Otthon

Délelőtt Emőke bejött egy taxival és azzal mentünk haza.

Délutánig, bár az ágyban feküdtem, de teljesen jól éreztem magam.

A notebookon intéztem a levelezéseimet és a banki utalások egy részét.

Egy ülőfürdőt terveztem, amihez Áron megtöltötte a kádat meleg vízzel. Azt is terveztem, hogy a kiáztatás után végzek egy pedikűrt magamon, de ez nem járt sikerrel.

Látogatás

Számomra a nap fénypontja az volt, amikor Emőke lányom és Áron fiam megjöttek.

Sok mindent hoztak, de jobb lett volna, ha a felét hazaviszik. Legjobban annak örültem volna, ha az angol szakcikkeket behozza a lányom, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyit értek belőlük.

Ma már teljesen egyedül fürödtem, ezért ma kellett először szembesülnöm a ténnyel, hogy Áron nem tett a pakkomba törülközőt.

A reggelit még jóízűen elfogyasztottam, de az ebédhez már hozzá se kezdtem.
Napközben többször is küldtem Emőkének SMS-t, de semmi válasz. Estére már kezdtem aggódni, csak nem kapott el valami vírust itt a kórházban.

A doktornővel megbeszéltem, hogy reggel átadja a zárójelentést és hazamehetek.
Késő délután Áron bejött. Hozott mindenfélét, de legjobban annak kalciumos pezsgőtablettának örültem,

Többet alszom, mint ébren vagyok

Az egész napból csak valamiféle reggelire emlékszem, valamint arra, hogy a reggeli vizitnél annyit mondtak, hogy a mai hazamenetről szó sem lehet, és a későbbieket majd még meglátjuk.

Azután Száki Joli hozott be mindenféle üdítőket, sonkát és zsemléket.

Azután bealudtam és csak az ebéddel ébresztettek fel. A levest megettem, de a második helyett inkább aludtam tovább.

Amikor késő délután felébredtem, nehezemre esett megállapítani, hogy egyáltalán milyen nap van.

Száki Sanyi hívott telefonon. Kicsit elbeszélgettünk a Nissan LEA F-ről.

CT kontroll

Reggelire vajas-szalámis kenyeret hoztak teával.

A reggeli vizitnél megint szóba került, hogy három napja miért nem történt meg a CT kontroll. Valószínűleg nincs jármű, amelyik odavigyen.

Ma ráadásul nehéz lesz a CT alatt mozdulatlannak maradnom az állandó köhögési ingerem miatt. Szinte egész éjjel köhögtem.

Délelőtt sikerült telefonon átutaltatnom a Scenic első félévi Cascoját.
Kinga nővér délben mondta, hogy nemsokára jönnek értem és visznek a CT-re. Ebből az alkalomból tett egy ampulla kálciumot a fekete ribizli szörpömbe.

Hamar sorra kerültem és a CT egy perce alatt sikerült nem köhögnöm.

Amikorra visszaértem már ott volt a teljesen kihűlt ebédem az asztalkámon. A tegnapi rakott karfiolból kimaradt sót mára megtalálták és így dupla adag került székelykáposztába, amit többen meg se ettek. Igaz, hogy hideg volt, de legalább el volt sózva.

Amíg én a mikróba megmelegítettem, addig Kinga nővér elővarázsolt hozzá egy kis pohár natúr joghurtot, amivel már teljesen finom lett.

Emőkét próbáltam lebeszélni, hogy ma bejöjjön, mondván, hogy inkább haladjon a cikkek fordításával, de azt mondta: Első a család.

Félévi bizi

A mai nap legizgalmasabb eseménye, hogy Áron milyen félévi bizonyítványt hoz haza. A legtöbb, amit elvárok, hogy magába száll és a második félévben egy kicsit ráhajt.

Ebédre köménymagleves volt, amit tulajdonképp szeretek és utána rakott karfiol, amihez jó lett volna a tetejére egy evőkanálnyi tejföl. Meg kellett kérnem a nővért, hogy melegítse meg, mert hideg volt. Az ebéd végére ettem két szem csokis kekszet. Olvasnivaló híján pedig a kütyüben eltárolt aquaponics.pdf-et tanulmányoztam.

Kicsit szundítottam ebéd után és vártam, hogy mikor jön Emőke és Áron. Este jöttek is, de ki kellett mennünk, beszélgetni a folyosóra, mert a kórteremben helyzet volt. Hozták Áron félévi bizonyítványát is magukkal, amiben nem volt sok örülni való, de annak örültem, hogy itt vannak mellettem, ezért nem kezdtem lelki fröccsbe. Áronnal olaszból kérdeztük ki egymást. Emőke beszámolt a szakcikkek fordításának kezdéséről.

Az első teljes nap a kórházban.

A reggeli vizit után a doktornő bejelentette, hogy a CT eredménye jó lett. Ennek megörültem és azonnal referáltam a lánynak egy SMS-ben.

Az első teljes napot a kórházban szinte végig aludtam.

 

Baleset

Áron úgy indult el az iskolába, hogy be se köszönt, Mannát nem engedte ki, a szobájában csatateret hagyott, nem vitt magával almát és az ebédpénzt itthon felejtette. 

Budapesten folytatódik a szmog riadó. A városvezetés egy hete nem tud érdemben intézkedni. Ezen miért kell ennyit bénázni. Egy perc alatt el lehetne dönteni, hogy a 2-3 millió ember egészségének az érdekében átmenetileg ingyenes a tömegközlekedés. Ez napi 10 millió forint bevétel kiesése, de ezt sok helyről lehetne pótolni. 

Nem is reggeliztem, hanem levittem az autót a Renault Baumgartnerhez, hogy mielőtt még nagyobb baj lenne, tegyenek pontot ennek a „STOP Oil” figyelmeztető jelzésnek a végére. D. János úr is azt javasolta, hogy hagyjam ott az autót, megnézik és majd fog telefonálni, mert ezzel nem szabad kockáztatni.

Onnan hazasétáltam, illetve felültem egy 8-as buszra. 

Egy tévesen kétszer megadott átutalási megbízásaim közül az egyiket telefonon töröltettem. 

Itthon kényelmesen megreggeliztem, megírtam a leveleimet, felhívtam a Mestervonalat. Azt mondták, hogy ki tudnak küldeni valakit, aki számlaképes és majd nekem kell utólag elszámolnom a számlát a Biztosítóval. Maffia az egész ország. Kíváncsi vagyok, hogy ebből hogy fogok kijönni. Annyit már előre látok, hogy amiért egy normál szerelő 4-5.000.- forintot kérne, azt a delegált szerelő 3-4-szeres áron fogja elvégezni, mert az ügyfél úgyis behajtja majd a Biztosítón.

Elmentem az elektronikai alkatrész boltba, de hiába, mert amiket kerestem az általam összeépített panelhez (átmérő 6-os tengelyhez maximálisan 10 mm-es tekerőgomb és a panelhez egy szerelődoboz), az nem volt.

 

A szervizből rossz hírek érkeztek a Scenicet illetően. Lehet, hogy végleg elválnak útjaink. 

Hazaérve felkészültem a vacsorához. A pulykahúsból készítettem pörköltöt és fokhagymás tejben előáztatott rántott szeletet háromféle körettel: tejfölös túrós tészta, párolt káposzta és lencsefőzelék.

Emőke még nem volt itthon, mi pedig Áronnal mind a ketten a tejfölös túrós tészta mellett voksoltunk. Áron csak pörkölttel, én pedig rántott hússal is.

Ekkor történt a baleset. Amikor Emőke megérkezett én éppen feküdtem az ágyon. Ő belépett a lakásajtón és csak annyit mondott, hogy „hali”, én pedig úgy megörültem az érkezésének, hogy felpattantam az ágyról és csak arra emlékszem, hogy megszédültem, a többit már Emőke és Áron elmondásából tudom, hogy hanyatt vágódtam, bevertem a fejem az ágy sarkába és elterültem, mint egy béka. Emőke azonnal hívta a mentőket és onnan már – vérző fejjel ugyan -, de kezdtem magamhoz térni. Hallottam, hogy kik vannak körülöttem és, hogy nagy a sürgés-forgás.

Mire a mentők megérkeztek, Áron becsomagolta a legszükségesebb dolgokat és már vittek is a János kórházba.

Ott azonnal kezelésbe vettek. Pár öltéssel bevarrták a kilukadt koponyámat, bekötöztek és elvégeztek egy CT vizsgálatot a fejemen, majd befektettek az egyik kórterembe, ott kikérdeztek, vért vettek és talán adtak néhány injekciót.

Mestervonal 24 - Generali

Amint Áron kitette a lábát, felkeltem, felhoztam az autóból két tejet és készítettem magamnak egy meleg szendvicset.

A notebookon betegeskedik az „e” billentyű. Még az a szerencse, hogy nem eszperentéül kell írnom.

 Előbányásztam a Generali lakásbiztosítási szerződéseimet, hogy igénybe vehessem a hozzáadott „Mestervonal-24” szolgáltatást a fürdőszobai mosdókagyló lefolyó javításához. Fel is hívtam a szerződésen megadott telefonszámot, ahol rövid adategyeztetés után az derült ki, hogy ez a szerződés már 2016. május 10. óta nem él.

Következett a Generali Biztosító felhívása. Ott arról kellett tudomást szereznem, hogy egy számlaelmaradás miatt ők email-ben (a régi, mtt-s email címemre) értesítettek a számla befizetésének az elmaradásáról és annak várható következményeiről.

A számomra ez ügyben lehetséges két megoldás:

1.       Vagy befizetem a tavaly május óta eltelt időre az elmaradásaimat, ami kb. 20.000.- forint, vagy

2.       Hálát adok az Istennek, hogy az óta nem történt nagyobb káresemény a lakásban és  még ma felkeresek egy Generali Ügyfélszolgálati irodát és kötök egy új szerződést, ami már éjféltől fedezi a kockázatokat.

Ez utóbbit választottam (nem is tudom, hogy miért) és egy óra múlva már ott ültem az ügyintézővel szemben, aki nagyon kedves volt és minden költségcsökkentő lehetőséget felajánlott. Emő mindig mondta: „Gabika, téged szeret a Jóisten.”

A megkötött új szerződéssel hazajöttem és azt terveztem, már holnap felhívom a Mestervonal-24-et. 

Amikor hazaértem, Áron a számítógépe előtt ült. Később Emőke átjött ugyan egy rövid időre és belenéztek a kémiába, de ez nem volt egy hosszú iskolai dolgokkal való foglalkozás.

Én számon kértem Árontól, hogy miért kapta egy héttel ezelőtt a hármast olaszból és erről miért nem mesélt korábban, hiszen amikor hazaérkezik az iskolából, minden nap az az első kérdésem, hogy kapott-e valamiből valamilyen jegyet. Próbáltam elkérni a leckefüzetét, ami nincs. Megkérdeztem, hogy az órarend szerinti holnapi tantárgyakból mi a lecke, de semmiből nem volt feladva semmi. Tud-e adni egyetlen osztálytársa nevét és elérhetőségét, de neki nincs ilyesmi felírva. Megkértem, hogy egy kicsit csináljon rendet a szobájában és mutassa meg, hogy mit tanulnak angolból.

Nagy nehezen elővette az Angol könyvét, ami golyóstollal az elolvashatatlanságig össze volt firkálva. Hiába mondtam, hogy egy könyvbe belefirkálni mennyire helytelen, ez nem érdekelte. Próbáltam kikérdezni a frissen tanultakból, de az is nagyon gyengén ment.

 Miért akarok én másokat tanítani angolra, amikor a saját fiammal nem tudok napi öt percre leülni, hogy egy kicsit foglalkozzak vele?

 Az Interneten nem tájékozódott, hogy ma lett volna a februári ebédbefizetés és holnap már az utolsó pótbefizetési határidő van. Mindezen jól összevesztünk.

 Kitettem a februári ebédpénzt a szokott helyre és a lelkére kötöttem, hogy holnap ne felejtse el az ebédet befizetni.

Nissan Leaf

Áronnak 7:13-kor sikerült elindulnia. Hogy ne nehezteljek a késői indulásért, búcsúzóul még beszólt: „Viszek egy almát.”

Délelőtt kaptam egy telefont a Nissan Gablini-tól, hogy 11 órára mehetek tesztvezetésre. Nagy örömmel tettem eleget a felkérésnek. A kereskedelmi ügyintézővel, hosszan elbeszélgettem. Egy újabb mézesmadzag került belógatásra. A Nissan Gablini két perc sétára van a TESCO-tól és van egy ingyenes villámtöltő oszlopuk, amelyik 30 perc alatt tudja feltölteni az autót és ez a töltés elég egy Budapest – Dömsöd oda-vissza út megtételére. A tesztvezetés fantasztikus volt.

Utána be is mentem a TESCO-ba és vettem mindenfélét.

 

Katikának megadtam a múlt héten kölcsönkért tejfölt.

 

Áron azzal az újsággal érkezett haza, hogy írtak kémiából dogát és szerinte jól sikerült. Már rám férne egy jó jegy ebből a tárgyból.

 

Emőkénk is adtam a párolt káposztából, meg egy doboz lencsefőzeléket és a rántott csirkét is megfeleztem vele, majd elkezdtem készíteni a túrós palacsintát. Szerintem nagyon finom lett, de a vastagságából rögtön meg lehetett állapítani, hogy teljes kiőrlésű lisztből készült.

 

Itt nincs se szmog, se riadó

Napsütéses, hideg téli napra ébredtünk. Odakint -10⁰ C van, de kristálytiszta a levegő. Sajnálom azokat, akik Budapesten maradtak, mert hallom, hogy ott most szmogriadó van. 

½ 10-re sikerült elhagynom a hálószobát. Azt terveztem, hogy Áront is csak akkor fogom ébreszteni, amikor már az asztalon gőzölög a sajtos pirítós, rajta a tükörtojással.

Így is történt, még a tea és a tejeskávé is fel volt tálalva mellette. 

Manna bejött, ő is megreggelizett, azután se szó, se beszéd, felment a szobámba aludni. Úgy szeret az ágyamba feküdni az ágyamon, hogy azért a nap az ablakon keresztül rá süssön. Nagyon jó dolga van itt Dömsödön, de mi se panaszkodhatunk. 

Áron azon a címen, hogy most megfürdik, bement a fürdőszobába, de, hogy amíg áztatja magát éhen ne haljon, vitt magával egy kis rágcsát és bevitte a könyvét is, amit éppen olvas. 

Délben elkezdtem főzni az ebédet. Azt tervezem, hogy a rántott csirkecombhoz párolt káposztát készítek. Szerintem finom lett, de Áron a csirkecombokhoz mégis a lencsefőzelékből melegített magának. 

Szívesen átmentem volna Gulyásékhoz a félig kész panellel, de váratlanul nem akartam betoppanni, a Skype üzenetre pedig még nem reagáltak. 

Lassan el kell kezdenünk pakolni, ahhoz, hogy még világosban tudjunk elindulni.

Induláskor még felakasztottunk egy adag csontot a Pongónak a kerítésre. 

Az út felét még világosban tettük meg, de Szigethalomtól, ahol az ENVI-nél adtunk az autónak is inni, már besötétedett. 

Hazaérve egy csomó kajával kínáltuk Emőke lányomat, de neki volt kajája és a betegségével volt elfoglalva. Úgy láttam, hogy egy influenzával küszködik. 

Késői felkelés

Nagyon későn indultunk a piacra. Már szinte csak a kolbászos és Juliska néni tartotta a frontot. Vettem is tőle egy fél kiló friss tehéntúrót. Azon kívül már csak egy doboz tojást és egy karika sütni való kolbászt.

Áronnak még nyomta a zsebét a frissen kapott zsebpénz. Bement a vegyesboltba és vett egy nagy zacskó rágcsát és két előre csomagolt baracklekváros süteményt. Vettünk még egy előre szeletelt kenyeret és indultunk haza reggelizni.

Én a sült kolbászból ettem egy picit, Áron pedig a tarján sült tojásra szavazott.

 

Reggeli után elhatároztam, hogy itt is átkonfigurálom a Wifi-s routert, hogy el tudjam látni az Internet használat felügyeletét.

Hiába olvastam ki az ipconfig-ból a Default Gateway IP címét (192.168.1.1), azzal nem tudtam megszólítani a ZTE routert. Bélát is hívtam segítségül, de ő is csak azt tudta tanácsolni, hogy próbálkozzak többféle Explorerrel, wifin keresztül vagy kábellel, valahogyan be kell annak jönnie. Egy idő után feladtam, majd Imrét fogom megkérni, hogy próbálkozzon.

 

Utána még nagyobb munkába kezdtem. Lerámoltam mindent az elektronikai műhely asztaláról és elhatároztam, hogy addig fogom csiszolni a fiók sínt, amíg a fiók nem fog benne simán csúszni, mert most még használhatatlanul szorul. Hát, ha előre tudtam volna, hogy milyen nagy fába vágom a fejszémet, talán bele se kezdek. Nem hagytam, hogy ma 0:2 legyen ellenem és addig csiszolgattam, - szerintem beletelt vagy két óra, - amíg a fiók végül simán ment. Még egy száraz szappannal rátettem egy lapáttal és amikor már kiválóan siklott, mindent visszatettem a helyére.

 

A tél annyira csikorgatta a fogát, hogy elhatároztam, segítek a kazánnak és megint begyújtok a cserépkályhába. Tíz perc sem telt bele és már ropogott a tűz.

 

Este Áront kértem meg, hogy melegítse meg a vacsorát és tálaljon. A lencsefőzelék még most is nagyon finom volt. Én még egy kis sült oldalast is kértem bele.

 

Áront egész nap nem tudtam rábeszélni, hogy lent tanuljon, mert itt legalább szem előtt van, hogy tanul is és nem csak Internetezik. Ahányszor csak felmentem, mindig valamit játszottak a Kamellel, ami ellen semmi kifogásom nem lenne, ha azt a tanulás után tenné.

 

Most, hogy az elektronikai asztal kicsit tökéletesedett, hozzákezdhettem a szabályozható AC/DC

Konverter összeépítéséhez. Két óra alatt majdnem kész lettem vele. Csak a legvégén akadtam el, de ezt majd G. Lacitól megkérdezem. 

Már 11 óra is elmúlt, amikor felemelve a hangomat, megkértem Áront, hogy most már kapcsolja ki a számítógépet.

A ház a fagyhatár közelében

Éjfél után felébredtem M. Marika SMS-ére, miszerint én hiába kapcsoltam be távolról a dömsödi fűtést, ott csak 1® C a hőmérséklet. Ettől kicsit megrémültem és éjjel  ½ 2-kor úgy döntöttem, hogy mielőtt valami nagy kárt okoz a fagy, legurulok.

Egy-két dolgot, meg a Mannát becsomagoltam és már indultam is. Áront még egy percre felébresztettem, nehogy váratlanul érje a helyzet, hagytam neki némi pénzt és arra kértem, hogy holnap a suli után jöjjön utánam a távolsági autóbusszal.

Az odaút elég félelmetesnek tűnt. Kihalt holdbéli táj, sehol egyetlen ember és ilyen időben csak 10 km-ként egy-egy autó.

 

Amikor leértem, valóban fagyos körülmények fogadtak. Mivel azonnal nem sikerült bekapcsolnom a fűtést, úgy döntöttem, hogy előbb más módon csinálok valamilyen elviselhetőbb meleget és majd csak azután kezdek a hibakeresésbe.

 

A legegyszerűbb mozdulat az volt, hogy bekapcsoltam a szaunát és kinyitottam az ajtaját.

A következő és legértelmesebbnek tűnő gondolat, hogy befűtsek a cserépkályhába és fent a Jancsi kályhába. Ehhez ki kellett mennem az istállóba fát vágni. El tudom képzelni mit gondoltak a szomszédok, ki az az őrült, akinek az éj közepén jut eszébe fát vágni.

 

A tűz mind a két kályhában lobogott, de még mindig csak 2⁰ C-t mutatott a hőmérő. Türelem, biztattam magam télikabátban, ez egyre jobb lesz.

Hozzákezdhettem a központi fűtés rendszer hibakereséséhez. Megpróbáltam logikusan végigmenni a rendszeren, de sehol nem találtam hibát. Végül kiderült, hogy a jeladó termosztátban lévő két ceruzaelem  volt teljesen lemerülve. Szerencsére találtam két tölthető ceruzaelemet, amiket azonnal

feltettem töltőre és egy fél óra múlva már ezerrel ment a fűtés. Egy ekkora házat azonban a fagyhatárról felfűteni az nem volt kis feladat a rendszernek.

½ 6-kor már csak parázslott a két kályhában a tűz így azokat is elzárhattam és azok is ontották a meleget.

Amikor lefeküdtem, már 6⁰ C volt az egész házban és nem mondom, hogy meleg volt, de tiszta erőből ment a fűtés. Még megdupláztam magamon a takarót, megittam a maradék unikumot és jól beburkolva magamat mély álomba merültem.

 

Délelőtt 11-kor ébredtem és már a hőmérséklet is egyre elviselhetőbb lett.

Gyorsan felöltöztem és elindultam.

Először a szépséghibás boltot vettem célba, ahol megtudtam, hogy a jövő hétre tervezik, hogy a szervizből hazahozzák a megjavított hűtőszekrényünket.

Utána elmentem a Kiskunlacházi gumiszervizbe, ahol visszatették a nagyon szépen megjavított kereket.

Visszafele vettem 3 doboz tartós tejet, két tejfölt, sajtot, leveszöldségeket, káposztát, egy pulykanyakat és két rántani való csirkecombot meg egy kis oldalast.

 

Amikor már Dömsödön gurultam a ház felé, nagyon figyeltem, hogy nem akadok-e össze véletlenül Áronnal. Jól éreztük mind a ketten. Áron azt az utat választotta, amerre autóval szoktam menni, én pedig egyszer csak megláttam az iskola hátizsákos fiamat bandukolni. Nagyon megörültünk egymásnak.

 

Otthon Áron azonnal felment az Internet-re és onnan éjjel 2-ig le se jött.

B. János temetése

A reggel nem jól kezdődött. Áronnak ma „0”-dik órája lett volna, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy nem 7-kor, hanem egy órával korábban, 6-kor kellene elindulnia. Ehhez képest Áron csak 7:10-kor indult el.

 

Nyolckor én is felkeltem és készülődtem a délelőtti temetésre. Reggeli után felhívtam F. Marcit, hogy el tudnának-e értem jönni, de nem. R. Hetzer úrral viszont megbeszéltem, hogy ha kimegyek Budaörsre, akkor az oda-vissza utat vállalja.

 

Hangulatomhoz nem ideális a mai arány. Egy születés és két halál.

Drága Anyám Róza, ma lenne 102 éves, ha élne.

 

Nagyon sok ember részt vett János temetési szertartásán, a Teledata munkatársai, függetlenül attól, hogy már szétszóródtak, szinte egy emberként ott voltak, viszont hiányoltam, hogy előző munkahelyéről, a Telekomtól, senki nem jött el.

Délután Áronnal meg kell jelennünk a Közjegyző előtt a Nóra nagyi hagyatéki tárgyalásán.

 

Az egyáltalán nem volt baj, hogy Áron végre hall egy ilyen közjegyzői szöveget, aminek szinte minden szavát érti, de egyetlen mondatát sem. Mindegy, ezt az egy órát kibírtuk, túléltük, de semmivel nem lettünk okosabbak. Áron örökölte Nóra nagyi sovány OTP bankszámláján lévő megtakarításait, aminek az éves kamata 0.01 %., viszont az örökösödési illetéket, ami 457.- Forint lett volna, kormányunk és az élén Orbán Viktor elengedte, de helyette 48.500.- Ft Közjegyzői munkadíjat KP. kellett befizetnünk. Ügyes.

 

Áron kiválóan, felnőtt emberként viselkedett a közjegyzőnél. 

Hazaérve még nem értette teljesen, hogy otthon miért nincs Internet, de azután úgy láttam, hogy megoldotta.

Újabb 1-es kémiából

Szerintem Áron időben indult el, de akkor én még aludtam.

 

Később nagyon összeszedetten kezdtem a naphoz és délig egyre több dolgot sikerült elintéznem.

 

Szabolcs dél fele érkezett. Hozta a Maros utca kulcsait, amit akkor kért el, amikor sikerült kizárniuk magukat a lakásból. Elvitt LED lámpákat, de csak egy dobozzal, mert kerékpárral jött.

 

M. Marikával megbeszéltem, hogy ma este bekapcsolom a fűtést Dömsödön, hogy holnap be tudjon menni, takarítani.

 

Elkezdtem lobbizni a Renault Baumgartnernél egy elektromos gyorstöltő oszlop felállítása érdekében, hátha egyszer majd szükségem lesz rá, hogy a közelben legyen egy ilyen is.

 

Áron, amikor hazaért a suliból, azonnal elkezdett Internetezni. Tekintettel arra, hogy megint hozott egy 1-est kémiából, kértem Emőkét, hogy most már nagyon szigorúan vegye elő és az eszközeit zárolja.

 

Vacsora után neki nem volt hajlandó leadni a notebookját és a kütyüjét, ezért fel kellett emelnem a hangom.

A hitelkártya biztonsági kódja

Úgy érzékeltem, hogy Áron időben elindult és még a szobájában is alacsonyabb maradt a rendetlenségi szint, mint az nála szokásos.

 

A reggeli libamájas zsíros kenyér lilahagymával és tejeskávé.

 

Szinte az egész délelőttöt a hazai elektromos autó piac tanulmányozásának szenteltem. Ma VW Golf volt a fókuszban.

 

Bementem a Baumgartnerhez és az ügyintézőt kértem meg, segítsen a folytatáshoz. Vittem a notebookot is, de ott nem sikerült felkapaszkodnom a net-re.

 

Hazajövet vettem a CBA-ban vacsorának valót, (Csirkemell, krumpli, petrezselyem, tojás. Tej, Unicum, sör.)

A csirkemell szeleteket kiklopfoltam és beáztattam fokhagymás tejbe. A krumplit meghámoztam és felkockázva odatettem főni. A húst később bepaníroztam és kisütöttem, úgy ahogy Áron és Emőke szeretik.

 

Este hívott az a befektetésekkel foglalkozó (vincicm.com) cég ügynöke, akinek a lapján ma regisztráltam. Már akkor sem volt számomra teljesen világos, hogy az adataimban miért volt kíváncsi a telefonszámomra, de megadtam. Amikor hívott, nem jelezte ki a számát, csak ékes angol nyelven gratulált a regisztrálásomhoz és a hitelkártyám adatait kérte. Amikor a háromjegyű biztonsági kódnál tartott, azt mondtam, hogy STOP, azt nem adom meg. Ezért, hiába győzködött, a beszélgetésünk innen kezdve eredménytelen maradt.

 

A vacsoránál csak ketten voltunk, mert Emőkének el kellett mennie és csak később fog vacsorázni.

 

Amikor Emőke megjött, Áron tálalt neki.

A Renault szervizben

Áron, ha nem is hét óra előtt, de elindult az iskolába. A mosogatógép kirámolása és a szobájában a síelés maradékainak elrámolása elmaradt.

 

Én csak nyolckor keltem. Bekaptam egy gyors reggelit és ½ 9-kor már úton voltam a Realszisztéma felé.

Zsolt kávéval fogadott. Nagyon hasznosnak tartottam az egyórás megbeszélésünket, aminek egyik fókuszában az elektromos és hibrid autók álltak.

 

Onnan a Renault Baumgartnerhez vitt az utam. Amíg az autó javítási számlájára kellett várni, addig tovább konzultáltam az eladással foglalkozó munkatárssal a Renault ZOE-ról. Adott is egy URL címet (www.e-mobi.hu), amire feljelentkezve el lehet indítani egy Állami támogatási kérelmet.

 

Kifizettem a javítási számlát, majd átvettem a megjavított autómat és már azzal mentem haza.

 

A CBA-ban vettem tejet, vodkát és sört.

 

Otthon átnéztem a leveleket, átutaltam a frissen érkezett számláinkat, majd egy rövid ebéd után lepihentem.

Áron nem túl jó eredményekkel tért haza, de ez nem zavarta volna abban, hogy csak az Internettel foglalkozzon, egészen addig, amíg rá nem szóltam, hogy most már csináljon rendet a szobájában és kezdjen el tanulni. Ez egy ideig hatott is.

Én még lejátszottam egy online sakkpartit és sikerült is nyernem.

 

Emőkével megtanácskoztuk, hogy miként értessük meg Áronnal, hogy a jövő héten zárják a félévet és komolyabban kellene vennie az iskolai dolgait.

Áron megerőltette magát, nagyon belemélyedt a kémia leckébe, meg is próbálta felmondani, de azután megint az Internet, még a vacsora sem érdekelte.

A romeltakarítás már majdnem befjezve

Vasárnap a lustálkodás hivatalos ideje. Még a telefonomat is elhalkítottam, hogy sokáig tudjunk aludni.

Nem is regisztráltam, hogy pontosan mikor keltünk, de az tuti, hogy jó későn. Holnap ugyanezt már nem tehetjük meg, mert Áronnak a suliba kell mennie, nekem meg 9-kor van egy időpontom P. Zsolthoz a Reálszisztéma igazgatójához. Úgy terveztem, hogy utána fogom elhozni az autónkat a szervizből.

Azzal kezdtem a napot, készítettem sok bundás kenyeret, mert tudtam, hogy azzal Áront is fel tudom kelteni. A bundás kenyérhez feltálaltam sült paradicsomot, lila hagymát, újhagymát és a tegnap vásárolt hagymás kenyeret, valamint mézes meleg tejet és tejeskávét.

Emőkét is invitáltuk, de ő végül nem jött. A reggeli Áronnak is nagyon ízlett.

 

Itt volt az ideje, hogy a lakásban a megérkezésünk okozta harctéri állapotokat megszüntessem. El is kezdtem a pakolászást, abban bízva, hogy majd Áron is követi a példámat.

 

Közben Jujuval több levelet is váltottunk, sőt, sikerült is egy kicsit összekülönböznünk. Ez nem baj, mert legalább tisztázódik, hogy miben nem értünk egyet.

 

Emőke megkérte Áront, hogy a szennyeseit pakolja be a mosógépbe, hogy elindíthassunk egy nagymosást. Amikor a mosógép megtelt el is indítottam.

 

Délután rendbe tettem a LED lámpa állományt, mert azt ígértem a bérlőnek, hogy az egész készletet odaadom majd neki, válogasson belőle a kedvére.

 

Áron közben úgy tett, mintha tanulna, de azért ködösített, hogy ahhoz neki miért van szüksége a notebookra.

 

Emőke hozott egy kis székely káposztát, de Áron hiába ment le tejfölért, vasárnap este hatkor már minden üzlet zárva volt.

 

Én még megírtam D. Katinak, hogyan tudná képezni magát tovább, ha már befejezte a Duolingó összes gyakorlatát. 

A mosógépből mindent kiteregettem, Áront pedig arra kértem, hogy ő is tegyen rendet a szobájában, fürödjön meg és rámolja ki a mosogatógépet.

 

Dominikának írtam egy hosszú levelet, arról, hogyan kerülheti el nagy biztonsággal a kéziratainak elvesztését.

 

Igyekeztem befejezni a rendrakást és minden ébresztőt beállítottam, nehogy reggel lekéssem a megbeszélést.