Későn keltünk. A nagy lustálkodásnak az lett az eredménye, hogy a zöldbab csak kilenc óra után jutott nedves talajra. A reggeli készítésébe már Áron is tevékenyen besegített.
A késői reggeli után átmentem Feri bácsihoz, megnézni, hogyan halad a középső szoba mennyezet szigetelésével és a lambériázással. Rokkónak vittem egy adag csontot, Gabikának pedig az Obama könyvet. Feri bácsi nagyon jól halad, pedig ez egyáltalán nem egy egyszerű munka. Közben persze félszemmel nézi a Bayern-Chelsa focimeccset. Gabikától közben kaptam egy új receptet a leszüretelendő zöldbabhoz.
Zsolti bácsi hozott egy zacskó frissen szedett őszi barackot és körtét.
Áron úgy döntött, hogy rendbe hozza a gmail-es email fiókját. közben összeraktam néhány bündlit.
Kora délután nekiálltunk a zöldbabot leszüretelni. Áron felügyelte, hogy zöldeket ne szedjek le, csak a már sárgára éretteket.
Közben befejeztem az istállóban lévő konyhaszekrény egy új fiókjának a legyártását.
A hétből már csak egy hiányzik.
Emőke szakmai tanácsai alapján kiemeltem az egy bokorban kinőtt jégsalátákat és szétválasztva próbáltam őket elültetni. Megkérdeztem Bénit, nincs e szüksége néhány jégsaláta palántára, de ő is most ültette őket, helyette viszont felajánlott két tököt és néhány paradicsomot. Áront küldtem át a termény szeretet csomagért. Jól kitolt velem Béni, akkor most nekem kell mindet elültetni. 15 palántát tettem ott a földbe és másik nyolcat tejfölös pohárba.
Az egyáltalán nem véletlen, hogy a földet túró paraszt ezt a jelzőt kapta, mert megtapasztaltam, hogy a felásott és átgereblyézett földet legjobban két kézzel áttúrva lehet átég vizsgálni, hogy van-e benne még gyom.
A föld túrásakor előkerült néhány giliszta, amitől Áron kedvet kapott, hogy kimenjen horgászni.
Annyira szépen sütött a szeptember délutáni nap, hogy gondoltam itt az ideje, hogy elbúcsúzzam a Dunától. Fogtam a létrát és kimentem a stégre, hogy ússzak egy jót. A félórás úszás után már jól esik a forró zuhany és ha már ott vagyok, akkor belefér egy hajmosás is.
Laci telefonál, hogy akkor a szokásos minden hónap első keddje most szeptember 3-án náluk aktuális.
Sokat gondolok Norciékra, akik szerintem ma repülnek haza, de nem lehettem ott a repülőtéri búcsúzkodáson.
Elkezdtük a pakolást. Közben Möci telefonált, hogy neki miket vigyünk haza Dömsödről. Most már lassan a körmünkre g az idő, mert azt terveztük, hogy Áro n nyolckor már megfürödve, hajat mosva az ágyban lesz. A pakolás egyre hosszabbra nyúlt. Végül 3/4 7-kor tudtunk Dömsödről elindulni. Ez azt jelenti, hogy elméletileg fürdéssel együtt, Áron nyolckor akár az ágyban is lehetne.
Möci minket már útközben felhívott, hogy merre járunk, mert aggódik, hogy már az első nap nem leszünk időben és jól felkészülve az új iskolához. Ehhez képest, neki jók voltak az elképzelései, mert Áron még nyolc óra után kitalálta, hogy éhes és kéri, hogy az újonnan vásárolt ingét vasaljam ki. Ekkor került megmelegítésre a Möci által készített Bologna-i makaróni. Végül nyolc óra helyett kilencre elaludt a fiú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése