Áronnak sikerült időben elindulnia, de a fogmosás
megint elmaradt és az órarend szerinti történelem órára a töri könyvet, a két
tesi órára pedig az egész tornazsákot itthon hagyta.
8-kor én is felkeltem, gyorsan megreggeliztem és
elindultam a János kórházba.
A hír, ami fogadott rossz hír volt. Nóra nagyi
reggel ¾ 6-kor itt hagyott bennünket. Még ott a kórházban kellet volna
mindenféle adminisztratív teendőket elvégeznem, de erre most nem voltam
alkalmas és kértem, hogy ezt inkább holnap reggel folytassuk.
Felmentem Nóra nagyi lakásába, hogy rendezzem a
gondolataimat és, hogy gondolatban egy picit még együtt legyek vele. Elhoztam a
felbontatlan leveleit, ezek ráérnek.
Hazaérve bementem a kis kínaiba és megettem egy
szecsuani csirkét sült tésztán, majd felhívtam Sz. Lajost, hogy mi a véleménye,
beszóljak-e a Magyar Rádióba, hogy „Somogyi Nóra jelenti Prágából”, többe nem
jelent. Lajos perceken belül visszahívott, hogy ezügyben kivel vegyem fel a
kapcsolatot.
Emőke lányommal is közöltem egy SMS-ben a hírt. Ő
azt javasolta, hogy ezt este együtt mondjuk el Áronnak.
Icát is hívtam, hogy közöljem vele a rossz hírt
és kértem, hogy holnaphoz egy hétre, ha arra jár, dobja be a kulcsokat Nóra
leveles ládájába.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy letargiába
essek, ezért megittam egy kávét és időben elindultam a brushupra. Ott egy picit
oldódtam, de azért az még nem volt elég ahhoz, hogy jókedvűen menjek haza. Az
olvasó csoport foglalkozás után D. Katie-nek és másik három társának tartottam
egy fél órás kiejtést javító gyakorlatot.
Otthon Emőke tejfölös zöldbab főzeléke várt
virslivel. Áron azt mondta, hogy ő már evett belőle, így azután egyedül
vacsoráztam.
Emőke úgy találta helyesnek, ha ketten mondjuk el
Áronnak, hogy a nagyi meghalt.
Egy jó órát beszélgettünk, így a lefekvés ¾ 10-re
tolódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése