Reggel nem volt jobb ötletem Áron suliba jutására, minthogy adtam neki buszpénzt, nehogy elkapják a bliccelésért és nagyon megbüntessék.
Visszaaludtam egy kicsit, de ekkor Lacika telefonált. Már Letenyénél járt. Lemennek az Adriára megnézni a hajót és csak azért hívott, hogy fixálja a csütörtöki és pénteki közös programjainkat.
Reggeli után elindultam Fruzsinához. A 139-es buszon összeismerkedtem egy hason korú úrral, akivel a BAH csomópontig jól elbeszélgettem. Vittem neki a megígért tejfölös poharakat és elhoztam a paradicsom palánta kezdeményeket. Ezeket még nevelni kell egy darabig, mielőtt kiültetném Dömsödön a kertben. A palánta kezdeményekből adtam Ilinek is néhány darabot és gyűjtöttem még tejfölös poharakat, hogy tovább neveljem őket.
Ebédre összekotyvasztottam a Dömsödről hazahozott maradékokat.
Möci korán jött haza. Együtt mentünk le az optikushoz. Neki egy új dioptriás napszemüveget rendeltünk, én pedig leadtam a szára törött szemüvegemet javításra. Arra panaszkodva, hogy a bal szememmel rosszabbul látok, mint egy-két éve, az optikus csinált egy újabb vizsgálatot. Hamar kiderítette, hogy azon dioptria változtatással nem tud segíteni, viszont a jobb szemem látását egy új lencsével tudná egy kicsit javítani. A törött szárút otthagytam javításra, a lencse cserét pedig majd akkor rendelem meg, amikor a javítottat elhozom.
Onnan még bementünk a kis kínaiba és ettünk egy-egy csípős savanyú levest.
Később megjött Bence és egy bő másfél órás matekot tartottam neki. Közben Áron hazajött, de nem zavart minket. Én kávéztam és Áronnal Möcinek is küldtem fel egy kávét.
A matek óra után Dezső felhívott, hogy egy idegen kék Opel áll közvetlenül a kapunk előtt. Próbáltam felhívni B. Ágit, hogy ő ment-e be a házba, de az első csöngés után kinyomta a telefont és utána már nem lehetett kicsöngetni sem, mert valószínűleg ki lett kapcsolva.Később Dezső még egyszer telefonált, és elmondta, hogy kit látott ott. Hívtam Bénit (ő a közvetlen szomszéd), hogy nézzen át és ha kell csengessen be.
Matekozás után felmentem Möcihez, hogy segítsek neki az angol házi feladatai megoldásában. A fordításon kívül átvettük a Conditional II-t és a "use to" használatát.
Hogy teljesen megnyugodjak, még megkértem Feri bácsit, hogy sétáljon oda és írja fel annak a kék opel-nek a rendszámát, de mire odaért már elment az autó.
Möci úgy értékelte ezt az egyperces szünetet, hogy vele egyáltalán nem foglalkozom, amit én végtelen nagy önzésnek értékeltem és igyekeztem elmagyarázni, hogy egy teljes órai vele való foglalkozás után csak egy percet tartott, amíg a dömsödi házzal csak annyit törődtem, hogy ha netán illetéktelenek hatoltak be a házba, akkor az derüljön ki.Ezt Möci nem így értékelte, amiért én begurultam és lejöttem.
Áron átment Emőkéhez. Hogy ott gyakorolt volna vagy nem, arról nincs tudomásom, de ott volt Balázs is. Emőke készített egy komplett vacsorát, amihez Áron vitt át gombát meg tojásokat, majd mind a négyen együtt vacsoráztunk. A kaja nagyon finom és rengeteg volt, de a film , amit hozzá néztünk egy limonádé gagyi volt.
Balázzsal régen találkoztam, ezért nagyon örültem, hogy olyan valakivel oszthatom meg a dömsödi fejlesztéseket, aki ért is hozzá.
Tíz óra után mind a ketten átjöttünk, hogy ne zavarjuk az idillt és mi is lefeküdtünk.
2014. március 31., hétfő
2014. március 30., vasárnap
Folytatódik a majdnem nyári hangulat
Közös reggeli készítéssel kezdtük a napot. Az időjárás is kényeztetett bennünket. Kint terítettünk a kúp alatt. Nóra nagyi kényeztetése tovább folytatódik.
Közben a napelemes rendszer termelését is folyamatosan követem.
A huzikában nagy nehezen felszereltem az invertert az ülés alatti elektromos központba.
Délelőtt Elmentünk volna bicajozni, de az én bringámon a bal pedál már az első métereken lelazult. Átmentem a Feri bácsihoz egy 17-es dugókulcsért, ahol sikerült úgy meghúzni a pedál csavart, hogy azzal már nyugodtan mehettünk. Bele is húztunk és a "Napfény" étteremig meg sem álltunk. Bár az étterem még nem üzemelt teljes gőzzel, de azért egy kávéra és egy tonicra megpihentünk.
Visszatérve átvettem az ebéd készítés feladatát, mert azt szerettem volna, ha Möci csak az angol leckéjével törődik.
Áronnal learattuk a sóska új termését. Amíg a konyhában tevékenykedtem, nagyi folyton kérdezgette, hogy mit készítek és milyen fűszereket teszek bele. Az amerikai mézes csirke elég bonyolult összetevőket igényel. Külön van a pác lé, amiben most már 24 órája állnak a csirkemell kockák. Külön van a bundához szükséges keverék és a fritőzben sütés után még ott van a szezámmagos máz.
Áron és nagyi hámozták a krumplit, én sütöttem a mézes csirkét és Möci sem bírta tétlenül és ő készítette a sóskát.
A fejedelmi ebéd ismét a kúp alatt. Áron állandóan figyelt a nagyira és kérdezgette, hogy mit hozzon neki.
Mannával alig törődött valaki, de neki ez nem is volt olyan fontos, mert ellátta magát. Ki-be rohangált, csavargott. Néha amikor bejött, akkor evett és ivott egy kicsit, majd felment a hálószobába és bebújt a takarónk alá, hogy kipihenje a nagy csavargásokat.
A délutáni hazajövetelt úgy terveztük, hogy még záróra előtt elérjük a Katinkáék cukrászdáját.
Mindent szépen össze- és bepakoltunk az autóban és úgy indultunk, hogy még 3/4 6-ra odaérjünk a cukrászdába. Ott csupa olyan felirat fogadott, hogy OPEN, meg Nyitva, de a cukrászda zárva volt. Nem nagyon zavartattuk magunkat, továbbmenve a Kapitány cukrászdánál álltunk meg. Bent mindenki kiválasztotta, hogy mit szeretne enni és mire elérkezett a hat óra már indultunk is haza.
Először Nóra nagyit vittük a Maros utcába. Ott Áron felkísérte a nagyit, mert ő kikészített valamit Möci angol tanulásához.
Hazaérve már láttuk az új 108-as buszt a végállomáson, ami a Gazdagréti teret köti össze a Kelenföldi pályaudvari M4-es metró végállomással. Először mindent felvittünk, Mannát átadtuk Emőkének, akinek még nem sikerült teljesen felépülnie a vírus támadás alól.
Azt javasoltam, hogy menjünk el és képletesen vegyük át az új 4-es metrót. Ekkor derült ki, hogy Áron az összes iratait (Buszbérlet, beleértve a Budaörsre érvényes kiegészítő valamint az iskolai ebédjegyek) Dömsödön felejtette. Ezért nagyon haragudtam, mert a bepakolásnál külön megkérdeztem, hogy buszbérlet, lakáskulcs megvan-e.
Végül Áront itthon hagytuk és csak ketten mentünk Möcivel. Minden megállónál kiszálltunk, hogy meggusztáljuk a peronokat is. A Gellért térti megállónál például nehezményeztem, hogy csak messzire menve lehet akadálymentesen lejutni a metró szerelvényhez.
Közben a napelemes rendszer termelését is folyamatosan követem.
A huzikában nagy nehezen felszereltem az invertert az ülés alatti elektromos központba.
Délelőtt Elmentünk volna bicajozni, de az én bringámon a bal pedál már az első métereken lelazult. Átmentem a Feri bácsihoz egy 17-es dugókulcsért, ahol sikerült úgy meghúzni a pedál csavart, hogy azzal már nyugodtan mehettünk. Bele is húztunk és a "Napfény" étteremig meg sem álltunk. Bár az étterem még nem üzemelt teljes gőzzel, de azért egy kávéra és egy tonicra megpihentünk.
Visszatérve átvettem az ebéd készítés feladatát, mert azt szerettem volna, ha Möci csak az angol leckéjével törődik.
Áronnal learattuk a sóska új termését. Amíg a konyhában tevékenykedtem, nagyi folyton kérdezgette, hogy mit készítek és milyen fűszereket teszek bele. Az amerikai mézes csirke elég bonyolult összetevőket igényel. Külön van a pác lé, amiben most már 24 órája állnak a csirkemell kockák. Külön van a bundához szükséges keverék és a fritőzben sütés után még ott van a szezámmagos máz.
Áron és nagyi hámozták a krumplit, én sütöttem a mézes csirkét és Möci sem bírta tétlenül és ő készítette a sóskát.
A fejedelmi ebéd ismét a kúp alatt. Áron állandóan figyelt a nagyira és kérdezgette, hogy mit hozzon neki.
Mannával alig törődött valaki, de neki ez nem is volt olyan fontos, mert ellátta magát. Ki-be rohangált, csavargott. Néha amikor bejött, akkor evett és ivott egy kicsit, majd felment a hálószobába és bebújt a takarónk alá, hogy kipihenje a nagy csavargásokat.
A délutáni hazajövetelt úgy terveztük, hogy még záróra előtt elérjük a Katinkáék cukrászdáját.
Mindent szépen össze- és bepakoltunk az autóban és úgy indultunk, hogy még 3/4 6-ra odaérjünk a cukrászdába. Ott csupa olyan felirat fogadott, hogy OPEN, meg Nyitva, de a cukrászda zárva volt. Nem nagyon zavartattuk magunkat, továbbmenve a Kapitány cukrászdánál álltunk meg. Bent mindenki kiválasztotta, hogy mit szeretne enni és mire elérkezett a hat óra már indultunk is haza.
Először Nóra nagyit vittük a Maros utcába. Ott Áron felkísérte a nagyit, mert ő kikészített valamit Möci angol tanulásához.
Hazaérve már láttuk az új 108-as buszt a végállomáson, ami a Gazdagréti teret köti össze a Kelenföldi pályaudvari M4-es metró végállomással. Először mindent felvittünk, Mannát átadtuk Emőkének, akinek még nem sikerült teljesen felépülnie a vírus támadás alól.
Azt javasoltam, hogy menjünk el és képletesen vegyük át az új 4-es metrót. Ekkor derült ki, hogy Áron az összes iratait (Buszbérlet, beleértve a Budaörsre érvényes kiegészítő valamint az iskolai ebédjegyek) Dömsödön felejtette. Ezért nagyon haragudtam, mert a bepakolásnál külön megkérdeztem, hogy buszbérlet, lakáskulcs megvan-e.
Végül Áront itthon hagytuk és csak ketten mentünk Möcivel. Minden megállónál kiszálltunk, hogy meggusztáljuk a peronokat is. A Gellért térti megállónál például nehezményeztem, hogy csak messzire menve lehet akadálymentesen lejutni a metró szerelvényhez.
2014. március 29., szombat
Ismét működik a szivattyú
Reggel persze nagy vita arról, hogy ki menjen ki a piacra. Mindenkinek megvolt a kész kifogása, hogy Ő miért nem megy le. Végül Möci és n vállalkoztunk, viszont Áron megígérte, hogy majd elkészíti mind a négyünk reggelijét.
A piacon vettünk sütni való szalonnát, egy szál csípős kolbászt, sok tojást, gombát, vörös hagymát, és étkezési keményítőt, no meg egy 6 literes műanyag vödröt a szivattyú szívócsövének feltöltési technológiájára. A friss tej vásárlása nem jött össze, mert bár félretettek nekünk egy 2,5 literes palackkal, de mire visszamentünk érte, tévedésből eladták. Sehol nem kaptam kukorica lisztet, ezért helyettesítőnek kukorica darával próbálkoztam.
Elmentünk még a vasudvarba is, hogy mindenféle csatlakozókat és egy fali golyós vízcsapot is vegyek.
Otthon ahogy kipakoltunk, Áron nekilátott a reggeli készítésnek. A szalonnás, hagymás, gombás tojásrántottát éppen olyan lágyásra sikerült elkészítenie, ahogyan azt én szeretem.
A reggeli után azonnal elkezdtem az amerikai méze csirkéhez a már felengedett csirkemell felkockázásának és pácolásának, majd beküldtem a hűtőbe, hogy egy napig pácolódjon.
Utána elindult a buffalói csípős csirkeszárny projekt, amihez fejes salátát terveztem felszolgálni. Nóra nagyi időnként megkérdezte, hogy most éppen milyen fűszereket használok, de egy idő után látta, hogy ez túl bonyolult és feladta.
Mindeközben Möcivel az volt a megállapodásunk, hogy én mindent megcsinálok és csak az a kérésem, hogy egy percre se hagyja magát eltéríteni az angol tanulásától.
Feri bácsi még ebéd előtt átjött. Elmondtam neki, hogy miket szereztem be a szivattyúhoz és, hogy mi az elképzelésem. Azt mondta, hogy most még van munkája a Gabikának készített könyvespolccal, elviszi a csiszolót és majd ebéd után átjön, hogy megcsináljuk a feltöltő rendszert.
Amíg mi a szivattyúval bíbelődtünk, nagyi kiült a kertbe és olvasgatott, Áron és Möci pedig elmentek biciklizni.
Kettőre elkészült az ebéd és mindenki el volt ájulva a minőségétől. Nagyi egyfolytában dicsérte, hogy ilyen finomat ő még életében nem evett.
Mire Feri bácsi átjött, én már készen voltam a vödör kilukasztásával és a tömlőhöz való csőcsonk beapplikálásával. Ketten egy óra alatt összeraktuk a rendszert és vizet fakasztottunk a földből. Örömömben a hosszú szárazság után minden veteményes kapott egy jó adag vizet.
Délután még sokat angoloztunk Möcivel, de Áron kiharcolta magának, hogy este végre üljünk le vele Capitaly-zni. Így is történt. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy most nem Áron vagy netán én kerültem ki győztesnek, hanem a Möci - Nagyi páros. Áron mindezt azzal magyarázta, hogy ő megtanította Möcit a helyes és legcélravezetőbb üzleti stratégiára.
A piacon vettünk sütni való szalonnát, egy szál csípős kolbászt, sok tojást, gombát, vörös hagymát, és étkezési keményítőt, no meg egy 6 literes műanyag vödröt a szivattyú szívócsövének feltöltési technológiájára. A friss tej vásárlása nem jött össze, mert bár félretettek nekünk egy 2,5 literes palackkal, de mire visszamentünk érte, tévedésből eladták. Sehol nem kaptam kukorica lisztet, ezért helyettesítőnek kukorica darával próbálkoztam.
Elmentünk még a vasudvarba is, hogy mindenféle csatlakozókat és egy fali golyós vízcsapot is vegyek.
Otthon ahogy kipakoltunk, Áron nekilátott a reggeli készítésnek. A szalonnás, hagymás, gombás tojásrántottát éppen olyan lágyásra sikerült elkészítenie, ahogyan azt én szeretem.
A reggeli után azonnal elkezdtem az amerikai méze csirkéhez a már felengedett csirkemell felkockázásának és pácolásának, majd beküldtem a hűtőbe, hogy egy napig pácolódjon.
Utána elindult a buffalói csípős csirkeszárny projekt, amihez fejes salátát terveztem felszolgálni. Nóra nagyi időnként megkérdezte, hogy most éppen milyen fűszereket használok, de egy idő után látta, hogy ez túl bonyolult és feladta.
Mindeközben Möcivel az volt a megállapodásunk, hogy én mindent megcsinálok és csak az a kérésem, hogy egy percre se hagyja magát eltéríteni az angol tanulásától.
Feri bácsi még ebéd előtt átjött. Elmondtam neki, hogy miket szereztem be a szivattyúhoz és, hogy mi az elképzelésem. Azt mondta, hogy most még van munkája a Gabikának készített könyvespolccal, elviszi a csiszolót és majd ebéd után átjön, hogy megcsináljuk a feltöltő rendszert.
Amíg mi a szivattyúval bíbelődtünk, nagyi kiült a kertbe és olvasgatott, Áron és Möci pedig elmentek biciklizni.
Kettőre elkészült az ebéd és mindenki el volt ájulva a minőségétől. Nagyi egyfolytában dicsérte, hogy ilyen finomat ő még életében nem evett.
Mire Feri bácsi átjött, én már készen voltam a vödör kilukasztásával és a tömlőhöz való csőcsonk beapplikálásával. Ketten egy óra alatt összeraktuk a rendszert és vizet fakasztottunk a földből. Örömömben a hosszú szárazság után minden veteményes kapott egy jó adag vizet.
Délután még sokat angoloztunk Möcivel, de Áron kiharcolta magának, hogy este végre üljünk le vele Capitaly-zni. Így is történt. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy most nem Áron vagy netán én kerültem ki győztesnek, hanem a Möci - Nagyi páros. Áron mindezt azzal magyarázta, hogy ő megtanította Möcit a helyes és legcélravezetőbb üzleti stratégiára.
2014. március 28., péntek
Bonyolult lemenet Dömsödre
Már korán reggel kellemetlen tényekkel kellett szembesülnöm. Áron arra kért, hogy ne legyek ideges a bejelentésétől. Ettől persze máris ideges lettem. Tíz napja nem tudja, hogy hol van a szemüvege.
Kérdeztem, hogy tudja-e, hogy hol vannak az ebédjegyei. Nem, nem tudja, ezért már két hete nem ebédel a suliban.
A szobájában olyan nagy a kupleráj, hogy az már szinte elviselhetetlen. Megmutattam neki, hogy hol láttam az ebédjegyeit.
Arra kért, hogy napközben ne menjek be a szobájába, majd ha hazajön, akkor ő rendet csinál.
Közben lejött Möci, de csak azért, hogy vigyen néhány szem almát az angolra.
A rozsdamentes csavarok beszerzése a huzika napelem szereléséhez egyelőre zsákutcában van, mert 1200.- forint áru csavarért nem fogok utazni kétszer 2,5 órát, de még autózni sem 1,5 órát.
A tegnapi számlákhoz ma még felvettem a postán egy tértivevényes levelet a TIGÁZ-tól, miszerint, ha a számlatartozásomat április 10-ig nem rendezem, akkor így, meg úgy, meg kikapcsolják a szolgáltatást, aminek 160 eFt a visszakapcsolása. Miután nekünk először csak április 10 és 15 között lesz erre pénzünk, körül kellett nézzek, hogy addig kitől kérhetünk kölcsön.
Lementem Emőke nyugger kajájáért és magamnak is beszereztem egy adag szecsuáni csirkét, amit itthon megmelegítve be is küldtem.
Délelőtt hívott Tamás, hogy menjünk el a Hollakó-hoz és nézzünk meg néhány olcsóbb telepíthető lakókocsit. Az árak 200 és 800 eFt között mozogtak, miközben persze voltak újszerű 3-4 millió Ft közötti lakókocsik is. Tamás egy 750.000.- forintost nézett ki magának, amit persze rögtön lealkudtam 650-re. Dönteni nem döntöttünk, de Tamás legalább megismerte, hogy milyen típusok és milyen árkategóriák vannak.
Nekem már igyekeznem kellett haza, mert a Nóra nagyinak azt mondta Áron, hogy 1/2 3-ra jöjjön hozzánk, hogy háromkor tudjunk indulni. Ez egy picit elhúzódott, bár Möci időben hazaérkezett és én is mindent levittem már az autóba, de Nóra nagyi úgy emlékezett, hogy háromra várjuk és ezért csak 1/4-re jött meg. A magam részéről nagyon ideges voltam, mert a Sróf Kft. csak négyig dolgozik és a Gumipont pedig 3/4 5-re vár minket Kiskunlacházán.
Áron is bepakolta Mannát, majd kiment a buszvégállomásra, hogy fogadja Nóra nagyit. Úgy döntöttünk, hogy most az idő szűke miatt nem visszük fel a nagyit, csak azért, hogy megmutassuk neki az új digitális zongorát. Helyette majd Áron az autóban elmondja neki, hogy az milyen szép és milyen jó.
Végül 1/2 4-kor tudtunk indulni. Möci kölcsönadta a kütyüjét és az navigált minket a Dézsa u. 3a.-be (Sróf Kft.) Oda a zárás előtti percben érkeztünk, de azért rendesen kiszolgáltak.
Onnan versenyfutás Kiskunlacházára, de előtte, azért beugrottunk a Szigethalmi ingyen virslis Henteshez. Vettünk egy grillcsirkét, több pár cserkészkolbászt és egy kis vödör céklát.
Időben érkeztünk, de a hír ami fogadott, az nem volt túl jó. A négy majdnem új nyári gumit nem tudták felszerelni, mert az egyik alufelni sérült volt. Ezért csak az első két keréken cserélték le a téli gumival szerelt kerekeket nyárira. A másik kettőre a felni javítás után a jövő héten kerül majd sor. Az átszerelés ideje alatt Möci, Áron és a Nagyi elmentek a közeli zöldségeshez és vettek ezt, meg azt.
Dömsödre érve, először koccintottunk a Beherovkával, majd Möci konstatálta, hogy Ági elég szépen kitakarított. Én begyújtottam a cserépkályhába, Áron bemutatta nagyinak, hogy miket tud már játszani.
Áron vette észre, hogy a smaragdfa egyetlen ványadt szára két rügyet is hozott. Nagy örömömre Emőke szakmai utasítását követve levágtam az ág rügy fölötti elszáradt, elbarnult részét.
Elővettem a mélyhűtőből a csirkeszárnyakat és egy csirke mellett, mert arra a holnapi és a vasárnapi menühöz majd szükség lesz.
Én megmelegítettem a grillcsirkét és feltálaltam a vacsorát. Utána TV-zés, szauna és lefekvés.
Kérdeztem, hogy tudja-e, hogy hol vannak az ebédjegyei. Nem, nem tudja, ezért már két hete nem ebédel a suliban.
A szobájában olyan nagy a kupleráj, hogy az már szinte elviselhetetlen. Megmutattam neki, hogy hol láttam az ebédjegyeit.
Arra kért, hogy napközben ne menjek be a szobájába, majd ha hazajön, akkor ő rendet csinál.
Közben lejött Möci, de csak azért, hogy vigyen néhány szem almát az angolra.
A rozsdamentes csavarok beszerzése a huzika napelem szereléséhez egyelőre zsákutcában van, mert 1200.- forint áru csavarért nem fogok utazni kétszer 2,5 órát, de még autózni sem 1,5 órát.
A tegnapi számlákhoz ma még felvettem a postán egy tértivevényes levelet a TIGÁZ-tól, miszerint, ha a számlatartozásomat április 10-ig nem rendezem, akkor így, meg úgy, meg kikapcsolják a szolgáltatást, aminek 160 eFt a visszakapcsolása. Miután nekünk először csak április 10 és 15 között lesz erre pénzünk, körül kellett nézzek, hogy addig kitől kérhetünk kölcsön.
Lementem Emőke nyugger kajájáért és magamnak is beszereztem egy adag szecsuáni csirkét, amit itthon megmelegítve be is küldtem.
Délelőtt hívott Tamás, hogy menjünk el a Hollakó-hoz és nézzünk meg néhány olcsóbb telepíthető lakókocsit. Az árak 200 és 800 eFt között mozogtak, miközben persze voltak újszerű 3-4 millió Ft közötti lakókocsik is. Tamás egy 750.000.- forintost nézett ki magának, amit persze rögtön lealkudtam 650-re. Dönteni nem döntöttünk, de Tamás legalább megismerte, hogy milyen típusok és milyen árkategóriák vannak.
Nekem már igyekeznem kellett haza, mert a Nóra nagyinak azt mondta Áron, hogy 1/2 3-ra jöjjön hozzánk, hogy háromkor tudjunk indulni. Ez egy picit elhúzódott, bár Möci időben hazaérkezett és én is mindent levittem már az autóba, de Nóra nagyi úgy emlékezett, hogy háromra várjuk és ezért csak 1/4-re jött meg. A magam részéről nagyon ideges voltam, mert a Sróf Kft. csak négyig dolgozik és a Gumipont pedig 3/4 5-re vár minket Kiskunlacházán.
Áron is bepakolta Mannát, majd kiment a buszvégállomásra, hogy fogadja Nóra nagyit. Úgy döntöttünk, hogy most az idő szűke miatt nem visszük fel a nagyit, csak azért, hogy megmutassuk neki az új digitális zongorát. Helyette majd Áron az autóban elmondja neki, hogy az milyen szép és milyen jó.
Végül 1/2 4-kor tudtunk indulni. Möci kölcsönadta a kütyüjét és az navigált minket a Dézsa u. 3a.-be (Sróf Kft.) Oda a zárás előtti percben érkeztünk, de azért rendesen kiszolgáltak.
Onnan versenyfutás Kiskunlacházára, de előtte, azért beugrottunk a Szigethalmi ingyen virslis Henteshez. Vettünk egy grillcsirkét, több pár cserkészkolbászt és egy kis vödör céklát.
Időben érkeztünk, de a hír ami fogadott, az nem volt túl jó. A négy majdnem új nyári gumit nem tudták felszerelni, mert az egyik alufelni sérült volt. Ezért csak az első két keréken cserélték le a téli gumival szerelt kerekeket nyárira. A másik kettőre a felni javítás után a jövő héten kerül majd sor. Az átszerelés ideje alatt Möci, Áron és a Nagyi elmentek a közeli zöldségeshez és vettek ezt, meg azt.
Dömsödre érve, először koccintottunk a Beherovkával, majd Möci konstatálta, hogy Ági elég szépen kitakarított. Én begyújtottam a cserépkályhába, Áron bemutatta nagyinak, hogy miket tud már játszani.
Áron vette észre, hogy a smaragdfa egyetlen ványadt szára két rügyet is hozott. Nagy örömömre Emőke szakmai utasítását követve levágtam az ág rügy fölötti elszáradt, elbarnult részét.
Elővettem a mélyhűtőből a csirkeszárnyakat és egy csirke mellett, mert arra a holnapi és a vasárnapi menühöz majd szükség lesz.
Én megmelegítettem a grillcsirkét és feltálaltam a vacsorát. Utána TV-zés, szauna és lefekvés.
2014. március 27., csütörtök
Rudas
Mire felébredtem Áron már elindult a suliba. Nehezen és a "derekam fáj" panasszal keltem fel, ezért jól jött S. Laci tegnapi invitálása, hogy ma délelőtt menjünk el lazulni a Rudasba.
Már belekezdtem a reggelizésbe, amikor Tamás rátett egy lapáttal a délelőtti programhoz és közölte telefonon, hogy értem jön autóval.
Szó, ami szó 10-kor már mind a hárman megérkeztünk. Vettünk egy délelőtti jegyet (2300.-ami még elviselhető) és bementünk (Gőz, jéghideg merülés, forró medence, langyos medence.) Ezt többször megismételtük. Eközben csak a langyos medencében tudtunk egymással dumálni.
A pihenő után Tamás egy pezsgővel ünnepeltette meg velünk, hogy befejezte a taxis pályafutását és egy teljes életmód változtatásba kezd, amikek a középpontjában a révfülöpi ház újjáépítése szerepel.
Hazajövet felhoztam a lány ebédjét és a kis kínaiból hoztam egy adag szecsuánit és vékony tésztát.
Éppen, hogy befejeztem az ebédet, csöngettek és hozták Áronnak a digitális zongorát.
Használt, de nagyon jó állapotú billentyűzet állvánnyal és kottatartóval. Rákötöttem volna
a két kis aktív hangszórót, de annak 3,5-ös jack dugója van, a billentyűzetnek pedig 6,3-as
bemenete. Emőke hozott át egy átalakítót és így ki is tudtuk próbálni a hangszert. A hangja nem olyan szép, mit az Emőke Rolandjáé, de jó és elég szép és ez természetes is, mert harmad annyiba került, mint az a Roland ma kerülne..
El kellett indulnom Áronért a zongora órára, mert reggel itthon felejtette az óra díjat. A zongoratanárnő nagyon megdicsérte Áront és kapott is egy kis ötöst.
Egy jó darabon megint gyalog jöttünk haza. A délutáni nap gyönyörűen sütött. Egyszerre érkeztünk haza Emővel, aki megnézte a zongorát, de nem értette, hogy miért volt előbbre való az Áron zongorája, mint az ő progresszív szemüvege.
Nyolc körül az ágyba parancsoltam Áront és akkor Möci is elővette a ma tanult anyagokat és az angol házi feladatait.
Már belekezdtem a reggelizésbe, amikor Tamás rátett egy lapáttal a délelőtti programhoz és közölte telefonon, hogy értem jön autóval.
Szó, ami szó 10-kor már mind a hárman megérkeztünk. Vettünk egy délelőtti jegyet (2300.-ami még elviselhető) és bementünk (Gőz, jéghideg merülés, forró medence, langyos medence.) Ezt többször megismételtük. Eközben csak a langyos medencében tudtunk egymással dumálni.
A pihenő után Tamás egy pezsgővel ünnepeltette meg velünk, hogy befejezte a taxis pályafutását és egy teljes életmód változtatásba kezd, amikek a középpontjában a révfülöpi ház újjáépítése szerepel.
Hazajövet felhoztam a lány ebédjét és a kis kínaiból hoztam egy adag szecsuánit és vékony tésztát.
Éppen, hogy befejeztem az ebédet, csöngettek és hozták Áronnak a digitális zongorát.
Használt, de nagyon jó állapotú billentyűzet állvánnyal és kottatartóval. Rákötöttem volna
a két kis aktív hangszórót, de annak 3,5-ös jack dugója van, a billentyűzetnek pedig 6,3-as
bemenete. Emőke hozott át egy átalakítót és így ki is tudtuk próbálni a hangszert. A hangja nem olyan szép, mit az Emőke Rolandjáé, de jó és elég szép és ez természetes is, mert harmad annyiba került, mint az a Roland ma kerülne..
El kellett indulnom Áronért a zongora órára, mert reggel itthon felejtette az óra díjat. A zongoratanárnő nagyon megdicsérte Áront és kapott is egy kis ötöst.
Egy jó darabon megint gyalog jöttünk haza. A délutáni nap gyönyörűen sütött. Egyszerre érkeztünk haza Emővel, aki megnézte a zongorát, de nem értette, hogy miért volt előbbre való az Áron zongorája, mint az ő progresszív szemüvege.
Nyolc körül az ágyba parancsoltam Áront és akkor Möci is elővette a ma tanult anyagokat és az angol házi feladatait.
2014. március 26., szerda
Swissonic SP-40
Úgy ébredtem, hogy Áron is odabújt az ágyba. Ma nincs tanítás az iskolában.
Megint nekirugaszkodtam a rend csinálásnak. Ez persze azzal kezdődött, hogy Áront megkértem, hogy legalább a földön fekvő könyveit, füzeteit rakja el. A szobájában már régóta csúfolkodik egy ócska, nagy bőrönd, benne 10 évfolyamnyi PCWORLD folyóirattal. Olyan nehéz, hogy nem is olyan egyszerű ide-oda rakosgatni. Vettem egy nagy lélegzetet és feltettem a Vaterára 1 Ft kikiáltási árral (ha nem kel el, akkor levisszük a kukába).
Közben, hosszú keresgélés után megvettem Áronnak a Digitális zongorát, abban a reményben, hogy a zongora tanulása nem csupán egy pillanatnyi fellángolás. Az eladónak azt mondtam telefonon, hogy ha felhozza holnap Mezőberényből, akkor 5000.- forinttal olcsóbban megveszem. (Magamra ismerek)
Tamás telefonált, hogy feljön délelőtt, hogy segítsek neki fotókat leszedni a HUAWEI kütyüjéről, mert azt vissza szeretné szolgáltatni a Taxi társaságnak.
Amikor megjött, azonnal nekiláttunk a műveletnek. Közben megnéztük azt a lakókocsit, amit tervezett letelepíteni Révfülöpre, amíg a háza építik. Fel is hívtuk a hirdetőt, mert a lakókocsi ár/érték viszonya nekem is tetszett, de sajnos, időközben már elkelt.
Az állományok másolása alatt Laci telefonált, hogy holnap délelőtt menjünk el mind a hárman a Rudasba, egyet lazulni.
Az állományok áttelepítése a Notebookjára sikeresen befejeződött, de utána már mind a kettőnknek rohannunk kellett.
Arra még volt időm, hogy Áronnal megbeszéljem, mikor kell neki elindulnia tenisz edzésre.
Időben odaértem a brushupra, de Möci sehol. Próbáltam hívni, de nem vette fel. A brushup amúgy jó volt. Nekem főleg a második része tetszett Mannával (Ez nem a macskánk, hanem ő az angol tanárnő).
Kicsit szorongva jöttem haza, mert bár a 3000.- forintos óradíj ma is jól jött volna, de ma fáradt voltam és nem tanítottam volna olyan jó kedvűen, mint azt tenni szoktam. Így, hogy S. Fruzsina meg sem jelent, egy kicsit megkönnyebbültem.
Nemsokára Áron is hazaért a teniszről és lement egy nagy pizzáért, amit azután hárman ettünk meg (Áron, Emőke és én).
Megint nekirugaszkodtam a rend csinálásnak. Ez persze azzal kezdődött, hogy Áront megkértem, hogy legalább a földön fekvő könyveit, füzeteit rakja el. A szobájában már régóta csúfolkodik egy ócska, nagy bőrönd, benne 10 évfolyamnyi PCWORLD folyóirattal. Olyan nehéz, hogy nem is olyan egyszerű ide-oda rakosgatni. Vettem egy nagy lélegzetet és feltettem a Vaterára 1 Ft kikiáltási árral (ha nem kel el, akkor levisszük a kukába).
Közben, hosszú keresgélés után megvettem Áronnak a Digitális zongorát, abban a reményben, hogy a zongora tanulása nem csupán egy pillanatnyi fellángolás. Az eladónak azt mondtam telefonon, hogy ha felhozza holnap Mezőberényből, akkor 5000.- forinttal olcsóbban megveszem. (Magamra ismerek)
Tamás telefonált, hogy feljön délelőtt, hogy segítsek neki fotókat leszedni a HUAWEI kütyüjéről, mert azt vissza szeretné szolgáltatni a Taxi társaságnak.
Amikor megjött, azonnal nekiláttunk a műveletnek. Közben megnéztük azt a lakókocsit, amit tervezett letelepíteni Révfülöpre, amíg a háza építik. Fel is hívtuk a hirdetőt, mert a lakókocsi ár/érték viszonya nekem is tetszett, de sajnos, időközben már elkelt.
Az állományok másolása alatt Laci telefonált, hogy holnap délelőtt menjünk el mind a hárman a Rudasba, egyet lazulni.
Az állományok áttelepítése a Notebookjára sikeresen befejeződött, de utána már mind a kettőnknek rohannunk kellett.
Arra még volt időm, hogy Áronnal megbeszéljem, mikor kell neki elindulnia tenisz edzésre.
Időben odaértem a brushupra, de Möci sehol. Próbáltam hívni, de nem vette fel. A brushup amúgy jó volt. Nekem főleg a második része tetszett Mannával (Ez nem a macskánk, hanem ő az angol tanárnő).
Kicsit szorongva jöttem haza, mert bár a 3000.- forintos óradíj ma is jól jött volna, de ma fáradt voltam és nem tanítottam volna olyan jó kedvűen, mint azt tenni szoktam. Így, hogy S. Fruzsina meg sem jelent, egy kicsit megkönnyebbültem.
Nemsokára Áron is hazaért a teniszről és lement egy nagy pizzáért, amit azután hárman ettünk meg (Áron, Emőke és én).
2014. március 25., kedd
Digitális zongora
Reggel az első programom, hogy elmenjek 9:15-re a Nyugati Pályaudvari Mc Donalds elé, mert ott tudom átvenni azt a három eredetileg is angol nyelven íródott könyvet a szívesség.net Emilytől. 5 perccel korábban értem oda. A könyvek közül csak egy volt, amit valószínűleg el fogok olvasni, a másik kettőt tovább fogom ajándékozni.
Utána hazajöttem, megvettem a friss tejet, a köménymagos cipót és nekiláttam reggelizni.
Emőkével meg hánytuk vetettük ezt a pianínó kérdést és engem meggyőzött arról, hogy jobb lenne egy digitális zongora, mert ahhoz olcsóbban is hozzá tudunk jutni és azt lehet úgy használni, hogy az ne zavarja szomszédokat. Szinte az egész napomat Áron elektromos zongorája keresésének szenteltem.
Elkezdtem keresgélni a neten Áronnak egy elektromos zongorát, de az igényeim és az erre szánt összeg sehogyan sem akart találkozni.
Dél körül elindultam a gyogyóra. Ott hamar végeztem és beugrottam a szerelvény boltba, megvenni a dömsödi szivattyú feltöltéséhez szükséges alkatrészeket. Ebben a szerelvényboltban engem már jól ismernek és segítettek összeállítani az általam kívánt feltöltő egységet. 2200.- forrintból sikerült is összerakni (T-elágazó 1"-os külső és belső menettel + egy 1/2"-os golyós csap és a leendő tartály felszereléséhez még egy menetes darab.)
Onnan hazafele benéztem a Media Markt-ba, az Auchanba és a Kika hangszer üzletébe, de sehol sem találtam olyan elektromos zongorát, aminek az ára 100.000.- alatt van és megfelel az elvárásaimnak
Hazajövet az ikrek már itt voltak. Két percet késtem az óránkról, amiért elnézést kértem és már kezdődhetett is az óra. A fiúk nagyon jól szerepeltek, ha leszámítom a kézírásukat, mert az mindegyiküknek pocsék.
Közben egy kis pihenő, majd kezdődött a felnőtt német. Itt nagyon nagy a lemorzsolódás, mert a négy tanuló közül csak Kriszta jelent meg.
Az óra nagyon jó volt, Kriszta rendesen készült
Utána hazajöttem, megvettem a friss tejet, a köménymagos cipót és nekiláttam reggelizni.
Emőkével meg hánytuk vetettük ezt a pianínó kérdést és engem meggyőzött arról, hogy jobb lenne egy digitális zongora, mert ahhoz olcsóbban is hozzá tudunk jutni és azt lehet úgy használni, hogy az ne zavarja szomszédokat. Szinte az egész napomat Áron elektromos zongorája keresésének szenteltem.
Elkezdtem keresgélni a neten Áronnak egy elektromos zongorát, de az igényeim és az erre szánt összeg sehogyan sem akart találkozni.
Dél körül elindultam a gyogyóra. Ott hamar végeztem és beugrottam a szerelvény boltba, megvenni a dömsödi szivattyú feltöltéséhez szükséges alkatrészeket. Ebben a szerelvényboltban engem már jól ismernek és segítettek összeállítani az általam kívánt feltöltő egységet. 2200.- forrintból sikerült is összerakni (T-elágazó 1"-os külső és belső menettel + egy 1/2"-os golyós csap és a leendő tartály felszereléséhez még egy menetes darab.)
Onnan hazafele benéztem a Media Markt-ba, az Auchanba és a Kika hangszer üzletébe, de sehol sem találtam olyan elektromos zongorát, aminek az ára 100.000.- alatt van és megfelel az elvárásaimnak
Hazajövet az ikrek már itt voltak. Két percet késtem az óránkról, amiért elnézést kértem és már kezdődhetett is az óra. A fiúk nagyon jól szerepeltek, ha leszámítom a kézírásukat, mert az mindegyiküknek pocsék.
Közben egy kis pihenő, majd kezdődött a felnőtt német. Itt nagyon nagy a lemorzsolódás, mert a négy tanuló közül csak Kriszta jelent meg.
Az óra nagyon jó volt, Kriszta rendesen készült
2014. március 24., hétfő
Pianínó
A reggeli ébredés után konstatáltam, hogy Áron itthon felejtette a lakáskulcsát és nincs itthon tojás, így a nagy reggeli elmarad.
A mai nagy elhatározás, hogy akár akarja Nóra nagyi, akár nem el fogom neki intézni, ahogy a mobil telefonja ismét használható legyen. Fel is hívtam és javasoltam, hogy megfelezve az utat, találkozzunk a MOM park melletti buszmegállónál. Ő jobbat tudott, menjek én fel hozzá és akkor neki meg se kell mozdulni.
A buszmegálló felé menet feladtam Fruzsinának a maradék "Telefonpózna zöldborsó" magokat.
Az úton tudtam az angol könyvet olvasgatni, ezért cseppet sem zavart a hosszú út. A levegő nagyon lehűlt
Most nem fogom engedi, hogy halogassa a dolgot, inkább felmentem. Miközben megittunk egy kávét, elmondtam, hogy mi a terv. Bevallottam, hogy most egy kicsit megszorult a budget-ünk, mert pénteken le kell cserélni a téli gumikat, a még nem létező nyárira, ezért két hétre kértem tőle egy nagyobb összeget, amit csak majd a nyugdíjból fogok tudni visszafizetni.
Először egy Telenor Vevőszolgálat és utána az OTP az irány.
El is indultunk, de mint mondta, kerüljük el a Fény utcai OTP-t, mert azt most három hete tatarozzák. Ezért bementünk a Mamut-ba ott biztosan van Telenor is meg OTP is. Elintéztük a nagyi négy hónapja lejárt SIM kártyáját, amire nagyi mondta is, hogy egyedül nem tudta volna elintézni.
Utána meghívott a törökhöz, még mindig a Mamutban ebédelni. Ő almás csirkemájat, én pedig egy rántott harcsát kértem, görög salátával.
Megkérdeztük az Információt, hogy melyik emeleten találjuk az OTP-t. Sajnos - mondta a hölgy -, itt már évek óta nincs OTP kirendeltség, de talán próbáljuk meg a közeli Széna téri fiókot. El is kutyagoltunk és magunk is elcsodálkoztunk, amikor láttuk, hogy az is zárva van, mert tatarozzák. Ügyes! Nem volt mit tenni felültünk a villamosra és elmentünk a Margit körúti-ba. Ott sikerült mindent elintéznünk. A Moszkva térig (ma Széll Kálmán tér) még együtt mentünk, ott vettem három csokor medvehagymát (Nagyi, Emőke és Möci részére), de onnan én már a 139-es buszra ültem, nagyi meg haza sétált.
Mire hazaértem Möci is otthon volt. Rögtön elkezdtünk angolozni. Szótanulás és a Past Perfect gyakorlatok közös megoldása volt a téma.
Közben hazaért Áron és meg kellett szakítanunk az angolt, mert Bence is megjött a matekra. Bence bár egyre jobb jegyeket hoz a suliból, az alapokkal még itt-ott komoly problémái vannak.
Matek után újra a Möci angoljával kezdtünk foglalkozni, de amikor egy órai tanulás után Áront vacsorával traktáltam, hogy mielőbb lefekhessen, akkor megsértődött, hogy vele egyáltalán nem foglalkozom és felment. Az egyedül tanuláshoz még nincs kellő rutinja.
Megbeszéltem a családdal, hogy ha Áron elég komolyan veszi a zongora tanulást, akkor fogok venni neki egy használt pianínót. El is kezdtem ennek a keresgélését a neten.
Emőke áfonyás sütivel kedveskedett a névnapomra, ami nagyon jól esett.
Még egy kis blog írás, mert nagyon el vagyok maradva, no meg egy parti online sakk.
A mai nagy elhatározás, hogy akár akarja Nóra nagyi, akár nem el fogom neki intézni, ahogy a mobil telefonja ismét használható legyen. Fel is hívtam és javasoltam, hogy megfelezve az utat, találkozzunk a MOM park melletti buszmegállónál. Ő jobbat tudott, menjek én fel hozzá és akkor neki meg se kell mozdulni.
A buszmegálló felé menet feladtam Fruzsinának a maradék "Telefonpózna zöldborsó" magokat.
Az úton tudtam az angol könyvet olvasgatni, ezért cseppet sem zavart a hosszú út. A levegő nagyon lehűlt
Most nem fogom engedi, hogy halogassa a dolgot, inkább felmentem. Miközben megittunk egy kávét, elmondtam, hogy mi a terv. Bevallottam, hogy most egy kicsit megszorult a budget-ünk, mert pénteken le kell cserélni a téli gumikat, a még nem létező nyárira, ezért két hétre kértem tőle egy nagyobb összeget, amit csak majd a nyugdíjból fogok tudni visszafizetni.
Először egy Telenor Vevőszolgálat és utána az OTP az irány.
El is indultunk, de mint mondta, kerüljük el a Fény utcai OTP-t, mert azt most három hete tatarozzák. Ezért bementünk a Mamut-ba ott biztosan van Telenor is meg OTP is. Elintéztük a nagyi négy hónapja lejárt SIM kártyáját, amire nagyi mondta is, hogy egyedül nem tudta volna elintézni.
Utána meghívott a törökhöz, még mindig a Mamutban ebédelni. Ő almás csirkemájat, én pedig egy rántott harcsát kértem, görög salátával.
Megkérdeztük az Információt, hogy melyik emeleten találjuk az OTP-t. Sajnos - mondta a hölgy -, itt már évek óta nincs OTP kirendeltség, de talán próbáljuk meg a közeli Széna téri fiókot. El is kutyagoltunk és magunk is elcsodálkoztunk, amikor láttuk, hogy az is zárva van, mert tatarozzák. Ügyes! Nem volt mit tenni felültünk a villamosra és elmentünk a Margit körúti-ba. Ott sikerült mindent elintéznünk. A Moszkva térig (ma Széll Kálmán tér) még együtt mentünk, ott vettem három csokor medvehagymát (Nagyi, Emőke és Möci részére), de onnan én már a 139-es buszra ültem, nagyi meg haza sétált.
Mire hazaértem Möci is otthon volt. Rögtön elkezdtünk angolozni. Szótanulás és a Past Perfect gyakorlatok közös megoldása volt a téma.
Közben hazaért Áron és meg kellett szakítanunk az angolt, mert Bence is megjött a matekra. Bence bár egyre jobb jegyeket hoz a suliból, az alapokkal még itt-ott komoly problémái vannak.
Matek után újra a Möci angoljával kezdtünk foglalkozni, de amikor egy órai tanulás után Áront vacsorával traktáltam, hogy mielőbb lefekhessen, akkor megsértődött, hogy vele egyáltalán nem foglalkozom és felment. Az egyedül tanuláshoz még nincs kellő rutinja.
Megbeszéltem a családdal, hogy ha Áron elég komolyan veszi a zongora tanulást, akkor fogok venni neki egy használt pianínót. El is kezdtem ennek a keresgélését a neten.
Emőke áfonyás sütivel kedveskedett a névnapomra, ami nagyon jól esett.
Még egy kis blog írás, mert nagyon el vagyok maradva, no meg egy parti online sakk.
2014. március 23., vasárnap
Sietünk haza Áronhoz
Későn és rossz hangulatban ébredtem. Az időjárás is olyan borús volt, hogy csak fokozta a rossz kedvemet. Nem is nagyon reggeliztem, csak bekaptam egy oldalassal sült zsíros kenyeret egy pohár kefirrel.
Möci megpróbálta felfrissíteni a tegnapi vitát, de én nem nagyon mentem bele.
Átmentem Gabikáékhoz, de csak rövid ideig voltam ott, mert voltaképpen Ferit akartam áthívni, hogy nézze meg, miért nem kapja föl a vizet a szivattyúnk, de Feri kint volt éppen a Duna parton, így csak üzenni tudtam, ha tud jöjjön át hozzánk.
Visszafele találkoztam Zsófi nénivel. Tőle tudtam meg, hogy Kati néni - a második szomszédunk - a héten meghalt. A Kati néni veteményes konyhakertje volt mindig a legtakarosabb az utcában. Az elmúlt hétvégén még váltottunk néhány szót. 78 éves volt és már nehezen mozgott, de azt el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen ripsz-ropsz elmegy.
Ebédre a maradék sóskát ettük főtt krumplival. A tegnapról megmaradt rántott csirke mellett Möci már a reggelijénél elfogyasztotta, ezért az oldalasból melegítettünk mellé. Nagyon finom volt.
Később Feri átjött és együtt mindent megpróbáltunk, hogy a szivattyú felkapja a vizet,de egy órai kísérletezés után feladtuk és abban maradtunk, hogy kreálunk egy feltöltő rendszert a visszacsapó szelep és a szívó cső közé.
Kihasználtam, hogy még világos van és elültettem még néhány telefonpózna borsót. Ehhez persze fel kellett lazítani minden szem borsó helyén a talajt és teljesen gyomtalanítani, majd keresni neki egy jó hosszú karót, amiről a borsó majd azt hiszi, hogy az egy telefonpózna.
Korán kezdtünk összekészülődni a hazamenetelre, mert nem voltam teljesen nyugodt amiatt, hogy Áron egyedül megy haza Budaörsről.
Otthon természetesen minden a legnagyobb rendben volt és most már nyugodtabban tudtam foglalkozni Möci angoljával.
Möci megpróbálta felfrissíteni a tegnapi vitát, de én nem nagyon mentem bele.
Átmentem Gabikáékhoz, de csak rövid ideig voltam ott, mert voltaképpen Ferit akartam áthívni, hogy nézze meg, miért nem kapja föl a vizet a szivattyúnk, de Feri kint volt éppen a Duna parton, így csak üzenni tudtam, ha tud jöjjön át hozzánk.
Visszafele találkoztam Zsófi nénivel. Tőle tudtam meg, hogy Kati néni - a második szomszédunk - a héten meghalt. A Kati néni veteményes konyhakertje volt mindig a legtakarosabb az utcában. Az elmúlt hétvégén még váltottunk néhány szót. 78 éves volt és már nehezen mozgott, de azt el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen ripsz-ropsz elmegy.
Ebédre a maradék sóskát ettük főtt krumplival. A tegnapról megmaradt rántott csirke mellett Möci már a reggelijénél elfogyasztotta, ezért az oldalasból melegítettünk mellé. Nagyon finom volt.
Később Feri átjött és együtt mindent megpróbáltunk, hogy a szivattyú felkapja a vizet,de egy órai kísérletezés után feladtuk és abban maradtunk, hogy kreálunk egy feltöltő rendszert a visszacsapó szelep és a szívó cső közé.
Kihasználtam, hogy még világos van és elültettem még néhány telefonpózna borsót. Ehhez persze fel kellett lazítani minden szem borsó helyén a talajt és teljesen gyomtalanítani, majd keresni neki egy jó hosszú karót, amiről a borsó majd azt hiszi, hogy az egy telefonpózna.
Korán kezdtünk összekészülődni a hazamenetelre, mert nem voltam teljesen nyugodt amiatt, hogy Áron egyedül megy haza Budaörsről.
Otthon természetesen minden a legnagyobb rendben volt és most már nyugodtabban tudtam foglalkozni Möci angoljával.
2014. március 22., szombat
Laciék viszik Budaörsre Áront
Áron és Laci már hajnali hatkor kimentek horgászni. Mi (itthon maradottak) csak nyolc óra körül értesültünk arról. hogy nagyon jót horgásztak, de nem fogtak semmit, csak a horgászbotot. A délelőtt nagyon sűrű volt Laciékkal.
Möci napiparancsba adta, hogy a kerékpárokat készítsem elő, mert ők hárman (Fruzsi, Áron, meg Ő) azzal mennek a piacra. Az egyik kerékpárnak teljesen le volt eresztve az első kereke, úgy hogy a kitoloncolás után előbb azt fel is kellett fújnom.
Lacival levettük a csomagtartóról a szétszerelt ágybetétek fakeret darabjait és csapatostul indultunk a piacra.
Azzal kezdtünk, hogy mindenki evett egy lángost, a kedve szerint (fokhagyma, só, sajt, tejföl) fűszerezve, hogy legalább ne haljunk éhen. Utána a szokásos piaci bevásárlás, amitől rögtön könnyebb lett a pénztárcám 10.000.- forinttal.
Azután bementünk a Horgász Boltba, hogy megreklamáljam az igazolványok elcserélését. Belátták, hogy ez némi figyelmetlenségükből történt, amiért elnézést is kértek.
Mivel az egyik kerékpár azt jelezte, hogy az első kerék megint defektes, ezért onnan Möci átkerekezett a kerékpár szervizbe, ahova mi autóval követtük.
Áron kérte, hogy neki már ne kelljen részt vennie ezekben az ügyekben, hadd kerekezzen vissza. Én beleegyeztem, ő pedig balra el.
Visszatérve a bázisra megreggelizünk.
Én gondosan elültettem a telefonpózna borsó szemeket, számszerűen hetet.
Laci, Fruzsina elbúcsúztak és vitték magukkal Áront is azzal a szervezési kiegészítéssel, hogy Tamás majd autóval fogja kivinni őt a Budaörsön tartandó szüli napi bulira. Én egy kicsit gondterhelt lettem, amikor arra gondoltam, hogy Áron Budaörsről este egyedül megy majd haza és otthon is egyedül lesz. Áron kifejtette, hogy ne izguljak, ő már nagyfiú és nem lesz semmi probléma.
Lacit, Fruzsinát és Áront kivittük a buszmegállóhoz és mentünk a megjavított kerékpárért. A szerelő szétszedte az első keréken a gumit, de nem talált defektet és olyan egyszerű hibát fedezett fel, ami miatt nem kért egy fillért sem.
Möci bringával, én pedig autóval mentem vissza a bázisra.
Átmentem Gabikáékhoz és áthívtam Ferit, nézze meg miért nem kapja föl a szivattyú a vizet. Egy órát próbálkoztunk, de sikertelenül. Végül abban maradtunk, hogy a jövő hétvégére össze fogok rakni egy olyan elágazó csap rendszert, amivel hatékonyabban lehet feltölteni a szívó csonkot.
Möcivel nagyon keményen nekiültünk az angol tanulásának és úgy éreztem, hogy sokat haladtunk is.
Möci a leszedett sóskát hasznosította ebéd készítés közben. Én kirántottam hat szelet csirkemellet és azt ettük a főtt krumplihoz és a sóskához. Fenséges ebéd volt.
Hogy az ebédet ledolgozzuk, nagy kerékpározás következett. majd angol tanulás és szauna.
Möci napiparancsba adta, hogy a kerékpárokat készítsem elő, mert ők hárman (Fruzsi, Áron, meg Ő) azzal mennek a piacra. Az egyik kerékpárnak teljesen le volt eresztve az első kereke, úgy hogy a kitoloncolás után előbb azt fel is kellett fújnom.
Lacival levettük a csomagtartóról a szétszerelt ágybetétek fakeret darabjait és csapatostul indultunk a piacra.
Azzal kezdtünk, hogy mindenki evett egy lángost, a kedve szerint (fokhagyma, só, sajt, tejföl) fűszerezve, hogy legalább ne haljunk éhen. Utána a szokásos piaci bevásárlás, amitől rögtön könnyebb lett a pénztárcám 10.000.- forinttal.
Azután bementünk a Horgász Boltba, hogy megreklamáljam az igazolványok elcserélését. Belátták, hogy ez némi figyelmetlenségükből történt, amiért elnézést is kértek.
Mivel az egyik kerékpár azt jelezte, hogy az első kerék megint defektes, ezért onnan Möci átkerekezett a kerékpár szervizbe, ahova mi autóval követtük.
Áron kérte, hogy neki már ne kelljen részt vennie ezekben az ügyekben, hadd kerekezzen vissza. Én beleegyeztem, ő pedig balra el.
Visszatérve a bázisra megreggelizünk.
Én gondosan elültettem a telefonpózna borsó szemeket, számszerűen hetet.
Laci, Fruzsina elbúcsúztak és vitték magukkal Áront is azzal a szervezési kiegészítéssel, hogy Tamás majd autóval fogja kivinni őt a Budaörsön tartandó szüli napi bulira. Én egy kicsit gondterhelt lettem, amikor arra gondoltam, hogy Áron Budaörsről este egyedül megy majd haza és otthon is egyedül lesz. Áron kifejtette, hogy ne izguljak, ő már nagyfiú és nem lesz semmi probléma.
Lacit, Fruzsinát és Áront kivittük a buszmegállóhoz és mentünk a megjavított kerékpárért. A szerelő szétszedte az első keréken a gumit, de nem talált defektet és olyan egyszerű hibát fedezett fel, ami miatt nem kért egy fillért sem.
Möci bringával, én pedig autóval mentem vissza a bázisra.
Átmentem Gabikáékhoz és áthívtam Ferit, nézze meg miért nem kapja föl a szivattyú a vizet. Egy órát próbálkoztunk, de sikertelenül. Végül abban maradtunk, hogy a jövő hétvégére össze fogok rakni egy olyan elágazó csap rendszert, amivel hatékonyabban lehet feltölteni a szívó csonkot.
Möcivel nagyon keményen nekiültünk az angol tanulásának és úgy éreztem, hogy sokat haladtunk is.
Möci a leszedett sóskát hasznosította ebéd készítés közben. Én kirántottam hat szelet csirkemellet és azt ettük a főtt krumplihoz és a sóskához. Fenséges ebéd volt.
Hogy az ebédet ledolgozzuk, nagy kerékpározás következett. majd angol tanulás és szauna.
2014. március 21., péntek
S. Laciékkal megyünk Dömsödre
Reggel elhatároztam, hogy mielőbb leviszem szétszedett ágybetétet és felkötözöm a csomagtartóra.
Előbb egy gyors reggeli és máris munkához kezdtem. A szivacsot nem tudtam hova tenni, inkább megkérdeztem Istvánt, hogy az jó-e, ha ugyanoda teszem, mint az előzőt tettem. Az nem jó - mondta -, mert a szemetesek balhéznak, ha nem háztartási hulladék kerül a kukába. Dehogy azért balhéznak, csak azért balhéznak, ha a szabálytalanságokat ingyen kell megtenniük.
Amikor már minden fent volt a tetőn, előkészítettem a levinni való cuccokat, sőt be is rámoltam azokat a csomagtartóba.
Bekaptam az Emőke tarhonyás, pörköltes nyugger kajájának a felét némi savanyúsággal.
Először Áron érkezett haza a suliból, azután Möci az intenzív angolról.
Áron segített Mannát is bepaterolni az autóba és már csak Möcire kellett várnunk, hogy elindulhassunk.
Laciékkal az ALLE-val szembeni vietnámi étteremben volt megbeszélve a találkozónk. Áron elaludt az autóban, mi pedig beültünk enni egy pénteki menüt és egy igazi vietnámi levest. Laci be s e jött az étterembe, mert ő annyira utálja az ázsiai kaját, hogy még a szagát sem szereti. Vele felmentünk az ALLE Telenor ügyfélszolgálati pontjára és elintéztünk Áronnak a már régen lejárt SIM kártyája helyett egy újat.
Utána én még visszamentem az étterembe, megettem a Möci által meghagyott levest és fizettem mint egy katonatiszt.
Öten ültünk az autóba, meg a macska, amikor végre már Dömsöd felé vehettük az irányt.
Nem TESCO-ztunk, de a Szigethalmi "ingyen virslis" hentesnél azért megálltunk. Vettünk csirkemelleket, májas hurkát és egy nagy darab oldalast, hogy abból majd sütünk olyan dolgokat, ami Lacinak is a kedvére való.
Közben nagy titokban bekapcsoltam a dömsödi fűtést, amit reggel elfelejtettem megtenni.
Dömsödig, már csak a Bureknél tankoltunk pékárút és bár már elmúlt záróra, azért még meg kellett állnunk Katinkáéknál, mert Laciéknak az itt vásárolt lakodalmas nem megy ki az íz emlékeik közül. Ebből persze kaptunk egy csomó kedvezményt. Amíg el tudtuk dönteni, hogy miből kérünk, addig mind a négyen megkóstoltunk mindent. Azután a főnök elengedett az árból és a végén még azt mondta, hogy ezt a négy krémest még hadd adja oda ráadásnak, mert ezt holnapra már nem szeretné megtartani.
Már sötét volt amikor megérkeztünk a bázisra. Möci beosztotta, hogy ki hol fog aludni, majd bekapcsolta a szaunát és elkezdtünk vacsorázni.
Laci még próbálta nézni a TV-t, amíg mi szaunáztunk.
Előbb egy gyors reggeli és máris munkához kezdtem. A szivacsot nem tudtam hova tenni, inkább megkérdeztem Istvánt, hogy az jó-e, ha ugyanoda teszem, mint az előzőt tettem. Az nem jó - mondta -, mert a szemetesek balhéznak, ha nem háztartási hulladék kerül a kukába. Dehogy azért balhéznak, csak azért balhéznak, ha a szabálytalanságokat ingyen kell megtenniük.
Amikor már minden fent volt a tetőn, előkészítettem a levinni való cuccokat, sőt be is rámoltam azokat a csomagtartóba.
Bekaptam az Emőke tarhonyás, pörköltes nyugger kajájának a felét némi savanyúsággal.
Először Áron érkezett haza a suliból, azután Möci az intenzív angolról.
Áron segített Mannát is bepaterolni az autóba és már csak Möcire kellett várnunk, hogy elindulhassunk.
Laciékkal az ALLE-val szembeni vietnámi étteremben volt megbeszélve a találkozónk. Áron elaludt az autóban, mi pedig beültünk enni egy pénteki menüt és egy igazi vietnámi levest. Laci be s e jött az étterembe, mert ő annyira utálja az ázsiai kaját, hogy még a szagát sem szereti. Vele felmentünk az ALLE Telenor ügyfélszolgálati pontjára és elintéztünk Áronnak a már régen lejárt SIM kártyája helyett egy újat.
Utána én még visszamentem az étterembe, megettem a Möci által meghagyott levest és fizettem mint egy katonatiszt.
Öten ültünk az autóba, meg a macska, amikor végre már Dömsöd felé vehettük az irányt.
Nem TESCO-ztunk, de a Szigethalmi "ingyen virslis" hentesnél azért megálltunk. Vettünk csirkemelleket, májas hurkát és egy nagy darab oldalast, hogy abból majd sütünk olyan dolgokat, ami Lacinak is a kedvére való.
Közben nagy titokban bekapcsoltam a dömsödi fűtést, amit reggel elfelejtettem megtenni.
Dömsödig, már csak a Bureknél tankoltunk pékárút és bár már elmúlt záróra, azért még meg kellett állnunk Katinkáéknál, mert Laciéknak az itt vásárolt lakodalmas nem megy ki az íz emlékeik közül. Ebből persze kaptunk egy csomó kedvezményt. Amíg el tudtuk dönteni, hogy miből kérünk, addig mind a négyen megkóstoltunk mindent. Azután a főnök elengedett az árból és a végén még azt mondta, hogy ezt a négy krémest még hadd adja oda ráadásnak, mert ezt holnapra már nem szeretné megtartani.
Már sötét volt amikor megérkeztünk a bázisra. Möci beosztotta, hogy ki hol fog aludni, majd bekapcsolta a szaunát és elkezdtünk vacsorázni.
Laci még próbálta nézni a TV-t, amíg mi szaunáztunk.
2014. március 20., csütörtök
A tavasz első napja
Akármennyire figyelmeztettem Áront még este, hogy pakolja be rendesen a táskáját a mai napra, reggel nem találta a nyelvtan füzetét, itthon felejtette a zongora kotta könyvét és az 1500,- forint óradíjat.
Megpróbálom nagyon céltudatosan összeállítani a napomat. Reggeli előtt még egy nagy részét elvégeztem a második ágybetét bontásának, mivel azt tervezem, hogy a faanyagait pénteken leviszem Dömsödre. Mindez az erkélyen történik, miközben hét ágra süt a nap.
Felhoztam a dupla adag tejet, hogy legyen a kefirhez is.
Elindítottam a mosógépet és csak utána mentem le tejért a reggelihez.
Pihenés gyanánt leültem megírni a blogjaimat és megválaszolni a beérkezett leveleket.
Ilyen szép időben szórakozásnak tűnt a csomagtartó felszerelése az autó tetejére. Bár a lezáró fedeleket nem hoztam el hozzá Dömsödről, de remélem, hogy egyetlen éjszaka alatt csak nem fogják lelopni az autó tetejéről.
Felhoztam Emőke nyugger kajáját és még egyszer nekiduráltam magam az ágybetét bontásnak.
A tíz napos szilencium után ismét elkezdődött a kefir program. Gondosan betelepítettem a kefirgombákat a két üvegbe és rá a friss 2,8 %-os tejet.
Kiteregettem a nagymosást.
Nagy nehezen befejeztem az ágybetét bontást és a munka közbeni szemét eltakarítását. Egy kávét adtam magamnak jutalmul és indultam Áron zongora órájára. A zongora tanárnő igazán nem mondhatja rólam, hogy állandóan zavarom az órát, de most, hogy már két hónap is eltelt, kértem az engedélyét, hogy csendben ott ülhessek, távol tőlük és hallgathassam, mennyit fejlődött Áron zongora tudása.
Idő előtt érkeztem a házhoz, gondoltam várok még egy 150E jelzésű buszt és csak akkor csengetek fel. Áron pont a következő busszal jött, így együtt mentünk fel.
Csendesen félre ültem, hogy még véletlenül se zavarjam az órát. Nagyon meglepődtem, amikor hallottam, hogy Áron milyen sokat fejlődött a két hónappal ezelőtti első zongora óra óta. Számomra lassan követhetetlen amiket tanul és amiket tud.
Tamás telefonált, hogy akkor most ő vinne minket a Laciékhoz és hány órára jöjjön értünk. Hat órában maradtunk.
Itthon még egy picit bele tudtam nézni Áron iskolai felkészülésébe, azután készülődtünk Laciékhoz. Tamás pontosan érkezett, sőt még kellett egy kicsit ránk várnia.
Laciéknál közösen készítettünk a vacsorának valót. Fruzsi a húsokat sütötte, Möci meg a salátát. Közben pálinkáztunk és jókat nevetgéltünk. A végén sok féle kaja lett és talán még több ital.
Tamás korábban hozott minket haza, mint ahogy szokott, mert Möcinek holnap is nehéz napja lesz az intenzív angolon.
Megpróbálom nagyon céltudatosan összeállítani a napomat. Reggeli előtt még egy nagy részét elvégeztem a második ágybetét bontásának, mivel azt tervezem, hogy a faanyagait pénteken leviszem Dömsödre. Mindez az erkélyen történik, miközben hét ágra süt a nap.
Felhoztam a dupla adag tejet, hogy legyen a kefirhez is.
Elindítottam a mosógépet és csak utána mentem le tejért a reggelihez.
Pihenés gyanánt leültem megírni a blogjaimat és megválaszolni a beérkezett leveleket.
Ilyen szép időben szórakozásnak tűnt a csomagtartó felszerelése az autó tetejére. Bár a lezáró fedeleket nem hoztam el hozzá Dömsödről, de remélem, hogy egyetlen éjszaka alatt csak nem fogják lelopni az autó tetejéről.
Felhoztam Emőke nyugger kajáját és még egyszer nekiduráltam magam az ágybetét bontásnak.
A tíz napos szilencium után ismét elkezdődött a kefir program. Gondosan betelepítettem a kefirgombákat a két üvegbe és rá a friss 2,8 %-os tejet.
Kiteregettem a nagymosást.
Nagy nehezen befejeztem az ágybetét bontást és a munka közbeni szemét eltakarítását. Egy kávét adtam magamnak jutalmul és indultam Áron zongora órájára. A zongora tanárnő igazán nem mondhatja rólam, hogy állandóan zavarom az órát, de most, hogy már két hónap is eltelt, kértem az engedélyét, hogy csendben ott ülhessek, távol tőlük és hallgathassam, mennyit fejlődött Áron zongora tudása.
Idő előtt érkeztem a házhoz, gondoltam várok még egy 150E jelzésű buszt és csak akkor csengetek fel. Áron pont a következő busszal jött, így együtt mentünk fel.
Csendesen félre ültem, hogy még véletlenül se zavarjam az órát. Nagyon meglepődtem, amikor hallottam, hogy Áron milyen sokat fejlődött a két hónappal ezelőtti első zongora óra óta. Számomra lassan követhetetlen amiket tanul és amiket tud.
Tamás telefonált, hogy akkor most ő vinne minket a Laciékhoz és hány órára jöjjön értünk. Hat órában maradtunk.
Itthon még egy picit bele tudtam nézni Áron iskolai felkészülésébe, azután készülődtünk Laciékhoz. Tamás pontosan érkezett, sőt még kellett egy kicsit ránk várnia.
Laciéknál közösen készítettünk a vacsorának valót. Fruzsi a húsokat sütötte, Möci meg a salátát. Közben pálinkáztunk és jókat nevetgéltünk. A végén sok féle kaja lett és talán még több ital.
Tamás korábban hozott minket haza, mint ahogy szokott, mert Möcinek holnap is nehéz napja lesz az intenzív angolon.
2014. március 19., szerda
harc a lábszag ellen
Még lustálkodtam, amikor Nóra nagyi telefonált és lemondta a délelőtti találkozónkat. Szerettem volna neki segíteni abban, hogy feltöltsük a Pannon Praktikum kártyáját és elmagyarázni, hogy miként tudhatja meg a mindenkori egyenlegét. Immáron két hónapja nem lehet őt elérni a mobilján, mert vagy lefogyott a kártyáján a pénz, vagy lejárt a SIM kártyája. Az őt hívónak azt mondja a hang, hogy ez a hívószám átmenetileg nem kapcsolható.
Észrevettem, hogy nálam mindig a reggeli után kezdődik a nap. A legfontosabb dolognak azt tartottam, hogy a frissen érkezett kápia paprika magokból palánta legyen, ezért gyorsan elültettem mind a hetet.
Folytatódik a projekt előkészítése a Telenor és az MTT Média között. Remélhetőleg kapok egy megbízást ennek a lebonyolítására.
Ebédre belekóstoltam az Emőke által áthozott nyugger kajába, de nekem se ízlett.
Időben elindultam a brushupra és az Újbuda központnál találkoztam Möcivel, onnan már együtt mentünk. A brushup-on Möci a tanárnő rábeszélésére a középső csoportból átjött hozzánk, de a bevallása szerint ez neki túl erős volt. Nem baj. Kipróbálta és majd a jövő héten visszamegy a középsőbe.
Hazafele beugrottunk a vietnámi étterembe. Ugyanolyan elégedettséggel távoztunk, mint a legelső alkalommal. Möcinek ugyan sikerült az összes csípősítőt beletennie a levesébe, de azért megküzdött vele és minden nagyon finom volt.
Itthon Áron levetett cuccait betettük a mosógépbe, Áront pedig a fürdőkádba, mert a lábszag már kezdett eluralkodni a szobájába. Mindez persze nem ment szép szóval, ami miatt hangos lett a lakás.
Este még próbálkoztunk egy kis angolozással, de Möci már nem volt elég fitt erre.
Észrevettem, hogy nálam mindig a reggeli után kezdődik a nap. A legfontosabb dolognak azt tartottam, hogy a frissen érkezett kápia paprika magokból palánta legyen, ezért gyorsan elültettem mind a hetet.
Folytatódik a projekt előkészítése a Telenor és az MTT Média között. Remélhetőleg kapok egy megbízást ennek a lebonyolítására.
Ebédre belekóstoltam az Emőke által áthozott nyugger kajába, de nekem se ízlett.
Időben elindultam a brushupra és az Újbuda központnál találkoztam Möcivel, onnan már együtt mentünk. A brushup-on Möci a tanárnő rábeszélésére a középső csoportból átjött hozzánk, de a bevallása szerint ez neki túl erős volt. Nem baj. Kipróbálta és majd a jövő héten visszamegy a középsőbe.
Hazafele beugrottunk a vietnámi étterembe. Ugyanolyan elégedettséggel távoztunk, mint a legelső alkalommal. Möcinek ugyan sikerült az összes csípősítőt beletennie a levesébe, de azért megküzdött vele és minden nagyon finom volt.
Itthon Áron levetett cuccait betettük a mosógépbe, Áront pedig a fürdőkádba, mert a lábszag már kezdett eluralkodni a szobájába. Mindez persze nem ment szép szóval, ami miatt hangos lett a lakás.
Este még próbálkoztunk egy kis angolozással, de Möci már nem volt elég fitt erre.
2014. március 18., kedd
AIDA passzív ház
Már a felébredés után nagyon kezdtem készülődni a mai Passzív ház bemutatóra. Gyors reggeli és indultam. Napsütéses, de azért kicsit csalóka volt az idő. Megkockáztattam, hogy ne vegyek fel semmilyen felső kabátot. Ahogy elindultam, éreztem, hogy necces az idő és a döntésem.
Jó messze, kint a XIII. kerületben volt a bemutató. Az egyórás tömegközlekedés alatt legalább egy jót tudtam olvasni.
A ház amin a bemutatót tartották 95 %-os készültség alatt volt. Maga a tömb az Önkormányzat beruházásával, de EU-s támogatással készült és 100 különböző nagyságú (40, 50 és 60 négyzetméteres) bérlakást tartalmaz. A kétórás előadáson sok érdekes műszaki megoldással találkoztam és a tervező dicséretére legyen mondva, hogy a tömb barátságos, esztétikus és a legkevésbé kaszárnya szerű.
A számok amik a lakások rezsiköltségét tükrözik, egyszerűen hihetetlenek voltak. Csak egy kirívó szám: a közepes nagyságú lakás éves fűtési és meleg víz használati költsége 15 ezer Ft. Nem havi, hanem évi! A lakások bekerülési költsége, a különleges gépészet és a drága szigetelő anyagok ellenére még így sem emelkedett a hagyományos lakás nm árak 120 %-a fölé.
A bemutató megerősítette a meggyőződésem, hogy érdemes a megújuló energiákba fektetni.
Újra átutaztam a városon és 12:30-ra már megérkeztem a gyógytornára. Az autóbuszon mellettem egy japán nő ült, aki az iránt érdeklődött, hogy hol kell leszállnia, ha a Budaörsi Egészségházba kell mennie. Mondtam, hogy én is éppen oda megyek. Az úton beszélgettünk. Ő Magyarországon él. A férje építészmérnök és vállalkozó, ő pedig zongora művésznő. Megígérte, hogy a legközelebbi koncertjére ami a Zeneakadémián lesz, küld két jegyet. Már amúgy is terveztem, hogy Möcit elviszem egy jó koncertre.
A gyogyót hamar befejezte Andrea, hogy 13:00 órára odaérjek az Ampihon hallásvizsgálatára, ami az egészségháztól csak 100 méterre van. A vizsgálat eredményét elküldik majd a háziorvosomnak, de a vizsgálatot végző nő, annyit azért elmondott, miközben mutatta a diagramokat, hogy az alacsonyabb frekvenciájú (beszédhang) tartományban a hallásom tökéletes és a magasabb frekvenciájú tartományban bár gyengébb, de a koromnak megfelelő.
Mondtam is neki, hogy amikor otthon nyitva marad a hűtőszekrény és ezt egy magas hangú bip-eléssel jelzi, arra sokszor Möci figyelmeztet. Kérdeztem, hogy melyiket cseréljem le, Möcit vagy a hűtőszekrényt. Mosolygott és azt mondta, hogy a páromat semmi esetre se.
Igyekeztem haza, hogy készült legyek a gyerek németre és az azt követő felnőtt németre.
Közben hívott Győző az általam jelzett projekt témájában. Miután mindent részletesen megbeszéltünk, írtam egy emailt a volt főnökömnek, hogy beszámoljak a fejleményekről.
A gyerek német szuperül ment. A fiúk (Bálint, Olivér és Áron) ráadásnak megtanultak egy 1 perces monológot, miközben nagyon élvezték a megtanulás módszerét.
Nem úgy a felnőtt német, amit a négy tanuló változatos kifogásokkal lemondott. Pipa voltam, hogy miközben én készülök az óra vázlattal, ők lemondják az órán való részvételt.
A búcsúnál Áronnak felcsillant a szeme, amikor mondtam, hogy a sűrű nap miatt nem tudtam vacsorával készülni, ezért menjen le és hozzon egy nagy pizzát. Amíg a pizza érkezett, addig Möci összerakott egy finom zöld salátát, jégsalátából, újhagymából, olíva bogyókból, fűszerekkel és olíva olajjal. Végül ezt ettük négyen vacsorára.
Utána Áront bezavartuk az ágyba és Möcivel még átnéztük az aznapi angolját.
Jó messze, kint a XIII. kerületben volt a bemutató. Az egyórás tömegközlekedés alatt legalább egy jót tudtam olvasni.
A ház amin a bemutatót tartották 95 %-os készültség alatt volt. Maga a tömb az Önkormányzat beruházásával, de EU-s támogatással készült és 100 különböző nagyságú (40, 50 és 60 négyzetméteres) bérlakást tartalmaz. A kétórás előadáson sok érdekes műszaki megoldással találkoztam és a tervező dicséretére legyen mondva, hogy a tömb barátságos, esztétikus és a legkevésbé kaszárnya szerű.
A számok amik a lakások rezsiköltségét tükrözik, egyszerűen hihetetlenek voltak. Csak egy kirívó szám: a közepes nagyságú lakás éves fűtési és meleg víz használati költsége 15 ezer Ft. Nem havi, hanem évi! A lakások bekerülési költsége, a különleges gépészet és a drága szigetelő anyagok ellenére még így sem emelkedett a hagyományos lakás nm árak 120 %-a fölé.
A bemutató megerősítette a meggyőződésem, hogy érdemes a megújuló energiákba fektetni.
Újra átutaztam a városon és 12:30-ra már megérkeztem a gyógytornára. Az autóbuszon mellettem egy japán nő ült, aki az iránt érdeklődött, hogy hol kell leszállnia, ha a Budaörsi Egészségházba kell mennie. Mondtam, hogy én is éppen oda megyek. Az úton beszélgettünk. Ő Magyarországon él. A férje építészmérnök és vállalkozó, ő pedig zongora művésznő. Megígérte, hogy a legközelebbi koncertjére ami a Zeneakadémián lesz, küld két jegyet. Már amúgy is terveztem, hogy Möcit elviszem egy jó koncertre.
A gyogyót hamar befejezte Andrea, hogy 13:00 órára odaérjek az Ampihon hallásvizsgálatára, ami az egészségháztól csak 100 méterre van. A vizsgálat eredményét elküldik majd a háziorvosomnak, de a vizsgálatot végző nő, annyit azért elmondott, miközben mutatta a diagramokat, hogy az alacsonyabb frekvenciájú (beszédhang) tartományban a hallásom tökéletes és a magasabb frekvenciájú tartományban bár gyengébb, de a koromnak megfelelő.
Mondtam is neki, hogy amikor otthon nyitva marad a hűtőszekrény és ezt egy magas hangú bip-eléssel jelzi, arra sokszor Möci figyelmeztet. Kérdeztem, hogy melyiket cseréljem le, Möcit vagy a hűtőszekrényt. Mosolygott és azt mondta, hogy a páromat semmi esetre se.
Igyekeztem haza, hogy készült legyek a gyerek németre és az azt követő felnőtt németre.
Közben hívott Győző az általam jelzett projekt témájában. Miután mindent részletesen megbeszéltünk, írtam egy emailt a volt főnökömnek, hogy beszámoljak a fejleményekről.
A gyerek német szuperül ment. A fiúk (Bálint, Olivér és Áron) ráadásnak megtanultak egy 1 perces monológot, miközben nagyon élvezték a megtanulás módszerét.
Nem úgy a felnőtt német, amit a négy tanuló változatos kifogásokkal lemondott. Pipa voltam, hogy miközben én készülök az óra vázlattal, ők lemondják az órán való részvételt.
A búcsúnál Áronnak felcsillant a szeme, amikor mondtam, hogy a sűrű nap miatt nem tudtam vacsorával készülni, ezért menjen le és hozzon egy nagy pizzát. Amíg a pizza érkezett, addig Möci összerakott egy finom zöld salátát, jégsalátából, újhagymából, olíva bogyókból, fűszerekkel és olíva olajjal. Végül ezt ettük négyen vacsorára.
Utána Áront bezavartuk az ágyba és Möcivel még átnéztük az aznapi angolját.
2014. március 17., hétfő
Új projek a bányában
Volt főnökömmel álmodtam, lehetett volna jobb témám is. Az volt benne a legjobb, hogy felébredtem és nyugtáztam, hogy ez csak egy rossz álom volt.
Áron felhívta a Nóra nagyit, hogy szívesen bemegy vele egy T pontba, hogy befizessenek valamit a dominó kártyájára, mert a nagyit két hónapja nem lehet a mobilján felhívni, mivel lejárt a SIM kártyája és ma éppen lenne rá ideje, mert ma nincs tanítási nap. Nagyi ellenállt, majd ő ezt egyedül elintézi.
Alig, hogy Áronnal megreggeliztünk, hívott Csabi, hogy nagyon elaludt, ki tudnám-e vinni Törökbálintra. Naná, hogy kivittem.
Visszafele beugrottam volt főnökömhöz és elújságoltam neki a rémálmomat. Nevetett és ha már bementem, rögtön adott is egy mikró feladatot.
Elhoztam a lányoktól a nekem félretett áztatni valót és hazajövet felhívtam a Nóra nagyit, miért nem engedi, hogy Áron a segítségére legyen. Úgy tűnt, hogy belátja hibázott, mondjuk meg, hogy mikor menjünk be a T pontba.
Délelőtt még befejeztem az egyik ágybetét szétbontását. A fölösleget Áron levitte a kukába, a fa staflikat pedig én fogom hasznosítani Dömsödön.
A postaládát kinyitva örömmel láttam, hogy megérkeztek a Vaterán megrendelt magok (telefon pózna futó borsó, kapi paprika és valami Óriás Narancs Amaránt ráadásnak
Délben együtt ebédeltünk Áronnal. Ebéd után azt kértem tőle, hogy csináljon egy kis rendet a szobájában és addig ne foglalkozzon a számítógépével és a kütyüjével, amíg a házi feladataival nincsen kész.
Möci korán hazajött és miközben lementünk a Nagyszeben térre a könyvtárba, elmesélte, hogy mi volt ma az angol órán. A könyvtárban meghosszabbítottuk a nála lévő könyv kölcsönzési idejét, az enyémet pedig visszaadtuk és helyette újakat vettem ki.
A könyvtárból időben érkeztem haza, anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy ötkor S. Bencével van matek órám. Möci azt mondta, hogy ez az Isteni gondviselés.
Az óra nagyon jó és hosszú volt.
Áronnal kettesben vacsoráztunk, ami után én blogot írtam, ő pedig skype-olt Leóval.
Már Áron lefeküdt, amikor mi még egy-két órát angoloztunk Möcivel. Én elégedetlen és kicsit türelmetlen voltam vele, főképp azért, mert mások a módszertani elképzeléseink. Én úgy gondolom, hogy az angol lecke kiszótárazásával kellene kezdeni, ami kitermeli azt az új 40 szót, amit naponta meg kellene tanulni és utána lehet hozzákezdeni az írásbeli feladat megoldásának. Möci pedig azt tartja helyesnek, ha én mondom meg a házi feladat megoldását és elmondom az új szavak jelentését, de szerintem ez a tölcsér módszer nem hatékony. Az elmúlt két hét alatt összegyűlt több mint 500 új szó, aminek jó, ha a 10 %-át tudja. A tanfolyam végére ez a deficit 2-3000 szóra is nőhet.
Áron felhívta a Nóra nagyit, hogy szívesen bemegy vele egy T pontba, hogy befizessenek valamit a dominó kártyájára, mert a nagyit két hónapja nem lehet a mobilján felhívni, mivel lejárt a SIM kártyája és ma éppen lenne rá ideje, mert ma nincs tanítási nap. Nagyi ellenállt, majd ő ezt egyedül elintézi.
Alig, hogy Áronnal megreggeliztünk, hívott Csabi, hogy nagyon elaludt, ki tudnám-e vinni Törökbálintra. Naná, hogy kivittem.
Visszafele beugrottam volt főnökömhöz és elújságoltam neki a rémálmomat. Nevetett és ha már bementem, rögtön adott is egy mikró feladatot.
Elhoztam a lányoktól a nekem félretett áztatni valót és hazajövet felhívtam a Nóra nagyit, miért nem engedi, hogy Áron a segítségére legyen. Úgy tűnt, hogy belátja hibázott, mondjuk meg, hogy mikor menjünk be a T pontba.
Délelőtt még befejeztem az egyik ágybetét szétbontását. A fölösleget Áron levitte a kukába, a fa staflikat pedig én fogom hasznosítani Dömsödön.
A postaládát kinyitva örömmel láttam, hogy megérkeztek a Vaterán megrendelt magok (telefon pózna futó borsó, kapi paprika és valami Óriás Narancs Amaránt ráadásnak
Délben együtt ebédeltünk Áronnal. Ebéd után azt kértem tőle, hogy csináljon egy kis rendet a szobájában és addig ne foglalkozzon a számítógépével és a kütyüjével, amíg a házi feladataival nincsen kész.
Möci korán hazajött és miközben lementünk a Nagyszeben térre a könyvtárba, elmesélte, hogy mi volt ma az angol órán. A könyvtárban meghosszabbítottuk a nála lévő könyv kölcsönzési idejét, az enyémet pedig visszaadtuk és helyette újakat vettem ki.
A könyvtárból időben érkeztem haza, anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy ötkor S. Bencével van matek órám. Möci azt mondta, hogy ez az Isteni gondviselés.
Az óra nagyon jó és hosszú volt.
Áronnal kettesben vacsoráztunk, ami után én blogot írtam, ő pedig skype-olt Leóval.
Már Áron lefeküdt, amikor mi még egy-két órát angoloztunk Möcivel. Én elégedetlen és kicsit türelmetlen voltam vele, főképp azért, mert mások a módszertani elképzeléseink. Én úgy gondolom, hogy az angol lecke kiszótárazásával kellene kezdeni, ami kitermeli azt az új 40 szót, amit naponta meg kellene tanulni és utána lehet hozzákezdeni az írásbeli feladat megoldásának. Möci pedig azt tartja helyesnek, ha én mondom meg a házi feladat megoldását és elmondom az új szavak jelentését, de szerintem ez a tölcsér módszer nem hatékony. Az elmúlt két hét alatt összegyűlt több mint 500 új szó, aminek jó, ha a 10 %-át tudja. A tanfolyam végére ez a deficit 2-3000 szóra is nőhet.
2014. március 16., vasárnap
vasárnap indulunk haza Dömsödről
Nyolckor ébredtem. Möci már lent ült a notebook előtt. Vagy tanult, vagy a Parókia oldalt nézegette. A napi parancs szerint nekem kell mennem a félretett kárpát kenyérért. Az idő kimondottam szar. Szemerkél az eső, be van borulva és nagyon fúj a szél. Az idő most azért dolgozik nekünk, mert a frissen ültetett borsót és dughagymát, legalább nem kell locsolgatni.
Möci azt találta ki, hogy reggelire rendhagyó módon nem kolbászos szalonnás tojásrántotta, hanem egyszerű lecsót készít, ami persze nem zárja ki, hogy legyen benne tojás is, meg sült szalonna.
Reggeli után nagy elánnal kezdtünk Möci angol házi feladataihoz. Előbb-utóbb azt szeretném, ha ezeket a feladatokat teljesen önállóan végezné és csak akkor szólna, amikor olyasmiben szorul segítségre, hogy valamit nem ért.
Felhívtam nagyit, hogy mit tudnak csinálni Áronnal ebben a kutya-verte hideg, barátságtalan időben. Laci éppen akkor volt ott és vitte Áront a Horgász kiállításra. Amikor három óra múlva Laci hívott, akkor már visszafele tartottak a Maros utca felé és Áron azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát Lacival a kiállításon, Laci meg azt, hogy sokat tanult Árontól.
Már elmúlt dél, amikor újabb nekirugaszkodás a kalap profil felszerelésének. Nehezen fértem hozzá a kis szekrény fölött és a ferde tető alatt a csavarokhoz, de nagy nehezen végül sikerült befejezni.
Eltakarítva a szemetet magam után még gyorsan kiszortíroztam a bélyegeket és kezdhettük a pakolást.
Azt találtuk ki, hogy nem kezdünk hozzá újabb főzőcskéhez, hanem hazafele menet betérünk a Leányvár Fogadóba és ott eszünk valamit.
A pincérnő már ismerősként fogadott minket. Mondta Möcinek, hogy mennyire hiányolta a torkos csütörtökön. Én egy pontyhalászlét rendeltem, mert valami forró fűszeres, csípős levesszerűre vágytam. Möci valami kievi csirkét kért nagy zöldség körettel. Jobbat otthon sem ehettünk volna.
Hazajövet (1/2 8) csodálkoztunk azon, hogy Áron még nincsen itthon. Nyomban elkezdtük keresgélni a lehetséges helyeken, de Ili sem tudott róla és Emőke sem volt itthon. Felhívtuk Nóra nagyit, aki értetlenül állt a dolgok előtt, mert mint mondta, Tőle közvetlenül ebéd után indult Áron haza. Mialatt Möci a nagyival beszélt, jelzett a kapunyitó és mi tudtuk biztosan, hogy ez Áron lesz. Áron elmondta, hogy az "ebéd után" az igaz, de már este 7 is elmúlt, amikor ő elindult a nagyitól.
Möci azt találta ki, hogy reggelire rendhagyó módon nem kolbászos szalonnás tojásrántotta, hanem egyszerű lecsót készít, ami persze nem zárja ki, hogy legyen benne tojás is, meg sült szalonna.
Reggeli után nagy elánnal kezdtünk Möci angol házi feladataihoz. Előbb-utóbb azt szeretném, ha ezeket a feladatokat teljesen önállóan végezné és csak akkor szólna, amikor olyasmiben szorul segítségre, hogy valamit nem ért.
Felhívtam nagyit, hogy mit tudnak csinálni Áronnal ebben a kutya-verte hideg, barátságtalan időben. Laci éppen akkor volt ott és vitte Áront a Horgász kiállításra. Amikor három óra múlva Laci hívott, akkor már visszafele tartottak a Maros utca felé és Áron azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát Lacival a kiállításon, Laci meg azt, hogy sokat tanult Árontól.
Már elmúlt dél, amikor újabb nekirugaszkodás a kalap profil felszerelésének. Nehezen fértem hozzá a kis szekrény fölött és a ferde tető alatt a csavarokhoz, de nagy nehezen végül sikerült befejezni.
Eltakarítva a szemetet magam után még gyorsan kiszortíroztam a bélyegeket és kezdhettük a pakolást.
Azt találtuk ki, hogy nem kezdünk hozzá újabb főzőcskéhez, hanem hazafele menet betérünk a Leányvár Fogadóba és ott eszünk valamit.
A pincérnő már ismerősként fogadott minket. Mondta Möcinek, hogy mennyire hiányolta a torkos csütörtökön. Én egy pontyhalászlét rendeltem, mert valami forró fűszeres, csípős levesszerűre vágytam. Möci valami kievi csirkét kért nagy zöldség körettel. Jobbat otthon sem ehettünk volna.
Hazajövet (1/2 8) csodálkoztunk azon, hogy Áron még nincsen itthon. Nyomban elkezdtük keresgélni a lehetséges helyeken, de Ili sem tudott róla és Emőke sem volt itthon. Felhívtuk Nóra nagyit, aki értetlenül állt a dolgok előtt, mert mint mondta, Tőle közvetlenül ebéd után indult Áron haza. Mialatt Möci a nagyival beszélt, jelzett a kapunyitó és mi tudtuk biztosan, hogy ez Áron lesz. Áron elmondta, hogy az "ebéd után" az igaz, de már este 7 is elmúlt, amikor ő elindult a nagyitól.
2014. március 15., szombat
Tavaszi ültetések
Itt sokkal jobban alszunk, mint Budapesten, bár éjjel volt egy kis afférom Mannával. Valószínűleg megfordultam, vagy valamilyen egyéb gyanús mozdulatot tehettem, mert Manna rögtön felugrott, sőt meg is harapdálta a lábam fejét.
Elég korán indultunk a piacra, de fele olyan forgalom se volt, mint szokott lenni. Azért a tejet, tojást, kolbászt, szalonnát, meg amiket még szoktunk, azt sikerült megvennünk.
Elmentünk a bádogoshoz és átvettük a horganylemezből megrendelt hővédő kalap profilt. Nem kért érte sokat, mert az anyagárban állapodtunk meg.
Visszajövet azonnal nekikezdtünk a reggeli falatozásnak.
Möci rendesen angolt tanult, én pedig tipliket tettem a falba, hogy felszerelhessem a horganylemezből készült hővédő kalap profilt.
Möci javasolta, hogy a csirkecomb bepácolásával kezdjem, mert annak állnia kell egy darabig.Gyorsan
megtűzdeltem fokhagymával és megfűszerezve tettem a hűtőbe.
Kihasználtam, hogy még nem szakadt le az ég alja és elültettem a dughagymát, no meg a zöldborsót a csicsóka föld tetejére, mivel a csicsóka csak majd ősszel hozza a termését, a dughagymáról meg azt mondják, hogy érdemes más zöldségnövények mellé ültetni, mert távol tatja a kártevőket.
Átjöttek K. Laciék a napelemükért és a töltés szabályzóért, amit nekik vettem. Megmutattam Lacinak, hogyan áll a huzikában az elektromos szekrény és milyen munkák vannak ott most folyamatban.
Ebédre elkészítettem a csirkecombokat "Kaliforniai részeg csirke" receptem alapján. Ennek a lényege, hogy a jól megfűszerezett csirkecombok, miután citromlét csavarunk rá és megszórjuk petrezselyemmel, alufóliába kerülnek és az egész be a sütőbe. Möci készített hozzá petrezselymes krumplit és finom fejes salátát.
Ebéd után begyújtottam a cserépkályhába, sőt még a fenti kis vaskályhába is. Kint nagyon hideg van, ezért jól esik bent a melegben foglalatoskodni.
Möci tanulgatja az angolt és amikor már elege van belőle, akkor egy kicsit nézzük a TV-t.
A kis vaskályha kalap profiljával nem haladok, mert a felfogásra betelepített 6 darab tipli nem akar sikerülni.
A lepréselt bélyegeket felvittem ugyan a bélyegező szobába, de a szortírozásukhoz már nem jutottam.
Elég korán indultunk a piacra, de fele olyan forgalom se volt, mint szokott lenni. Azért a tejet, tojást, kolbászt, szalonnát, meg amiket még szoktunk, azt sikerült megvennünk.
Elmentünk a bádogoshoz és átvettük a horganylemezből megrendelt hővédő kalap profilt. Nem kért érte sokat, mert az anyagárban állapodtunk meg.
Visszajövet azonnal nekikezdtünk a reggeli falatozásnak.
Möci rendesen angolt tanult, én pedig tipliket tettem a falba, hogy felszerelhessem a horganylemezből készült hővédő kalap profilt.
Möci javasolta, hogy a csirkecomb bepácolásával kezdjem, mert annak állnia kell egy darabig.Gyorsan
megtűzdeltem fokhagymával és megfűszerezve tettem a hűtőbe.
Kihasználtam, hogy még nem szakadt le az ég alja és elültettem a dughagymát, no meg a zöldborsót a csicsóka föld tetejére, mivel a csicsóka csak majd ősszel hozza a termését, a dughagymáról meg azt mondják, hogy érdemes más zöldségnövények mellé ültetni, mert távol tatja a kártevőket.
Átjöttek K. Laciék a napelemükért és a töltés szabályzóért, amit nekik vettem. Megmutattam Lacinak, hogyan áll a huzikában az elektromos szekrény és milyen munkák vannak ott most folyamatban.
Ebédre elkészítettem a csirkecombokat "Kaliforniai részeg csirke" receptem alapján. Ennek a lényege, hogy a jól megfűszerezett csirkecombok, miután citromlét csavarunk rá és megszórjuk petrezselyemmel, alufóliába kerülnek és az egész be a sütőbe. Möci készített hozzá petrezselymes krumplit és finom fejes salátát.
Ebéd után begyújtottam a cserépkályhába, sőt még a fenti kis vaskályhába is. Kint nagyon hideg van, ezért jól esik bent a melegben foglalatoskodni.
Möci tanulgatja az angolt és amikor már elege van belőle, akkor egy kicsit nézzük a TV-t.
A kis vaskályha kalap profiljával nem haladok, mert a felfogásra betelepített 6 darab tipli nem akar sikerülni.
A lepréselt bélyegeket felvittem ugyan a bélyegező szobába, de a szortírozásukhoz már nem jutottam.
2014. március 14., péntek
Áronnak saját programja van a hétvégén.
A tegnap esti sakknak meglett az eredménye. Megint úgy ébredtem, hogy sakk tankönyvbe illő izgalmas sakk állások (felfedett sakk, figura nyerés, matt) foglalták el az agyamat.
Áron már kora reggel Emővel megbeszélte, hogyan szeretné átszervezni a hétvégénket. Mi menjünk Dömsödre, de ezen a hétvégén ne vigyük a Nóra nagyit magunkkal, ő pedig amikor hazajön a suliból, illetve az ünnepségről, feltéve, hogy addigra mindent megbeszélek a nagyival, átmegy hozzá és nála tölti a weekendet. Lesz benne egy kis megszakítás, mert szombat délutánra ő meg van hívva Ábel osztálytársa szülinapi bulijára Budaörsre. Délután adjam meg neki a 2000.- forint tartozásomat, mert abból szeretne Ábelnek ajándékot vásárolni.
Möci azzal hagyott itthon, hogy mindent beszéljek meg a nagyival.
Közben telefonált S. Laci, hogy köszönik a meghívást, ezen a hétvégén nem jönnek Dömsödre, viszont Laci vasárnap szeretne elmenni Áronnal a Horgász Kiállításra. Akkor ezek szerint ezt is nekem kell megbeszélnem a nagyival.
Leszaladtam köményes cipóért és ajánlva feladtam az UNION Biztosítónak a lakásbiztosítás felmondását, lévén találtam egy sokkal olcsóbbat.
Gyorsan megreggeliztem és utána nagy lélegzetet véve felhívtam a nagyit. Ő persze erre a hétvégére semmit nem vásárolt, mert mi azt ígértük, hogy majd Dömsödön kényeztetjük. Ettől egy kicsit bepánikolt, de végül sikerült megnyugtatnom, hogy Áron mindent be tud vásárolni és egy pizzát is meg tud rendelni telefonon.
Lacinak átküldtem a nagyi elérhetőségeit.
Még délelőtt nagyon belemerültem a használt számítógépek közötti kutakodásba. Ami nekem nagyjából megfelelne az is 50-60 ezer forint és annyi most nincs.
Szerencsére Möci telefonált és kiadta a parancsot, hogy miket kell vennem a CBA-ban, különben itt ülnék a számítógép előtt a kora délutáni indulásig.
Minden szükségeset levittem az autóba.
Mire bevásároltam már hazajött mindenki. Áron készülődött átmenni a nagyihoz, miközben díszcsomagolásba tette az Ábelnek szánt születésnapi ajándékot. Azt nem vette jó néven, hogy én a nevében elígértem őt Lacival egy vasárnapi Horgász Kiállításra. Ebben igazat is adtam neki, de szerintem jól érezné magát ott. Még segített nekünk betenni Mannát az autóba, azután már indult is.
Lassan mi is elindultunk és bár Möci nem örült az ötletnek, de a TESCO-ban kellett kezdenünk, mert az egész csomagtartó tele volt PET palackokkal. Már nem kellett vásárolnunk semmit, így azután gyorsan végeztem az üvegek visszaváltásával.
A 0-ás gyűrűn egészen az 51-es leágazásig mentünk, mert Dunaharasztiban be kellett ugranunk a rozsdamentes acélcsavarokért ugyanoda, ahol az első napelem szereléshez vettem a kötőelemeket. Az üzlet egyrészt már zárva volt és az őrzéssel megbízott ember közölte, hogy már nem is árusítanak semmi ilyesmit, mert a kis kereslet miatt csak online forgalmazzák a termékeiket.
Möci azt javasolta, ha már itt vagyunk a LIDL mellett, akkor nézzünk be. Vettünk néhány dolgot, meg két jégkrémet azonnali elfogyasztásra.
Innen már csak a Dabi Vegyesboltban álltunk meg. Még benéztünk az ital diszkontba, de csak unicumért és sörért, mert holnap az sem lesz nyitva.
Érdekes, hogy Manna nem panaszkodik, hogy olyan kis helyre van bezárva a ketrecébe, mert szerintem tudja, hogy most Dömsödre megyünk és ott hatalmas a szabadság.
Az első utunk a Dunapart volt, hogy megnézzük a gyönyörű naplementét és csak utána mentünk be a bázisra.
Megérkezés után Manna azonnal elindult vadászni és hosszú órákig be sem jött a lakásba.
Közben átjött Zoli bácsi, hogy eldicsekedjen, milyen szépen összekavarta az avart. Az első dolgom az volt, hogy felhívjam a nagyit, Áron megérkezett-e rendben. Áron vette fel a kagylót és minden rendben volt.
Möci rittyentett egy finom vacsorát és bekapcsolta a szaunát.
Áron már kora reggel Emővel megbeszélte, hogyan szeretné átszervezni a hétvégénket. Mi menjünk Dömsödre, de ezen a hétvégén ne vigyük a Nóra nagyit magunkkal, ő pedig amikor hazajön a suliból, illetve az ünnepségről, feltéve, hogy addigra mindent megbeszélek a nagyival, átmegy hozzá és nála tölti a weekendet. Lesz benne egy kis megszakítás, mert szombat délutánra ő meg van hívva Ábel osztálytársa szülinapi bulijára Budaörsre. Délután adjam meg neki a 2000.- forint tartozásomat, mert abból szeretne Ábelnek ajándékot vásárolni.
Möci azzal hagyott itthon, hogy mindent beszéljek meg a nagyival.
Közben telefonált S. Laci, hogy köszönik a meghívást, ezen a hétvégén nem jönnek Dömsödre, viszont Laci vasárnap szeretne elmenni Áronnal a Horgász Kiállításra. Akkor ezek szerint ezt is nekem kell megbeszélnem a nagyival.
Leszaladtam köményes cipóért és ajánlva feladtam az UNION Biztosítónak a lakásbiztosítás felmondását, lévén találtam egy sokkal olcsóbbat.
Gyorsan megreggeliztem és utána nagy lélegzetet véve felhívtam a nagyit. Ő persze erre a hétvégére semmit nem vásárolt, mert mi azt ígértük, hogy majd Dömsödön kényeztetjük. Ettől egy kicsit bepánikolt, de végül sikerült megnyugtatnom, hogy Áron mindent be tud vásárolni és egy pizzát is meg tud rendelni telefonon.
Lacinak átküldtem a nagyi elérhetőségeit.
Még délelőtt nagyon belemerültem a használt számítógépek közötti kutakodásba. Ami nekem nagyjából megfelelne az is 50-60 ezer forint és annyi most nincs.
Szerencsére Möci telefonált és kiadta a parancsot, hogy miket kell vennem a CBA-ban, különben itt ülnék a számítógép előtt a kora délutáni indulásig.
Minden szükségeset levittem az autóba.
Mire bevásároltam már hazajött mindenki. Áron készülődött átmenni a nagyihoz, miközben díszcsomagolásba tette az Ábelnek szánt születésnapi ajándékot. Azt nem vette jó néven, hogy én a nevében elígértem őt Lacival egy vasárnapi Horgász Kiállításra. Ebben igazat is adtam neki, de szerintem jól érezné magát ott. Még segített nekünk betenni Mannát az autóba, azután már indult is.
Lassan mi is elindultunk és bár Möci nem örült az ötletnek, de a TESCO-ban kellett kezdenünk, mert az egész csomagtartó tele volt PET palackokkal. Már nem kellett vásárolnunk semmit, így azután gyorsan végeztem az üvegek visszaváltásával.
A 0-ás gyűrűn egészen az 51-es leágazásig mentünk, mert Dunaharasztiban be kellett ugranunk a rozsdamentes acélcsavarokért ugyanoda, ahol az első napelem szereléshez vettem a kötőelemeket. Az üzlet egyrészt már zárva volt és az őrzéssel megbízott ember közölte, hogy már nem is árusítanak semmi ilyesmit, mert a kis kereslet miatt csak online forgalmazzák a termékeiket.
Möci azt javasolta, ha már itt vagyunk a LIDL mellett, akkor nézzünk be. Vettünk néhány dolgot, meg két jégkrémet azonnali elfogyasztásra.
Innen már csak a Dabi Vegyesboltban álltunk meg. Még benéztünk az ital diszkontba, de csak unicumért és sörért, mert holnap az sem lesz nyitva.
Érdekes, hogy Manna nem panaszkodik, hogy olyan kis helyre van bezárva a ketrecébe, mert szerintem tudja, hogy most Dömsödre megyünk és ott hatalmas a szabadság.
Az első utunk a Dunapart volt, hogy megnézzük a gyönyörű naplementét és csak utána mentünk be a bázisra.
Megérkezés után Manna azonnal elindult vadászni és hosszú órákig be sem jött a lakásba.
Közben átjött Zoli bácsi, hogy eldicsekedjen, milyen szépen összekavarta az avart. Az első dolgom az volt, hogy felhívjam a nagyit, Áron megérkezett-e rendben. Áron vette fel a kagylót és minden rendben volt.
Möci rittyentett egy finom vacsorát és bekapcsolta a szaunát.
2014. március 13., csütörtök
Új számítógép projekt
Fel sem ébredtem arra, hogy kiürült a lakás. Ha a betörők ezt tudnák, akkor ki-be sétálva elvihetnének mindent, ami könnyen mozdítható, úgy, hogy én később csak arról tudnék beszámolni, hogy mit álmodtam ezalatt.
A reggeli szertartás után ismét nekirugaszkodtam az ágybetét bontásának.
Megreklamáltam a fasttech.com-nál egy meg nem érkezett küldeményt és megnéztem, hogy a NYUFIG mit válaszolt egy információ kérésemre. Hát a NYUFIG nem semmi. Nem tudom, hogy mikorra fognak rájönni az elektronikus információ áramlás adta előnyökre. Lényegében azt válaszolták, hogy kérik a türelmemet, mert az elektronikusan beérkezett kérések ügyintézése 22 napig is eltarthat. (Nem félreértés, nem 22 másodpercet, hanem 22 munkanapot írtak).
A választási kampány dübörög, ezért a rádió és a TV hallgathatatlan, illetve nézhetetlen. Engem valójában nem érdekel, hogy ennek a faszinak honnan volt 240 milliója, inkább az piszkálja a csőrömet, hogy nekem honnan nincs?
Levágtam és leáztattam egy adag bélyeget.
Lementem a kis kínaiba és elvitelre kértem olyan zöldségeket, amiről tudom, hogy Möci is szereti, no meg amerikai mézes csirkét. Már éppen vittem haza, amikor egy nő leszólított. Micsoda pech, hát nem a Möci volt. Otthon megmelegítettük a kínai kaját, miközben aprólékosan kikérdeztem, hogy mi volt az intenzív angolon. Néhány falatot hagytunk még Áronnak is.
Másoknak olyan bölcsen tudom tanácsolni, hogy ha már úgy érzik, hogy a számítógépüket kinőtték, vagy kezd elavulni, akkor kell keresni egy Persiles dobozt és néha abba dobálni a megtakarított pénzt, hogy amikor a számítógép már teljesen feldobja a talpát, addigra ne legyen túl nagy anyagi megterhelés egy új, fejlettebb, erősebb gépet venni. Beláttam, hogy nekem is így kell tennem. Bélát is beavattam az új projektbe, de Persiles dobozt és bedobni valót még nem találtam.
Már éppen kezdtünk volna átvenni a ma tanultakat, amikor berobogott Áron. Elfáradt, mert nehéz volt a mai zongora óra. Azt mondta, hogy egy kicsit lepihen és utána átmegy gyakorolni Emőkéhez.
A mai angolt átvettük egy másfél óra alatt. Utána Möci fent rendezgette a dolgait és még ma este beterveztünk egy szavak kikérdezését. 40 szó van napi penzumnak betervezve.
Lefekvés előtt még 1-2 sakkparti online.
A reggeli szertartás után ismét nekirugaszkodtam az ágybetét bontásának.
Megreklamáltam a fasttech.com-nál egy meg nem érkezett küldeményt és megnéztem, hogy a NYUFIG mit válaszolt egy információ kérésemre. Hát a NYUFIG nem semmi. Nem tudom, hogy mikorra fognak rájönni az elektronikus információ áramlás adta előnyökre. Lényegében azt válaszolták, hogy kérik a türelmemet, mert az elektronikusan beérkezett kérések ügyintézése 22 napig is eltarthat. (Nem félreértés, nem 22 másodpercet, hanem 22 munkanapot írtak).
A választási kampány dübörög, ezért a rádió és a TV hallgathatatlan, illetve nézhetetlen. Engem valójában nem érdekel, hogy ennek a faszinak honnan volt 240 milliója, inkább az piszkálja a csőrömet, hogy nekem honnan nincs?
Levágtam és leáztattam egy adag bélyeget.
Lementem a kis kínaiba és elvitelre kértem olyan zöldségeket, amiről tudom, hogy Möci is szereti, no meg amerikai mézes csirkét. Már éppen vittem haza, amikor egy nő leszólított. Micsoda pech, hát nem a Möci volt. Otthon megmelegítettük a kínai kaját, miközben aprólékosan kikérdeztem, hogy mi volt az intenzív angolon. Néhány falatot hagytunk még Áronnak is.
Másoknak olyan bölcsen tudom tanácsolni, hogy ha már úgy érzik, hogy a számítógépüket kinőtték, vagy kezd elavulni, akkor kell keresni egy Persiles dobozt és néha abba dobálni a megtakarított pénzt, hogy amikor a számítógép már teljesen feldobja a talpát, addigra ne legyen túl nagy anyagi megterhelés egy új, fejlettebb, erősebb gépet venni. Beláttam, hogy nekem is így kell tennem. Bélát is beavattam az új projektbe, de Persiles dobozt és bedobni valót még nem találtam.
Már éppen kezdtünk volna átvenni a ma tanultakat, amikor berobogott Áron. Elfáradt, mert nehéz volt a mai zongora óra. Azt mondta, hogy egy kicsit lepihen és utána átmegy gyakorolni Emőkéhez.
A mai angolt átvettük egy másfél óra alatt. Utána Möci fent rendezgette a dolgait és még ma este beterveztünk egy szavak kikérdezését. 40 szó van napi penzumnak betervezve.
Lefekvés előtt még 1-2 sakkparti online.
2014. március 12., szerda
szótanulás
Áron és Möci korán kirepültek itthonról.
Felkelés és reggeli után a nagyobb pénzügyek intézésével voltam elfoglalva.
Amikor ezekkel végeztem, akkor jobban utána néztem, hogy milyen elektromos hiba okozhatta a tegnap esti biztosíték lecsapódást. Először is megállapítottam, hogy egy nagy villamos szakszerűtlenség van a lakás elektromos hálózatában. A lakásban kellene, hogy először verje ki a biztosítékot és csak utána a kinti villanyóránál, ez pedig fordítva történt. Még jó, hogy nem a kerületi nagy megszakítónál okozott az áramszünetet, hogy nálunk a fürdőszobában egy kiégett izzó zárlatot okozott. A hibát nem javítottam ki, de az izzót kicseréltem.
Laci felhívott és egy bonyolult módon összeállított program javaslattal állt elő a hétvégére, ami csak egy ponton nem illeszkedett ahhoz, hogy mi megígértük Nóra nagyinak, hogy pénteken levisszük őt is Dömsödre és ott fogjuk kényeztetni.
Délelőtt megpróbáltam a pendrive-ról egy DVD-re írni a filmet, de kevés sikerrel, mert a programot, amit Béla ajánlott, végül nem sikerült telepítenem. Elég sok időt pazaroltam erre, teljesen feleslegesen.
Folytattam az Ilitől kapott ágybetét szétszerelését, hogy a fa vázát megmentsem, mivel az barkács célokra még nagyon jól lenne használható.
Fruzsina hívott és lemondta a délutáni fizika órát, aminek csak azért örültem, mert a brushup miatt nagyon ki volt számítva az időm.
Ebéd után már kezdtem készülődni a brushupra. Möcivel azt beszéltük meg, hogy 3-kor ott fogunk találkozni, Emőke meg lemondta, mondván, hogy ma amúgy is csak bulizni, enni, meg inni fogunk, mivel azt ünnepeljük, hogy karácsony óta ez az első brushup.
Emőkének igaza lett. Katie egy fél órát angolozott velünk, azután már csak azzal foglalkozott, hogy a száz féle kaja, pia mindenki számára elérhető legyen. Két és fél hónap szünet után jó volt találkozni és beszélgetni a többiekkel. Emőkének és Áronnak is hoztunk a finomabbnál finomabb falatokból.
Nem sokkal azután, hogy hazaértünk, Áron is megjött a tenisz edzéséről. Hozta a tájékoztatóban a csúnya jegyeit, amiket végül Möci írt alá. Megírta a leckéit, majd átment Emőkéhez zongorát gyakorolni és vacsorázni.
Itthon azonnal leültünk és átnéztük Möci házi feladatait, de nagyon szigorúan rászóltam, hogy ne engedje felgyülemleni a megtanulandó szavakat és inkább tanuljon meg minden nap 40 szót, minthogy a tanfolyama végére maradjon 3000 megtanulandó.
Ettől azután kicsit megijedt és egy óra múlva megjelent, hogy kérdezzem ki az első 40 szót.
Felkelés és reggeli után a nagyobb pénzügyek intézésével voltam elfoglalva.
Amikor ezekkel végeztem, akkor jobban utána néztem, hogy milyen elektromos hiba okozhatta a tegnap esti biztosíték lecsapódást. Először is megállapítottam, hogy egy nagy villamos szakszerűtlenség van a lakás elektromos hálózatában. A lakásban kellene, hogy először verje ki a biztosítékot és csak utána a kinti villanyóránál, ez pedig fordítva történt. Még jó, hogy nem a kerületi nagy megszakítónál okozott az áramszünetet, hogy nálunk a fürdőszobában egy kiégett izzó zárlatot okozott. A hibát nem javítottam ki, de az izzót kicseréltem.
Laci felhívott és egy bonyolult módon összeállított program javaslattal állt elő a hétvégére, ami csak egy ponton nem illeszkedett ahhoz, hogy mi megígértük Nóra nagyinak, hogy pénteken levisszük őt is Dömsödre és ott fogjuk kényeztetni.
Délelőtt megpróbáltam a pendrive-ról egy DVD-re írni a filmet, de kevés sikerrel, mert a programot, amit Béla ajánlott, végül nem sikerült telepítenem. Elég sok időt pazaroltam erre, teljesen feleslegesen.
Folytattam az Ilitől kapott ágybetét szétszerelését, hogy a fa vázát megmentsem, mivel az barkács célokra még nagyon jól lenne használható.
Fruzsina hívott és lemondta a délutáni fizika órát, aminek csak azért örültem, mert a brushup miatt nagyon ki volt számítva az időm.
Ebéd után már kezdtem készülődni a brushupra. Möcivel azt beszéltük meg, hogy 3-kor ott fogunk találkozni, Emőke meg lemondta, mondván, hogy ma amúgy is csak bulizni, enni, meg inni fogunk, mivel azt ünnepeljük, hogy karácsony óta ez az első brushup.
Emőkének igaza lett. Katie egy fél órát angolozott velünk, azután már csak azzal foglalkozott, hogy a száz féle kaja, pia mindenki számára elérhető legyen. Két és fél hónap szünet után jó volt találkozni és beszélgetni a többiekkel. Emőkének és Áronnak is hoztunk a finomabbnál finomabb falatokból.
Nem sokkal azután, hogy hazaértünk, Áron is megjött a tenisz edzéséről. Hozta a tájékoztatóban a csúnya jegyeit, amiket végül Möci írt alá. Megírta a leckéit, majd átment Emőkéhez zongorát gyakorolni és vacsorázni.
Itthon azonnal leültünk és átnéztük Möci házi feladatait, de nagyon szigorúan rászóltam, hogy ne engedje felgyülemleni a megtanulandó szavakat és inkább tanuljon meg minden nap 40 szót, minthogy a tanfolyama végére maradjon 3000 megtanulandó.
Ettől azután kicsit megijedt és egy óra múlva megjelent, hogy kérdezzem ki az első 40 szót.
2014. március 11., kedd
a nyár programozása
Reggeli után megírtam a tervezett nyári menetrendet. Így első látásra jó sűrűnek ígérkezik.
Möcinek június 20-án van a nyelvvizsgája, utána már lazíthat.
Áronnak rögtön a suli után egy hét Vándortábor a sulival és az ikrekkel. Az utána következő héten (de ez már július) Dömsödön végezzük az előkészületeket az adriai nyaralásra. Két hét tenger. Egy nap szünet és Áron indul az unokaöccseivel a Tócsa táborba és a maradék augusztusba bele kellene, hogy férjen Áronnak egy hét Nóra nagyival, egy hét úszás tábor és egy hét tenisz tábor és akkor jól kikapcsolódott a 2014/2015-ös tanévben a 7. osztály kezdésére.
A Vándortábor 2014-re és a Tócsa táborra a jelentkezéseket már elküldtem.
Délelőtt összeállítottam Möcinek az Interneten található linkekből egy csokorral arról, hogy mikor használunk -ing-es Gerund igealakokat és mikor to-s infinitív alakokat.
A gyogyóra már úgy mentem, hogy vittem magammal a mai felnőtt németre tervezett hanganyagot és azt hallgattam a buszon és a fizioterápia alatt is, hogy teljesen képben legyek.
Andreának odaadtam az új adag kefir gombát és a lelkére kötöttem, hogy miként csinálja.
A fizikó után vettem egy pár debrecenit és azt megfőzve ettem a paradicsomos káposztához.
Még maradt egy kis időm a gyerek német előtt, hogy kinyomtassak néhány oldalt a felnőtt német órához.
Négyre jöttek az ikrek. Azonnal leültünk tanulni, de ma kivételesen nem voltam megelégedve a tudásukkal. Mintha egy kicsit leeresztettek volna, pedig bő három hónap van a tanév végéig.
A foglalkozás után elküldtem Áront a Déli Pályaudvari metró pénztárához, mert két napja érvényes bérlet nélkül utazgat és én nem szeretnék egy 16.000.- forintos büntetést húzni a nyakamba.
Möci hamar megjött és hozta az angol tanfolyam napi termését, de mondtam neki, hogy most nem tudok ezzel foglalkozni, mert be kell fejeznem a felnőtt németre való felkészülést, az angollal majd csak utána tudunk foglalkozni.
Eljöve a fél hat és senki. Csabi generálisan közölte, hogy ezen a kurzuson nem tud részt venni. Emőke közölte, hogy ma ő nem, mert tanulnia kell. Möci azt mondta, hogy ő olyan fáradt, hogy inkább pihen egy órát és vár reám, hogy foglalkozzak az angol tanfolyamon kapott feladataival. Kriszta az utolsó percben SMS-ezett, hogy neki ma bent kell maradnia, mert olyan sokan kidőltek az influenza miatt. Na ez az, ami nem fog menni. Hogy én egy hete készülök az órára és ők lemondják mind a négyen, ez nem megy.
Be fogom vezetni azt a már régen is jól bevált rendszert, hogy aki pontosan megjelenik és mindent rendben megtanult, valamint a házi feladata is készen van, annak az órája ingyenes. Aki viszont késik, nem tanult, nincs készen a házi feladata, netán hoz egy tuti orvosi igazolást arról, hogy meghalt és vidéken 40 méter mélyen van eltemetve, annak 3000.- forint az óradíja.
Utána átvettük Möcivel a ma tanultakat és a megírandó házi feladatokat.
Áron közben átment Emőkéhez, részint egy kicsit gyakorolni, meg vacsorázni.
Végül nekiálltam megsütni néhány fasírtot, hogy éjjel ne halljak éhen.
Möcinek június 20-án van a nyelvvizsgája, utána már lazíthat.
Áronnak rögtön a suli után egy hét Vándortábor a sulival és az ikrekkel. Az utána következő héten (de ez már július) Dömsödön végezzük az előkészületeket az adriai nyaralásra. Két hét tenger. Egy nap szünet és Áron indul az unokaöccseivel a Tócsa táborba és a maradék augusztusba bele kellene, hogy férjen Áronnak egy hét Nóra nagyival, egy hét úszás tábor és egy hét tenisz tábor és akkor jól kikapcsolódott a 2014/2015-ös tanévben a 7. osztály kezdésére.
A Vándortábor 2014-re és a Tócsa táborra a jelentkezéseket már elküldtem.
Délelőtt összeállítottam Möcinek az Interneten található linkekből egy csokorral arról, hogy mikor használunk -ing-es Gerund igealakokat és mikor to-s infinitív alakokat.
A gyogyóra már úgy mentem, hogy vittem magammal a mai felnőtt németre tervezett hanganyagot és azt hallgattam a buszon és a fizioterápia alatt is, hogy teljesen képben legyek.
Andreának odaadtam az új adag kefir gombát és a lelkére kötöttem, hogy miként csinálja.
A fizikó után vettem egy pár debrecenit és azt megfőzve ettem a paradicsomos káposztához.
Még maradt egy kis időm a gyerek német előtt, hogy kinyomtassak néhány oldalt a felnőtt német órához.
Négyre jöttek az ikrek. Azonnal leültünk tanulni, de ma kivételesen nem voltam megelégedve a tudásukkal. Mintha egy kicsit leeresztettek volna, pedig bő három hónap van a tanév végéig.
A foglalkozás után elküldtem Áront a Déli Pályaudvari metró pénztárához, mert két napja érvényes bérlet nélkül utazgat és én nem szeretnék egy 16.000.- forintos büntetést húzni a nyakamba.
Möci hamar megjött és hozta az angol tanfolyam napi termését, de mondtam neki, hogy most nem tudok ezzel foglalkozni, mert be kell fejeznem a felnőtt németre való felkészülést, az angollal majd csak utána tudunk foglalkozni.
Eljöve a fél hat és senki. Csabi generálisan közölte, hogy ezen a kurzuson nem tud részt venni. Emőke közölte, hogy ma ő nem, mert tanulnia kell. Möci azt mondta, hogy ő olyan fáradt, hogy inkább pihen egy órát és vár reám, hogy foglalkozzak az angol tanfolyamon kapott feladataival. Kriszta az utolsó percben SMS-ezett, hogy neki ma bent kell maradnia, mert olyan sokan kidőltek az influenza miatt. Na ez az, ami nem fog menni. Hogy én egy hete készülök az órára és ők lemondják mind a négyen, ez nem megy.
Be fogom vezetni azt a már régen is jól bevált rendszert, hogy aki pontosan megjelenik és mindent rendben megtanult, valamint a házi feladata is készen van, annak az órája ingyenes. Aki viszont késik, nem tanult, nincs készen a házi feladata, netán hoz egy tuti orvosi igazolást arról, hogy meghalt és vidéken 40 méter mélyen van eltemetve, annak 3000.- forint az óradíja.
Utána átvettük Möcivel a ma tanultakat és a megírandó házi feladatokat.
Áron közben átment Emőkéhez, részint egy kicsit gyakorolni, meg vacsorázni.
Végül nekiálltam megsütni néhány fasírtot, hogy éjjel ne halljak éhen.
2014. március 10., hétfő
hetfű
Nagyon nehezemre esett az időben való felkelés. Valamiért rosszul aludtam.
Áront nem is értettem, hogy miért indul el olyan korán. Még hét óra sem volt, amikor búcsúzkodott.
Möci is viszonylag korán indult és utána már én sem tudtam tovább lustálkodni, mert mára ígértem, hogy elmegyek Norcikám pénzéért.
Gyorsan megreggeliztem és indultam. Hazafele leszálltam a buszról az optikusnál, de még nem volt nyitva.
Itthon belenéztem a Csabi által felvett "Nagy füzet"-be és örömmel konstatáltam, hogy a felvétel tökéletes.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy referáljak a K&H-nál történt fejleményekről, de azt mondta, hogy ezt majd inkább személyesen, mert most amúgy is fáj a feje.
Kicsit irkáltam az elmaradt blogomba, még egy kávé, ebéd a kis kínaiban és indultam a CitiBankba.
Hazafele beugrottam a CBA-ba és megvettem a fasírtnak való és otthon hiányzó dolgokat. A darált sertéshúson kívül vöröshagymát, fokhagymát. Beáztattam egy száraz sarka kenyeret és megkevertem a fasírtnak valót.
Délután jött Bence és egy nagyon jó kis matek órát tartottunk. Azt mondta, hogy fizika korrepetálásra nincsen szüksége, mert az szerinte most jól megy. Közben hazaért Áron, de nem zavart minket. Bebújt a kuckójába és szerintem bekapcsolta a számítógépet.
Amikor Bence elbúcsúzott, elővettem Áront, de a leckéi még korántsem voltak készen. Leültettem leckét írni és közben levittem a szemüvegét az optikushoz. Egy kisebb vagyonért rendbe hozta és még azt is javasolta, hogy csináltassunk egy tartalék szemüveget.
Möci is megérkezett, teljesen kicsavarva, de mondtam, hogy most nem szabad lazítani. Nála fent bekaptam egy sajtos sonkás, tejfölös tésztát és leültünk átnézni a mai angol óráját. Mire a házi feladata elkészítéséhez értünk, már nagyon elfáradt, ezért csak megbeszéltük, hogy miről is szólnak a feladatok.
Közben Áront lefektettem és a lelkére kötöttem, hogy reggel vegye meg a buszbérletét.
A fasírt megsütésébe már nem vett részt.Azt mondta, hogy ő hulla fáradt és lefekszik, hogy holnap is helyt tudjon állni az angolon.
Megsütöttem öt fasírtot. Kettőt rögtön be is termeltem a paradicsomos káposztával. Tudtam, hogy Csabi farkas éhesen fog hazajönni, ezért felhívtam, hogy ha jön ugorjon be a vacsorájáért. Éppen akkor toppant be, amikor már a paradicsomos káposztája is meleg lett.
Áront nem is értettem, hogy miért indul el olyan korán. Még hét óra sem volt, amikor búcsúzkodott.
Möci is viszonylag korán indult és utána már én sem tudtam tovább lustálkodni, mert mára ígértem, hogy elmegyek Norcikám pénzéért.
Gyorsan megreggeliztem és indultam. Hazafele leszálltam a buszról az optikusnál, de még nem volt nyitva.
Itthon belenéztem a Csabi által felvett "Nagy füzet"-be és örömmel konstatáltam, hogy a felvétel tökéletes.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy referáljak a K&H-nál történt fejleményekről, de azt mondta, hogy ezt majd inkább személyesen, mert most amúgy is fáj a feje.
Kicsit irkáltam az elmaradt blogomba, még egy kávé, ebéd a kis kínaiban és indultam a CitiBankba.
Hazafele beugrottam a CBA-ba és megvettem a fasírtnak való és otthon hiányzó dolgokat. A darált sertéshúson kívül vöröshagymát, fokhagymát. Beáztattam egy száraz sarka kenyeret és megkevertem a fasírtnak valót.
Délután jött Bence és egy nagyon jó kis matek órát tartottunk. Azt mondta, hogy fizika korrepetálásra nincsen szüksége, mert az szerinte most jól megy. Közben hazaért Áron, de nem zavart minket. Bebújt a kuckójába és szerintem bekapcsolta a számítógépet.
Amikor Bence elbúcsúzott, elővettem Áront, de a leckéi még korántsem voltak készen. Leültettem leckét írni és közben levittem a szemüvegét az optikushoz. Egy kisebb vagyonért rendbe hozta és még azt is javasolta, hogy csináltassunk egy tartalék szemüveget.
Möci is megérkezett, teljesen kicsavarva, de mondtam, hogy most nem szabad lazítani. Nála fent bekaptam egy sajtos sonkás, tejfölös tésztát és leültünk átnézni a mai angol óráját. Mire a házi feladata elkészítéséhez értünk, már nagyon elfáradt, ezért csak megbeszéltük, hogy miről is szólnak a feladatok.
Közben Áront lefektettem és a lelkére kötöttem, hogy reggel vegye meg a buszbérletét.
A fasírt megsütésébe már nem vett részt.Azt mondta, hogy ő hulla fáradt és lefekszik, hogy holnap is helyt tudjon állni az angolon.
Megsütöttem öt fasírtot. Kettőt rögtön be is termeltem a paradicsomos káposztával. Tudtam, hogy Csabi farkas éhesen fog hazajönni, ezért felhívtam, hogy ha jön ugorjon be a vacsorájáért. Éppen akkor toppant be, amikor már a paradicsomos káposztája is meleg lett.
2014. március 9., vasárnap
hazafele
Nyolc óra után keltünk. Áron már a számítógép előtt ült.
A tablettel kapcsolatban az a jó hír, hogy teljesen feltöltődött, viszont az a rossz, hogy nem engedi bekapcsolni a wifit. Béla szerint, amikor frissült benne az android, akkor nem találta meg a megfelelő driver-ét.
Későn, már majdnem 10 órakor reggeliztünk.
Möci panaszkodott, hogy túl sok házit kaptak angolból és nehezen megy neki, igyekezzünk ma korán hazamenni. Meg is ígértem, de ezt nem tudtuk betartani.
Sokat bíbelődtem a huzikában. Felszereltem a kimosott, kivasalt függönyöket és elkezdtem az inverter felszerelését az ülés alatti elektromos központjában.
Az istállóban is állandóan helyhiánnyal küszködöm, amit igyekezem a rend csinálással megszüntetni. Ezért applikáltam a még megmaradt üres falra, jó magasan egy polcot szerelni, amire azután fel tudtam tenni a permetező készüléket.
Áronnal sikerült megint jól összevesznem, mert még itthon sem hagyja abba azt az állandó kötekedését, amiért már az iskolában is szóltak.
Ebédre a még két megmaradt rántott csirkecombot ettük a petrezselymes burgonyával.
Bár úgy gondoltuk, hogy időben elkezdünk készülődni, az indulás mégis nagyon elhúzódott. Möci ránk is telefonált, hogy hol vagyunk már, de csak este hét után értünk haza. Möcinek egy kicsit alább hagyott a neheztelése, amikor meglátta, hogy milyen szép lett a frizuránk és főleg, amikor megkapta a saját szedésű virágainkat, amit nőnapra hoztunk neki.
Csabi felvette nekem a "Nagy füzet"-et, aminek felettébb örültem.
Még megpróbáltam megjavítani Áron szemüvegét, de végül feladtam és elhatároztam, hogy majd holnap beviszem az optikushoz.
Möci Áront bezavarta fürdeni és lefeküdni, mi meg nekiálltunk az angol leckéi átnézésének. Először a holnapi szódolgozatra próbáltunk felkészülni. Abból a kb. 50 szóból, amiket és fontosabbnak tartottam a kézzel írott szótárában, készítettünk szókártyákat, amiből kiderült, hogy van mit még tanulnia, mert csak a fele az, ami ment.
Utána belenéztünk az írásbeli házi feladatokba, de addigra Möci már úgy elfáradt, hogy azt nem írtuk meg, csak megbeszéltük, hogy melyiknél mi a feladat.
A tablettel kapcsolatban az a jó hír, hogy teljesen feltöltődött, viszont az a rossz, hogy nem engedi bekapcsolni a wifit. Béla szerint, amikor frissült benne az android, akkor nem találta meg a megfelelő driver-ét.
Későn, már majdnem 10 órakor reggeliztünk.
Möci panaszkodott, hogy túl sok házit kaptak angolból és nehezen megy neki, igyekezzünk ma korán hazamenni. Meg is ígértem, de ezt nem tudtuk betartani.
Sokat bíbelődtem a huzikában. Felszereltem a kimosott, kivasalt függönyöket és elkezdtem az inverter felszerelését az ülés alatti elektromos központjában.
Az istállóban is állandóan helyhiánnyal küszködöm, amit igyekezem a rend csinálással megszüntetni. Ezért applikáltam a még megmaradt üres falra, jó magasan egy polcot szerelni, amire azután fel tudtam tenni a permetező készüléket.
Áronnal sikerült megint jól összevesznem, mert még itthon sem hagyja abba azt az állandó kötekedését, amiért már az iskolában is szóltak.
Ebédre a még két megmaradt rántott csirkecombot ettük a petrezselymes burgonyával.
Bár úgy gondoltuk, hogy időben elkezdünk készülődni, az indulás mégis nagyon elhúzódott. Möci ránk is telefonált, hogy hol vagyunk már, de csak este hét után értünk haza. Möcinek egy kicsit alább hagyott a neheztelése, amikor meglátta, hogy milyen szép lett a frizuránk és főleg, amikor megkapta a saját szedésű virágainkat, amit nőnapra hoztunk neki.
Csabi felvette nekem a "Nagy füzet"-et, aminek felettébb örültem.
Még megpróbáltam megjavítani Áron szemüvegét, de végül feladtam és elhatároztam, hogy majd holnap beviszem az optikushoz.
Möci Áront bezavarta fürdeni és lefeküdni, mi meg nekiálltunk az angol leckéi átnézésének. Először a holnapi szódolgozatra próbáltunk felkészülni. Abból a kb. 50 szóból, amiket és fontosabbnak tartottam a kézzel írott szótárában, készítettünk szókártyákat, amiből kiderült, hogy van mit még tanulnia, mert csak a fele az, ami ment.
Utána belenéztünk az írásbeli házi feladatokba, de addigra Möci már úgy elfáradt, hogy azt nem írtuk meg, csak megbeszéltük, hogy melyiknél mi a feladat.
2014. március 8., szombat
Tavaszi frizura
Nem is keltünk olyan túl későn.
Mielőtt elindultunk volna, még felhívtuk a fodrászt, hogy ma mehetnénk-e nyiratkozni, mert Möci a lelkünkre kötötte, hogy ilyen nagy lóbonccal ne merjünk hazamenni. 11-re kaptunk időpontot.
A nap gyönyörűen sütött. Áron azt javasolta, hogy menjünk a piacra kerékpárral. Előkotortam a két biciklit. A kerekekbe nem is kellett levegőt fújni, csak az enyémnek a nyergét kellett magasabbra állítani, mert Möci biztos lejjebb tette.
Rögtön a piaccal kezdtünk. Vettünk krumplit, sütni való szalonnát, tojást és csípős kolbászt és két liter tejet és ültetésre kész zeller palántákat.
A horgászboltban átvettük Áron horgászengedélyét, amin Áronnak valamit alá kellet írnia.
A hentesboltban megint vettünk két pár virslit és fasírtnak való darált sertéshúst, meg egy zacskó csemege uborkát.
Itthon nagy reggelit csaptunk. Sült szalonna rajta tükörtojás, majd megkevertem a fasírtnak valót.
Reggeli után egy kicsit rendezgettük a paradicsomost. Kihúzgáltuk a karókat, kidobtuk a kiszáradt tavalyi paradicsom szárakat és egy helyre gyűjtöttük a felkötöző drótokat. már indultunk is a fodrászatra. Miután mind a kettőnket tavasziasra lenyírtak, hazafele beugrottunk egy kávéra, no meg egy kis dumára Gabikáékhoz. Bevittük a visszahozott szakadt ponyvát. Amikor eljöttünk, akkor Feri bácsi is jött velünk a törött csuklóért. Megkonzultáltuk a második napelem pozicionálását a lakókocsira.
Ebédre megsütöttem a fasírtokat és kifőztem hozzá krumplit, amit utána a sült szalonna zsírján egy kicsit megpirítottam és megszórtam petrezselyemmel. A főtt krumpli levét hozzáöntöttem a tegnapi leves maradékához, amit ettől jól elsóztam.
Délután elkezdtük a paradicsom és a csípős paprika magok ültetését tejfölös poharakba. Áron szerint ez nekünk egyik évben sem szokott sikerülni, így a végén mindig veszünk mások által kinevelt palántákat.
Felástam egy kisebb területet és elültettem a vásárolt zeller palántákat.
Még javában sütött a nap, amikor elindultunk Áronnal a kis híd felé felavatni az új horgász engedélyét. Áron ekkor vette észre, hogy amit aláírt és átvett horgászengedélyt, az nem is az ő nevére, hanem Csordás Máté nevére szólt. Ettől nagyon nem zavartattuk magunkat és Áron megpróbált a villantójával ragadozó halakra vadászni. A siker elmaradt, de ebben a gyönyörű időben legalább jó két órát tölthettünk együtt a szabadban.
Miközben kiteregettem és a préselőbe raktam a leáztatott bélyegeket, Áron leült a zongorához és egész szorgalmasan gyakorolt egy órát.
Möcivel tudtunk viberen beszélgetni és próbáltam tartani benne a lelket, hogy tanuljon.
Későn este még megnéztem az Erdei Madár Zsolt búcsú mérkőzését. Nem vagyok egy nagy bokszmeccs rajongó, de ennek az embernek a sportpályafutása megérdemelte, hogy a búcsú meccsét megnézzem.
Mielőtt elindultunk volna, még felhívtuk a fodrászt, hogy ma mehetnénk-e nyiratkozni, mert Möci a lelkünkre kötötte, hogy ilyen nagy lóbonccal ne merjünk hazamenni. 11-re kaptunk időpontot.
A nap gyönyörűen sütött. Áron azt javasolta, hogy menjünk a piacra kerékpárral. Előkotortam a két biciklit. A kerekekbe nem is kellett levegőt fújni, csak az enyémnek a nyergét kellett magasabbra állítani, mert Möci biztos lejjebb tette.
Rögtön a piaccal kezdtünk. Vettünk krumplit, sütni való szalonnát, tojást és csípős kolbászt és két liter tejet és ültetésre kész zeller palántákat.
A horgászboltban átvettük Áron horgászengedélyét, amin Áronnak valamit alá kellet írnia.
A hentesboltban megint vettünk két pár virslit és fasírtnak való darált sertéshúst, meg egy zacskó csemege uborkát.
Itthon nagy reggelit csaptunk. Sült szalonna rajta tükörtojás, majd megkevertem a fasírtnak valót.
Reggeli után egy kicsit rendezgettük a paradicsomost. Kihúzgáltuk a karókat, kidobtuk a kiszáradt tavalyi paradicsom szárakat és egy helyre gyűjtöttük a felkötöző drótokat. már indultunk is a fodrászatra. Miután mind a kettőnket tavasziasra lenyírtak, hazafele beugrottunk egy kávéra, no meg egy kis dumára Gabikáékhoz. Bevittük a visszahozott szakadt ponyvát. Amikor eljöttünk, akkor Feri bácsi is jött velünk a törött csuklóért. Megkonzultáltuk a második napelem pozicionálását a lakókocsira.
Ebédre megsütöttem a fasírtokat és kifőztem hozzá krumplit, amit utána a sült szalonna zsírján egy kicsit megpirítottam és megszórtam petrezselyemmel. A főtt krumpli levét hozzáöntöttem a tegnapi leves maradékához, amit ettől jól elsóztam.
Délután elkezdtük a paradicsom és a csípős paprika magok ültetését tejfölös poharakba. Áron szerint ez nekünk egyik évben sem szokott sikerülni, így a végén mindig veszünk mások által kinevelt palántákat.
Felástam egy kisebb területet és elültettem a vásárolt zeller palántákat.
Még javában sütött a nap, amikor elindultunk Áronnal a kis híd felé felavatni az új horgász engedélyét. Áron ekkor vette észre, hogy amit aláírt és átvett horgászengedélyt, az nem is az ő nevére, hanem Csordás Máté nevére szólt. Ettől nagyon nem zavartattuk magunkat és Áron megpróbált a villantójával ragadozó halakra vadászni. A siker elmaradt, de ebben a gyönyörű időben legalább jó két órát tölthettünk együtt a szabadban.
Miközben kiteregettem és a préselőbe raktam a leáztatott bélyegeket, Áron leült a zongorához és egész szorgalmasan gyakorolt egy órát.
Möcivel tudtunk viberen beszélgetni és próbáltam tartani benne a lelket, hogy tanuljon.
Későn este még megnéztem az Erdei Madár Zsolt búcsú mérkőzését. Nem vagyok egy nagy bokszmeccs rajongó, de ennek az embernek a sportpályafutása megérdemelte, hogy a búcsú meccsét megnézzem.
2014. március 7., péntek
Lógás a suliból
Áron élvezi, hogy egy napot lóghat az iskolából. Reggeli nélkül indultunk el a piac felé. Vettünk tejet, újhagymát, hónapos retket, a hentesnél pedig két szép csirkecombot és két pár virslit. Áron csak addig élvezte a piacot, amíg a zsebpénzéhez hozzájuthatott és azt rögtön el is költötte.
Reggeli helyett bekaptunk egy-egy lángost, ami majdnem olyan drága volt, mint a tegnapi vacsora.
A horgászboltba már be sem jött velem, inkább szunyókált az autóban. Kikértem Áron diák horgász engedélyét, de csak holnapra tudják lepecsételve átadni.
Begurultunk Kiskunlacházára és a K&H-nál kértünk Áron Trambulin kártyaszámlájához egy megtakarítási számlát.
Visszafele megrendeltük a bádogosnál a kályhacső körüli kalapprofilt, nehogy a csőtől a lambéria meggyulladjon.
Még a csavarboltba is beugrottunk, de Áron már olyan türelmetlen volt, hogy nem vásárolgattunk tovább.
A bázison elkezdtem az ebéd készítését. Kivettünk a mélyhűtőből egy doboz csirkeleves és egyszerűen kirántottam a két csirkecombot.
Délután Áron megkérdezte a pénteken feladott leckéket Olivértől és elkezdte annak elkészítését. Addig én levagdostam egy adag áztatni való bélyeget. Közben Möci telefonált. Próbáltam neki az angol leckéjéhez távsegítséget adni, de azért ez nem az igazi. Sokkal hatékonyabb, amikor ott ülök mellette.
Miután megnéztem Áron tájékoztatóját, nagyon összevesztünk.Megint volt benne egy szaktanári intő és egy újabb hiány, ami miatt a három hiány miatt egy újabb begyűjtött "1"-es. A balhé nem azért történt, mert ilyen bejegyzések voltak a tájékoztatójában, hanem azért, mert ez már három napja díszelgett árván, aláíratlanul, pedig én minden nap megkérdezem, hogy van-e valami új bejegyzés a tájékoztatóba.
Áronnak elmagyaráztam, hogy azért még soha nem kapott ki, ha valami rossz bejegyzést hozott haza, de a mi családunkban eddig nem volt szokás, hogy egymásnak hazudunk.
Megerősítettem a füstcső tartó bilincsek falhoz rögzítését egy új tiplivel és az újólag vásárolt hatlapfejű csavarokkal. Ha már így meg volt erősítve, akkor tartottunk egy újabb főpróbát.
Vacsorára a virslit ettük mustárral és pirítóssal.
Reggeli helyett bekaptunk egy-egy lángost, ami majdnem olyan drága volt, mint a tegnapi vacsora.
A horgászboltba már be sem jött velem, inkább szunyókált az autóban. Kikértem Áron diák horgász engedélyét, de csak holnapra tudják lepecsételve átadni.
Begurultunk Kiskunlacházára és a K&H-nál kértünk Áron Trambulin kártyaszámlájához egy megtakarítási számlát.
Visszafele megrendeltük a bádogosnál a kályhacső körüli kalapprofilt, nehogy a csőtől a lambéria meggyulladjon.
Még a csavarboltba is beugrottunk, de Áron már olyan türelmetlen volt, hogy nem vásárolgattunk tovább.
A bázison elkezdtem az ebéd készítését. Kivettünk a mélyhűtőből egy doboz csirkeleves és egyszerűen kirántottam a két csirkecombot.
Délután Áron megkérdezte a pénteken feladott leckéket Olivértől és elkezdte annak elkészítését. Addig én levagdostam egy adag áztatni való bélyeget. Közben Möci telefonált. Próbáltam neki az angol leckéjéhez távsegítséget adni, de azért ez nem az igazi. Sokkal hatékonyabb, amikor ott ülök mellette.
Miután megnéztem Áron tájékoztatóját, nagyon összevesztünk.Megint volt benne egy szaktanári intő és egy újabb hiány, ami miatt a három hiány miatt egy újabb begyűjtött "1"-es. A balhé nem azért történt, mert ilyen bejegyzések voltak a tájékoztatójában, hanem azért, mert ez már három napja díszelgett árván, aláíratlanul, pedig én minden nap megkérdezem, hogy van-e valami új bejegyzés a tájékoztatóba.
Áronnak elmagyaráztam, hogy azért még soha nem kapott ki, ha valami rossz bejegyzést hozott haza, de a mi családunkban eddig nem volt szokás, hogy egymásnak hazudunk.
Megerősítettem a füstcső tartó bilincsek falhoz rögzítését egy új tiplivel és az újólag vásárolt hatlapfejű csavarokkal. Ha már így meg volt erősítve, akkor tartottunk egy újabb főpróbát.
Vacsorára a virslit ettük mustárral és pirítóssal.
2014. március 6., csütörtök
Torkos Csütörtök a Leányvár Fogadóban
Reggel odaadtam Áronnak a zongora óra díját. Szerintem időben indult el. Ezt talán azért jegyzem meg minden nap a posztomban, mert nekem nagyon fontos, hogy egy ilyen piszlicsáré dologért, mint a késés, ne marasztalják el az iskolában.
Reggeli után felhívtam Nóra nagyit, hogy meg szeretném látogatni, mert túl azon, hogy régen láttuk egymást, van egy pár megbeszélni valóm. Nem lepődtem meg nagyon azon, hogy azt mondta: ma nem alkalmas, mert 1 órára meg van hívva ebédre valahova. Azzal sikerült meggyőznöm, hogy csak egy fél órát rabolnék el az idejéből és még nem múlt el 1/2 9.
Délelőtt a nyakamba vettem a várost. Először a Nagyihoz mentem. Vittem neki a rendbe hozott könyvet, amit végül nem hagytam ott egyetlen könyvkötőnél sem, mert sokat kértek a ragasztási munkáért, hanem vettem kifejezetten egy könyvkötésre kitalált ragasztót és magam elvégeztem a munkát.
Nagyival immáron harmadik alkalommal rögzítettük a Prágai utazás időpontját és annak néhány részletét (ki vesz a Janáéknak kolbászt és ki Beherovkát), de mindig újfent kérdezi. Hazafele beugrottam az Újbuda Okmányirodába, mivel SMS-eztek, hogy készen van az új jogsim. A régit bevonták és arról csak egy nyomtatott másolatot kaptam, hogy emlékezzem, mi mindenre szólt, amikor még nem voltam 75 éves. C'est La Vie.
Itthon csak bedobtam a cuccokat és máris mentem a kis kínaiba ebédelni. Elküldtem a felbélyegzett puffancs borítékot az ültetni való telefonpózna zöldborsónak.
Möci három óra tájban ért haza és rögtön átvettük a holnapra kötelező angol házi feladatot.
Tamással megbeszéltem, hogy ma én megyek érte és mi visszük le a Leányvár Fogadóba, de onnan a vacsora után majd E. Laci fogja hazahozni.
Amint hazaért Áron, tudtunk indulni, mert még azokat a cuccokat is bepakoltam az autóba, amikről csak gondoltam, hogy Áron majd hiányolni fogja. Ezen azután Áron nagyon meghatódott.
1/2 6 előtt pár perccel már ott voltunk Tamásnál. Áront még arra is felkészítettem előre, hogy ha még ott van a vevő jelölt Tamásnál, akkor mi ne a régi barát, hanem egy másik vevő szerepében tetszelegjünk, mint érdeklődő.
Sajnos erről már lecsúsztunk, mert a vevő elment.
Pontban fél hatkor indulhattunk a vacsorára. Sajnáltuk, hogy Möci nem jött velünk, mert nagyon sok tanulni valója volt a holnapi angolra és nem szeretne hiányozni egyetlen óráról sem.
Amikor Kiskunlacháza fele tartottunk, Laciék ránk telefonáltak, s hamarosan kiderült, hogy csak 1-2 km. közöttünk a távolság. Lassítottunk és így pont egyszerre és időben értünk a Fogadóhoz. E. Laci már bent ült a nevünkre rezervált asztalnál. Azonnal belekezdtünk a zabálásba. Orja levessel kezdtünk, de már az is olyan finomvolt, hogy rögtön repetáztunk belőle. A második fogást illetően nagy volt a választék és az egyik finomabb volt a másiknál. Ki lehetett választani a húsokat, amit ott előttünk sütöttek meg. Áron is adott az étvágyának. Egyszerűen végigettünk mindent, úgy, hogy a túrógombócnak már alig maradt hely.
A búcsúzáskor mindenkinek felajánlottuk, hogy töltsék nálunk az éjszakát, jól be van fűtve a rezidencián, de senki nem élt a lehetőséggel.
A bázison vettük észre, hogy Tamás kabátja (persze benne a lakáskulcsaival) az autóban maradt. Felhívtam Fruzsit. Így azután mégis csak nálunk kötöttek ki. Meg is ünnepeltük a látogatást egy unicummal és nagy dicsekvések közepette megmutattuk (persze begyújtva) az új szerzeményünket a kis vaskályhát. Mindenkinek nagyon tetszett, de ennek ellenére senki nem aludt nálunk, hanem inkább indultak.
Reggeli után felhívtam Nóra nagyit, hogy meg szeretném látogatni, mert túl azon, hogy régen láttuk egymást, van egy pár megbeszélni valóm. Nem lepődtem meg nagyon azon, hogy azt mondta: ma nem alkalmas, mert 1 órára meg van hívva ebédre valahova. Azzal sikerült meggyőznöm, hogy csak egy fél órát rabolnék el az idejéből és még nem múlt el 1/2 9.
Délelőtt a nyakamba vettem a várost. Először a Nagyihoz mentem. Vittem neki a rendbe hozott könyvet, amit végül nem hagytam ott egyetlen könyvkötőnél sem, mert sokat kértek a ragasztási munkáért, hanem vettem kifejezetten egy könyvkötésre kitalált ragasztót és magam elvégeztem a munkát.
Nagyival immáron harmadik alkalommal rögzítettük a Prágai utazás időpontját és annak néhány részletét (ki vesz a Janáéknak kolbászt és ki Beherovkát), de mindig újfent kérdezi. Hazafele beugrottam az Újbuda Okmányirodába, mivel SMS-eztek, hogy készen van az új jogsim. A régit bevonták és arról csak egy nyomtatott másolatot kaptam, hogy emlékezzem, mi mindenre szólt, amikor még nem voltam 75 éves. C'est La Vie.
Itthon csak bedobtam a cuccokat és máris mentem a kis kínaiba ebédelni. Elküldtem a felbélyegzett puffancs borítékot az ültetni való telefonpózna zöldborsónak.
Möci három óra tájban ért haza és rögtön átvettük a holnapra kötelező angol házi feladatot.
Tamással megbeszéltem, hogy ma én megyek érte és mi visszük le a Leányvár Fogadóba, de onnan a vacsora után majd E. Laci fogja hazahozni.
Amint hazaért Áron, tudtunk indulni, mert még azokat a cuccokat is bepakoltam az autóba, amikről csak gondoltam, hogy Áron majd hiányolni fogja. Ezen azután Áron nagyon meghatódott.
1/2 6 előtt pár perccel már ott voltunk Tamásnál. Áront még arra is felkészítettem előre, hogy ha még ott van a vevő jelölt Tamásnál, akkor mi ne a régi barát, hanem egy másik vevő szerepében tetszelegjünk, mint érdeklődő.
Sajnos erről már lecsúsztunk, mert a vevő elment.
Pontban fél hatkor indulhattunk a vacsorára. Sajnáltuk, hogy Möci nem jött velünk, mert nagyon sok tanulni valója volt a holnapi angolra és nem szeretne hiányozni egyetlen óráról sem.
Amikor Kiskunlacháza fele tartottunk, Laciék ránk telefonáltak, s hamarosan kiderült, hogy csak 1-2 km. közöttünk a távolság. Lassítottunk és így pont egyszerre és időben értünk a Fogadóhoz. E. Laci már bent ült a nevünkre rezervált asztalnál. Azonnal belekezdtünk a zabálásba. Orja levessel kezdtünk, de már az is olyan finomvolt, hogy rögtön repetáztunk belőle. A második fogást illetően nagy volt a választék és az egyik finomabb volt a másiknál. Ki lehetett választani a húsokat, amit ott előttünk sütöttek meg. Áron is adott az étvágyának. Egyszerűen végigettünk mindent, úgy, hogy a túrógombócnak már alig maradt hely.
A búcsúzáskor mindenkinek felajánlottuk, hogy töltsék nálunk az éjszakát, jól be van fűtve a rezidencián, de senki nem élt a lehetőséggel.
A bázison vettük észre, hogy Tamás kabátja (persze benne a lakáskulcsaival) az autóban maradt. Felhívtam Fruzsit. Így azután mégis csak nálunk kötöttek ki. Meg is ünnepeltük a látogatást egy unicummal és nagy dicsekvések közepette megmutattuk (persze begyújtva) az új szerzeményünket a kis vaskályhát. Mindenkinek nagyon tetszett, de ennek ellenére senki nem aludt nálunk, hanem inkább indultak.
2014. március 5., szerda
lomizás
Áront úgy indítottam útnak reggel, hogy én nem biztos, hogy én ki tudok menni Budaörsre a teniszre, de oda adtam neki a márciusi befizetni valót. Mielőtt elindult, még egyszer felmondta a feladott verseket.
Csak késő reggelre sikerült kipihennem a tegnapi 1 + 2 órás németet.
Reggeli előtt lefejtem a a mostani kefir kurzus utolsó adagját. A fogyasztási javaslat szerint most tíz nap szünet következik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy MUK (március 15-én újra kezdjük).
Egy kicsit megijedtem, hogy elromlott az új kütyü, mert amikor hívtak telefonon, én nem hallottam a hívó hangját. Szerencsére egy újraindítás után minden megjavult.
Délelőtt még intéztem a banki ügyeimet, majd felmentem Ilihez, hogy a lomtalanításra szánt dolgokból -mint egy lomizó - a használható fenyő léceket kimentsem. Mindent lehordtam és elkezdtem a bontást.
Közben a napi híreket olvasva megint azt látom, hogy a pénzügyi szakemberek olyan intézkedésekre tesznek javaslatokat, ami a készpénz forgalmat preferálja az elektronikus forgalommal szemben.
Próbáltam felhívni Nóra nagyit, hogy egy órára átmenjek hozzá beszélgetni és hogy átvigyem a könyvet, amit kért, hogy ragasztgassam meg. Biztosan jól esne neki.
Pihenés gyanánt lejátszottam egy-két online sakkpartit.
Hazaért Emő a tanfolyamról. Nagyon fel volt dobva. Ő beugrott a kis kínaiba egy kicsit falatozni, de rám nem gondolt. Már nem volt időm ebédelni, mert ötre vártam Fruzsinát.
Sok példát megoldottunk, de én főleg azt próbáltam az agyában elültetni, hogy fizikus módjára gondolkozzon.
Óra után megkérdeztem Möcit, hogy mit szeretne vacsorázni, mert megyek a CBA-ba vásárolni. Ő azt mondta, hogy ilyen későn már nem eszik semmit és különben is 60 kg. Gondoltam, akkor valami egyáltalán nem hizlalót veszek. Vettem egy kifilézett csirkemellet és egy csomag mirelit spenótot.
Áron átment Emőkéhez gyakorolni, én meg hozzákezdtem a főzés-sütés-hez. Nem telt bele fél óra és a vacsora készen volt. A spenótba, só, bors, sok fokhagyma, sok tejbe áztatott kenyérbél került. A szeletelt melleket egy kicsit kiklopfoltam miközben már forrósodott az olaj a fritőzben, kukoricalisztes panír és már sült is.
Áron Skype-olt a Leóékkal, Möci pedig lehozta az angol leckéjét, hogy segítsek.
Négyen ültünk a vacsora asztalnál. Utána Áron még átment Emőkéhez és a Leóéknak adott egy kis műsort a zongora tudásából.
Emővel közösen megcsináltuk az angol leckéjét és megígértettem vele, hogy reggel, indulás előtt felmondja a tanult szavakat.
Csak késő reggelre sikerült kipihennem a tegnapi 1 + 2 órás németet.
Reggeli előtt lefejtem a a mostani kefir kurzus utolsó adagját. A fogyasztási javaslat szerint most tíz nap szünet következik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy MUK (március 15-én újra kezdjük).
Egy kicsit megijedtem, hogy elromlott az új kütyü, mert amikor hívtak telefonon, én nem hallottam a hívó hangját. Szerencsére egy újraindítás után minden megjavult.
Délelőtt még intéztem a banki ügyeimet, majd felmentem Ilihez, hogy a lomtalanításra szánt dolgokból -mint egy lomizó - a használható fenyő léceket kimentsem. Mindent lehordtam és elkezdtem a bontást.
Közben a napi híreket olvasva megint azt látom, hogy a pénzügyi szakemberek olyan intézkedésekre tesznek javaslatokat, ami a készpénz forgalmat preferálja az elektronikus forgalommal szemben.
Próbáltam felhívni Nóra nagyit, hogy egy órára átmenjek hozzá beszélgetni és hogy átvigyem a könyvet, amit kért, hogy ragasztgassam meg. Biztosan jól esne neki.
Pihenés gyanánt lejátszottam egy-két online sakkpartit.
Hazaért Emő a tanfolyamról. Nagyon fel volt dobva. Ő beugrott a kis kínaiba egy kicsit falatozni, de rám nem gondolt. Már nem volt időm ebédelni, mert ötre vártam Fruzsinát.
Sok példát megoldottunk, de én főleg azt próbáltam az agyában elültetni, hogy fizikus módjára gondolkozzon.
Óra után megkérdeztem Möcit, hogy mit szeretne vacsorázni, mert megyek a CBA-ba vásárolni. Ő azt mondta, hogy ilyen későn már nem eszik semmit és különben is 60 kg. Gondoltam, akkor valami egyáltalán nem hizlalót veszek. Vettem egy kifilézett csirkemellet és egy csomag mirelit spenótot.
Áron átment Emőkéhez gyakorolni, én meg hozzákezdtem a főzés-sütés-hez. Nem telt bele fél óra és a vacsora készen volt. A spenótba, só, bors, sok fokhagyma, sok tejbe áztatott kenyérbél került. A szeletelt melleket egy kicsit kiklopfoltam miközben már forrósodott az olaj a fritőzben, kukoricalisztes panír és már sült is.
Áron Skype-olt a Leóékkal, Möci pedig lehozta az angol leckéjét, hogy segítsek.
Négyen ültünk a vacsora asztalnál. Utána Áron még átment Emőkéhez és a Leóéknak adott egy kis műsort a zongora tudásából.
Emővel közösen megcsináltuk az angol leckéjét és megígértettem vele, hogy reggel, indulás előtt felmondja a tanult szavakat.
2014. március 4., kedd
Németórák egymás hegyén hátán
Úgy érzem, hogy az online sakkpartik egy kicsit túlterhelik az idegrendszerem, mert későn arra ébredtem, hogy nehéz gyalog és bástya végjátékokat próbálok megoldani. Elhatároztam, hogy kevesebbet fogok sakkozni.
Első utam a postára vezetett. A rendszeres havi megtakarításokat ezentúl is be fogom tenni, de nem a Posta Takarékjegyekbe, mert Matolcsi úrnak köszönhetően ott már a béka segge alatt vannak a betéti kamatok. Amikor kivettem a márciusban lejárt Takarékjegyeket, a postai alkalmazott, aki már több mint tíz éve ismer, feltette a rutin kérdést, hogy "csere lesz?" Mondtam neki, hogy "nem, csak kivét". Halkan megsúgta, hogy sokan veszik ki a megtakarításaikat, állítólag Bécsben és Szlovákiában nyitottak forint számlát. Én nem fogom ennyire komplikálni az életem, egyszerűen befizetem a CitiBankba és ott kötöm le. A különbség kb. annyi, hogy 3% helyett 7,5%. Nem mindegy.
Vettem a CBA-ban egy pár debrecenit és a kis bódéban egy nyugdíjasnak való köménymagos cipót.
Reggeli után megválaszoltam a vetőmagosnak a levelet. Egy vagyonért (275.-) vettem tőle "telefonpózna zöldborsót", amiből, mint tavaly is több kilónyi zöldborsó terem majd Dömsödön.
Elkezdtem megírni az óravázlatomat a mai felnőtt németre. Szerintem fognak nekik tetszeni az ötleteim.
Felhoztam Emőke nyugger kajáját és elindulok a gyogyóra.
Amikor visszatértem már készülhettem a német órákra.
Megjött Áron és négykor megjöttek az ikrek is. Nagyon kemény óra volt és nem kaptak érte dicséretet, mert éppen az amit most tanulnak, az nagyon gyatrán ment. A fiúk bementek Áron szobájába. Nekem külön tetszett, hogy Áron gondoskodik a vendégeiről. Nem kéri, hogy mivel kényeztessem őket, hanem maga készítette nekik a málnaszörpöt.
Öt után volt egy fél óra időm fellélegezni, mert fél hatkor kezdődött a felnőtt német. Emőke nem jött egyáltalán, Möci pedig 10 percet késett. Egyedül Kriszta volt pontos, vele el is kezdtük az órát időben.
Egy kicsit túl lőttem a célon, mert nem egy, hanem két órát tartott a mai német és lehet, hogy egyszerre túl sok anyagot próbáltam a fejükbe gyömöszölni.
Szerintük tartalmas és jó volt az óra. Hogy ne menjenek haza túl vidáman, adtam is nekik egy néhány mondatos fordítani valót házi feladatra.
Csak akkor érzem jól magam, ha produkálok, ha van valami eredménye annak, amit teszek. Világ életemben egy siker orientált típus voltam és úgy látszik, hogy ez az idővel nem tompul bennem. Ha ők valamilyen fokon megtanulják a nyelvet, akkor nyertem, ha nem, akkor az kudarc nekem is.
Áron kilenc óráig Skype-olt Leóval és csak utána mondta fel a megtanult verset.
Első utam a postára vezetett. A rendszeres havi megtakarításokat ezentúl is be fogom tenni, de nem a Posta Takarékjegyekbe, mert Matolcsi úrnak köszönhetően ott már a béka segge alatt vannak a betéti kamatok. Amikor kivettem a márciusban lejárt Takarékjegyeket, a postai alkalmazott, aki már több mint tíz éve ismer, feltette a rutin kérdést, hogy "csere lesz?" Mondtam neki, hogy "nem, csak kivét". Halkan megsúgta, hogy sokan veszik ki a megtakarításaikat, állítólag Bécsben és Szlovákiában nyitottak forint számlát. Én nem fogom ennyire komplikálni az életem, egyszerűen befizetem a CitiBankba és ott kötöm le. A különbség kb. annyi, hogy 3% helyett 7,5%. Nem mindegy.
Vettem a CBA-ban egy pár debrecenit és a kis bódéban egy nyugdíjasnak való köménymagos cipót.
Reggeli után megválaszoltam a vetőmagosnak a levelet. Egy vagyonért (275.-) vettem tőle "telefonpózna zöldborsót", amiből, mint tavaly is több kilónyi zöldborsó terem majd Dömsödön.
Elkezdtem megírni az óravázlatomat a mai felnőtt németre. Szerintem fognak nekik tetszeni az ötleteim.
Felhoztam Emőke nyugger kajáját és elindulok a gyogyóra.
Amikor visszatértem már készülhettem a német órákra.
Megjött Áron és négykor megjöttek az ikrek is. Nagyon kemény óra volt és nem kaptak érte dicséretet, mert éppen az amit most tanulnak, az nagyon gyatrán ment. A fiúk bementek Áron szobájába. Nekem külön tetszett, hogy Áron gondoskodik a vendégeiről. Nem kéri, hogy mivel kényeztessem őket, hanem maga készítette nekik a málnaszörpöt.
Öt után volt egy fél óra időm fellélegezni, mert fél hatkor kezdődött a felnőtt német. Emőke nem jött egyáltalán, Möci pedig 10 percet késett. Egyedül Kriszta volt pontos, vele el is kezdtük az órát időben.
Egy kicsit túl lőttem a célon, mert nem egy, hanem két órát tartott a mai német és lehet, hogy egyszerre túl sok anyagot próbáltam a fejükbe gyömöszölni.
Szerintük tartalmas és jó volt az óra. Hogy ne menjenek haza túl vidáman, adtam is nekik egy néhány mondatos fordítani valót házi feladatra.
Csak akkor érzem jól magam, ha produkálok, ha van valami eredménye annak, amit teszek. Világ életemben egy siker orientált típus voltam és úgy látszik, hogy ez az idővel nem tompul bennem. Ha ők valamilyen fokon megtanulják a nyelvet, akkor nyertem, ha nem, akkor az kudarc nekem is.
Áron kilenc óráig Skype-olt Leóval és csak utána mondta fel a megtanult verset.
2014. március 3., hétfő
Möci első angol órája a Doverben
A reggeli szertartás zökkenőmentesen ment. Áron és Möci időben elindultak.
Lementem a CBA-ba egy palack friss tejért és reggeli után nekiláttam a beérkező árnyékoló ponyva és csukló árajánlatok megválaszolásának. Ezek az árnyékoló ponyvások mindenkiről azt gondolják, hogy milliomosok. Gabikával és Ferivel megkonzultáltuk az ajánlatokat és abban maradtunk, hogy a legegyszerűbb és a legolcsóbb megoldás az lenne, ha ezt a több helyen is szakadt ponyvát megjavítanánk nagyon erősen ragadó szalagokkal és a törött csuklót Ferike legyártaná kazánlemezből.
Engem 13:00 órára magához rendelt a CITI Bank vezető bankára, hogy számot adhasson a befektetéseink sikeréről és az általa javasolt pályakorrekcióról. El kell, hogy fogadjam a szakvéleményét, mert eddig az 95 %-ban bejött.
Möci délután háromra hazaért az angol kurzus első napjáról és izgalmas részleteket mesélt a tanfolyamról.
Áron elég korán hazaért a suliból. A leckéje nem volt ugyan kész, de azt beszéltük meg, hogy tartson egy kis pihenőt a suli után és majd amikor ötre jön a Bence matekozni, akkor csinálja meg a maradék házit.
Pontban ötre megérkezett Bence. Ma hozott egy kis fizika tanulni valót is. Először a matekot vettük át és csak utána tértünk át a fizikára. Közben sokszor elkalandoztunk, hogy ne legyen olyan tömény az óra.
Egy kicsit megzavart minket a hőmennyiséget leolvasó szakember, aki szerint az egyik leolvasó hibát jelez. Rögtön meg is nézte és egy reset-tel ki is javította a hibát.
Az óra (húsz perc) hamar eltelt, de a ráadást nem számoltuk.
Lecseréltem a kefir termést a friss tejre és hívtam Áront, hogy kapjunk be egy pár falatot.
Megsózott, megpaprikázott zsíros deszka volt a vacsora kefírrel. A zsírt még mindig a sült
oldalasról kapirgáltuk le.
Átnéztem Áron füzeteit és a házi feladatát. A matekját egy kicsit nehéznek találtam (mintha verseny feladat lenne), de kapásból és jól megoldotta. Ennek ellenére javasoltam egy grafikus megoldást is, ami viszont nagyon tetszett neki.
Kicsit gyakorolt a zongorán és utána, amíg én felmentem Möcihez, addig átment Emőkéhez. Emőkének megigazítottam a wifi-jét a kütyüjén és rátöltöttem a Youtube-ot.
Möci a hazajövetele óta szinte semmit nem végzett a ma kapott angol házi feladataiból. Mondtam neki, hogy ez így nem fog menni, mert ha napi négy órányi házi feladatot kap, akkor délután háromtól hétig nem tötyörögni e kell, mert akkor éjfélre sem lesz készen és ezt nem lehet másnapra halogatni, mert holnap ugyanennyi feladatot fog kapni.
Minden esetre egy órát segítettem, hogy haladjon, de arra kértem, hogy amikorra készen van jöjjön le felmondani az anyagot.
Én egy darabig türelmesen vártam Möcit, illetve néhány partit online sakkoztam, azután éjfél körül rákérdeztem, hogy hol tart a tanulásban, mert ki szeretném kérdezni. Addigra már nagyon álmosan válaszolt, így azután hagytam, pihenje magát jól ki, holnap is nehéz napja lesz.
Lementem a CBA-ba egy palack friss tejért és reggeli után nekiláttam a beérkező árnyékoló ponyva és csukló árajánlatok megválaszolásának. Ezek az árnyékoló ponyvások mindenkiről azt gondolják, hogy milliomosok. Gabikával és Ferivel megkonzultáltuk az ajánlatokat és abban maradtunk, hogy a legegyszerűbb és a legolcsóbb megoldás az lenne, ha ezt a több helyen is szakadt ponyvát megjavítanánk nagyon erősen ragadó szalagokkal és a törött csuklót Ferike legyártaná kazánlemezből.
Engem 13:00 órára magához rendelt a CITI Bank vezető bankára, hogy számot adhasson a befektetéseink sikeréről és az általa javasolt pályakorrekcióról. El kell, hogy fogadjam a szakvéleményét, mert eddig az 95 %-ban bejött.
Möci délután háromra hazaért az angol kurzus első napjáról és izgalmas részleteket mesélt a tanfolyamról.
Áron elég korán hazaért a suliból. A leckéje nem volt ugyan kész, de azt beszéltük meg, hogy tartson egy kis pihenőt a suli után és majd amikor ötre jön a Bence matekozni, akkor csinálja meg a maradék házit.
Pontban ötre megérkezett Bence. Ma hozott egy kis fizika tanulni valót is. Először a matekot vettük át és csak utána tértünk át a fizikára. Közben sokszor elkalandoztunk, hogy ne legyen olyan tömény az óra.
Egy kicsit megzavart minket a hőmennyiséget leolvasó szakember, aki szerint az egyik leolvasó hibát jelez. Rögtön meg is nézte és egy reset-tel ki is javította a hibát.
Az óra (húsz perc) hamar eltelt, de a ráadást nem számoltuk.
Lecseréltem a kefir termést a friss tejre és hívtam Áront, hogy kapjunk be egy pár falatot.
Megsózott, megpaprikázott zsíros deszka volt a vacsora kefírrel. A zsírt még mindig a sült
oldalasról kapirgáltuk le.
Átnéztem Áron füzeteit és a házi feladatát. A matekját egy kicsit nehéznek találtam (mintha verseny feladat lenne), de kapásból és jól megoldotta. Ennek ellenére javasoltam egy grafikus megoldást is, ami viszont nagyon tetszett neki.
Kicsit gyakorolt a zongorán és utána, amíg én felmentem Möcihez, addig átment Emőkéhez. Emőkének megigazítottam a wifi-jét a kütyüjén és rátöltöttem a Youtube-ot.
Möci a hazajövetele óta szinte semmit nem végzett a ma kapott angol házi feladataiból. Mondtam neki, hogy ez így nem fog menni, mert ha napi négy órányi házi feladatot kap, akkor délután háromtól hétig nem tötyörögni e kell, mert akkor éjfélre sem lesz készen és ezt nem lehet másnapra halogatni, mert holnap ugyanennyi feladatot fog kapni.
Minden esetre egy órát segítettem, hogy haladjon, de arra kértem, hogy amikorra készen van jöjjön le felmondani az anyagot.
Én egy darabig türelmesen vártam Möcit, illetve néhány partit online sakkoztam, azután éjfél körül rákérdeztem, hogy hol tart a tanulásban, mert ki szeretném kérdezni. Addigra már nagyon álmosan válaszolt, így azután hagytam, pihenje magát jól ki, holnap is nehéz napja lesz.
2014. március 2., vasárnap
sakk vereségek
Arra ébredtem, hogy a reggeli illata keveredik valami odaégettel.
Amíg a reggeli készült, Áron engem tanított zongorázni.
A terülj terülj asztalkán voltak nagyon finom újdonságok is. Ilyen volt például a görög joghurtba kevert kemény tojás. A kefir nem ízlett úgy, mint szokott, amit valószínűleg az Esztikétől vásárolt tej okozhatott.
Möci azt találta ki, hogy délelőtt menjünk el egyet kerekezni.
Mielőtt nekivágunk, bepótoltam a blogbejegyzések elmaradását. Olyan sok az elfoglaltságom, hogy se sakkra, se bélyegezésre nem érek rá. Azért egy partit lejátszottunk Áronnal, de egy idő után olyan rosszul kezdtem állni, hogy fel kellett adnom a játszmát.
Ebédre Möci készített egy zöldséges csirkelevest és egy finom csirke pörköltöt. Ez utóbbit egy kicsit elsózta, ezért behabarta egy nagy pohár tejföllel.
Áronnal visszapakoltunk a kis kályha melletti fenti szekrénybe, visszaszereltem az ajtajait.
Időben elkezdtünk készülődni az első tavaszi hétvége befejezésére Dömsödön. A feladatok és a szerepek már ki vannak osztva.
Azt külön élvezzük, hogy úgy elkezdtek hosszabbodni a napok, hogy már nem csupán világosban indulunk, de világosban is érkezünk Gazdagrétre.
Itthon Manna kereste Emőkét és egyfolytában nézte a bejárati ajtót, hogy mikor jön érte az igazi gazdi.
Áronnak azt mondta Möci, hogy először fürödjön meg, mosson hajat és csak utána kezdhet velem sakkozni. A dolog első része még simán ment is, de a másodiknál megint csúnyán kikaptam tőle. Möci szerint ez természetes, ehhez kezdjek hozzászokni.
Lefekvés előtt még megírtam néhány árajánlat kérelmet a Gabikáék árnyékolójának a rendbehozására.
Amíg a reggeli készült, Áron engem tanított zongorázni.
A terülj terülj asztalkán voltak nagyon finom újdonságok is. Ilyen volt például a görög joghurtba kevert kemény tojás. A kefir nem ízlett úgy, mint szokott, amit valószínűleg az Esztikétől vásárolt tej okozhatott.
Möci azt találta ki, hogy délelőtt menjünk el egyet kerekezni.
Mielőtt nekivágunk, bepótoltam a blogbejegyzések elmaradását. Olyan sok az elfoglaltságom, hogy se sakkra, se bélyegezésre nem érek rá. Azért egy partit lejátszottunk Áronnal, de egy idő után olyan rosszul kezdtem állni, hogy fel kellett adnom a játszmát.
Ebédre Möci készített egy zöldséges csirkelevest és egy finom csirke pörköltöt. Ez utóbbit egy kicsit elsózta, ezért behabarta egy nagy pohár tejföllel.
Áronnal visszapakoltunk a kis kályha melletti fenti szekrénybe, visszaszereltem az ajtajait.
Időben elkezdtünk készülődni az első tavaszi hétvége befejezésére Dömsödön. A feladatok és a szerepek már ki vannak osztva.
Azt külön élvezzük, hogy úgy elkezdtek hosszabbodni a napok, hogy már nem csupán világosban indulunk, de világosban is érkezünk Gazdagrétre.
Itthon Manna kereste Emőkét és egyfolytában nézte a bejárati ajtót, hogy mikor jön érte az igazi gazdi.
Áronnak azt mondta Möci, hogy először fürödjön meg, mosson hajat és csak utána kezdhet velem sakkozni. A dolog első része még simán ment is, de a másodiknál megint csúnyán kikaptam tőle. Möci szerint ez természetes, ehhez kezdjek hozzászokni.
Lefekvés előtt még megírtam néhány árajánlat kérelmet a Gabikáék árnyékolójának a rendbehozására.
2014. március 1., szombat
Gabikáék árnyékolója
Viszonylag korán keltünk. Még egy utolsó ellenőrzés az áramváltó kapcsoló bekötési sémáján és a papírra rögzítése. A nap gyönyörűen süt. Már korán 260 W-al termel a napelem.
Elindultunk a piacra. Csípős kolbász, sütni való kolbász, angol, szalonna és angol szalonna. Kértem még két friss csirkemellet, hogy délre készítsek valamit meglepetésre. Vettünk friss tejet és újhagymát. Amikor az unicum vásárlására került a sor, Möci már az árakra. A 2350.- Ft hallatán inkább abból kért kettőt.
Mire hazajövünk már 1400 W-ot és délre már 2300 W-ot termelt, amit azután egész délután tartott.
Itthon Áron és Möci hozzákezdtek a reggeli készítéséhez.
Közben megérkezett Miskolci úr. Hozta a három doboz tojást és segített rögzíteni a bélyegező szobában a kis kályha csövének a rögzítésében. Amikor végeztünk a melóval már le is ülhettünk reggelizni. A nagyon finom reggeli csak egy lökést adott, hogy ebédre valami még finomabbal rukkoljak elő.
Möci elindult a kozmetikushoz és így nyugodtan elkezdhettem a titkos meglepi készítését.
Úgy nézett ki, hogy minden alapanyag megvan az amerikai mézes csirke elkészítéséhez, kivéve az étkezési keményítő. Először megkevertem a páclét, mert abban kell állnia néhány órát a csirkemell kockáknak. A bunda keverésének már csak akkor kezdtem neki, amikor a kockák már a hűtőben pácolódtak.
Átmentem Gabikáékhoz egy evőkanálnyi keményítőért. Mire visszaértem már Möci is megjött. Kértem, hogy készítsen egy nagy adag hagymás, zöldséges vékony tésztát, mert valami kínai meglepit csinálok. Közben úgy hülyülök, hogy nem találtam sehol a keményítőt, amit a Gabikáéktól hoztam. Egy darabig mindannyian kerestük, majd jobbnak láttuk átmenni és még egy evőkanálnyit kérni.
Amíg Gabika Möcivel beszélgetett, Ferivel leszereltük az elszakadt árnyékolóernyőt és azt is áthoztuk, hogy majd én veszek nekik egy újat Budapesten.
Kivettem a hűtőből a bepácolt csirkemell kockákat és elkezdődött a bebundázása és a sütése. Amikor megsültek a darabkák, akkor meg forgattam a szezámmagos mázban és tálaltam. Möci is készen lett a kínai zöldséges tésztával és kezdődhetett a lakoma.
Ebéd után Áron felment a bélyegező szobába, szerintem Internetezni, mi pedig napoztunk egy kicsit. Möci nekem megágyazott a füvön egy szivaccsal és két takaróval, Ő pedig mellettem a nádszékben.
Feri később átjött és hozta még a árnyékoló egyik eltört darabját, hogy azt is nézzem meg, hogy hol kapható.
Áron fent Skype-olt az unokaöccseivel, én meg beerősítettem két nagyobbacska tiplit a kályha füstcső mögé. A füstcső bilincsek tartóját beszabtam és egy-egy kis csavarral ideiglenesen felerősítettem. A végleges rögzítést csak a jövő héten fogom megcsinálni, mert addigra tudok venni hatlapfejű csavarokat hozzá.
Möci közben bekapcsolta a szaunát, én pedig csináltam egy próbafűtést.
zkedtem kkor
Elindultunk a piacra. Csípős kolbász, sütni való kolbász, angol, szalonna és angol szalonna. Kértem még két friss csirkemellet, hogy délre készítsek valamit meglepetésre. Vettünk friss tejet és újhagymát. Amikor az unicum vásárlására került a sor, Möci már az árakra. A 2350.- Ft hallatán inkább abból kért kettőt.
Mire hazajövünk már 1400 W-ot és délre már 2300 W-ot termelt, amit azután egész délután tartott.
Itthon Áron és Möci hozzákezdtek a reggeli készítéséhez.
Közben megérkezett Miskolci úr. Hozta a három doboz tojást és segített rögzíteni a bélyegező szobában a kis kályha csövének a rögzítésében. Amikor végeztünk a melóval már le is ülhettünk reggelizni. A nagyon finom reggeli csak egy lökést adott, hogy ebédre valami még finomabbal rukkoljak elő.
Möci elindult a kozmetikushoz és így nyugodtan elkezdhettem a titkos meglepi készítését.
Úgy nézett ki, hogy minden alapanyag megvan az amerikai mézes csirke elkészítéséhez, kivéve az étkezési keményítő. Először megkevertem a páclét, mert abban kell állnia néhány órát a csirkemell kockáknak. A bunda keverésének már csak akkor kezdtem neki, amikor a kockák már a hűtőben pácolódtak.
Átmentem Gabikáékhoz egy evőkanálnyi keményítőért. Mire visszaértem már Möci is megjött. Kértem, hogy készítsen egy nagy adag hagymás, zöldséges vékony tésztát, mert valami kínai meglepit csinálok. Közben úgy hülyülök, hogy nem találtam sehol a keményítőt, amit a Gabikáéktól hoztam. Egy darabig mindannyian kerestük, majd jobbnak láttuk átmenni és még egy evőkanálnyit kérni.
Amíg Gabika Möcivel beszélgetett, Ferivel leszereltük az elszakadt árnyékolóernyőt és azt is áthoztuk, hogy majd én veszek nekik egy újat Budapesten.
Kivettem a hűtőből a bepácolt csirkemell kockákat és elkezdődött a bebundázása és a sütése. Amikor megsültek a darabkák, akkor meg forgattam a szezámmagos mázban és tálaltam. Möci is készen lett a kínai zöldséges tésztával és kezdődhetett a lakoma.
Ebéd után Áron felment a bélyegező szobába, szerintem Internetezni, mi pedig napoztunk egy kicsit. Möci nekem megágyazott a füvön egy szivaccsal és két takaróval, Ő pedig mellettem a nádszékben.
Feri később átjött és hozta még a árnyékoló egyik eltört darabját, hogy azt is nézzem meg, hogy hol kapható.
Áron fent Skype-olt az unokaöccseivel, én meg beerősítettem két nagyobbacska tiplit a kályha füstcső mögé. A füstcső bilincsek tartóját beszabtam és egy-egy kis csavarral ideiglenesen felerősítettem. A végleges rögzítést csak a jövő héten fogom megcsinálni, mert addigra tudok venni hatlapfejű csavarokat hozzá.
Möci közben bekapcsolta a szaunát, én pedig csináltam egy próbafűtést.
zkedtem kkor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)