Úgy ébredtem, hogy Áron is odabújt az ágyba. Ma nincs tanítás az iskolában.
Megint nekirugaszkodtam a rend csinálásnak. Ez persze azzal kezdődött, hogy Áront megkértem, hogy legalább a földön fekvő könyveit, füzeteit rakja el. A szobájában már régóta csúfolkodik egy ócska, nagy bőrönd, benne 10 évfolyamnyi PCWORLD folyóirattal. Olyan nehéz, hogy nem is olyan egyszerű ide-oda rakosgatni. Vettem egy nagy lélegzetet és feltettem a Vaterára 1 Ft kikiáltási árral (ha nem kel el, akkor levisszük a kukába).
Közben, hosszú keresgélés után megvettem Áronnak a Digitális zongorát, abban a reményben, hogy a zongora tanulása nem csupán egy pillanatnyi fellángolás. Az eladónak azt mondtam telefonon, hogy ha felhozza holnap Mezőberényből, akkor 5000.- forinttal olcsóbban megveszem. (Magamra ismerek)
Tamás telefonált, hogy feljön délelőtt, hogy segítsek neki fotókat leszedni a HUAWEI kütyüjéről, mert azt vissza szeretné szolgáltatni a Taxi társaságnak.
Amikor megjött, azonnal nekiláttunk a műveletnek. Közben megnéztük azt a lakókocsit, amit tervezett letelepíteni Révfülöpre, amíg a háza építik. Fel is hívtuk a hirdetőt, mert a lakókocsi ár/érték viszonya nekem is tetszett, de sajnos, időközben már elkelt.
Az állományok másolása alatt Laci telefonált, hogy holnap délelőtt menjünk el mind a hárman a Rudasba, egyet lazulni.
Az állományok áttelepítése a Notebookjára sikeresen befejeződött, de utána már mind a kettőnknek rohannunk kellett.
Arra még volt időm, hogy Áronnal megbeszéljem, mikor kell neki elindulnia tenisz edzésre.
Időben odaértem a brushupra, de Möci sehol. Próbáltam hívni, de nem vette fel. A brushup amúgy jó volt. Nekem főleg a második része tetszett Mannával (Ez nem a macskánk, hanem ő az angol tanárnő).
Kicsit szorongva jöttem haza, mert bár a 3000.- forintos óradíj ma is jól jött volna, de ma fáradt voltam és nem tanítottam volna olyan jó kedvűen, mint azt tenni szoktam. Így, hogy S. Fruzsina meg sem jelent, egy kicsit megkönnyebbültem.
Nemsokára Áron is hazaért a teniszről és lement egy nagy pizzáért, amit azután hárman ettünk meg (Áron, Emőke és én).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése