Egy kurta reggeli után felkaptam a nagy
sporttáskát és elindultam Dömsödre. Az út így tömegközlekedéssel és Volán
busszal elég hosszú, de legalább volt időm és türelmem belenézni az olasz
könyvbe. A buszmegálló és a ház között a Dabi Vegyesboltban vettem két nagy
sóskiflit és 10 dkg. valamilyen zöldséges parizert.
Manna azzal fogadott, hogy „hol voltál ilyen
sokáig, én egész éjjel étlen-szomjan kint fagyoskodtam a szabadban.” Sajnálom
Mannuska, mi este másfél órán keresztül hívogattunk és te nem jöttél elő, nekünk meg haza kellett mennünk, mert Áronnak ma suli van. Ha valakinek lehet szemre hányni valója az én vagyok, emiatt a "Különjárat miatt.Most
gyere be, én is fogok kajálni és te is kapsz majd macskakaját. Manna jött,
evett, majd kért még és megint evett, majd közölte, hogy most ki szeretne
menni. Hát Manna a tegnapiak után erről szó sem lehet. Ekkor kissé megsértődve
felment a hálószobába és bebújt a takaróm alá.
Én is ettem ittam, majd jóval dél után elindultam
a nagy sporttáskába betett Manna hordozókájával abban pedig Mannával a buszmegálló
felé.
Útközben még benéztem a bérleménybe, hogy miként
haladnak a munkálatokkal. Engem főként a villanykapcsolók és a konnektorok szerelése
érdekelt. A bekötésekkel nem volt probléma, viszont a „villanyszerelő” úr nem
tudta, hogy ezeknek van két kitámasztója, amivel a falhoz rögzülnek.
Manna egész úton csendben volt. Amikor a 8-as
buszról a Gazdagréti végállomáson leszálltam, éppen találkoztam Áronnal. Nagyon
örült, hogy Manna hazakerült és amint beléptünk a ház kapuján nyávogásba
kezdett, hogy most már eresszetek ki, most már itthon vagyok, innen már tudom
az utat.
Áron még lement a CBA-ba venni a Mannának kaját,
azután mi is megvacsoráztunk.
Áron vitt át Emőkének almát és csicsókát és
lefekvésig már csak azon folyt a vita, hogy kinél legyen az egyetlen notebook.
Azt mondtam Áronnak, ha hiba nélkül el tudja mondani olaszul, hogy: „Van egy
macskám.” akkor visszaadom a notebookját. Mire Áron rávágta: „Io ho un gatto.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése