Tenisz

Korán ébredtem. Igyekeztem nem elkésni a teniszről. A jobb felkarom miatt aggódtam egy kicsit, mert az hónapok óta nem mindig találja a fájdalommentes pozíciót. Amiatt, hogy már jó ideje nem teniszeztem, nem problémáztam, majd igyekezni fogok. A telefonban Jancsi azt mondta, hogy ők sem profik.

Egy sült szalonnára ráütöttem egy tojást és a reggeli után még maradt időm meginni egy kávét is.

Pontosan 9-re értem volna oda, de a parkolóház igénybevétele olyan bonyolult volt, hogy végül 10 percet késtem.

A fiúk már ott ütögették a labdát és csak engem vártak a kezdéssel.

Jancsi bemutatott Albertnek (ő tornatanár) és Gyulának (aki Gépészmérnök). Nálam mind a hárman 5-10 évvel fiatalabbak.

Az hamar kiderült, hogy én vagyok a legbénább és a jobb karom sem működött úgy, ahogy kellett volna. Ennek ellenére nagyon jól esett a másfél órás mozgás és az ő teniszesési élményüket sem sikerült elrontani.

Utána Jancsi meghívott, hogy nézzem meg a lakást, amit tavaly vett. A lakás közel van Gazdagréthez. A ház aminek az ötödik emeletén van a lakás, nyolc éves és elég modern, de egy csomó dolog nincs még rajta építészetileg befejezve. A lakás maga két szobás, amerikai konyhával és amennyire be van rendezve, az tipp-topp. Nekem nagyon tetszett. Jancsi úgy tervezi, hogy amikor az év néhány hónapját itt tölti Magyarországon, akkor  itt fog lakni.

Közben egyre azon gondolkoztam, hogy mi az amiben neki segíthetnék, hogy itt jól érezze magát.

Nem maradhattam nála sokáig, mert 12 óra előtt még szerettem volna eljutni a házi orvosomhoz, hogy felírjon egy receptet.

A házi orvosnő után Gyógyszertár és a kis kínai. Hoztam fel kínai kaját és áthívtam Emőkét, hogy ebédeljünk együtt.

Az igaz, hogy ebéd után megittam egy Kozel sört, amitől olyan álmos lettem, hogy le kellett egy kicsit pihennem. Szerintem egy órát is sikerült aludnom.

Arra ébredtem, hogy Tibcsi telefonált, hogy ugye nem felejtettem el, hogy pénteken este hatra érkezik hozzánk Dömsödre.

Elindítottam egy adag nagymosást.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy érdeklődjek a hogyléte felől és elmondjam, nekem mennyire hiányzik Áron. Elmondtam neki azt is, hogy ha élénkebben használná a számítógépét, akkor most tudnék neki átküldeni néhány frissen készült fotót amit a Vándor táborból kaptam.

Este hétkor kezdtünk neki a nagy Gazdagréti Császárfa projektnek. Emőke ásta ki a palánta helyét. Beiszapolta a földet és a cserépből óvatosan átemelte a palántát a gödörbe. Utána köré építettem a védő kerítést. Emőke egy feliratot is tűzött a kerítésre: „Ezt a császárfát H. Emőke és Pacher Gábor ültette 2015. június 30.-án." Manna is lejött velünk és mindvégig a közvetlen közelünkben asszisztált a munkálatokhoz.

Emőke összeállított egy nagyon finom vacsorát. Közben megnéztük a nyári beosztás tervezetünket a Vakacio.xls táblázatban, hogy mikor tudjuk átvállalni Manna pesztrálását.

Manna mindent megtesz, hogy ne kelljen Budapestre jönnie

Hát a reggel nem ment simán. Először elkezdtem hívogatni Mannát, de sehol semmi. Tettem a tálkájába egy kis sült csirkemellet, feldarabolva, ahogyan szereti, de erre se jött. Hívtam úgyis, hogy Manna!, meg úgy is, ami eddig még mindig bevált, hogy: Mannuska!

Gondoltam, akkor kezdek összepakolni és legalább magamnak elkészítem a reggelit. Nem voltam nagyon időhöz kötve, mert a Dömsödi CBA elől minden óra 25’-kor és 55’-kor indul egy busz Budapest, Népliget felé.

Kint a kúp alatt kényelmesen megreggeliztem, miközben folyton hívogattam a Mannát. Ekkor már kezdtem aggódni, hogy hol lehet a macska, csak nem lett az éjjel valami baja. Reggelre mindig haza szokott találni. Lehet, hogy megérezte, hogy ma haza kell mennünk? 

Már azon is elkezdtem gondolkozni, hogy mi van akkor, ha itt kell hagynom, mi lesz vele pénteken estig?

Már a cuccokat is összepakoltam, már Béninek is elmondtam, hogy eltűnt a Manna, amikor egyszer csak Őfelsége, nagy kegyesen valahonnan előjött. Ő is bement reggelizni és mondtam neki, hogy innen már nem mehet ki, csak a sporttáskába be.

Elindítottam a mosogatógépet, becsuktam a zsalugátereket és kezdtem volna Mannát betenni a sporttáskába. Ez nem volt nagyon egyszerű. Amikor már úgy nézett ki, hogy bent van, akkor kiderült, hogy túl nagy nyílást hagytam a sporttáskán és nem csak a feje fért ki rajta, hanem az egyik lába is. 

Ez már a szökés gyanúját is előrevetítette, ezért szigorúan vissza kellett mennünk a házba, hogy a csomagolást kissé szűkebbre vegyem.

Végre sikerült a sporttáska nyílását biztonságosan kicsire vennem és akkor elindulhattunk. Volt néhány málhám (Notebook, Manna, teniszütő, néhány kaja: kenyér, szalonna, rántott csirkemell, kefir, stb.), de gondoltam, ezt a 20 percet, ami a buszmegállóig gyalog tart, kibírom. 

Manna útközben egyfolytában nyávogott, miközben én a sporttáskát simogattam, a szavaimmal pedig nyugtatgattam és azt is mondtam neki, hogy ha nem hagyja abba a nyávogást, akkor a buszvezető nem fog minket engedni a buszon utazni és akkor mehetünk Budapestre gyalog.

Sajnos úgy nézett ki, hogy 2-3 perccel később fogunk a buszmegállóhoz érni és ezért majd egy fél órát kell ott szobroznunk, amíg a következő busz megérkezik, de azután szerencsénkre a Kalocsa felől jövő busz is késett és a buszra várakozók még ott sorakoztak, amikor mi 10:58-ra odaértünk.

 Igyekeztem messzebb állni a várakozó tömegtől, nehogy Manna nyávogása megzavarja a lelki nyugalmukat. Valamilyen furcsa módon Manna abbahagyta a nyávogást, pedig attól a pillanattól nagyon be voltam szarva attól, hogy amikor éppen szállunk fel és én mutatom a gépkocsivezetőnek az igazolványomat, Manna majd csak annyit mond: MIAU!

A felszállásnál minden simán ment. Bár kevés volt az ülőhely, de mi azért találtunk egyet jó hátul, hogy a gépkocsivezetőt ne zavarjuk meg a vezetésben azzal se, ha Manna netalán nyávogni kezdene.

 A sok cuccunkkal elhelyezkedtünk és Manna (mint a világ legokosabb cicája,) jól felmérve a helyzetet és annak összes kockázatát, egész úton meg se mukkant.

Ez ugyanígy folytatódott a Budapesti tömegközlekedésen (M3, M4. 8-as busz) egészen hazáig. Itthon azután, mint aki azt mondja: „most elégedett vagy?” újabb nyávogásba kezdett.

Manna bebújt az ágyamba a paplan alá, én pedig megírtam a délelőtt történteket.

Egykor elindultam a Nagyszeben téri Szabó Ervin könyvtárba és visszavittem a könyveket. Összesen csak két könyvet hoztam, abból is az egyiket (Jókai: Kőszívű ember fiai) Áronnak.

Visszafele betértem a kis kínaiba ebédelni és hoztam egy tejet, meg egy sört a CBA-ból.

Krisztának írtam Viberen:

„Hi Kriszta, if you know anything about the boys pls. keep me in the picture, because I have a symptom of withdrawal.”

Azonnal jött a válasz: „I havent called them yet, but tomorrow i will”

Bejelentkeztem a Duolingo-ba, de ott nem kérte senki az igazolást, hogy miért hiányoztam egy héten keresztül.

Feltöltöttem a Calibre új verzióját és egyúttal elvégeztem a Pride and Prejudice konverzióját, hogy a kütyüm Moon Reader-én (e-könyv olvasó) is meglegyen.

Amikor Manna elkezdett már nagyon reklamálni, akkor lementem vele sétálni. Már egy jó ideje sétáltunk, amikor megjött  Emőke lányom a csapatával. Gyorsan a Mannával együtt menekülőre fogtam, hogy ne kelljen senkivel se találkoznom. Viszont, akkor holnap már autóval mehetek reggel a teniszre.

Miután kipakolásztak, Emőke átjött Mannáért. Hozott nekem egy üveg Sligovicát és Áronnal kettőnknek valamilyen Strudel nevű süteményt. Eldicsekedtem neki, hogy milyen szép védőkerítést készítettem az itt ültetendő smaragdfának. 

Amikor ment volna le a kis kínaiba, kértem, hogy hozzon egy nagy adag csípős savanyú  levest, hogy azután azt ketten vacsorázzuk a rántott csirkemell előtt, amit Dömsödről hoztam.

Mivel a csípős savanyú leves már elfogyott, hozott helyette babcsíra salátát és azt ettem a csirkemellhez. Előtte egy kupica Sligovica, utána egy sör.

Nihil

Először korán ébredtem, de azután visszaaludtam, mert a lustaság győzött és végül későn keltem.

Nagyon szolid reggeli. Kenyér kolbászkarikákkal és kefir. Az ég nagyon felhős, sehol egy szem napsütés. Nihil.

Manna válogat. Ha olyan macskakaját teszek ki, ami nem az ínyére való, akkor hozzá se nyúl, csak nyávog.

Kiteregettem a tegnap este beáztatott bélyegeket, majd visszavittem Béninek a cseresznye szedésre kölcsönkapott kis létrát.

Internet híján teljesen béna vagyok, még azt sem tudom eldönteni, hogy érdemes-e bekapcsolnom a tévét, mert nem tudom, hogy mi a tévéműsor.

Számolom a napokat, hogy mikor látom újra Áront. Még öt nap. Most jó lenne felgyorsítani az idő múlását.

Mielőtt átmentem Gabikáékhoz, betettem a szikkadt bélyegeket a préselőbe. Gabikáéknál jól elbeszélgettünk. Búcsúzóul Gabika becsomagolt három frissen sült hotdog-ot.

Itthon megmelegítettem a csirke aprólék leves utolsó részét, amiből természetesen Manna is kapott néhány zúzát és májat. Onnan volt tudható, hogy jóllakott, hogy utána felment és bebújt a takaróm alá.

