Készülődés a tanévnyítóra

Nyolc órakor ébredtem, de arra azért halványan emlékeztem, hogy kora reggel ( ¾ 7 körül ) Áron belopakodott a hálószobába és magával vitte a notebookot.

Amikor felkeltem észleltem, hogy már reggel rekkenő hőség van a lakótelepi lakásunkban és itt nincs meg az a két vészkijárat (szigetelt és klimatizált lakás valamint a Duna), mint Dömsödön volt.

Áront is csak nagy nehezen tudtam rábeszélni, hogy keljen fel, fogmosás, öltözés és jöjjön le velem a CBA-ba vásárolni valamit reggelire, ami után meglátogathatjuk a BKK jegy automatát, hogy Áron megvehesse a szeptemberi diákbérletét. Ehhez persze meg kellett szólítani az ATM-et, hogy adjon pénzt, mert a kis bódéban péksüteményt nem tudunk kártyára vásárolni.

Vettünk tejet, főtt füstölt tarját, virslit és sört, a szemben lévő kis pékség kuckóban pedig két vaníliás csigát és egy köménymagos cipót.

A jegy automatánál egy nő nagyon mérgelődött, hogy már tíz perce nem tudja használni, mert a képernyőre annyira rátűz a nap. Nem tudtam megállni, hogy egy pár szóval ne dicsekedjek azzal el, hogy amikor ezt az automatát telepítették, akkor írtam a BKK-nak, hogy ha a telepítést olyan irányban végezték volna, hogy a képernyő Észak irányba nézne, akkor az egész nap árnyékban lenne, mert így egész nap süti a nap és még egy árnyékoló ernyő sincs rajta. A BKK akkor azt válaszolta a felvetésemre, hogy a telepítés helyének kijelölésénél alkalmazkodniuk kellett a földből kiálló kábelek csatlakoztatására. Ennél nagyobb hülyeséget nem is írhattak volna.

Szerény reggelink (nincs olyan, hogy kimegyek a kertbe és leszakítok két érett paradicsomot) után felmentem a www.fszek.hu (Fővárosi Szabó Ervin könyvtár) oldalára és meghosszabbítottam a holnap lejáró két könyv kölcsönzési idejét, mert az egyiket ott felejtettük Dömsödön.

Katika csöngetett, mert ajánlott levélként megjött az Arduino programozási kézikönyv.

Áronnak nagyon nem füllik a foga a ma okvetlenül elvégzendő rendrakáshoz a szobájában, pedig ezt ma meg kell csinálnia, mert holnap már tanévnyitó.

Áront megkértem, hogy menjen be az iskolába (a „B” épületben), mert ma van a szeptemberi ebéd pótbefizetési határidő. Ő nem tudja melyik a „B” épület. Erre mondtam, hogy ilyesmire kellene használnia az Internetet, nem pedig a hülyeségekre. Felmentem a netre és megnéztem. Amikor mondtam, hogy az a „B” épület, amelyik a Beethoven utca 3-ban van, azt mondta „tudom”.

Amikor elindult én is felvettem a nyúlcipőt. 139-es, 240-es és egy kis séta, bementem a Patron bolt-ba a HP Officejet 6500A Plus festékpatron készletéért. Olcsó húsnak híg a leve, mondja a magyar. A 10.000.- forintba került nyomtatóhoz 19.000.- forintba került a teljes patronkészlet. Na mindegy egyszer élünk, ez is legyen rendbe.

Visszafele leszálltam a 139-esről az ANZSU Optikánál és leadtam a Prelukban lencse hiányosra változott szemüvegemet. Az is több mint egy tízes. Nagyon olcsó az élet, a mai nap még alig került 50.000.- forintba és még nincs itt a nap vége.

Körülbelül egyszerre értünk haza, de Áron egy kicsit korábban. Még egyetlen zsebkendőt nem tett odébb a szobájában, de már őrülten suhogott a számítógép ventilátora. Na erre betelt a pohár. Megkértem, hogy a szobájában kábelezze le a számítógépét és este átvisszük Emőkéhez. Áron számítógép és Internet függő, beteg. Meg kell keresnem a gyógymódot, amitől visszatér a normális emberek közé és a napi 12 óra Internet és számítógép használatot tudja majd hasznosan és maximum napi egy órára redukálva  használni.

Ebédre felhígítottam a csirkelevest és azt ebédeltük, de még egy kicsit mindig elsózottnak találtuk.

Délután mind a hárman (Emőke, Áron meg én) elmentünk a TESCO-ba. Áron füzeteket, Emőke pedig Fressnapf macskakaját szeretett volna ott venni. 

Mi meg is találtuk a nekünk szükséges füzeteket, bár én jobban szerettem volna, ha találtam volna olyat, hogy füzetcsomag VI. osztályosoknak, VII.-eseknek, VIII.-osoknak, de ez túlságosan ésszerű lett volna.

Hazajövet Áron még rendezgette a szobáját, de nem nagyon jutott a végére.

Kértem, hogy készítse ki a fekete hosszú-nadrágját és a fehér inget. Az ünneplő fekete cipőjét is próbálja fel, mert ha kinőtte, akkor még ma ki kell találnunk valamit.

Emőkét megkértem, hogy minél többet vigyen át magához az almából és az őszibarackból, Áront pedig beküldtem a fürdőkádba.

Vacsorára a paradicsomos káposzta utolsó részletéhez sütöttem debrecenit és virslit. Nagyon finom volt.

három keszeg

Reggel az első dolgom az volt, hogy átmenjek segíteni Karcsi bácsinak a csónak vízre tételében. Tulajdonképpen négyen voltunk a feladathoz és Karcsi bácsinak még görgői is voltak ehhez. Dezső volt a kulcsfigura.Hamar végeztünk és utána szétszéledtünk.

Amíg mi a Karcsi ladikjával voltunk elfoglalva, Anika visszahozta a receptkönyvemet és megint hozott egy tököt.

Áron készítette a reggelit, én már csak a feltálalásban kaptam tőle a feladatokat.

Elkezdtem a gmail takarítását, hogy legalább lemenjek 100 % alá és ne fenyegetőzzön mindenféle elvonásokkal. A megoldásban Béla is sokat segített. Még késő délután is ezzel foglalkoztam. Könnyen tehettem, mert Áronnak az Internetes éjszakai műszakja miatt aludnia kellett.

Pista öt óra körül elindult haza és nekünk adta a fogásainak egy részét, ami három közepes nagyságú hal volt. Mielőtt nekiálltam volna megtisztítani, átjött Gábor, hogy megnézze a munkaasztalt. Mire térültünk fordultunk Manna már el is lopott a három halból egyet. Nem tudtam rá igazán haragudni, mert biztosan éhes volt és legalább egy hallal kevesebbet kell majd megtisztítanom.

Én azzal foglaltam el magam, hogy tisztítottam a megmaradt két halat (Áron szerint mindhárom vörös szárnyú keszeg volt), Áront pedig megkértem, hogy a Manna által ellopott és megkezdett, halat hozza szalonképes állapotba és darabolja fel, hogy a Mannának Budapesten is legyen delikatesze.

A két halat lepikkelyeztem  és kibeleztem, valamint beirdaltam. A kisebbik ment haza, a nagyobbik pedig az itteni mélyhűtő halszakosztályába került.

Elkezdődött a készülődés a hazautazásra. Minden ki- és bepakolás egy komoly szellemi és fizikai teljesítmény.

Közben nekem még locsolnom is kellett, mert nem tudni pontosan, hogy a jövő péntekig még mennyit fognak szenvedni a növények a hőségtől és a csapadék nélküliségtől.

Mire mindent összepakoltunk és el tudtunk indulni, már elmúlt ½ 9 is. Ennek megfelelően ½ 10-kor tudtunk becsöngetni Emőkéhez, hogy megjöttünk. Mannának nagy örült, de a nylon, illetve PE zacskóban hozott haldaraboknak kevésbé. Ja kérem, akinek macskája van, annak nem mindig fenékig tejföl az élete.

Áront csak tízre tudtam az ágyába vezényelni, de még akkor is kérte, hogy egy kicsit (20 percet) hadd olvasson.

Én még kipakoltam a piros kosár tartalmát, azután egy unikum és én is ágynak estem.

Az ágyban rendeztem a blog bejegyzéseimet, majd ½ 12 után gondoltam, hogy megnézem, letelt-e már a 20 perc. Hát nem. Áron még lógott a számítógépén. Pipa lettem, holnap egy nap eltiltás a számítógéptől.

Áron Internet függő

Nyolc óra után ébredeztünk. Megbeszéltem Áronnal, hogy mit kell vennünk a piacon. Egyelőre csak a sütni való szalonna és egy flaska tej jut az eszembe, de Áron beleegyezett, hogy ma legyen egy zöldséges csirkeleves is, ezért még sárgarépát is vettünk.

Az elektromos szaküzletbe mindenképpen be kell mennem,  mert egy 1 méteres kábelcsatorna és 3 darab GU 10-es foglalat még mindig hiányzik az elektronikai munkahely befejezéséhez.

Közös reggeli készítés után Áron megint az Internet rabja, de mondtam neki, hogy nekem szükségem van a notebookra, mert valamit tennem kell, hogy gmail tárhelyet felszabadítsam, mert a mostani 104%-os túlterhelés miatt se küldeni, se fogadni nem tudok e-mail-eket.

Bár a csirkelevest elkészítettem, de olyan nagy a hőség, hogy az ebéd kimarad az életünkből és a reggeli után csak a vacsora következik.

Áron megsértődött, hogy átmenetileg elkoboztam tőle a notebookot, ezért sétált egyet és leült a könyvét olvasni.

Megint elmegyünk egyet úszni. 

Visszafele benéztem Pista bácsihoz. Bekaptunk két kupica pálinkát. Karcsi bácsi volt nála, aki kérte, hogy holnap reggel segítsünk neki vízre tenni a Dezsőéknél tárolt horgászladikját. Meg is beszéltük, hogy reggel 9-kor lesz az akció. Még nem tudom, hogy mire fogja használni ezt a két kriplit (nekem lumbágó veszélyeztetésem van, Pistának, meg gerincsérve), de majd meglátjuk.

Utána végre sikerült teljesen befejeznem a munkaasztal és környezete kialakítását, holnapra már csak a takarítás marad. 

Délután kimentünk a Dunára úszkáltunk egy fél órát.

Naplemente után nagy locsolás.

Fodrászat

Reggeli nélkül indultam el, hogy időben odaérjek a fodrászatba. Nagyon jó érzés volt, hogy sikerült végre megszabadulnom a sok hajamtól. Azt hiszem , hogy ide máskor is el fogok jönni, mert mindennel (szakértelem, körülmények, ár) meg voltam elégedve.

Későn kezdtük el a reggeli készítését, de legfeljebb, majd későbben fogunk ebédelni.

Áron Leventéhez ment, én pedig átmentem Gabikáékhoz egy kicsit trécselni és hívtam őket egy ebéd utáni kávéra.

Itthon Zsolti megint átadott egy nagy adag frissen szüretelt őszi barackot.

A szembe szomszéddal lerendeztem a HP Officejet 6500A Plus nyomtató üzletet. Én azt mondtam neki, hogy bár ez egy zsákbamacska, de 10.000.- forintot adok érte. Ebben meg is egyeztünk.

Amikor Áron megjött, ebédre megint egy nagyon finom paradicsomos káposztát sikerült ennünk, sült oldalassal. A maradékot pedig eltettük a mélyhűtőbe „Paradicsomos Káposzta 2015.08.28” címkézéssel.

Gabikáékat unikummal tudtuk kínálni, mert már otthon kávéztak.

Áron felhívta a Nóra nagyit. Érdeklődött a hogyléte felől és kérdezte, hogy fel tudna-e ülni a buszra és lejönni Dömsödre. Nagyi rögtön nem érezte jól magát. Áron ugyan kérdezte, hogy mi az amiért Budapesthez ragaszkodik, de erre Nóra nagyi nem tudott válaszolni.

Közben kimentünk a Dunára úszni. Nagyon finom a Duna. Most tiszta és nem túl hideg. Én egy bő félórát úsztam.

Otthon, azután folytattam az elektronikai munka asztal szerelését és nagyon jól haladtam benne.

Nem vártam meg a besötétedést mindent, ami szomjazott meglocsoltam.

Este azt terveztem, hogy szalonnasütés lesz. Meg is kértem Áront. hogy csináljon tüzet. ½ 8-ra parázs lett a tűzből, kezdhettük volna a szalonnasütést, de Áront ½ 10-ig nem tudtam az Internetről levakarni.

Végül egyedül kellett részt vennem a "családi" szalonnasütésben. Mire Áron lejött, már nem működött a rendszer. Csak annyi feladata maradt, hogy a tűz maradékát vízzel lelocsolja.

Paradicsomos káposzta

Úgy látszik, hogy büntetlenül már én sem maradhatok fent éjfél után. Reggel ugyanis bevallhatatlanul későn ébredtem. Áronról nem is beszélve, mert azt észleltem ugyan, hogy mellőlem elvitte a notebookot, de ettől még az ágyban volt, csak Internetezett.

A fürdőszobai ceremónia után, ami ma a borotválkozás miatt hosszabbra sikeredett, lementem készíteni a reggelit és Áront már csak akkor hívtam, amikor már lehetett tálalni a kúp alatt.

Reggeli után be kellett gurulnom a piacra, mert elfogyott a tojás és valamit ebédre is ki kellene találnom. A tojáson kívül vettem egy fej káposztát, egy liter paradicsom ivólevet, sütni való erdélyi szalonnát és 40 dkg oldalast. Elhatároztam ugyanis, hogy paradicsomos káposzta lesz sült oldalassal.

Már nehezen viselem a nagy lobonc hajamat ezért megnéztem a Dömsödi fodrászatokat, de mindegyiket zárva találtam. Az egyiken telefonszám is volt kiírva, hát felhívtam, hogy megkérdezzem, mikor lesz nyitva. Meg is beszéltem egy időpontot: holnap reggel 9 óra.

A villanyszerelékek boltjában vettem 3 darab 3-as wago-t, mert már a fejemben megszületett az elektronikai barkács sarok áramellátásának a terve.

Ha már itt vagyok a Főúton, akkor csak egy ugrás a Gazda Bolt, ahol be tudtam szerezni a locsolótömlőnek a csatlakozóját, amit Levi  rajta felejtett a vízcsapon a Preluki kempingben.

Hazatérve rögtön (de akkor már jóval elmúlt dél) feltettem a káposztát főni. Áron megszakította az Interneten a játékát, hogy nekem be tudja olvasni nosalty.hu oldalról a paradicsomos káposzta csínját-bínját.

Ebédre meg is kóstolhattuk a két új ételt.

Délután Áron átkerekezett Levihez, és sikerült is áthívnia. 

Kimentünk a Dunára úszni és kivittük az F2-es szörfdeszkát, amivel a fiúk tjól udtak játszadozni. Csak egy óra múlva tértünk vissza a házba.

Levi és Áron elmentek kutyát sétáltatni.

RIP Fejes Bandi

Reggel én a blog bejegyzések lemaradását, a fiúk pedig az esti alvás kimaradást igyekeztek bepótolni. 

Már ¾ 11 van amikor Ábel lejön, de közölte, hogy ő már korábban felébredt és már be is pakolt mindent a táskájába a hazautazáshoz. Áron viszont még mindig alszik.

Gondoltam, hogy a legjobb módszer az ébresztésre, ha elkezdem készíteni a reggelit. 

Ma a zsemlék kerültek sorra és így bundás zsemléket készítettem, hozzá az elmaradhatatlan kakaóval, de azért tálaltam mellé Dömsödi szalámit, sajtot is. 

Ábelt megkértem, hogy hozzon be a kertből néhány érett paradicsomot és tettem a tányérra még paprikát, új hagymát és hónapos retket is.

A feltálalt reggelit azzal a rossz hírrel kezdtem, hogy a tegnap éjjeli Internetezés miatt ma ismét szilencium van. Ábelt ez egyáltalán nem zavarta, mert helyette szívesen olvasott.

Reggeli után, ami a tálalás időpontját illetően már majdnem ebédnek is beillet, átmentem a Gabikáéhoz részint azért, mert már régóta nem váltottam szót velük, másrészt kértem Gabikától 1-2 fej vöröshagymát, a mára tervezett paprikás krumplihoz. 

Kicsit beszélgettem velük, Ferinek panaszkodtam, hogy mennyire hülyülök, kezdek dolgokat elfelejteni, azután indultam vissza, mert valamikor el kell kezdeni az ebéd készítését is. Gabikáékat pedig hívtam, hogy ebéd után jöjjenek át kávézni.

Alig, hogy odatettem a megtisztított és felaprított hagymát dinsztelődni, konkrét példáját tapasztaltam a Ferinek mesélt elhülyülésemről. Ilyen dolog normális emberekkel nem történhet. Az még hagyján, hogy valaki paprikás krumplit tervez ebédre és csak későn veszi észre, hogy nincs itthon vörös hagyma, de bemenve az éléskamrába, kiderült, hogy egyetlen szem krumpli sincs. 

Nagyon pipa lettem magamra. Lekapcsoltam a platnit a hagyma alatt és elgurultam a piaci vegyesboltba. Vettem két kiló krumplit és egy kiló vöröshagymát.

Most már teljes gőzzel készíthettem az ebédet. Amíg főtt a krumpli, malmoztunk és sakkoztam is Ábellel.

Közben jött Levente a fényképezőgépének a töltőjéért, ami a lakókocsiban maradt.

Amikor átjöttek Gabikáék már rotyogott az ebéd. Bekaptunk egy unikumot és megcsodálták a smaragdfánkat. Nem maradtak sokáig, mert látták, hogy a fiúk már éhesek.

Ábel mára tervezte, hogy hazamegy és kérdezte, hogy el fogja-e érni az ötórás buszt Budapestre. Ekkor felgyorsítottam az eseményeket. Gyorsan tálaltam. A paprikás krumplihoz nem kellett csak kovászos uborka, vagy aki jobban szereti, annak csemege uborka. Ettünk.

Ábellel még bepakoltattam, hogy vigyen haza egy nagy zacskó almát és már indultunk is az alsó buszmegállóhoz.

Ábelt sikerült feltennünk az ötórás buszra. Utána meglátogattuk Miskolczi Marikát és még  a naplemente előtt beugorhattunk a Dunába. Csak a vadkacsák napoztak a stégeken és amikor közeledtem, akkor sűrű szárnycsapások közepette átvitorláztak a túlsó part felé. 

Látva, hogy milyen közel repülnek a víz felszíne felett, arra gondoltam, hogy a légpárnás vízi járművek tervezői a vadkacsáktól lesték el az ötletet. 

Legalább egy fél órát úszkáltunk.

Nagy locsolás következett, mert a meteorológia által ígért esőnek, se, híre, se hamva.

Le se merem írni, mert olyan nagy vesztesség ért. Meghalt Fejes Endre, akivel a ’60-as évek elején sok-sok délutáni, esti órát tölthettem együtt a Múzeum Kávéházban.

Nagy tisztelője voltam, nem csupán azért, mert 16 évvel idősebb volt nálam, hanem a tehetsége, és a határtalan humanizmusa végett.

56-ban elhagyta az országot, de lélekben sohasem tudta elhagyni. Amikor néhány évvel később hazatért Párizsi emigrációjából, komoly anyagi gongjai voltak, szinte éhezett.

Egy alkalommal mondtam neki:

-          Te Bandi, írtam egy novellát, de az az érzésem, hogy nem jó.

-           Add ide nekem, ha bízol a véleményemben, elolvasom és elmondom róla amit gondolok.

Így is történt, odaadtam neki a „Lövészárok két oldalán” c. novellámat, amit ma már csak a fejemben őrzök és vártam, hogy mi lesz a véleménye.

Másnap amikor benyitottam a kávéházba, már messziről észrevett és a jobb hüvelykujját felfele tartva mosollyal üdvözölt. Nem is mertem remélni ilyen pozitív fogadtatást.

-          Na milyen? – kérdeztem.

-          Tényleg szar. – mondta tömören.

Mindig tömören fogalmazott. A „Levél a rokonnak” c. novellájában például az egész 56-os forradalomról, ha jól emlékszem csak annyit írt: „És fújt az októberi szél, fákat csavart ki tövestül.”

A szépirodalomban talált szerelmi vallomások között is az egyik kedvencem tőle származik: 

„Nem azért szeretlek, mert szép vagy – szólalt meg. – Ezt ne gondold. Kalauz Gyurinak megmondtam, azért szeretlek, mert nem tehetek semmi mást. Lecsukom a szemem, kinyitom a szemem, látlak..” Rozsdatemető (Pék Máriához)

Mindig elégedetlen volt az írásaival. A kávéházi asztala mellett papírkosár volt és abba szinte fél óránként dobott be egy összegyűrt, összetépett A4-es kézírásos oldalt, mert nem tetszett neki. Mi mindig a megjelenés előtt olvashattuk a munkáinak korábbi változatait. Önkritikája miatt egyáltalán nem volt termékeny író.

Anyagi gondjai miatt egyik este azt mondta neki Somogyi Ani (Népszabadság):

-          Te Bandi, ha minden csütörtökön ideadsz nekem egy 4 flekkes (A4-es oldalon huszonhatszor hatvan leütést számítottak egy flekknek, ebből lett a számítógépes korszakban 1800-2000 karakter. a szerk.) írást, azt én be tudom tetetni a szombati számba és akkor egész héten nincs a kajára gondod.

-          4 flekk??, Annyit én nem tudok megírni egy hét alatt.

Irodalmi díjai­* eltörpülnek amellett, amit én kaptam tőle: A Rozsdatemető c. regényét azzal a szöveggel dedikálta nekem, hogy: „Pacher Gabi barátomnak, sok szeretettel Fejes Endre”

Nyugodjál Békében Bandi! Soha nem foglak elfelejteni.

* Fejes Endre a munkásságáért több elismerést kapott, a többi között 1963-ban József Attila-, 1975-ben Kossuth-, 1992-ben pedig Nagy Lajos-díjat. 1994-ben Józsefváros Becsületkeresztjével tüntették ki, és 1999-ben Pro Urbe Budapest díjat kapott. 2003-ban - írói életműve elismeréseként – a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesült, 2009-ben Prima Primissima-díjat vehetett át, 2011-ben pedig Babits Mihály Alkotói Emlékdíjat kapott.

Befejeztem a Lánynak szánt, hetek óta fogalmazott irodalmi tanácsaimat és el is küldtem neki.

Este későre sikeredett a lefekvés és még sokáig olvastam.

Alma feldolgozó üzem

Reggelire a szokástól eltérően nem bundás kenyeret sütöttem, hanem egy nagy serpenyő szalonnás, hagymás, kolbászos tojásrántottát készítettem, ami mellé felkínáltam a tegnapról maradt görög salátát is, de óvatosan, hogy csak az szedjen magának belőle, aki szeretne, mert mellette ott van a zöldséges tál is.

Az éléskamrából a molylepkék kiirtása folyamatban van. Lehetőleg minden ott tárolt dolog jól lezárható üvegbe kerül.

Áron azt kérte, hogy kapcsoljam vissza a WiFi-t és majd azzal kezdi, hogy fog Duolingózni. Láttam, hogy ezt Ábel is szeretné és így meghajoltam a kívánságuk előtt.

Ebédre spenótot készítettem csirkepörkölttel és főtt tésztával. A fiúk nagyon meg voltak elégedve a felhozatallal.

Manna nagyon szívesen kényezteti magát, mert rajtam kívül a két fiú is ajnározza, simogatja. A kényeztetésről küldtem néhány fotót Emőkének, hogy neki ne hiányozzon annyira a Manna.

Áron felhívta Nóra nagyit és bár ezt már korábban is elmondta, most megismételte, hogy itt vagyunk Dömsödön és itt van Ábel is.

Délután közösen nekiálltunk az összegyűjtött alma feldolgozásának (alma pucolás).  Ábel és én pucoltuk az almákat, ami abból áll, hogy négy részre vágjuk és kivágjuk belőle a magházat, ami az esetek 90 %-ban amúgy is a kukacok által megtámadott, mert nem permetezett, bió. Az így megtisztított és feldarabolt almát Áron kicentrifugálva befőttes üvegekbe tölti. Sajnos a munka felénél a gyümölcscentrifugánk teljesen felmondta a szolgálatot. Majd elviszem a szervizbe, hátha még érdemes megjavíttatni.

Este hatra sikerült rábeszélnem a fiúkat, hogy mozduljanak ki az Internet mellől. Kimentünk a Dunára. A víz meglehetősen friss volt, de azért én úsztam egy nagyot, a fiúk meg egy kicsit lazábbra véve a figurát gumi-matracoztak és a stégről ugráltak a vízbe. Én csak annyit kértem, hogy amikor visszamennek, akkor rögtön vegyenek egy forró zuhanyt.

Áron nagyon rendes volt, mert kérésemre letámasztotta a huzika mind a négy lábát.

Nagy locsolás mellett, a meggyógyult szőlő leveleit felkapaszkodtattam a fölé kifeszített huzalra .

Vacsorára palacsintát készítettem. Nagy munkamegosztás volt. Ábel készítette a tésztába keverendő alma reszeléket és az egyik tölteléknek szánt diót törte és darálta, én sütöttem a palacsintát és Áron gondoskodott a töltelékekről. Mindenki olyan tölteléket kapott, amilyent szeretett volna. Degeszre ettük magunkat palacsintából.

Sajnos a WiFi visszakapcsolásának az lett a következménye, hogy a fiúk még éjjel ½ 1-kor is lógtak az Interneten.

Bufallói csirkeszárny

A fiúk reggel még csak lustálkodtak  amikor elindultam vásárolni. A piacon csak egy nagy palack tejet vettem Esztikétől, a vegyes boltban viszont két doboz tojást, csípős paprikát, kakaót és meggyszörpöt a fiúknak.

Utána a villanyszerelési boltban kötöttem ki 3 db ötös vago-ért és 4 méter három eres kábelért és 2 db 2 méteres kábelcsatornáért az elektronikai munkaasztal tápellátásához. 

Még elgurultam a Gazda boltba gyökereztető hormon porért,de az eladó olyan szakmai kérdéseket tett fel, amire csak úgy tudtam válaszolni, ha előbb felhívtam a lányomat. Emőke meg is adta a helyes választ.

Visszatérve elkezdtem készíteni a reggelit. Sok-sok bundás kenyeret sütöttem, mellé kakaó készült  és a kúp alatt tálaltam. Egy tányérra külön tettem a frissen leszedett paradicsomokat, a paprikát, újhagymát (és csak magamnak a csípős paprikát is).

Reggeli után a  fiúk nagyon rendesen összeszedték a lehullott almát és a sérülteket hátravitték a komposztálóba, az épeket pedig a kúp alá deponálták.

A gyökereztető hormonport rögtön kipróbáltam és két egészségesnek tűnő smaragdfa ágat bevizezve bemártottam a csodaporba és egy nagy cserépbe elültetve, jól meglocsolva várjuk a csodát.

Hozzákezdtem a nagy attrakcióhoz a hírhedt Buffallói csípős csirke szárnyhoz görög salátával. A vele kapcsolatos sok és macerás munkának csak úgy van értelme, ha a siker nem marad el.

Sajnos Áron annyira ellenállt a görög salátának, mondván, hogy minek csináltam, ha már évek óta tudom, hogy ezt ő nem szereti. A kudarc annyira felbosszantott, hogy mondtam, előbb ebédeljünk meg és utána kivihetem a buszmegállóhoz és akár haza is mehet Budapestre, mert a válogatósságnak ezt a mértékét nem tudom tolerálni, de tudjon róla, hogy ezzel az Ábel itteni vendégeskedését is elrontja.

A csípős csirke szárny mindkettőjüknek nagyon ízlett és Ábel a görög salátából is többször szedett.

Az ajtóra szerelt belső riasztón elengedett a két oldalán  ragacsos szalag, amiért a Reed relét működtető mágnes minden ajtónyitáskor le akar esni. Ezért úgy döntöttem, hogy ennek a szerelését egy végleges és stabilabb megoldással helyettesítem. Körülbelül egy órát tartott a szerelés, de legalább lett egy stabilabb megoldás.

Áron meghátrálva közölte, hogy a neki kitálalt görög salátát megette.

17:30-ra pontosan megjelentem dr. Siket úr rendelésén a Mannával. Manna nem jött ki önszántából amikor kinyitottam a hordozókájának a rácsát, mert emlékezett rá, hogy három hónappal ezelőtt itt kapott egy szurit.

Este csak három cső főtt kukorica volt a vacsora, de nem lábasban főzve, hanem hajában egy tányéron a mikróban. Így harmad annyi idő alatt készül el, miközben csak fele annyi energiát fogyaszt és ami a legfontosabb, hogy az íze nem kerül a főző lébe, hanem a kukoricában marad.

Ábel érkezése

Későn, de ragyogó napsütés közepette vidáman ébredtünk és még későbben keltünk.

Reggeli után éppen rendezgettem a csavaros dobozokat, amikor hívott Ábel anyukája, hogy megkérdezze, jól tudja-e, hogy mára várjuk Ábelt Dömsödre. Mondtam, hogy eredetileg mára vártuk, de Áron mondta hogy csak holnap jön, mert ma születésnapi ünnepség van.

A születésnapi ünnepség tegnap volt - mondta Ábel anyukája -, így ma már mehetne. Akkor jöjjön, sok szeretettel várjuk.

Meg is beszéltük, hogy akkor ő most elviszi Ábelt a Népligeti távolsági buszvégállomásra és onnan még egyszer felhív, hogy melyik buszra sikerült Ábelt feltenni.

Ágnes még a Népligeti buszpályaudvarról felhívott, hogy avizálja Ábel várható érkezését.

Mi ki is mentünk Áronnal az egyórás buszhoz. Útközben betettük a TV roncsot a Janikáék elől és beugrottunk Gulyás Lacihoz. Vittünk neki egy kis ajándékot, meg ezt a roncs TV-t alkatrésznek. 

Majdnem ki is kaptunk Juditkától, hogy „Lacika, már megint valami szemetet, hoztál a házhoz!”, de azután valahogyan kidumáltuk magunkat.

Ábel pontosan érkezett és a fiúk nagyon megörültek egymásnak.

Amíg én az ebédet készítettem, a fiúk kimentek Dunázni.  Tőlem csak annyit kértek, hogy segítsek kivinni a windsurf-öt. Biztosan jól érezték magukat, mert csak két óra múlva jöttek vissza.

Késő délutánra sikerült feltálalnom az ebédet. Tejfölös csirkepörkölt lett főtt tésztával. A fiúk úgy belakmároztak belőle, hogy utána le kellett pihenniük.

Este Áron próbált szervezni egy CAPITALY játszmát, de erre én nem voltam partner.

Sajnos az Internet függőség egyre nagyobb és egyre rémisztőbb. Bejelentettem, hogy holnap egynapos szünet lesz a WiFi elérhetőségét illetően.

Ábel megbeszélte Áronnal, hogy ki hol fogja álomra hajtani a fejét.

Este már csak virslit szolgáltam fel kakaóval és nagy locsolással köszöntem meg a kertnek, hogy olyan sok finom dolog termett. 

Összement a tej

Nyolc óra körül már bemerészkedtem a fiúkhoz, hogy a jó reggelt után megérdeklődjem, hogy mit szeretnének reggelizni. Összegyűjtöttem a kívánságokat és lementem a CBA-ba tejért.

Feljöve, amíg a kívánságlistához főztem a virslit és a lágy tojást, magamat is kényeztettem volna egy kávéval, ha a csupornyi tej össze nem ment volna a mikróban. Megnéztem, hogy a palackra mi van írva: 2015.08.29. Még egy hétig jónak kellett volna lennie. 

Azonnal lesétáltam a CBA-ba, vittem a tejet és kértem, hogy beszélhessek az üzletvezetővel. Ő nagyon készséges volt kicserélni egy másik teli palackra és amikor kértem, hogy ne ezek közül adjon, akkor még azt is készségesen megtette és hozott egy palack tejet, amire már 2015.08.30. volt írva. A kettőnk közötti kommunikáció csak akkor mérgesedett el, amikor azt kérdeztem, hogy nem kellene a 29.-re bélyegezett tejeket mind kicserélni, mire az üzletvezető egyszerűen azt mondta "nem". Elvégre nem minden vásárló lakik 50 méterre a CBA-tól. Felháborító!

A fiúkat megreggeliztettem és arra kértem őket, hogy kezdjenek el rendet csinálni, mert ha megjön Norci, akkor azt fogja mondani, hogy „Fiúk indulás!” és akkor már nem lesz idő rendet csinálni.

 Szerencsémre sokat ettek a tegnapi pizza maradékból.

Közben átjött Emőke, hozott ezer zsemlét és vele is megetettem egy kis pizza maradékot.

Még kétszer szóltam, hogy a fiúk csináljanak rendet, de hiába.

Majd megjött Norci, Jankával és azt mondta: „Fiúk indulás!” és akkor én már csak annyit tudtam hozzátenni, hogy ugye megmondtam.

Norcit is kínáltam a pizzával, de nem kért, viszont szívesen elvitte a maradékot, mondván, amúgy is kellett volna valami ilyesmit vennie, hogy a repülőn egyenek a gyerekek.

Gyors búcsú és ők mentek mind a négyen (illetve öten, mert a Samut is felveszik valahol és csak Ádám megy egy későbbi géppel) Bristolba.  

Nem tudom, hogy mikor fogom látni őket legközelebb, mert a karácsonyi Bristoli egy hetet már megnehezíti az, hogy Norciéknak már nincs vendégszobájuk, mert azt Samó már belakta, hiszen már elmúlt 15 éves.

Mi is berámoltunk az autóba, feltettük a kerékpárt és indultunk Dömsödre. Áront kértem, hogy ne sokat időzzünk a TESCO-ban, csak adjuk le az üvegeket, a PET palackokat és a sörös dobozokat, vegyünk egy nagy adag csirke szárnyat, ketchupot, mustárt és usgyi.

Innen már csak annyi kerülőt tettünk, hogy legurultunk a Karavándorhoz, hogy megvegyük a huzika új ajtózárját, de mint kiderült szombaton nincs is nyitva.

Már kettőkor beértünk a bázisra. Manna ott fogadott a kertben és csak annyit kérdezett, hogy: „hol voltatok ilyen sok napon át?” Hagyta magát dédelgetni, simogatni és az első dolgunk az volt, hogy neki kaját adjunk.

Bekaptam egy unikumot (kétszer) és kipakoltunk az autóból.

Nekiálltam a molylepkékkel megszállt éléskamra kitakarításának, ami abból állt, hogy mindent, ami már nyitva volt beköltöztettem egy jól zárható befőttes üvegbe.

Egy pár falatot vacsoráztunk, majd lefeküdtünk.

Manna igyekezett velem aludni, de olyan közelségben, mint még soha és amikor éjjel lementem , hogy valamit igyak, akkor szorosan  jött mellettem, de nem azért, hogy kiengedjem, mert ki meg nem akart menni, hanem jött velem vissza fel is és bebújt mellém az ágyba. „Ezt velem még egyszer nem fogjátok  megtenni, hogy elmentek és engem ennyi ideig itt hagytok egyedül.”

Pizza és fagylalt

A fiúkat is hagytam kilencig aludni, de utána már ébresztőt fújtam. Mosdás, fogmosás, öltözködés és körlet rend.

Felvettem a rendeléseket reggelire, ki mit kér és lementem a CBA-ba tejért, kakaóért és zsemlékért.

Az természetes, hogy mind a három fiú mást és máshogy kért. A tojást lágyan és tükörtojásnak, a kakaót hidegen és melegen, Áron a virsli mellé zsemlét, Leó fokhagymás kacsazsíros kenyeret kért, de végeredményben nagyon elégedettek voltak a felhozatallal.

Áron felajánlotta, hogy visszaállítja a Duolingómat, ha szabályosan bejelentkezem. Nem értettem, hogyan csinálja, hiszen minden kínaiul szólt benne. Csak sejtésem van, hogy összehasonlítja, hogy az ő bejelentkezésével, mi hol és hányadik menüpontban van. A lényeg, hogy megcsinálta és minden rendbe lett.

Délelőtt Emőke átjött ellenőrizni, hogy a fiúk milyen állapotban vannak, mert szeretné elvinni őket fagylaltozni.

Áron szobájában Áron és Leó olyan durva harci játékot játszottak, ami nekem nem tetszett. Hangos volt és tele volt agresszív elemekkel. Azt is láttam, hogy ezen az  elvaduláson Arti is meg van lepődve. Arti egyébként egy sokkal mimózább lelkületű, mint akár Áron, akár Leó.

Arti például sokkal inkább szeret  félrevonulni  és olvasgatni. Azt is megfigyeltem, hogy egy darabig csak figyeli, amikor Áron és Leó valamin hosszasan vitatkoznak és amikor mégis közbeszól, akkor szerényen megmondja a tutit. 

Attól meg teljesen elájultam, hogy a 11 éves unokám folyamatosan angolul olvas egy több, mint 600 oldalas könyvet (Rawling: Harry Potter - The goblet of fire/ A tűz serlege) én meg csak bénázok egy 300 oldalas könyvvel, miközben állandóan belekukkantok a szótárba.

Emőke lányom is csak nézte a játékukat és csodálkozott, hogy ilyen dolgokkal kellene szembesülnie, ha három fia lenne?

Megpróbáltam őket rábeszélni, hogy ehelyett, menjenek le a kosárlabda pályára kosarazni. Végül hajlottak a szóra, de nem a kosárlabda pályára mentek, hanem a kutyafuttatóra.

Mondtam nekik, hogy egy fél óra múlva én is megyek és viszem őket a MixR pizzázóba ebédelni.

El is mentünk a pizzázóba. Mindenki kitöltötte a pizza igénylő lapot. Kérdeztem az Artit, hogy segítsek-e a kitöltésben. Nem, nem kell –mondta. Akkor csak arra figyelj Arti – mondtam - , hogy olyan pizzát rendelj és akkorát, amekkorát meg fogsz tudni enni.

Sorba hozták ki a kész pizzákat. Nagyon finom volt, de szerintem az enyém egy kicsit el volt sózva. 

Mind a hárman ittunk rá, mint a kefekötők.

Én egy 24 cm-est rendeltem, de nem tudtam mind megenni, Áron és Leó 28 cm-est rendeltek, de Leó se tudta csak a felét megenni, Arti pedig a legnagyobbat rendelte, de végül csal a harmadával tudott megbirkózni.

A tulaj gondosan becsomagolta a maradékokat. Áronnak odaadtam a pénztárcámat, hogy fizessen és ha ízlett, akkor adjon még 10 % borravalót.

Tele pocakkal jöttünk haza. A fiúk megint elvonultak Áron szobájába valamit játszani, de később Áron kért 2000.- Ft-ot és elmentek Emőkével fagylaltozni.

Onnan már csak kilenc óra után tértek haza. Gyors fürdés, utána a fregoli leszedése és lefekvés.

Leó és Arti nálunk alszanak

Reggel, amikor belenéztem a tükörbe, elhatároztam, hogy ma elmegyek fodrászhoz, mert ilyen lobonccal nem lehet emberek között megjelenni. 

Előtte azért megreggeliztem (virsli, lágy tojás).

Később, mint aki arra ébred, hogy a bilibe lóg a keze, rájöttem, hogy ma ünnepnap van és semmiféle fodrászat nincs nyitva.

Az idő szomorkás, az eső szemerkél, de azért indulok Horányba a fiúkért.

Nagyon előretekintően elkerültem a feltúrt Budai szakaszt és megcéloztam a Váci út felé a Dunakeszi irányt. Onnan is komp visz át Szigetmonostorra, illetve Horányba. A személyzete egy kész adócsaló maffia. A menetjegy eladás megérne egy külön misét.

Nem sokkal dél után már a telep bejáratából telefonáltam. Áron és Leó együtt jöttek értem a kapuhoz.

Áron nagyon fel volt dobva, mert mint mondta szuperül érezte magát tegnapelőtt óta.

Együtt volt a család, amikor megérkeztem, de csak a gyerekek foglalkoztak velem, mert Norci és Ádám nagy izgalomban voltak az esti Tatabányai fellépés miatt.

Igyekeztem Norcinak segíteni amiben csak tudtam. Felszeleteltem egy görögdinnyét a gyerekeknek és próbáltam segédkezni a pakolásban. 

A rendetlenség ugyanolyan nagy mértékű volt, mint otthon nálunk, de Norcinak sokkal jobb a szervező készsége, mint az enyém.

Norci úgy rámolta ki a hűtőszekrényt, hogy amiről úgy ítélte meg, hogy az jól jöhet a fiúk étkeztetésénél Gazdagréten azt betette egy nagy nylon tasakba.

Öt óra körül mindannyian elindultunk. Nekem sikerült bepasszírozni a hátizsákokat a PET palackokkal teli csomagtartóba és utána feltenni Áron biciklijét a tartóra.

A három fiúval (Áron, Leó, és Arti) elindultunk Budapest felé. A kompokat kihagyva előbb felmentem Tahitótfaluba és a hídon át kerülve jöttünk (a Budai oldalán a Dunának) délre. Hamar beértünk Budapestre, de nem sikerült átmenni a  Pesti oldalra, hogy a feltúrt szakaszokat kikerüljük, mert a Pesti alsó rakpart a tűzijáték miatt le volt zárva.

Nagy nehezen hazakeveredtünk. Nekem az első dolgom az volt, hogy bementem a kis kínaiba és felvásároltam az összes maradékot. Volt abban csípős savanyú leves, szecsuani csirke rizzsel, hagymás csirke rizzsel és még két szem amerikai mézes csirke is.

Meghívtuk Emőkét, hogy vacsorázzon velünk. Amíg a fiúk Emőkénél bemutatták a zongora tudásukat, addig én felmostam a konyhát és letakarítottam az asztalt, feltettem a spagettit főni és megdaráltam hozzá a diót. 

Leó játékát, Emőke fel is vette a kütyüjére. A felvételről felismertem, hogy a Leó által lejátszott darab Beethoven: Mondschein szonátájának részlete volt, ezért azt rögtön lejátszattam az egészet a Youtube-ról Alfred Brendel előadásában.

Négyen ültük körül az asztalt és mindenki azt evett, amit szeretett volna. Egyedül az amerikai mézes csirke volt a szűk keresztmetszet, de arról Arti és Áron kedvéért mindenki lemondott.

Amíg én írtam a blogot, Áron és Leó játszottak, Artinak pedig Emőke kérésére hajat is kellett mosnia.

Az erkélyről egy kicsit még bele tudtunk nézni a tűzijátékba.

Norci felhívott, hogy a fiúk hátizsákjából minden koszos ruhadarabot tegyek a mosógépbe, hogy szombaton legyen rajtuk tiszta ruha, amiben utazhatnak. Követtem Norci utasításait, legfeljebb a ház lakói holnap meglincselnek, hogy késő este még nagy zajt csinálok.

Nem sokkal fél tíz után takarodót rendeltem el.