vérvétel és Csabi balesete

Ez a nap is nyugisnak ígérkezett, mindaddig, amíg Áron reggel 3/4 5-kor le nem vitte Mannát, hogy egy kicsit tudjon hajnalban vadászni. Természetesen 3/4 6-kor is felébredtem, amikor lement érte, mert a bejövetelekor a kapunyitó hangosan jelzi a lakásban, hogy valaki bejött a kódunkkal.

Az már csak hab a tortán, hogy az iskolába menet elfelejtette elvinni a mai zongora óra díját és a kottafüzetét, amiben Marianna be szokta jelölni a gyakorolni valókat.

Én teljesen kialvatlanul 3/4 7-kor ugrottam ki az ágyból, mert 7-re kellett mennem vérvételre. Még szerencse, hogy az orvosi rendelő a házunk földszintjén van. Felkaptam a ruháimat, meg egy palack ivóvizet, mert Lenke minden alkalommal mondja, hogy vérvétel előtt igyunk sok vizet.

Utána már nyugodtan készíthettem magamnak a reggelit.

Délelőtt megnéztem a leveleimet. Megbeszéltem telefonon holnapra a Diana közi találkozót és a hétfői CitiBankot áttetettem 10 óráról délután 1-re, hogy ne kelljen attól tartanom, hogy nem érek oda a 11:15-ös búcsúztatóra.

Egy kis online sakk, egy kis blogírás és már úgy elszaladt a délelőtt, hogy csak na.

Lementem a kis kínaiba ebédelni és amikor ismét feljöttem, gondoltam megnézem mennyire lehet nehéz Áronnak hétről hétre új és egyre összetettebb dolgokat gyakorolnia a zongoraórára. Csak egy első leckét néztem meg a neten, Feltettem a notebookot a kottatartóra és próbálgattam. A fülem jó, mert azonnal meghallottam amikor hibás billentyűt ütök le, de az ujjaim nem működtek úgy ahogyan annak kellene. Nehéz dolog.

Kértem egy árajánlatot a dömsödi ház tetőszigetelésének a felújítására, mert azt tapasztaltam, hogy ott nagy a hővesztesség, amit onnan lehet a legegyszerűbben észrevenni, hogy télen hamar leolvad a hó a tetőről, miközben rezsicsökkentés ide, rezsicsökkentés oda a fűtési költségek egyre nőnek és nőni is fognak, hacsak nem teszünk valami hatékony dolgot ellene.

Közben megjött Áron és Möci is,de mindketten elrobogtak. Möci felment tanulni az angolt, Áron pedig felkapta a zongora pénzt és a kottát és tűzött el a zongora órára. Felhívtam Mariannt, hogy Áron egy kicsit késni fog, de azt mondta, hogy azért nem nagy probléma, mert Áron után ma már nincsen órája.

Amikor Áron már hazaért a zongoraóráról én már javában készítettem a vacsorát. Sok féle zöldséget pároltam mikróban és néhány keszeget sütöttem alacsony fokozaton serpenyőben.

Éppen sakkoztam, amikor egyszer csak Möci jött lélekszakadva, hogy azonnal menjünk az Irhás árokba, mert Csabi esett egy nagyot a biciklijével és összetörte a csontjait. OK, mondtam zárd el a hal alatt a platnit és induljunk.

Möci mondta, hogy elzárta és le is húzta a serpenyőt a forró platniról.

El is indultink és teljes sebességgel száguldottunk  az Irhás árokban az esés színhelyére. Nagy nehezen odataláltunk, miközben Möci mobiltelefonon tartotta a kapcsolatot Csabival, aki szinte semmi mást nem tudott mondani, csak azt, hogy igyekezzünk, mert nagy fájdalmai vannak.

Nagy nehezen oda találtunk és felvettük Csabit az autóba. Simi - ő a barátja -  elvállalta, hogy a bringával majd lesétál Gazdagrétre.

Mi a Csabival letűztünk Gazdagrétre, miközben Möci hívta Emőkét, hogy hívja oda a mentőket.
Látszólag mindenki végezte a dolgát, de a mentők mégis akadékoskodtak és fölösleges részleteket kívántak tudni a sérült állapotáról.

Végül 3 perc alatt megérkeztünk a Gazdagréti térre Csabival, ahol 35 percet kellett várni a mentő autóra, de eközben az orvosi rendelő nem volt hajlandó adni egy fájdalom csillapító injekciót sem a Csabinak.

A mentő orvos először rögzítette Csabi karját, majd közölte, hogy most beviszik a  János kórház  traumatológiai ügyeletére. Möci ment vele, Áron pedig segített felvinni Csabi bringáját a lakásba. Emőke és Áron egyfolytában aggódtak Csabiért.

Fent a lakásban - csoda, hogy nem égett le az egész ház  - füst volt és a hal szénné égett. Áronnak csak a párolt zöldséget tudtam adni egy kis tejföllel hígított majonézzel.

Egy óra múlva Áron rábíztam Emőkére (lecke, vacsora, fürdés és lefekvés), mert én elindultam a Jánosba, hogy ha végeztek az orvosok a kezeléssel, Csabinak ne kelljen sokáig várniuk rám.

Hamar megtaláltam őket a Traumatológia Ügyeleten, de arról még szó se volt, hogy befejezték volna a kezelést. Ott találkoztunk Béja Marival és Gellért Endrével, akikkel 15 éven keresztül egy társasházban laktam velük a Rácz Aladár utcában. Endrének volt egy kellemetlen boka sérülése és már órák óta azt várta, hogy sorra kerüljön. Jól elbeszélgettünk és így fel sem tűnt, hogy órákat kellett még várnunk.

Végre este 10 után visszakaptuk Csabit, akinek a vállát fájdalom csillapítás nélkül rakták helyre. Szerencsére kulcscsont törése nem volt.

Hazajövet unicumokkal és sörökkel ünnepeltük meg a baleset szerencsés kimenetelét. Möcinek rozét töltöttem. Az odaégett hal helyett Emőke hozott át két kisütni való panírozott halrudacskát, amit azonnal kisütöttem és majonézes uborkával tálaltam.