Mivel a bélyegek már jól lepréselődtek, elkezdhettem a szortírozásukat. Sok bélyeg volt, de az eredménynek nem lett látszatja, mert csak egy bündli lett  belőle.

Bár felhős volt az ég, de nem bíztam a meteorológia „helyenként zápor is lehet” dumájában, ezért este kaptak a növények még egy utolsó kiadós locsolást, mert legközelebb csak pénteken este leszünk itt és addig Istenre bízom, hogy mit tesz a veteményessel.

Csak Manna kapott vacsorát és utána rögtön ki is engedtem, hogy amikor holnap reggel visszajön, akkor már ne problémázzon, hogy két órát kell töltenie a buszon és a Budapesti tömegközlekedésen.

Este még egyszer hívott Jancsi, hogy ugye nem felejtettem el: kedd reggel 9 óra a Szerémi út és a Hauszmann Alajos utca sarkánál a teniszpályán találkozunk. Megnyugtattam, hogy nem felejtettem el. Gyorsan elő is vettem egy használható Artigo teniszcipőt, egy kék sortot és egy Wiliams teniszütőt.

El kell tudni vágni a köldökzsinórt

Ez szokás szerint a piacozás napja.

Autó híján felpattantam a biciklire és úgy mentem a piacra. Tej, kenyér, kávé, száraz kolbász, debreceni és unikum voltak felírva a kütyümben. Ezeken felül még vettem egy strandpapucsot a kínaiban és egy nagy doboz Detralexet.

Éppen akkor értem haza, amikor Marika megjött a  két nadrággal.

A 1,5 liter tejből levettem kétszer 4 dl-t kefirnek, a többit felforraltam. Reggelire, debreceni, lágy tojás, új hagyma és kávé. Mindez természetesen a kúp alatt.

Már reggel elkezdett hiányozni Áron. El kellene kezdenem edzeni a lelkemet Áron nélkülözéséhez. Tudomásul kell vennem, hogy Áron fokozatos leválása egy természetes, egészséges folyamat, ami nem szabad, hogy a kétségbeesésemhez vezessen, sőt, attól kellene megrettennem, ha nem így történne. Azt hiszem, hogy mindezt tudom az eszemmel, csak a másik énemnek még nem sikerült megbarátkoznia ezzel.

Már ¼ 11 lett, mire le tudtam ülni, hogy megírjam a tegnapot.

Erőt vettem magamon és felhívtam a szomszéd telek tulajdonosát. Örült a hívásomnak, kedves volt, de azon kissé meglepődtem, hogy az eladási áron alig változtatott. Azt mondta, hogy az utolsó ár 5 millió forint. Bénivel és Emőkével úgy gondoltuk, hogy a telek reális értéke valahol 3 millió forint körül van.

Kimentem egy kicsit napozni a kertbe. Addig-addig halasztgattam, hogy kimegyek egyet úszni, hogy mire kimentem már teljesen beborult. A víz meg olyan hideg volt, hogy ez alkalommal csak egy szűk félórát úsztam. Utána viszont ugyanannyit álltam a forró zuhany alatt.

Amikor újra visszatért belém az élet, nekiálltam készíteni valami ebédet. A mélyhűtőből elővettem egy csirkemellet. Amikor kezdett felengedni, felszeleteltem és beáztattam sok belezúzott fokhagymás tejbe. Körítésnek  a korábban készített spenót szolgált. Egy adagot átvittem a Pista bácsinak is.

Akármennyire fegyelmezem magam nehezen viselem Áron távollétét.

Levágtam egy második adag bélyeget és be is áztattam.

Manna még kért vacsorát, majd kiment, hogy egész éjszaka csavaroghasson.

Egyórás locsolás után lefeküdtem és az ágyban olvastam.

Meghívás teniszre

Először ¼ 7 körül ébredtem, de mivel felhős volt az ég, a másik oldalamra fordultam és ott folytattam az alvást, ahol az előbb abbahagytam. Végül kilenc óra körül sikerült magam kikergetni az ágyból.

Attól nem vagyok feldobva, hogy Áront csak egy hét múlva fogom látni. Csak az az egy vigasztal, hogy reményeim szerint nagyon jól érzi magát a Vándor Táborban.

Fürdőszoba, felöltözés és beengedtem Mannát. A tegnap meghagyott lazac maradékra rá se hederített, amiből arra következtettem, hogy reggel már biztosan járt Gáboréknál és ott kapott valamit. enni.

Ami egy kicsit meglepett, hogy a két üveg dunsztolásra ágyba tett cseresznye lekvár a 12 óra alatt sem hűlt ki teljesen.

Bekapcsoltam a mobil Internetet, de csak rövid időre, amíg Jancsinak Skype-on megjött az angol nyelvű levelem korrektúrája.

Magamnak készítettem egy szerény reggelit. Sült szalonna rajta tojással, újhagyma, retek, kefir és utána tejeskávé.

Kimentem megnézni a veteményest. A smaragdfa 250 cm-es és még a kisebbik kistestvére is 135 cm-es. A paradicsomok is elkezdtek hízásnak eredni.

Közben telefonált Lőcsei Pista, hogy kedden reggel menjek velük teniszezni. Elfogadtam a meghívást, de egy kicsit megrettentem attól, hogy keddig, hogyan tudom a hosszú eltunyulás után formába hozni a testemet.

Kiteregettem a maradék még ázó bélyegeket és szikkadás után le is préseltem azokat.

Próbáltam magam után eltakarítani a lekvár készítésnél keletkezett nagy koszt és elindítottam a mosogatógépet.

Délben a csirke aprólék levest melegítettem meg és természetesen adományoztam belőle Mannának is, amiért nagyon tudott hálálkodni.

Délután átjött Miskolczi Marika. Lerendezte a kütyü utolsó részletét, és hozott egy doboz tojást, amit reggel frissen szedett ki a tyúkok alól és egy tekercs rip szalagot, amit én kértem, hogy elkészíthessem a Gazdagréti smaragdfa csemetének a védő kerítését. 

Sokat beszélgettünk és megígérte, hogy holnap még a két megjavított nadrágot is el fogja hozni.

Később nagy érdeklődéssel hallgattam meg Orbán Viktornak a Brüsszeli csúcsról tartott sajtókonferenciáját. Közben a politikától függetlenül mindvégig azon gondolkoztam, hogy egy ilyen értelmes ember, hogyan engedheti meg, hogy az állatkertje ennyi bődületes kormányzási hibát kövessen el. Miközben én Áronnak, aki még csak 13 éves azt magyarázom, hogy mire felnőtt lesz kell tudnia 3-4 idegen nyelvet, aközben a kormányban nincs egyetlen ember, aki úgy tudta volna angolul félreérthetetlenül kommunikálni az idegenek visszafogadásának halasztását, hogy az a világ másik fele ne értse félre és utána persze bocsánatot kellett kérni a félrefordításért..

A rip szalagot ragasztással és szögeléssel szereltem fel a védő kerítés léceire. Remélem, hogy ez mindenkit vissza fog tartani attól, hogy a közterületen elültetett smaragdfa csemetében bármi kárt tegyen.

A nap érdekessége, hogy a szomszéd telken végre lenyíratták a majdnem ember magasságú gazt. Béni unszolt engem, hogy ha valóban szívesen megvennénk a telket Emőke lányomnak, akkor miért nem hívom fel a tulajt, miután már két-három éve látja, hogy az általa kért 6 millióért senkit nem érdekel, talán azóta lementek az elvárásai és olcsóbban is odaadná. Megígértem Benőnek, hogy holnap felhívom a tulajt.

Naplemente után a  nagy kerti locsolásnál bevetettem az új locsoló fejet, ami kifogástalanul működött.

Depis vagyok

Korán ébredtem. 

Eddig mindig és mindenkinek azt mondtam, hogy milyen jó itt Dömsödön. Hát egy nagy szart, nem jó.

Nem elég, hogy az idő borús, hideg van, de még Áron sincs itt. Itt minden üres, nem süt a nap, emiatt nem lehet kimenni a Dunára úszni, nincs Internet, és még reggelit készíteni sincs kedvem.

Mannát beengedem, ő legalább dorombol. Befejezem a tegnapi blogbejegyzés írását és veszek egy forró zuhanyt. Az talán jó a hideg és a depresszióm ellen.  Reménykedem, hogy a nap is kisüt majd és már csak nyolcat kell aludnom és mehetek Áronért a Déli pályaudvarra.

A lány írt egy SMS-t, hogy minden rendben van és már csak 200 km-re vannak a tengerparttól.

Átmentem Gabikáékhoz, náluk felkapaszkodtam az Internetre és ott tudtam Jancsinak elküldeni az Ínvitelnek tervezett angol nyelvű levelet, hogy javítsa ki a hibáimat. Egy kávé mellett dumáltunk egy kicsit.

Visszafele becsöngettem Bénihez a kisebbik létrájáért, hogy elkezdjem leszedni a cseresznyét. A cseresznye szedés nagyon lassan ment. Ha ebből kellene teljesítménybérben megélnem, akkor felkopna az állam.

Ebédre, ami már délután négykor került az asztalra, a zöldséges csirkeaprólék leves volt, amiből sokat tettem Manna adomány tálkájába. Bejött és semmi pillanat alatt felfalt minden felkínált belsőséget.

Délután elkezdtem a leáztatott bélyegek kiteregetését és lepréselését.

Este hét órakor bár lógott az eső lába, de nem lehettem biztos abban, hogy esni is fog, ezért nem hagyhattam a növényzetet szomjúhozni. Biztos, ami biztos, mindent meglocsoltam és adtam vizet jócskán a smaragdfáknak is.

A jó hír, hogy a szomszéd telken, amelyik Béni és köztem van levágták a már majdnem ember nagyságú gazt. A motoros kaszával jó 3-4 órát dolgoztak, mire megtisztították a terepet.

A lekvár készítés egy nagyon gazdaságtalan tevékenység. Mire megmosom, kimagozom a leszedett cseresznyét, már több a ráfordított munka, mint amennyit a kész cseresznye lekvár majd megér. Utána még hozzá kell tenni a cukrot, a zselésítő és a tartósító anyagokat.

Most fő a kimagozott cseresznye benne a kristálycukor, a zselésítő, meg a konzerváló és egy másik platnin főnek, fertőtlenítődnek az üres üvegek és majd csak ezután kezdődik az üvegekbe zárt lekvárok dunsztolása. Még az a szerencse, hogy az áram ingyen jön az égből.

Közben Manna megint szálkátlanított lazacsültet kap vacsorára. Nincs ennek a macskának túl jó dolga?

A lekvár elkészült. Mindössze két db egy litere üveg lett vele tele. Most mind a kettő jól befedve és ahogy a drága Rózától tanultam, bekerülnek az ágyba, jól betakarva. Sok és aprólékos munka, kevés eredmény.

Póráz a Manna nyakán

Manna ¾ 7kor ébresztett, hogy itt az ideje, hogy lemenjünk. Mannuska most nem tudunk lemenni, mert 9 és 10 között szeretnénk elindulni Dömsödre és ha most leengedlek, akkor te délig biztosan nem fogsz előkerülni. Erre Manna akkora nyávogást és hisztit vágott le, hogy ki kellett találnom valamit.

Egy 3-4 méter hosszú spárgából készítettem egy pórázt. Az egyik végét a nyakánál körbetekertem, úgy, hogy azon a feje ne férjen ki, de a nyakát se szorítsa és még véletlenül se tudjon leszűkülni a nyakán, nehogy a hisztivel magát megfojtsa.

Elkészítettem magamnak a reggelit és utána elindultunk sétálni.

Megmondom őszintén, hogy úgy izgultam, mint ahogy izgulnak Cape Canaveralben, amikor a tíz éven keresztül fejlesztett űrrakétát először indítják útjára. 

Be is vált a szorongásom. Amikor Mannával és a hosszú pórázzal lementünk a füves részre Manna csak keringett körülöttem, mintha egy ringlispieken  ülne. Még annak is örülnöm kellett, hogy senki nem látja az akciónkat és engem nem néznek, állatkínzónak vagy hülyének.

Tíz óra után végre elindulhattunk. Emőke átjött és segített Mannát bepakolni az egyik sporttáskába. Átadtam neki minden kulcsot az autóhoz és tartottam egy rövid használati utasítást az indító kártyával és az indítással kapcsolatban. 

A lány felajánlotta, hogy elkísér minket a Népligeti autóbusz pályaudvarig. Ez nekem nagy lelki támogatás lett, mert attól fostam, hogy Manna mikor fog nyávogni, bepisilni és mindehhez mit szól majd a BKK.

A buszpályaudvaron még el tudtunk békésen fogyasztani egy sajtos roládot, egy túrós táskát és egy kávét és egy tejet. Végre 11:05-kor már az induló távolsági buszról integethettünk Emőkének.

Nagyon gyorsan értünk Dömsödre. Ott a hentesnél vettem egy kis csirke aprólékot, mert azt Manna nagyon szereti, meg a piaci vegyesboltban sárgarépát, zellert, fehérrépát, karalábét, mert azt meg én szeretem nagyon.

Hogy súlyában nőjön a málha, vettünk még 1 liter 2,8-as tejet a kefirhez és utána kutyagoltunk a bázisra. 

Bevallom, hogy nem mertem követni Emőke javaslatát, hogy amint leszállunk a buszról elengedhetem a Mannát.

Viszont amint beértünk a kertbe, rögtön feloldoztam a béklyói alól és szabadlábra helyeztem. Nagyon élvezte a Dömsödi szabadságot.

Az Invitel  VIP Internetről rögtön sikerült megállapítanom, hogy nem működik, ezért azonnal hívtam a szolgáltatót.  A technikai ügyelet rövid utánajárással megállapította, hogy a Dömsödi ADSL szolgáltatás tegnapi nappal ki van kapcsolva. A Gazdagréti még él. Ez nem jó hír, de ez előbb-utóbb várható volt. Megszűnt az „ingyen ebéd”. Egyáltalán hálásnak kell lennem, hogy húsz éven keresztül élvezhettem az Invitel nagyvonalúságát.

Azért még fogok tenni egy-két kört, hátha sikerül. Szilvikét nem tudtam elérni telefonon, mert éppen értekezleten volt, de kértem, ha tud, hívjon vissza. Egy óra múlva vissza is hívott, ő is körbe fogja járni a kérdést, de nem sokkal biztatott.

Körbenéztem a kertben. A paradicsomok kezdenek nőni, a smaragdfa 240 cm-es. Leszedtem néhány hüvely meghízott zöldborsót, jó lesz a levesbe.

Elkészítettem a facsemete védőkerítés léceit, amit majd a Gazdagréten ültetendő smaragdfa körül fogunk telepíteni.

Feltettem a csirke aprólék levest sok-sok zöldséggel. Remélem, hogy mire Manna bekéredzkedik, addigra a sok kis csirke máj, csirke zúza és csirkeszív lesz már készen.

Egyébként itt is hűvös van, de az elektromos központi fűtést bekapcsolni 2  mp, a cserépkályhába begyújtani pedig 5 perc volt.

Hívtam Emőkét és beszámoltam, hogy Mannával sikeresen megérkeztünk. Remélem, hogy nekik sem lesz semmilyen problémájuk a holnap reggeli indulással.

Kivettem a hűtőből a köröm pörköltöt és bánatomban megvacsoráztam. Előtte egy Unicum, utána  egy sör.

Levágtam egy adag bélyeget és be is áztattam. Mivel nincs Internet belenéztem a tévébe, de az meg nem tetszett, Mannát kiengedtem és lefeküdtem. 

Áron indul a Vándor táborba

Reggel igyekeztem nem elaludni. Nem is reggeliztem, csak felkaptam Áron messzelátóját, amit itthon felejtett, pedig szerette volna a táborba magával vinni és már rohantam is a 139-es buszhoz.

A Délibe érve a gyerekek már a vonaton ültek. Nóra nagyi már nem volt ott a gyerekeket búcsúztatók között, de a vonat még nem indult, majd csak ¼ óra múlva fog.

Felszálltam és megkerestem Áront. A négy barát (Ábel, Áron, Bálint és Olivér) együtt ültek és Áron nagyon megörült az érkezésemnek és főleg annak, hogy elhoztam az otthon felejtett messzelátóját.

Hazajövet kezdtem el készíteni a reggelit. Itthon a lakásban nagyon hideg van. Szerintem nem éri el a 16 fokot sem és itt nem úgy van ám, mint Dömsödön, itt nem lehet a lakás hőmérsékletébe csak úgy beavatkozni. Ott be lehet kapcsolni az elektromos kazán meghajtotta központi fűtést, esetleg az inverteres klímát (mindkettő természetesen az ingyen árammal megy), vagy ha nem vagyok rest egy kis fát vágni, be lehet gyújtani a cserépkályhába, de ha az jobb, akkor az emeleti Jancsi kályhába is. 

Itt meg felvettem egy pulcsit és közben szipogok. Napközben olvastam, tanultam és írtam.

Késő délután megettem a maradék töltött paprikát. Áron és a többiek vajon most merre lehetnek?

Felhívtam Nóra nagyit, megdicsértem, hogy  a reggeli indulást, milyen ügyesen abszolválták és neki panaszoltam el, hogy Áron már most hiányzik.

Gyorsan meg is néztem a feljegyzéseimben, hogy mikor kell érte menni, de az sajnos csak július 3. délután 3 óra. 

Este Emőke átjött és amikor látta, hogy milyen fancsali képet vágok, megölelt és azzal vigasztalt, hogy Áron biztosan jól érzi magát és nem örökre ment el, csak tíz napra, addig pedig ki kell bírnom. 

Később lement Mannáért és áthozta, hogy ne legyek annyira egyedül.

Most már a végére kell járnom annak a harmadik könyvnek, amit több mint egy hete se itt, se Dömsödön nem találok, pedig e hó 29-én lejár a kölcsönzési ideje.

Elkezdtem kipakolni a rattan kis asztal alsó polcáról az összes papírféleséget, hátha azok között rejtőzködik a könyvecske. A könyv ugyan nem lett meg, de 5-6 kg fölösleges papír le került a szemétbe. Legalább ennyi hasznom lett a keresgélésben.

Egyszer csak hirtelen meglett a keresett könyv. Valahova magammal vihettem, mert az egyik zakóm zsebében találtam rá.

Készülődés a Vándor táborra

Reggel Manna erőszakosságára ébredtem. Nyomta a fejét az arcomhoz és amikor megfordultam, akkor, ha kellett, megkerülte az egész ágyat és amaz oldalról ment a fejemnek. Amikor már sikerült teljes védekező állásban folytatnom az alvást, akkor fegyvernemet váltott és bár gyengéden, de elkezdte harapdálni a karomat.

Jól van Manna, győztél – mondtam neki – és felkeltem. Menjünk le és kiengedlek. De ezt akár mondani sem kellett, mert két lépcsőfokkal előttem járva csak azt leste, hogy jövök-e. A sürgölődésén azt láttam, hogy neki valamilyen nagyon fontos dolga van odakint.  Nem sokkal azután, hogy kiengedtem már jött is vissza.

Én lent befeküdtem Áron mellé az ágyába és nyomban elaludtam. Manna úgy érezte, hogy neki is ott a helye és befeküdt kettőnk közé. 

Áronnal azt vettük észre, hogy az teljesen mindegy, hogy mi mit csinálunk, gyomlálunk vagy fára mászunk, olvasunk vagy alszunk, neki mindig ott kell lennie, ahol mi vagyunk, ha kell, akkor felmászik utánunk a fára, vagy ha alszunk, akkor odabújik mellénk az ágyba.

Kilenc óra fele, azért már felkeltem és Áront is noszogattam, mert ma még sok teendőnk van. Kértem, hogy csináljon rendet a bélyegező szobába és kezdjen összepakolni.

Lassan ment a dolog, de azért  ment. Mindent bepakoltunk az autóba, még s két doboz előre csomagolt kaprot sem felejtettük el betenni, amit a Nagyinak és Krisztának ígértünk és miután mindent bezártunk  indultunk Gazdagrétre. Manna közben nagy reklamálásba kezdett, mert ilyen még nem volt, hogy délelőtt nem engedtük ki.

Manna közben nagy reklamálásba kezdett, mert ilyen még nem volt, hogy délelőtt nem engedtük ki.

Kora délután érkeztünk meg. Mannát kiettük a nyugdíjas klub előtt a fűre, mi pedig  felmentünk szisztematikusan bepakolni Áron sporttáskáját és a kis hátizsákját.  

Amikor már mindent betettünk az autóba, az első utunk a Budaörsi K&H bankba vezetett, ahol rendeztük Áron pénzügyeit.  Onnan Áron felhívta Nóra nagyit, hogy mit szólna ahhoz, ha ott aludna és holnap tőle menne reggel nyolcra a Délibe. Nagyi csak minden második szót értette meg, miközben Áronnak elkezdett fájni a feje a kiabálástól, de az ötletnek örült.

Meg is beszéltük, hogy most bevisszük a sporttáskát a suliba és kb. 4 és 5 óra között érünk majd hozzá. Útközben még beugrottunk a Citi Bankba pénzért.

A sporttáska leadása majdnem egy órát tartott, mert Áron már elkezdte a nagy dumálást a haverokkal, de annyi hozadéka volt azért a dolognak, hogy amikor végre kijöttek,oda tudtuk adni Krisztának a neki szánt kapor csomagot.

Nem sokkal öt után már a nagyinál voltunk. Nagyi is örült a kaproknak és be is tette a mélyhűtőbe. Érzékeny búcsút vettem a fiamtól. Kérdeztem is, hogy 10 napig én kivel fogok veszekedni. Azt mondta Áron: „Apa, te magadban is tudsz veszekedni.” 

Hazatérve először mindenhol hívogattam Mannát, de sehonnan nem jött elő. Még a kutyafuttatóra is átmentem, pedig ott nem nagyon szeret csavarogni. Feladtam, de gondoltam, majd később megpróbálom keresni újra.

Megérkezett Éva. Nagyon elégedett volt mindennel, amit intéztem neki.

Felmentem az  Ilihez, hogy pontosítsam, milyen tálat is keres nálam. Amit a keresett tálról elmondott, annak alapján nekem is kezdett derengni valami. Kicsit beszélgettünk, kicsit pálinkáztunk, azután lejöttem, mert vártam, hogy a vevő jöjjön a bringáért. 

Nemsokára meg is jött. A bringáról két percet,  egyéb villamosmérnöki dolgokról egy fél órát beszélgettünk a folyosón. A bringát kifizette és elvitte. Pár perc múlva azonban ismét megjelent, hogy adjak neki néhány szerszámot, mert szét kell szednie, ugyanis ebben az állapotában nem fér be az autója csomagtartójába.

Később megérkezett Emőke, karján a Mannával. Bejöttek, a hazahozott töltött paprikából és a fasírtból megvacsoráztunk.

Emőke csütörtöktől négy napra elkérte az autót, mondván, hogy legurulnak az Adriára. 

Én majd valahogyan megoldom a Dömsödi fuvart Mannával, bár még nem tudom, hogy a BKV-n és a Volán buszon mik az idevonatkozó szabályok.

Még gyorsan e-mailen keresztül igényeltem egy „Zöld Kártyát”  az UNIQA-tól, ami lehet, hogy még szerdán meg is érkezik, de azért Emőkének is elmondtam, hogy Gazdagréten kb. merre van az UNIQA megbízottja, hogy ő is megpróbálhassa kiváltani. Inkább legyen kettő, mint egy se.

Nagyi szemre hány

Reggel Manna addig nem hagyott békében, amíg fel nem keltem és ki nem engedtem. Újabban azzal már be sem éri, hogy nyomja a fejét az arcomhoz. Ha az nem használ, akkor elkezdi finoman harapdálni a karomat.

Még az ágyikóban elvégeztem a napi Duolingo penzumot.

Nyolc óra után telefonált a nagyi, hogy hol vagyok. Mondtam, hogy Dömsödön. Akkor én őt félretájékoztattam, mert Ő ott keres minket a Déli pályaudvaron és azzal sértődötten letette a telefont. 

Kész szerencse, hogy az okos telefonom minden telefonbeszélgetést rögzít. Nem fogom kihagyni, hogy le ne játsszam a beszélgetésünket. Az a baj, hogy nem használja azt a nagyothalló készüléket, amit vettünk neki és Áronnal azt beszéltük, hogy ebből még nagyobb baja is származhat.

 Reggelire szalonnára sült tükör tojást tálaltam paradicsommal, újhagymával, savanyított fokhagymával és utána tejeskávé.

Az idő eléggé veränderlich, hol süt a nap, hol be van borulva, de azért ennek ellenére itt a kúp alatt nagyon kellemes. 

Próbálom összerakni az elmúlt napok eseményeit, hogy behozzam a blog bejegyzéseim elmaradásait. Közben azért a kertben is teszek-veszek. Elültettem két új paradicsom palántát. Megmértem a smaragdfát: 230 cm magas és a két kisebbik is másfél méter fele jár.

Közben Áron egy kávéval és a hozzávaló sütivel kényeztet.

Az ebéd a tegnap elkészült spenót volt, amihez fasírtoknak sütöttem a megmaradt pulykahús tölteléket. Ehhez persze ki kellett gurulnom egy kis zsemlemorzsáért a Dobos Vegyesboltba.

Hogy a házban ne terjengjen az égett olaj szaga, mindezt a kúp alatt sütöttem meg. 

Akármennyit ettünk, a megsült fasírtokból jócskán maradt.

Kicsit napoztam a kertben, sőt el is szunyókáltam, amikor arra ébredtem, hogy Levi jött látogatóba Áronhoz. Amíg ők a kertben játszottak én fent írtam a blogomat.

Este nyolc óra után már kénytelen voltam feiront-ot fújni. Azt viszont megüzentem az anyukájának, hogy ha szüksége van a notebookra, akkor keddig mi tudjuk nélkülözni.

Később, amikor már Levente elbúcsúzott, Áron elmesélte, hogy felmásztak a cseresznyefára és szüretelték a cseresznyét,

Spenót a projekt

Áron jött ugyan velem  a piacra, de miután nem találta  a farmer nadrágját a klott gatyás formációban nem volt hajlandó kiszállni az autóból.

Csak sütni való szalonnát, meg angol szalonnát és újhagymát vettünk a piacon. Való igaz, hogy csak ott derült ki, hogy egy fillér készpénz sincs nálunk, de szerencsére ott találkoztunk Gáborral és Klárival, akik kisegítettek minket 5000 forinttal.

Amikor mindent sikerült bevásárolnunk, csak akkor mentünk az ATM-hez.

Haza jövet elkészítettük a reggelinket és azt már a kúp alatt fogyasztottuk.

Áron átvitte Klárinak az 5000.- forintot és azzal köszönte meg, hogy megmentettek minket az éhhaláltól.

Amíg vártam, hogy hozzák már a hűtőszekrényünket, kigazoltam és lecsipegettem a zöldborsó érettebb darabjait.

Fel is tettem az ebédet főni (frissen szedett zöldborsó és csirke aprólék, valamint körömpörkölt, krumplival.

Áron közben átkarikázott Leventéhez, majd amikor visszajött mesélte, hogy megint milyen jót fociztak.

A nyáriasra készült ebéd nagyon finomra sikeredett.

A rengeteg spenót levéllel nem tudtam mit kezdeni. Minden esetre jól megmostam. Két dobozkával így tettem el a mélyhűtőbe, a többit pedig feltettem enyhén sós vízben főni. Amikor megfőtt, akkor hozzáadtam a sok hagymával, foghagymával készült tejes rántást és a kész spenótból is eltettem egy dobozkával.

Ebéd után kimentem a Dunára és egy jó fél órát úszkáltam.

Délután telefonált Nóra nagyi és érdeklődött, hogy Áron mikor és honnan indul a Vándor Tábor-ba. Részletesen elmondtam neki, hogy június 23-án azaz kedden reggel 8 órakor van a Déli pályaudvaron a gyülekező és ½ 9-kor indul a vonat. Melyik vonat? -kérdezte. Mondtam, hogy az Őrség felé. 

Legutóbb az egész nyári programunkat együtt részletesen felírtuk a Nóra nagyi naptárjába. Mondta, hogy ha jobban lesz, akkor szeretne ő is kimenni az állomásra.

Nagy locsolással búcsúztattuk a napot.

A huzika most sem kelt el

Mind a ketten korán és ragyogó napsütésre ébredtünk.

Áron készítette a reggelit, azaz készítette volna, ha lett volna itthon kenyér. Kicsit érezte, hogy ebben ő a ludas, ezért felpattant a biciklire és hozott kenyeret.

Nagyon finom bundás kenyeret sikerült sütnie, a tej azonban, amit Juliska nénitől vettem, ma már nem bírta ki a forralást és összement.

Délelőtt nagy kozmetikázás alá vettem a huzikát, mert ma kettőre egy újabb vevő jelölt ígérte, hogy eljön megnézni. Kapott egy nagy samponos mosást, majd akkurátusan beragasztottam az egyik alsó díszlécének gumiját. Belül véglegesre szereltem az antenna erősítő dobozát és vártuk a  vevőt.

Nagy Duolingo-zás után kezdtünk el ebédelni.

Kettő után nem sokkal megérkezett a vevő a feleségével. A lakókocsi kívül-belül nagyon tetszett nekik, de ők inkább egy olyat szerettek volna találni, amiben két egyszemélyes heverő van, mert az asszonykának mindkét oldali csípő protézise miatt a francia ágyra nem tud felfeküdni. Mind a ketten sajnáltuk, hogy nem jött létre az üzlet.

A kapor apróra vágása után kis alufólia csomagokba tettem. Terveztem, hogy viszek belőle Nóra nagyinak, Ilinek és Krisztáéknak, de még így is rengeteg marad nekünk.

Áron átment Leventéhez és csak két óra múlva jött vissza, de mint mesélte, nagyon jót fociztak.

Érdeklődtem a hűtőszekrény iránt, de a "szépséghibás" Jani azt mondta, hogy ő majd hív, amikor készen lesz.

Töltött paprika

Felébredtem hajnalban. Gondoltam beengedem a Mannát. A hívó szóra nem jött, mert Áron ebben megelőzött és nem csak beengedte, de a bélyegező szobába is bevitte, ahol Emőke aludt.

½ 9-re jöttek a hűtőszekrényért . Elvitték javítani.

Emőkével megbeszéltem, hogy hova ültessük az új smaragdfát. Semmi perc alatt kiástam a gödrét és beültettem a legkisebbet, ami most kb. 10 cm-es.

Délelőtt átjött Béni, hogy ha kérjük, akkor tud adni spenótot és kaprot. Azon nyomban átmentünk Emőkével és áthoztunk belőle egy kisebb bálával.

A spenót leveleket Áronnal ketten kezdtük el, de azután ő megunta és egyedül folytattam. Rengeteg lett.

A kaprot egyedül csipkedtem le a szárról. Megkértem Emőkét, hogy a már lecsipkedettből vigyen majd haza is.

Töltött paprika készítését teljesen magamra vállaltam és csak egy-két instrukciót kértem Emőkétől.

A töltött paprika nagyon finomra sikeredett. Mind a hárman bezabáltunk belőle.

Kivittük Emőkét a buszmegállóba és fel is tettük a 13.55-ös buszra.

Visszafele jövet vettünk egy üveg unikumot és bár javasoltam Áronnak, hogy ugorjon be a Vegyesboltba kenyérért, mert otthon már fogytán van, de nem hallgatott rám.

Csak egyedül mentem ki a Dunára. Majdnem egy órát úsztam. Utána jól esett a stégen napozni.

Ebédre Áron a csurgatott tojáslevest kérte, én pedig a lecsó maradékát melegítettem magamnak.

Délután folytattam a kapor lecsipkedését. Közben felhívtam Gabikát, hogy küldje át Feri bácsit, mert egyedül nem győzzük a rengeteg spenótot és kaprot és biztosan nekik is jól jönne belőle egy kevés.

Feri átjött. Bekaptunk egy kupica unikumot és már vitte is a spenótot és a kaporból is egy jó adagot.

Amikor már majdnem sötétedni kezdett, nagy locsolással búcsúztunk a növényzettől.

Garanciális a hűtőgép

Mind a hárman korán ébredtünk. Én beengedtem a Mannát, aki rögtön rátalált a neki kikészített csirkemell darabokra, de utána közölte, hogy megint ki szeretne menni, mert drótja van.

Kicsit befeküdtem Áron mellé és azon nyomban el is aludtam.

Reggel kimentem a piacra és vettem tejet, meg tojást Juliska nénitől és egy nagy fehér retket. 

A barkácsboltba is beugrottam egy doboz mahagóni LAZURÁN favédő anyagért, hátha lesz időm nekikezdeni az ablakkereteket és a zsalugátereket lekezelni, vagy legalább is elkezdeni.

A GombaSoft-nál megbeszéltem Nyári Imrével, hogy milyen gépet szeretnénk venni a Nóra nagyinak. Ki is választottunk egyet és abban maradtunk, hogy majd vasárnap átveszem.

Délelőtt bementem a „Szépséghibás” áruk üzletébe és elmondtam, hogy az augusztusban náluk vásárolt hűtőszekrénnyel mi a probléma.

Azt mondták, hogy mivel az egy évig garanciális, kimegy érte egy autó és elviszik  javítani, a javítás idejére pedig adnak egy csere hűtőgépet. Nem akartam megzavarni a felkínált folyamatot, ezért azt nem is mondtam, hogy melyik augusztusban vettem a hűtőt, mert azzal csak komplikáltam volna a procedúrát.

Hazafele még bementem a kerékpár szaküzletbe és vettem két, a küllőre pattintható macskaszemet.

Hazaérve Áron elkezdte készíteni a reggelit. Mindenféle volt, mi szem szájnak ingere, de a Juliska nénitől vásárolt kisméretű tojásokra és az ízére Áron is és Emőke is panaszkodtak.

Emőkét felmentettük mindenféle munka alól, hogy nyugodtan tudjon készülni  a pénteki Marketing vizsgájára. Tanult, tanult, de amint egy kicsit kisütött a nap kimentek Áronnal a stégre és ott próbálta folytatni a tanulást.

Kis tanulás után egy kis lógás, elmentek egy rövidebb bringa túrára.

Átmentem Gabikához, hogy telepítsem neki is a CapsLock programot. Az állományok átjátszása nem ment a neten keresztül, Pen drive pedig nem volt nálam, ezért azután átsétáltunk a notebookjával hozzánk.

Áron rögtön kávéval kínálta Gabikát, nekem pedig Emőke még baracklekváros kenyeret is készített hozzá.

Ebédre, ami már szinte vacsorának is beillett, lecsót készítettem, amit hármasban a kúp alatt fogyasztottunk.

VAKÁCIÓ

Áron ma már nem ment iskolába, ezért csak bevitte magához a notebookot és azon valamit  csendben játszott.

Vigyáznom kellett, nehogy  elaludjak, mert 9-re illene megjelennem Berenics doktornőnél.

Mielőtt elindultam, kivettem a mélyhűtőből a pizza tésztát és Áront is kértem, hogy hívja fel a nagyit, valamelyikünknek csak fog sikerülni és ha sikerül vele beszélnie, akkor hívja át a gyerek-német pizzás évzáróra.

Az Érsebészeten a várakozás közben írtam a Norciénak, hogy finomítsuk a nyári programokat. Azt ígérte, hogy megbeszéli Ádámmal, de ott még tart a suli.

Onnan eljöve hívtam Nóra nagyit, azzal a céllal, hogy ha van kedve velünk tölteni néhány napot Dömsödön, akkor mi délután indulunk, mert Áron csak egy hét múlva megy a Vándor Táborba.

Nagyi valószínűleg nem hallotta meg a telefon csörgését.

Itthon kicsavartam Áron kezéből a notebookot és kimentünk a konyhába valamit tízóraizni.

Délután négyre vártuk a fiúkat a gyerek-német pizzás évzáróra.

Áront megkérdeztem, hogy mik legyenek a pizzán. Ő ragaszkodott a gombához és az ananászhoz, de az ő pizzarészén semmi esetre se legyen rajta lila hagyma és olíva bogyó.

Ezért még le kellett mennem a CBA-ba  pizza felvágottért  és paradicsomért.

Háromkor már elkezdtem gyúrni a pizzát.

Közben beállított Emőke, hogy ma szeretne velünk jönni Dömsödre, ha ott nagy nyugalomban tud felkészülni a pénteki vizsgájára. Ennek Áronnal mind a ketten nagyon megörültünk és meg is beszéltük, hogy miután az évzáró ünnepség ¾ 5-kor véget ér, 5-kor indulhatunk.

A fiúk pontosan négyre megérkeztek és a pizza mindenkinek ízlett. Emőke nem jött át, ezért az ő részét Áron szervírozta.

Nagy nehezen lecipekedtünk és indultunk.  A két nagy cserépben nevelt paradicsom fát sikerült betennünk a csomagtartóba. Útközben vettünk paprikát a töltött paprikához és paradicsomot a reggelikhez.

A Szigethalmi hentesnél vettünk grill csirkét, virslit és több mint fél kiló darált pulykahúst.

A Bureknél csak Emőke és Áron szálltak ki kenyérért.

Amint megérkeztünk konstatáltam, hogy a hűtőszekrény felső tere egyáltalán nem hűt. További cuccokat kellett a huzika hűtőjébe kimenekíteni.

Nekiláttunk a két nagy paradicsom fa kiültetésének. Ehhez megkértem Áront, hogy kellő felszereléssel (nylon zacskó, szemetes lapát) importáljon az utcából néhány frissnek látszó lócitromot.

Elültettük a két nagy  paradicsomfát.

Mint aki jól végezte dolgát, kimentünk a Dunaparti stégre. Ott találkoztunk Gáborral és Klárival. Behívtuk őket, hogy megmutassuk hogyan halt el a szőlő tő, amit tőlük kaptunk.

Este  csak nagyon nagy veszekedés árán tudtam elérni, hogy Áron menjen el fürdeni.

90.000 km-es szerviz

Áront keltegetnem kellett, de azt a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ő már olyan önálló, hogy rögtön fehér ing és fekete hosszúnadrágba öltözött volna, anélkül, hogy erről bármikor szóltam volna. Ma ugyanis ők (a VII.-esek) búcsúztatják a VIII.-on s ballagó diákokat.

Amikor Áron elindult, igyekeztem nem visszaaludni, mert 9-re kellett vinnem az autót a Posta Lacihoz a 90.000 km-es szervizre.

Gyorsan felkeltem, elkészültem. Közben feltettem egy debrecenit és egy lágy tojást főni (ami a végén nem is lett olyan lágy, mint ahogyan szeretem).

Majdnem időben elindultam, Mannát is levittem, de a fene se gondolta volna, hogy ebben az országban mindenki főnök és csak kilencre jár dolgozni. Így azután a nagy dugóban csak ¼ 10-re értem oda, de úgy tűnik, hogy a Posta Laci is főnök, mert ő is csak akkor nyitotta a műhelyt.

Visszafele, ami egy óra (egy kis gyaloglás, HÉV, 4-es villamos, M4-es metró, 8-as busz) a Verne regényt olvastam a kütyün.

Emőke is jó hírt közölt: sikerült az állattan vizsgája.

Hazaérve vettem egy liter tejet és egy üveg sört, majd leültem a notebook elé egy kis tányér behűtött cseresznyével és megírtam az elmaradt blog bejegyzéseket.

Áron már egykor hazaérkezett az örömhírrel: „Vége az idei iskolaévnek”. Rögtön kérdeztem, hogy nem éhes-e véletlenül. Nem.

Posta úr este hatig nem hívott az autó ügyben. Lehet, hogy ma nem is lesz kész. Akkor viszont holnap tömegközlivel kell mennem az Érsebészetre.

Emőke hazajött és Áronnal együtt elvitték a Mannát sétálni a kutyafuttatóra . Közben elkapta őket egy hatalmas vihar.

½ 8-kor mégis  hívott Posta Laci, hogy most mehetek az autónkért.

Áronnak mondtam, hogy elmegyek az autóért, ha mielőtt hazaérek megéhezne, van a hűtőben vaddisznó pörkölt, borsó főzelék, tök főzelék , rántott csirke meg egyebek.

Felpattantam,  ATM 50.000.- forint majd 8-as busz, M4-es metró, 4-es villamos és H7-es HÉV.

Az autó készen volt és kilenc óra után már haza is értem. Azért biztonságból még beugrottam a CBA-ba egy kis trappista sajtért.

Áron persze még nem feküdt le, sőt Emőke még reklamált is, hogy miért nem adok annak a szegény gyereknek valamit enni. Kértem, hogy jöjjön át, ünnepeljük meg a jeles vizsgáit és vacsorázzunk együtt. Csak én ünnepeltem unikummal, Emőke inkább sört ivott.

A felkínált kajánkon kívül vékonyra szeleteltem angol szalonnát és csemege szalámit. Emőke hozott át hozzá paradicsomot.

Királyi ebéd

Szép napsütéses reggelre ébredtem. Áron még az igazak álmát aludta.

Lementem a kertbe. Megnéztem a smaragdfát. Egy kicsit beszélgettem a Mannával, de azt nem szeretném elmondani, hogy miről, mert akkor az olvasóim bevitetnének az Elme gyógyintézetbe. Manna egy idő után azt mondta, hogy: „Figyu” és semmi pillanat alatt felrohant az öreg almafára.

Elkezdtem gyomlálni és leszedni, a már fejlett zöldborsó hüvelyeket.

Közben telefonált Éva, hogy megérkezett és a Dömsödi CBA-nál vár. Kimentem érte és megörültünk egymásnak. Nagyon régen nem találkoztunk.

Áron is alig emlékezett rá, de azonnal elhalmozta innivalókkal, kávéval és főleg a nagy dumájával.. Nekem nem is kellett foglalkoznom vele, mert Áron mindenhova vitte és a nagy dumájával végeláthatatlanul mindenünkről dicsekedett. 

Közben én a fele zöldborsóból készítettem zöldborsó főzeléket,a másik felét pedig, gondolva a jobb napokra. eltettem a lakókocsi mélyhűtőjébe.

Ebédre mind a ketten segítettek teríteni. Három húsféleség volt: Rántott cukkini, rántott csirkecomb és vaddisznó pörkölt. Hozzá kétféle körítés: tejfölös kapros tökfőzelék, zöldborsó főzelék meg finom puha kárpát kenyér.

Még arra is maradt időnk, hogy  szedjünk egy kis frissen érett cseresznyét.

Gyorsan meglocsoltam mindent. A gyors is ½ -1 óra közé tehető és elkezdtünk mindent bepakolni.

Úgy indultunk el haza, hogy Áron még fel tudja kapni az angol cuccait és hatra oda is érjen az angolra.

Hazafele csak tankolni álltunk meg az ENVI kútnál.

Amikor megérkeztünk Gazdagrétre, Áron egyedül robogott fel az angol könyvéért és amikor elment be sem zárta a lakást.

Évával ketten cipeltük fel Mannát és a cuccokat.

Közben meglátogatott Emőke. Megnézte Mannát, akiről elmondtam, hogy már olyan erős a velünk való kötődése, hogy már csak alkalmanként adjuk kölcsön, de ő már végleg a mienk. Ő is mesélt egy-két történetet, amiből azt látja, hogy Manna mennyire ragaszkodik Áron társaságához. 

Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy ezek az állatok, miközben domesztikálódtak, mennyire érzékenyek a kapott szeretetet illetően.  

Emőke elmondta a nyári menetrendet, vitt a Dömsödi kajákból és hozott nagyon finom túrógombócokat, amit Áronnal testvériesen elfeleztünk (3:2) . Tettünk rá egy kis tejfölt, én még porcukrot is, Áron pedig fahajas cukrot (ami szerintem nem való rá) és ripsz-ropsz befaltuk.

Siket Imre

Hat órakor madárcsiripelésre ébredtem. Amikor lementem, Áron még javában húzta a lóbőrt. Manna bekéredzkedett, de csak annyira, amíg megnézte, hogy van e kaja és már ment is vissza a kertbe.

A piacon nem vettem mást csak angol szalonnát, tojást, kávét és két nagyobb cukkinit, a Vegyesboltban pedig egy fél kárpát kenyeret és bő tíz deka trappista sajtot.

Visszafele beadtam Gulyás Lacinak is a neki szánt Volt mérő chipes digitális kijelzőt. Laci is nagyon örült az ajándéknak.

A szokásos reggeli után Áron délelőtt átment a Levente barátjához a biciklijével. Csak két óra múlva érkezett vissza, de azt mondta, hogy nagyon jót játszottak, sőt együtt is elmentek kerékpározni. Áron egyébként nagyon élvezi az új bringáját.

Áron távollétében elkészítettem az elektronikai műhely asztalát.

Ebédre elkészítettem a rántott cukkinit, úgy hogy a tojásba is és a prézlibe is reszeltem sajtot. Igaz, hogy erre az étkezésre csak késő délután került sor, de nagyon finom volt. Áron még Áginak is vitt át egy adagot.

Délután felhívtam Siket Imrét, akit már régről, mint az egyetlen Dömsödi  hűtőgépszerelőt ismertem, hogy el tudna-e jönni megnézni, hogy mi a baja hűtőgépünknek. Az a félórás beszélgetés, ami ezután következett, teljesen kizökkentett a szar, kicsinyes kispolgári problémáimból.

Siket Imre, aki 66 éves, azt mondta, nem tud jönni, haldoklik. Az onkológián fekszik egy éve vastagbél rákkal . A kezelésekkel összefüggésben már sokat szenvedett, amit részletesen el is mesélt és az orvosok szerint még 1-2 hónapja van hátra.

A beszélgetés végén nagyon nehezen tértem magamhoz és arra gondoltam, hogy le van szarva az egész hűtőgép, meg az állandó nyavalygásom, hogy mi nem jó körülöttem. Újra felhívtam Siket urat , de ekkor már csurogtak a könnyeim, amit persze ő nem láthatott és csak annyit mondtam neki, hogy jobbulást kívánok és ha bármiben tudok segíteni, csak hívjon. Tudtam, hogy semmiben nem tudok neki segíteni, de legalább azt mondta, hogy ez neki jól esett.

Ismét elmondtam Áronnak, hogy az a világon a legnagyobb dolog, ha más arcára mosolyt tudunk fakasztani.

Két unikum után kezdett bennem a lelki görcs lazulni, de azért magamban nagyon durván káromkodtam és újfent megerősödött bennem a hit, hogy nincs Isten.

 Megnéztem  az Osztrák-Magyar kézi labda EB selejtezőt.

Átmentem Gabikáékhoz, mert a Nóra nagyitól megörökölt paradicsom passzírozónak egyedül nem tudtam lecsavarni a szita tölcsérjét. Feri nem csak, hogy segített, de időközben arra is rájöttem, hogy a lecsavarandó rész nem is jobb-, hanem balmenetes. Ettől kezdve teljes volt a siker

Nagy locsolással fejeződött be a nap.

A Manna sehol.

Emőke reggel beszólt, hogy Manna lent van, kora délután menjek le érte és ne felejtsük itt, vigyük magunkkal Dömsödre.

Délelőtt csak egy kicsit Duolingo-ztam, nehogy megerőltessem magam. Utána már pakolásztam az autóba.

Amikor Áron megjött (a jó hírrel: az osztályból Olivért és őt zárták le németből ötösre), kértem, hogy kezdjen el pakolni, én addig lemegyek a Mannáért.

Manna!, Manna!, Mannuska! A Manna sehol. Már többen is hülyének néztek. A járókelők, akik még látásból sem ismertek, azt hihették, hogy engem elhagyott a Manna nevű szerelmem és most napok óta csak őt keresem.

Azután Áron is lement Mannát keresni, de teljesen eredménytelenül.

Végül harmadszori nekirugaszkodásomra, amikor már az út túloldalára is átmerészkedtem a  kutyafuttatóra, végre meglett Manna.

Áron betette a hordozókájába és indultunk.

Az első állomás, mint mindig a TESCO.

Ketten indultunk az üvegvisszaváltó helyre, de annyira igyekeztünk Dömsödre érni, hogy nem is vettünk semmit, csak iszkiri tovább.

A Smaragdfáért menet az IGO először  átarányított minket a pesti oldalra és onnan közelítette velünk meg Szigetszentmiklóst. Nagy hiba volt, hogy hittünk az IGO-nak, de most már mindegy.

Nagy nehezen, de még zárás előtt odaértünk és a megrendelt és kifizetett 2 db smaragdfa palánta helyett hármat kértem a kiértesítés elmaradása miatt.Rövid telefonálgatás a főnökkel, majd ideadták a három palántát.

Hamar betájoltuk magunkat, hogy innen nincs nagyon messze az a „Karám” halsütő hely, ahol a múltkoriban olyan finom, ropogós Heck-et ettünk.

Nosza odagurultunk és most is nagyon jóízűen, most is bevágtunk ketten egy sült Heck-et.

Dömsödre érve megcsodáltuk a smaragdfáink növekedését. Bár a leveleit megtépázta, helyenként ki is lyuggatta a szerdai jégeső, de azért mind a három szépen nőtt.
                                   

Az első utunk Gabikáék hoz vezetett. Vittünk Gabikának ajándékba egy smaragdfa palántát és Ferinek egy voltmérős mikrocsipet egy három számjegyes LED kijelzővel.

Gabikától kértem némi szakmai tanácsot tökfőzelék, és rántott csirkecomb ügyben.

A nap egyetlen fekete pontja az volt, hogy beszart a hűtőgépünk. Mikor tette volna ezt jobbkor, ha nem akkor, amikor 36 fok meleg van. A mélyhűtő rész tökéletesen működött, de a normál hűtőrész egyre langyosabb lett. Próbáltam úgy ügyeskedni, hogy a mélyhűtő részből áttettem néhány jégakkut a normál hűtőtérbe, a lakókocsiban pedig bekapcsoltam a hűtőt és néhány élelmiszert átköltöztettem oda.

Otthon azután gyorsan elkészítettem a  vacsorát , ami a tökfőzelék volt és a kirántott  három csirkecomb. Később meglocsolva  a kertet elmentünk lefeküdni.

Nem volt kikészítve az óradíj

Nem is értem, hogy Áron ma miért indult el már hét óra előtt. 

Én még az ágyban elkezdtem Duolingó-zni.

Csak két órával később reggeliztem meg és leültem a notebook elé. Az Acer notebook is betegeskedik, pedig annak még nem szabadna. A gép azt mondja, hogy: „javasolt a telepcsere”. Az nem lenne jó, most váratlanul egy plusz 10-20 ezer forintos kiadás.

Délelőtt próbáltam behozni Gabikát a Duolingó-ban, de nem ment.

Telefonon elintéztem a deviza konverzió-t, hogy mire bemegyek a bankba, már le legyen könyvelve.

Ili hozott le piros paprikát.

A Nóra nagyinak kerestem egy használt, de még jól használható számítógépet. Amit szeretnék elérni, hogy legalább három dologra használja: Internet, e-mail, Skype. Azt még nem tudom, hogyan fogjuk tudni minderre rábeszélni és megtanítani.

½ 2-re mentem K.Viktorhoz. Minden papírt aláírtam, hadd fusson a ló.

Onnan a Fehérvári úti SZTK-ba mentem. Kikértem a sorszámomat és a labor leletemet. Úgy találtam, hogy még van annyi időm, hogy a piacon gyorsan bekapjak valamit ebéd gyanánt.

Felmentem a halashoz és egy sült hekket kértem krumpli salátával. Ott már evés közbe álladóan néznem kellett az időt, nehogy lekéssem a felülvizsgálatot.

Percre pontosan értem vissza, még le se ültem a várakozók közé, máris éppen engem hívtak.

A doktor út átnézte a labor leletet, csinált egy gyors ultrahangot és eléggé meg volt elégedve az eredményekkel. A biztonság kedvéért adott egy beutalót vese röntgenre és felírta az elfogyott  gyógyszereket.

A felülvizsgálat után írtam egy SMS-t Mariannak, hogy ha Áron nem viszi az óradíjat, akkor majd legközelebb a dupláját viszi.

Amikor ¾ 4-re hazaértem megdöbbenve konstatáltam, hogy Áron még el se indult, mert, hogy nem volt neki kikészítve a 2000.- forint.

Azt kértem, hogy most azonnal pattanjon fel a buszra és a Marianntól kérjen sűrűn elnézést a késésért, hogy ő azért nem ment, mert nem tudta, hogy mi már erről SMS-ben értekeztünk.

Felhívtam R. Tamást, hogy mi a terv a mai összejövetellel kapcsolatban, de mondta, hogy ő ma nem tud jönni és ezért mindjárt felhívja Lacit, hogy elnézést kérjen. Úgy tűnik, hogy Révfülöpön beindult a munka és különben is,az autója még nem készült el.

Amikor a zongora óráról hazaért, azt mondta, hogy nem volt probléma és Mariann sem neheztelt a késésért.

Megvettem a CBA-ban a nagy flaska Zéró Colát és indultam vele Laciékhoz.

Egyed Laci már ott volt és alig hogy megterítettek a lugasban, megjött S. Tamás és Hajni is.

Kicsit politizáltunk és sokat ettünk. Nagyon finom, könnyű nyári kaja volt. Amúgy az egész este absztinencia jegyében zajlott.

E. Laci kérdezte, hogy alkalomadtán kölcsönkérhetné-e a lakókocsit. Mondtam, hogy szívesen odaadom, sőt, ha gondolja, akkor beszállhatna a lakóautó projektbe is. Az volt a válasza, hogy csak abban az esetben, ha erre adok neki kölcsönt.

Azt hittem, mire hazaérek (tíz óra után) Áront már alva találom. Ehhez képest Emőkével javában sétáltatták lent a Mannát és csak akkor tértek észre, amikor egy kicsit felemeltem a hangomat.

Késedelmi díj

Reggel olyan mélyen aludhattam, hogy azt észre sem vettem, amikor Áron elhagyta a terepet.

Összeütöttem magamnak egy reggelit, de tej már nem volt a tejeskávéhoz.

Emőke elmenő félben beszólt, hogy ne felejtsem el Mannát és az ebédjét felhozni. Nem látszott rajta nagy öröm, hogy mehet dolgozni.

Amikor megnéztem  a leveleimet, számomra akkor derült ki, hogy az OIK-ból kikölcsönzött John Steinbeck: East of Eden című könyv és a négy CD-je miatt  a három napos késésért közel 2000.- forint büntetést kell fizetnem.

Lementem a CBA-ba tejért, nagyinak kávétejszínért és tejfölért, majd felhoztam Emőke lányom ebédjét és Mannát is, majd tűztem az OIK-ba.

Ott visszaadtam  a kikölcsönzött Könyvet és a CD-ket, de hiába kértem, hogy az 1950.- Ft késedelmi díjat engedjék el, kompetencia hiányában ezzel a kéréssel írásban kell a Főigazgató asszonyhoz fordulnom.

Onnan a Nóra nagyihoz mentem. Érkezett egy csomagja a UPC-től, de nem tudta mire vélni, hogy mi az. Megvizsgálgattam és kiderült, hogy a UPC is halad a korral és a korábbi vezetékes router-je helyett egy Wifi-s wireless  (vezeték nélküli) routert küldött. A wifi-s  router installálásával csak egy darabig jutottam, mert Nóra nagyi nem tudta előadni azt a kockás füzetét, amiben a számítógépével és a UPC-s Internet szerződésével kapcsolatos dolgok fel vannak írva.

Egy darabig eljutottam és a gépén már lett Internet, de a wifi-t majd legközelebb fogom beállítani, addig otthon is szétnézek a feljegyzéseimben. Bizonyos dolgokra például szükség lenne a számítógépén a rendszergazda bejelentkezésére. Egyébként az XP-s  gép maga már siralmasan öreg és gyenge le kellene cserélni egy kicsit modernebbre. Ettől csak az az egy tart vissza, hogy akkor, amikor Áron a nagyinál lesz, akkor nem a nagyival fog foglalkozni, hanem a számítógéppel és azon is a hülyeségeivel.

Áron már itthon volt, amikor étlen-szomjan hazaértem. Hívtam Áront, hogy van-e kedve velem tartani a kis kínaiba, de nem volt.

Délután biztattam Áront, hogy a lista alapján kezdjen el a sporttáskájába csomagolni a Vándor táborra, ha ugyanis valamiről kiderül, hogy hiányzik, az még a hétvégén Dömsödön meg lehet..A biztatásomnak közel nulla volt a hatása.

Este hárman együtt vacsoráztunk. Emőke és Áron a sajtos spagettit ették, rajta tarja és bazsalikom, én pedig libazsíros kenyeret lucullus paradicsommal, hozzá mind a hárman kefirt.

Később némi könyörgésre Áron elkezdett a zongorán gyakorolni, de ahogyan én hallottam nem ment jól a játék. Áron kicsit meg is sértődött és ezért átment Emőkéhez gyakorolni, ahonnan úgy jött vissza, hogy Emőke nagyon megdicsérte.

Este felvittem Ilinek a kefir készítő szettet. (Gomba, két üveg és egy műanyag kanál).

Már nagyon unják ezt a tanévet

Áron szinte hangtalanul hagyta el a terepet. Mire feltápászkodtam, már nm volt sehol.

Reggelire csak egy főtt debreceni, hónapos retek és tejeskávé.

Már kora reggel elviselhetetlen hőség van. Rajtam csak egy alsó és a reluxák le vannak engedve.

Szinte az egész délelőttöt a notebook előtt töltöttem. Az ilyenért, ha ezt Áron teszi, neheztelni szoktam.

Volt abban minden. Duolingo, chat Tibcsivel, aki megígérte, hogy július 3-án meglátogat minket Dömsödön.

Megnyertem egy online sakkpartit, megnéztem a szennyes magyar belpolitikát és megreklamáltam a korábban leelőlegezett smaragdfa csemetéket.

Áron már kettő előtt hazaért a suliból és ő is szenvedett a hőségtől. Ráadásul ő még csak az elkövetkező hétvégétől állhat a sebe miatt a zuhany alá.

Közben telefonált Sz. Éva egykori titkárnőm, amikor még a Volánpack Nemzetközi Szállítmányozási Osztály vezetője voltam. Mondta, hogy itt az ideje, hogy 30 év távlatából többet tudjunk egymásról.

Megmelegítettem a hűtőben talált kajákat, hogy még a gyerek-német előtt együtt ebédeljünk Áronnal.  A nyugger karalábé leves már ehetetlen volt, ezért az első kanál után kiöntöttük.

A sült húst a főtt krumplival, csak egy kicsit fel kellett javítani és máris kész volt az ebéd.

Mire megjött Olivér, már a kávén is túl voltam. Bálint nem jött, mert reggel belázasodott.

Végre leszakadt az ég alja. A hőmérséklet egy picit csökkent, de most meg a páratartalom lett kibírhatatlan magas.

A német óra nagyon vontatottan ment. Már nagyon unják ezt a tanévet, ezért ünnepélyesen bejelentettem, hogy a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a következő német foglalkozás nálunk is az évzáró lesz. Elmegyünk egy pizzázóba, ahol mindenki az én vendégem, egy feltétellel,  hogy ott senki  nem szólalhat meg magyarul, csak németül. Ettől azután egy kicsit felébredtek.

A klíma javult a vihartól és én lementem a CBA- ba, hogy össze tudjunk állítani egy finom hideg vacsorát. Vettem tarját, főtt füstölt császár szalonnát, kenyeret és sört, mert behűtött kefir volt a hűtőben.

Áron saját magát meghazudtoló módon, késztetés nélkül , magától ment fürdeni.

Manna kel nálunk a legkorábban

Mind a kettőnket Manna reklamáló nyávogása ébresztett. Manna azt mondta, hogy ő le akar menni, Áron pedig azt, hogy én vigyem le. Eszem ágában sincs hajnalban felkelni. Áron magára kapott egy T-shirt-öt, meg egy nadrágot és levitte a hisztis macskáját, majd odafeküdt mellém és még szunyált egy kicsit.

Hét előtt pár perccel én keltettem, hogy ideje készülődnie a suliba

.

Lassan nekem is fel kellett kelnem, mert ma be kell mennem a Fehérvári úti rendelőbe megcsináltatni a PSA labort, ugyanis csütörtökön délután kész labor eredménnyel vár az urológus.

Áronnal majdnem egy időben indultunk, azzal a különbséggel, hogy  neki ¾ 8-ra kell beérnie a suliba, míg nekem elég ¾ 9-re beérni a rendelőbe.

Áron az övtáskáját természetesen itthon felejtette, ami csak akkor probléma, ha a buszon jön az ellenőr, de akkor nagy.

Én kényelmesen utaztam a tömegközlekedésen (8-as busz, M4-es metró).

A sorszám kihúzásáig minden ment, mint a karikacsapás, de onnan csak a nagy várakozás. Elővettem a kütyümet és folytattam a kiszótározott szavak tanulását, amit már a buszon elkezdtem. 

Az egészségügy itt sincs jobb állapotban, mint bárhol az országban. Miért is lenne. Miközben olvasom, hogy Lázár János hogyan számol el egy-egy millió forintot a különböző kiruccanásain (London, Zürich, Milano), ahol soha nem egyedül jelentkezik be a szállodákba, de hogy kivel az „államtitok”. Való igaz, hogy a londoni egymilliót a saját zsebéből azonnal visszafizette, amikor arról kezdték faggatni, hogy kivel utazott állami pénzen.

Amikor végre sorra kerültem, hamar és ügyesen végzett velem a nővér. Szerdán mehetek a leleteimért.

Hazajövet, Manna már az ajtó előtt várt és ahogy bementünk a lakásba, lepihent. Leszaladtam a CBA-ba friss tejért és vettem még egy csomó hónapos retket és egy üveg sört is.

Bepótoltam az elmaradt reggelit és leültem Duolingózni. A lelkes nekifutás nem tartott sokáig, mert valamiért nagyon elálmosodtam és ami nappal nem szokott előfordulni velem, aludtam egy órát.

Áron három óra tájt megérkezett a suliból. Rögtön megmutatta, hogy Bálint milyen szép térképet rajzolt és meg is bízott azzal, hogy azt szkenneljem be és nyomtassam ki nagyobb formátumra.

Nekem lassan el kellett indulnom, mert ma tartják a Vándortábor eligazító értekezletét. Ott találkoztam Krisztával és Lacival, ami azért is volt jó, mert meg tudtuk beszélni, hogy Olivér és Bálint, mikor tudnak eltölteni egy hetet velünk Dömsödön.

Kolláth Erzsi néni kimerítő eligazítást tartott a június 23.-tól július 3.-ig tartó Őrségi Vándorlásról.

Közben telefonáltak a használt 26-os eladó bringa ügyében. Szerdán este jönnek megnézni.

Itthon a postaládában a TESCO kártya befizetni valója várt. Nem jó, de még így is kedvezményes.

Este megettük a rakott krumpli utolsó részletét is.

Forma 1

Csak akkor keltem, amikor már valóban a hasamra sütött a nap, Áron még akkor sem.

 Összekalapáltam a reggelit. A bundás kenyér mellé most főtt virsli is volt a tányérokon.

Áronnal közösen megrajzoltuk Excelben a nyári programokat. A támpontokat elkezdtük begyűjteni. Norcit Viberen faggattuk, ki  az akit láthatunk Dömsödön és Áron mikor mehet Horányba?  Ebből most csak annyi lett világos, hogy Leó és Arti szeretnének jönni három napra, az optimális időpontot pedig Norci adta meg. 

Aminek az időpontja már fix, az a tíz napos Vándor tábor.

Kriszta a kérdésünkre azt válaszolta, hogy Olivér és Bálint programját még nem látják pontosan,de a holnapi Vándor Tábor-i megbeszélésen már többet fognak tudni mondani.
.

Nóra nagyit az egri programmal kapcsolatban Áron kész helyzet elé állította. Felhívta és kérte, hogy nagyi írja fel a naptárába. Áron ezen felül szeretne még Csopakra menni Ábelékhoz, de én a helyébe megvárnám, amíg hívnak.

Áron elindult kerékpározni, én pedig átmentem Gabikáékhoz. A lakást és a kertkaput bezártuk és megállapodtunk a kulcs rejtekhelyéről.

Amikor eljöttem, Feri bácsi becsomagolt nekünk egy kiló frissen szedett meggyet.

Nemsokára Áron is megérkezett. Mannát már természetesen nem engedtük ki.

Késő délután megmelegítettük a maradék rakott krumpli második részét, amit a kúp alatt terítve fogyasztottunk.

Ma nem kellett sehova se sietnünk, hacsak a Forma 1 miatt nem akartunk nyolc körül haza érni.

Kicsit megint lenyírtam egy területet, megvártam, amíg egy kicsit lemegy a nap és alaposan meglocsoltam minden növényt és elkezdtünk pakolászni.

Fontos volt, hogy hazafele ne felejtsek el megállni a Kiskunlacházi MOL útnál, mert „Harmadik Kéz” átvételére azt jelöltem meg Pik-pakk pontként.

Az átvétel simán ment.

A Gazdagréti lakás,  – hála Katikának  – nagy tisztasággal fogadott. Ilyenkor minden alkalommal olyan Tabula Rasa érzésem van és megfogadjuk, hogy jobban fogunk vigyázni a rendre és a tisztaságra.

Kirámolás, unikum és TV

Nem maradtam le a Forma1 nagy részéről.

Rakott krumpli

A reggeli felkelés után megmértem a legidősebb smaragdfát, 210 cm magas. 

Egyszer azt olvastam, hogy az ember reggel egy fél cm-rel magasabb, mint este, mert az egész napi állástól összemegy.

Áront nem vittem magammal a piacra, csak miheztartás végett megkérdeztem, hogy mit szeretne reggelire. Nagyon csodálkoztam volna, ha nem bundás kenyeret mond.

A piacon nem időztem sokáig, viszont bementem a kerékpár és villanyszerelési boltba. Vettem két darab 10-es gyűjtősínt a lakókocsi elektromos szekrényébe és Áron új kerékpárjára egy első-hátsó 3 funkciós LED világítást. Szinte érthetetlenül olcsó volt (cakli-pakli 600.- Ft). Nem is értem, hogy a közlekedési rendőrök miért nem kapnak hivatalból néhány darabot, hogy amikor sötétedés után megállítanak egy kivilágítatlan kerékpárt, megkérdezzék a szabálysértőt: „Mit szeretne jobban? 600.-ért ezt a LED-es garnitúrát (aminek a felszerelése minden szerszám nélkül  5 másodperc), vagy a 15.000.- Ft-os büntetést?

Összeállítottam a reggelit, amire Áron is felpattant, szinte az első hívó szóra.

Most már nem csak az oda-vissza játszó elektromos mérőóra állását regisztrálom hétvégenként, hanem a smaragdfa magasságát is.

.

Nekiálltam a már régóta ígért rakott krumpli készítésének. Bevallom, újfent belenéztem a saját (Éhszakok című) szakácskönyvembe. Hamar meg is találtam: „Rakott krumpli Sefinek”. Egy húsz perc után már bent volt a tepsi a sütőben. Amíg az sült, elkészítettem a tetejére szánt öntetet: egy nagy pohár tejföl, 3 gerezd fokhagyma kinyomva és 10 dkg reszelt trappista.

Mielőtt a kúp alatt terítettem, még felszereltem Áron bringájára az italtartót.

A rakott krumplihoz kovászos uborkát és Emőke készítette bodzaszörpöt tálaltam. Ez utóbbi Áron szerint már egy kicsit elindult, de szerintem még így is nagyon finom volt.

Ebéd után felmentem és egy kicsit bélyegeztem.

A Duolingó sem maradt ki a napi programból, mert Gabikához képest nagyon le vagyok maradva.

Áron olyan mély előadást tartott kémiából, hogy kapaszkodnom kellett.

Most, hogy már nem süt a nap, mindent meglocsoltam.

Nóra nagyit most sem sikerült lecsábítani Dömsödre

Manna már ½ 7-kor ébresztgetett és böködte az arcomat, hogy ő le szeretne menni csavarogni. Amint Áron kitette a lábát, levittem, de megmondtam neki, hogy ne menjen messzire, mert dél körül jövök érte. 

Elkezdtem Duolingo-zni, majd összedobtam egy reggelit.

Még le sem ültem  kávézni, amikor hívott a lakókocsi iránt érdeklődő (aki, mint ahogyan éreztem,  megtalálta a vészkijáratot) és udvariasan közölte, hogy egy másik lakókocsi mellett döntöttek.

Semmi probléma, mondtam és ha átküldi SMS-ben a pontos címét, akkor, ahogyan azt szerdán ígértem, küldök neki egy digitális kijelzőt, ami egyben voltmérő is.

Nyolc és tizenkettő között többször próbáltam hívni Nóra nagyit, de nem vette fel. Nem aggasztott, mert tudtam, hogy nem hallja meg a telefon csengését.

Amikor végül sikerült elérni, akkor mondtam neki, hogy ha van kedve velünk tartani Dömsödre, akkor ¼ 3 és ½ 3 között kellene ideérnie Gazdagrétre, a kényeztetés további részét pedig bízza ránk.

-          miért, ma milyen nap van?

-          Péntek

-          Érdekes, én azt hittem, hogy csütörtök. Mit mondtál, hogy hányra menjek oda?

-          ¼ 3

-          Addigra én nem tudok odaérni.

-          Nagyi, amíg elkészülsz az bőven számolva 20 perc, amíg lesétálsz a buszhoz, az egy újabb 20 perc sincs, az út  a 139-essel 20 perc. Ez összesen egy óra és ¼ 3-ig még két óra van hátra.

-          Na jó, majd meglátom, ha nem jön össze, akkor még telefonálok.

Nagyi két óra múlva telefonált, hogy nem érzi jól magát, nem jön, ne várjuk.

Közben Áron megérkezett. Mindent bepakoltunk az autóba és indultunk. 

Emőkét megkértem, hogy holnap, amikor végzett az Állattan vizsgájával, küldjön egy SMS-t és ha van kedve, akkor pattanjon fel a tömegközlekedésre és jöjjön utánunk.

A TESCO-ban az üvegekkel és a PET palackokkal hamar végeztünk. Én le voltam tiltva a csirkeaprólékról és a leves zöldségről. Így is maradt mit vennünk.

Mannának addig is hagytunk 1-1 cm rést az oldalablakokon, nehogy megsüljön szegény.

Nagyon igyekeznünk kellett, hogy ötre odaérjünk a bázisra, mert az új érdeklődővel ebben az időpontban állapodtunk meg.

Csak egy fél percet késtünk. Ketten jöttek szemügyre venni  a huzikát,de nagyon rövid idő alatt megállapították, hogy nem erre vágytak, amikor Jászberényből elindultak. Ami a lakókocsi alváztábláján Összsúlynak meg volt jelölve (1500 kg) az nekik túl sok volt, mert a VW Passat-juk nem vontathat 1000 kg-nál többet. A huzika belsejét meg se nézték, már siettek is tova, mert Tünde névnapi bulira voltak hivatalosak.

Manna nagyon élvezte a szabadságot, a növények pedig azt, hogy két napi szomjúság után végre alaposan meglocsoltam őket.

Áronnak nem volt kedve tanulni, azt mondta majd holnap.

Este még egy picit olvasgattunk.

Möci levelei

Áron csendben és időben indult el.

Emőkének írtam egy SMS-t, hogy : „Szia Lány, hogy vagy? Készítsek-e neked valamit reggelire? Hozzak e valamit a CBA- ból?”, de azt írta, hogy be kellett mennie dolgozni.

Reggelire szalonnás tükörtojást készítettem magamnak és hordós káposztával ettem.

Rögtön a Duolingo-val  kezdtem, majd befejeztem a tegnapi blog bejegyzést.

Megnéztem a levelezéseimet.

Möci az elmúlt nyolc hónapban számos e-mailt írt. Az utóbbi időben már többször is úgy zárta, hogy ez az utolsó levele és többet nem ír, de azután mégis többször írt. A leveleinek a hangvétele egyre vádolóbbak és bántóbbak, miközben mindig azt mondta, hogy tudni kell megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Ezekre a levelekre már csak azért sem válaszoltam, mert nem szeretnék ebből vitát generálni és nem szeretném semmivel megbántani.

Áron már kettő előtt megjött. Elmondta, hogy mit tanultak Trianonról, de azt éreztem, hogy a tanárai nem olvasták Csernok Attila: A komáromi pontonhíd című pont erről a témáról írt alapos történelmi visszatekintését. Ahhoz, hogy erről valamelyest tárgyilagos képet tudjak a magam számára kialakítani el kellett olvasnom a Csernokkal szembeni álláspontokat is.

Még egyetemi tanulmányaim alatt találkoztam Leninnek azzal a mondatával, hogy: "...., erről el kell olvasni Hegel idevonatkozó írását, akinek az enyémmel homlok egyenest ellenkező a véleménye." Vagy később Sigmund Freud a Traumbedeutung-ban azt írja, hogy "... ezzel kapcsolatban nagyon megfontolandóak X.Y.-nak, az enyémtől teljesen eltérő gondolatai."

Áron nem volt éhes, ezért egyedül ettem ebédre egy tányér tegnap készült lecsót.

Egy nagyon keveset gyakorolt a zongora órára, majd a kütyüvel játszott és ¼ 4-kor elindult a Mariannhoz.

Amikor megjött, bemutatta, hogy milyen dicséreteket hozott Marianntól. Egy kicsit belenézett az iskolai dolgaiba, de nem vitte túlzásba, majd megkérdezte, hogy meddig tart az elfoglaltságom a notebookon. Alig tudtunk abban egyezségre jutni, hogy ki, mikor és mennyi ideig birtokolja, használja a notebookot.

Később önként átadtam, azzal, hogy egy fél órát használhatja.

Szóltam, hogy átmegyek a nővéréhez, megnézem, hogy van. Emőke aránylag jól volt, láza már alig, inkább csak egy kis hőemelkedése volt és tanult.

Mire visszamentem, egy cédula volt a kilincsen „lementem sétálni”. Nem is értem, hogy miért írt és miért nem szólt be, amikor tudta, hogy hol vagyok.

Amikor Áron megjött, átvitték a maradék lecsót és együtt vacsoráztak Emőkével. Utána áthoztak egy vagon mosatlant és elindították a mosogatógépet. Örültem, hogy így csinálták, mert Emőke inkább készüljön a vizsgájára, minthogy a mosogatással pepecseljen.

Este még átvittem Katikához a vasalni valókat és kértem, hogy a hétvégén tolasson be a lakásba, mert már megint háborús állapotok vannak.

Én még játszottam egy online sakkpartit, amiben rongyosra kikaptam.