A veteményes gondozása

Reggel rajtam kívül senkinek nem volt kedve elmenni a piacra. Áron a számítógép előtt ült, Möci tanulta az angolt én pedig felvállaltam, hogy egyedül megyek vásárolni.

A szokásos dolgokon (tej, tojás, szalonna, kolbász) kívül vettem hat karfiol palántát és egy fél kiló zsenge zöldborsót, mert a miénk, még nem érett a leszedésre.

Gabikáéktól elhoztam a Jancsi által leadott kulcsokat.

Az ültetésnél a saját nevelésű négy paradicsom palánta is kikerült a műanyag tartójából a földbe.

Emő egész nap intenzíven tanult. Amikor csak tehettem segítettem neki a tanulásban és csak akkor hagytam magára, amikor már nagyon elfáradtam.

Előkészítettem a talajt a karfiol palántáknak. Áron közben összegereblyézte a kigyomlált gazokat, utána pedig segített kimagozni a zöldborsót.

Mivel megígértem Möcinek, hogy a tanulása érdekében minden házi munkától kímélni fogom, elkezdtem készíteni az ebédet. A neten néztem egy zöldborsó leves receptet és kérdezés nélkül belefőztem egy csomó csirke ezt-azt.

Amikor mind a ketten elunták a tanulást és a munkát, akkor mentek egy kőrt bicajozni. Amikor visszajöttek Möci learatta az új sóska termést, mert holnapra abból tervezett valamit készíteni.

Amikor már mindenki eleget sportolt, jöhetett az ebéd.

Délután mindenki tanul és este még egy kis szauna belefért.

Tél van nyáron

Áron időben indult el. Rákérdeztem, hogy minden fontosat (szendvicsek, innivalók, buszbérlet stb.) visz-e magával az osztálykirándulásra.  Azt mondta, hogy még a tejberizsből is betett a táskájába egy kis üveggel.

Ha leszámítom azt, hogy egy sáros cipőjével összemászkálta a frissen feltakarított lakásnak szinte minden zugát, akkor jól alakulnak a dolgok.

Felhívtam a Renault Baumgartner Karosszéria javító műhelyt, hogy megsürgessem a visszapillantó tükör javításának ügyét. Nem voltak elutasítóak, így egy óra már bent is voltam az autóval. Azt mondták, hogy délben mehetek érte.

Hazajövet vettem egy köménymagos cipót és elkészítettem a mostanában szokásos reggelimet - főtt debreceni, lágy tojás és tejeskávé.

Beregisztráltam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapjára és azt jónak és főképp jól használhatónak találtam.

Elhoztam az autót. Mostantól van baloldali visszapillantó tükröm. Nem lett teljesen tökéletes. Azt mondták, hogy a belülről állíthatóságnak a gombjában van valamilyen elektromos hiba. Be is mentem a Dénes Úrhoz, adott egy időpontot szerdára és majd megnézik.

Áron kirándulásáról telefonáltak, hogy a nagy hideg miatt, elmarad a hegy csúcstámadása és korábban jönnek haza. Ahhoz képest, hogy holnapután már június van, valóban novemberi hideg tél van.

Amikor Áron hazaért megkértem, hogy takarítsa el azt a koszt, amit  reggel a saras cipőjével behozott és ha azzal elkészült, akkor kezdjen el pakolni, hogy mire Möci megérkezik, indulhassunk. Én is igyekeztem mindent bepakolni a piros kosárba amire szükségünk lehet. Le is vittem mindent az autóba. Áron  Manna utazását készítette elő.

Amikor Möci hazaért, már csak be kellett ugranunk az autóba és indultunk. Első állomásnak a TESCO-nak kellett lennie, mert az autó tele volt PET palackokkal. Möcinek nem engedtük meg, hogy kiszálljon az autóból, ő csak tanuljon, mi majd bevásárolunk.

Gyorsan leadtuk a palackokat  és minden fontosat megvettünk. A rengeteg pénz amit a palackokért kaptunk Áron zsebpénzét gyarapította, de az annyira kikívánkozott a zsebéből, hogy azonnal vett rajta kürtős kalácsot.

Se tankolás, se Burek, egyenesen Dömsöd a cél. Az érkezés Mannának is egy öröm volt. A TESCO-ban vett vacsorának valót (grillcsirke) azonnal betettük a mikróba.

Még belefért egy szaunázás a mai napba.

Lassabb tempó

Áron felmarkolta a zongora pénzt és időben elindult. Möci reggel még eltakarította az ünneplés csataterét és csak utána indult az angolra. Csendesebbek lesznek a napok.

A reggeli étlapjára a tíznapos szünet után ismét felkerült a kefir.

A kütyüre feltettem a még hiányzó Screen off applikációt és tervezem, hogy teszek fel rá még néhány finomítást.

Tamás telefonon referált, hogy milyen nagy örömöt szereztünk neki a kefir gombával. Csinálja és imádja.

Lacival is konzultáltam a monoszlói szomszéd telek ügyében, de amíg nincs meg a volt és a jelenlegi tulajdonos pontos elérhetősége, addig még a tárgyalási stratégiát sem érdemes kidolgozni.

Mielőtt elindultam a IV. Jövőkép konferenciára, hagytam Áronnak egy levelet a konyhaasztalon, hogy előbb tegyen rendet a szobájában és csak utána menjen Emőkéhez Mannázni.

A konferencián kitűnő előadóknak köszönhetően nagyon sokat tanultam, ami a világgazdaság jelenlegi helyzetét illeti.

Itthon megállapíthattam, hogy Áronnak esze ágában sem volt rendet csinálni, mert mint mondta, nem is olvasta a levelemet. Helyette lementek Emőkével és a Mannával a kutyafuttatóra. Szedtek érett cseresznyét és ahhoz itthon főztek tejberizst.

Áron elmesélte, hogy Mariann meg volt elégedve a zongora gyakorlásával. Kapott egy kis ötöst és az öt darab kis ötöséért egy tábla csokit. Mariannak könnyű Áront megdicsérni, mert ő nem tudja, hogy Áron milyen keveset gyakorol.

A  cseresznyés tejberizs finom lett. Áron Csabinak is vitt föl belőle. Később Skype-olt a Leóval, majd készítette a tarjás szendvicseket a holnapi osztálykirándulásra.

Möcivel angoloztunk egy kicsit, főleg a nyelvtani tesztekre fókuszáltunk.

szülinap

Áron nagyon pontosan és időben igyekszik elindulni. A búcsúzáskor látom rajta, hogy ma jó napja lesz.

Az ágyban még cikáznak a mai nap program elemei, de tudom, hogy amint felkelek, egy ToDoList segít majd a dolgon és már tisztábban fogok látni, hogy ma mik a fontosak és mik a másodrendűek.

Reggelire beküldtem egy debrecenit, ami együtt főtt a lágy tojással és a tejeskávét már a számítógép mellett kortyolgattam.

Azt gondoltam, hogy amikor leülök a számítógép elé, akkor gyorsan rendbe tudom tenni a dolgaimat, de most meg az egymásután érkező gratulációk nem engedtek rendezgetni.

A blogot illetően végre sikerült utolérnem magam és a tegnapival bezárólag miden elmaradt bejegyzésemet közzétettem.

A megérkezett mobil számlámat  is átutaltam és mindenben megpróbáltam elérni a restancia mentességet.

Jancsi telefonált, hogy sikeresen elhagyta a bázist, de nagyon jól érezte magát ott. A kulcsot odaadta Feriéknek, majd ha megyünk, akkor tőlük tudjuk átvenni.

Dél körül Norcikám is hívott Bristolból, hogy Jankával együtt gratuláljanak a szülinapomra.

Úgy éreztem, hogy még van annyi időm, hogy a kis kínaiban bekapjak egy szecsuánit zöldséges ágyon.

Gyorsan elcsomagoltam a hűtőszekrényből a diótortának a brushup-ra szánt részét és már indultam is.

Az utolsó percben estem be a terembe és amikor Katie-nek átadtam a tortákat, kezdte is a mondókáját és beharangozta, hogy nekem ma szülinapom van. A dió tortától mindenki el volt ájulva és egyre csak a recept után érdeklődtek.

A kiscsoportos foglalkozáson pedig túlzásba vitték a kényeztetésemet. Elhalmoztak ajándékokkal. Volt abban könyv is meg Unicum is és a végén még kórusban elénekeltek egy dalt is nekem.

Sajnáltam, hogy Möci nem tudott odaérni.

Itthon folytatódott az ünneplés. Möci és Áron folyton sugdolództak, miközben ünnepre terítették az asztalt. A kaja fenomenális volt. Áron zongorázással köszöntött, Emőke pedig felvette a kütyüjével. A kaja fénypontja a kétemeletes diótorta volt.

készül a diótorta

Még ágyban voltam, amikor Áron elindult a suliba. Utána lassan cihelődtem (drága Róza szavajárása volt), lementem a CBA-ba, nem csupán a reggelihez tejért, pékárúért és egy pár debreceniért, hanem néhány hiányzó alapanyagért a diótortához (kakaó, tojás, margarin).

Reggeli után már lassan indulnom kellett, mert 10:12-kor volt jelenésem az Urológián. Ott, hál' Istennek nem sok minden történt, csak annyi, hogy a Baján doktor urat helyettesítő fiatal orvos felírta az elfogyni készülő Alfugen receptjét és közölte, hogy 75 éves kor után már nem szoktak PSA labor vizsgálatra beutalót adni, mert maga a vizsgálat nagyon drága. Mondtam neki, hogy én még csak holnap leszek 75 éves, mire Ő: "Margitka, írjon egy beutalót is, kidumálta magát."

Rögtön kiváltottam a gyógyszereket, viszont nem akartam egy ilyen polietilén zacskóval megjelenni az OMV "Olvasás népszerűsítése" program kerek asztal megbeszélésén, ezért gondoltam, hogy még van annyi időm, hogy előtte hazagurulok.

Közben Fruzsina telefonált, hogy a rendezvény  nem is a Lónyai utca 54.-alatt, hanem a Mátyás utca 8 alatti Budapesti Music Centerben lesz. Ez egy kicsit komplikálta a visszautat és a kezdésről néhány percet lemaradtam.

A beszélgetés nagyon színvonalas, az azt követő ebéd pedig kiváló volt.

Útban hazafelé már a mai gyerek-német és az utána következő felnőtt-német óravázlatán gondolkoztam.

Kati néni Istvánnal leküldte a kivasalt cuccokat és az összeget illetően csak annyit üzent, hogy ugyanannyi mint a múltkor volt. Ebben csak az a bibi, hogy nem emlékeztem, hogy a múltkor mennyi volt.

Áron, Bálint és Olivér időben érkeztek. Elég jól ment az óra, nagyon jót tesz a tanulásuknak az egymással szembeni versengésük. Abból láttam, hogy a tanév vége felé már elegük van egy kicsit, mert arról érdeklődtek, hogy az idén meddig tart és mikor lesz az utolsó keddi külön német. Azt nem is árultam el, hogy már én is elfáradtam és nekem is jól fog jönni a tanév vége és a nyári iskolai szünet. Megállapodtam velük, hogy június 10-e lesz az utolsó és meglepetésükre az a tervem, hogy hogy azt nem is itt fogjuk tartani a lakásban, hanem lent a pizzázóban, de ott nem szólalhatnak meg magyarul, csak németül.

Az óra végén (ami másfél óra) bementek Áron szobájába játszani, én pedig vettem egy nagy lélegzetet és kezdtem készülni a felnőtt német órára. Még el sem tudtam képzelni, hogyan fogom idő híján megoldani a diótorta projektet, ha csak este nyolc óra után kezdhetek, hozzá, de azután az idő mindent megoldott. Zita és Kriszta szinte egy időben küldtek egy-egy levelet, hogy a mai órára nem tudnak jönni. Bár ez nekem most nagyon jól jött, ennek ellenére azt hiszem be fogom vezetni azt a korábbi fenyegetésemet, hogy csak azok az órák ingyenesek, amikre pontosan és felkészülten érkeznek. Amin tuti orvosi igazolást hoznak, hogy miért késtek, miért nem jönnek el, vagy miért nincs kész a házi feladatuk, az sokba fok kerülni.

1/2 8-kor bezárt a bazár. A gyerekek hazamentek.

Möci megjött és lehozta a készítendő angol leckéjét, hogy segítsek, mert egy levelet kell írnia egy képzeletbeli barátjának egy másik találkozójáról. Mondtam, hogy OK, de én közben készítem a diótortát. Tőle csak annyit kértem, hogy a tíz tojást válassza ketté (fehérje, sárgája), mert ő azt sokkal ügyesebben tudja csinálni, mint én.

Ismét elővetettük Áronnal az üzenő füzetét és abban megint rossz bejegyzések voltak. Az nem lehet, hogy Áronnak kifújt az energiája és nem bírta ki a tanév végéig szusszal. Megint balhé volt. Nem tartom helyesnek, de felemeltem a hangom. Áron megsemmisült, Möci nyugtatgatott, nem tudtam mitévő legyek.

Leültünk vacsorázni. A vacsora egyik része Emőke féle nyugger kaja volt maradék csirkepörkölttel és görög salátával feljavítva. A kaja jó volt, de az asztal körüli hangulat rossz.

Már majdnem tíz óra lett, mire Áron ágyba került.

Angol konzultáció közben beindult a torta projekt. Möcivel mondatról mondatra készítettük a fogalmazást, miközben megdaráltam a diót és felvertem habnak a tojásfehérjét. Közben be volt kapcsolva a sütő előmelegítésre és állandó kevergetés mellett készült a cukorral összekevert tojás sárgája a dupla falú edényben.

Mire a darált dióval összekevert hab a tepsibe került, a fogalmazvány is összeállt. Most már csak arra kellett várni, hogy a massza süljön és közben tovább kellett kevergetni a kenőcsöt.

Möci nagyon szófogadó volt, mert kérésemre elkezdte memorizálni a sok összetett mondatból álló fogalmazványt. Ő is ráérzett, hogy ezek később felhasználható panelekké válnak.

A tepsiből kivett tortát három egyforma csíkra vágtam,megkentem a kakaóval és margarinnal dúsított kenőccsel és a tetejére még dió szemeket tettünk díszítés gyanánt.

A torta a hagyománytól eltérően két részből állt. Lett egy két emeletes, amit majd a család fogyaszt feltehetően holnap este és lett egy földszintes, ami 30 darab apró kis tortából áll és ezt be fogom vinni holnap a brushupra, mert ott mindenkinek megtartják a szülinapját.

Hulla fáradtan kerültünk éjfél körül az ágyba.

rendkívüli út Budapest-Dömsöd-Budapest

A reggel nem ment simán. Hármunknak nem volt összesen annyi készpénzünk, hogy összedobjuk Áronnak a mai pót zongoraóra díját. Csak annyit tudtam mondani, hogy Mariann biztos elnéző lesz és majd csütörtökön kifizetjük mind a kettőt.

Itthon teljesen eluralkodott a rendetlenség. Möci elmenőben csak arra kért, hogy a mindenhol található tiszta ruhákat rámoljam el. Beláttam, hogy ez így nem mehet tovább és nekirugaszkodtam a problémának. Nagy részét el is pakoltam és egy másik nagy része elkerült Kati nénihez vasalásra.

Későn reggeliztem és utána indultam a CitiBankba Kádár úrhoz. Csak 1-2 percet késtem, de annyit sem szeretek. Rövid konzultáció és egy kávé után aláírtuk, amiben megállapodtunk és már mentem is tovább.

Úgy igyekeztem, hogy még elérjem a 11:05-ös buszt Dömsödre, de sajnos két percet késtem és az már elment. Jött még a 11:37-es, de az minden eperfánál megáll, így végül a 12:05-ös maradt, az gyorsan ott van. Az indulásig egy kicsit olvasgattam, meg gyűjtöttem Möcinek szépen hangzó angol paneleket. Közben hívtam Jancsit telefonon, mert nekem nem maradt kulcsom a bázishoz. Ő éppen Budafokon intézte a lakcím kártyáját. Abban maradtunk, hogy őt nem várom meg, hanem felülök a buszra és csak ha nem találom Ágit a kulcs miatt, akkor ott fogom várni Dömsödön.

A busz egy rövid óra alatt ért le Dömsödre. Rögtön Ági munkahelyére mentem és ott sikerült átvennem a bázis kulcsait. Rövid séta és már bent is voltam.

Egy unicum, egy zsíros kenyér, mert már éhen is akartam halni, majd átöltözés és a Duna. Úszkáltam egy kicsit és amikor visszamentem a kertbe, felástam egy másfél négyzetmétert és kigyomlálva elszórtam rá a petrezselyem magot.

Tulajdonképpen ennyire tellett az időmből. Magamhoz vettem az otthoni lakáskulcs csomót és a dupla falu lábast és már siettem is a buszmegállóhoz.

Nagyon ki volt centizve minden percem. Haza is értem volna pontosan időben, ha Möci nem ad telefonon újabb feladatot, hogy vegyek a vacsorához alapanyagokat a salátához. Kértem, hogy akkor ő legyen ott pontosan ötkor, nehogy Bence ne várjon meg a matek órára csak azért, mert engem nem talál.

Möci mondta, hogy ő erre nem ér rá, mert az angolját kell tanulnia.

Amikor leszálltam a 8-as buszról, akkor még be kellett mennem a CBA-ba. Paprika, paradicsom, lila hagyma, jégsaláta, olíva bogyó és feta sajt.

Mire felértem a lakáshoz, már öt óra két perc volt és Bence már éppen kezdett volna hazaindulni.

Megtartottam az órát. Közben hazaért Áron is. Azt mondta, hogy a pót zongoraórája jó volt, Mariann meg volt vele elégedve.

Az óra után elindultam a lakógyűlésre. Szerettem volna, ha Möci jön velem, de ő megint az angol tanulásra hivatkozott, hogy nem tud jönni. A fő téma a Sanova energia megtakaritási program volt és persze mellette kisebb egyebek.

Hazajövet készítettem a salátát és Áronnal  üzentem a Möcinek, hogy hozhatja a vacsorát, én pedig készítem a salátát. Baromi szép nagy tál görög salátát készítettem és amikor Möci lejött, akkor derült ki, hogy csak ez a vacsora.

vissza Budapestre

Mire reggel felébredtünk már nyoma se volt a szoba esti hidegének. Laci már a Notebookja előtt ült. Felajánlottam, hogy elmegyünk kenyérért a reggelihez. Laci ennek örült és már el is kezdett sürgetni, hogy akkor induljunk.

Möci is beült mellém és Köveskálon találtunk is egy kis élelmiszer boltot. Sós kifli ugyan nem volt, amit Laci kért, de hoztunk fehér kenyeret és rozs kenyeret is. A kocsiból behoztam hozzá 2 doboz UHT tejet.

Möcivel közösen megterítettünk, Fruzsina pedig főzött kávét. Laci ugyan schimpfelte a Fruzsina vásárolta kolbász, de nekünk nagyon ízlett.

Lassan elkezdtünk pakolászni. Fruzsina külön összekészített nekünk mindenféle fűszernövényeket.

A hazafele vezető út sem lett rövidebb, mint idefele, pedig már nagyon vártam, hogy Áronnal ismét láthassuk egymást. Élőszőr azt terveztük, hogy útközben betérünk valahova ebédelni, de végül is ez elmaradt. A terv akként módosult, hogy amint hazaérünk előveszem a mélyhűtőből az összes csirkecombot, Möci hoz le hozzá sok csirkeszárnyat, én készítem a pörköltöt, Möci a tésztát és mindenkinek tejfölös csirkepörkölt tésztával lesz az ebédje, amit este kezünk el enni.

Áront otthon találtuk és nagy volt mindenki öröme, amikor megláttuk egymást. Áron rögtön nagy mesélésbe kezdett és virított a nagy doboz csokoládéval, amit nekünk vett a meglátogatott csokoládé gyárban.

Az erkélyen lévő hosszú virágládába beöntöttem az összes tejfölös pohárban megmaradt virágföldet és beleültettem a Fruzsinétól kapott fűszernövényeket.

Azt kértem Árontól, hogy csináljon rendet a szobájába, üljön le a zongorához és pótolja be a négynapos elmaradását a gyakorlásban és csak utána kapcsolja be a számítógépet. A hidegháború még jobban fokozódott, amikor megnéztem az üzenő füzetét. Abban két hetes
aláíratlan érdemjegyek és még két intő is csúfolkodott. Ettől olyan rossz kedvem lett, hogy
Möcit kértem meg, pótolja az elmaradt aláírásokat. Este még olyan komolyra is fordult a vita
Áronnal, hogy ismét el kellet kobozzam a WIFI kulcsot és a kütyüjét.

Áron Bécsbe, mi pedig Monoszlóra megyünk

Minden ébresztő alkalmatosság reggel ötkor szólalt meg. Akármilyen kellemetlen volt, tudtam, hogy fel kell kelnem, mert egy negyed óra múlva Áronnal indulnunk kell. Bementem a szobájába, hogy őt is felébresszem, de ő akkor már egy ideje ébren volt és valamit nézett az Interneten.

Nem volt mese, igyekeznünk kellett. Még egy utolsó ellenőrzés, hogy Áronnak megvan-e mindene (személy azonossági igazolvány, zsebpénz, lakáskulcs, mobil telefon. a kis hátizsák benne a szendvicsekkel, üdítő italokkal) és indultunk.

Forgalom nem volt a városban, hiszen munkaszüneti nap van és még korán van. Időben érkeztünk a találkozó helyre. Nemsokára elkezdtek szállingózni az osztálytársak és hamarosan megjött Éva néni is. A terv szerint este 9 órakor fognak visszaérkezni. Éva nénivel  megbeszéltem, hogy engedje Áront az esti hazaérkezéskor leszállni a Sasadi úti buszmegállónál, a többit mi megoldjuk.

Ahogyan az lenni szokott és ahogy az természetes is, Áron egyre kevésbé tartotta számon, hogy még én is ott vagyok, de azért megvártam, amíg az autóbusz elindult és még integetni is megpróbáltam.

Amikor hazaértem, már Möci is kezdett készülődni, hogy induljunk Monoszlóra. Még gyorsan bekaptam egy pár falatot és egy tejeskávét és magunknak is készítettem két nagy szendvicset.

Összecsomagoltam a legfontosabbakat, amiket szerettem volna Fruzsinának és Tamásnak vinni. Ezek között a legfontosabb a paradicsom palánta, a kefir és a kefirgomba voltak.

Nem tartottuk érdemesnek, hogy erre az egy napra vegyünk egy tíz napos autópálya matricát, ezért inkább átállítottuk az IGO-t, hogy kerülje el a fizetős útvonalakat.

Két és fél óra alatt értünk le Monoszlóra. Való igaz, hogy a Balaton partján bementünk egy kellemes helyre kávézni, hogy a teraszról csodáljuk a vizet.

Laci kezdte szervezni, hogy menjünk át Tamásékhoz Révfülöpre. Tamáséknál nem könnyű az élet. Vanda és az indiai párja a konyhakertészetben olyanokat alkottak, hogy a mi dömsödi veteményesünk messze elbújhat az övéktől. Vanda és Den (angolul) elmagyarázták, hogy mit hogyan csináltak és, hogy minek mi az értelme. Möci is sokat értett az előadásukból, de ahol nem, ott segítettünk neki. Tamás örült a jól fejlett paradicsom palántának, a kész Kefirt pedig szinte egy hajtásra megitta.

Nekem nagyon tetszett, ahogyan állják a sarat ebben a nomád életmódban, mert a házból még szinte nincs semmi és ezért az elektromosság sincs még a telekre bevezetve, nemhogy fürdőszoba, meg hűtőszekrény.

Egyszer csak elővettek egy minyont (mignon) rajta egy gyertyával és felköszöntöttek a közelgő születésnapomra. Amikor a gyertyát elfújtam, akkor az egy darab  kis sütit annyi darabra vágtuk fel, ahányan voltunk (7). Természetesen boroztunk és pálinkáztunk hozzá - kivéve Lacit és Tamást, mert ők vállalták, hogy visszafele vezetik a Scenic-et és a Ford-ot.

Összepakoltuk a vacsorához szükséges nyersanyagokat és a két autóval átmentünk Monoszlóra.

Tamás egy meglepetés vacsorával készült a szülinapomra. Ennek a középpontjában a mangalica pörkölt állt. Mindenki készítette a vacsorát, kivéve Laci é Den, ők ping-pong-oztak.

Én a tüzet készítettem és segítettem a paradicsom, paprika és hagyma darabolásában. Vanda a mangalica húst készítette elő és közben valamilyen töpörtyűt ettünk kenyérrel és lila hagymával és persze iszogattunk hozzá rendesen.

Möcit nem engedtük a munka közelébe, neki tanulnia kellett az angolt.

Amikor a vacsorához ültünk, akkor megint előkerült valahonnan néhány sütemény és újra engem ünnepeltek.

Este kilenc óra előtt elkezdtük szervezni Áron érkeztetését. Telefonon beszéltünk Áronnal, Éva nénivel, Csabival és Nóra nagyival. Miután megtudtuk, hogy Áronék este 9 óra helyett 11 órakor fognak érkezni a Sasadi úti buszmegállóhoz, átszerveztük a korábbi programot. Nóra nagyival megbeszéltük, hogy ő csak pihenjen le, ilyen későn nincs annak értelme, hogy Áron oda menjen, mivel Nóra nagyi másnap amúgy is dél körül elindul Egerbe.

Csabival és Éva nénivel megbeszéltük, hogy 11 órakor Csabi átveszi Áront.

Későn feküdtünk le. A szoba és az ágy, ahova minket szállásoltak nagyon hideg volt, de egy idő után összemelegedtünk.

hétköznap Dömsödre

Reggel észre se vettem, hogy Áron mikor indult el a suliba. Gyorsan készítettem magamnak egy kis reggelit és indultam Dömsödre. Először még izgultam, hogy elérem-e a 9:37-es dömsödi járatot, de a Népligethez közelítve már láttam, hogy bő öt perccel korábban érkeztem. Arról már nem is beszélve, hogy az a 9:37-es amit Jancsinak is ígértem, hogy azzal megyek, nem is indult, hanem csak a 10:05-ös.

A felszállásnál sumákoltam egy kicsit, mert mindenki felmutatott a gépkocsivezetőnek valamit, vagy a jegyét, vagy az ingyen utazását igazoló valamilyen dokumentumot. Nálam semmi ilyen nem volt, még személy azonossági igazolvány sem, de gondoltam, csak látszik rajtam, hogy már 100 éves vagyok. Végül simán felszálltam, nem volt semmilyen probléma.
A busz kényelmes volt és viszonylag hamar odaért Dömsödre.

Jancsi már várt a buszmegállóban és bár ő biciklivel jött, visszafele sétálva mentünk.

A bázison beszámolt a problémáiról, a mosógép csak akkor indolt el, ha teletöltötte vízzel, a riasztót pedig a tegnapi affér miatt csak félve használta stb.

Azzal kezdtem, hogy bekaptam egy unicumot, amire őt is próbáltam ösztökélni, de ő pénteken vallási okokból nem iszik töményet.

Beindítottam a szivattyút, mert úgy láttam, hogy a növények már a teljes kiszáradás határán vannak. Mindet alaposan elláttam vízzel. Jancsi elővette a fűnyírót és elkezdte rendbe tenni a kertet.

Később átmentünk Gabikáékhoz, hogy Jancsit bemutassam. Ferivel rögtön nagy beszélgetésbe elegyedtek. Jancsival azt beszéltem meg, hogy amikor végleg elhagyja a bázist, akkor a kulcsot Gabikáéknál adja le.

A nap még nem ment le, amikor elhatároztuk, hogy úszunk egy nagyot. Csak nagyon lassan ereszkedtem bele a vízbe, mert a víz még nem volt túl meleg, de utána annyira jól esett, hogy egy bő félórát úszkáltunk a vízben.

Kijövet a vízből már Möci telefonált, hogy mikorra tervezem a hazajövetelt.

Jancsi elkísért a buszmegállóhoz. Közben a Dabi Vegyes Boltban vett magának kenyeret, paprikát és kenőmájast, de a lányokkal csináltatott belőle nekem néhány szendvicset, hogy a buszon enyhítsem az éhségem.

Este hét után szálltam le a buszról a Gazdagréti téren és először a CBA-ba mentem vásárolni, hogy Áronnak tudjak csinálni a holnap reggeli indulásához szendvicseket és pakolni üdítő italokat.

Amikor feljöttem, akkor Áron elmesélte, hogy ők is vettek Emőkével minden félét és már a szendvicseket is elkészítették.

R.I.P. Köves Laci

Áronnak az elindulása előtt még odaadtam a Vándor tábor befizetésének a második részletét. Későn keltem, leszaladtam a CBA-ba tej, tarja és pékárúért. Már kezdett kilukadni a gyomrom és ezért csak a reggelivel törődtem.

Reggeli után nagy nehezen találtam a Galaxy S 5-höz egy angol nyelvű Használati Útmutatót.

Kis pénzügyi átcsoportosítás után átutaltam a napelem rendszer bővítésének az utolsó részletét, így tőlem, akár még ebben a hónapban befejezhetik a telepítést.

Lacival és Tamással megbeszéltem, hogy a hét végét náluk fogjuk tölteni, de Áron nélkül, mert Ő szombaton Bécsbe megy az iskolával.

Kati néni szemrehányással írt egy pár sort a Skype-on, hogy a Köves Laci búcsúztatójának a videó felvételén látta, hogy én milyen sokat késtem arról. Erre nem válaszoltam semmit, mert nekem az volt a fontos, hogy amíg ott vagyok, addig is a Köves Lacira gondolok, nem pedig az, hogy mikorra érek oda és meddig vagyok ott. Azzal pedig végképp nem szerettem volna megbántani, hogy megkérdezzem, hogy Ő miért késett annyit, hogy ott sem volt, mert arra bizonyára megvolt az oka. A fontos, hogy Laci nyugodjék békében, ő biztos nem örülne az őt körülvevő békétlenségnek. R.I.P. Laci.

Jancsi telefonált, hogy sikerült a riasztóval úgy bánni, hogy a SION távfelügyelet megjelent. Remélem, hogy nem fogják leszámlázni a fölösleges kiszállást. Nekem az a fontos, hogy Jancsi érezze magát ott jól.

Áron korábban jött haza mint vártam, mert a zongoratanárnőt már nem találta otthon, ugyanis 1/2 4 helyett 3/4 4-re ért oda.

Később telefonáltunk is neki, de mint kiderült, nem Áron késése volt az óra elmaradásának, hanem egy fogorvosi beavatkozás.

a sakkjáték sötéttel nem megy

A tegnapi késői lefekvés miatt nagyon későn sikerült felkelnem. Áron és Möci már elindultak az iskoláikba.

reggeli után elindítottam a nagymosást.

Néhány telefonnal megpróbáltam egyenesbe tenni a húzódó ügyeinket (Scenic visszapillantó tükör javítása, napelemes rendszer bővítése stb.).Nem sikerült sokat előre haladnom, de azért lökdöstem a dolgokat.

Az ebéd teljesen kimaradt az életemből, mert mire észbe kaptam, már kellett is indulnom a brushupra. A foglalkozás második fele, az úgy nevezett kiscsoportos, megint nagyon izgalmas volt. Sajnos már csak egy foglalkozás van hátra a nyári szünetig. Szerintem mindenkinek hiányozni fognak ezek a szerdai brushup-ok.

Mire hazaértem már Möci is megjött. Nagy nehezen elmondta, hogy mikkel foglalkoztak az intenzív angolon. Kölcsönösen beszámoltunk egymásnak a történtekről.

Áronnal megfeleztük az Emőke nyugger  tökfőzelékét fasírttal. Vacsora közben megtárgyaltuk a tenisz edzésen történteket.

Jancsi beszámolt arról, hogy miképp telik a napja Dömsödön és hogyan áll az ingatlan vásárlási projektje.

Leszűrtem az elkészült kefirt és kitettem az új adagot.

Laci ránk telefonált, hogy okvetlenül vigyünk kovászos uborkát holnap. Gyorsan még zárás előtt lementem a CBA-ba, hogy vihessünk uborkát.

Este megint volt egy kis online sakk. Most nagyon kis léptekkel próbálom megközelíteni az 1300-as határt. Rá kellett jöjjek, hogy alkatilag rosszul viselem a másodhúzó szerepet,ezért jobban szeretek világossal játszani.

Reumatológia

Áron csak azért szólt be, hogy a tudomásomra hozza, rendben és időben elindult. Kértem, hogy a Vándor táborról szerezzen be nekem több információt, mert még azt sem tudom, hogy mikor lesz.

Möci beugrott egy pillanatra, mielőtt elindult az angolra. Kiadta a feladatokat és már ment is.

Felkelés után csak a reggelivel kellett törődnöm. Néhány levél és ugyanannyi válasz.

Jancsi jelentkezett a Skype-on Dömsödről, hogy lássam, ott van, elfoglalta a bázist és minden a legnagyobb rendben történik.

Délelőtt még megcsináltattam az Áron által elvesztett felső zár pótkulcsát és felhoztam Emőke nyugger kajáját.

Onnan egy rövid vásárlás a TESCO -ban, ahol a SIM kártyámat átalakították micro SIM-re, hogy Samsungba is jó legyen, majd meglátogattam Nagy urat, akivel telefonon már megbeszéltem, hogy mit tudna kínálni a lakókocsi antennáját illetően. Volt is neki mindenféle raktáron. Végül egy új antennát és egy használt árbocot sikerült vásárolnom tőle.

Időben el kellett indulnom, nehogy lekéssem a reumatológiai időpontomat. Vittem magammal könyvet is, mert az út több, mint egy óra. A főorvos úr szakszerűen fogadott és vizsgált. A végeredmény szerinte, hogy minden rendben van, a követendő életmódot felvázolta, de azért egy csontritkulás vizsgálatra adott egy beutalót és kérte, hogy az eredményről a házi orvost tájékoztassam.

Hazajövet megint az utolsó percben érkeztem, mert 4:00-kor kezdődött a gyerek német. Olivér, Bálint és Áron közepes odafigyeléssel vették az akadályokat, de összességében hasznosnak ítélték meg a közel másfél órát.

Utána már csak készültem a felnőtt németre, de senki nem jött el.

Egy órát vártam és utána felmentem Möcihez, hogy kikérdezzem az angoljából.

Áron igyekezett, hogy meglegyen a fél óra zongora gyakorlása és végig kellett néznem, ahogyan elvégzi a 34 felülést és a 8 fekvőtámaszt. Kemény elhatározása, hogy a felülések számát naponta kettővel, a fekvőtámaszt pedig naponta eggyel növeli.

Este Möci sütött pizzát és azt négyen vacsoráztuk, a felnőttek söröztek hozzá.

Möci keményen reklamált, hogy olyan későig ülök a számítógép előtt. Beláttam, igaza volt, ezért azonnal elzártam.

Jancsival Dömsödre

Áron ugyan buszbérlet nélkül, de időben elindult az iskolába. Még nem tudom, hogyan fogja abszolválni a lógást a BMV-jén (busz, metró, villamos).

Ma egy picit feltolultak az események. Hiába keltem fel viszonylag korán, egyáltalán nem volt biztos, hogy mindent egymás mellé helyezve el tudok végezni. Jancsit 1/2 10-re vártam, hogy odaadjam neki a dömsödi kulcsot és a használati utasítást. Addig még meg kellene reggeliznem és ami a legfontosabb, mert Béla a lelkemre kötötte, hogy a halom papír között megtaláljam a holnapi Reumatológiai beutalómat. Ezzel egy időben át kell tetetnem a holnap 3 órás Urológiai időpontot. Hiába, egy bizonyos kor után az embernek nagyon sok szórakoztató programja van, amik néha torlódnak.

Varjú úrnak csak üzenetet tudtam hagyni a telefonján, viszont a Nagy urat elértem és valószínűleg délben tudunk találkozni, hogy megnézzem, milyen lakókocsira felszerelhető antenna félesége van.

Jancsi egy órával később érkezett, mert az órája nem volt átállítva a magyar időszámítás szerinti időre. Ez persze nem gátolt meg bennünket abban, hogy nagyon megörüljünk egymásnak.

Rögtön készítettem magunknak egy kávét, miközben odaadtam a Dömsödi kulcsot és egy A4-es papír két oldalát kitöltő "Használati Utasítást". Jancsi nagyon meglepett, mert hozott nekem egy vadi új Samsung GALAXY S 5-öst. Mondanom sem kell, hogy ennek egy kütyü bolond mennyire megörül.

Szerettem volna, hogy autóval leszaladok vele Dömsödre, de Ő ragaszkodott ahhoz, hogy ha már lekísérem, akkor tömegközlekedéssel és Volán busszal menjünk.

Való igaz, hogy a Népligethez pikk-pakk odaértünk (108-as busz, M4,M3) és szerencsénkre az óránként induló busz 5 percen belül indult.

Útközben kérte, hogy angolul beszéljünk és meg volt elégedve a fejlődésemmel.

A buszból felhívtam Nagy urat, hogy elugranék hozzá és megnézném az a használt antenna árboc csövet és a digitális antennát, de ez már nem fért bele az időmbe.

A megérkezéskor viszont én teszteltem, miként boldogul a kulcsokkal és a használati utasítással. Úgy láttam, hogy minden hibátlanul ment neki.

Kihasználtam az alkalmat és magamhoz vettem Áron lent felejtett buszbérletét, miközben tudtam, hogy nagyon örülni fog, hogy felviszem.

Időben kellett vissza indulnunk, mert neki találkozója volt István öccsével, nekem pedig ötkor kezdődött a matek órám Bencével.

Időben sikerült hazaérnem. Áron valóban nagyon örült, hogy ezzel segítettem neki kimászni a buszbérletes stressz helyzetből és készített nekem egy "bocsánat kérő" szendvicset és azt gyorsan be tudtam kapni egy csésze kefirrel, még a matek óra előtt, mert már készültem éhen halni.

A matek óra is jól sikerült Bencével, de a ráadás alatt már türelmetlenül vártam, hogy mikor lesz már vége.

Utána bekaptam egy kupica Unicumot és felszaladtam Möcihez, hogy megnézzem mennyit haladt ma angolból az iskolában és mennyit tanult azóta, hogy hazajött.

Jancsi megjött Ausztráliából.

Reggelre már valamelyest jobb állapotban volt a torkom, de arról több okból szó sem lehetett, hogy én igyak egy felest.

Áron nem volt olyan fürge, mint tegnap, így azután egyedül kellett reggeliznem.

Szóltam, hogy átmegyek Gabikáékhoz. Ott egy kicsit beszélgettünk. Egy állományt nem tudott feltenni a navigációs kütyüjére, abban segítettem. Megittunk egy fekete kávét és megbeszéltük a múlt heti katasztrofális időjárást.

Hazafele beugrottam Gáborékhoz és elhoztam tőle egy remélhetően nagyobb jel nyereségű szobaantennát.

Pista bácsihoz is benéztem, de csak azért, hogy jelentést tegyek a nagyjából rendbe jött torkomról.

Pista bácsi már készült hazafelé, ezért rám hagyta a maradék sült halait, jelölve közöttük a nem erősen fokhagymásat, hogy az legyen az Ároné.

Ferit is meglátogattam a stégjükön, hogy megnézzem az újólag hegesztett lépcsőjüket, mert a régit megélhetés céljából leszerelték és elvitték a hulladék kereskedőnek. Gabika mondta ugyan, hogy bejárták a közeli színesfém kereskedőket, hogy visszavásárolják, de még úgy látszik nem volt szállítás.

Az új beltéri antennát kipróbáltam úgy, hogy feltettem a lakókocsi tetejére és láss csodát, M1, M2, Duna 1, Duna World tökéletesen bejött vele. Rögtön kihívtam Áron, hogy mit szól hozzá és ő nem győzte dicsérgetni az ügyességemet.

Megragasztottam Möci körömcipellőjét.

Utána levagdostam és leáztattam egy jó adag bélyeget.

Már jóval elmúlt dél, amikor még nem sikerült Áront az ebédhez csalogatni, mert a fiatal úr éppen a nappali rendkívüli alvásával volt elfoglalva. Később lejött ugyan, de addigra már egyedül kellett ebédelnie.

Kiteregettem a bélyegeket és a szikkadni kezdett ívekről a könyvekbe raktam préselődni.

Lassan el kellett kezdenünk pakolászni, mert a nap már lefelé ment. Áron is pakolta a saját dolgait, de nem elég lelkiismeretesen, mert az már csak itthon derült ki, hogy a buszbérletét megint sikerült ott hagynia.

Már majdnem hét óra lett, mire hazaértünk. Az első dolgom az volt, hogy bekapjak egy unicumot.

Én balhéztam Áronnal az otthagyott bérlet miatt, Emőke erősen neheztelt Áronra, amiért elfelejtett neki nedves kaját adni, Möci pedig hiányolta, hogy egész hétvégén nem hívtam őt fel telefonon. Az nem vigasztalta, hogy megjavítottam a cipőjét és hoztunk neki csirke mellett.

Lőcsei Jancsi keresett Skype-on. Egy hete jött meg Ausztráliából és mondta, hogy hol lakik. Felajánlottam neki, hogy amíg itt van, addig költözzön be a Dömsödi házba. Azt mondta, ha ezt nem csupán udvariasságból mondom, akkor holnaptól ott fog lakni. Azt beszéltük meg, hogy reggel jön a kulcsokért, én pedig lerajzolom neki, hogyan talál oda és még írok a házhoz egy használati utasítást is.

Cigány útra ment a pálinka

Majdnem nyolcig aludtam. Áron már korán felkelt, beengedte a Mannát és leült a számítógép elé.

Áron első szóra jött velem a piacra. Naná, hogy az első dolga az volt, hogy elszámoltassa velem az elmaradt zsebpénzét.

Vettünk friss tejet, tojást, sütni való szalonnát, nescafét, diót. A diós bácsi kérdezte, hogy tavaly kikeltek-e a petrezselymeink. Az "igen"-re megint adott egy nagy evőkanálra való magot.

Természetesen benéztünk a villany szerelési üzletbe, a barkács boltba és a csavar szaküzletbe is, mert mindenhol volt vásárolni valónk. Visszafele a Dabi Vegyesboltban vettünk egy fél kárpát kenyeret és sajtot.

Visszatérve Áron készítette a reggelit, én pedig nekiláttam a TV konzol felszereléséhez. Nem volt egyszerű a probléma, mert úgy kellett felszerelni, hogy kívánságra az ágyból is lehessen nézni a TV-t és az asztal mellől is.

Dél lett, mire elkészült és a pozicionálás is tökéletes lett, de egy hiba maradt a kivitelezésben, a zongora zsanér gyengének bizonyult és az majd később ki kell cserélni erősebb, igazi csuklópántra. Egy másik hiba, hogy a hozzácsatolt szobaantenna jel nyeresége kicsi és ezért a DVBT egyáltalán nem működik benne.

Ebédre megettük a grillcsirke tegnap megmaradt részeit, kivéve a mellét, mert azt Möci szereti nagyon, azt hazavisszük neki.

Délután kicsomagoltam az új fűnyírót, összeraktam úgy ahogy azt a használati utasítás írta és ha már összeraktam, akkor ki is próbáltam. Én még úgy próbáltam ki, hogy rászerelve a fűgyűjtő puttonyával, de Áron már anélkül, mert neki Sándor Laci azt mondta, hogy ennek a típusnak az egyik előnye, hogy ez tud "múcsolni". Azt ugyan pontosan nem tudom, hogy mit jelent, de azt jól csinálta.

Meglátogattam Pista bácsit. Meg is kínált egy kupica nagyon finom, nagyon erős pálinkával. Beszélgettünk és amikor a második kupicát is bekaptam, úgy félrenyeltem, hogy attól kezdve csak köhögtem és azt sem tudtam, hogyan hozhatom rendbe a torkomat, minden esetre Áron is meg én is korán feküdtem le aludni.

Lefekvés előtt még próbáltam Mannát becsalogatni, de annak esze ágában sem volt hazajönni.  Magamnak még melegítettem egy csupor tejet sok mézzel, hátha az egy picit segít a torkomon.

TV a huzikába

Áront minél előbb le kell szoktatnom arról, hogy állandóan az Interneten lógjon, mert ez már kezd függőséggé válni. Ma reggel például 5-kor kelt, gyorsan levitte Mannát, hogy hadd szaladgáljon és 1/4 6-kor már be volt kapcsolva a számítógépe.

Az időjárás jelentés nem sok jót ígért a hétvégére és már most is nagyon hűvös volt. Be is kapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Én csak 3/4 7-kor keltem és hét után már elkezdtem érdeklődni, - amit persze nem szeret -, hogy hol tart a készülődében, jó melegen felöltözik-e, mindene be van csomagolva a táskájába és viszi-e magával az igazolványait és a bérletét.

Reggelire megfőztem magamnak egy pár virslit és lassan nekem is készülődnöm kellett, mert időpontom volt a QUESTOR-ban.

Az ügyintéző hölgy kedvese fogadott és megadtam a megbízást a lejárt egyéves befektetés átutalására az egyszámlámra. Möci megbízott azzal, hogy ha ez valóban ilyen jól realizálható volt, akkor neki is nézzek egy ehhez hasonlót. Amit neki találtam, az még mindig jó volt, de annak már 2 %-kal kevesebb az éves hozama, részben azért mert rövidebb futamidőről van szó, másrészt azért, mert Matolcsy úr az eltelt egy év alatt többször is csökkentette a jegybanki alapkamatot.
Azután hazamentem és készülődtem a délutáni indulásra.

Áron már kettőkor otthon volt és segített a bepakolásban. Möci úgy döntött, hogy ezen a hétvégén nem tart velünk, hanem inkább ráfekszik az angolra, mert már csak egy hónap van a vizsgákig.

Mannát is bepakoltuk és három körül már indultunk. A TESCO-nál mindenképpen meg kellett állnunk, mert tele volt az autó PET palackokkal és üres sörös üvegekkel. Nagyon összedolgoztunk Áronnal és percek alatt leadtuk a palackokat. Össze is gyűlt majdnem négyszáz forint, aminek örömére kétszer annyit elfagyiztunk. Vettünk őrölt kávét, egy karton tartós tejet, egy hatos ásványvizet, műzliket meg Möci cipőjavításához egy tubus Pattex ragasztót és egy nagy Kozel sört és végre megláttuk azt a kis képernyős (20") TECHNIK LED TV-t, minden nyalánksággal felszerelve (DVBT, HDMI, USB,PC stb, és még "A" osztályú is ) ami egy éve már teljesen eltűnt a piacról és helyette csak rosszabb paraméterekkel és 20.000.- el drágábbak jelentek meg. Gyorsan rácsaptunk és még egy fali konzolt is vettünk hozzá, hogy be tudjuk szerelni a huzikába.

Amint elindultunk eleredt az eső. Útközben csak az ENVI kútnál és Szigethalmon a hentesnél álltunk meg, hogy vegyünk egy grillcsirkét vacsorára.

Még naplemente előtt érkeztünk és azt láttuk, hogy  a tegnapi vihar és jégeső milyen károkat okozott a növényzetben. Mannát kiengedtem a ketrecéből.

Jól bevacsoráztunk, még este megkóstoltuk a kefirt és amikor már készülődtünk volna a lefekvéshez, hívogattuk Mannát, de ő közölte, hogy vannak behozni valói, mert a múlt hétvégén nem jöttünk le és kint töltötte az éjszakát. Én még megterveztem a TV tartó konzol forgathatóságát, azután én is mentem aludni.

Napelemes rendszer bővítése

Az idő, amire ébredtünk egyre pocsékabb. Hova kell még halasztgatnom a hagyományos május elsejei Dömsödi Duna átúszást? Na mindegy, szerintem lesz még nyár.

Áron szisztematikusan leszűkíti az éjszakai pihenését. Nem elég, hogy későn fekszik, napok óta korán kel. Újabb rendszabályokat kell bevezetnünk, ha nem akarjuk, hogy a pihenése rovására internetezzen.

Én bezzeg lustálkodnék ha lehetne. Az ébredést mindig azzal töltöm, hogy megtervezem a napot, amiből a felkelés után készül a ToDolist.

Reggeli után megbámultam néhány korabeli autócsodát Renault 4R (csúnyácska), Citroën 2 CV (kacsa), amik ma már veterán autóknak számítanak, de mindegyikben van valami forradalmi okosság, ami a többi autóban a korában még nem volt és ez mai autókban már alig.fordul elő, mert mind egy kaptafára terveződnek.

Lementem (volna) a házi orvos doktornőhöz, hogy konzultáljunk a legutóbbi labor eredményemről, de vissza kellett jönnöm egy esernyőért, mert olyan ítéletidő van odakint, hogy a 20 méteren bőrig áztam volna. A második lemenetnél az esernyőt miszlikre kicsavarta, elgörbítette a vihar, úgy, hogy az egyszer használatos so genannte wegwerfen Stück alakot vett fel.

A labor eredmények a doktornő szerint kiválóak és még rossznak szokott koleszterinem is rendben volt.

A következő feladat az Áron elvesztette kulcs pótlása lett volna, de oda hiába mentem, mert az üzlet nyerskulcs készletében csak négyféle méret volt, ehhez a típusú HiSec ajtóhoz, miközben a mienkhez egy ötödik méretűre lett volna szükség. Biztatott, hogy ezt a méretet is megrendelik és majd egy e-mailben jelzik, ha megjött.

Innen már nem volt messze az a használt gyerekruha üzlet, ahova néhány kinőtt darabot egy hónapja leadtam és annak a papírjáért  kellett beugranom.

Lacika telefonált, hogy a május 24-i hétvégére meghív mind a hármunkat Monoszlóra egy horgászással egybekötött bulira. Csak a beszélgetés után eszméltem rá, hogy 24-én Áron Bécsbe megy az iskolával.

Varjú úrral jól összerúgtam a port. Nekem az volt a szemre hányni valóm, hogy a napelem rendszer bővítését nem kezdték el az ígért március vége, április eleje időben, neki pedig az, hogy nem fizettem ki időben az előleget. Minden ugyanúgy megy kicsiben, mint ahogyan az országban nagyban. Remélem, hogy a köztünk lévő vitának az lesz az eredménye, hogy most már sürgősen elkezdik és be is fejezik a bővítést.

Közben Aszódiékkal tisztáztuk, hogy a július 12-13-as meghívást bármelyik napra elfogadjuk.

Azután lassan hazaevickélt a család. Möci még ellátta Csabit vacsorával és utána lejött, hogy megcsináljuk az angol leckéjét. Hozott le paprikát, paradicsomot, hogy amíg segítek neki fordítani készítsek egy lecsót.

Áron Emőkénél vacsorázott és közösen tanulták a természet ismereteket és ott is lakmározott. Később levitték a Mannát a kutya futtatóra.

Amíg folytattuk az angol tanulást, készült a lecsó is. A mai nap megint nagyon tömény volt. Mikor lesz már egy olyan nap, amikor csak annyit írhatok a blogba, hogy reggel nyolckor belógattam a lábam a meleg vízbe és este nyolcig nem történt semmi, a víz pedig meleg maradt.

Békekölcsönre emlékezem.

Áronnak reggel korábban kellett indulnia az iskolába, mert tegnap lejárt a buszbérlete és mától megszigorodtak a buszbérletek vásárlási előírásai. Ehhez képest csak 1/4 8 után indult el. Arra még rákérdeztem, hogy jól fel van-e öltözve, mert 9 fok és tél van.

Őszintén szeretném, ha a választások előtti egyik rémálmom nem válna valóra. Akkor azzal riogattam a környezetemet, kis családom tagjait és a barátaimat, nehogy a kormány a választások után a néphez forduljon, hogy nemzetmentő akcióként egy emberként vegyen részt az államadósság csökkentésében.

Az MNB hosszú következetes munkával levitte a jegybanki alapkamatot mára már 2,5 %-ra. Jelenleg ugyanennyi az 1 éves állampapír referenciahozama is. Ezzel mind a magyar, mind a külföldi, de Magyarországon is üzemeltetett bankokat arra kényszerítette, hogy a betéti kamatokat egyre lejjebb vigye, amivel a lakosságot arra ösztönözte, hogy a befektetéseit a bankbetétek helyett inkább részvényekbe, alapokba tegye. Ennek az csak egy mellékhatása, hogy a drasztikusan csökkenő betétállomány csökkenti a bankok hitelnyújtó képességét, ami, mint tudjuk lineáris korrelációban van a beruházások csökkenésével.

Ilyen előkészítés után már csak egy lépés, hogy megjelenjen az államadósság csökkentését célzó Nemzeti Kötvény, ami majd 2,5% fölötti kamattal csábítja majd az embereket, hogy legyen a segítségére a nemzetnek az államadósság csökkentésében.

Ilyen már volt az '50-es években, a Rákosi korszakban. Akkoriban azt tervkölcsönnek, későbbiekben békekölcsönnek nevezték.

A hírekben bemondták, hogy tegnap a Matolcsy-Orbán megbeszélésen Matolcsy úr arra kérte a kabinetet, hogy hozzon intézkedéseket, hogy az emberek részt vállaljanak az államadósság csökkentésében. Ez nekem megint azt sugallta, hogy el kellene mennem, ha nem is politikai elemzőnek, de legalább politikai jósnak.

Csabinak megjött egy csomagja Kínából, de vagy nem volt otthon, vagy nem hallotta, hogy csengetek.

A vevő aki 1 Forintért megvette a 10 évnyi PCWORLD folyóiratot bőröndöstül, felhívott, hogy (ha már ilyen sok pénzt adott ki!) nem tudnám-e leszállítani a terméket. A bőröndnyi folyóirat súlya kb. 30 kg. De ha az eredmény miatt, az, hogy itt nem foglal helyet, neki meg örömöt szerzek vele, akkor megteszem. A bőrönd egy nagyon leamortizálódott darab volt, de amíg vittem, nosztalgiáztam egy kicsit vele, mert 30 évvel ezelőtt ezzel a bőrönddel jártam körbe két hónapon keresztül Amerikát.

A másik jó hír, hogy mehetek a szervizbe a megjavított fényképezőgépemért, mert elkészült a javítás. Összekötve a három ulticélt, felugrottam Nóra nagyihoz is, hogy megnézzem hogy van.

Hazajövet felvittem Csabinak a kínai küldeményt. Együtt bontottuk fel, egy Ray Ban tökéletes hamisítványa volt, de negyed áron. Utána megmelegítettem egy adagot a tegnap készült csirkepaprikásból.

Majdnem időben indultam a brushupra. A nagycsoportos foglalkozás elég unalmas volt, viszont a kis csoport Mannával annál érdekesebb.

Igyekeztem haza, bár Fruzsina ma már nem jött fizikára.

Áron megjött a teniszről és az iskolai beszámolója tele volt ötösökkel. Itthon még sikerült megkérnem egy kis gyakorlásra a zongorán.

Mind a ketten a pörkölt maradékát vacsoráztuk, miközben sokat mesélt a mai napjáról a suliban.

Möci is megérkezett, de előbb bevásárolt és főzött valamit Csabinak és csak azután adott számot a ma tanultakról. Este 1/2 11-ig tanultunk együtt, de azután elfáradt és felment aludni.

Áron fellépése

Reggel Áron azzal ébresztett, hogy délután négykor a Városmajor utcai Gimnáziumban fellépnek, ha tudok, akkor legyek ott. Ne aggódjak, mert ünneplő ruhát visz magával egy nylon szatyorban. Ettől megnyugodtam és még pihentem egy órát.

Arra  lettem figyelmes, hogy a hírekben közölték, hogy a "kilakoltatási moratóriumot meghosszabbítva kilakoltatási tilalmat rendeltek el és egyelőre nem lehet senkit kilakoltatni, amíg..."

Na erre vettem a fáradtságot és elkezdtem telefonálgatni, miszerint én a Grétsi tanár úrtól azt tanultam, hogy ha jogi akadálya van valaminek és nem fizikai, akkor helyesebb a "nem szabad senkit..."
Magyarul, ha piros a lámpa. akkor is át lehet menni a kereszteződésen, csak nem szabad.

Mire eljutottam az illetékeshez, addigra sok idő és telefonhívás elmúlt. Abban maradtunk, hogy köszönik az észrevételemet és megkonzultálják a dolgot a hírszerkesztővel és visszahívnak. Vissza is hívtak, megköszönték az észrevételt és közölték, hogy a hírek következő kiadásában már kijavítják a hibát.

A kérdés csak az, hogy miért nem olyan ember a hír szerkesztő, aki Grétsi tanár úr tanításait hallotta és nem felejtette el.

Délelőtt felhívtam Möcit és Nóra nagyit, hogy ha tudnak, akkor jöjjenek el Áron délutáni fellépésére. Ez se a nagyinak, se Möcinek nem fért bele a napi programjukba.

Én minden estre mindent előkészítettem, hogy menni tudjak.

Délben elindultam a gyogyóra, de elmondtam Andreának, hogy most úgy érzem, hogy rendben van a derekam és egy ideig nem jövök. Majd meglátom, hogy a felülvizsgálat után mit mond a reumatológus orvos és ha szükséges, akkor majd megint jövök.

Onnan még bementem a bányába, beszélgettem a Gazdasági Igazgatóval és a Főszerkesztővel. Az utóbbi próbált engem arról győzködni, hogy a regnáló kormány mindent jól csinál, csak Brüsszelnek vannak túlkapásai.

Siettem haza, hogy átöltözve még odaérjek négyre, ahol Áron fellépése van. Az utolsó percben oda is értem, de mint kiderült, a szervezetlenség miatt jó 40 perccel később kezdődött a kórusok programja.

A felnőtt németet próbáltam egy kicsit későbbre tenni és ezért küldtem egy SMS-t a Krisztának.

Amit a gyerekek előadtak, azért nagyon érdemes volt idejönnöm. Hazafele menet kiderült, hogy Áron bár hozta az ünneplőjét, de ebben a rossz időben egy szál ingben jött el otthonról.

Még jóval hat előtt hazaértünk. Mind a ketten szédelegtünk az éhségtől, ezért leszállva a buszról bementünk a CBA-ba és vettünk egy kiló csirkecombot, egy tejfölt és néhány fej vörös hagymát.

Áron azt kérte, hogy nagyon gyorsan legyen kész a vacsora és közben tanítsam meg arra, hogyan kell csirkepörköltet készíteni.

Mi sem egyszerűbb - mondtam -, "Te tegyél oda egy lábast két evőkanál olajban melegedni, amíg én megpucolom és felaprítom a három fej vöröshagymát, majd megmosva és kettévágva beleteszem a négy csirkecombot és jól megszórom piros paprikával. Kapott még egy pohár vizet, sót, borsot, majoránnát és egy fedőt, azután hadd puhuljon.

Közben Áron megfőzte a spagetti tésztát hozzá köretnek és máris hívhattuk Emőt és Emőkét vacsorázni. Hiába terítettünk négy személyre, Emő és Emőke nem tartott velünk. Sajnálhatják, mert a kaja nagyon finomra sikeredett.

Utána Möci lejött és együtt megírtuk a holnapra készítendő fogalmazványát a Gerlitzen-i síelésünkről.

Lefekvés előtt még szerettem volna egy partit lejátszani, bár az esélyeim két unicum és egy sör után elég csekélyek. Ennek ellenére egy szerény győzelmet bezsebeltem.

Köves Laci búcsúztatása az 53-as szóró parcellánál.

Manna teljesen belezavar a pihenésünkbe. Áron késői lefekvése, illetve elalvása egy dolog, ami éjjel tovább folytatódott. Az esti cirkusz után hajnali 4 órakor Áron ébresztőjére riadtam fel, mert Ő úgy gondolta, hogy neki  le kell vinnie Mannát sétálni, vadászni. Manna ki lesz tiltva az éjszakai életünkből.

Reggel próbáltam az alkalomhoz illően fehér ingben és fekete öltönyben indulni a búcsúztatóra. Nehezen jött rám az öltöny. Vagy az ment össze, vagy én híztam meg egy kicsit.

Azt hittem, hogy ha fél tíz körül indulok el Köves Laci búcsúztatójára, akkor jóval korábban érkezem, mint ahogy a ceremónia elkezdődik, de éppen az utolsó pillanatban érkeztem. Nem voltak sokan, a szűk családon kívül 10-15 ember. Az osztálytársaink közül senkit sem láttam és ez engem bántott. Bántott, hogy az emberek, akik több évet töltöttek együtt nap mint nap, azok ilyen közömbösen el tudnak hidegülni egymástól és már senkit nem érdekel a másik ember, csak a saját hasa, meg a pénztárcája.

Ettől függetlenül a szertartás nekem nagyon tetszett. A búcsúbeszédet nem ismertem fel, hogy kinek a tollából fakad, viszont a kísérő zenét igen, mert az az egyik kedvencem a Verdi Requiem. Valójában hosszú ideje nem tudom eldönteni, hogy melyik Requiem a szebb, a Mozarté vagy a Verdié. Nekem mindig az tetszik jobban, amelyiket hallgatom.

Ahogy vége volt a szertartásnak kondoleáltam a családtagoknak és siettem, hogy a megbeszélt időre (13:00) odaérjek a CitiBank vezető bankárjához.  Ott szinte egy negyed óra alatt végeztem és indulás haza a pénzért, hogy a gyerekek (Áron, Leó és Artúr) Tócsa táborját befizessem. A pénzzel irány a Jurányiba. Találkoztam kis Tamással és váltottunk néhány szót az új jövevényről és a Révfülöpi fejleményekről. Bár ott sem lassultam le, de mikor már majdnem indultam hazafelé Möci rám telefonált, hogy a Bence ott lesz tíz perc múlva matek órára és én még sehol sem vagyok. Azt nem is kérdezte, hogy nem vagyok-e éhes, nem vagyok-e szomjas, csak azt mondta, hogy igyekezzek haza.

Fél óra késéssel érkeztem haza, de szerencsére Bence megvárt. Nagyon hasznos másfél órát tartottam neki, de voltak olyan hiányosságok, ami miatt megfenyegettem, ha legközelebb se tudja, ekkor be sem engedem a lakásba, csak megkérem, hogy az óradíjat dobja be a postaládámba.

Közben felküldtem Áronnal Möcinek a könyvet, amit ma kell visszavinni a Szabó Ervin könyvtárba az olvasó jeggyel, de Áron ezt elintézettként átugrotta.

Áron a matek óra alatt megsajnált és készített két falat nutellás szendvicset egy kis bögre tejjel.

Amikor már Bence elbúcsúzott, Áron nekiállt készíteni egy tejfölös gombás spagettit, ami egészen finomra sikeredett.

Az óra végén derült ki, hogy Áron egy mozdulatot se tett a könyvek ügyében, ezért tíz perccel hét előtt indultunk el, hogy ne kelljen büntetést fizetnünk. Igaz, hogy a zárás után két perccel értünk oda, de a hölgy még volt olyan kedves és fogadott minket.

Közben magam is megkívántam hallgatni még egyszer a Verdi Requiemet, hogy még egyszer nyugodtan átéljem a délelőtti búcsúztatót.

Áront sikerült időben az ágyba parancsolnom.

Egy esős vasárnap Budapesten

Borús napra ébredtünk. Az eső szemerkél és kimondottan hűvös van. Lehet, hogy azért vam ilyen rossz idő, hogy ne sajnáljuk, hogy nem tölthetjük Dömsödön a hétvégét és még azért sem kell aggódnunk, hogy mi lesz a veteményessel, ha azt senki nem locsolja. Különben is, májusi eső aranyat ér és legalább nem lesz aszályos évünk.

Áron leszaladt kenyérért és gombáért és elkészítette a reggelijét Emőkének - elvégre most ő az ünnepelt - és saját magának.

Hosszú szünet után ma van az első nap, hogy lett kész kefir. Nem lett sok, de azért kapott belőle Emőke és Möci is.

Délelőtt jó két órát angoloztam Möcivel és kezd ráérezni a dolgokra. Csak az ebédnél hagytam abba a vele való foglalkozást mert ment a Forma1. Nagyon izgalmas verseny volt, ami némileg kárpótolt a Dömsöd elvonási tüneteimért és a nagyon rossz idő miatt.

Délután még sakkoztam is.

Áronnal megállapodtam abban a négy pontban, amit elvárok tőle. Ő sokat skype-olt Leóval, miközben Möci meg én egyre komolyabban foglalkoztunk a gondolattal, hogy követjük Norciék példáját. Áron egészen valószínű, hogy pár év múlva már Bristolban fog tanulni, és ez nekünk egy okkal több, hogy vele együtt áttelepüljünk. Ma még pontosan nem körvonalazódott, hogy ezt praktikusan hogyan tudjuk megoldani, de annyi bizonyos, hogy az első időkben Norciék segítenének nekünk ebben.

Este haragudtam Áronra is és Mannára is. Áron lefeküdt ugyan, de időnként felkelt levinni, időnként pedig felhozni Mannát. Így végül még 11 órakor nem aludt.

Emőke szülinapja

Szép napsütéses napra ébredtünk. Se Dömsöd, se dömsödi piac. Áron nem kényeztet minket reggelivel. Elmarad a kúp alatti madárcsicsergéses reggeli. Szombat van, munka van.

Áron  elindult ketten vagyunk a Mannával. Bánatomban elindítom a nagymosást, valamit bekapok reggelire.

Felhívtam Csabit, hogy most megyek le a CBA-ba, hozzak-e neki valamit. Csabi nem kért, d e Möci annál inkább. Vettem még egy kis diót, hogy a torta tetejére is kerüljenek dísznek.

Amikor felvittem nekik a cuccokat Möci készített egy komolyabb reggelit, Csabi meg fegyelmezetten pihen.

Átnéztem azokat a teszteket, amiket Möcinek ki kellene töltenie. Nagyon húzósnak találtam és adtam is hozzá néhány módszertani javaslatot. Möcivel megállapítottuk, hogy a tanulás, mint olyan mennyire át tudja alakítani az ember egész gondolkozását.

Lejövet, kirámoltam a mosógépet és megint leültem a zongorához gyakorolni. Amit gyakorolnom kellene, az nehéz, de egyelőre nem adom fel. Áron már sokkal előrébb tart, pedig jó lenne lépést tartani vele.

Újabb sok rekesszel rendelkező iratrendező szekrényke került az íróasztalom mellé, mivel az a dogszazmám, hogy az engem körülvevő rendetlenségnek bizonyára az a fő oka, hogy nincs elegendő fiókom, rekeszem.

Délután Emőnek segítettem az angol felkészülésben (nyelvtani tesztek, fordítás stb.).
Lassan nekiláttam az ünnepi vacsora elkészítéséhez.  Először felszeleteltem a csirkemellet, majd beáztattam fokhagymás tejbe. Lementem a CBA és vettem mindent, ami egy finom görög salátához szükséges. Mire elkészültem a görög salátával, Möci lejött, hogy megsüsse a csirkemell szeleteket.

Családivá alakítottuk a konyhaasztalt és nagy nehezen összegyűlt a csapat. Csabi is lejött, de a terítésnél ő csak villát kapott, mert a jobb karja még május végéig fel van kötve.

A kaja fantasztikusan finomra sikerült. Mindenkinek nagyon ízlett és utána jöhetett a torta. Áron meggyújtotta a gyertyákat és felköszöntöttük Emőkét.

A sok kajától és a sok sörtől amit (az unicum után) ittam, hamar elnyomott az álom, de éjjel nem tudtam nyugodtan aludni. Ennyit még ünnepi alkalomra sem szabadna zabálni.

készül a szülinapi torta

Reggeli nélkül indultam el a Diana közbe. Möcivel a BAH csomópontig együtt utaztunk a 8-as buszon. A tegnap történt baleset miatt nem készítette el a házi feladatát. Mondtam, hogy akkor legalább próbálja ezt angolul elmondani a tanárnak.

Tíz óra is elmúlt, mire hazaértem. Betértem a CBA-ba és megvettem a még hiányzó dolgokat (Margarin, Dió, Kakaó) Emőke szülinapi tortájához. Készítettem magamnak egy kis reggelit és leültem megírni a tegnapi bringa balesetet.

Laci átküldte a napelemes rendszerre kapott árajánlatát és kérte, hogy véleményezzem. Megírtam és leültem egy partit sakkozni. Meg is nyertem, de be kell látnom, hogy egy bizonyos szintnél nem tudok feljebb jutni. Az ELO számom ott 1200 és 1300 között volatilizál.

Áron és Möci korán jöttek haza. Áron eldicsekedtet azzal, hogy Éva néni közölte: "Mindenkinek úgy meg kell tanulnia a szavakat, mint ahogy az osztály két legjobbja Áron és Olivér tudja."

Mire Möci észbe kapott én már elkezdtem darálni a diót. Möci a kenőcsért volt felelős. Bekapcsoltam a sütőt. A fehérjéből készült habhoz adtam 25 dkg porcukrot. Egy kicsit tovább verve hozzáadtam  a darált diót, összekevertem és már mehetett is bele a sütőpapírral kibélelt tepsibe és az egész az előmelegített  sütőbe. A kész torta bekerült a hűtőszekrénybe egy napot pihenni.

Áron közben tanulgatott és gyakorolt is egy kicsit.

Már már azon voltam, hogy visszategyem Áron szobájába a számítógépét. Ebben csak két dolog akadályozott. Először nem tudtam, hogy hova tettem a wifi kulcsot, másodszor: még mindig vannak Áron szétszórtságára utaló problémák. A legfrissebb, hogy elvesztette  az egyik lakáskulcsot.

Nagyon hozzászoktam ahhoz, hogy pénteken megyünk Dömsödre és érzem a hiányát, mert ma nem mehetünk. Holnap Áronnak és Möcinek is tanítás van a május elsejei négynapos lógás miatt. Szinte Dömsöd elvonási tüneteim vannak.

vérvétel és Csabi balesete

Ez a nap is nyugisnak ígérkezett, mindaddig, amíg Áron reggel 3/4 5-kor le nem vitte Mannát, hogy egy kicsit tudjon hajnalban vadászni. Természetesen 3/4 6-kor is felébredtem, amikor lement érte, mert a bejövetelekor a kapunyitó hangosan jelzi a lakásban, hogy valaki bejött a kódunkkal.

Az már csak hab a tortán, hogy az iskolába menet elfelejtette elvinni a mai zongora óra díját és a kottafüzetét, amiben Marianna be szokta jelölni a gyakorolni valókat.

Én teljesen kialvatlanul 3/4 7-kor ugrottam ki az ágyból, mert 7-re kellett mennem vérvételre. Még szerencse, hogy az orvosi rendelő a házunk földszintjén van. Felkaptam a ruháimat, meg egy palack ivóvizet, mert Lenke minden alkalommal mondja, hogy vérvétel előtt igyunk sok vizet.

Utána már nyugodtan készíthettem magamnak a reggelit.

Délelőtt megnéztem a leveleimet. Megbeszéltem telefonon holnapra a Diana közi találkozót és a hétfői CitiBankot áttetettem 10 óráról délután 1-re, hogy ne kelljen attól tartanom, hogy nem érek oda a 11:15-ös búcsúztatóra.

Egy kis online sakk, egy kis blogírás és már úgy elszaladt a délelőtt, hogy csak na.

Lementem a kis kínaiba ebédelni és amikor ismét feljöttem, gondoltam megnézem mennyire lehet nehéz Áronnak hétről hétre új és egyre összetettebb dolgokat gyakorolnia a zongoraórára. Csak egy első leckét néztem meg a neten, Feltettem a notebookot a kottatartóra és próbálgattam. A fülem jó, mert azonnal meghallottam amikor hibás billentyűt ütök le, de az ujjaim nem működtek úgy ahogyan annak kellene. Nehéz dolog.

Kértem egy árajánlatot a dömsödi ház tetőszigetelésének a felújítására, mert azt tapasztaltam, hogy ott nagy a hővesztesség, amit onnan lehet a legegyszerűbben észrevenni, hogy télen hamar leolvad a hó a tetőről, miközben rezsicsökkentés ide, rezsicsökkentés oda a fűtési költségek egyre nőnek és nőni is fognak, hacsak nem teszünk valami hatékony dolgot ellene.

Közben megjött Áron és Möci is,de mindketten elrobogtak. Möci felment tanulni az angolt, Áron pedig felkapta a zongora pénzt és a kottát és tűzött el a zongora órára. Felhívtam Mariannt, hogy Áron egy kicsit késni fog, de azt mondta, hogy azért nem nagy probléma, mert Áron után ma már nincsen órája.

Amikor Áron már hazaért a zongoraóráról én már javában készítettem a vacsorát. Sok féle zöldséget pároltam mikróban és néhány keszeget sütöttem alacsony fokozaton serpenyőben.

Éppen sakkoztam, amikor egyszer csak Möci jött lélekszakadva, hogy azonnal menjünk az Irhás árokba, mert Csabi esett egy nagyot a biciklijével és összetörte a csontjait. OK, mondtam zárd el a hal alatt a platnit és induljunk.

Möci mondta, hogy elzárta és le is húzta a serpenyőt a forró platniról.

El is indultink és teljes sebességgel száguldottunk  az Irhás árokban az esés színhelyére. Nagy nehezen odataláltunk, miközben Möci mobiltelefonon tartotta a kapcsolatot Csabival, aki szinte semmi mást nem tudott mondani, csak azt, hogy igyekezzünk, mert nagy fájdalmai vannak.

Nagy nehezen oda találtunk és felvettük Csabit az autóba. Simi - ő a barátja -  elvállalta, hogy a bringával majd lesétál Gazdagrétre.

Mi a Csabival letűztünk Gazdagrétre, miközben Möci hívta Emőkét, hogy hívja oda a mentőket.
Látszólag mindenki végezte a dolgát, de a mentők mégis akadékoskodtak és fölösleges részleteket kívántak tudni a sérült állapotáról.

Végül 3 perc alatt megérkeztünk a Gazdagréti térre Csabival, ahol 35 percet kellett várni a mentő autóra, de eközben az orvosi rendelő nem volt hajlandó adni egy fájdalom csillapító injekciót sem a Csabinak.

A mentő orvos először rögzítette Csabi karját, majd közölte, hogy most beviszik a  János kórház  traumatológiai ügyeletére. Möci ment vele, Áron pedig segített felvinni Csabi bringáját a lakásba. Emőke és Áron egyfolytában aggódtak Csabiért.

Fent a lakásban - csoda, hogy nem égett le az egész ház  - füst volt és a hal szénné égett. Áronnak csak a párolt zöldséget tudtam adni egy kis tejföllel hígított majonézzel.

Egy óra múlva Áron rábíztam Emőkére (lecke, vacsora, fürdés és lefekvés), mert én elindultam a Jánosba, hogy ha végeztek az orvosok a kezeléssel, Csabinak ne kelljen sokáig várniuk rám.

Hamar megtaláltam őket a Traumatológia Ügyeleten, de arról még szó se volt, hogy befejezték volna a kezelést. Ott találkoztunk Béja Marival és Gellért Endrével, akikkel 15 éven keresztül egy társasházban laktam velük a Rácz Aladár utcában. Endrének volt egy kellemetlen boka sérülése és már órák óta azt várta, hogy sorra kerüljön. Jól elbeszélgettünk és így fel sem tűnt, hogy órákat kellett még várnunk.

Végre este 10 után visszakaptuk Csabit, akinek a vállát fájdalom csillapítás nélkül rakták helyre. Szerencsére kulcscsont törése nem volt.

Hazajövet unicumokkal és sörökkel ünnepeltük meg a baleset szerencsés kimenetelét. Möcinek rozét töltöttem. Az odaégett hal helyett Emőke hozott át két kisütni való panírozott halrudacskát, amit azonnal kisütöttem és majonézes uborkával tálaltam.

Headway hanganyag

Úgy gondolom, hogy a mai nap egy kicsit nyugalmasabb nap lesz.

Reggeli után elindítottam a mosogató gépet és leültem a számítógép elé.

Nekiálltam, hogy teljesítsem Möci megbízását. Le kellett volna valahonnan vadásznom a New Headway Intermediate Student's Book mp3-as hanganyagait, mert belátta, hogy a hangos tanulás nélkül nincs előrelépés.

Három órát próbálkoztam foglalkozni ennek a letöltésével, de csak odáig jutottam, hogy ugrálnom kellett a különböző csapdák elkerülésére. Hol azt kérte a rendszer, hogy mindenféle programokat töltsek le, amire az AVG azonnal jelezte, hogy az egy vírussal fertőzött anyag, hol pedig a teljes bankszámla adataimat kérte, miközben persze azzal nyugtatott, hogy arról nem fognak lehívni összegeket.

Átmenetileg feladtam a hanganyag letöltését.

A viszonylagos jó hír, hogy az AEGON Biztosítótól megjött a lelopott visszapillantó tükör kárelszámolása és a hozzátartozó összeg, ami remélhetőleg majd fedezni fogja az új tükör árát és munkadíját. Fel is hívtam a Renault Baumgartner szervizt, de ők addig nem tudnak foglalkozni a javítással, amíg a Biztosító feléjük nem jelzi a javítási költség átvállalását.

A másik jó hír, hogy átvehettem a postán a Shopline küldte új fűnyírót (BOSCH Rotak 37), amit sikerült 33%-os kedvezménnyel megvennem.

Az utolsó pillanatban indultam a brushupra. A main kívül már csak három alkalommal van foglalkozás és kezdődik a nyári szünet.

Norcikámmal leleveleztük, hogyan legyen Áron, Leó és Arti Tócsa tábor befizetése. Lassan össze kellene állítanom a nyári menetrendet. Ami már fix időpont, az a Vándor tábor, a Tócsa tábor és majd ezekhez alkalmazkodik a mi lakókocsis nyaralásunk és a Nóra nagyi szokásos egyhetes pihenése Áronnal Egerben. Annyi biztos, hogy június 20.-a előtt semmiről sem lehet szó, mert Möci akkor fut neki a középfokú angol nyelvvizsgájához.

A brushup nagyon jó volt, de délután 1/2 5-kor már az éhhalál környékezett, mivel nem ebédeltem. Hazafele vettem két rántott csirkeszárnyat uborka salátával az Újbuda központi csarnokban és egy pohár sörrel leöblítettem.

Mire hazaértem, már Áron és Möci is otthon voltak. Áron azt mondta, hogy jól ment neki a tenisz edzés, de természetesen elfelejtette befizetni a májusi edzési díjat, viszont nagy örömmel újságolta, hogy hozott két darab ötöst a német dolgozataiért. Az külön fontos volt neki, hogy ennek én örüljek.

A délutáni rendcsinálási projektjét, a lecke készítést és a gyakorlást megzavarta, hogy a Mannával foglalkozott a legtöbbet. Annak is felmerült a lehetősége, hogy visszakapja az elkobzott számítógépét, de ennek első feltétele az volt, hogy a szobájában rend legyen.

Lehoztam Möci kütyüjét és rátöltöttem azt a hanganyagot, amit sikerült a Headway-hez levenni a netről.

Möci készített nekem egy kis sült szafaládét, Áronnak és Csabinak pedig valamilyen paradicsomos párolt sárgarépát rajta reszelt sajttal.

Utána egy órát angoloztunk, de Möci eltért az általam javasolt tanulási módszertől és szerintem egy sokkal kevésbe hatékony módszert követett.

Kikapcsolódásként még lejátszottam néhány sakkpartit online, majd gondterhelten feküdtem le, mert attól tartottam, hogy reggel nem fogok időben felébredni, hogy hétre leérjek az előjegyzett vérvételre.

Egy kis rend csinálás

3/4 9-re mindenki elhagyta a fedélzetet és én is befejeztem a reggeli ceremóniát. Ebben foglaltatik a fürdőszoba, öltözés, szellőztetés, beágyazás, gyógyszer, a reggeli elkészítése és komótos elfogyasztása, miközben a Bartók rádió szól, valamint a virágok, palánta növendékek meglocsolása.

Még egy kávé mellett megnézhetem a leveleimet, de utána már szigorodik a nap. Megírom a ToDo listet, amit azután szigorúan be is kell tartani.

A listán az első helyen szerepel a két bőrönd kipakolása és azok helyre tétele. Ez egyébként már hónapok óta csúfolkodik a nappaliban, de senki nem törődik vele  A második a téli cipők. Száz (de legalább is sok) pár cipő az előszobában rendetlenkedik, miközben a télnek már vége van és ezek fele már nem használatos.

Amikor a részleges rendcsinálással végeztem, elkezdtem megszólítani a volt középiskolás osztálytársaimat, kit e-mailben, kit felhívva telefonon a Köves Laci jövő hétfői búcsúztatása végett. Sajnos sokan mondták, hogy nem tudnak eljönni.

Felhívtam Ellit, hogy mikor mehetnék ki Pátyra a megesztergált csavar takaró kupakokért. Azt mondta menjek 1:00-re, mert akkor Fecó biztosan otthon lesz. Így is tettem, nem sokkal egy óra után megjelentem. Fecó exkuzálta magát, hogy a négy kupakból egyet elrontott és az szépséghibás lett, de megnyugtattam, hogy ne aggódjon, az a kis hiba nem számít, majd azt olyan helyre csavarom fel, ahol nem látszik.

Onnan rohantam gyogyóra. Az utolsó percben estem be, de Andrea még fogadott.

Hazafele jövet jó érzékkel nem mentem be egyenesen a kis kínaiba, hanem feljöttem két pálcikáért. Möci éppen akkor ért haza, így együtt mehettünk a kínaiban ebédelni.

Kaja után találtunk egy új padot, zölddel körülvéve, ahol pihenhettünk egy negyed órát, de többet nem, mert kezdődött a gyerek Német. Másfél óra  alatt volt jó is meg rossz is. A jóért megdicsértem őket, a rosszért pedig leszúrást kaptak.

Közvetlenül utána kezdődött a másfél óra felnőtt német. Kriszta nagyon jó tanulónak bizonyul.

Mire lement a háromszor másfél óra teljes koncentrálásban, a fejem eléggé lekonyult.

A harmadik másfél órát Möcivel és az ő angoljával tölthettem. Áron közben lement pizzáért. Egy nagy pizzát evett Áron és Emőke, egyet pedig mi ketten Möcivel.

Laci többször kereste Áront telefonon, hogy elújságolja neki, hogy sikeresen letette a horgász vizsgát, amiben sokat köszönhet Áronnak, aki lelkiismeretesen foglalkozott vele.

BOSCH fűnyíró

Áron és Möci időben elindultak az iskolába. Készítettem magamnak egy bőséges reggelit.

Leülve a számítógéphez olvasom Laci levelét, amiben kiválasztja a számunkra legmegfelelőbb elektromos fűnyírót, egy BOSCH Rotak 37 típusút és sajnálattal közli, hogy 55.000.- Ft alatt nem lehet sehol kapni, de olyan is van, ahol 60.000.-

Gyorsan utána kavarok és a Shopline-ban találok egy darabot, most akciósan 39.900.- ért. Azonnal lecsapok rá.

Megrendeltem, kifizettem, de mire az megjön???? Csak holnap tudják szállítani és csak holnap tudom átvenni. Elég nagy szar. Viszont ahhoz, hogy ne kerüljön sokba a kiszállítás el kell mennem majdnem a világ végére (116. Posta Gazdagréti tér 7.) Az innen több mint 60 méter. Hogyan fogom én azt onnan hazacipelni? Átvételi ár 0 Ft. Na mindegy, ha már egyszer megrendeltem, és még levásárolhatok 159 hűségpontot.

Befejeztem az elmúlt napok blogbejegyzéseit.

Telefonon egyeztettünk Nagy Ferivel, aki bár még nem tudja, hogy mikor mennének szabadságra, mert új munkahelye van, de megint szívesen levizsgáztatja a lakókocsinkat, ha ezért elkötheti egy-két hétre. Abban maradtunk, hogy előkészíti a műszaki vizsga időpontját és még június elején jelentkezik, én pedig beviszem a huzikát a bányába, ahonnan ő majd elviszi vizsgára.

Délben nagyon jól jött a hazahozott maradék csirkepörkölt. Éppen falatoztam belőle, amikor megjött Áron és nem sokkal utána Möci is. Kihasználtam az alkalmat és Áron szobájában beállítottuk a zongora billentyűzet ideális magasságát, hogy leülve a megfelelő kéztartással tudjon gyakorolni.

Kora délután sorba felhívtam telefonon a volt középiskolai osztálytársaimat, mert nekem jutott osztályrészül, hogy értesítsem őket Köves Laci osztálytársunk haláláról és a temetési szertartás helyéről, időpontjáról. Sajnos ők is korombeliek és egy kivételével mindenki panaszkodott az egészségéről. Aki nem volt beteg éppen, az ment felülvizsgálatra, szemműtétre és volt aki azért nem tud jönni, mert neki nagyon gyakran kell kimennie WC-re. Egy szó mint száz, egykorúak vagyunk és meglehetősen idősek, hogy azt a szót ne is használjam, hogy "öregek". 

Utána kicsit játszottam a felügyelő bácsit, hogy megnézzem, hogy halad Möci a mai házi feladatával.

Kicsit túl sokat sakkoztam online, ami a tapasztalatok szerint nem tesz jót az éjszakai nyugalmamnak. 

Áront és Emőkét invitáltam, hogy menjünk le pizzázóba vacsorázni, de ők inkább diós tésztát és nutellás vajas kenyeret ettek.

Anyák napja

Nagyon szar időre ébredtünk és az eső csak esik, csak esik.

Áron nem csupán elkészítette a reggelit, hanem egy szál rózsával díszítve az ágyban tálalta fel Möcinek, mert ma Anyák Napja van.

Az eső egyébként jót tesz a a tegnap elvetett babnak.

Befejeztem a huzika napelem szerelését. Mára már csak az elektromos vezetékek végleges bekötése maradt.

Ígéretemhez híven összeállítottam egy világító testet Áron kuckójához.

Az eső, igaz, hogy csak szemerkél, de nem akar elállni. Áron egyfolytában Skype-ol Leóékkal. Möci tanul és én is benti dolgokkal foglalom el magam.

Manna sűrűbben jár ki-be, mert ugyebár nagyon szeret kint csavarogni, de ő is hamar rájön, hogy kint milyen barátságtalan az idő.

Elhatározzuk, hogy ma a szokottnál korábban indulunk haza, kimegyünk a temetőbe és felugrunk Nóra nagyihoz is.

Kisebb nagyobb sikerrel összepakolni és rendet hagyni magunk mögött. Ebédre megesszük a tegnapi maradék csirke pörköltöt, a sóskát és a főtt krumplit.

Az első állomás Katinkáék cukrászdája. Egy csomag süti amit majd Nóra nagyinál fogyasztunk el közösen, egy csomag Emőkének és Csabinak és egy harmadik adag (Eszterházi torta és két kávé), amit a helyszínen elfogyasztunk.

Haza se megyünk, hanem egyenesen a temetőbe. Az egyik csokor virágot szétszedjük. Teszünk belőle először Möci anyukájának a sírjára. Tovább menve a Mamának, Rózának és Jamrich nagypapának, mivel ők egy helyen vannak.

A temetőben sétálva Áron átérezve a helyzetet, egy kicsit közelebb bújik Möcihez és ilyenkor azt is szereti, ha a vállát átkarolom.

Felhívtuk Nóra nagyit megkérdezve, nem zavarnánk-e egy rövid időre a látogatásunkkal. Örült a jövetelünknek. Áron átadta a másik csokrot, Möci pedig a másik csomagot. Csak egy rövid órácskát voltunk ott, de mindenkinek jól esett az anyák napi rövid együttlét.

Itthon Áron még (fürdés és bőséges dezodorálás után) átment Emőkéhez és csak későn feküdtünk le.

Laciék elbúcsúztak

Ébredés után azt javasoltam a ház népének, hogy akinek van kedve, az jöjjön velem a piacra, akik pedig maradnak, azok nálam adják le a rendeléseiket, mit hozzak nekik. Csak Laci vállalkozott arra, hogy velem jön, a többiek még lustultak.

Vettünk három doboz tojást, sütni való szalonnát és egy szál csípős kolbászt. Lacinál vettünk egy-egy nagy csokor virágot Fruzsinak és Möcinek.

Laci ragaszkodott hozzá, hogy még a reggeli előtt együnk meg egy lángost. Ő simát én pedig egy fokhagymás, tejfölös, sajtost ettem.
Itthon Áron irányításával készült a reggeli, de mivel kint még nagyon hűvös volt, bent terítettünk.

Laciék kezdtek szedelődzködni, mert ők még ma szerettek volna lemenni Monoszlóra. Azt mondta, hogy szívesen bejönnek velem Kiskunlacházára megnézni, hogy milyen fűnyírókat lehet kapni, de oda már két autóval menjünk, mert onnan ők már egyenesen Monoszlóra mennek. Végül mégis csak a Scenic-kel mentünk.

Közben Zsoltiék telefonáltak az Adriáról, hogy a hotline segítséggel majdnem mindent sikerült megoldaniuk a lakókocsiban.

Be is mentünk egy szaküzletbe, ahol egy méregdrága Makita fűnyíróra beszéltek volna rá szívesen, de 55.000.- forintot nem szívesen adtam volna érte.

Utána még betértünk Katinkáékhoz a Szivárvány Cukrászdába. Ott krémeseztünk, kávézgattunk, majd hazajöttünk, hogy Laciék be tudjanak pakolni.

Nagyon jó volt, hogy itt voltak Laciék, de az is igaz, hogy megkönnyebbültünk, amikor elbúcsúztak. Ha kipihentük őket, akkor megint meghívjuk mindkettőjüket.

Áront és Möcit megkértem, hogy legyenek a segítségemre a sárga hüvelyű bokorbab ültetésében azzal, hogy azt a kertrészt, amit felások, azt gereblyézzék, hogy együtt kigazolhassuk. Így, hogy hárman végeztük a munkát, nagyon hatékonyan haladtunk. Mire elkészültünk a planírozással, elkezdett cseperegni az eső. Gyorsan elültettem a babszemeket és hadd essen.

Vacsorára Möci megfőzte a sóskát és kifőzött hozzá néhány szem krumplit is. Mindenki vett a tányérjára a még megmaradt csirkepörköltből is és azt a mikróban egybe melegítve ettük meg.

Kunadacs Pecató

Amikor felébredtünk, ahányan voltunk, annyi felé széledtünk. Mindenki saját magával volt elfoglalva. Megbíztuk Áront a reggeli készítésével. Közösen tálaltunk és hordtunk ki minden kaját a kúp alá. Az Áron féle tojásrántotta mindenkit levett a lábáról.

Reggeli után Fruzsi és az én kivételemmel befejezték a félbemaradt CAPITALY játékot. Áron meggazdagodott, míg a többiek teljesen elszegényedtek.

Azután megjelent az ember teljes harci felszerelésben, hogy nekikezdjen a fűnyírásnak. Én azt gondoltam, hogy kiszállok az alkudozásból, ezért eleve úgy mutattam be Lacit, hogy ő a tulajdonos. Lacinak még 6000.- rel kezdett a vállalkozó, de azután Möci is beszállt a projektbe és határozottan közölte, ha nem hordja össze a lenyírt füvet, akkor csak 5000.- és végül ebben is maradtunk.

Bepakoltunk a Scenicbe és elindultunk Kunadacsba a pecatóhoz. Möcit otthon hagytuk, hogy tanuljon és, hogy felügyelje a fűnyírást, ha már fogtunk néhány méretesebb halat, akkor jövünk vissza.

Fél órányi autózás után megérkeztünk a pecatóhoz. Napijegy, kísérőjegy, Kóla és kávék után letelepedtünk a tóparton.

Áron kiselőadást tartott Lacinak a horgászat mesterfogásairól, miközben halat egyet sem fogtak.

Én, miután láttam, hogy van wifi is, bementem a recepcióhoz és kérdeztem, hogy mi a jelszó. Mondta a csaj, hogy több is van, mennyi időre szeretném igénybe venni. Ekkor egy pillanat alatt rájöttem a turpisságra és azt hazudtam, hogy csak itt szeretnék megnézni egy levelet, amit várok. Erre az volt a válasz, hogy azt ő ingyen megoldja, majd ő beír egy jelszót, olvassam el a levelet, de utána kapcsoljam ki a kütyüt. Így is történt, ő bepötyögte, én pedig egy fél perc után kikapcsoltam. Ő nem tudta, de én tudtam, hogy a kütyüm, közben megtanulja a jelszót, akármi is az.

Az ott eltöltött idő annak ellenére nagyon kellemes volt, hogy Laci és Áron nem fogtak halat.

Eljövet előtt azért vettünk egy másfél kilós tükörpontyot, helyben megtisztítva. Amikor eljöttünk a pecatótól, még nem ültünk be az autóba, hanem a létesítmény túloldalán bementünk egy nagy természetvédelmi területre. Lacika előre ment, de mi hárman nyugodt tempóban, mindent megcsodálva sétáltunk. Áron közben fogott egy gyíkot és egyfolytában előadást tartott a természetről.

Hazafele Fruzsina kérte, hogy keressük meg a gazdát, aki kecsketejet árul, de erre nem került sor.

Amint hazaértünk megcsodáltuk a fűnyírást és megdicsértük Möcit, hogy helytállt. Fruzsina elkezdte készíteni a halászlét ebédre. Én felszeleteltem a halat és rögtön elkunyeráltam belőle két szeletet Lacinak és magamnak, hogy kirántsam. Fruzsi tett hozzá még három szelet sajtot, hogy ha már panírozok, akkor azt is rántsam ki. Időközben engem elküldtek hagymáért, vajért és kárpát kenyérért. Áron volt a kúp alatt a tűz felelős és a halászlé lassan rotyogni kezdett.

Nagyon teleettük magunkat, emiatt azután le kellett pihennünk.

A délutáni pihenést követve Fruzsi ragaszkodott hozzá, hogy akkor most vegyük nyakunkba Dömsödöt a kecsketej ügyben. El is indultunk, de hiába kérdeztünk meg bárkit is, abból a töredék információból, hogy Imre bácsi és kecsketej, nem jutottunk előbbre. Möci ugyan emlékezett valamire, hogy a Barkácsbolt melletti úton kell kifele menni, de többre nem.

Elindultunk hát azon az úton. Mentünk, mentünk, kérdezősködtünk, kérdezősködtünk, de hiába. Laci már azt mondta, hogy lassan elfogy a benzinünk és ránk fog esteledni, de csak nem találtuk meg az Imre bácsit.

Mondtam, hogy jöjjünk vissza Dömsödre, menjünk el Juliska nénihez, mert ő biztosan fogja tudni, hogy hol lakik Imre bácsi. Igen ám, de arra se emlékeztem pontosan, hogy hol lakik Juliska néni, mert kb. tíz éve voltunk egyszer nála és azóta mindig csak a piacon találkoztunk vele. A Művelődési Ház fele menet láttuk, hogy arra mindenki ünneplőben van, mert valamilyen rendezvény van. Ott is kérdezősködtünk Imre bácsi és Juliska néni után. Egyszer csak valaki azt mondta, hogy ő éppen arra megy kövessük őt az autónkkal.

Végre sikerült megtalálnunk Juliska néni lakhelyét. Először csak a fiával tudtunk beszélni, de később Juliska néni is megjött és benne nem hiába bíztam. Tudta, hogy az Imre bácsi hol lakik és ezután egyből odataláltunk.

Már beesteledett, mire odaértünk. Egyszerű emberek kedvesek voltak és rögtön adtak is a hűtőszekrényből kecsketejet.

Visszafele benéztünk a Művelődési Központba. Igaz, hogy a buli végére érkeztünk, de azért még tudtam beszélgetni a Polgármester úrral és almondtam neki, hogy milyen fejlesztési javaslataim vannak és azokban hogyan tudnék én a segítségére lenni. Ezeket értelmesen fogadta és azt mondta, hogy szívesen lát a hivatalában, keressem fel. Megkínáltak mindenféle finomsággal, majd hazajöttünk és mindenki az ágyba zuhant.

Laciék Dömsödön

Csak azért keltem időben, mert a szervizessel megbeszéltem, hogy reggel 9-re megjelenek a fűnyíróért. Meg is jelentem időben, de a szerviz zárva volt és az ember sehol. Felhívtam a mobilon, amire közölte, hogy ő nem tudta, hogy ma munkaszüneti nap van. Erre én: "én is csak onnan tudom, hogy megnéztem a naptáramat."
Na jó, akkor jöjjek vissza 11 óra és 1/2 12 között.

Dömsödön alig volt ma is nyitva tartó üzlet, de azért sikerült beszereznem egy vekni kenyeret és némi debreceni kolbászt, mert Laciékat várva, tudom, hogy az a kedvence.

Hazatérve Möci készítette a reggelit, én pedig azt a feladatot kaptam, hogy szedjek egy adag sóskát. Szívesen segítettem mindenben, azzal a feltétellel, hogy Ő csak tanul.

A második látogatásom a szervizben szomorú hírrel kezdődött. A fűnyíró meghajtója ment tönkre és csak az alkatrész ára 30.000.- lenne, tehát nem lehet gazdaságosan megjavíttatni. Közben a fű és a gaz lassan már térdmagasságú. A szervizes segített betenni a csomagtartóba a roncs fűnyírót és ajánlott valakit, aki szívesen lekaszálná a füvet a kertünkben. El is kísért a  vállalkozóhoz. Holnap 9-re ígérte, hogy jön.

Hazajövet nem találtam a mobiltelefonomat, amit végül Möci segítségével sikerült előkeríteni, de amíg nem találtuk, addig nagy pánikban voltam.

Kihasználtam, hogy ilyen sokan vagyunk és mindenkit kirendeltem a huzikához, hogy segítsenek visszatolni a helyére, mert a tetőn már minden szerelési munka készen van és már nem szükséges arra a kerítés felőli oldalához létrát állítani.

Laciék késő délelőtt érkeztek. Welcome drink és együtt reggeliztünk. Az idő ragyogó, reggeli után kiültünk a kertbe dumálni. Közben Laci keményen megerősítette, amit én már többször mondtam Möcinek, hogy az angolt hangosan kell tanulnia.

Fruzsina javasolta, hogy a paradicsom palántákat telepítsem át az egyik naposabb párkányra. Hallgattam rá és ott szemmel láthatóan jobban érezték magukat.

Elkezdtem készíteni az ebédet. Csirke pörköltöt készítettem nokedlivel. A nokedli szaggatásban Fruzsina is segített. Az ebédet a kúp alatt tálaltuk fel. Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd. Utána kitelepítettünk a kertbe néhány kemping széket  és úgy sziesztáztunk. Közben Laci és Fruzsina módszertani előadást tartottak Möcinek az angol tanulását illetően.

Délután Áron gyakorolt egy kicsit, de utána nagy  lobbizásba , hogy játsszunk vele egy CAPITALY-t. Áron minket már olyan sokszor megalázott ebben a játékban, hogy én idő előtt kiszálltam a buliból. Möci még reménykedett benne, hogy talán majd most, Laciék pedig még nem is sejtették, hogy kivel állnak szemben.

Mielőtt leültek volna játszani, Möci bekevert egy nagy adag palacsinta tésztát.

Elkezdődött a küzdelem. Amíg ők játszottak, addig én megsütöttem egy vagon  palacsintát és meg is töltöttem Möci által megkevert tejfölös túróval, majd felszolgáltam a játékosoknak.

Fruzsina egy két órán belül teljesen elszegényedett, ezért be kellett dobnia a törülközőt. A másik két játékos (Laci és Möci) már rosszul álltak anyagilag, de nem adták fel, csak az idő előre haladta miatt kellett felfüggeszteni a játékot. Utána még egy kicsit TV-ztünk, azután elosztottuk a fekhelyeket és mindenki nyugovóra tért.