Nyolckor ébredtem. Möci már lent ült a notebook előtt. Vagy tanult, vagy a Parókia oldalt nézegette. A napi parancs szerint nekem kell mennem a félretett kárpát kenyérért. Az idő kimondottam szar. Szemerkél az eső, be van borulva és nagyon fúj a szél. Az idő most azért dolgozik nekünk, mert a frissen ültetett borsót és dughagymát, legalább nem kell locsolgatni.
Möci azt találta ki, hogy reggelire rendhagyó módon nem kolbászos szalonnás tojásrántotta, hanem egyszerű lecsót készít, ami persze nem zárja ki, hogy legyen benne tojás is, meg sült szalonna.
Reggeli után nagy elánnal kezdtünk Möci angol házi feladataihoz. Előbb-utóbb azt szeretném, ha ezeket a feladatokat teljesen önállóan végezné és csak akkor szólna, amikor olyasmiben szorul segítségre, hogy valamit nem ért.
Felhívtam nagyit, hogy mit tudnak csinálni Áronnal ebben a kutya-verte hideg, barátságtalan időben. Laci éppen akkor volt ott és vitte Áront a Horgász kiállításra. Amikor három óra múlva Laci hívott, akkor már visszafele tartottak a Maros utca felé és Áron azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát Lacival a kiállításon, Laci meg azt, hogy sokat tanult Árontól.
Már elmúlt dél, amikor újabb nekirugaszkodás a kalap profil felszerelésének. Nehezen fértem hozzá a kis szekrény fölött és a ferde tető alatt a csavarokhoz, de nagy nehezen végül sikerült befejezni.
Eltakarítva a szemetet magam után még gyorsan kiszortíroztam a bélyegeket és kezdhettük a pakolást.
Azt találtuk ki, hogy nem kezdünk hozzá újabb főzőcskéhez, hanem hazafele menet betérünk a Leányvár Fogadóba és ott eszünk valamit.
A pincérnő már ismerősként fogadott minket. Mondta Möcinek, hogy mennyire hiányolta a torkos csütörtökön. Én egy pontyhalászlét rendeltem, mert valami forró fűszeres, csípős levesszerűre vágytam. Möci valami kievi csirkét kért nagy zöldség körettel. Jobbat otthon sem ehettünk volna.
Hazajövet (1/2 8) csodálkoztunk azon, hogy Áron még nincsen itthon. Nyomban elkezdtük keresgélni a lehetséges helyeken, de Ili sem tudott róla és Emőke sem volt itthon. Felhívtuk Nóra nagyit, aki értetlenül állt a dolgok előtt, mert mint mondta, Tőle közvetlenül ebéd után indult Áron haza. Mialatt Möci a nagyival beszélt, jelzett a kapunyitó és mi tudtuk biztosan, hogy ez Áron lesz. Áron elmondta, hogy az "ebéd után" az igaz, de már este 7 is elmúlt, amikor ő elindult a nagyitól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése