Grecsó Krisztián

Áron a megbeszélt 7:12 helyett öt perccel később indult el, viszont vitt magával egy almát.

Lassan én is felkeltem. Reggelire tatár bifsztek volt  pirítósra kenve és hozzá egy csésze kefir.

Pontban 9-kor jelentem meg Berencsi doktornőnél, de rá várnom kellett volna egy órát, ezért megkértem egy másik doktornőt, hogy vegyen tőlem vért az INR-hez és majd délután felhívom a doktornőt, hogy megbeszéljük a labor eredményt.

Már onnan többször hívtam Nóra nagyit, de megint nem hallotta telefoncsörgést, mert nem vette fel. Végül odagurultam az autóval és a kapucsengőt a második kurzusra meghallotta és beengedett.

Egy kávé mellet ismét elmondtam, hogy mik lennének a feladatai. Össze kellene raknia az apukájának a Mauthausen-nel kapcsolatos papírjait, hogy a neki járó kártérítése érdekében el tudjak járni a Claims Conference-nél, valamint azt az ajánlott levél igazoló szelvényét, amivel a Magyar kormánynak írta a reklamációját a nyugdíjának a lecsökkentése ügyében. Ezt már többször elmondtam neki, de ő mindig úgy éli meg, mintha most mondtam volna először.

Mutatott két fénykép albumot, amiben az általam készített fotók voltak Áronról, szinte a születése óta. Nagyon élveztem ezeket a képeket viszontlátni.

Hazaérve, még le sem parkoltam, amikor egy érdeklődő hívott a huzika ügyében, hogy mikor és hol lehetne megnézni az eladó lakókocsit. Az volt a válaszom, hogy péntek délután, de előtte még csütörtökön egyeztessünk.

Levittem a postára az e havi takarék csekket. Az újnak a kamata, Matolcsy úr jóvoltából, már majdnem az egekbe szökik, 1,3%.

Már kettő körül elkezdtem készülődni a gyerek-németre, de teljesen feleslegesen, mert a fiúk, nem sokkal négy óra előtt lemondták az órát.

No nem baj, mert legalább tudtam egy kicsit Duolingo-zni.

Délután több telefonom is volt. A fontosabbak: Dr. Berencsi Anikó a Sincumar korrekció miatt,

K.Viktor az egyik lejárt befektetéssel kapcsolatosan holnapra javasolt egy személyes beszélgetést, és egy újabb érdeklődő a huzikára, aki péntek délután ötre jelezte a látogatását Dömsödön. A többi hívás inkább másodrendűeknek voltak mondhatóak.

Amikor Áron 4 előtt hazajött, nagyon elcsodálkozott, hogy Olivérék azt üzenték SMS-ben, hogy ma nem jönnek németre, mert neki ezt nem említették a suliban.

Öt óra előtt pár perccel  megkérdeztem Áront, hogy van-e kedve velem Oroszlányba jönni. Engem a  Horváth lányok hívtak meg a Grecsó Krisztián olvasói találkozójára. Áron szívesebben maradna otthon.

Emőke lányommal megbeszéltem, hogy rá-rá pillant Áronra, amíg távol vagyok.

Beírtam az IGO-ba a címet és indultam. Hamarosan kiderült, hogy ha nem lépem át sehol sem a megengedett sebességet, akkor 11 percet fogok késni. Úgy csináltam, hogy inkább ne késsek.

Végül pontban hatkor megérkeztem. A Horváth lányok (ikrek és valamikor a kollégáim voltak), nagyon kedvesen fogadtak.

A szeánsz befejeztével  vettem és a szerzővel dedikáltattam két könyvet.

Az ott töltött másfél óra alatt ismét megtapasztalhattam, hogy Grecsó Krisztián nem csak jó író, hanem kivételesen jó humorú tehetséges előadó is. Sok örömöm leltem a beszélgetésben.

Itthon minden rendben volt. Áronnal megbeszéltem, hogy az egyik könyvet a doktornőnek ajándékozzuk, amiért olyan lelkiismeretesen gyógyította.