2018. július 31., kedd

Balhé


20180731 kedd

A hőség folytatódik.

Már ½ 10 előtt reggeli, de az nagyon valószínű, hogy mihamarabb menekülünk a városból és a Duna vizéig meg sem állunk.

Emőke mégis úgy döntött, hogy ő inkább majd csak péntek-szombat magasságában jön le.

Sajnos a FUJI FinePix S602 akkufedelén egy kis pöcök letört és ezért nem csukódik. Két megoldás között kell döntenem . Vagy veszek egy új akku ajtót (kb. 10.000.-) és akkor csak az átszerelés feladata marad rám, ami  nagyon macerás, vagy a jelenlegi battery door-t DIY megpróbálom megjavítani (ami még macerásabb).

A TESCO-ban csak arra koncentráltam, amiket Áron kért (sonka, sajt, kenyér). Kenyeret nem kellett vennem, mert azt még otthon vettem és viszem magammal.

Ahogy leértem, láttam, hogy Áron csak az Internettel törődik. Kértem, hogy a hűtőből a tönkrement ételeket, alapanyagokat dobja ki.

Erre két órán keresztül nem volt képes, mert nem ért rá. Nagyon összevesztem vele és kezdődött előlről a műsor. Azt mondtam, ha ő nem megy haza, akkor én megyek. Végül Gulyás Juditnál kötöttünk ki, aki próbált közöttünk békét teremteni.

Én elmentem a Gulyás Lacival, hogy segítsek neki az általa vállalt motorcsónak javításában. Csak keveset tudtam segíteni, mert kevés feladatot adott.

Végül elindultam haza, hogy készítsek Áronnak vacsorát.  Először G. Judithoz mentem, aki elmondta, hogy hosszan beszélgettek Áronnal és kifejtette a véleményét a konfliktusainkról, majd a bázisra indultam. 

A toló kapu zárva, a csengőre Áron nem reagál, kiabáltam, hogy Áron, Áron, a telefonját nem veszi fel.

Visszamentem Judithoz és csak közöltem a tényeket és hogy számomra nincs más lehetőségem, minthogy hazamegyek Budapestre.

Judit bepánikolt és ragaszkodott hozzá, hogy menjünk vissza  a zárt kapuhoz, sőt Lacit is felhívta, hogy jöjjön ő is oda.

Immáron együtt csöngettünk, telefonon hívtuk és kiabáltuk, hogy Áron, Áron, de hasztalan.

Végül Bénitől kértem egy létrát és átmásztam a kapun.

Ekkorra már Áron is kijött és közölte, hog ő semmit nem hallott és a telefonja Gazdagréten van.

A vacsora készítésénél viszont nagyon rendesen segédkezett, meggyujtotta a kő alatt a tüzet. Azon a kövön sültek a mézes mustáros csirkecombok, amihez a maradék babfőzeléket és frissen kifőzött rizst tálaltam körítésnek.


2018. július 30., hétfő

Angol mese videók


20180730 hétfő

Nagyon mozgalmasnak igérkezik a mai nap is.

Reggel elkezdtem angol mese videókat letölteni és rendszerezni Stefinek. 

Mire összeállt a csomag, írtam Zsuzsinak, hogy ha hoz egy megfelelő kapacitású adathordozót, akkor át tudom adni a Stefinek szánt angol mese videó csomagot. Az volt a válasz, hogy ilyen hőségben ő nem tervezi, hogy eljön.

Akkor én megyek. Nekem fontos, hogy Stefi angolból jól szerepeljen.

Közben kaptam egy telefont az Űjbuda Önkormányzattól, hogy elkészült az „Életben lét” igazolásom és mehetek érte.

Az első a videó anyagok eljuttatása Stefinek. Amikor odaértem, éppen angolórája volt.  Feltettem az anyagokat a notebookjukra C:\Felhasználók\STEFI\Asztal\English könyvtárba.

Még bekaptam egy tányér nagyon finom sajtos bolognai spagettit (Áron kedvence)  és indultam tova.

A barátommal elintéztük a kilakoltatással fenyegetett nyugdíjas kisegítését és mehettem haza.

Hazaérkezés előtt még bekanyarodtam a NISSAN Cemtrumba egy kávéra és egy töltésre. Onnan az Önkormányzatot vettem célba. Ott annyira nem találtam üres parkolóhelyet, hogy ott is a töltő oszlop parkolóhelyére álltam és amíg bent intéztem a papírt, addig is töltöttem az autót.

Még ott am Ort und Stelle fel is adtam az átvett „Életben lét” igazolást.

Itthon a négy vízóra leolvasása volt a feladat. Csókolom azt a vízvezeték szerelőt, aki az új vízórákat fejjel lefelé szerelte fel. Így fejen állva egész könnyen le lehetett a tízjegyű számokat olvasni.

A „Szomszédok”-hoz címzett kifőzdében csekély 500.- forintért elfogyasztottam egy karfiol leves. Igaz, hogy karfiol alig volt benne, de legalább langyos volt. A magyar azt szokta mondani, hogy még szerencse, hogy lehet kapni. A német cinikusabban fejezi ki magát:”Billiger als ein Schachtel Zündholz.” (Olcsóbb,mint egy skatulya gyufa.)

Már nagyon hiányzik a fiam. Emőkével megbeszéltem, hogy holnap legurulunk Dömsödre.

2018. július 29., vasárnap

Koncert


20180729 vasárnap

Nyolckor ébredeztem.

Hiába próbálkoztam felkapcsolódni a netre valami miatt nem ment. Ahhoz még lusta voltam, hogy a hibának utánajárjak.

Offline csak a „Három ember egycsónakban.” olvasására voltam kényszerülve.

Az éjszakai szúnyoginvázió borzasztó volt. Bármennyire szerettem volna nyitott ablak mellett pőrén aludni, az csak csukott ablaknál állig betakarózva ment.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat mára Vörös hőségriadóval ijesztget, de amíg a ház ilyen jól le van szigetelve és működőképes a klíma, no meg ilyen közel van a Duna, addig nekünk nincs megijedni valónk.

A fürdőszoba ma bővített kiadásban szerepel. Estére Emőke lányom nekem is vett jegyet a Városmajori Szabadtéri Szinpadi Rákász Gergely orgonakoncertre, ezért borotválkoznom is kellet, no meg manikűr.

A kései reggelire (12:00) Áron az időeltolódása miatt sem tudott lejönni.

A nagy hőséget egy úszással próbáltam kivédeni.Úszás közben Kláriék stégje mellett elhaladva Klári figyelmeztetett, hogy a Polgármesteri hivataltól parlagfű ellenőrzéseket tartanak, amit már jó előre bejelentettek és ahol szabálytalan portálokat találnak, ott a nem kívánt parlagfűmennyiségétől függően 50 ezer forinttól 300 ezer forintig terjedő pénzbírságot vetnek ki.

Még vizes fürdőnadrágban elkezdtem a utcai fronton kihuzigálni a parlagfüvet. Amikor már egy órai munka után láttam, hogy ezzel ma nem leszek készen, szóltam Áronnak, hogy jöjjön le segíteni. Azt mondta, hogy most nem ér rá (Internet) és különben is ő nem volt itt Dömsödön, amikor ez a parlagfű megnőtt.

Ezen egy kicsit összekaptunk, legszívesebben azonnal hazaküldtem volna. Az egészet elmondtam Emőkének és Norcinak. Mind a ketten fel voltak háborodva Áron magatartásán.Norci még azt is  kilátásba helyezte, hogy ha Áron így, akkor ne is menjen Horányba.

Már majdnem hat óra volt, amikor elindultam Budapestre. Áronnak mindenféle kaját hagytam ott, hogy keddig  ne kelljen nélkülöznie.

Gazdagrétre érkezve a koncert tiszteletére próbáltam megfelelő öltözékre váltani.

¼ 8-ra volt megbeszélbe a találkozó, de a 139-es busz dugóba került és én csal ½ 8 után érkeztem.

 A jegyem le volt adva a neveme és szerencsére még a műsor megkezdése előtt le tudtam ülni a helyemre.

Rákász Gergely orgonaművészt eddig még nem volt szerencsém látni és hallgatni. Szimpatikus, jóhumorú, nagyon felkészült, tehetséges előadó orgonaművész.

Repertoárjában volt Pachelbell, J.S.Bach, W.A. Mozart, Grieg, Claud Debussy és George Gershwin.
(Ha valamelyik zeneszerzőnek nem írtam a keresztnevét, az azért van, mert fejből nem tudom és utánanézni pedig lusta vagyok.)

A lényeg, hogy ezeket a szerzőket kivétel nélkül nagyon szeretem  és a koncert egy felemelő élmény volt. Hálás vagyok a lányomnak a szervezésért.



2018. július 28., szombat

Esik eső rendesen


20180728 szombat
½ 5-kor arra ébredtem, hogy Áron szobájából világosság szűrődik. Átmentem és még javában Internetezett. Úgy emlékszem, hogy nem kedvesen szóltam, hogy azonnal kapcsolja ki.

Reggel 9-kor zuhogó esőben elmentünk a piacra. Indulás előtt még beáztattam a tarkababot,
Dörgött, villámlott és nagyon esett.
Nem is volt amiatt lelkiismeretfurdalásom, hogy tegnap este nem locsoltam, mert most pótolta az eső.
 
Először Esztike féle túró, Lacinál szőlő és újjhagyma, fokhagyma.

A csavarboltan megreklamáltuk volna az alsó zárhoz másolt kulcsot, de mivel nem volt megfelelő vastagságú nyerskulcsa a mesternek, inkább visszaadta a pénzt.

Vettem két ceruzaelem méretű akkut a fényképezőgépbe.

A hentesnél kértem 4db fasírthoz darálthúst. Adott is, de az 12-re lett elég.

Otthon Áron megint jelezte az időeltolódását, ezért csak magamnak készítettem a reggelit.

Megkevertem a fasírtnak valót. Került abba só, bors, fokhagyma, két tojás és prézli.

A babfőzelék, még így beáztatás után is lassan főtt puhára. Amíg az főtt, volt időm megsütni a fasírtot.

Áron a kúp alatt tálalt. Azt mondta nagyon finom lett.

Kis ebéd utáni szieszta.

Átvittem Pongónak az összegyűjtött csontokat. Judit és Levente Balatonon vannak.


2018. július 27., péntek

Norci eljött Leóért és elvitte


20180727 péntek

Hétkor ébredtem, de egy óra lustulás kijár. Addig persze beleférnek a levelek, amiket amúgyis át kell,hogy nézzek.

10 órakor már hozzákezdtem a három személyes reggeli készítéséhez. Áron kijött figyelmeztetni, nehogy csalódjak, de ők még nem éhesek.

Visszavettem az adagokból és csak a saját részemet készítettem el a reggelit.

Elvégeztem az alaptőke átutalást az AEGON Befektetés kezelőnek.

Azután eljött a dél, amikoris Áron már kijött a kuckójából reggelizni, de Leó még nem, mert ő még nem éhes.

Három óra után ugyanaz a helyzet. Én már ebédelek (A hűtőben lévő halászlé utolsó része egy nagy szelet pirítóssal), a fiúk még halogatják, pedig jócskán maradt a tegnapi rántottcsirkéből és krumpli is lenne hozzá.

Nagyon nehéz kirobbantani őket az Internet fogságából. 

Két feladat is lenne: Ki kellene rámolni a mosogatógépből és le kellene vinni  mindhármunknak 2-2 liter vizet, mert a smaragdfa is nagyon szomjas. Ezen felül jó lenne, ha a szobájukban egy kis rendet csinálnának, mert ott háborús állapotok uralkodnak és én nem szeretném, ha hétvégére így kellene hagyni.

Ők vállalják a mosogatógépet én pedig leviszem a részemet a smaragdfának.

Norci ½ 7-re ígérte, hogy jön Leóért és meg is jött. Artúr kisérte.

Én három órája kérem Leót és Áront, hogy készüljenek fel  erre az időpontra. Leó legyen összepakolva (mobiltelefon, fogkefe, ID card és egyebek). Legyen rend  a szobájukban,  Manna legyen elérhető a szállításra.

Nagy nehezen elbúcsúzunk és elindulunk, ki merre lát.

Norci elmondta,hogy megkapta tőlem az Erste Bank Statementjeit és azt már továbbította is az ügyvéd úrnak.

Arról, hogy Áron mikor mehet hozzájuk Horányba, még egyeztetnek és későb tájékoztatnak minket.

Mi még lekanyarodtunk a TESCO felé.  Én a PET palackokat és a sörös dobozokat intézem, Áron a bevásárlást. A különbség majdnem 10.000.- forint.

Áron még vett az útra kürtős kalácsot és üdítő italokat.

A fizetésnél természetesen levonták a palackvisszaváltásokat, de még így is majdnem 10.000.- forint lett a végösszeg.

Elég későn értünk Dömsödre.

Áron megmutatta a fájlalt bokáját, ami még csúnya lila és dagadt volt. Azt kértem, hogy éjszakára tegyen rá borogatást és polcolja fel.

Manna azonnal ment (de csak a kertben) világgá, Áron pedig leült a számítógép elé. 

Az autót föltettem az éjszakai áramra tölteni.

Egy kupica unikummak fellazítottam az idegrendszeremet.

Egy kis keresgélés után megtaláltam a ceruzaelemek töltőjét, d ea fényképezőgépbe való négy tölthető akkuból csak kettőt találtam.

A rendetlenségemből azzal hárítottam, hogy az elektronikai sarokban kellene még egy polc. már ki is néztem a helyét.

Ahhoz már sötét volt, hogy elkezdjek locsolni.



2018. július 26., csütörtök

Ádám hozza éjszaka haza a fiúkat


20180726 csütörtök

Már majdnem 10 óra. A két fiú még durmol. Hiába, az éjszakai Internetezés a legkimerítőbb.

Lemegyek a CBA-ba és kitalálok valami reggelit. Elentem a henteshez is, vettem Leó kedvence disznósajtot, sütni való kolbászt és főtt füstölt tarját. A péknél vettem egy kiló szeletelt kenyeret, a CBA-ból gyümölcs yoghurtokat, újjhagymát, paradicsomot,  csípős paprikát. Még az autóból is kivettem egy doboz tartós tejet és mentem fel reggelit készíteni.
Emőke és András egy vödör KFC csirkeszárnnyal jöttek át.

Minden kész lett volna, de Áron és Leó bejelentették, hogy ők még nem éhesek.
Megsütöttem magamnak egy fél szál kolbászt, készítettem egy lágytojást és melegítettem egy nagy bögre tejeskávét.

Egyedül reggeliztem. Később Áron elszabadult a notebooktól és megkérdezte, hogy megehetik-e a KFC-s csirkeszárnyakat.

Felhívtam K. Viktort és megbeszéltem vele egy ½ 4-es találkozót a Mom parkban.

Norcikám jelezte, hogy nagyon jól boldogul a Pafikával. Éppen most fejezett be egy töltést 100 %-ra.

A BudapestBankban mindent nagyon jól meg tudtam beszélni K.Viktorral.

Végre kipróbálhattam a parkoló garázsban a töltőt. Ha nem is sokat, de 60-ról 67 %-ra tudtam tölteni, mert összesen egy órára szólt a parkolójegy, de abból már csak 10 perc maradt.

Itthon elkezdtem készíteni a vacsorát. Áron azt kérte, hogy a csirke alkatrészei rántva legyenek. A krumplit amiket megfőztem, azt Áron és Leó közösen hámozták meg.

Leó még kérte, hogy ha lemegyek, akkor vegyek kovászos uborkát.

A vacsora nagyon finom lett.

A fiúk megszervezték, hogy elmennek az Alléba megnézni egy filmet, aminek ¼ 1-kor van vége.

Norci megnyugtatott, hogy majd Ádám értük megy és hazahozza őket. 
Ádám ½ 1-kor telefonált is, hogy a fiúk megvannak és indul velük hozzám.

Ádám egyébként, mint négy gyermekes apa hibátlan
.
A fiúkért nem tenném a tűzbe a kezem, hogy most (már éjjel egy órakor) lefeszenek. eloltják a villanyt és alszanak.

2018. július 25., szerda

Itt maradtam a három fiúval


20180725 szerda

Kora hajnalban ki kellett mennem. Benyitottam a fiúk szobájába is. Leó ott ült a notebookja előtt. Csak annyit kérdeztem, hogy mennyi az idő? Azt mondta 4 óra.
-         - Na, akkor azonnal zárd el és feküdj le.

Leó sem jobb a Deákné vásznánál. Az egyik kutya, a másik eb.

Én még megpróbáltam visszaaludni, de már nem ment. Hét órakor felkeltem. A fiúk még húzták a lóbőrt.

Készítettem magamnak egy falat reggelit és elindultam az ÚJBUDA Önkormányzathoz és leadtam a kitöltött Életbenlét igazoló formulát, amit a Német Nyugdíj Intézet kér három havonként. Azt mondták, majd telefonon értesítenek, ha aláírták és mehetek érte.

Hazafele benéztem a Renault Baumgartnerhez, de az autó eladása áll. Szép állapotban, de úgy várja a vevőt, hogy a szélvédőn az A4-es plakát azt közli, hogy : Árképzés alatt.

Közben megérkezett Norci és hozta Artúrt és Jankát. Janka rögtön összebarátkozott Emőkével és lenyúlta  Emőke szalmakalapjait.

