Először korán ébredtem, de azután
visszaaludtam, mert a lustaság győzött és végül későn keltem.
Nagyon szolid reggeli. Kenyér
kolbászkarikákkal és kefir. Az ég nagyon felhős, sehol egy szem napsütés. Nihil.
Manna válogat. Ha olyan
macskakaját teszek ki, ami nem az ínyére való, akkor hozzá se nyúl, csak nyávog.
Kiteregettem a tegnap este
beáztatott bélyegeket, majd visszavittem Béninek a cseresznye szedésre
kölcsönkapott kis létrát.
Internet híján teljesen béna
vagyok, még azt sem tudom eldönteni, hogy érdemes-e bekapcsolnom a tévét, mert nem tudom, hogy mi a tévéműsor.
Számolom a napokat, hogy mikor
látom újra Áront. Még öt nap. Most jó lenne felgyorsítani az idő múlását.
Mielőtt átmentem Gabikáékhoz,
betettem a szikkadt bélyegeket a préselőbe. Gabikáéknál jól elbeszélgettünk.
Búcsúzóul Gabika becsomagolt három frissen sült hotdog-ot.
Itthon megmelegítettem a csirke
aprólék leves utolsó részét, amiből természetesen Manna is kapott néhány zúzát
és májat. Onnan volt tudható, hogy jóllakott, hogy utána felment és bebújt a
takaróm alá.
Mivel a bélyegek már jól lepréselődtek,
elkezdhettem a szortírozásukat. Sok bélyeg volt, de az eredménynek nem lett
látszatja, mert csak egy bündli lett
belőle.
Bár felhős volt az ég, de nem
bíztam a meteorológia „helyenként zápor is lehet” dumájában, ezért este kaptak
a növények még egy utolsó kiadós locsolást, mert legközelebb csak pénteken este
leszünk itt és addig Istenre bízom, hogy mit tesz a veteményessel.
Csak Manna kapott vacsorát és
utána rögtön ki is engedtem, hogy amikor holnap reggel visszajön, akkor már ne
problémázzon, hogy két órát kell töltenie a buszon és a Budapesti
tömegközlekedésen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése