Rosszul aludtam. Arra ébredtem, hogy éjjel megint
feltaláltam valamit. Ilyenkor másnap legtöbbször ki szokott derülni vagy az,
hogy az egy marhaság, amit kitaláltam vagy az, hogy bár nem marhaság, nagyon is
okos dolog, de előttem már más is kitalálta. Ezt még nem ellenőriztem le, de majd
megteszem. Addig is adtam neki egy fantázia nevet: „Quickpost”.
Elő szokott még fordulni egy harmadik változat is, amire a megcélzott intézmény azt mondja, hogy erre nincs semmi szükség, mert ha lenne, akkor már rég kitalálták volna és alkalmaznák. Mai szóhasználattal elhajtanak az ötletemmel, javaslatommal és mit tesz Isten? Lám, lám két-három éven belül bevezetik és akkor jönnek az általam indított perek, amik jól elhúzódnak, de általában a felét sikerül megnyernem. Ezek közül az egyik legsikeresebb a "Korrózió gátló inhibitor a hőcserélőkben", amire negyven évvel ezelőtt, 1976-ben a Találmányi Hivatal is Szabadalmi Oltalmat adott (AA-737).
Amikor Áron 7:11-kor kilépett a lakásajtón én is
felkeltem, mert nyolcra beszéltem meg Lilivel, hogy megyek hozzá az angol kiejtést
gyakorolni. Lili kínai és húsz éve él Magyarországon. Még Kínában elvégezte az
orvosi egyetemet, de itt természetgyógyászattal foglalkozik, és ha még angolul
beszélni nem is tud, de már nagyon sokat megért viszont, a kiejtése olyan
pocsék, hogy az szinte borzasztó.
Bekaptam egy nagy sóskiflit bacon szalonnával és
leöblítettem egy bögre tejeskávéval.
Ahhoz már késő volt, hogy tömegközlekedéssel
vágjak neki az útnak, ezért beugrottam az autóba, amivel viszont nagy dugóba
keveredve, csak azt láttam, hogy a buszok csak úgy húznak el mellettem.
Végül ¼ 9-re értem Lili rendelőjébe. Rögtön kínai
teával kínált és neki is fogtunk a gyakorlásnak. Egy könnyített regényt
kezdtünk el olvasni. Én minden egyes általam vélt kiejtési hibát szigorúan
kijavítottam és megkértem, hogy hangilag utánozzon.
½ 11 lett mire hazaértem. Manna egyfolytában
reklamált. Enni kérek, inni kérek, le szeretnék menni. Wouldn’t like to jam on
it? – kérdeztem, (Szó szerint: Nem akarnál a tetejére még lekvárt is? Jelentésében:
Feleségül ne vegyelek?)
11 óra után hívogattam a János kórház
Kórbonctant, hogy megtudjam, a további intézkedéshez mikor vehetem át a
papírokat, de sajnos ma 12-ig sem vették fel a telefont.
Ebédre még mindig az Áron készítette milánói
makaróni volt, de nekem nagyon ízlett.
Kora délután elindultam a Fehérvári úti rendelőbe
a mára kitűzött Urológiai vizsgálatra. Odafele menet egyre jobban szorongok,
pedig semmi borzasztó dolog nem történt, de azért eljövet, az mégis egy
felemelő érzés. A doktor úr egyébként a betegeivel 100 %-osan együtt érző orvos.
Hazafele beugrottam a piacra és vettem egy fél
kiló csirkeszárnyat és úgy terveztem, hogy a fedeles sütőben meg fogom sütni a
hozzá szeletelt csicsókával.
Mire hazaértem, Áron már otthon volt, de
természetesen messziről kerülte az egész iskolatáskáját és a nagy
rendetlenségben rászabadult a notebookjára.
Ezt a csicsókát, ami nekünk Dömsödön terem, külön
művészet megtisztítani, olyan göcsörtös a felülete. Állítólag létezik ennek
luxus változata is, amelyiken nincsenek azok a hatalmas szemölcsök, de azt csak
a kiváltságosok kapják, akik emiatt nem is káromkodnak a hámozása közben, ezért
azután a haláluk után a mennyországba kerülnek.
A nagy fáradtsággal megtisztított csicsókát és a
kettévágott csirkeszárnyakat egy kis olajon betettem a fedele s serpenyőbe és
úgy odaégettem, hogy nem csak a lakás, de még a folyosó is bűzlött a füstös
égett szagtól. Nagy szellőztetés után bár csökkent a bűz, de meg nem szűnt.
Emberi fogyasztásra alkalmas darabokat, csak keveset tudtam megmenteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése