Már a felébredés után nagyon kezdtem készülődni a mai Passzív ház bemutatóra. Gyors reggeli és indultam. Napsütéses, de azért kicsit csalóka volt az idő. Megkockáztattam, hogy ne vegyek fel semmilyen felső kabátot. Ahogy elindultam, éreztem, hogy necces az idő és a döntésem.
Jó messze, kint a XIII. kerületben volt a bemutató. Az egyórás tömegközlekedés alatt legalább egy jót tudtam olvasni.
A ház amin a bemutatót tartották 95 %-os készültség alatt volt. Maga a tömb az Önkormányzat beruházásával, de EU-s támogatással készült és 100 különböző nagyságú (40, 50 és 60 négyzetméteres) bérlakást tartalmaz. A kétórás előadáson sok érdekes műszaki megoldással találkoztam és a tervező dicséretére legyen mondva, hogy a tömb barátságos, esztétikus és a legkevésbé kaszárnya szerű.
A számok amik a lakások rezsiköltségét tükrözik, egyszerűen hihetetlenek voltak. Csak egy kirívó szám: a közepes nagyságú lakás éves fűtési és meleg víz használati költsége 15 ezer Ft. Nem havi, hanem évi! A lakások bekerülési költsége, a különleges gépészet és a drága szigetelő anyagok ellenére még így sem emelkedett a hagyományos lakás nm árak 120 %-a fölé.
A bemutató megerősítette a meggyőződésem, hogy érdemes a megújuló energiákba fektetni.
Újra átutaztam a városon és 12:30-ra már megérkeztem a gyógytornára. Az autóbuszon mellettem egy japán nő ült, aki az iránt érdeklődött, hogy hol kell leszállnia, ha a Budaörsi Egészségházba kell mennie. Mondtam, hogy én is éppen oda megyek. Az úton beszélgettünk. Ő Magyarországon él. A férje építészmérnök és vállalkozó, ő pedig zongora művésznő. Megígérte, hogy a legközelebbi koncertjére ami a Zeneakadémián lesz, küld két jegyet. Már amúgy is terveztem, hogy Möcit elviszem egy jó koncertre.
A gyogyót hamar befejezte Andrea, hogy 13:00 órára odaérjek az Ampihon hallásvizsgálatára, ami az egészségháztól csak 100 méterre van. A vizsgálat eredményét elküldik majd a háziorvosomnak, de a vizsgálatot végző nő, annyit azért elmondott, miközben mutatta a diagramokat, hogy az alacsonyabb frekvenciájú (beszédhang) tartományban a hallásom tökéletes és a magasabb frekvenciájú tartományban bár gyengébb, de a koromnak megfelelő.
Mondtam is neki, hogy amikor otthon nyitva marad a hűtőszekrény és ezt egy magas hangú bip-eléssel jelzi, arra sokszor Möci figyelmeztet. Kérdeztem, hogy melyiket cseréljem le, Möcit vagy a hűtőszekrényt. Mosolygott és azt mondta, hogy a páromat semmi esetre se.
Igyekeztem haza, hogy készült legyek a gyerek németre és az azt követő felnőtt németre.
Közben hívott Győző az általam jelzett projekt témájában. Miután mindent részletesen megbeszéltünk, írtam egy emailt a volt főnökömnek, hogy beszámoljak a fejleményekről.
A gyerek német szuperül ment. A fiúk (Bálint, Olivér és Áron) ráadásnak megtanultak egy 1 perces monológot, miközben nagyon élvezték a megtanulás módszerét.
Nem úgy a felnőtt német, amit a négy tanuló változatos kifogásokkal lemondott. Pipa voltam, hogy miközben én készülök az óra vázlattal, ők lemondják az órán való részvételt.
A búcsúnál Áronnak felcsillant a szeme, amikor mondtam, hogy a sűrű nap miatt nem tudtam vacsorával készülni, ezért menjen le és hozzon egy nagy pizzát. Amíg a pizza érkezett, addig Möci összerakott egy finom zöld salátát, jégsalátából, újhagymából, olíva bogyókból, fűszerekkel és olíva olajjal. Végül ezt ettük négyen vacsorára.
Utána Áront bezavartuk az ágyba és Möcivel még átnéztük az aznapi angolját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése