Möci levelei

Áron csendben és időben indult el.

Emőkének írtam egy SMS-t, hogy : „Szia Lány, hogy vagy? Készítsek-e neked valamit reggelire? Hozzak e valamit a CBA- ból?”, de azt írta, hogy be kellett mennie dolgozni.

Reggelire szalonnás tükörtojást készítettem magamnak és hordós káposztával ettem.

Rögtön a Duolingo-val  kezdtem, majd befejeztem a tegnapi blog bejegyzést.

Megnéztem a levelezéseimet.

Möci az elmúlt nyolc hónapban számos e-mailt írt. Az utóbbi időben már többször is úgy zárta, hogy ez az utolsó levele és többet nem ír, de azután mégis többször írt. A leveleinek a hangvétele egyre vádolóbbak és bántóbbak, miközben mindig azt mondta, hogy tudni kell megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Ezekre a levelekre már csak azért sem válaszoltam, mert nem szeretnék ebből vitát generálni és nem szeretném semmivel megbántani.

Áron már kettő előtt megjött. Elmondta, hogy mit tanultak Trianonról, de azt éreztem, hogy a tanárai nem olvasták Csernok Attila: A komáromi pontonhíd című pont erről a témáról írt alapos történelmi visszatekintését. Ahhoz, hogy erről valamelyest tárgyilagos képet tudjak a magam számára kialakítani el kellett olvasnom a Csernokkal szembeni álláspontokat is.

Még egyetemi tanulmányaim alatt találkoztam Leninnek azzal a mondatával, hogy: "...., erről el kell olvasni Hegel idevonatkozó írását, akinek az enyémmel homlok egyenest ellenkező a véleménye." Vagy később Sigmund Freud a Traumbedeutung-ban azt írja, hogy "... ezzel kapcsolatban nagyon megfontolandóak X.Y.-nak, az enyémtől teljesen eltérő gondolatai."

Áron nem volt éhes, ezért egyedül ettem ebédre egy tányér tegnap készült lecsót.

Egy nagyon keveset gyakorolt a zongora órára, majd a kütyüvel játszott és ¼ 4-kor elindult a Mariannhoz.

Amikor megjött, bemutatta, hogy milyen dicséreteket hozott Marianntól. Egy kicsit belenézett az iskolai dolgaiba, de nem vitte túlzásba, majd megkérdezte, hogy meddig tart az elfoglaltságom a notebookon. Alig tudtunk abban egyezségre jutni, hogy ki, mikor és mennyi ideig birtokolja, használja a notebookot.

Később önként átadtam, azzal, hogy egy fél órát használhatja.

Szóltam, hogy átmegyek a nővéréhez, megnézem, hogy van. Emőke aránylag jól volt, láza már alig, inkább csak egy kis hőemelkedése volt és tanult.

Mire visszamentem, egy cédula volt a kilincsen „lementem sétálni”. Nem is értem, hogy miért írt és miért nem szólt be, amikor tudta, hogy hol vagyok.

Amikor Áron megjött, átvitték a maradék lecsót és együtt vacsoráztak Emőkével. Utána áthoztak egy vagon mosatlant és elindították a mosogatógépet. Örültem, hogy így csinálták, mert Emőke inkább készüljön a vizsgájára, minthogy a mosogatással pepecseljen.

Este még átvittem Katikához a vasalni valókat és kértem, hogy a hétvégén tolasson be a lakásba, mert már megint háborús állapotok vannak.

Én még játszottam egy online sakkpartit, amiben rongyosra kikaptam.