2014. március 17., hétfő

Új projek a bányában

Volt főnökömmel álmodtam, lehetett volna jobb témám is.  Az volt benne a legjobb, hogy felébredtem és nyugtáztam, hogy ez csak egy rossz álom volt.

Áron felhívta a Nóra nagyit, hogy szívesen bemegy vele egy T pontba, hogy befizessenek valamit a dominó kártyájára, mert a nagyit két hónapja nem lehet a mobilján felhívni, mivel lejárt a SIM kártyája és ma éppen lenne rá ideje, mert ma nincs tanítási nap. Nagyi ellenállt, majd ő ezt egyedül elintézi.

Alig, hogy Áronnal megreggeliztünk, hívott Csabi, hogy nagyon elaludt, ki tudnám-e vinni Törökbálintra. Naná, hogy kivittem.

Visszafele beugrottam volt főnökömhöz és elújságoltam neki a rémálmomat. Nevetett és ha már bementem, rögtön adott is egy mikró feladatot.

Elhoztam a lányoktól a nekem félretett áztatni valót és hazajövet felhívtam a Nóra nagyit, miért nem engedi, hogy Áron a segítségére legyen. Úgy tűnt, hogy belátja hibázott, mondjuk meg, hogy mikor menjünk be a T pontba.

Délelőtt még befejeztem az egyik ágybetét szétbontását. A fölösleget Áron levitte a kukába, a fa staflikat pedig én fogom hasznosítani Dömsödön.

A postaládát kinyitva örömmel láttam, hogy megérkeztek a Vaterán megrendelt magok (telefon pózna futó borsó, kapi paprika és valami Óriás Narancs Amaránt ráadásnak

Délben együtt ebédeltünk Áronnal. Ebéd után azt kértem tőle, hogy csináljon egy kis rendet a szobájában és addig ne foglalkozzon a számítógépével és a kütyüjével, amíg a házi feladataival nincsen kész.

Möci korán hazajött és miközben lementünk a Nagyszeben térre a könyvtárba, elmesélte, hogy mi volt ma az angol órán. A könyvtárban meghosszabbítottuk a nála lévő könyv kölcsönzési idejét, az enyémet pedig visszaadtuk és helyette újakat vettem ki.

A könyvtárból időben érkeztem haza, anélkül, hogy tudatosult volna bennem, hogy ötkor S. Bencével van matek órám. Möci azt mondta, hogy ez az Isteni gondviselés.

Az óra nagyon jó és hosszú volt.

Áronnal kettesben vacsoráztunk, ami után én blogot írtam, ő pedig skype-olt Leóval.

Már Áron lefeküdt, amikor mi még egy-két órát angoloztunk Möcivel. Én elégedetlen és kicsit türelmetlen voltam vele, főképp azért, mert mások a módszertani elképzeléseink. Én úgy gondolom, hogy az angol lecke kiszótárazásával kellene kezdeni, ami kitermeli azt az új 40 szót, amit naponta meg kellene tanulni és utána lehet hozzákezdeni az írásbeli feladat megoldásának. Möci pedig azt tartja helyesnek, ha én mondom meg a házi feladat megoldását és elmondom az új szavak jelentését, de szerintem ez a tölcsér módszer nem hatékony. Az elmúlt két hét alatt összegyűlt több mint 500 új szó, aminek jó, ha a 10 %-át tudja. A tanfolyam végére ez a deficit 2-3000 szóra is nőhet.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése