Póráz a Manna nyakán

Manna ¾ 7kor ébresztett, hogy itt az ideje, hogy lemenjünk. Mannuska most nem tudunk lemenni, mert 9 és 10 között szeretnénk elindulni Dömsödre és ha most leengedlek, akkor te délig biztosan nem fogsz előkerülni. Erre Manna akkora nyávogást és hisztit vágott le, hogy ki kellett találnom valamit.

Egy 3-4 méter hosszú spárgából készítettem egy pórázt. Az egyik végét a nyakánál körbetekertem, úgy, hogy azon a feje ne férjen ki, de a nyakát se szorítsa és még véletlenül se tudjon leszűkülni a nyakán, nehogy a hisztivel magát megfojtsa.

Elkészítettem magamnak a reggelit és utána elindultunk sétálni.

Megmondom őszintén, hogy úgy izgultam, mint ahogy izgulnak Cape Canaveralben, amikor a tíz éven keresztül fejlesztett űrrakétát először indítják útjára. 

Be is vált a szorongásom. Amikor Mannával és a hosszú pórázzal lementünk a füves részre Manna csak keringett körülöttem, mintha egy ringlispieken  ülne. Még annak is örülnöm kellett, hogy senki nem látja az akciónkat és engem nem néznek, állatkínzónak vagy hülyének.

Tíz óra után végre elindulhattunk. Emőke átjött és segített Mannát bepakolni az egyik sporttáskába. Átadtam neki minden kulcsot az autóhoz és tartottam egy rövid használati utasítást az indító kártyával és az indítással kapcsolatban. 

A lány felajánlotta, hogy elkísér minket a Népligeti autóbusz pályaudvarig. Ez nekem nagy lelki támogatás lett, mert attól fostam, hogy Manna mikor fog nyávogni, bepisilni és mindehhez mit szól majd a BKK.

A buszpályaudvaron még el tudtunk békésen fogyasztani egy sajtos roládot, egy túrós táskát és egy kávét és egy tejet. Végre 11:05-kor már az induló távolsági buszról integethettünk Emőkének.

Nagyon gyorsan értünk Dömsödre. Ott a hentesnél vettem egy kis csirke aprólékot, mert azt Manna nagyon szereti, meg a piaci vegyesboltban sárgarépát, zellert, fehérrépát, karalábét, mert azt meg én szeretem nagyon.

Hogy súlyában nőjön a málha, vettünk még 1 liter 2,8-as tejet a kefirhez és utána kutyagoltunk a bázisra. 

Bevallom, hogy nem mertem követni Emőke javaslatát, hogy amint leszállunk a buszról elengedhetem a Mannát.

Viszont amint beértünk a kertbe, rögtön feloldoztam a béklyói alól és szabadlábra helyeztem. Nagyon élvezte a Dömsödi szabadságot.

Az Invitel  VIP Internetről rögtön sikerült megállapítanom, hogy nem működik, ezért azonnal hívtam a szolgáltatót.  A technikai ügyelet rövid utánajárással megállapította, hogy a Dömsödi ADSL szolgáltatás tegnapi nappal ki van kapcsolva. A Gazdagréti még él. Ez nem jó hír, de ez előbb-utóbb várható volt. Megszűnt az „ingyen ebéd”. Egyáltalán hálásnak kell lennem, hogy húsz éven keresztül élvezhettem az Invitel nagyvonalúságát.

Azért még fogok tenni egy-két kört, hátha sikerül. Szilvikét nem tudtam elérni telefonon, mert éppen értekezleten volt, de kértem, ha tud, hívjon vissza. Egy óra múlva vissza is hívott, ő is körbe fogja járni a kérdést, de nem sokkal biztatott.

Körbenéztem a kertben. A paradicsomok kezdenek nőni, a smaragdfa 240 cm-es. Leszedtem néhány hüvely meghízott zöldborsót, jó lesz a levesbe.

Elkészítettem a facsemete védőkerítés léceit, amit majd a Gazdagréten ültetendő smaragdfa körül fogunk telepíteni.

Feltettem a csirke aprólék levest sok-sok zöldséggel. Remélem, hogy mire Manna bekéredzkedik, addigra a sok kis csirke máj, csirke zúza és csirkeszív lesz már készen.

Egyébként itt is hűvös van, de az elektromos központi fűtést bekapcsolni 2  mp, a cserépkályhába begyújtani pedig 5 perc volt.

Hívtam Emőkét és beszámoltam, hogy Mannával sikeresen megérkeztünk. Remélem, hogy nekik sem lesz semmilyen problémájuk a holnap reggeli indulással.

Kivettem a hűtőből a köröm pörköltöt és bánatomban megvacsoráztam. Előtte egy Unicum, utána  egy sör.

Levágtam egy adag bélyeget és be is áztattam. Mivel nincs Internet belenéztem a tévébe, de az meg nem tetszett, Mannát kiengedtem és lefeküdtem.