Manna teljesen belezavar a pihenésünkbe. Áron késői lefekvése, illetve elalvása egy dolog, ami éjjel tovább folytatódott. Az esti cirkusz után hajnali 4 órakor Áron ébresztőjére riadtam fel, mert Ő úgy gondolta, hogy neki le kell vinnie Mannát sétálni, vadászni. Manna ki lesz tiltva az éjszakai életünkből.
Reggel próbáltam az alkalomhoz illően fehér ingben és fekete öltönyben indulni a búcsúztatóra. Nehezen jött rám az öltöny. Vagy az ment össze, vagy én híztam meg egy kicsit.
Azt hittem, hogy ha fél tíz körül indulok el Köves Laci búcsúztatójára, akkor jóval korábban érkezem, mint ahogy a ceremónia elkezdődik, de éppen az utolsó pillanatban érkeztem. Nem voltak sokan, a szűk családon kívül 10-15 ember. Az osztálytársaink közül senkit sem láttam és ez engem bántott. Bántott, hogy az emberek, akik több évet töltöttek együtt nap mint nap, azok ilyen közömbösen el tudnak hidegülni egymástól és már senkit nem érdekel a másik ember, csak a saját hasa, meg a pénztárcája.
Ettől függetlenül a szertartás nekem nagyon tetszett. A búcsúbeszédet nem ismertem fel, hogy kinek a tollából fakad, viszont a kísérő zenét igen, mert az az egyik kedvencem a Verdi Requiem. Valójában hosszú ideje nem tudom eldönteni, hogy melyik Requiem a szebb, a Mozarté vagy a Verdié. Nekem mindig az tetszik jobban, amelyiket hallgatom.
Ahogy vége volt a szertartásnak kondoleáltam a családtagoknak és siettem, hogy a megbeszélt időre (13:00) odaérjek a CitiBank vezető bankárjához. Ott szinte egy negyed óra alatt végeztem és indulás haza a pénzért, hogy a gyerekek (Áron, Leó és Artúr) Tócsa táborját befizessem. A pénzzel irány a Jurányiba. Találkoztam kis Tamással és váltottunk néhány szót az új jövevényről és a Révfülöpi fejleményekről. Bár ott sem lassultam le, de mikor már majdnem indultam hazafelé Möci rám telefonált, hogy a Bence ott lesz tíz perc múlva matek órára és én még sehol sem vagyok. Azt nem is kérdezte, hogy nem vagyok-e éhes, nem vagyok-e szomjas, csak azt mondta, hogy igyekezzek haza.
Fél óra késéssel érkeztem haza, de szerencsére Bence megvárt. Nagyon hasznos másfél órát tartottam neki, de voltak olyan hiányosságok, ami miatt megfenyegettem, ha legközelebb se tudja, ekkor be sem engedem a lakásba, csak megkérem, hogy az óradíjat dobja be a postaládámba.
Közben felküldtem Áronnal Möcinek a könyvet, amit ma kell visszavinni a Szabó Ervin könyvtárba az olvasó jeggyel, de Áron ezt elintézettként átugrotta.
Áron a matek óra alatt megsajnált és készített két falat nutellás szendvicset egy kis bögre tejjel.
Amikor már Bence elbúcsúzott, Áron nekiállt készíteni egy tejfölös gombás spagettit, ami egészen finomra sikeredett.
Az óra végén derült ki, hogy Áron egy mozdulatot se tett a könyvek ügyében, ezért tíz perccel hét előtt indultunk el, hogy ne kelljen büntetést fizetnünk. Igaz, hogy a zárás után két perccel értünk oda, de a hölgy még volt olyan kedves és fogadott minket.
Közben magam is megkívántam hallgatni még egyszer a Verdi Requiemet, hogy még egyszer nyugodtan átéljem a délelőtti búcsúztatót.
Áront sikerült időben az ágyba parancsolnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése