Leó és Arti nálunk alszanak

Reggel, amikor belenéztem a tükörbe, elhatároztam, hogy ma elmegyek fodrászhoz, mert ilyen lobonccal nem lehet emberek között megjelenni. 

Előtte azért megreggeliztem (virsli, lágy tojás).

Később, mint aki arra ébred, hogy a bilibe lóg a keze, rájöttem, hogy ma ünnepnap van és semmiféle fodrászat nincs nyitva.

Az idő szomorkás, az eső szemerkél, de azért indulok Horányba a fiúkért.

Nagyon előretekintően elkerültem a feltúrt Budai szakaszt és megcéloztam a Váci út felé a Dunakeszi irányt. Onnan is komp visz át Szigetmonostorra, illetve Horányba. A személyzete egy kész adócsaló maffia. A menetjegy eladás megérne egy külön misét.

Nem sokkal dél után már a telep bejáratából telefonáltam. Áron és Leó együtt jöttek értem a kapuhoz.

Áron nagyon fel volt dobva, mert mint mondta szuperül érezte magát tegnapelőtt óta.

Együtt volt a család, amikor megérkeztem, de csak a gyerekek foglalkoztak velem, mert Norci és Ádám nagy izgalomban voltak az esti Tatabányai fellépés miatt.

Igyekeztem Norcinak segíteni amiben csak tudtam. Felszeleteltem egy görögdinnyét a gyerekeknek és próbáltam segédkezni a pakolásban. 

A rendetlenség ugyanolyan nagy mértékű volt, mint otthon nálunk, de Norcinak sokkal jobb a szervező készsége, mint az enyém.

Norci úgy rámolta ki a hűtőszekrényt, hogy amiről úgy ítélte meg, hogy az jól jöhet a fiúk étkeztetésénél Gazdagréten azt betette egy nagy nylon tasakba.

Öt óra körül mindannyian elindultunk. Nekem sikerült bepasszírozni a hátizsákokat a PET palackokkal teli csomagtartóba és utána feltenni Áron biciklijét a tartóra.

A három fiúval (Áron, Leó, és Arti) elindultunk Budapest felé. A kompokat kihagyva előbb felmentem Tahitótfaluba és a hídon át kerülve jöttünk (a Budai oldalán a Dunának) délre. Hamar beértünk Budapestre, de nem sikerült átmenni a  Pesti oldalra, hogy a feltúrt szakaszokat kikerüljük, mert a Pesti alsó rakpart a tűzijáték miatt le volt zárva.

Nagy nehezen hazakeveredtünk. Nekem az első dolgom az volt, hogy bementem a kis kínaiba és felvásároltam az összes maradékot. Volt abban csípős savanyú leves, szecsuani csirke rizzsel, hagymás csirke rizzsel és még két szem amerikai mézes csirke is.

Meghívtuk Emőkét, hogy vacsorázzon velünk. Amíg a fiúk Emőkénél bemutatták a zongora tudásukat, addig én felmostam a konyhát és letakarítottam az asztalt, feltettem a spagettit főni és megdaráltam hozzá a diót. 

Leó játékát, Emőke fel is vette a kütyüjére. A felvételről felismertem, hogy a Leó által lejátszott darab Beethoven: Mondschein szonátájának részlete volt, ezért azt rögtön lejátszattam az egészet a Youtube-ról Alfred Brendel előadásában.

Négyen ültük körül az asztalt és mindenki azt evett, amit szeretett volna. Egyedül az amerikai mézes csirke volt a szűk keresztmetszet, de arról Arti és Áron kedvéért mindenki lemondott.

Amíg én írtam a blogot, Áron és Leó játszottak, Artinak pedig Emőke kérésére hajat is kellett mosnia.

Az erkélyről egy kicsit még bele tudtunk nézni a tűzijátékba.

Norci felhívott, hogy a fiúk hátizsákjából minden koszos ruhadarabot tegyek a mosógépbe, hogy szombaton legyen rajtuk tiszta ruha, amiben utazhatnak. Követtem Norci utasításait, legfeljebb a ház lakói holnap meglincselnek, hogy késő este még nagy zajt csinálok.

Nem sokkal fél tíz után takarodót rendeltem el.