köröm pörkölt

20161031 hétfő

Engem Manna keltett, hogy most már 9 óra van, és neki ki kellene mennie egy kicsit szétnézni a kertben.

Elkezdődött a januári síelésre való felkészülés egy kis reggeli tornával, aminek a középpontjában a guggolás van. Egyelőre csak húszat csináltam, de ezt addig még majd megpróbálom növelni.

Egy rövid fürdőszobázás után lementem és kiengedtem Mannuskát. Odakint ragyogó napsütés van.

A kenyér elfogyott, de az a javaslatom, hogy valakinek el kellene gurulnia kenyérért, nem nyerte el Áron tetszését és helyette (de még az ágyból) azt javasolta, hogy olyan reggelit készítsünk, amihez nem kell kenyér. A lustaság új megoldásokat szül. :-)

Átnéztem a leveleimet, publikáltam a tegnapi blogot és elkezdtem a Duolingót.

Én mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek kenyérért és kértem Áront, hogy addig készítse el a reggelit. A Dobos ABC-ben vettem még főtt füstölt tarját is. Mire visszaértem már „erőteljes haladás mutatkozott” a reggeli elkészítésében. ( ezt a demagóg szófordulatot Sz. Sándor kollégámtól tanultam, aki ezt mindig akkor alkalmazta, ha még hozzá sem kezdett a feladathoz).

Végül sült májas hurka volt a reggeli, újhagymával és csípős cseresznye paprikával. Utána tejeskávé.

Áront nagyon határozottan (de lehet, hogy túl hangosan) megkértem, hogy most már üljön le a lenti íróasztalához tanulni és hagyjon fel az egész napos Internetezéssel.

Reggeli után megpróbáltam kitalálni, hogy a sok tápegyéget, hogyan lehetne rendbe rakva tárolni, mert amíg ilyen nagy és kusza rendetlenség van az egész házban, addig M. Marika sem fog tudni takarítani. A falhoz közel fel kell szerelni egy rudat ott, ahol az elektronikai munkaasztal van és majd azon keresztbe átvetve talán lesz egy áttekinthetőbb tárolása a tápoknak. Nem halogattam, gyorsan kimentem az istállóba. Leszab, lecsiszol, kifúr, megragaszt és már csak várni kell, hogy megkössön a ragasztó és lehet is felszerelni a falra.

Áron összeszedett egy nagy kosár gyönyörű almát.

Amíg ez kint a napsütésben ragadt, gondoltam, hogy odaülök Áron mellé és megnézem, hogy mit tanul. Éppen a kémiával foglalkozott és már el is kezdte mesélni, hogy annak melyik részével. Én tágra nyílt szemmel próbáltam megérteni, amit mond, miközben igyekeztem értelmes és érdeklődő arcot vágni, de amikor már ott tartott, ahol az oxosavakból összetett ionok alakulnak ki, amik delokalizált pi kötést tartalmaznak ott feladtam. 

Felszereltem a tápegységeket tartó fregolit. Valamelyest javult a rend.

Még egyszer el kellett menjek a Dobos ABC-be, mert a vacsorára tervezett köröm pörkölthöz nem volt elegendő vöröshagyma. Ha már ott voltam, akkor vettem a Mannának háromféle macskakaját.

Itthon, bár még csak ½ 6 van, mégis odatettem a körmöt főni. Egyelőre csak a dinsztelt hagyma van alatta csemege pirospaprikával, sóval, borssal erős pistával, de majd megy hozzá egy kis krumpli köménymaggal.

Nagyon finomat vacsoráztunk. A köröm pörkölthöz magos kenyeret és kovászos uborkát tálaltam.

Nadrág gyár

¼ 10-kor keltem, ami persze a régi időszámítás szerint az óraátállítás miatt ¼ 11 lenne. Nagy lustálkodás folyik itt.

Először felszereltem a WC deszkát, amin az ütköző, első ránézésre jól megragadt.

Megnéztem a beérkezett leveleimet és rögtön csináltam 30 pont Duolingót.

Áron csak 10-kor jött le, de azonnal elkezdte készíteni a reggelit. Én ruszlit rendeltem tejföllel, meg egy kis sültszalonnát és utána tejeskávét.

Reggeli után kimentem fát vágni és begyújtottam a cserépkályhába. Ez maga a csúcs. Hiába van kint hideg, de közben hétágra süt a nap, bent pedig a központi fűtés 22 ॰C melegen tartja, a házat miközben a cserépkályhában ropog a tűz.

Ebédre megsütöttem két alsó és két felső csirkecombot, hozzá petrezselymes krumplit és tzatziki salátát, amiben a fűszereken és a tejfölön kívül volt belereszelt cukkini és apróra felkockázott csemege uborka. Áronnak annyira ízlett a menü hogy azt mondta: „ehető”.

Délután átjött Gabika és Feri bácsi egy kávéra. Feri Áron edzéstervét beszélte meg, Én főleg Gabikával beszéltem meg a mindennapi problémákat.

Éppen amikor elbúcsúztak, jött M. Marika. Áronnal közösen átnézték a minimális átalakítással használható ruhadarabokat. Nekem két hosszúnadrágot kellett rendbe hoznia. Áron nagyon ellenállt minden őt érintő ruházkodási beavatkozásnak. Marika összesen hat nadrágot vitt el igazításra, meg Emőke egyik csizmáját, aminek letört a húzókája.

Közben megbeszéltük, hogy szerda lenne az első nap, amikor jó lenne, ha jönne takarítani, mert Emőke csütörtökre tervezi, hogy lejönne az írásbeli dolgozatát kipihenni. Megmutattam neki, hogyan működnek a zárak, a fűtés ki-be kapcsoló rendszere és a riasztó rendszer.

Áron nem vacsorázott velem, aminek csak az egyik oka, hogy nem volt nagyon éhes, a másik ok az, hogy várta az Internet.

Még megnéztem a Forma1-et, azután mindenki nyugovóra tért.

Áron készíti a reggelit

Bár csak ½ 10-kor indultunk a piacra, de meglepetésemre Áron is felajánlotta, hogy Ő is jön velem. Vettünk mozarella sajtot, mézet, csípős paprikát, tojást és füstölt szalonnát.

Hazafele beugrottunk Judithoz a speciális ragasztóért. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog megbirkózni a zsíros tapintású szilikonos műanyaggal.

Itthon Áron készítette a reggelit, de olyan finomat, hogy az hétnyelven beszélt. Apróra vágott császárszalonnára sütött tükörtojást és arra még füstölt sajtot. Én csak a zöldséget (újhagyma, csípős paprika, retek, fokhagyma, paradicsom) mostam és felvágva tálaltam mellé.

Reggeli után egy-két Duolingó, majd átutaltam a tegnapról még maradt 5 csekket.

Volt pótolnivalóm a blogok területén is.

Amíg Áron lógott az Interneten, addig elkészítettem az egyik kedvenc kajáját a sült töltött cukkinit. Macerás kaja, de megéri. Kicsit elsóztam, de még így is nagy sikere volt. A vékonyra szeletelt cukkinit meg kell sózni, de legközelebb a tölteléket nem fogom.

Este megragasztottam a fenti WC deszkájának (ami persze műanyag) az ütközőjét.

M. Marika írt egy rövid üzenetet, hogy holnap átjön.

Lefekvés előtt mégy egy kis TV nézés (a színvonal közepes).

Önkormányzat

Reggel még félálomban hallottam a konyhai zajokat, de végül csak ½ 8 után ébredtem és Áron akkor már nem volt itthon és úgy láttam, hogy a Mannát is leengedte.

Először bekapcsoltam a dömsödi fűtést.

Reggeli után összerendeztem a szükséges papírokat és elindultam az Önkormányzathoz. Először a XI. kerületi ÚjBuda Önkormányzathoz mentem.

Ügyintézés közben előálltam egy ügyfélkezelést jobbító javaslattal, amiről hallani sem akartak, ezért inkább leírtam egy A4-es papírra és átvetettem velük. A javaslatomnak az lett volna a lényege, hogy ha már nem tudják azonnal aláírni a német nyugdíjhoz az „Életben lét” igazolást, akkor ne kelljen nekem három havonta ezért kétszer bejönni, engedjék meg, hogy a kitöltött űrlappal együtt itt hagyjam a német Renten Service-nek megcímzett és felbélyegzett borítékot és azt a sikeres aláírás után ők dobják be az ügyintézői ablaktól 5 méterre (ÖT MÉTERRE!!) lévő postaládába. Én ne adjak nekik plusz feladatokat – mondták és elhajtottak.

A XII. kerületi Önkormányzatnál már sokkal segítőkészebbek voltak a Nóra nagyi hagyatéki eljárásával kapcsolatban. Segítettek kitölteni az űrlapot, ami azért nem volt egyszerű, mert bár Áron az örökös, de az ügyét csak én intézhetem, mert ő még kiskorú.

Hazafele megálltam a Márton Áron téren egy kisadag csülkös bablevesre egy sarka kenyérrel.

Mire hazaértem Áron már otthon volt és Mannát is beengedte. Áron hozott egy matricát angolból, amire azt mondta, hogy öt matrica = angol 5-ös.

Emőke átjött egy eligazítást tartani, hogy Manna, mikor milyen kaját kapjon és lehet, hogy a hét második felére (péntek, szombat, vasárnap) ő is lejön Dömsödre.

Mi minden esetre bepakoltunk az autóba és elindultunk. Az első állomás a Hollakó volt, ahol leadtuk a huzika KGFB Uniqua-ba befizetett papírját.

Onnan átmentünk a TESCO-ba, ahol lazán elköltöttünk 15.000.- forintot, majd ebédeltünk, de az is lehet, hogy ez már a vacsora.

Már besötétedett, mire leértünk a bázisra. Amikor mindent kipakoltunk, akkor derült ki, hogy az olvasó táskát cakli-pakli otthon felejtettem.

Egy kupica unikum után bekapcsoltam a számítógépet és elkezdtem utalgatni számlákat, csekkeket. Van belőlük jócskán, még maradt holnapra is.

Áron azt mondta, inkább leül a számítógép elé és majd csak holnap reggel kezd el foglalkozni az iskolai dolgokkal. Lesz rá ideje, mert egy egész hét iskolai őszi szünet van.

Nóra nagyi búcsúztatása

Áron ébresztett 8-kor, azt kérdezve, hogy mikor kell indulnunk. Bőven van időnk, mert csak 10:30-kor kezdődik a szertartás.

Készítettem egy kis reggelit. Vajas kenyér rajta egy szelet tarja. Mind a ketten a lehető legszebben felöltöztünk és Emőkének csak beszóltunk, hogy „Indulás!”

Még arra is maradt időnk, hogy a temető előtt vegyünk egy-egy szál rózsát, amiket Emőke és Áron közösen választottak ki.

Az 1.-es ravatalozóhoz érkezve, nem is gondoltam, hogy ilyen sokan eljönnek a búcsúztatásra.

Sz. Lajos tartotta a beszédet, ami inkább bensőséges volt, mint hivatalos. A Magyar Rádiótól is sok régi kolléga jött el.

A megemlékezés után felkísértük a nagyit az utolsó útjára. Ott megvártuk az urnák behelyezését. Áron mind a három vázába betette a rózsákat. Végül igyekeztem mindenkinek megköszönni, hogy eljöttek, azután mi is elbúcsúztunk.

Emőkétől és Árontól megkérdeztem, hogy hol szeretnének ebédelni. Ami a közelben szóba jöhetett, az a Nefrit és a N’Pasta volt. Mind a ketten az utóbbira szavaztak.

Nagyon finomakat rendeltünk, bár Emőke egy kicsit csalódott a glutén mentes pizzába, mert az neki száraz volt.

½ 2 előtt értünk haza. Manna már várta, hogy végre megjöjjünk.

Rögtön elkezdtem megírni a történteket.

Itthon mindenki próbált megnyugodni, mert akárhogy is, az élet megy tovább.

Zoli bácsinak elküldtem kitöltve a sí-űrlapot.

Délután próbáltam Áront rábeszélni, hogy menjünk le a K&H-ba és rendezzük a banki ügyeit, de ezt addig halogatta, míg a bankfiók bezárt. A hétfőről mára halasztott úszásból sem lett semmi.

Este már csak egy kis tarjás vajas kenyeret ettük.

Emőke lányommal még megbeszéltem, hogyan legyen tovább, mert a nagyi után maradt még sok elintézni való.

Áront csak este 10-re sikerült az ágyába toloncolni. Utána még összeszedtem azokat a dokumentumokat, amiket holnap délelőtt beviszek az Önkormányzathoz Áron öröklésével kapcsolatban.

Az alma meg itthon maradt

½ 7-től 5-10 percenként keltegettem Áront, de csak 7-kor kelt fel. A készülődésekor még annyit mondtam, hogy egy szép almát megmostam és az előszoba szekrényre tettem, ne felejtse itthon. 7:16-kor elindult és az almát itt felejtette.

Délelőtt megjött egy tértivevényes levél a XII. ker. Polgármesteri Hivatalból a hagyatéki eljárást megindítandó. A nem egyszerű helyzetre való tekintettel (Áron az örökös, de még kiskorú), valószínűleg péntek délelőtt be fogok menni az Önkormányzathoz, hogy a kitöltésben segítséget kérjek.

Reggeli után elvégeztem a Duolingó napi penzumát, majd beregisztráltam egy online olasz kurzusra is.

Délben a Mannával együtt ettük meg a csirkeleves porciót.

 

Időben indultam a Brushupra.

Útközben hívott Gyöngyi, hogy a jelöltjével megnézték a lakást, de ő egy kisebbet szeretne bérelni.

Katie tündéri volt, mint mindig. Jó vele együtt tölteni egy órát. Utána a Larry kiscsoportos foglalkozásán a kriminalisztikával foglalkoztunk, persze angolul. Larry humorérzéke és széleskörű tájékozottsága páratlan.

Manna olvasócsoportjában elég nehezen viselem, hogy egyiknek, másiknak annyira gyenge a kiejtése, hogy szinte már fáj. Azt gondolom, hogy nem hallgatnak elég eredeti angol szöveget. Az óra után Lilivel és Misivel külön foglalkoztam egy kicsit.

Hazafele  CBA-ban vettem sört, meg a holnapi reggelihez főtt füstölt tarját, a mai vacsorához pedig a kis kínaiban összevásároltam a maradékokat és azt ettük hárman.

Este még A. Gabival kicseréltük az olasz tanulással kapcsolatos tapasztalatainkat.

alacsony a fordulatszám

Reggel arra ébredtem, hogy már elmúlt hét óra és még Áron nem indult el. Átrohantam a szobájába és akkor ébredt fel. Kértem, hogy most amilyen gyorsan csak tud, öltözzön és induljon el. A hűtőből kivettem egy szép almát és megmosva odatettem neki, hogy azt is vigye magával.

Átutaltam a 10.000.- forintot a síruháért és azt üzenetben jeleztem is.

Csináltam 20 pont Duolingót, publikáltam a napló tegnapi bejegyzését és kikászálódtam reggelit készíteni.

Lementem az Eleven Center-be és a cipőt leadtam javíttatni a Master Minit-nél. Majdnem annyiért ragasztja meg a talpat, mint amennyiért lehetne egy új cipőt venni.

Itthon csöngetett a postás. Megjött Kínából az Áron Dell notebookjához az új Lithium-Ion akkumulátor.

Én egy kicsit lassúnak tartom ezt a Duolingózást. 6-8 perc alatt végzek egy 10 pontos anyaggal. Ez olyan alibi angolozás. Abban már van gyakorlatom, hogy a tanítványokat, hogyan lehet meghajtani, akkor most én is egy nagyobb fordulatszámra fogok kapcsolni. Abban lesz filmnézés, könyvolvasás, szavak tanulása, Living English Structure, meg minden egyéb. Az eszközeim megvannak, csak csinálni kell. Amikor Áron hazajött, egyből a notebooknak rontott. Hiába kérdeztem, hogy mit válaszolt az osztályfőnöknő a levelemre, hiába kértem, hogy mutassa meg a leckefüzetét és azt, hogy mit végzett, semmi értelmes reakció. A Robin Hoodra is csak annyit mondott, hogy ma este még megmutatja, azután semmi.

Este még kértem Áront, hogy reggel ne felejtsen a hűtőszekrényből elvinni egy szép almát.

síruha

20161024 hétfő

Még félálomban voltam, amikor hallottam, hogy Áron indulni készül a suliba. Azért annyit szóltam búcsúzóul, hogy vegyen ki egy szép almát a hűtőből és ne felejtse itthon az ebédpénzt.

Reggelire egy tojást ütöttem a sült tarjára és utána egy nagy bögre tejeskávé.

Arra ébredtem, hogy Levente (a futár) telefonált, 10 és 12 között érkezik felvenni a Bristolba tervezett csomagot.

A futárt várva belenéztem az Index-be és elkezdtem a napi Duolingót.

Megnézve a tegnapi megemlékezésről készült képeket, arra jutottam, hogy az emberek nem szeretik egymást és nem is tudják, hogy az milyen jó, mindentől függetlenül elfogadni és szeretni a másikat.

Levente ½ 12-kor csöngetett rám. Hogy ne komplikáljam az életét, levittem a csomagot. Lemérte 4,2 kg 7000.- forint a fuvardíj és valószínűleg holnap kézbesítik.

A nap jó híre, hogy az @Naplót olvasva látom, hogy Áron ma angolból begyűjtött egy ötöst, de kémiából csak egy hármast.

Elindultam az Alle-ba az UPC ügyfélszolgálatra és visszavittem nekik a Maros utcában leszerelt WIFI routert, hogy végleg lezárjam az előfizetett (Telefon, TV, Internet) csomagot.

Még a csarnokba is bementem és vettem egy kirántott afrikai törpe harcsát, meg Áronnak egy nagy szelet pizzát.

Itthon próbáltam rábeszélni Áront, hogy menjünk el a Kondorosiba úszni egyet, de a nagy „halogató” azt mondta, hogy most már késő van, inkább menjünk majd csütörtökön.

A Robin Hood-ból az egy oldalnyi kiszótározást péntek óta nem sikerül elkérnem tőle.

Áront megkértem, hogy tartson egy öltöző próbát a csütörtöki temetési szertartásra és azt hagyassa jóvá Emőkével. Azzal jött vissza, hogy Emőke leokézta a ruházatát.

Én is elkezdtem összekészíteni a szerelésemet, de a fekete cipőnek addig még meg kell csináltatnom a talpát, mert elől tátong.

Emőke áthozta megmutatni a vizsgázáshoz szükséges dolgozatá. Az való igaz, hogy a szakmai részébe bele se tudtam szagolni, de az nem szokott velem előfordulni, hogy a nyelvhelyességet illetően ne találjak egy anyagban néhány hibát. Ebben egy elütésen meg egy formai megoldáson kívül, akárhogyan erőlködtem nem találtam hibákat. Hibátlan, mint az én lányom.

Vacsorára megettük a sok zöldséges csirkeleves utolsó részét, amiből még Mannának is jutott néhány apró aprólék és utána a pizzát..

Áron osztályfőnöknőjének írtam egy kikérő levelet a csütörtöki temetési szertartásra.

Felvettem a kapcsolatot a síruha eladójával, mert Áron a tavaly előttit nagyon kinőtte és megállapodtunk. Holnap utalom neki a pénzt, ő pedig postán küldi a síruhát. Remélem, hogy jó lesz Áronra.

Diótorta

 

Én is 8 óra után ébredtem, de Áront még ½ 11-kor is alig tudtam kiugrasztani az ágyból.

Kimentem diót szedni, sőt még szép almákat is találtam, Emőke pedig biztosan örülni fog a sok csipkebogyónak, amiből lekvárt és teát lehet készíteni. Állítólag nagyon sok C vitamint tartalmaz. Emőke minden ősszel azt mondta, várjam meg, amíg a reggeli hideg egy kicsit megcsípi, és csak akkor szedjem le. Megcsípte.

Ma délelőttre terveztem diótorta sütést. Lassan dél van és még meg se találtuk a diódarálót. Hiába küzdök a rendetlenség ellen, legyőzni nem tudom.

Reggelire Áron elővett a mélyhűtőből egy sütni való kolbászt és azt tette serpenyőbe. Mellette disznósajtot és csalamádét tett a tányérra és a tejeskávémat is ő készítette el.

A diódarálót annyira nincs meg, hogy át kellett mennem Bénitől kölcsönkérni egyet. Amíg Áron darált, addig elkezdtem a mai blogot és a Duolingót.

Egyszerűen versenyfutás van az idővel. Felvertem a tíz tojás fehérjéből a habot, Áron pedig kevergette a duplafalú kis fazékban a sárgáját, amibe ugyancsak került 25 dkg porcukor. A sütőt előmelegítettem, a darált diót pedig bekevertem a már megcukrozott tojás fehérje habhoz. Egyre izgalmasabb a történet. A tepsit kibéleltem sütő papírral, és zsupsz, bele a keverék. Kicsit hígnak, kicsit kevésnek találtam, de majd csak megduzzad a 180 ॰C alatt.

Közben kezdtem berendezni a dobozt, amiben majd Bristolig eljut. Abban még el kell, hogy férjen az összes „Samó” dió, meg a tepertő, ami Bristolban nem is létezik.

Később kellett vinnem Marikához Áron új fekete bőr zakóját, Hogy az könnyebben gombolható legyen.

Húsz perc múlva teljesen megsült a „tészta”, amiben persze semmi liszt nincs és közben a kenőcs is megkapta az 50 gramm vajat és az 50 gramm holland kakaót. A tésztát felvágtam három részre és kezdődhetett a kenőcs felvitele.

Sziszifuszi meló volt, még akkor is, ha nem számítom bele a díszítő diókat és a közepén a dió darabokból kirakott „41” feliratot.

Az tartotta bennem a lelket, hogy lelki szemeimmel láttam, ennek mennyire fog örülni a hat fős család Bristolban. Minden bekerült a dobozba és a doboz az autóba.

Csomagolás, indulás haza.

Útközben még beugrottunk Judithoz, mert Pongónak félretettünk egy kis csontot és kértem Juditot, hogy hozzon a special LOCTITE-ból egy keveset, hogy a WC deszka támasztót fel tudjam ragasztani.

Onnan már csak M. Marikát kellett útba ejtenünk, hogy a bőrzakót átvegyük. Még világosban tettük meg a hazafelé vezető utat. Így könnyebb az autózás.

Katika kivarázsolt minket a szarból, nagy tisztaságra érkeztünk.

Itthon a dobozba még beleerőltettük a töpörtyűt és Arti itt felejtett fogkeféjét.

Emőkének átvittük a neki szánt almákat, diót és a csipkebogyót. Én megfürödtem és elkezdtünk vacsorázni. A csonttányér mellett volt egy „adomány” tányér is, amit Manna nagyon díjazott.

cserépkályha

 

Azt hiszem, hogy el fogom kobozni Áron kütyüjét. Nem képes a helyzetnek megfelelően aktiválni az ébresztőjét. Miért kell nekem még szombaton is felébrednem ½ 6-kor, amikor aludhatnék végre 7-1/2 8-ig is. Áron persze alszik, mint a bunda és nekem kell lemennem, elzárni az ébresztőjét.

9-kor indultam el a piacra, de Áront meg sem próbáltam magammal vinni. Megvettem a tortához a tíz tojást és a holland kakaót. Ezen felül csak egy szem bogyiszlói paprikát és egy csokor újhagymát vettem. A csavaros szaküzletből  a fenti WC ülőkéhez való speciális méretű csavarból vettem 10 darabot. Ott mindig bajban vagyok az árral, mert amit a bácsi mond (most 30.- forint), annak én a legszívesebben a tízszeresét szeretném fizetni, de nem fogadja el.

Otthon hozzákezdtem a reggeli készítéséhez. Sok szalonna, sok hagyma, sok tojás. Tálaláskor Áron, anélkül, hogy kértem volna, kiment és szedett néhány szem lucullus paradicsomot.

Reggeli után én kimentem diót és almát szedni, majd hozzá is kezdtem a diótöréshez. Amikor már úgy éreztem, hog a dióbél bőven megvan 35 dkg, megmértem és 40 dkg volt. Áron szerint legalább marad a díszítésre is.

Közben föltettem a csirkeaprólék levest is főni.

Amíg az főtt megjavítottam a felső fürdőszobai WC deszkáját. Egy támasztó ütköző még hiányzik, azt vagy meg kell venni, vagy valamilyen jó ragaszóval a csapok nélkülit fel kell ragasztani.

 M. Marika látogatott meg minket, hogy megbeszéljük a bázis takarításának a részleteit és mondta, hogy guruljunk át hozzájuk, mert ő tud adni némi kiegészítőt Áronnak a csütörtöki szertartáshoz.. Át is mentünk. Áron kerékpárral én pedig autóval. Megvettük a Ferke fekete bőr zakóját, amihez adott még két fekete hosszúnadrágot, amibe viszont Áronnak még bele kell nőnie.

Átmentem Laci bácsihoz és kértem tőle 10 dkg okosságot az újólag beszerzett elektronikai cuccokhoz, meg hogy érdeklődjek Lacika egészsége felől. Lacika ügyében még bizonytalanok az orvosok. Az okosságot megkaptam, sőt Judit kérte, hogy még a töltött káposztájukat is kóstoljam meg.

Nyolc hónapos Benedek unokájuk nagyon helyes. Sokszor rám csodálkozott.

Hazajövet Áronnak is megmelegítettem egy tál csirkelevest. Neki ízlett és abból adományozott Mannának is. Utána bevezetett a kémia rejtelmeibe. Igyekeztem értelmes arcot vágni a dolgokhoz. Miután orvul megette az egész zacskó csipszet, felajánlotta, hogy odatesz egy pattogatott kukoricát a mikróba.

Bár jó meleg volt, azért a hangulat kedvéért begyújtottam a cserépkályhába, no meg azért, hogy emiatt a kazánnak ne kelljen erőlködnie.

A blog frissítés után, levelezés, átutalások és Duolingó.

Dömsödre, de nagyon lassan

Az elképesztő, amit Áron reggelente tesz. Először is be van állítva az ébresztő órája 5:30-ra teljes hangerővel. Az hagyján, hogy én azonnal felébredek, de amikor már szerintem az egész ház felébredt 5:55-kor, akkor én bemegyek és szólok, hogy zárja el. Ezután ¾ 7-ig tíz percenként megszólal a kütyüjén egy elég agresszív nóta, majd hét előtt 5 perccel felkel, de csak 7:10-kor csukódik a lakásajtó.

Megnézem a leveleimet. Rogan kondoleált, K. Pali pedig írt, hogy le kellene tekerni a fűtést Nóra nagyi lakásában, mert az már több mint egy hónapja üresen áll és az elég költséges.

Mielőtt kimegyek reggelizni, kezdésnek még gyorsan csinálok 20 pontot a Duolingón és elindítok egy nagymosást.

Publikáltam az utóbbi három nap blog bejegyzéseit, kiteregettem a nagymosást és elindultam a Maros utcai lakásba. Elzártam az összes radiátoron a fűtést, majd kikötöttem a UPC routert, mert azt a szolgáltatás felmondásával egyidejűleg vissza kell adni.

K. Palitól kértem egy alaprajzot a lakásról és megígérte, hogy próbál egyet e-mailen küldeni.

Viszont ezzel egyidejűleg bekapcsoltam a dömsödi fűtést, hogy mire leérünk langyos lakás fogadjon.

A buszon megint olasz tanulás, de nagyon akadozva megy. Az mégis csak abszurdum, hogy olyan nehéz a felfogásom, hogy a határozott és a határozatlan névelők rendszerét csak egy hónap után kezdem kapizsgálni. Ez is az olasz capire = érteni szóból ered.

Áron ½ 3-ra ért haza. Ő lement a Mannáért, én pedig összecsomagoltam a cuccokat.

Közben megjött az alaprajz, de az olyan rossz minőségű, hogy meg sem találtam rajta a Nóra nagyi lakását.

Elinduláskor Áron két feladatot kapott:

1.     Köszönjön el a nővérétől Emőkétől,

2.     Csöngessen be Katikához és mondja neki, hogy vegyen egy nagy lélegzetet és tolasson be a lakásba.

Ezt a második feladatot így nem vállalta, mert szerinte ez nem humoros.

A lényeg az, hogy Katikának van kulcsa a lakáshoz, hagytam ott pénzt és kérem, hogy küzdjön meg a rendetlenséggel és takarítson utánunk. Majd még telefonon ki fogom egészíteni a feladatot azzal, hogy a fregolin száradó ruhák közül, amelyiket szükséges azt vasalja ki, azok még külön elszámolás tárgyát képezik.

Nagy nehezen elindultunk. Áron rögtön alvásba menekült. A rengeteg PET palackot és sörös dobozt leadtuk, majd vásárolni kezdtem.

Üdítő italok, ásványvíz, csirkeaprólékok, sertés köröm, krumpli, leveszöldség, lapsajt. Az egyetlen, ami kimaradt az  lapsajt, a margarin és a kovászos  uborka.

Valamiért még kaptam egy MasterCard támogatott logikai játékot is. Azt persze elfelejtettem, hogy a  diótortához kellett volna vennem egy kis doboz holland kakaót.

Indultunk is volna, de a szemerkélő eső miatt olyan rosszak lettek a látási viszonyok, hogy én csak alacsonyabb sebességgel voltam képes közelíteni a bázist. Közben tankoltunk.

Az út olyan fárasztó volt, hogy a Dobos ABC-ben biztonságból kellett vennem egy fél liter unikumot, mert nem volta abban biztos, hogy a bázison van.

A bázisra megérkezve nem is értettem, hogy Manna mit élvez a szabadságból, amikor szemerkél az eső.

Én azonnal bekaptam egy unikumot, mert ilyen nehezen már régen érkeztem a bázisra.

A lakás hőmérséklete jó volt. Nagyon finom ide érkezni. Mannát nem érdekelte, hogy szemerkél az eső, ő evett, ivott, azután közölte, hogy ki szeretne menni.

Áron rögtön felragadt az Internetre, miközben elmondta hogyan tervezi beosztani a hétvégéjét. Én még belenéztem a blogba, azután eltettem magam holnapra.

újabb elégtelen kémiából

Hajnali 4-kor felébredtem. Egy darabig próbálkoztam, de már nem sikerült visszaaludnom. Azt még észleltem, hogy Áron időben elindult, de aludni már nem tudtam.

Rogánnak megírtam, hogy Nóra nagyi végleg elbúcsúzott és a jövő csütörtökön lesz a temetési szertartás.

½ 8-kor magam is felkeltem és kimentem a konyhába készíteni egy reggelit. Manna mindenhova követett, sose lehet tudni, mikor sül ki ebből valami kaja a számára.

Délelőtt Duolingó, blog és levelezés.

Lementem bevásárolni a CBA-ba.

Zsolt hívott, hogy ő most egy átmeneti időre felfüggesztette a Bp.- Bristol futárszolgálatot, de gondoskodott róla, hogy valaki 24-én délelőtt jelentkezzen nálunk és átvállalja tőle a diótorta kiszállítását Norciékhoz.

Teljesen padlón vagyok, mert állandóan keresek valamit (mobil telefon, kulcs, pénztárca). Most például a szemüvegem nem találom sehol a lakásban.

Az Evernote-ot nagyon kedvelném, ha rájönnék, hogy miért vesz fel olyan bejegyzéseket, amiket nem is kértem és ráadásul miért veszi fel többször (10-12-szer). Majd keresek olyan fórumot, ahol a nálam ebben sokkal jártasabbak meg tudják mondani.

Áron vidáman jött haza, de azt megint elfelejtette mondani, hogy kémiából megint hozott egy 1-est. Ezen teljesen ki vagyok akadva.

Amíg én főztem a vacsorát, Emőke átjött beszélni a fejével, de azt még nem tudom, hogy milyen sikerrel.

Hárman együtt vacsoráztunk. Paprikás krumplit készítettem lecsó kolbásszal. Mindenkinek ízlett. Hozzá kovászos uborka volt.

Közben csomagolással készülök a holnapi Dömsödre menetelre. Már bekészítettem a duplafalú lábast a diótorta kenőcséhez.

Még lefekvés előtt sikerült két partit elveszítenem az online sakkban, de vigasztalásképen elkezdtem olvasni egyik kedvenc kortárs magyar íróm, Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című könyvét.

 

A pendrive USB csatlakozója felmondta a szolgálatot

Áron reggel behozott egy üres papírlapot és azzal keltett, hogy írjak a tornatanárnak, hogy a megfázása miatt a mai úszásról legyen felmentve. Persze, hogy megírtam, de mindezt, ha szól megírhattam volna tegnap este.

Megint csak 7:15-kor tudott elindulni. Addig fogja növelni a hét óra utáni indulási időt, míg majd megint elkésik.

Wéber felhívott Skype-on, köszönte a gáláns ajánlatot a dömsödi szállásról, de azt még mindig nem tudta megmondani, hogy pontosan mikor is jönnek.

Azután jött a Duolingó, a levelek és a blog. Mire kimentem reggelizni, már késő délelőtt lett.

A blog folytatása közben kiderült, hogy a Pen drive USB csatlakozója kontakthibás lett. Szerencsére a másik végén a micro USB még működött és így, bár elég körülményesen (kütyü > Androidos Office > Dropbox /notebookon Dropbox > W10 Office) vissza tudtam szerezni a rajta lévő állományt.

Reggeli után végre megkerestem a duplafalú edényt, mert legkésőbb a hétvégén meg kell sütnünk a Norci születésnapi diótortáját. Ha a hétvégén meg tudom sütni, akkor Zsolt vasárnap este át tudja venni és hétfőn már indul is vele Bristolba.

Közben Áron telefonált, felmentették a mai úszás alól, de a tesi tanár csak akkor engedi haza, ha előbb beszélhet velem. Helyes.

Én időben elindultam a Brushupra, ami, mint általában ma is nagyon jó volt. Misinek és Lilinek adtam egy kis ráadást.

Itthon Áron azzal fogadott, hogy hozott egy 5-öst angolból. Ez már mind a kettőnkre ránk fért.

Feltettem a vacsorát és ½ 8-kor már tálaltam. Tejfölös paprikás csirkét készítettem makarónival. Emőkéhez is becsöngettem, hátha velünk tart, de még nem volt otthon. Az ő részét becsomagoltam és odatettem az ajtaja elé.

Háztűznéző

 

Reggel későn keltem, mert a tegnapi nap nagyon megviselt és rosszuk aludtam.

Gyors reggeli után elindultam a nagyi lakása felé.

Eredetileg úgy volt megbeszélve Gyöngyivel, hogy ma 11 órára hozza oda a bérlőnek jelentkezőt, hogy bemutassa neki a lakást. Én oda is értem időben, de egyszer csak hívott Gyöngyi, hogy a bérlésre jelentkezőnek hirtelen megváltoztak a körülményei és ezt a lakást most lemondta.

Nem történt nagy baj, nem veszett kárba az idő, mert az olasz könyv nálam volt.

Amikor visszafele jöttem, kaptam egy hívást a XII. ker. Önkormányzattól, hogy mehetek a nagyi Halotti Anyakönyvi Kivonatáért, mert elkészült.  Az 59-es villamossal tovább menve a Márton Áron téren terveztem átszállni a 8E buszra. Miközben ott várakoztam láttam, hogy a megállónál lévő gyorsbüfé előtt már kétszer akkora a sor, mint tavaly volt. Egyszerűen jól csinálják, és nem drága. Éppen ebédidő volt, beálltam én is a sorba. A csülkös bableves, egy sercli kenyérrel 650.- forint.

Áron a tegnapi Kémia 1-esről megint elfelejtett beszámolni, azt is csak az @Naplóból tudtam meg.

A szobájában dúl a rendetlenség.

Emőke hozott át gombapörköltet. Áron meg is főzte hozzá a tésztát és tálalta, Emőkének pedig odaajándékozta a Sch. Éva hozta csokit.

 

Thomas W.-nek felajánlottam, hogy ha jönnek Magyarországra, akkor a dömsödi ház a rendelkezésükre áll.

Áron költözzön el

 

Áron 7:12-kor indult és levitte Mannát is, de mivel szemerkélt az eső, Manna hamar hazajött. Emőke egy kis macskakajával egyetemben bedobta.

Ma 41 éves Norci lányom, így egy szülinapi üdvözlettel ébresztettem, aminek csak azért nem fog 100 %-osan örülni, mert Bristolban egy órával korábban van, mint itt Budapesten.

István azzal csöngetett be, hogy Éva, amikor jött a villany főzőlapért, ezt a csokoládét hozta Áronnak. Éva biztosan nem értette, hogy mi azt minden ellenszolgáltatás nélkül gondoltuk nekiadni. Úgy látszik, hogy az elmúlt 25 év alatt még nem sikerült megismernie.

Reggeli után elindultam a Farkasréti temetőbe, de az ügy intézésére tovább küldtek a XII. ker. Önkormányzati Hivatalhoz. Miután nem tudtam bemutatni a Nóra nagyi személyes okmányait, azt mondták, hogy a Halotti Anyakönyvi Kivonatot, csak azután tudják kiadni, miután Mezőtúrról lekérik a nagyi Születési Anyakönyvi Kivonatát. Legyek türelemmel, majd értesítenek, ha az okmány átvehető, de addig is adnak egy ideiglenes temetési engedélyt.

Közben a Jófogáson elkezdtem keresgélni síruhát Áronnak, mert a régit már teljesen kinőtte.

A Duolingóban teljesen ellustultam. Megpróbálok visszakapaszkodni a régi szintemre (50-70 pont/nap).

Elvittem a rendelkezésemre álló dokumentumokat az MTVA irodaházába Ildikónak, aki nagyon segítőkésznek bizonyult a Magyar Rádió támogatását illetően, csak arra kért, hogy a temetkezési vállalkozó árajánlatát még a megrendelés előtt kapja meg.

A Farkasréti temetőben eljártam a temetés ügyében. Nóra nagyi búcsúztatója tíz nap múlva október 27-én 10:30-kor lesz a temető 1-es ravatalozójában. A költsége horribilis, de mint azt az ügyintéző ismét hangsúlyozta: „Ezen ugyebár nem szabad spórolni.”

Még onnan felhívtam Sz. Lajost, hogy ráérne-e ebben az időpontban a búcsúztatón mondani egy pár szót. Lajos meghatóan szépet válaszolt. Azt mondta: „Gábor, ha nem érek rá, akkor is rá fogok érni.” Olyan jó érzés, hogy engem ilyen emberek vesznek körül.

Már elmúlt öt óra mire hazaértem. Áron még a notebookon lógott. Kértem, hogy rámolja ki a mosogatógépet és mutassa be a leckéit, de helyette lement Emőkével és Mannával sétálni. Közben belenéztem az @Naplóba és kiderült, hogy bár nagyon kértem, hogy legkésőbb 7-kor induljon el reggelente, nem indult el egyetlen nap sem hét előtt és sikerült begyűjtenie a negyedik késést.  Arra is kértem ezen a hétvégén, hogy kérdezze meg a Krisztát, lesznek-e angolórák kéthetente vasárnap, naponta csináljon 50 pont Duolingót, olvasson el egy oldalt a Robin Hood-ból és mutassa meg az angol leckéjét, mindezt azért, hogy ne kelljen átélnem, hogy ebből is hoz egy 2-est, mint az olaszból. Egyik kérésemnek sem tett eleget, de ma hozott angolból is egy 2-est.

Elmondtam neki, hogy nekem nem tetszik ez az életmód, ez a stílus, ez a hozzáállás. Ma is délután 3-kor ért haza, akkor elővette a notebookját és este 10-ig csak azzal foglalkozott. Kitettem az iskolatáskáját a folyosóra, odaadtam neki a nagyi lakáskulcsát és azt mondtam, hogy amíg így szeretne élni, addig költözzön át a Nóra nagyi lakásába.

Később Emőke szólt, hogy ma még ne kelljen elmennie, neki megígérte, hogy változtatni fog a dolgokon.

Dió

Felkelés után elterveztem, hogy miket fogok megcsinálni ma. Először leszereltem a felső fürdőszobában a WC ülőkét, mert az nagyon javításra szorul.

Berámoltam mindent a mosogatógépbe és elindítottam.

Kimentem a kertbe és szedtem egy halom diót. Azokban voltak „Samó” féle diók, azokat Áron külön válogatta, mert azok a hagyomány szerint a diótortával együtt 25-én mennek Bristolba. Könnyű megismerni a Samó diót, mert nagyobbak és teljesen gömb alakúak, míg a többi egy kicsit nyúlánkabb.

Amíg én a diót szedtem, Áron elkészítette a reggelit. Tükörtojást készített, mellé tejeskávét és a tálalásnál újhagymát is tett mellé megpucolva és hosszában felvágva, ahogyan azt tőlem látta. Reggeli előtt még bekaptam egy unikumot (még nyolc óra van az indulásig).

Reggeli után kértem, hogy rámolja el a három asztalon felgyülemlett „lomok”-at, mert amikor indulunk haza, akkor M. Marika át fog jönni és megnézi a rumlit, majd eldönti, hogy elvállalja-e a havi egy-két takarítást.

Következett a szivattyú fagytalanítása, mert lassan az istállóban is 0°C alá ereszkedik a hőmérséklet. Lekötöttem a csőcsatlakozásokat és a szivattyúból egy mipolán csővel kivarázsoltam a vizet. Most már jöhetnek a fagyok.

A következő feladat a fűnyíró felakasztása.  Eddig, ha ki akartunk tolni egy kerékpárt az istállóból, akkor előbb ki kellett gurítani a fűnyírót, és amikor a bringát már kitoltuk, mehetett vissza a fűnyíró. A felső betonkoszorúba beküldtem két 12 mm átmérőjű tiplit és hosszú 100 mm-es csavarokkal felerősítettem egy dupla „U” kampót. Azt nem állítom, hogy a fűnyírót nagyon könnyű oda felakasztani, de ha sikerül, akkor most már szabad a ki-be járás a kerékpárokkal.

A WC deszka javítása megtorpant, mert egyszerűen nem tudom, hogy hova tettem a hat csavarját (a hülyülés elkezdődött).

Rávettem magam, hogy elkezdjem a napi Duolingót.

Ebédre megettük a tegnapi maradékokat, illetve Áron csak a felét ette meg, mondván, hogy a kínai kaja túl zsíros.

Bélával és Adrival egy konferenciabeszélgetésben kiértékeltük a Zsolti által telepített w10 okozta adatvesztéseket. Zsolti nem fogadott szót, amikor óvva intettem a W 10-től, és ha mégis meglépi, akkor előtte gondoskodjon az állományok biztonságba helyezéséről felhő alapú tárolókon és külső merevlemezen. Ebből az alkalomból magam is felbuzdulva kerestem egy újabb felhő alapú tárolót és az ottani 100 GB ingyenes tárhelyet tíz meghívással rögtön meg is növeltem 103 GB-re, de ez még több lesz, amikor a meghívottak telepítik majd a gépükre.

Lassan összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Útközben még beugrottunk Judithoz, mert a Pongónak vittem az összes csontot, ami a csülökből kikerült.

Betértünk a mosolygós bácsihoz. Áron egy sonkával, sajttal töltött sertésbordát rendelt sült krumplival és tartármártással, én pedig egyszerűen egy ponty halászlét.

 

csülkös bableves

Még reggel is langyos volt a cserépkályha. Reggelire megmelegítettem és megettem a maradék hekket a sültkrumpli egy részével. Kicsit feljavítottam és a krumpli mellé ketchupot, a hal mellé majonézt tettem. Még egy tejeskávé is belefért az időbe, majd 9-kor elindultam a piacra.

A vegyesboltban kenyeret és tejfölt vettem, a húsosnál pedig egy kisebb füstölt csülköt és egy zacskó babot. A tervezett csülkös bableveshez még kellet két sárgarépa és egy gyökér.

Utána belátogattam Imréhez a sérült notebookért. Valahogyan megjavították. Szép ugyan nem lett, de legalább nem kell attól félnem, hogy a töltés csatlakozóval a későbbiekben probléma legyen.

Amikor hazaértem rögtön elkezdtem a bablevessel törődni. Először csak beáztattam a csülköt is meg a babot is.

Alaposan megvizsgáltam a notebookot és nem azon szomorkodtam, hogy csúnya lett, hanem annak örültem, hogy funkcionálisan tökéletes.

Már dél fele járt az idő, amikor, először csak a csülköt feltettem főni. Akkor még csak az alap fűszereket tettem mellé (fekete bors, köménymag, vöröshagyma, fokhagyma). Két óra múlva, amikor már majdnem teljesen puhára megfőtt, akkor tettem bele a beáztatott babot, sárgarépát, gyökeret, zellert, karalábét, újhagyma szárat és feldarabolva két nagyobb szem krumplit.

Hagytam, hogy kis lángon minden jól összefőjön, és amíg főtt meggyúrtam a grízgaluskát csipetkének.

Közben Áron telefonált, hogy nemsokára megérkezik a busszal Dömsödre.

Nagyon megörültem neki. Kimentem érte a buszmegállóhoz és együtt hazajöttünk. Gabikának írtam, hogy jöjjenek át megkóstolni a csülkös bablevest és közben bekapunk egy unikumot, utána pedig kávézunk.

Áronnal ketten csipegettük bele a zubogó levesbe a lisztből és grízből meggyúrt galuskát.

Mire végeztünk a csipegetéssel, Feri bácsi egyedül jött. Hármunknak tálaltunk. Aki akart az tehetett bele Erős Pistát és tejfölt. Mindenki szerint nagyon jóízűre sikerült a kaja. Utána Feri bácsi segített beakasztani a rugót a felhajtható ágyneműtartós heverőbe.

Este még sikerült kinyomtatnom a kérvényt a Magyar Rádió felé, amit majd a többi papírral együtt be kell vinnem Ildikónak.

A Dömsödi kulcs othon maradt

Reggel viszonylag korán keltem. Árontól csak annyit kértem, hogy vigyen magával egy szem szép almát megmosva és kivételesen ne engedje le Mannát, hogy nekem ne kelljen az induláskor keresgélni.

Reggelire csak egy nagy vajas zsemlét ettem egy nagy csupor tejeskávéval és indultam a temetőbe. Befizettem a három urna fióknak a 10 évre történő meghosszabbítását és megbeszéltem néhány apró részletet a Nóra nagyi temetésével kapcsolatban. Az még mindig nem dőlt el, hogy a Magyar Rádió a saját halottjának fogja-e tekinteni, vagy csak utal némi költségtérítést, de a dolgok jó irányba haladnak.

Visszajövet bepakoltam mindent (Mannát is) az autóba, Áronnak írtam egy levelet és tettem rá némi pénzt, majd odaadtam Katikának az elektromos főzőlapot azzal, hogy Sch. Éva fog érte jönni.

Induláskor elkövettem azt a hibát, hogy nem hoztam magammal a Dömsödi kulcsot. Útközben, amikor erre rádöbbentem, arra gondoltam, hogy ez nem okoz majd nagy problémát, ha Ági otthon van, mert ő át tud ugrani és be tud engem engedni a házba. Fel is hívtam, de sajnos ő éppen orvosi kezelésen volt Budapesten. Gondoltam, hogy majd megvárom, és addig bekapok egy sült hekket a „Kukacos”-ban.

Már félúton voltam, amikor eszembe jutott, hogy be kellene kapcsolni a fűtést Dömsödön.

A „Kukacos” csak félig volt nyitva, ami annyit jelentett, hogy elkészítik ugyan a hekket, de nem tudom, ott elfogyasztani csak hazavihetem. Amíg a hekk készült elgurultam Imréhez, ahol azt az ígéretet kaptam, hogy holnap reggel átvehetem a kicsit megjavított notebookomat.

Utána az elkészült hekket a sült krumplival a ház előtt az autóban voltam kénytelen megenni, mert Ági csak később ért oda.

A házban még csak 18,5 C° meleg volt, ezért a fűtést átkapcsoltam ELMŰ-ről TIGÁZ-ra és ezzel egyidejűleg begyújtottam a cserépkályhába. Így ½ 7-re már egészen barátságos klíma (20,5 °C) kezdett kialakulni.

Manna is nagyon élvezi, hogy itt vagyunk. Eszik, iszik és ki-be járkál. Kint futkos, miközben nem is tudom, hogy miket kerget, meg felszalad a kedvenc almafája tetejére.

Sikerült beszélnem M. Marikával, hogy elvállalná-e a Dömsödi ház kéthetenkénti takarítását, mivel a B. Ági ezt egészségügyi problémái miatt lemondta.

Sajnos a Duolingót mintha az utóbbi napokban egy kissé elhanyagolnám, de ma este ráhajtok.

Még este átutaltam G. Zolinak a hat fő síelési előlegét.