Norcival elmentem feltölteni a nagyobb LEAF-et a Nissan Centrumba. Visszafele már ő vezetett.
Semmi pillanat alatt átállt a villanyautó vezetésére. Mire visszaértünk András ismegjött a Pafikának a kulcsával.

Norci végül azt vitte el. Jankának nem volt benne gyerelkülés csak a biztonsági őv.

Nagyon felpörgött az élet, Itt maradtam a három fiúval.

Kettőkor már nagyon ebédre vágytam, de Áronék még szeretnének ping-pongozni egyet, ezért egyelőre csak nekem hoznak valamit a kínaiból.

Már majdnem öt óra volt, amikor megjött a mosógép szerelő. Megállapította, hogy a bejövő vízvezeték elkoszolódása okozta, hogy a mosógép néha nem fejezte be a mosási programot. 

Úgy ment el, hogy mindent kipróbált és itthagyta a névjegyét. Annyira örültem, hogy végül minden jól működik benne, hogy a 6.000.- forintos javítási költséget felalkudtam 7.000.- forintra. Még így is jobban jártam, mint ha hallgattam volna Áronra és vettünk volna egy új mosógépet javaslatára 70.000.-forintért.

Hatra le kellett mennem a lakógyűlésre, ahol megszavaztuk a két jelölt közül az új közös képviselőt.  Én nem akartam elviccelni a dolgot, ezért nem jelentettem be, amit gondolok, de én legszívessebben három év múlva döntöttem volna el, hogy a két jelölt közül melyikre szavazok.

A lakógyűlés közepette Emőke, Áron, Leó és Arti elmentek sportolni.






2018. július 24., kedd

Áramkimaradás


20180724 kedd

Reggel arra ébredtem, hogy felhívtak a Sion Security-től, hogy a Dömsödi ház riasztó rendszerével  -valószínűleg áramkimaradás miatt - megszakadt a kapcsolatuk. Mikor tudnék lemenni és jelezni feléjük, hogy mit tapasztaltam.

Se reggeli, csak beszóltam a fiúknak, hogy le kell mennem Dömsödre, de igyekszem vissza.

Ahol az autóval parkoltam, onnan csak 20 méter a CBA, bementem és az automatából vettem egy kávét.

Igyekeznem kellett, mert 10-kor meg egy megbeszélésem van az AEGON-nal a Lurdy Házban.

A dömsödi áramkimaradásban én és csak én voltam a ludas. Az elektromos fűnyíró kint maradt a kertben, ráadásul úgy, hogy fent lógott a hálózaton. Az éjszakai vihar alatt lekapcsolt a fi relé. 

Én rögtön a villanyóra szekrényben kezdtem a hibakeresést, de akárhányszor megpróbáltam felkapcsolni a fi relét, mindannyiszor leoldott, egészen addig, amíg ki nem húztam a hálózatból a fűnyíró kábelét.

Visszajött az áram és még szerencse, hogy a hűtőszekrénynek nem volt ideje leolvadni.

Felhívtam a SION Security-t, hogy minden rendben van és indultam vissza Budapestre.

Az AEGON-nal megkötöttem a befektetési szerződést és mehettem haza a fiúkhoz.

Már dél fele járt, amikor javasoltam, hogy ebédeljünk.
Előbb ők (Emőke, Leó és Áron) még lementek egyet ping-pong-ozni.

Csak amikor feljöttek akkor terítettek. A  fiúk jól bekajáltak a káposztás juhtúrós sztrapacskából a sült csirkecombbal. Emőke lányom is áthozta az ő részét és együtt ebédeltünk.
Utána elmentünk a világ legjobb fagyizójába Gazdagréten, (több díjnyertes fagyijuk van).

Ebéd után Leó kérte, hogy játszam vele egy sakkpartit. Mondtam neki, ha nem fél, akkor szívesen és adtam neki egy huszár előnyt. Nagyon ügyesen játszott, de azért megnyertem.

Hétkor még lementek a CBA-ba vásárolni és egyúttal vittek egy balon vízet a smaragdfának.

Szerintem még beálltak focizni, mert már elmúlt ½ 9 és még nem értek vissza. Kiderült, hogy Emőkével voltak lent Mannát megsétáltatni.

Amikor feljöttek, még játszottam egy visszavágót Leóval, azután pihenés.




2018. július 23., hétfő

Főzőcske


 20180723 hétfő

Nyolckor még lustálkodtam, de azután kezdődött a nap.

Áron és Leó kilenckor indultak el a CBA-ba, hogy a reggelihez még beszerezzenek pár dolgot. Azt tudom, hogy a legfontosabb a Leó kedvence, ami a szigetországban nem is létezik, az a disznósajt.

Letöltöttem a notebook-ra és az okos telefonra is a Wunderlist-et. Akinek nincs esze, legyen notesze.

Emőke áthozta a megmosott gyümölcsök felét, de a fiúk csak a ragacsokból kértek. Mindenki megreggelizett a kedve és az ízlése szerint.

Emőke áthívta Leót a kimosott ruháiért és mint mosónő egyben felmondott. Áron azt javasolta, hogy vegyünk egy új mosógépet, én pedig felhívtam a szerelőt, aki szerdára igérte, hogy kijön megjavítani a miénket.

Vacsorára elkészítettem a káposztás juhtúrós sztrapacskát sült csirkecombokkal, de úgy tünt, hogy senkit sem érdekelt, pedig ehhez fel kellett frissítenem az Á. Istvántól megtanultakat, sőt a krumpli reszelőt is tőle kellett, hogy elkérjem.

Az alapanyagokért (krumpli, jutúró, káposzta és csirkecomb), még lementem a CBA-ba és nekiálltam reszelni.

Nem mondom, hogy hamar elkészült, mert macerás kaja.

Áronnak szóltam, hogy terítsen meg és szóljon az illetékeseknek, hogy vacsora, de ez nem érdekelte.

Később még tettem egy utolsó kisérletetet, azután feladtam.



2018. július 22., vasárnap

Áron kimegy a Nyugatiba Leóért


20180722 vasárnap

Már hat óra után felébredtem.
Az idő szomorú és hűvös. Egyelőre élvezem a rendet és a tisztaságot. Megpróbálom megőrizni, mert Edina csak két hét múlva jön újra.

Reggelire gyorsan megmelegítettem a lecsót, ráütöttem egy tojást és kenyeret pirítottam hozzá. Utána tejeskávé.

Kilencre G. Judit kérésére elmentem a templomba, de ő nem volt ott.

Manna már alig várta, hogy megjöjjek. Kért egy kis kaját, majd mellettemlepihent.

Az idő melegszik, de nagyon fülledt.
Azt hiszem, hogy egy új módszert találtam ki a paradicsom palánta nevelésre. A paradicsommag besszerzése helyett, ha a tőn találok egy paradicsomot, amelyik valami miatt meglöttyedt, akkor azt egy tejfölöspohárba felnyitva beteszem. Alatta föld, fölötte föld és meglocsolva várom, amíg történik valami.

Kivettem a hűtőből a három szelet ponytot és megmosva, befűszerezve (só, bors, halfűszer) tettem vissza, hogy mire a bundázásra kerül sor, már jól át legyen itatva fűszerekkel.

A rántott halas ebéd után elkezdődött a pakolás. Egy külön nylon zacskóba szedtem egy kis paradicsomot, őszibarackot és császár körtét.

Egy idő után fogalmam se volt, hogy hol van a zacskó. Már háromszor körbejártam az egész házat, de sehol. Már teljesen lemondtam róla, amikor ki kellett vennem az Emőkének szánt túrót a hűtőből. Ott volt.  

Áronra nagyon büszke vagyok, hogy kiment Leóért a Nyugati Pályaudvarra.
Mire hazaértünkMannával, már a két fiú is megjött.

A gyümölcsökkel (paradicsom, császárkörte, őszibarack) teli zacskót átvittem Emőkének. Kértem, hogy mossa el őket és felezze meg. 

Áron és Leó azt mondták, hogy ők nem éhesek, így egyedül vacsoráztam.

2018. július 21., szombat

Edina első napja


20180721 szombat

Reggel idöben kellett kelnem, mert Edina tegnap azt mondta, hogy ha nem zavar, akkor ő nyolc óra körül szeretne kezdeni takarítani.

Mire felöltöztem Ő is megérkezett.

Mondtam, hogy nyugodtan kezdjen hozzá és mindent a belátása szerint végezzen, én elmegyek a piacra, meg a csavaros bácsihoz és csináltatok neki egy garnitúra kulcsot a házhoz.

Piac előtt még elmentem a Ferihez, hogy vegyek-e valamit a Duna kapu zárcseréjéhez. Ne vegyek semmit – mondta -, előbb felméri a terepet. Gabikának vittem 4 szem paradicsomot, ha már a férjét elrabolom.

Ritát is felvettem az autóba, mert a „csavaros” bácsi neki is jó irány volt.

A másolni való kulcsokat leadtam és onnan mentem a piacra.

A piacon vettem egy tejfökös, sajtos, fokhagymás lángost, az azonnali éhenhalás ellen és csak utána vettem meg Esztikénél a zöldséges túrót. Beültem a piaci kocsmába, hogy igyak egy kávét. A kávéból telekvásárlási tárgyalás lett, de annyira, hogy Emőkét is fel kellett hívjam. Beszélgettek az eladóval a telekről és az áráról, majd telefonszámot cseréltek.

Hazafele benéztem Judithoz, de csak a Levente volt otthon.

Itthon, miközben láttam, hogy Edina birkózik a rendetlenséggel, átmentem Ferihez, hogy kezdjünk valamit a Duna kapuk zárjaival, lakataival.

Időközben Feri már elkezdte a kapuk gyógyítgatását, én meg találtam hozzá pótkulcsokat. Amikor már mind a két kapu nyítható és zárható lett, ittunk rá egy unikumot.

Edinának szóltam, hogy ha végzett, ne keressen, csak zárjon be, mert annak örömére, hogy a létrával nem kell nagyot kerülnöm, elmegyek a Dunára egyet úszni.
 
Csak 30-40 perc múlva tértem vissza, addigra Edina már elment. A házban lényegesen nagyobb tisztaság és rend lett.

Kicsit gyomláltam a paradicsomokat és ebédre megettem a maradék gombásrizst, majd egy kicsit lepihentem.

Áron telefonált az osztálykirándulásos táborból, hogy én maradjak Dömsödön, ő majd hétfőn fogadja a Leót és kedden együtt jönnek Dömsödre.

Már éppen készülődtem az esti locsoláshoz, amikor elkezdett dörögni az ég és szemerkélni az eső. Ha átvállalja, akkor vállalja át. Hétkor már esett is.
Vacsorára melegítettem a lecsóból és hozzá megettem a maradék sajtos, tejfölös lángost.

2018. július 20., péntek

Végre rántott ponty


20180720 péntek

Az ébredéskor összeszedtem és sorbaállítottam a mai nap legfontosabb teendőit.

Persze azzal kezdtem, hogy megválaszoltam a beérkezett leveleimet. Rendbe kellene tennem a blogbejegyzéseimet is, mert bőven vannak bepótolnivalóim.

Délelőtt kinyomtattam a QUANTIC oldalakat, kitöltöttem és beszkennelve elküldtem K. Ádámnak.

Hamar megjött a válasz, hogy megkapta és már továbbítja is.

Emőke hozott egy tányér gombás rizst és azt ettem ebédre. Ő is elvitt a tegnap félretett lecsóból, remélem ízleni fog neki, mert nagyon igyekeztem.

Elmondta a tervezett programját a Zánkai gyógynövény arborétumban, amihez csak helyeselni tudtam. Ez már a gyógynövényes vállalkozásának a startjához kell.

Lassan összepakoltam, lementem Mannáért: Mindent bepakoltam az autóba és indultunk.

A TESCO-nál bementem néhány dolgot vásárolni. Többek között vásárolta három szelet pontyot, mert már nagyon szeretnék enni rántott pontyot.

Az M0-ásra érve több kilóméteres dugóba  keveredtünk, amiből csak az 51-esen szabadultunk ki.

Még napsütésben érkeztünk a bázisra, Manna azonnal terepezett, de a mai úszást el kellett halasztani holnapra.

Ferivel ittunk egy welcome drinket, majd átmentem hozzájuk a falvésőért.
Gabika, mintha csak olvasott volna a gondolataimban, megkínált rántott ponttyal, amit vegyes salátával és majonézzel nagyon jóízűen el is fogyasztottam. A második szelet már meghaladta az étvágyamat, így azt dogi bag-ben hazavittem.

Edina felhívott,hogy akkor holnap reggel jön takarítani. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tud megbirkózni ezzel a nem kis feladattal.

Hazaérve még egy nagy locsolás, egy pohár sör és lepihentem.

2018. július 19., csütörtök

Tósa Sanyinál


20180719 csütörtök

Reggel amikor felébredtem, az első jó hír az volt, hogy a Lány szerencsésen hazaérkezett a Balatonról.

Most nagyon nem érek rá, mert ha összeszedtem magam, akkor el kell mennem a Tósa Sanyi barátomhoz (Hungária krt. 5.). Nagyon beteg, azt mondta Parkinson kór és orbánc.

Elmegyek és megnézem, mit tudok segíteni.

A navigáció a Kerepesi útról balra fordulást javasolt a Hungária kőruton, de arra a házszámok csak növekedtek. egy oldalutcában leparkoltam, hogy majd gyalog megkeresem az 5.-öt.

Amerre mentem a Tósa Sanyihoz a Hungária körúton, arra lettem figyelmes, hogy a közterület felügyelő a csíkos mellényében igazoltat egy idősebb nőt, aki kenyeret adott a két hajléktalan közül az egyiknek. 

Megálltam mellettük.

Már ott tartott, hogy hölgyem, amit most csinált az törvénybe ütköző, ezért vagy most fizet 2000.- forint helyszíni bírságot, vagy adok egy csekket és arra befizet 3000.-forintot, ugyanis tíz napja érvényben van egy rendelet, miszerint közterületen élelemmel, ruhával vagy bármivel segíteni migránsokat vagy hajléktalanokat, az törvénybe ütköző cselekedet.

Valószínűleg nagyon csodálkozva  figyeltem a történéseket, miközben azon gondolkoztam, hogy az Orbán Viktor által előterjesztett törvény elfogadásakor azok a KDNP-sek, akik igennel szavaztak, tudják-e vajon és olvasták-e az irgalmas szamaritánus történetét azt, hogy segítsen az ember fele barátján és csak úgy szeresse önmagát mint felebarátját.

Miközben így elméláztam, a csíkos mellényes hozzám fordult és akkor még normális hangon megkérdezte,hogy mit szeretnék.

-        -  Semmit, csak hallgatom,hogy mi történik itt.
-         - Akkor legyen szíves menjen tovább.
-         - Miért? Én mint magyar állampolgár és Budapesti  lakos, nem állhatok meg a közterületen      bárhol,  ahol azt semmilyen tábla nem tiltja?
-          - Nem.  – de ekkor már egy kicsit ingerült volt.
-          - Ha Ön erről, itt mint hatóság intézkedik, akkor szeretném Önnek igazolni magam és               ugyanezt kérem magától is.
-          - Mire fel és milyen célból?
-          - Azért, hogy feljelentést tehessek Ön ellen, miszerint zaklatja azokat az állampolgárokat,      akik a közterületen megállnak.
-          - Mégegyszer felszólítom, hogy menjen tovább, mert itt intézkedés folyik és ha azonnal          nem  megy tovább, rendőrt hívok.
-          - Na látja, akkor már egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz, mert akkor legalább      pontosan fogom tudni, hogy ki ellen kell a feljelentésemet megtenni és legalább az itt            minket körülállók közül felkérhetek valakit, hogy alkalmasint tanúskodjon, hogy mit látott,      mit hallott.

Addigra már 10-15 ember állta körül az eseményt és olyanokat morogtak, hogy a Fidesz a diktatúrájából rendőrállamot akar csinálni. Az egyikre rá is szólt, hogy ne fényképezkedjen.

Végül szólt az idős hölgynek, hogy menjen vele, keressenek egy nyugodtabb helyet, ahol ő folytathatja az intézkedést.

Teljesen kétségbe vagyok esve és egyre jobban érlelődik bennem, hogy csak EL INNEN, miközben nagyon szeretem ezt az egész országot, Budapestet és Dömsödöt, - Az angol azt mondja: ”There is no like at home”, ami, ha nem is szószerint, de kb. azt jelenti: Mindenhol  jó, de legjobb otthon.

Nem csak az életszínvonallal van bajom, hanem az egész  légkörrel és ebben én nem tudok semmit tenni, maximum annyit, hogy az állandó hőbörgéseimmel, mint azt a Kádár rendszerben is tettem néha bevitetem magam a rendőrségre.
 
Ez lassan kezd elviselhetetlen lenni.

Emőke lányomnak el se merem mondani ezt a kis történetet, mert már többször megkért, hogy én ne bosszantsam fel magam, mert előbb-utóbb ilyesmi miatt fogok strókot kapni.

Sanyinál kétségbe voltam esve, hogy mennyire nem tud menni se. Amikor kávéval kínált, azt mondtam, csak akkor fogadom el, ha én készíthetem el a konyhában, mondja meg, hogy mit hol találok.

Így is történt, elkészítettem, bevittem, majd miután elfogyasztottuk, kivittem a csészéket és elmosogattam.

Búcsúzóul, amiért sikerült lebeszélnem, hogy banki hitelt vegyen fel, otthagytam a nálam lévő 50.000.- forintot, aminek örült, de csak kölcsönként volt hajlandó elfogadni. Mondtam, hogy rendben, de én meg csak kamatmentesen tudom odaadni.

Onnan a Közhelybe mentem, ahol háromkor kezdődött az „Óz a csodák csodája” film vetítése angol hanggal és magyar felirattal. Nagyon jó volt egy órát velük tölteni.

Hazafele bementem a CBA-ba és vettem egy fél kiló paprikát, ugyanannyi paradicsomot és két szál lecsókolbászt.

Azt terveztem, hogy lecsót fogok készííteni vacsorára, de csak light-osat, mert Emőke nem csípi a csípőset J. Végül nem tudott átjönni, de kérte, hogy tegyem el a részét.



2018. július 18., szerda

Borkának elvittem a képeket


20180718 szerda

Nyolckor már meg is reggeliztem.

Azt nem merem mondani, hogy teljesen megváltoztam, de azt igen, hogy elindultam a javulás útján. Például megborotválkoztam.

Tettem ezt azért, mert 10 órára bejelentkeztem a Berenics doktornőhöz, ugyanis teljesen elkavartam  a két hónappal ezelőtti felülvizsgálatról írt és kinyomtatott papírját, ami nélkül Lenke nővér nem iratja meg a háziorvos nővel a receptemet.

Ha már javulok, akkor hajrá, megpróbálok egy kis rendet is csinálni magam körül.

Kezembe akadt az a négy falikép, amiket már jó ideje csak egyik helyről rakosgatok a másikra. Nincs helye, mert ezek csak akkor voltak a falon, amikor Áron még csecsemő volt. Most, hogy Tiboréknak néhány hónapja kislánya született,  gyorsan felajánlottam nekik. Ettől azért ez még nem került hozzájuk, de ma ebben is pontot tettem az ügy végére és felhívtam őket.
 
A telefont nem vette ugyan fel, de nyomban jött egy SMS „Visszahívhatlak később?”  Ugye, hogy a dolgok nem is oldódnak meg olyan egyszerűen?
Na mindegy, az a fontos, hogy valami elindult. Csak így tovább, Sooner or later (előbb-utóbb) rend lesz körülöttem.

Bementem a Berencsi doktornőhöz a felülvizsgálati papírért. Én türelmesen várakoztam ½ 2-ig, de azt rossz volt tapasztalni, hogy a várakozók között több olyan beteg is volt, akik 8 -1/2 9-re voltak előjegyezve. A nővérke bizalmasan tájékoztatta a várakozókat, hogy legutóbb melyik orvos vándorolt ki családostól.

Onnan eljövet felhívtam Tibort, hogy miután itt vagyok a közelükben, csak egy percre zavarnám őket, hogy a Borkának felvigyem a képeket.

Borkát nem láthattam, mert éppen a nagymamánál van, de a képeket átadtam, aminek a szülők nagyon örültek.

A lakás teljesen át lett alakítva és gyönyörű lett.
Hazafele begurultam a Nissan Centrumba egy kávéra és az autót azalatt feltöltöttem 21 %-ról 91 %-ra.

Hazaérve sehol nem találtam, se a lányt, se egy üzenetet, hogy hol van. Két napja nem tudok róla semmit. Az mondjuk egy kicsit megnyugtatott, hogy az autóját se láttam a helyén parkolni. Gondolom, akkor azzal mentek el és nem a lakásban van rosszul.

Katika egy adag őszibarackkal símította a felborzolt kedélyemet, amikor látta, hogy hiába csöngetek a lányhoz.

Végső kétségbeesésemben becsöngettem az anyjához, de ő is csak annyit tudott mondani, hogy lement Andrással a Balatonra és egy kis unikummal nyugtatott. Egy biztos, ha hazajön, az a minimum, hogy agyonütöm, mert ezt nem teheti meg egy apával.

2018. július 17., kedd

Újabb befektetési ajánlat.


20180717 kedd

Amikor felébredtem, rögtön megnéztem volna, hogyan jutok el tömegközlekedéssel a Lurdy házba, de sajnos az utvonalterv.hu csak annyit tudott mondani, hogy a tervezés folyamatban van.  Online dugó.

Emlékezetből úgy gondoltam, hogy 8-as és a 103-as busz odavisz.

Hát nem vitt oda. Nagyon szét van kaszabolva a város tömegközlekedése. Végül négy járművel (háromszori átszállással) értem oda:

8-as busz
103-as busz
1-es villamos
1-es villamos pótló autóbusz

A hosszú úton oda-vissza legalább tudtam olvasni Arthure Conan Doyle: Sherlock Holmes-ját.

Maga a megbeszélés az AB AEGON befektetéseiről érdekes volt, de még nem köteleztem el magam. Az egyetlen kis pozitívum, hogy a jegybanki alapkamatnál és az inflációnál magasabb a hozam.

Visszafele ugyanaz a cirkusz. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha autóval megyek.

Újra itthon. Manna kéri, hogy le szeretne menni.

Vacsorára megmelegítettem a KFC kosár maradékát. Emőke sehol: Mindig azt gondoltam, ha a gyerekeim nem jelentkeznek, az azt jelent, hogy jól érzik magukat.

2018. július 16., hétfő

Útban hazafele burger


20180716 hétfő

Manna már hat óra előtt hozzákezdett a vitatkozásnak. Először csak nyomakodott a fejével, de amikor azt tapasztalta, hogy én nem értek a szép szóból, akkor bekeményített és finoman, de harapdálni kezdett. Feladtam és lementem vele, hogy kiengedjem.

Még egy kicsit visszamentem lustálkodni, de azután összeütöttem egy bőséges reggelit, majd kimentem kertészkedni.

Legalább egy órát gyomláltam a veteményest, hogy minél nagyobb hozama legyen. Volt, ahol ezt négykézláb kellett tennem. Ilyenkor Manna odajött és dörgölődzve megkérdezte: tudok valamiben segíteni?

Pihenésnek továbbolvastam a „Három ember egy csónakban”-t.

Jó hír, hogy felhívott Rácz Gábor  (Kókai kényszertulajdonos társam) és ő is azon van, hogy szabaduljunk meg a kókai közös telek tulajdonunktól. Rögtön beszámoltam neki, hogy én mit intéztem a telek rendbehozatala érdekében.

Hat órakor ettem meg az utóját a tejfölös csirkepörköltnek és a hűtőben még találtam hozzá egy üveg kovászos uborkát.

Locsolás ½ 7-től ¼ 8-ig. Ekkor már pakoltam, de még meg kell keresnem, hogy hova bújt Manna, mert érzi, hogy haza fogunk menni.

Szedtem néhány érettebb paradicsomot, hogy Emőkének is jusson a jóból.

Útközben Szigethalmon vettem Emőkének egy sajtos csirkemelles burgert, magamnak pedig egy girosburgert. A csomagolásnál kértem, hogy jelöljék meg, hogy melyik az enyém, mert az csípős.

Hazaéerve konstatáltam, hogy Áron megtalálhatta az alsó zár kulcsát, mert űgy indult el, hogy legalább azt bezárta. A girosburgert egyedül ettem meg, mert Emőke még nem volt otthon. Az ő csomagját (sajtos, csirkemell burger, Esztike féle túró, paradicsomok) a kilincsére akasztottam.

Manna itt is kikövetelte magának, hogy lemehessen csavarogni.


2018. július 15., vasárnap

Nyár, nyár, nyár


20180715 vasárnap

Itt dübörög a nyár. Manna az éjszakai turnéján csak az ösztöneire hallgatott és még be is akarta hozni a döglött madarat.

Emőke jelentése szerint Áron időben és rendben elindult az osztálykirándulásra. Én biztosan csak azt néztem volna meg, hogy vitt-e magával elegendő váltás fehérneműt, az iratait, fogkefét, valami olvasni valót és készített-e egy két példányos leltárt, mert a csomagja hazafelé rendszerint kisebb szokott lenni, mint odafele.

Emőke arra koncentrált, hogy legyen zsebpénze és, hogy az útra vigyen magával szendvicseket.

Reggeli után érdeklődtem Emőkénél a hogyléte felől és, hogy este mit vigyünk neki, de ő azt mondta, hogy semmire sincs szüksége, inkább élvezzük tovább a nyarat. Ez a legkönnyebb.

Az ebéd a hőség miatt kimaradt.

Összeraktam az egyik Raspberry Pi 3-at.  Nemsokára üzembe is helyezem.

Először este hét körül merült fel, hogy valamit kellene vacsorázni, de előtte mindenképpen végeztem egy nagy locsolást.

Egy unicum után a vacsora a tejfölös csirkepaprikás utolsó előtti adagja lett. 




2018. július 14., szombat

paradicsom karózás


20180714 szombat

Már hétkor felébredtem. Valamiért ma korán szeretnék kimenni a piacra.

Meg se reggeliztem, csak indultam. Esztikénél ma sem vot fűszeres túró, de azért másnál kaptam.

Vettem még újhagymát és jó sok fokhagymát. Hazafele beugrottam Juditékhoz egy kávéra és egy rövid beszélgetésre.

Judit megmutatta a hátsó kertet, amit el szeretne adni. Árról nem beszéltünk, mert még előbb Emőkével is tisztáznom kell, hogy az neki jó lenne-e gyógynövény termesztésre.

Amikor hazaértem szomorúan láttam, hogy Manna  nem csupán vadászott, de az áldozatát még be is hozta a házba.

Reggelire egy bő szalonnás, sonkás, hagymás tojást készítettem a kertből szedett friss paradicsommal.

B. Ági telefonált, hogy délután ¼ 3-kor jönne bemutatni Edinát, aki elvállalná a takarítást.
Mire újra átmentem Judithoz, már csak a Levente volt otthon. Nekiálltunk a paradicsomoshoz karókat gyártani. Először négyet sikerült Leventének méretre fűrészelnie és az oldalágaitól megfosztani.

Mindet áthoztam, méretre vágtam és a szalagfűrészen kihegyezve visszavittem. Rögtön mind a négyet le is vertük és a paradicsomokat fel is kötöztem. Áthoztam az újabb négyet és mielőtt karókat csináltam ezekből, elmentem egy nagyot úszni. 

Nem csak a víznek volt nagy a sodrása, de a szél is Dél fele fújt, így visszafele az úszást fel kellett adjam és a parton sétáltam vissza.

Egy kicsit beszélgettem Klárival és Gáborral a stégen, majd bejöttem és legyártottam a négy új karót, de ezeket már autóval szállítottam át Juditékhoz.

Leventével ezeket is letelepítettük és a paradicsomokat felkötöztük. Levente kiásott nekem egy kis paprika palántát.

Juditnak nagyon tetszett a munkánk és azt mondta, ma este beindítja a szivattyút ésmeg is locsolja a konyhakertet.

Itthon rögtön elültettem az új palántát és én is mindent meglocsoltam.



2018. július 13., péntek

A péntek egy kicsit zsúfolt


20180713 péntek

Péntek 13. Még szerencse, hogy nem vagyok babonás.

Reggel megkértem Áront, hogy hozzon a CBA-ból egy palack tejet és egy doboz tojást. Ez annyira fárasztó és bonyolult feladat lett volna, hogy a megvalósulására 8-tól 11-ig várni kellett.

Akkor elkészítettem és feltálaltam a reggelit (sült kolbász mustárral és lágytojás. Nekem még egy tejeskávé).

Áron következő feladata az lett volna, hogy vigye le a szemetet, de az Internetezés az előbbre való, ezért erre nem került sor.

Áron szeretett volna egy focicsukát, ezért javasoltam, hogy guruljunk el a Decathlonba és vegyük meg. Jó, de most nem ér rá, mert valakivel beszélget online, majd egy óra múlva.

Közben úgy alakult, hogy Emőkét meg elvittem volna egy állás interjúra, de azután nem érezte jól magát. 

A két gyerek közé szorultam. Az egyik nem akart jönni, a másik nem tudott jönni.
Közben felhoztam  Mannát, aki viszont elbújt, jelezve, hogy ma nem akar velem jönni Dömsödre.

Meg vagyok én áldva a családommal.

Végül Áront sikerült rávennem, hogy induljunk el megvenni azt a focicipőt. Ott úgy éreztem, hogy már százat is felpróbált, mire vettünk egyet.

Áront visszavittem, Mannát és a cuccokat bepakoltam az autóba és ketten indultunk Dömsödre.
Emőke azt az utasítást kapta, hogy győgyuljon és vasárnap reggel figyeljen oda Áron indulására a sporttáborba.

Az első állomás a TESCO volt. Manna kedvéért az autó mind a négy ablakát leeresztettem három újjnyira, hogy amíg bent vagyok, nehogy megsüljön.
A Pet palackok leadása után vettem főtt füstölt tarját, kenyeret, sört, sajtot. három csirkecombot és egy karton tartós tejet.

Folytatva az utat útközben a rádió egyfolytában karambolokról, dugókról és lassü haladásról tudósított.

Még napsütésben értünk Dömsödre. Manna csavargással. én pedig a locsolással kezdtem, azután mind a ketten megvacsoráztunk.

2018. július 12., csütörtök

Sanyika


20180712 csütörtök


Kilenckor már becsöngettem a lányhoz, hogy English Lesson, de ő még nem volt kész erre és emlékeztetett, hogy tegnap tíz órát beszéltünk meg mára.

Így is lett. Végül tíz óra után néhány perccel kezdtünk. Az angol igeidők, abból is az egyszerű jelenidő ismétlése volt az első óra anyaga.

Délelőtt el voltam foglalva Emőke lányom angol órájával. Szerintem nagyon jól sikerült és Emőke szerint is hasznos volt.

A pendrive-jára feltettem a ma ismételt dolgokból néhány videót és kapott egy kevés házi tanulni valót. Azért csak keveset, nehogy elvegyem a kedvét a további angol óráktól.

Délután megbeszéltem A. Gáborral egy találkozót, mert már korábban megállapodtunk abban, hogy alkalmasint megmutatom neki a villanyautót.

A Fogarasi úti ÖMV kútnál találkoztunk és onnan indultunk a Nissan LEAF-fel. Egy jó félórát autókáztunk. Nagyon tetszett neki az autó.

Hazafele gondoltam egy merészet, hogy megint megpróbálom meglátogatni a Katona Sanyit, aki a legutóbbi próbálkozásaimkor, valószínűleg a betegsége miatt már nem engedett be magához.

A kapucsöngetésre a fia Péter jelentkezett és hívott, hogy jöjjek fel, de apukája, a Sanyi már meghalt.

Nagyon szomorú órát töltöttünk együtt, miközben részletesen elmondta  apukája betegsége történetét és azt is, hogy Sanyi végakarata szerint a hamvait a Preluki Campingben a tengerbe szórta szét.

Közben nekem lepergett az a 15 év amikor ugyanazon a munkahelyen dolgoztunk és én nagyon sokat tanultam tőle.

Mindez nagyon borúsra festette az estémet. Nyugodjék békében.

A szomorúságból megpróbáltam kiegyenesedni és amikor hazaértem, elkészítettem a családnak a vacsorát. Tejfölös csirkepaprikást készítettem, mert az mindig tuti nyerő. A tálalásnál a főtt tésztán kívűl cékla volt mellé.

2018. július 11., szerda

Fagyis Angol


20180711 szerda

Reggel leszaladtam a CBA-ba. Vettem virslit, sonkát és három kaszinótojást és gyümölcs yoghurtot. Áron segített a tálalásban. Tettem hozzá újhagymát, Emőke pedig hozott át néhány szem paradicsomot. Együtt reggelizett a család.

Délelőtt átnéztem azokat a videókat, amikkel a holnapi első angol órán szeretnék Emőkével foglalkozni. Még egy kis óravázlatot is készítettem magamnak.

Délutánra meg voltunk hívva a Közhelybe Fagyis Angolra, de se Áronnak se Emőkének nem volt kedvük velem tartani.

Egyedül mentem. Nagyon jó hangulatú közösségi esemény volt kevés angollal és sok fagyival.  Larry a búcsúzáskor még Áronnak is csomagolt egy nagy adag fagylaltot, amit Áron végül átvitt Emőkének.

Vacsorára Emőke egy jénai tálban áthozott valamilyen rakott sajtos süleményt és Áronnal kettesben azt vacsoráztuk. Mind a kettőnknek nagyon ízlett.

2018. július 10., kedd

Egészség megörző Centrum


20180710 kedd

Ezt egyszer már megfogadtam, hogy nem leszek a tömegből ilyen kihalászható, telefonon bejelentkező ingyenes egészségmegörző balek. Most mégis bekaptam a horgot, így meg kellett jelennem ½ 10-kor a belvárosban a „szélhámos” cég telephelyén.

Az már csak fokozta a hülyeségemet, hogy a zöld rendszámos villanyautómmal villogva egyetlen szabad parkolóhelyet sem találtam. (Talán majd 2019 január 1-től,  - amikortól a főváros bevezeti a „dugódíjat”-, egy kicsit javulni fog a helyzet.)

Végül egy belvárosi szálloda mélygarázsában sikerült teljesen illegálisan beparkolnom. Már  annak is örültem, hogy itt legalább találtam egy üres helyet. Legfeljebb majd kifizettetik a parkolást vagy megbüntetnek.

Az egészség megőrző cég látogatóinak többsége, hozzám hasonló korú, mivel őket a legkönnyebb megetetni azzal, hogy a koruk előrehaladtával egyre több egészségügyi kockázattal kell majd szembesülniük.

A velem személyesen foglalkozó (mint az később róla kiderült, nincs is semmilyen egészségüggyel kapcsolatos végzettsége, ő csak egy eladó), rögtön kikérdezett a betegségeimről, hogy később azokra tudjon fókuszálni.

A jövőben várható kilátásaimról, nekem, ennél pesszimistábban még egyetlen orvos sem nyilatkozott.
Hogy a gépen futó program minél meggyőzőbbnek hasson, mindenféle hangokat adott ki, miközben a képernyőn fenyegető piros felkiáltó jelek villantak fel, jelezve, hogy velem kapcsolatban, itt-ott várhatóan komoly  bajok vannak.

Utána a személyemet érintő vizsgálatról készült egy nyomtatott összesítő, amivel el is jutottunk a célhoz.
Az eladó kiértékelte az eredményeket és fevázolta , hogy a részemre ajánlott prevenció érdekében milyen berendezések megvásárlását és milyen rendszeres vizsgálatokat javasol  nekem.

Az egyik eszköz 398.000.- a másik eszköz 120.000.- forintba kerülne, a heti kétszeres vizsgálat pedig alkalmanként 8-8.000.- forintba.

Ádámot felhívtam, hogy elég sokat fogok késni, mert nem érek oda a Döbrentei tére ½ 11-re.

Az eladó közben részletesen kifejtette, hogy reméli, egyetértek abban, hogy az egészségemért ennyit kell áldoznom és ha mindez egyszerre nem menne, akkor tud nekem biztosítani egy nagyon kedvezményes hitelkonstrukciót. Holnap ½ 10-re jöjjek be és akkor megírjuk a banki előszerződést.

Arról elfeljtett nyilatkozni, hogy egy ilyen sikeres üzletkötés után mennyi lenne az ő jutaléka. A  fülesek azt csiripelték, hogy 8 %. Délelőttönként 50  ezer forint, nem is olyan rossz órabér.
Én már ekkor tudtam, hogy se holnap se az életben többé, ide be nem teszem a lábam.

Szerencsémre a szállodai garázsban az illegális parkolásért nem problémázott senki.
Igyekeztem, hogy ne sokat késsek az Ádámmal való találkozásról. Amint odaértem az Arany Szarvas előtti parkolóba, felhívtam és ő pillanatokon belül megjelent. Átadtam neki a  Deposit Form általam aláírt két példányát és már rohantam is tovább, hogy 12-re odaérjek Adri fogorvosi rendeőjébe.
Éppen 12-t harangoztak mire leparkoltam.

Szokásom szerint végignyafogtam a kezelést, pedig ez csak egy egyszerű bal alsó 4-es korona visszaragasztása volt.

Hat óra teljes evésszünet és utána is csak pépes, illetve folyékony kaját szabad magamhoz venni.
Hazaérve a CBA-ban vettem újkrumplit, néhány szelet csirkemellet a családnak, magamnak pedig a „Szomszédok” nevű kajáldában hideg gyümölcslevest és sárgaborsó pürét.



2018. július 9., hétfő

Manna jobban szeret Dömsödön lenni, mint Budapesten


20180709 hétfő

Bár már nyolc óra előtt felbredtem, azért még ½ 10-ig olvasgattam és pötyögtem a notebookomon.

Azután kimentem egy kicsit konyhakertezni. Gazoltam és amelyik paradicsom(fa) túlnőtte a karóját, az kapott egy új, magasabb karót.

A reggeli elmaradt és csak délben került rá sor.

Emőke tájékoztatott az otthoni körülményekről, ami nem hangzott meggyőzően.

Összeszedtem Áron szobájában az összes bögrét, poharat,tányért és evőeszközt. Még éppen belefértek a mosogatógépbe és elindítottam.

Délután Manna csak meglátta, hogy behozom a hordozókáját, azonnal elfutott és elbújt. Szerencsére tudom, hogy melyik a kedvenc búvóhelye, de ő nem tudja, hogy én tudom. Az Áron fehérneműs szekrénye, ami elég magasan van. Azonnal odamentem, de csak megsimogattam és mondtam neki, hogy : „Nyugi, még nem megyünk.”

Nagyon akkurátosan, mindenre odafigyelve csomagoltam és mindent bepakoltam az autóba. Szerencsémre elkezdett szemerkélni az eső, így nem kellett aggódnom amiatt, hogy elmarad a mai locsolás.

Mannát tettem be legutoljára a hordozókájába és azzal együtt az autóba. Gondosan mindent elzártam és bezártam.

Hat óra fele el is tudtunk indulni. Felhívtam a HEKK-est, hogy kérek két sült hekket hasábburgonyával és tartárral elvitelre, tíz perc múlva ott vagyok.
Ha nem is tíz perc alatt, de hamar odaértem és átvettem a két dobozt, amiben a hekkek voltak.

¼ 8 körül értünk haza. Emőkének átadtam a Mannát és amiket még neki hoztam (pritaminos túrót, egy doboz meggyet és egy pár darab (saját termésű) paradicsomot.

Áronnak nem sikerült befejeznie a rendcsinálást, de ő úgy itélte meg, hogy haladt vele.

Kinyomtattam a Norciéknak szükséges Deposit Form-ot. Gondosan fekete tintával (ahogy az ügyvéd úr kérte) aláírtam és felhívtam Ádámot, hogy holnap hol és mikor tudom átadni.

Megvacsoráztuk a két sült hekket és mindenki ment pihenni.


2018. július 8., vasárnap

Egyelőre maradunk


20180708 vasárnap

Már hétkor kidobott az ágy, de azért a reggelit nem kapkodtam el.

Késő délelőtt , hívott Judit, hogy ½ 1 fele érkeznek a busszal Görögörszágból és ha tudok, akkor menjek értük Szalkszentmártonba.

Természetesen tudok.

12-kor el is indultam, a táv kevesebb, mint 15 km. Csak egy negyed órát vártam a busz máris begördült a Szalki Fogadó parkolójába.

Nagyon örültem Judit és Levente megérkezésének. Útközben Dömsöd felé részletesen kikérdeztem őket az egyhetes nyaralásukról.

Judit nagyon hálás volt, hogy elmentem értük. Rögtön főzött egy finom kávét, mert abban hiányt szenvedtek.

A bérlő szomszédtól Levente hozott át két tányér lecsót. A Juditét nekem kellett megennem, mert ő nem szereti a lecsót, én viszont jóízűen befaltam.

Hazaérve kértem Emőkét, hogy tájékoztasson a Gazdagréti állapotokról. Miután azt válaszolta, hogy: hát ?!?, ezért úgy döntöttem, hogy akkor ma nem megyünk haza. Nekem elég itt ez a rendetlenség, amit Áron itt hagyott.

Vacsora előtt mindent meglocsoltam.

Mannának azt mondtam, ha kieszi a tálkájából a maradékot, akkor kap finom újat. Teljesen megértette és jött is követelni, hogy mi lesz azzal az újjal. Én is a maradékból vacsoráztam. A halászlé felét melegítettem meg magamnak vacsorára.


2018. július 7., szombat

Piac


20180707 szombat

Igyekeztem legkésőbb 9-kor elindulni a piacra, nehogy lemaradjak valamiről.

Jól kezdődött az út, mert a csomagtartóba megint betettem néhány dolgot a kapu elé kirakott lomokból. Egyszer csak el fognak fogyni.

Útban a piac felé megálltam a nagy gmuldennél és mindent beledobáltam.

A piacon vettem egy elültethető rozmaringot, egy csípős paprikát, egy vastag szelet sonkát, pritaminos túrót, egy üveg unikumot és zárásnak egy fokhagymás, tejfölös, sajtos lángost.

A rozmaring nagyon finom ízesítő hatásáról tavaly nyáron győződtem meg Horvátországi nyaralásunk alkalmával.

A Deposit Form-mal is erőteljes haladás mutatkozik, mert a dömsödi piacon, a papír-írószer boltban sikerült vennem egy feketén fogó golyóstollat. Norci ugyanis felhívta a figyelmem, hogy csak fekete színnel szabad aláírni. 

Hazaérve már csak Mannának kellett reggelit adnom, én már csak egy tejeskávéra vágytam.

Belenéztem a leveleimbe, majd kimentem a kertbe és elültettem a rozmaringot. A levegő ugyancsak lehült. Nincs hideg, kellemes 20-25 ⁰C van.

Átmentem Áron szobájába, hogy kinyomtassam a Form-ot. A rendetlenség elképesztő. Az asztalon nem lehet elférni. Bögrék, poharak tele meg nem kezdett beleszáradt meggylevessel, a másikban banán turmix, a harmadikban nem tudom mi, az ágyon tányérok maradék kajákkal. A földön széttaposott rágcsák és csirkecsontok. Félig megkezdett Cappy flakkonok, de a kupak nincs rajtuk. Ezt nem lehet kibírni.

Utána egy kis angol óra egy pótvizsgára készülő diáknak.

Átvittem a csontokat Pongónak, mert Juditék Görögországban vannak.

Kivettem a mélyhűtőből egy doboz csülkös bablevest és feltettem lassú lángra. Gondoltam, amíg az melegszik, kmegyek locsolni.

Mire befejeztem a locsolást, a bableves, nem csupán felengedett, de meg is melegedett.

Közben Manna is kérte a vacsoráját. Miután elfogyasztotta felment pihenni.

A bablevest kint a kúp alatt tálaltam kenyérrel és bele egy evőkanál tejföllel.

½ 9-re már mind a ketten pihenőre vettük a figurát.

2018. július 6., péntek

A kapunk előtti szemét


20180706 péntek

Manna reggel nyolctól tízig majdnem egyfolytában reklamált, hogy mikor megyünk már le reggelizni. 

Azután, amikor lementünk, akkor sorban minden baja lett. Kevés volt a kaja, most meg inni szeretne, végül ki szeretne menni.

Az én reggelimmel is problémák voltak. Ahhoz előbb el kellett menni a Dobos ABC-be kenyérért. Az indulásnál beraktam néhány dolgot a kapu elől a csomagtartóba, amit a szemetesek nem voltak hajlandók, még némi borravalóért sem elvinni, mondván, a gipszkarton nem háztartási hulladék.

Ha már amúgy is arra visz az utam visszafele beugrom a patikába a gyógyszerért. A patikában kicsit csodálkoztam, hogy csak egy dobozzal adtak. Nem úgy volt, hogy Lenke nővér három dobozzal ígért, amikor kihozta a receptet?

Na mindegy, de amikor beültem az atóba, szembesülnöm kellett azzal, hogy én vagyok a hülye, mert a három receptből csak egyet vittem be a patikába.

A jó hír, hogy amikor a Középső úton elindultam hazafelé, rögtön az elején találtam egy nagy gmuldent, amivel az építkezési törmelékeket szokták elszállítani. Gyorsan kipattantam és a csomagtartóból bedobáltam a saját szemetemet. Így majd lassan el fog fogyni, ami a kapunk előtt csúfoskodik.

Délelőtt ismét jött a villanyóra leolvasó, de én még mindig nem találtam a villanyóra szekrény kulcsát. Mire ő azt monda, hogy akkor ezt neki jelentenie kell a Műszaki ellenőr felé.

Ettől bepánikoltam és írtam haza Emőkének, hogy Áron nem tette oda vissza ennek a kulcsát, ahonnan elvette. 

Emőke kinyomozta, hogy Áron az eresz csatorna csavarjára akasztotta. Meg is lett.

A reggeli még mindig a sült csirkeszárnyakból került tálalásra, de most már kenyérrel, tejeskávéval, sőt egy leszakított saját termésű paradicsommal.

Késő délutánig otthoni elfoglaltság. 

Vacsora előtt nagy locsolás.

Este még elővettem Jerome Klapka Jerome: Három enber egy csónakban könyvnek az angol nyelvű Audiobook kiadását és azt nagy élvezettel olvastam, illetve hallgattam.


2018. július 5., csütörtök

Ajándék fűnyíró


20180705 csütörtök

Nyolc óra körüli ébredés után, szinte az egész délelőtt az angol tananyagok letöltésével, rendezésével és küldözgetésével telt.

Odakint napsütés és nagy hőség van
.
Emőke tájékoztatott az otthoni helyzetről.

Amikor kimentem a kertbe, hogy a csirkeszárnynoz lekapjak egy érett paradicsomot már láttam, hogy a szomszéd belopta a tegnap nekünk ígért fűnyíróját.

Délben még nem mertem kimenni a tűző napra, de délután négykor már bemerészkedtem a Dunába, hogy leússzam a magamnak előírt távot. A Duna vize még kellemes 25-26 ⁰C, de sajnos ettől kezdve csak melegebb lesz, ami már nem jó.

Hét és nyolc óra között nagy locsolás.

A vacsora készítésénél úgy gondoltam, hogy nem kell mindig húst, hússal enni. Mi lenne, ha ma este készítenék egy káposztás zcvekkedlit á lá Pacher.

Az apróra vágott káposztát megforgattam az oliva olajon karamelizálódott kristálycukorban és kicsit megszórtam fehérborssal. Az enyhén sós vízben megfőtt és leszűrt kockatésztát ráöntve még alacsony lángon összeforgattam és a megkóstolása után rájöttem, hogy még Jamie Oliver is megnyalná a tíz újját, ha enne belőle.

Elhatároztam, hogy a szakácskönyvembe (ÉHSZAKOK) is beleírom a receptjét.


2018. július 4., szerda

Egy gyors oda-vissza Bp-Dömsöd


20180604 szerda

Már majdnem egész délelőtt lustálkodunk. Igaz, hogy közben sikerült némi rendet teremtenem az angol anyagok között.

Azt javasoltam Áronnak, hogy kajálás után menjünk fel  Gazdagrétre. Nekem is és neki is vannak ott restanciái. Mannát nem visszük magunkkal, mert én jövök vissza.

Emőkének beadtam a zöldséglevest és a kőrözöttet, de a levesnek nem örült, mert abban főtt a velőscsont.

Áron első dolga az volt, hogy a halaknak enni adott. Ő úgy tervezi, hogy most nem jön vissza Dömsödre, mert a haverokkal mennek majd strandolni.

Azt hittem, hogy P. Zsuzsi át tud jönni az egynyelvű Oxford szótárért, de 4-ig nem jött.

Lementem a kis kínaiba, ettem egy csípős savanyú levest, Áronnak pedig vittem fel egy omlós csirkét sült tésztán.

A Háziorvosi rendelőben intéztem a receptjeimet.

Áront Kértem, hogy mielőbb csináljon rendet a szobájában.

Felkaptam a piros kosarat, de hagytam otthon pénzt. A Pennyben még vettem egy  nagy palack üditőitalt és indultam vissza Dömsödre.

Manna, nem reklamált, nagyon kedvesen fogatott, kísérgetett, amíg mindent be nem vittem és csak utána kért kaját.

Nekiláttam készíteni a mézes-mustáros csirkeszárnyakat. Ami a tíz darab felett megmaradt, az bekerült a mélyhűtőbe.

A nosalty-ban talált receptet én még kiegészítettem egy kávéskanál Erős Pistával. A 200⁰C-ra állított sütőben 20 perc alatt mind nagyon finomra megsült.  Amíg sült közben meglocsoltam. Locsolás közben a kerítésen keresztül elpanaszoltam a szomszédnak, hogy bekrepált a BOSCH fűnyírónk,tud-e ajánlani egy helyet, ahol megjavítják. Ajánlott, de egyúttal megígérte, hogy holnap átjön és a saját fűnyírójával lenyírja a füvet és ha elfogadom, akkor az ő régi 900 Wattos, elavult, de működőképes fűnyíróját nekünk ajándékozná. (Dömsöd)

2018. július 3., kedd

Koleszterin


20180703 kedd

7:55-re volt beállítva az órám, hogy ½ 9-re odaérjek G. Ákos fodrászatára.

Csak egy kis fogmosás és a ruhák felkapkodása és már indultam is. Az autót még le kellett akasztanom a töltőről, de az már rutinszerűen megy.

Pénzért már nem maradt időm elugrani egy ATM-hez, azt majd utána.

½ 9 után 10 perccel ültem be a székbe.

Amikor végzett velem, Ákostól elnézést kértem, hogy most elugrom pénzért.
Minden gördülékenyen ment. 

Hazafelé a piaci vegyesboltban vettem vajat, tejfölt és egy nagyobbacska gránitlábast.
10-kor már el is kezdhettünk reggelizni.

Délelőtt nekiálltam főzőcskézni. Egy csomó leveszöldséget pucoltam meg. A terv az, hogy a zöldséglevesbe belefőzöm  a három velőscsontot és ebédre csak a velőscsonttal fogunk bírkózni, a zöldséglevest pedig beteszem a hűtőbe, hogy le tudjam szedni a sok zsírt róla, mert most a velőscsontok miatt tocsog a zsír a tetején.

Közben elkészítettem a kőrözöttet és abból még ebéd előtt viszek át G. Juditéknak.

A BOSH fűnyíró felmondta a szolgálatot. Semmi sem tart örökké. Valami probléma van az erőátvitellel. A villanymotor pörög, de a fűvet nyíró lapát nem.

Az ebédből megint vacsora lett. Sok pirítóskenyéren fogyasztottuk el a marha velőt. Ez egy igazi koleszterin bomba, de amíg az orvostudomány nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy a koleszterin nekünk embereknek jó vagy rossz, addig mi fokhagymás pirítósra kenjük a marhavelőt, kicsit megsózzuk, megborsozzuk és jóízűen megesszük.

Nyolc órakor nagy locsolás, hogy a konyhakert is teremjen.