Lecsó

Reggel meg sem próbáltam Áront felébreszteni, mert először éjjel 1:00-kor kértem, hogy kapcsolja ki a számítógépet, majd  2:00-kor. Utána már csak 4:40-kor szóltam, hogy zárja el az ébresztőnek beállított zenét. Elképesztő, hogy miket művel  a kütyüjén.

A piacra csak azért mentem, hogy a reggelihez szeletelt kenyeret is vegyek, de azért vettem egy szál kolbászt és szőlőt is.

Először valami készpénzhez kellett jussak, mert a piacon nem mindenki fogad el bankkártyát. A  vegyesboltban  például  elfogadnak, de a kolbászosnál nem.

A piacon összetalálkoztam Gáborral és egy kicsit beszélgettünk, főleg  műszaki dolgokról.

Visszafele megálltam G. Lacinál, mert nagyon érdekelt Lacika hogyléte. Bonyolult a probléma és még az orvosok sem tudnak biztosat, de folytatják a vizsgálatokat. Laci nem hagyta ki, hogy evangelizáljon, de velem nem jutott sokra.

Itthon a reggelinél megint nagy vita volt, mert olyan dolgokat is feltálaltam, amiket Áron nem szeret.

Tettem egy újabb kört, mert a notebookot el kellett vinni Imréhez javításra és a csavaros bácsinál próbáltam a málna PC dobozához egy hiányzó csavart beszerezni. A bácsi semmi pillanat alatt elővarázsolt egy pont odaillő csavart.

Visszajövet szóltam Áronnak, hogy indulnunk kell Ákoshoz, mert már mind a kettőnknek túl nagy a lobonca és 12-re van időpontunk.

Áron szó nélkül jött és Ákos egy órán belül mind a kettőnkkel végzett.

Hazaérve hozzáláttam a nagy lecsó projektnek. Négy üveggel sikerült eltennem, amiket a drága Rózától tanulva egy darabig  takaró alatt tartottam dunsztban. Ami a négy üvegen felül maradt, ahhoz sütöttem apróra vágott hagymát, szalonnát és rákarikáztam a lecsókolbászból és abból ebédeltünk.

Délután kértem Áront, hogy  szedjen egy kosárnyi diót. A hónap közepére annak még me is kell száradnia, ha abból szeretnénk sütni a Bristolba tervezett diótortát.

Most már - lévén október - áthűlt a ház, úgy hogy be kellett kapcsolnom a fűtést. Lefekvés előtt még csináltam 70 pont duolingót.