készül a diótorta

Még ágyban voltam, amikor Áron elindult a suliba. Utána lassan cihelődtem (drága Róza szavajárása volt), lementem a CBA-ba, nem csupán a reggelihez tejért, pékárúért és egy pár debreceniért, hanem néhány hiányzó alapanyagért a diótortához (kakaó, tojás, margarin).

Reggeli után már lassan indulnom kellett, mert 10:12-kor volt jelenésem az Urológián. Ott, hál' Istennek nem sok minden történt, csak annyi, hogy a Baján doktor urat helyettesítő fiatal orvos felírta az elfogyni készülő Alfugen receptjét és közölte, hogy 75 éves kor után már nem szoktak PSA labor vizsgálatra beutalót adni, mert maga a vizsgálat nagyon drága. Mondtam neki, hogy én még csak holnap leszek 75 éves, mire Ő: "Margitka, írjon egy beutalót is, kidumálta magát."

Rögtön kiváltottam a gyógyszereket, viszont nem akartam egy ilyen polietilén zacskóval megjelenni az OMV "Olvasás népszerűsítése" program kerek asztal megbeszélésén, ezért gondoltam, hogy még van annyi időm, hogy előtte hazagurulok.

Közben Fruzsina telefonált, hogy a rendezvény  nem is a Lónyai utca 54.-alatt, hanem a Mátyás utca 8 alatti Budapesti Music Centerben lesz. Ez egy kicsit komplikálta a visszautat és a kezdésről néhány percet lemaradtam.

A beszélgetés nagyon színvonalas, az azt követő ebéd pedig kiváló volt.

Útban hazafelé már a mai gyerek-német és az utána következő felnőtt-német óravázlatán gondolkoztam.

Kati néni Istvánnal leküldte a kivasalt cuccokat és az összeget illetően csak annyit üzent, hogy ugyanannyi mint a múltkor volt. Ebben csak az a bibi, hogy nem emlékeztem, hogy a múltkor mennyi volt.

Áron, Bálint és Olivér időben érkeztek. Elég jól ment az óra, nagyon jót tesz a tanulásuknak az egymással szembeni versengésük. Abból láttam, hogy a tanév vége felé már elegük van egy kicsit, mert arról érdeklődtek, hogy az idén meddig tart és mikor lesz az utolsó keddi külön német. Azt nem is árultam el, hogy már én is elfáradtam és nekem is jól fog jönni a tanév vége és a nyári iskolai szünet. Megállapodtam velük, hogy június 10-e lesz az utolsó és meglepetésükre az a tervem, hogy hogy azt nem is itt fogjuk tartani a lakásban, hanem lent a pizzázóban, de ott nem szólalhatnak meg magyarul, csak németül.

Az óra végén (ami másfél óra) bementek Áron szobájába játszani, én pedig vettem egy nagy lélegzetet és kezdtem készülni a felnőtt német órára. Még el sem tudtam képzelni, hogyan fogom idő híján megoldani a diótorta projektet, ha csak este nyolc óra után kezdhetek, hozzá, de azután az idő mindent megoldott. Zita és Kriszta szinte egy időben küldtek egy-egy levelet, hogy a mai órára nem tudnak jönni. Bár ez nekem most nagyon jól jött, ennek ellenére azt hiszem be fogom vezetni azt a korábbi fenyegetésemet, hogy csak azok az órák ingyenesek, amikre pontosan és felkészülten érkeznek. Amin tuti orvosi igazolást hoznak, hogy miért késtek, miért nem jönnek el, vagy miért nincs kész a házi feladatuk, az sokba fok kerülni.

1/2 8-kor bezárt a bazár. A gyerekek hazamentek.

Möci megjött és lehozta a készítendő angol leckéjét, hogy segítsek, mert egy levelet kell írnia egy képzeletbeli barátjának egy másik találkozójáról. Mondtam, hogy OK, de én közben készítem a diótortát. Tőle csak annyit kértem, hogy a tíz tojást válassza ketté (fehérje, sárgája), mert ő azt sokkal ügyesebben tudja csinálni, mint én.

Ismét elővetettük Áronnal az üzenő füzetét és abban megint rossz bejegyzések voltak. Az nem lehet, hogy Áronnak kifújt az energiája és nem bírta ki a tanév végéig szusszal. Megint balhé volt. Nem tartom helyesnek, de felemeltem a hangom. Áron megsemmisült, Möci nyugtatgatott, nem tudtam mitévő legyek.

Leültünk vacsorázni. A vacsora egyik része Emőke féle nyugger kaja volt maradék csirkepörkölttel és görög salátával feljavítva. A kaja jó volt, de az asztal körüli hangulat rossz.

Már majdnem tíz óra lett, mire Áron ágyba került.

Angol konzultáció közben beindult a torta projekt. Möcivel mondatról mondatra készítettük a fogalmazást, miközben megdaráltam a diót és felvertem habnak a tojásfehérjét. Közben be volt kapcsolva a sütő előmelegítésre és állandó kevergetés mellett készült a cukorral összekevert tojás sárgája a dupla falú edényben.

Mire a darált dióval összekevert hab a tepsibe került, a fogalmazvány is összeállt. Most már csak arra kellett várni, hogy a massza süljön és közben tovább kellett kevergetni a kenőcsöt.

Möci nagyon szófogadó volt, mert kérésemre elkezdte memorizálni a sok összetett mondatból álló fogalmazványt. Ő is ráérzett, hogy ezek később felhasználható panelekké válnak.

A tepsiből kivett tortát három egyforma csíkra vágtam,megkentem a kakaóval és margarinnal dúsított kenőccsel és a tetejére még dió szemeket tettünk díszítés gyanánt.

A torta a hagyománytól eltérően két részből állt. Lett egy két emeletes, amit majd a család fogyaszt feltehetően holnap este és lett egy földszintes, ami 30 darab apró kis tortából áll és ezt be fogom vinni holnap a brushupra, mert ott mindenkinek megtartják a szülinapját.

Hulla fáradtan kerültünk éjfél körül az ágyba.