Nagyon hűvös reggelre ébredtünk. A reggeli ébresztő idejét elcsúsztattuk egy hajszálnyit későbbre, 7:30-ról 7:45-re. Remélem, hogy ebből nem lesz probléma az iskolába érkezéssel. Áronnak sikerült negyed nyolckor kilépnie az ajtón. Kicsit nehezteltem rá, hogy ilyen cudar időben miért egy szál pólóban indul el, de ezért megverni ráérek majd akkor, amikor már megfázott.
Möci elkészítette a reggelit, majd kiadta a feladatot, hogy az ebédhez hozzak fokhagymát, petrezselymet és tejfölt. Amíg főtt a zöldbab, addig mind a ketten leültünk egy-egy számítógéphez. Lacit felhívtam viber-en, hogy beszámoljak a zongorazsanér ügyről. Úgy tett, mintha a főnököm lenne, én meg úgy mintha nem érteném.
Ebédre áthívtuk Emőkét is. A főzelék mellé feltálaltam egy-egy sonkatekercsbe bugyolált zöldbabot.
Sikerült rábeszélnem Möcit, hogy menjünk el az Újbuda Önkormányzathoz és intézzük el az ő ügyfélkapu regisztrációját. Élőszőr károgott, hogy az, ilyenkor hétfőn több órás várakozással is járhat, de végül ügyintézéssel együtt nem tartott tovább, mint tíz perc.
Áron hazaérkezett az egy szál pólójában azzal súlyosbítva, hogy szemerkél az eső. Kérdezte, hogy mielőtt befejezi a leckeírást lemehet-e Emőkével és Mannával sétálni. Azzal a feltétellel - mondtam -, ha felvesz valamilyen melegebb cuccot.
Amikor feljött és megírta a maradék leckéjét, már tálaltuk a vacsorát Négyen (illetve a Csabinak szállított adaggal együtt öten) ettük a maradék zöldbab főzeléket sült virslivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése