegypénztárához és váltsam ki neki a BKV bérletét. Ő úgy gondolta, hogy minden hozzávalót ideadott, de a pénztáros nő hiányolta Möci személyi igazolványát és lakcím kártyáját. Tettem még egy kőrt és így már mindent elfogadott a pénztáros nő.

Mire visszatértem, Möci már befejezte a csaszatolást és megpucolta a két tököt, én meg meggyalultam.
Folytattam az íróasztalon a rendcsinálást és azt tapasztaltam, hogy kezd egészen elfogadható formát ölteni a kép. Még az is lehet, hogy a végén én tudok majd példát mutatni Áronnak az íróasztali rendet illetően.

Mire dél elmúlt már az elmaradt blogbejegyzésemet is befejeztem.

Ebédre a Möci készítette tökfőzeléket ettem sült szalonnával és köménymagos cipóval. Zseniális kaja volt.

Utána megpróbáltam a Kati néninek szánt gépen Béla instrukciói alapján elkapni egy Hot Spot Internetet, de nem sikerült.

Fél háromkor indultam Áronért és még így is pontban háromra odaértem. A gyerekek, már napközi lévén lent voltak az udvaron. Bemutatkoztam a napközis tanítónéninek és mondtam, hogy szeretném Áront elvinni.

Áron beszaladt az uzsonnájáért és indultunk. Ma még nem kezdődött el a tenisz edzés, de próbaképpen, hogy mennyi idő alatt lehet innen a Budaörsi Tenisz Centrumba érni, felszálltunk egy 139-esre, majd a Sasadi útnál átszálltunk a 240E-re és kiderült, hogy 33 perc alatt oda lehet érni.

Útközben többek között elmesélte, hogy énekórán most a Bécsi Klasszicizmusról tanulnak, főleg Mozart, Beethoven és Haydn zenéiről. Közben megérkeztünk a Tenisz Centrumba. Ha már ott voltam, akkor bemértem Annának a BTC GPS kódjait, hogy feltehessék az Elérhetőségek közé a honlapjukra. Megbeszéltük Gyulával is, hogy akkor Áron jövő szerdán jön 4:00-re.

Betértünk az Auchanba, mert Áronnak kell vinni a suliba A3-as és A4-es rajzlapokat és szótárfüzete sincs. Ha már ott voltunk, vettünk frankfurti virslit a tökfőzelékhez és egy üveg Unicumot.

Itthon megsütöttem a virslit és miután ittam egy kupicával az unicomból, sikerült eltörnöm az üveget. Előbb eltakarítottam a romokat azután megettük a sült virslis tökfőzeléket.

Áron majdnem időben lefeküdt, én még próbálgattam a házban talált hotspotokkal feléleszteni a kis notebookon az Internetet, hogy vissza tudjam adni Kati néninek. Éjfél is elmúlt már mire az elmaradt blogbejegyzéseimet is befejeztem.

Próba utazás a suliba

Még mindig tart az új tanév izgalma. Pontosan fél hétkor, külön-külön ébresztő órákra ébredtünk.
Áronnal azt beszéltük meg, hogy ma is ketten megyünk az iskolába, de a mai az egy teszt lesz, arról, hogyan tudna ő egyedül és időben eljutni a suliba.

A tesztnek nem lett jó az eredménye és ezzel mindkettőnknek szembe kellett nézzünk. Először is már félúton voltunk a 8-as buszhoz, amikor megkérdeztem: Áron hol van a busz bérleted? Kiderült, hogy az otthon maradt. Áron elkérte a lakáskulcsot és gyorsan visszaszaladt a bérletért. Felszálltunk a 8-as buszra, ami éppen egy vadi új Merci volt. A részleteket illetően abban maradtunk, hogy én nem szólok, hogy hol kell átszállni, csak követem Áron utasításait. A Márton Áron térnél Áron szól, hogy leszállunk. Felszálltunk az 59-es villamosra. Idáig minden rendben volt, az otthon felejtett bérletet kivéve.
Amikor bemondta a megafon, hogy "Kiss János altábornagy utca", én meg se moccantam. Csak amikor elindult a villamos, akkor szóltam, hogy le kellett volna szállnunk.
Nem nagy baj - mondta Áron, mert a következő megállónál is be tudunk menni. Leszálltunk a Királyhágó téri megállónál és befordultunk az Ugocsa utcába. El is jutottunk a Kiss János altb. utcáig, de ott némi tanácstalanság után rossz irányba, balra fordult. Olyan volt mint "Ábel a rengetegben". Nem szóltam, hagytam, hogy kijussunk az Alkotás utcára. Áron látta, hogy rossz helyen járunk, ezért segítettem neki és javasoltam, hogy forduljunk meg. Most már jó irányba mentünk, de a Beethoven utcánál, ahol be kellett volna fordulnunk, ott továbbment. Ennél a pontnál megszakítottam a tesztet és mondtam, hogy nincs semmi baj, itt befordulunk, ezt ne tekintse kudarc élménynek, de holnap újra elvégezzük a tesztet.

Még szerencse, hogy ehhez a kitérőhöz volt elegendő tartalék időnk.
Úgy látom,
 hogy ezzel a 1/2 7-es felkeléssel és a 7 órás indulással túlbiztosítottuk magunkat. Az is lehet, hogy ezt később áttesszük 3/4 7-re, illetve az indulást 1/4 8-ra.

Az iskolában kerestem Rita nénit, hogy beszámoljak a Tankönyvellátónál tett vásárlásainkról és a hiányokról. Őt nem találtam, de egy kolléganője ígéretet tett, hogy átadja az üzenetet. Áron minden esetre bevitte azt a négy tankönyvet, amit a listán szereplő nyolcból megkaptunk.

Itthon egyedül reggeliztem, mert Möci csak később jött le. Délig a notebookon rendeztem az életem.
Ebédre megettem a tegnapról maradt kínait.

Próbáltam rendet csinálni az íróasztalomon, legalább is elkezdtem.

Amikor délután mentem Áronért, a 8-assal egy buszmegállóval tovább mentem. The apple doesn't fall far from its tree.

Áron beszámolt a suliban eltöltött napjáról és még mindig nagyon tetszik neki az új iskola. Telefonon azt beszéltem meg Möcivel, hogy 1/2 5 és 3/4 5 között érünk haza és akkor indulhatunk Laciékhoz. Ehhez képest, amikor megérkeztünk Möci sehol. Egyik lakásban sincs, a telefont nem veszi fel, szerintem megszökött egy fiatal huszárkapitánnyal.

Tamás telefonált, hogy mi a pálya?.Mondtam neki, ha meglesz Möci, akkor hatra megyünk Laciékhoz. Jó -mondta -, akkor 10-15 perc múlva nálunk van és visz mindhármunkat Laciékhoz. Szuper, akkor legalább ott ihatok egy unicumot.

Nagy nehezen Möci is előkerült és miután Tamás időben megérkezett, csak Áronnak kellett felvennie egy nem annyira gyűrött pólót és már indulhattunk is.

Áron, útközben kemény kérdésekkel támadott. Először csak arra volt kíváncsi, hogy mi az a kapitalizmus és mi köze van annak a Capitaly nevű társasjátékhoz. Később azonban Möci és az én családi állapotunkat feszegette főleg a mi együtt alvásunkat illetően, amit elég el nem ítélhető szavakkal fejezett ki.

Laciéknál sok-sok finomság fogadott bennünket. Előételnek ruszlit, kemény tojást tálaltak fel újhagymával és jégsalátával. Utána jött a halászlé és befejezésnek tejfölös túrós csusza pörccel.

Közben jókat dumáltunk és röhögcséltünk. A kajálás már a vége fele közeledett, amikor befutott Laci húga a fiával és Egyed Laci is.

Bár Laci nem vette jó néven, de nekünk Áron sulija miatt nem sokkal nyolc óra után már el kellett jönnünk, és különben is az összes kaja addigra már elfogyott.

évnyitó az új iskolában

Nagyon izgalmas napra ébredtünk. Az én ébresztő órám 6:30-ra volt beállítva, de már 1/4 7-kor felébredtem. Áron úgy tűnik még jobban izgult, mint én, mert ő már hatkor fent volt. Fél hét után megjelent az egy számmal nagyobb fehér ingében, a most még éppen jó fekete hosszúnadrágban és az ugyancsak nagyobb fekete cipőjében, azzal, hogy majd nemsokára belenő.
Möci már hét óra előtt ellenőrizte, hogy hol tart a két fiú a készülődésben. Még készített egy tejeskávét, de annak már csak a felét volt idő meginni.

Úgy döntöttünk, hogy tömegközlekedéssel megyünk, mert várható volt, hogy ma, az iskola közelében nem fogunk könnyen találni parkoló helyet. A 8-as busszal és az 59-es villamossal a legjobb odafele utazni, de majd még a 139-es buszt is tesztelni fogjuk. Közben mértük az időt és úgy gondoltuk, hogy az a 7 órás indulás nagy biztonsággal meg fog felelni a hétköznapokban is.

A parkolási lehetőségekről az előérzeteink bejöttek. Sok autós szenvedett annak hiányától.  Egy francia városkutatótól olvastam egyszer a gyalogosnak azt a szellemes definícióját, hogy: "A gyalogos az a szerencsés autó tulajdonos, aki már talált parkoló helyet az autójának."

Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor annak ellenére, hogy sikerült 20 perccel korábban beérnünk az igazgató helyettes asszony által kért 3/4 8-nál, az eligazítás már javában folyt. Úgy tűnt, hogy még nem vesztettünk sokat. Sikerült megismerkednünk és szót váltanunk Áron leendő osztályfőnökével, Rita nénivel, aki egyébként a matekot tanítja. Megkértük Rita nénit, hogy legyen a segítségünkre és adjon egy tankönyvlistát, hogy azt a KELLO-nál még ma beszerezhessük. Meg is ígérte, hogy mire délben jövök Áronért addigra megszerzi.

Árontól elbúcsúztunk és indultunk haza. Nyolc előtt néhány perccel futottak be a Kührner ikrek.

Otthon készítettem egy finom reggelit. Megreggeliztünk, majd mindenki végezte a maga dolgát.

12-re, ahogy megbeszéltük, mentem Áronért és már a tankönyvlista birtokában elindultunk a KELLO-ba. Ott az eladó  nagyon készségesen próbált segíteni, de a lista láttán széttárta a karját, mert annak csak a felét tudta odaadni, és még  azt se tudta megmondani, hogy a hiányzó tételek mikor fognak beérkezni. Próbáljak benézni csütörtökön vagy pénteken - mondta -, de az iskolai kiszállításnak van prioritása és még az sem biztos, hogy ezen a héten minden iskola megkapja a már korábban befizetett csomagját. Kicsit mérgelődtem, hogy Áronnak az első héten nem lesz meg a teljes felszerelése, azon viszont nagyon, hogy egy órával később azt hallottam a rádió hírekben, hogy az államtitkár arról nyilatkozott, hogy a tanév kezdetére az iskolák tanulói hiánytalanul megkapták a tankönyveiket.

Itthon az íróasztal rendberakása és a korai lefekvés a fókuszban. Möcivel lemegyünk a kínaiba és take away megvesszük a vacsorának valót.

Mindenki feszült a tanév nyitó miatt

Későn keltünk. A nagy lustálkodásnak az lett az eredménye, hogy a zöldbab csak kilenc óra után jutott nedves talajra. A reggeli készítésébe már Áron is tevékenyen besegített.

A  késői reggeli után átmentem Feri bácsihoz, megnézni, hogyan halad  a középső szoba mennyezet szigetelésével és a lambériázással. Rokkónak vittem egy adag csontot, Gabikának pedig az Obama könyvet. Feri bácsi nagyon jól halad, pedig ez egyáltalán nem egy egyszerű munka.  Közben persze félszemmel nézi a Bayern-Chelsa focimeccset. Gabikától közben kaptam egy új receptet a leszüretelendő zöldbabhoz.

Zsolti bácsi hozott egy zacskó frissen szedett őszi barackot és körtét.

Áron úgy döntött, hogy rendbe hozza a gmail-es email fiókját. közben összeraktam néhány bündlit.

Kora délután nekiálltunk a zöldbabot leszüretelni. Áron felügyelte, hogy zöldeket ne szedjek le, csak a már sárgára éretteket.

Közben befejeztem az istállóban lévő konyhaszekrény egy új fiókjának a legyártását.



A hétből már csak egy hiányzik.

Emőke szakmai tanácsai alapján kiemeltem az egy bokorban kinőtt jégsalátákat és szétválasztva próbáltam őket elültetni.   Megkérdeztem Bénit, nincs e szüksége néhány jégsaláta palántára, de ő is most ültette őket, helyette viszont felajánlott két tököt és néhány paradicsomot. Áront küldtem át a termény szeretet csomagért. Jól kitolt velem Béni, akkor most nekem kell mindet elültetni. 15 palántát tettem ott a földbe és másik nyolcat tejfölös pohárba.

Az egyáltalán nem véletlen, hogy a földet túró paraszt ezt a jelzőt kapta,  mert megtapasztaltam, hogy a felásott és átgereblyézett földet legjobban két kézzel áttúrva lehet átég vizsgálni, hogy van-e benne még gyom.
A föld túrásakor előkerült néhány giliszta, amitől Áron kedvet kapott, hogy kimenjen horgászni.

Annyira szépen sütött a szeptember délutáni nap, hogy gondoltam itt az ideje, hogy elbúcsúzzam a Dunától. Fogtam a  létrát és kimentem  a stégre, hogy ússzak egy jót. A félórás úszás után már jól esik a forró zuhany és ha már ott vagyok, akkor belefér egy hajmosás is.

Laci telefonál, hogy akkor a szokásos minden hónap első keddje most szeptember 3-án náluk aktuális.

Sokat gondolok Norciékra, akik szerintem ma repülnek haza, de nem lehettem ott a repülőtéri búcsúzkodáson.

Elkezdtük a pakolást. Közben Möci telefonált, hogy neki miket vigyünk haza Dömsödről. Most már lassan a körmünkre g az idő, mert azt terveztük, hogy Áro n nyolckor már megfürödve, hajat mosva az ágyban lesz. A pakolás egyre hosszabbra nyúlt. Végül 3/4 7-kor tudtunk Dömsödről elindulni. Ez azt jelenti, hogy elméletileg fürdéssel együtt, Áron nyolckor akár az ágyban is lehetne.

Möci minket már útközben felhívott, hogy merre járunk, mert aggódik, hogy már az első nap nem leszünk időben és jól felkészülve az új iskolához. Ehhez képest, neki jók voltak  az elképzelései, mert Áron még nyolc óra után kitalálta, hogy éhes és kéri, hogy az újonnan vásárolt ingét vasaljam ki. Ekkor került megmelegítésre a Möci által készített Bologna-i makaróni. Végül nyolc óra helyett kilencre elaludt a fiú.