Nem sokkal hét óra után ébredtem, de nyolcig lustálkodtam és
Duolingóztam. A piacon és a hentesnél vettem néhány dolgot (két pár debreceni,
két pár virsli, friss tej, kakukkfű, piros paprika, húsos szalonna), de ezek
nagy része már az útra kellenek.
Utána még bementem a csavar szaküzletbe és vettem a Guman
tábla felszereléséhez hatalmas csavarokat és tipliket.
Haza jövet egy szeletke most vásárolt szalonnára (csak, hogy
tudjam, jót vettem-e) ráütöttem egy tojást és a kúp alatt, de még Áron nélkül
reggeliztem.
Felhívtam a Dunaújvárosi Uniqa Biztosítót és megrendeltem a
kettőnk utasbiztosítását, amit ma még elkészítenek és holnap a huzika
zöldkártyájával együtt menet közben fogok felvenni és így nem terheli várakozási
idő.
Már csak a pakolás finomítása van hátra.
Kaptam egy telefont Ábeltől, amit nem tudtam felvenni, de
később visszahívtam őt és onnan tudtam meg, hogy mikor tették ki Áront a Déli
pályaudvarnál. Ebből már közelítőleg ki tudtam kalkulálni, hogy Áron mikorra
fog Dömsödre érni.
Kényelmesen megírtam a két napi blog lemaradásomat és
elindultam a CBA buszmegállóhoz.
Alig kellett 10 percet várnom, egyszer csak a leszállók
között megjelent Áron. Nagyon örültem neki és el voltam bűvölve az új
frizurájától.
Ő is örült, hogy kijöttem érte, bár azt mondta, egyáltalán
nem lett volna kétségbeesve, ha ezt a 15-20 perces gyalogutat meg kellett volna
tennie a kis bőrönddel gyalog.
Amikor Levente átjött, még megkértem őket, hogy szedjenek
egy kis szilvát és nekiálltam két üveg vegyes lekvárt eltenni, ami végül Áron
ágyában landolt dunsztolási céllal.
Este még beküldtünk egy lecsó vacsorát és lefeküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése