Készülődés a hazaútra

Reggelre úgy éreztem, hogy Áronnak van egy kis hőemelkedése. Kértem, hogy pihenjen és ha tovább alszik, az csak jót tesz.

Elmentem a recepcióra, hogy elszámoljunk, de azt mondták, hogy addig nem tudják megcsinálni a check out”-ot, amíg nem adjuk le a WC kulcsot. Levi még egyszer átnézte  az autót, hogy nem hagyta-e ott, de nem lett meg, a kemping pedig jó magas áron számolja el a kulcsokat.

Amikor visszafele jöttem, szembe karikázott velem a francia szomszéd és kérdezte, hogy ne hozzon-e nekünk is kenyeret. Gondoltam, hogy az jó lenne. Meg is hozta és kérdezte, hogy melyiket kérjük, a fehéret, vagy a barnát. Úgy döntöttünk, hogy fele-fele.

Levi átvitte nekik a kenyér árát, de visszahozta, hogy nem fogadják el. Ekkor én mentem át és mondtam, hogy arról szó sem lehet és kifizettem.

Reggelire virslit és lágy tojást főztem és azt ettük zöldségekkel meg kakaót ittunk hozzá, de Áron nem kapott csak két szelet pirítóst, amiért nem is berzenkedett. Levivel újfent vívnom kellett, hogy a zöldségeket (Paprika, paradicsom, retek, újhagyma, uborka) is egye, mer ő azokat szeretné mellőzni.

Én még kimentem a zsibire. Vettem is két darab 2032-es gombelemet,

Nagyon elkezdtünk mindent összepakolni, hogy még ma a kora esti órákban el tudjunk indulni és úgy terveztük, hogy útközben megállunk valahol lepihenni és majd reggel folytatjuk a haza utat. 

Levi egyik feladata az volt, hogy szerelje le a vízhálózatról  mi vízfeltöltő locsolótömlőnket, de figyeljen, hogy a menetes rész is a miénk.

Áront hagytam pihenni abban bízva, hogy attól egyre jobban lesz.

Bekapcsoltuk a huzika mover-ét és ráálltunk a Renault vonó  horgára.

Főleg Levit kértem meg, hogy segítsen. Mire indulásra készek voltunk, a fiúk kitalálták, hogy már alkalmasak egy éttermi bevonulásra.

Áronnak csak egy forró húslevest ajánlottam, én pedig egy kalmárit rendeltem, gondoltam, hogy majd Levi megkóstolja és majd eldönti, hogy ő mit rendel. Így is lett és végül egy bécsi szeletet rendelt. Fizetéskor bejelentettük, hogy a kagylót, amiben a tartármártást szervírozták, haza szeretnénk vinni.

Késő délután elszámoltam a recepción, azzal búcsúzva, hogy még ma este elhagyjuk a kempinget. A hiányzó kulcsot persze jó magas áron 200 Kunáért számolták.

A franciáktól néhány szavas búcsút vettünk és nyolc óra körül neki is lódultunk.

Az IGO először nagyon furcsa kijáratot ajánlott Prelukból, ami miatt a túl meredek kacskaringós úton a  Scenic már majdnem felmondta a szolgálatot, de végül rávezetett minket az autópályára. Az időjárás közölte, hogy ha már nem nyaralunk, akkor átvált zivatarra.

Már a hazaút elején 10 km-ként bejelentettem, hogy még mennyi van hátra Dömsödig: 540, 530, 520 km stb. Kilenc órakor a fiúk egyhangúlag arra szavaztak, hogy még menjünk egy darabig. Végül Varasdin magasságában úgy döntöttek, hogy itt már megpihenhetünk egy benzinkútnál., ahol már csak 300 km maradt hátra hazáig.

Nosza megtankoltunk, leparkoltunk, fogat mostunk, leszedtük az ágyról a három kemping széket és eltettük magunkat holnapra.