Reggel igyekeztem nem elaludni.
Nem is reggeliztem, csak felkaptam Áron messzelátóját, amit itthon felejtett,
pedig szerette volna a táborba magával vinni és már rohantam is a 139-es
buszhoz.
A Délibe érve a gyerekek már a
vonaton ültek. Nóra nagyi már nem volt ott a gyerekeket búcsúztatók között, de
a vonat még nem indult, majd csak ¼ óra múlva fog.
Felszálltam és megkerestem Áront.
A négy barát (Ábel, Áron, Bálint és Olivér) együtt ültek és Áron nagyon
megörült az érkezésemnek és főleg annak, hogy elhoztam az otthon felejtett
messzelátóját.
Hazajövet kezdtem el készíteni a
reggelit. Itthon a lakásban nagyon hideg van. Szerintem nem éri el a 16 fokot
sem és itt nem úgy van ám, mint Dömsödön, itt nem lehet a lakás hőmérsékletébe
csak úgy beavatkozni. Ott be lehet kapcsolni az elektromos kazán meghajtotta
központi fűtést, esetleg az inverteres klímát (mindkettő természetesen az
ingyen árammal megy), vagy ha nem vagyok rest egy kis fát vágni, be lehet
gyújtani a cserépkályhába, de ha az jobb, akkor az emeleti Jancsi kályhába is.
Itt
meg felvettem egy pulcsit és közben szipogok. Napközben olvastam, tanultam és
írtam.
Késő délután megettem a maradék
töltött paprikát. Áron és a többiek vajon most merre lehetnek?
Felhívtam Nóra
nagyit, megdicsértem, hogy a reggeli
indulást, milyen ügyesen abszolválták és neki panaszoltam el, hogy Áron már
most hiányzik.
Gyorsan meg is néztem a
feljegyzéseimben, hogy mikor kell érte menni, de az sajnos csak július 3.
délután 3 óra.
Este Emőke átjött és amikor
látta, hogy milyen fancsali képet vágok, megölelt és azzal vigasztalt, hogy
Áron biztosan jól érzi magát és nem örökre ment el, csak tíz napra, addig pedig
ki kell bírnom.
Később lement Mannáért és áthozta, hogy ne legyek annyira egyedül.
Most már a végére kell járnom
annak a harmadik könyvnek, amit több mint egy hete se itt, se Dömsödön nem
találok, pedig e hó 29-én lejár a kölcsönzési ideje.
Elkezdtem kipakolni a rattan
kis asztal alsó polcáról az összes papírféleséget, hátha azok között rejtőzködik
a könyvecske. A könyv ugyan nem lett meg, de 5-6 kg fölösleges papír le került
a szemétbe. Legalább ennyi hasznom lett a keresgélésben.
Egyszer csak hirtelen meglett a
keresett könyv. Valahova magammal vihettem, mert az egyik zakóm zsebében találtam
rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése